Magyar Nemzet, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-17 / 89. szám

Tudományos Figyelő WWWHWWWWWWIIIBIIMiWWlllliilllllllMlllllllllllillilliWll llil«»W«MWMMMÍ ­ korszerű iskoláért A vezetés és irányítás kérdései­ ze­te 1976 őszén azt a felada­tot­­kapta, hogy e fő Tranyon Az oktatási miniszter 1976- ban kiadott utasításával lét­rehozta­­a minisztérium Veze­tőképző és Továbbképző Inté­zetét. Feladatául jelölte meg az intézet címében is kifeje­zett funkción kívül — a kü­lönféle munkakörökben alkal­mazott oktatásügyi vezetők képzése és továbbképzése — egyebek között a központi és megyei tanfolyamok rendsze­rének, tartalm­áraaik és mód­szereinek kidolgozását, az irányított önképzés különféle formáinak kimunkálását. Az utasítás szerint minden vezetőinek ötévenként részt kell vennie továbbképzésben, különféle időtartamú tanfo­lyamon, önképzésben, illetve egyéb képzési formáiban. Ezt a feladatot,­ amely körülbelül 9—10 ezer vezetőre terjed ki, a vezetők beosztásától füg­gően országos,­­illetve megyei és fővárosi intézmények lát­ják el; az FM intézetére ebből nagyjából háromezer vezető képzése hárul Noha ezeknek a különféle tanufo­­­yamoknak a működése külön riport témája lehetne, cikksorozatunk szempontjából az tarthat számot érdeklődé­sünkre, hogy az intézetben milyen kutatások folynak a 6. számú országos kutatási fő­irány területén. Az OM Veze­tőképző és Továbbképző Inté­­z ffelad® fő Iránya belül a negyedik témakör ki­munkálásának legyen úgyne­vezett bázisintézménye. Ez a téma így hangzik: „Az iskola irányítása, vezetése”, a kuta­tások irányítói Vajó Péter, az intézet igazgatója és Ligetiné dr. Verebély­ Anna főosztály­­vezető A­­továbbiakban :Lige­­tiné dr. Verebély Anna tájé­koztatása'. és a rendelkezé­sünkre bocsátott dokumentu­mok­ alapján számolunk­ be a­ kutatjá­bairól: Jegyzőkönyvek elemzése A ,szemmel láthatóan, nagy területet felölelő témacsoport három rész témára oszlik. Az első ezek közüli ,,A szocialista iskolarendszer irányításának helye az államigazgatás egé­szében" című téma. Ezt a kér­déskört olyan munkacsoport dolgozza ki, amelyben pedagó­gus, oktatáspolitikus mellett jogász és szociológus is meg­található. Ezt az indokolja, hogy a kérdés egyaránt érint­kezik nemcsak pedagógiai é­s művelődéspolitikai, hanem ál­lam­igazga­tási, jogi és rend­­szerszemléleti kérdésekkel is. Ami a probléma­ jogi vonat­kozását illeti, egy külön kis csoport Ádám Antal pécsi egyetemi tanár irányításával azt vizsgálja, hogy a jogi nor­matívák miképpen jutnak el a különböző szintű tanácsok­tól az iskoláig, és hogy mi­képpen szabályozható a jogi irányítás alsó és középszinten. Ugyanehhez a témához rendszerszemléletű aspektus­ból Szentpéteri István szegedi egyetemi tanár közelít. Ez a fogalom közelebbről annak a vizsgálatát és analízisét jelen­ti, hogy miképpen helyezke­dik el az iskolarendszer és az egész közoktatás irányítása a szocialista társadalomban, mi­lyen más ágazatokkal áll kap­­csolatban, vagy ahogyan Szentpéteri István megfogal­mazta­­ ,megpróbálja felderí­teni azt, hogy a társadalmi folyamatokat, intézményeket, struktúrákat alakító tényezők szerepe funkcionálisan mikép­pen változik; ennek megfele­lően a kutatásban mikor és milyen területeken meghatá­rozó a­­ jogi, a pedagógiai, a pszichológiai, a szociológiai stb. aspektus.” Miután a köznevelési rend­szert­­jelentős mértékben be­folyásolják e rendszert körül­vevő társadalmi alrendszerek, ezért a kutatások figyelemmel kísérték a következő nagy te­rületek működését és hatását a közoktatásra: társadalom, politika, állami, politikai rendszer, népgazdaság, bél­és külbiztonsági irányítás, kultúra és egészségügy, tudo­mány, család, önkéntes társa­ságok. Mivel­­kimutatható — olvassuk az eddigi kutatások összegezésében —, hogy sok esetben egy nagyobb alrend­szer uralja — nem mindig kedvezően — a köznevelési rendszert, ezért várható, hogy a rendszerszemléletű kutatá­sok jobban közelítenek e probléma megoldásához. Új fajta megközelítés Az­ iskolavezetés tartalma a második nagy témakör, amelybe beletartoznak az is­kola funkciói, feladatköre, struktúrája, működési rend­szere, módszerei és eszközei. Ez közelebbről az is­kolaveze­­tés konkrét elemzései jelenti, főképpen empirikus vizsgála­tok és esettanulmányok segít­ségével. Az ezzel, foglalkozó munkacsoportot Kiss Elemér, az MTA Dunántúli Tudomá­nyos Imérletének. ,.rudenvantris mu­nkatársa " fráhyítja, aki együtt dolgozik néhány isko­laigazgatóval is. Ebben a té­mában készített tanulmányo­kat Kiss Gyula, aki az iskola­vezetés kérdéseinek egyik legkiválóbb magyar szakértő­je, és akinek szerkesztésében 1970-ben Iskolavezetés cím­mel háromkötetes alapmű je­lent meg. Az iskolavezetéssel kapcsolatban egyébként az in­tézet pályázatot hirdetett, és a beérkező pályam­unkákból, jórészt tanulságos esettanul­mányokból kiadvány is ké­szült. A négyes témacsoport har­madik pontja, az általános és szakfelügyelet vizsgálata az egyik legkiforrottabb terület e kutatások között, beszélgető­partnerünk véleménye sze­rint. A téma vizsgálatának különleges jelentőségét az ad­ja meg, hogy a felügyelet rendkívül­ szoros kapcsolatban áll az iskolavezetéssel, és szerves része a köznevelés egész irányításának is. Ilyen­formán az általános és­ a szak­­felügyelet, amely összekötő ka­pocs az iskola és a felső irá­nyítás között is, jelzéseivel sok segítséget adhat fontos köz­­oktatáspolitikai döntések, elő­készítéséhez. E témakörön be­lül az egyik munkacsoportot Mezei Gyula, a fővárosi ta­nács művelődésügyi főosztá­lyának vezetője irányítja. Me­zei Gyula nevelésszociológiai vizsgálatokat is végez, és egy sor dokumentumot elemez, a jelenlegi helyzet feltárása és a jövő útjainak keresése ér­dekében; erről terjedelmes ta­nulmánya jelen­t meg az inté­zet kiadványaként. A­­másik munkacsoportot Pirisi Jánosné, a Baranya me­gyei Pedagógus Továbbképző Intézet vezetője irányítja. Pi­­risiné ugyancsak végzett elem­zéseket szakfelügyeleti és ál­talános felügyeleti dokumen­tumokból, j­egyzőkönyvek­ből, ezenkívül összehasonlító szem­lélettel vizsgálta az oktatási és egészségügyi felügyelet kö­zött.­ néhány egyezést és kü­lönbséget; kutatta a különféle módszerek érvényesülését e két felügyelet területén, a sokfajta tevékenységi forma megvalósítását. Pirisi János­­né elemzéseinek egy része ugyancsak megjelent az inté­zet kiadványai között. Rendszerszemlélet kiadványokról szóltunk, és itt kell megemlítenünk, hogy a­z OM Vezetőképző és To­vábbképző Intézete háromféle sorozatot gondoz. Az egyik közvetlenül a 6. számú kuta­tási főirányhoz kapcsolódik, ezz­el a címmel: „Az iskola vezetése, irányítása. Kutatá­sok.” Ezek a füzetek, ame­lyekből 1977-ben és 1978-ba­t hat-hat jelent meg, a műhely­munka folyamatáról kívánnak tájékoztatást adni. Nem a végeredményt köztik —mond­ja Ligetiné dr. Verebély An­na —, és ebben van újszerű­ségük; a kutatások állapotáról adnak jelzéseket az olvasók­nak, és ezek a­ jelenlegi hely­zet tükörképei is. Másik­­sorozatuk az­ okta­tásügy, irányítás­- elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyalja tanulmányok formájában. E kiadványokban azok is publi­kálnak, akik az Intézet Irá­nyítása alatt végzett kutatá­sokban nem vesznek részt, de fontos mondanivalójuk van e témák némely részterületéről Ilyen például Bernáth József tanulmánya „A felnőttek to­vábbképzésének néhány peda­gógiai, pszichológiai és meto­dológiai tudnivalója” címmel. Végül Tájékoztatót is közre­ad bizonyos időnként az inté­zet; ezek a füzetek mindenek­előtt a vezetőképzéssel és to­vábbképzéssel, tehát az in­tézmény alapvető feladataival foglalkoznak. Miután az intézet arculata elsődlegesen nem kutatási jellegű, ezért, főképpen külső munkatársakká­ dolgozik, olyan szakemberekkel, akik az oktatás irányításával fog­lalkoztak vagy foglalkoznak jelenleg is. Kutatási módsze­reihez tartozik az a fontos mozzanat, ami szerencsére ma már több neveléstudományi területen érvényesül, hogy a vizsgálatokba igyekeztek be­vonni gyakorló igazgatókat is. Az iskola vezetése, irányí­tása című téma kutatása ter­mészetesen hosszabb távon kíván segítséget adni az ok­tatásügy gyakorlati szakembe­rei és a közoktatás irányítói számára, de van ennek a ku­tatásnak közvetlen gyakorlati haszna is. Az például, hogy a vezetők utánpótlását biztosító tanfolyamok részvevői nyolc téma között választhatnak, és elhatározásuk után kézhez kapják azokat az anyagokat, tanulmányokat, amelyek már kiforrott kutatási eredménye­ket ismertetnek. Ezek az ol­vasmányok, amelyek újfajta megközelítésben, az állam­­igazgatásba beágyazva tár­gyalják az iskolavezetés kér­déseit, a tanfolyamok hallga­tói szerint új távlatokat nyit­nak meg, és jelentős szemlé­letformálást eredményeznek. Gábor István v ■ . OTTO HAHN CENTENÁRIUM A­z atomtudósok március 2-án­­ viszonylag szerényen emlé­keztek meg egyik úttörő tár­suk, Otto Hahn születésének 100. évfordulójáról, akinek oroszlánrésze volt­ az urán­­maghasadás és a láncreakció jelenségének felfedezésében. 1938-ban nagy meglepetést keltett az, hogy az urán ele­met neutronokkal bombázva az uránmag a periódusos rendszer közepe táján talál­ható elemekre hasadt. Ezek között a bárium és a lantén egyértelműen kimutatható volt. Az 59 éves Hahn ekkor már több mint 30 éve foglalkozott radioaktív anyagok vizsgála­tával és a személyes ismerő­sei szerint — vasszorgalmá­nak, fáradhatatlan akaratere­jének és nem utolsósorban kiváló jellembeli­­tulajdonsá­gainak köszönhette, hogy kí­sérletei végül is rendkívüli eredményhez vezettek. Ez azonban csak azért valósul­hatott meg, mert Hahn tanul­mányai során olyan szilárd tudományos alapot szerzett, amelyre építeni lehetett. Hahn 1901-ben kapott vegyé­sz­ oklevelet a Marburgi Egyetemen, ahol már a kö­vetkező évben mint asszisz­tens tartott előadásokat. Iga­zi tudományos munkássága azonban akkor kezdődött, amikor Sir William Ramsay mellé került Londonba, majd egy évvel később , Ernest Rutherfordhoz Montreálba. Innen 1906-ban tért vissza Németországba, ahol a Berli­ni Egyetem Kémiai Intézeté­ben dolgozott. Munkáját a ké­mia és a fizika határterületén végezte, ahol különösen a fi­zikus és vegyész Fritz Strass­mann és az osztrák fizikus, Lise Meitner nyújtott nagy segítséget kísérleteihez. Az uránnak neutronokkal való bombázását 1935-ben kezdték meg és­ 3 év múlva megszüle­tett a maghasadás felfedezé­se. Felfedezésükért Otto Hahn és Fritz Strassmann 1944-ben együtt kapták meg a kémiai Nobel-díjat, majd 1960-ban Lise Meitnerrel hárman osz­toztak az Enrico Permi kitün­tetésben. A II. világháború végén a Hirosimára ledobott atom­bombával kapcsolatban fel­merült azoknak az a­tom­t­udó­soknak a felelőssége, akiknek részük volt a nukleáris reak­ció létrehozásában. Hahn bi­zonyos mértékig felelősnek érezte magát 100 000 japán ha­láláért, mert elismerte, hogy felfedezése egyaránt lehetővé tette az atomreaktor és az atombomba kifejlesztését. Ezért Hahn ti­zedmagával, mint ,,wanted person”, spe­ciális őrizetbe került és angliai fogságban érte a hír, hogy ne­ki ítélték az 1944. évi Nobel­éi­jat. A háború befejezése után Hahn akkor kapott teljes elégtételt és elismerést, ami­kor Max Planck személyesen ruházta rá a róla elnevezett Max Planck Gesellschaft el­nöki tisztségét. tv. atomenergia békés és /­ pusztító célokra való fel­használhatósága sok vitához vezetett. Ezek egyik következ­­ménye volt az úgynevezett, göttingai nyilatkozat, amelyet 1957. április 12-én adtak ki. A nyilatkozatban, amelyet 18 atomtudós — köztük Otto Hahn — írt alá, kijelentet­ték: Az aláírók egyike sem haj­landó részt venni atomfegy­verek előállításában, kipróbá­lásában és bevetésében. Ugyanakkor hangsúlyozni kí­vánjuk: rendkívül fontos minden rendelkezésre álló módon és eszközzel elősegíteni az atomenergia békés célok­ra való felhasználását. Ebben a feladatban — úgy mint ahogy eddig tettük — tovább­ra is közre akarunk működ­ni. Ez a „Göttinger Erklärung” nagy visszhangot váltott ki világszerte. Otto Hahn 89. születésnap­ját munkatársai és tisztelői még együtt ünnepelték, de né­hány hónappal később, 1968. július 28-án Göttingenben be­fejezte eredményekben gaz­dag életét. Hahn felfedezésének jelen­tőségét Einstein általános re­lativitásáéhoz és a Planck— Heisenberg-féle kvantum­­mechanika- elméletéhez ha­sonlítják. Teöke Géza Az au­tomatizált bibliográfia rendszere .­. Megi­at professzor nyilatkozata A napokban Budapesten ta­nácskozott a Nemzetközi Tár­sadalomtudományi Informá­ciós és Dokumentációs Bizott­ság vezetősége, a Magyar Tu­dományos Akadémia Közgaz­dasági Információs Csoportja rendezésében. Ebből az alka­lomból felkerestük Jean Mey­riat professzort,­ a Bizottság főtitkárát, aki elmondta, hogy e szervezet 1950-ben jött lét­re, tevékenysége a társada­lomtudományok dokumentá­ciós, információs rendszeré­nek a­­ kiépítésére, szélesíté­­re irányul, a nagyobb haté­konyság érdekében nemzetkö­zi szinten is.­­ Az említett feladatokat az UNESCO támogatásával ol­dottuk, illetve oldjuk meg. Bizottságunk hézagpótló fel­adatokat végez, így többek kö­zött megteremtettük az infor­mációs kiadványok rendszerét, amellyel a nemzetközi tájé­koztatást szolgáljuk.­­ Egyik központi teendőnk az információs eszközrendszer és munkamódszerek kialakítá­sa volt. Munkánk eredményes­­ségét példázza, hogy az UNES­CO információs programja, amely kezdetben csupán a természet- és műszaki tudo­mányokat ölelte fel, nem kis mértékben bizottságaink erő­feszítései nyomán, a társada­lomtudományi információkra is kiterjed. Megriat professzor elmon­dotta ezután, hogy a Bizott­ság önálló nemzetközi szer­vezet, mely korlátozott számú egyéni tagból áll. — A tagok — hangsúlyozta többek között— választás út­ján kerülnek­­ a Bizottságba, figyelemmel, arra is, hogy minden társadalomtudományi ág képviseltesse magát ben­ne. A tagság tudósokból és in­formációs szakemberekből áll. Megjegyezni kívánom azt is, hogy Bizottságunk tagjai lö­kés, szocialista és fejlődő or­szágok, s ezen belül is külön­böző kontinensek képviselői. — Szándékunk kiépíteni egy automatizált társadalomtudo­mányi adattárat, amely to­vábbfejleszti eddigi munkán­kat a nemzetközi társadalom­­tudományi bibliográfiák ki­adásával. Ezeket a bibliográ­fiákat, amelyeket világszerte használnak, a Bizottság to­vábbra is kiadja, de a jövőben már automatizált rendszerben.­­ Arra a kérdésre válaszol­va, hogy­ hány tagja van a Bizottságnak, hadd bocsássam előre: a tagság száma meg­határozott, huszonnyolc. E ke­retszámon belül két magyar tagunk van: egy közgazdász, dr. Földi Tamás, aki tagja a vezetőségünknek és egy jogász, dr. Nagy Lajos. Személyükön túlmenően négy magyar in­tézmény magyar bibliográfiai adatokat bocsát rendelkezé­sükre. Nekik köszönhető, hogy a magyar társadalomtudomá­nyi szakirodalom megfelelő súlyt kap információs kiadvá­nyainkban. Ez azért is figye­lemre méltó, mert Bizottságunk félmillió bibliográfiai adattal rendelkezik. Ez az adatbázis évente huszonötezerrel gazda­godik, amit százezer adatból választunk ki. É S végül megjegyzem: Bi­zottságunk sokat tett a Kelet és Nyugat közötti információ­­cseréért, olyan időszakban is, amikor ez korántsem volt jel­lemző a társadalomtudományi információra. r. f. k. Növényi rostok a táplál­kozásen . A táplálkozástudomány mű­velői pontosan kiszámították, mennyi fehérjére, zsírra, szám . hidrátja. igázai piajra és sókra van naponta.'67'oksejt .a.,táplá­­lék sala­kanyagait ’ viszont alig­­ méltatták figyelemre. Az el­múlt­ években viszont figyel­mük az emészthetetlen növé­nyi rostok felé fordult. Eze­ket a vékonybél-enzimek kép­telenek széthasítani, legfeljebb a vastagbél baktériumai bont­ják őket. Az­­ ilyen növényi rostok poliszacharideket (ösz­­szetett­ cukrok), cellulózt, he­­micellulózt, pekti­nt, nyák­anyagokat és úgynevezett lig­nineket tartalma­znak. R. Am­man, a zürichi­­ Kanton-Spital professzora egy ■ Luzern­ben tartott orvosgyűlésen foglal­kozott a növényi, rostok jelen­tőségével. Ezek serkentik a bélműkö­dést, mivel gátolják a béltar­talom vizének felszívódását és ezért növelik annak tömegét, ami serkentőleg hat a bélmoz­gásokra. A korpának van a viszonylag legmagasabb víz­­megkötő képessége, az alma pektinjéé lényegesen alacso­nyabb. A vastagbél baktériu­­­­mainak tevékenysége olyan zsírsavakat szabadít fel a rost­­anyagból, amelyek ugyancsak serkentik a bzél­működést. Ezek az anyagok a felgyorsított bélműködés következtében meggyorsítják a béltartalom­nak a bélrendszeren belüli vándorlását, kiürülését és így gátolják többek között a rák­keltő anyagok, de a zsír fel­szívódását is. Ez utóbbi hatá­suk miatt­ segítenek megelőzni az elh­izást, az érelmeszese­dést, a cukorbajt és az epe­követ. Amman professzor nézete szerint a modern civilizált városlakók között gyakran előforduló székrekedésnek — a mozgásszegénység, a lelki feszültség (stressz), az elégte­len folyadékfogyasztás és a székelési inger gyakori kény­szerű elfojtása mellett — a táplálék rosthiánya a legin­kább felelős. Javasolja éppen ezért, hogy a kórházakban és szociális otthonokban a na­gyon gyakran használt has­hajtók helyett adjanak na­ponta inkább egy-két kanál korpát. Ha ugyanis a szék­rekedésben szenvedők regge­lente tejjel, joghurttal vagy gyümölcsnedvvel elkeverve 15—30 gramm korpát fogyasz­tanának, nemcsak a felsorolt betegségek száma csökkenne, hanem a fokozott húsprés alkalmazásából származó be­tegségek száma is. Ezek között különlegesen említésre mél­tónak tartja az igen gyakori aranyeretű lábvisszértágulatot, amit a hasüregben székreke­­­léskor gyakran keletkező ma­gas nyomás segít elő. (Medical Tribune) AKTÍV EMBEREKNEK AKTÍV PIHENÉST AJÁNL A M­ÁV, i­rtavesz­i - TOURIST Vitorlázás az Adrián. 15 nap, júniustól szeptemberig, személygépkocsival, teljes ellátással 7990 forint. Székelyföldi gyalogtúra: 9 nap, júniustól augusztusig, vonattal, teljes ellátással 3670 forint. Jelentkezni lehet Budapesten a Budapest Tourist irodáiban V. , Roosevelt tér 5. Tel: 173-555 VI. , Bajcsy­ Zs. út 55. Tel.: 314-545 VIII., Baross tér 3. Tel.: 336-934 XII., Magyar Jakobinusok tere. Tel.: 154-296 IV., Árpád út 75. Tel: 694-634 III., Flórián tér 6­9. Tel.: 686-661 XI., Bartók­­ út 42. Tel.: 666-194 Vidéken a megyei és városa idegenforgalmi hivatalokban

Next