Magyar Nemzet, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-17 / 89. szám
Tudományos Figyelő WWWHWWWWWWIIIBIIMiWWlllliilllllllMlllllllllllillilliWll llil«»W«MWMMMÍ korszerű iskoláért A vezetés és irányítás kérdései zete 1976 őszén azt a feladatotkapta, hogy e fő Tranyon Az oktatási miniszter 1976- ban kiadott utasításával létrehoztaa minisztérium Vezetőképző és Továbbképző Intézetét. Feladatául jelölte meg az intézet címében is kifejezett funkción kívül — a különféle munkakörökben alkalmazott oktatásügyi vezetők képzése és továbbképzése — egyebek között a központi és megyei tanfolyamok rendszerének, tartalmáraaik és módszereinek kidolgozását, az irányított önképzés különféle formáinak kimunkálását. Az utasítás szerint minden vezetőinek ötévenként részt kell vennie továbbképzésben, különféle időtartamú tanfolyamon, önképzésben, illetve egyéb képzési formáiban. Ezt a feladatot, amely körülbelül 9—10 ezer vezetőre terjed ki, a vezetők beosztásától függően országos,illetve megyei és fővárosi intézmények látják el; az FM intézetére ebből nagyjából háromezer vezető képzése hárul Noha ezeknek a különféle tanufoyamoknak a működése külön riport témája lehetne, cikksorozatunk szempontjából az tarthat számot érdeklődésünkre, hogy az intézetben milyen kutatások folynak a 6. számú országos kutatási főirány területén. Az OM Vezetőképző és Továbbképző Intéz ffelad® fő Iránya belül a negyedik témakör kimunkálásának legyen úgynevezett bázisintézménye. Ez a téma így hangzik: „Az iskola irányítása, vezetése”, a kutatások irányítói Vajó Péter, az intézet igazgatója és Ligetiné dr. Verebély Anna főosztályvezető Atovábbiakban :Ligetiné dr. Verebély Anna tájékoztatása'. és a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok alapján számolunk be a kutatjábairól: Jegyzőkönyvek elemzése A ,szemmel láthatóan, nagy területet felölelő témacsoport három rész témára oszlik. Az első ezek közüli ,,A szocialista iskolarendszer irányításának helye az államigazgatás egészében" című téma. Ezt a kérdéskört olyan munkacsoport dolgozza ki, amelyben pedagógus, oktatáspolitikus mellett jogász és szociológus is megtalálható. Ezt az indokolja, hogy a kérdés egyaránt érintkezik nemcsak pedagógiai és művelődéspolitikai, hanem államigazgatási, jogi és rendszerszemléleti kérdésekkel is. Ami a probléma jogi vonatkozását illeti, egy külön kis csoport Ádám Antal pécsi egyetemi tanár irányításával azt vizsgálja, hogy a jogi normatívák miképpen jutnak el a különböző szintű tanácsoktól az iskoláig, és hogy miképpen szabályozható a jogi irányítás alsó és középszinten. Ugyanehhez a témához rendszerszemléletű aspektusból Szentpéteri István szegedi egyetemi tanár közelít. Ez a fogalom közelebbről annak a vizsgálatát és analízisét jelenti, hogy miképpen helyezkedik el az iskolarendszer és az egész közoktatás irányítása a szocialista társadalomban, milyen más ágazatokkal áll kapcsolatban, vagy ahogyan Szentpéteri István megfogalmazta ,megpróbálja felderíteni azt, hogy a társadalmi folyamatokat, intézményeket, struktúrákat alakító tényezők szerepe funkcionálisan miképpen változik; ennek megfelelően a kutatásban mikor és milyen területeken meghatározó a jogi, a pedagógiai, a pszichológiai, a szociológiai stb. aspektus.” Miután a köznevelési rendszertjelentős mértékben befolyásolják e rendszert körülvevő társadalmi alrendszerek, ezért a kutatások figyelemmel kísérték a következő nagy területek működését és hatását a közoktatásra: társadalom, politika, állami, politikai rendszer, népgazdaság, bélés külbiztonsági irányítás, kultúra és egészségügy, tudomány, család, önkéntes társaságok. Mivelkimutatható — olvassuk az eddigi kutatások összegezésében —, hogy sok esetben egy nagyobb alrendszer uralja — nem mindig kedvezően — a köznevelési rendszert, ezért várható, hogy a rendszerszemléletű kutatások jobban közelítenek e probléma megoldásához. Új fajta megközelítés Az iskolavezetés tartalma a második nagy témakör, amelybe beletartoznak az iskola funkciói, feladatköre, struktúrája, működési rendszere, módszerei és eszközei. Ez közelebbről az iskolavezetés konkrét elemzései jelenti, főképpen empirikus vizsgálatok és esettanulmányok segítségével. Az ezzel, foglalkozó munkacsoportot Kiss Elemér, az MTA Dunántúli Tudományos Imérletének. ,.rudenvantris munkatársa " fráhyítja, aki együtt dolgozik néhány iskolaigazgatóval is. Ebben a témában készített tanulmányokat Kiss Gyula, aki az iskolavezetés kérdéseinek egyik legkiválóbb magyar szakértője, és akinek szerkesztésében 1970-ben Iskolavezetés címmel háromkötetes alapmű jelent meg. Az iskolavezetéssel kapcsolatban egyébként az intézet pályázatot hirdetett, és a beérkező pályamunkákból, jórészt tanulságos esettanulmányokból kiadvány is készült. A négyes témacsoport harmadik pontja, az általános és szakfelügyelet vizsgálata az egyik legkiforrottabb terület e kutatások között, beszélgetőpartnerünk véleménye szerint. A téma vizsgálatának különleges jelentőségét az adja meg, hogy a felügyelet rendkívül szoros kapcsolatban áll az iskolavezetéssel, és szerves része a köznevelés egész irányításának is. Ilyenformán az általános és a szakfelügyelet, amely összekötő kapocs az iskola és a felső irányítás között is, jelzéseivel sok segítséget adhat fontos közoktatáspolitikai döntések, előkészítéséhez. E témakörön belül az egyik munkacsoportot Mezei Gyula, a fővárosi tanács művelődésügyi főosztályának vezetője irányítja. Mezei Gyula nevelésszociológiai vizsgálatokat is végez, és egy sor dokumentumot elemez, a jelenlegi helyzet feltárása és a jövő útjainak keresése érdekében; erről terjedelmes tanulmánya jelent meg az intézet kiadványaként. Amásik munkacsoportot Pirisi Jánosné, a Baranya megyei Pedagógus Továbbképző Intézet vezetője irányítja. Pirisiné ugyancsak végzett elemzéseket szakfelügyeleti és általános felügyeleti dokumentumokból, jegyzőkönyvekből, ezenkívül összehasonlító szemlélettel vizsgálta az oktatási és egészségügyi felügyelet között. néhány egyezést és különbséget; kutatta a különféle módszerek érvényesülését e két felügyelet területén, a sokfajta tevékenységi forma megvalósítását. Pirisi Jánosné elemzéseinek egy része ugyancsak megjelent az intézet kiadványai között. Rendszerszemlélet kiadványokról szóltunk, és itt kell megemlítenünk, hogy az OM Vezetőképző és Továbbképző Intézete háromféle sorozatot gondoz. Az egyik közvetlenül a 6. számú kutatási főirányhoz kapcsolódik, ezzel a címmel: „Az iskola vezetése, irányítása. Kutatások.” Ezek a füzetek, amelyekből 1977-ben és 1978-bat hat-hat jelent meg, a műhelymunka folyamatáról kívánnak tájékoztatást adni. Nem a végeredményt köztik —mondja Ligetiné dr. Verebély Anna —, és ebben van újszerűségük; a kutatások állapotáról adnak jelzéseket az olvasóknak, és ezek a jelenlegi helyzet tükörképei is. Másiksorozatuk az oktatásügy, irányítás- elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyalja tanulmányok formájában. E kiadványokban azok is publikálnak, akik az Intézet Irányítása alatt végzett kutatásokban nem vesznek részt, de fontos mondanivalójuk van e témák némely részterületéről Ilyen például Bernáth József tanulmánya „A felnőttek továbbképzésének néhány pedagógiai, pszichológiai és metodológiai tudnivalója” címmel. Végül Tájékoztatót is közread bizonyos időnként az intézet; ezek a füzetek mindenekelőtt a vezetőképzéssel és továbbképzéssel, tehát az intézmény alapvető feladataival foglalkoznak. Miután az intézet arculata elsődlegesen nem kutatási jellegű, ezért, főképpen külső munkatársakká dolgozik, olyan szakemberekkel, akik az oktatás irányításával foglalkoztak vagy foglalkoznak jelenleg is. Kutatási módszereihez tartozik az a fontos mozzanat, ami szerencsére ma már több neveléstudományi területen érvényesül, hogy a vizsgálatokba igyekeztek bevonni gyakorló igazgatókat is. Az iskola vezetése, irányítása című téma kutatása természetesen hosszabb távon kíván segítséget adni az oktatásügy gyakorlati szakemberei és a közoktatás irányítói számára, de van ennek a kutatásnak közvetlen gyakorlati haszna is. Az például, hogy a vezetők utánpótlását biztosító tanfolyamok részvevői nyolc téma között választhatnak, és elhatározásuk után kézhez kapják azokat az anyagokat, tanulmányokat, amelyek már kiforrott kutatási eredményeket ismertetnek. Ezek az olvasmányok, amelyek újfajta megközelítésben, az államigazgatásba beágyazva tárgyalják az iskolavezetés kérdéseit, a tanfolyamok hallgatói szerint új távlatokat nyitnak meg, és jelentős szemléletformálást eredményeznek. Gábor István v ■ . OTTO HAHN CENTENÁRIUM Az atomtudósok március 2-án viszonylag szerényen emlékeztek meg egyik úttörő társuk, Otto Hahn születésének 100. évfordulójáról, akinek oroszlánrésze volt az uránmaghasadás és a láncreakció jelenségének felfedezésében. 1938-ban nagy meglepetést keltett az, hogy az urán elemet neutronokkal bombázva az uránmag a periódusos rendszer közepe táján található elemekre hasadt. Ezek között a bárium és a lantén egyértelműen kimutatható volt. Az 59 éves Hahn ekkor már több mint 30 éve foglalkozott radioaktív anyagok vizsgálatával és a személyes ismerősei szerint — vasszorgalmának, fáradhatatlan akaraterejének és nem utolsósorban kiváló jellembelitulajdonságainak köszönhette, hogy kísérletei végül is rendkívüli eredményhez vezettek. Ez azonban csak azért valósulhatott meg, mert Hahn tanulmányai során olyan szilárd tudományos alapot szerzett, amelyre építeni lehetett. Hahn 1901-ben kapott vegyész oklevelet a Marburgi Egyetemen, ahol már a következő évben mint asszisztens tartott előadásokat. Igazi tudományos munkássága azonban akkor kezdődött, amikor Sir William Ramsay mellé került Londonba, majd egy évvel később , Ernest Rutherfordhoz Montreálba. Innen 1906-ban tért vissza Németországba, ahol a Berlini Egyetem Kémiai Intézetében dolgozott. Munkáját a kémia és a fizika határterületén végezte, ahol különösen a fizikus és vegyész Fritz Strassmann és az osztrák fizikus, Lise Meitner nyújtott nagy segítséget kísérleteihez. Az uránnak neutronokkal való bombázását 1935-ben kezdték meg és 3 év múlva megszületett a maghasadás felfedezése. Felfedezésükért Otto Hahn és Fritz Strassmann 1944-ben együtt kapták meg a kémiai Nobel-díjat, majd 1960-ban Lise Meitnerrel hárman osztoztak az Enrico Permi kitüntetésben. A II. világháború végén a Hirosimára ledobott atombombával kapcsolatban felmerült azoknak az atomtudósoknak a felelőssége, akiknek részük volt a nukleáris reakció létrehozásában. Hahn bizonyos mértékig felelősnek érezte magát 100 000 japán haláláért, mert elismerte, hogy felfedezése egyaránt lehetővé tette az atomreaktor és az atombomba kifejlesztését. Ezért Hahn tizedmagával, mint ,,wanted person”, speciális őrizetbe került és angliai fogságban érte a hír, hogy neki ítélték az 1944. évi Nobeléijat. A háború befejezése után Hahn akkor kapott teljes elégtételt és elismerést, amikor Max Planck személyesen ruházta rá a róla elnevezett Max Planck Gesellschaft elnöki tisztségét. tv. atomenergia békés és / pusztító célokra való felhasználhatósága sok vitához vezetett. Ezek egyik következménye volt az úgynevezett, göttingai nyilatkozat, amelyet 1957. április 12-én adtak ki. A nyilatkozatban, amelyet 18 atomtudós — köztük Otto Hahn — írt alá, kijelentették: Az aláírók egyike sem hajlandó részt venni atomfegyverek előállításában, kipróbálásában és bevetésében. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk: rendkívül fontos minden rendelkezésre álló módon és eszközzel elősegíteni az atomenergia békés célokra való felhasználását. Ebben a feladatban — úgy mint ahogy eddig tettük — továbbra is közre akarunk működni. Ez a „Göttinger Erklärung” nagy visszhangot váltott ki világszerte. Otto Hahn 89. születésnapját munkatársai és tisztelői még együtt ünnepelték, de néhány hónappal később, 1968. július 28-án Göttingenben befejezte eredményekben gazdag életét. Hahn felfedezésének jelentőségét Einstein általános relativitásáéhoz és a Planck— Heisenberg-féle kvantummechanika- elméletéhez hasonlítják. Teöke Géza Az automatizált bibliográfia rendszere .. Megiat professzor nyilatkozata A napokban Budapesten tanácskozott a Nemzetközi Társadalomtudományi Információs és Dokumentációs Bizottság vezetősége, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdasági Információs Csoportja rendezésében. Ebből az alkalomból felkerestük Jean Meyriat professzort, a Bizottság főtitkárát, aki elmondta, hogy e szervezet 1950-ben jött létre, tevékenysége a társadalomtudományok dokumentációs, információs rendszerének a kiépítésére, szélesítére irányul, a nagyobb hatékonyság érdekében nemzetközi szinten is. Az említett feladatokat az UNESCO támogatásával oldottuk, illetve oldjuk meg. Bizottságunk hézagpótló feladatokat végez, így többek között megteremtettük az információs kiadványok rendszerét, amellyel a nemzetközi tájékoztatást szolgáljuk. Egyik központi teendőnk az információs eszközrendszer és munkamódszerek kialakítása volt. Munkánk eredményességét példázza, hogy az UNESCO információs programja, amely kezdetben csupán a természet- és műszaki tudományokat ölelte fel, nem kis mértékben bizottságaink erőfeszítései nyomán, a társadalomtudományi információkra is kiterjed. Megriat professzor elmondotta ezután, hogy a Bizottság önálló nemzetközi szervezet, mely korlátozott számú egyéni tagból áll. — A tagok — hangsúlyozta többek között— választás útján kerülnek a Bizottságba, figyelemmel, arra is, hogy minden társadalomtudományi ág képviseltesse magát benne. A tagság tudósokból és információs szakemberekből áll. Megjegyezni kívánom azt is, hogy Bizottságunk tagjai lökés, szocialista és fejlődő országok, s ezen belül is különböző kontinensek képviselői. — Szándékunk kiépíteni egy automatizált társadalomtudományi adattárat, amely továbbfejleszti eddigi munkánkat a nemzetközi társadalomtudományi bibliográfiák kiadásával. Ezeket a bibliográfiákat, amelyeket világszerte használnak, a Bizottság továbbra is kiadja, de a jövőben már automatizált rendszerben. Arra a kérdésre válaszolva, hogy hány tagja van a Bizottságnak, hadd bocsássam előre: a tagság száma meghatározott, huszonnyolc. E keretszámon belül két magyar tagunk van: egy közgazdász, dr. Földi Tamás, aki tagja a vezetőségünknek és egy jogász, dr. Nagy Lajos. Személyükön túlmenően négy magyar intézmény magyar bibliográfiai adatokat bocsát rendelkezésükre. Nekik köszönhető, hogy a magyar társadalomtudományi szakirodalom megfelelő súlyt kap információs kiadványainkban. Ez azért is figyelemre méltó, mert Bizottságunk félmillió bibliográfiai adattal rendelkezik. Ez az adatbázis évente huszonötezerrel gazdagodik, amit százezer adatból választunk ki. É S végül megjegyzem: Bizottságunk sokat tett a Kelet és Nyugat közötti információcseréért, olyan időszakban is, amikor ez korántsem volt jellemző a társadalomtudományi információra. r. f. k. Növényi rostok a táplálkozásen . A táplálkozástudomány művelői pontosan kiszámították, mennyi fehérjére, zsírra, szám . hidrátja. igázai piajra és sókra van naponta.'67'oksejt .a.,táplálék salakanyagait ’ viszont alig méltatták figyelemre. Az elmúlt években viszont figyelmük az emészthetetlen növényi rostok felé fordult. Ezeket a vékonybél-enzimek képtelenek széthasítani, legfeljebb a vastagbél baktériumai bontják őket. Az ilyen növényi rostok poliszacharideket (öszszetett cukrok), cellulózt, hemicellulózt, pektint, nyákanyagokat és úgynevezett lignineket tartalmaznak. R. Amman, a zürichi Kanton-Spital professzora egy ■ Luzernben tartott orvosgyűlésen foglalkozott a növényi, rostok jelentőségével. Ezek serkentik a bélműködést, mivel gátolják a béltartalom vizének felszívódását és ezért növelik annak tömegét, ami serkentőleg hat a bélmozgásokra. A korpának van a viszonylag legmagasabb vízmegkötő képessége, az alma pektinjéé lényegesen alacsonyabb. A vastagbél baktériumainak tevékenysége olyan zsírsavakat szabadít fel a rostanyagból, amelyek ugyancsak serkentik a bzélműködést. Ezek az anyagok a felgyorsított bélműködés következtében meggyorsítják a béltartalomnak a bélrendszeren belüli vándorlását, kiürülését és így gátolják többek között a rákkeltő anyagok, de a zsír felszívódását is. Ez utóbbi hatásuk miatt segítenek megelőzni az elhizást, az érelmeszesedést, a cukorbajt és az epekövet. Amman professzor nézete szerint a modern civilizált városlakók között gyakran előforduló székrekedésnek — a mozgásszegénység, a lelki feszültség (stressz), az elégtelen folyadékfogyasztás és a székelési inger gyakori kényszerű elfojtása mellett — a táplálék rosthiánya a leginkább felelős. Javasolja éppen ezért, hogy a kórházakban és szociális otthonokban a nagyon gyakran használt hashajtók helyett adjanak naponta inkább egy-két kanál korpát. Ha ugyanis a székrekedésben szenvedők reggelente tejjel, joghurttal vagy gyümölcsnedvvel elkeverve 15—30 gramm korpát fogyasztanának, nemcsak a felsorolt betegségek száma csökkenne, hanem a fokozott húsprés alkalmazásából származó betegségek száma is. Ezek között különlegesen említésre méltónak tartja az igen gyakori aranyeretű lábvisszértágulatot, amit a hasüregben székrekeléskor gyakran keletkező magas nyomás segít elő. (Medical Tribune) AKTÍV EMBEREKNEK AKTÍV PIHENÉST AJÁNL A MÁV, irtaveszi - TOURIST Vitorlázás az Adrián. 15 nap, júniustól szeptemberig, személygépkocsival, teljes ellátással 7990 forint. Székelyföldi gyalogtúra: 9 nap, júniustól augusztusig, vonattal, teljes ellátással 3670 forint. Jelentkezni lehet Budapesten a Budapest Tourist irodáiban V. , Roosevelt tér 5. Tel: 173-555 VI. , Bajcsy Zs. út 55. Tel.: 314-545 VIII., Baross tér 3. Tel.: 336-934 XII., Magyar Jakobinusok tere. Tel.: 154-296 IV., Árpád út 75. Tel: 694-634 III., Flórián tér 69. Tel.: 686-661 XI., Bartók út 42. Tel.: 666-194 Vidéken a megyei és városa idegenforgalmi hivatalokban