Magyar Nemzet, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

z Az 1979. évi népgazdasági tervben foglalt feladatok meg­oldásához az szükséges, hogy a központi gazdaságirányító és a gazdálkodó szervek több és konkrétabb kezdeménye­zéssel, fegyelmezettebb mun­kával, lelkiismeretes, takaré­kos gazdálkodással törekedje­nek a kitűzött célok elérésére. A Központi Bizottság, átte­kintve az 1979. évi terv telje­sítésének eddigi eredményeit és tapasztalatait, rámutatott: rendelkezünk a szükséges fel­tételekkel ahhoz, hogy közös erőfeszítéssel, egységes akarat­tal sikeresen megoldjuk az előttünk álló feladatokat, meg­szilárdítsuk a népgazdaság fej­lesztésében és az életszínvo­nal emelésében elért vívmá­nyainkat, s megteremtsük to­vábbi előrehaladásunk biztos alapjait. Összekapcsolódott a Progressz—7 a Szaljut—6 űrállomással A megadott időben célhoz ért a legújabb szovjet teher­űrhajó, a Progressz—7: szom­baton, moszkvai idő szerint 14 óra 18 perckor összekap­csolódott a Szaljut—10 űrállo­mással. Az űrkomplexum most ismét három részből áll — harmadik tagja a Szojuz— 34 űrhajó. A Progressz csütörtökön rajtolt és a teherűrhajók me­netrendje szerint mintegy öt­­venórás úttal jutott el az űr­állomáshoz. Útközben földi irányítással többször is mó­dosították pályáját, majd a befejező szakaszban az irá­nyítást már az automatikus berendezések végezték: az űr­állomás és a teherűrhajó köl­csönösen „megkereste” egy­mást, és az automatika foly­tatta a megközelítés, az érint­kezés és az összekapcsolás bonyolult manőverét. Az utol­só szakaszban a műveleteket nemcsak a Földről ellenőriz­ték,­­ hanem az űrállomásról is. Vlagyimir Ljahov és Vale­­rij Rjumin, aki most fejezi be űrutazása 18. hetét, részt vett az összekapcsolás ellen­őrzésében . A teherűrhajó rakománya a szokásos: élelmiszerek, felsze­relési tárgyak, tartalékalkat­részek, a tudományos kísérle­tek folytatásához szükséges eszközök és természetesen posta, a családtagok, barátok üzenetei, ajándékai, újabb írásos utasítások a munka folytatására. A Progressz a szükséges hajtóanyagot is el­juttatta az űrállomásra. Az összekapcsolást egyébként a hajtóműrendszereknél, a Szal­jut „hátsó bejáratánál” hajtot­ták végre, ahonnan korábban az űrhajósok a „főbejárathoz” vitték át a Szojuz—34 űrha­jót. Ljahov és Rjumin örömmel fogadta az újabb küldeményt. Jelentésük és a földi irányító központ adatai szerint minden a legsimábban ment végbe és a szükséges­ ellenőrzések el­végzése után kinyitják a Szal­jut és a Progressz közötti összekötőajtót.. Egy-egy teher­űrhajó általában másfél-két hónapra elegendő szállítmányt juttat el az űrállomásra. * A Szovjetunióban pénteken Föld körüli pályára bocsátot­ták a Kozmosz—1111 jelzésű műholdat. A szputnyik fedél­zetén elhelyezett tudományos berendezések segítségével folytatják a világűr térségé­nek tanulmányozását. A tudományos berendezése­ken kívül a szputnyikot rá­diórendszerrel is felszerelték a pályaelemek pontos méré­sére, továbbá rádiótelemet­­rikus rendszerre) a műszerek és a tudományos berendezé­sek működésére vonatkozó adatok továbbítása céljából. A szputnyikon elhelyezett berendezések megfelelően mű­ködnek- Koszorúzás Kisfaludi Stróbl Zsigmond sírjánál Születésének 96. évforduló­ja alkalmából koszorúzási ün­nepség volt szombaton Kisfa­ludi Stróbl Zsigmond, Kos­suth-díjas szobrász, kiváló művész sírjánál a Mező Imre úti temetőben. A Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége nevében Szabó István, a választmány tagja és Rutkai Ferenc ügyve­zető titkár; a Magyar Nemzeti Galéria képviseletében Csap Erzsébet osztályvezető helye­zett el koszorút. Virágokkal borították Kisfaludi Stróbl Zsigmond sírját családtagjai, barátai, tisztelői. Befejezték tanulmányaikat az első munkásdiplomások A Budapesti Műszaki Egye­temen befejezte tanulmányait az a 37 szakmunkás, aki hat esztendeje, érettségi nélkül, szakmai tapasztalata, tehetsé­ge révén került a hallgatók sorába. Az első munkásdiplomások­tól az ünnepélyes diplomaki­osztás előtt — Biró Gábor rektorhelyettes, Thernen Vil­mos, a­­ pártbizottság titkára, az Oktatási Minisztérium és a KISZ központi bizottsága képviselőinek jelenlétében — baráti beszélgetésen vettek búcsút. Igyekezetüket, mun­kájukat emléklappal, ajándé­kokkal ismerték el. A diplo­más szakmunkások közül 20 gépészmérnöki, 9 villamosmér­nöki, 3 építőmérnöki, 2 köz­lekedésmérnöki, egy pedig építészmérnöki diplomát szer­zett. Sikeres újítások „Lépcsőnjáró" targonca, elektronikus ajtózár A Magyar Posta időnként újítási pályzatot rendez, hogy a beérkezett ötletek, javasla­tok felhasználásával meg­könnyítse dolgozói munkáját. Ezek a pályázatok mindig si­kerrel járnak, akad közöttük több olyan ötlet is, amelyet a gyakorlatban megvalósítanak. A legutóbbi időszakban is több újítást jutalmazott a pos­ta. Különösen érdekesnek és hasznosnak mutatkozik a lép­­csőn járó targonca, amely Kiisfalvi Attila újítása. Az ü­gyszerű szállítóeszköz meg­könnyíti az emeletek és más szintkülönbségek között az anyagok, irattömegek szállítá­sát, mert „lépegetve” viszi fel a lépcsőn a ráhelyezett nehéz terhet. A targonca teherbírá­­sa 150 kilogramm, kezelése egyszerű és biztonságos. Az újító 2000 forint jutalmat ka­pott. Egy másik érdekes újítás a négyszá­m jegyes elektronikus ajtózár, amely Magyar István és Törőcsik László váci újítók javaslata. A postán a műszaki helységek ajtóit biztonsági okokból állandóan zárva kell tartani. Be- és kimenet alkal­mával egy műszerésznek mind­annyiszor abba kell hagynia munkáját, hogy az ajtót nyis­sa és zárja. Az újítók elektro­nikus vezérlésű, olcsón előál­lítható ajtózárat konstruáltak, amely a karbantartást végző dolgozók munkáját nem za­varja, és az üzembiztonság is betartható. Újításukat 4000 fo­rinttal díjazták. Ifj. A Központi Bizottság meg­vitatta a párt soron levő kong­resszusának összehívására vo­natkozó javaslatot. A Szerve­zeti Szabályzat előírásainak megfelelően elhatározta, hogy a­ Magyar Szocialista Munkás­párt XII. kongresszusát 1980 márciusára összehívja. Magyar Nemzet Itatnak és folytatják az öntözést A kánikulai melegben egy­szerre értek be az aratni­­valók Szolnok megyében. Szombatra lényegében befejez­ték a 15 ezer hektár őszi árpa betakarítását, s az erőket a búzatáblákra vezényelték. A jászberényi Zagyva menti Tsz­­ben szombaton nyújtott mű­szakban 180 hektár búzát arat­tak és csépeltek el. A gazda­ság úgy szervezte meg a mun­kát, hogy a több mint 2000 hektár gabona aratását, 12—13 nap alatt, befejezik, s ezt kö­vetően nyomban hozzálátnak a másodnövények, a siló és a csalamfedő vetéséhez. A tiszaföldvári Lenin Tsz­­ben már egy hete végeztek az őszi árpa bet­akarításé­val. A hét végén már a búzatáblákon dolgozott ,21 kombájn, s jól szervezett munkával egyetlen nap kétszáz hektárról takarí­tották be a kenyérnekvalót. A Tisza II. öntözőrendszer területén sok helyen per­metezik a vizet a takar­mányfélékre, a kukoricá­ra, cukorrépára­ serkentik az olajosnövények, kertészeti kultúrák fejlődését. A szak­emberek megállapítása szerint a másfél héttel ezelőtt lehul­lott, átlag 80—80 milliméter csapadékból naponta 5—6 mil­liméter elpárolog ezért min­denképpen szükséges a mes­terséges vízadagolás A tiszai öntözési együttműködés tag­­szövetkezeteiben, szükség sze­rint, éjjel-nappal adagolják a vizet, a növényzetre. Csongrádi megyében szom­baton már nemcsak­­a­ homok­­földeken, hanem a kötött, fe­kete talajokon is általánossá vált a búz­a betakarítása. Ha tovább tart a hőség, napokon belül az a veszély fenyeget, hogy a különböző időpontok­ban vetett és különböző fajta búzák ,,összeérnek”. Vagyis szinte egyszerre kell vala­­mennyit betakarítani. Addig is, amíg ez nem következik be, a gazdaságok csoportosan, a legérettebb táblákon dolgoz­tatják a kombájnokat. A szak­emberek véleménye szerint Csongrádban legfeljebb 14 munkanap szükséges még a nagy nyári mezőgazdasági munka befejezéséhez. Borsodban szombaton már több mi­nt félszáz kombájn vágta és csépelte el az őszi árpát, nemcsak a megye alföl­di jellegű Téza menti részein, hanem a lejtős területeken, a Sajó és a Hernád völgyében is A Kisalföldéin szombaton több mint száz aratógép volt mun­kában. Elsősorban a borsót és az őszi árpát aratták, de né­hány helyen a kényszerérett búza aratását is megkezdték. Romány Pál Bukarestbe utazott Dr. Angelo Miculescu, a Ro­mán Szocialista Köztársa­ság miniszterelnök-helyettese, mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari minisztere meghívására dr. Romány Pál mezőgazda­­sági és élelmezésügyi minisz­ter vezetésével szombaton kül­döttség utazott Bukarestbe. A látogatás alkalmával értékelik az elmúlt évi miniszteri talál­kozón hozott határozatok meg­valósítását, és tárgyalnak az agrártermelési együttműködés fejlesztéséről. A küldöttség búcsúztatásá­nál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete. Elkészült az MTESZ jövő évi programja Az MTESZ már előre elké­szítette társszövetségeinek és egyesületeinek 1980 évi ren­dezvényprogramját. 95 tanács­kozás, szianpozion, ankét sze­repel a listán. Miután a ren­dezvények többsége igen nagy számú részvevőt vonz, elhe­lyezésü­k sok gondot okoz. Ezért a tanácskozások közül 43-nak Budapest lesz a színhe­lye, tízet balatoni üdülőhelye­ken, ötöt a Duna-kanyar szép tájain, a többieket az ország különböző városaiban rende­zik. Rangsorban az első helyre kívánkozik az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tizenkét kon­ferenciája. A társulat nem­zet­­közi tekintélyét bizonyítja, hogy a jövő év első felében a Nemzetközi Fizikai Társa­ság is Budapesten tartja ta­nácsülését. Nagyszámú érdek­lődőt vonz a Gépipari Tudo­mányos Egyesület és az Orszá­gos Bányászati és Kohászati Egyesület hét-hét rendezvénye. A részvevők száma tekinte­tében minden kétséget kizá­róan a Szervezési és Vezetés, Tudományos Társaság áll az élen. A tanácskozással párhu­zamosan Budapesten rende­zendő Orgtechnik kiállításra tízezernél több érdeklődőt várnak. A Bolyai János Mate­matikai Társulat kollokviumá­ra,eddig több mint 250 szak­tekintély jelentkezett. Az Épí­tőipari Tudományos Egyesület a Nemzetközi Épületgépészeti Szervezet megbízásából Buda­pesten tartja a Cl­ima hűtés­és légtechnikai konferenciát. Eddig négyszáz, hazai és két­száz külföldi jelentkezőt tar­tanak számon. Az év közepén — a Magyar Agrártudományi Társasággal karöltve — kongresszust tart az Állatorvos-sebészek Társa­sága. Erre az eseményre eddig kétszázan jelentkeztek, a fele közülük külföldi. Nagyszabású­nak ígérkezik a tőkés országok szakembereinek részvétele­­az Európai Histamin Klub szim­­­nozionjára, amelyet a Magyar Biokémiai Társaság az év első felében rendez a fővárosban. Külföldről eddig 250-en, Ma­gyarországról eddig ötvenen jelentették be a részvételüket. Kedves Előfizető! Amennyiben a nyári szabadsága alatt a lap utánkü­ldését kéri az Ideiglenes címére, szabadsága megkezdése előtt legalább 6 nappal szóban vagy írásban jelentse be a lakó­helye szerint illetékes hírlapkézbesítő postahivatalnál. Kerület Hivatal neve Postacím Tárb. szám I. Budapest 114. Budapest 1525. 330—359/1574 m. II. Budapest 114. Budapest 1525. 150—150/1413 m. Ill. Budapest 3. Budapest 1300. 889—313 Ill. Csillaghegy Budapest mi. 888—906 Békásmegyer Pünkftldffirdo IV. CMpest L. Budapest 1325 691—106 V. Budapest 62. Budapest 1375. 121—200­ 56 m. VI. Budapest 62. Budapest 1376. 121—200 59 m. VII. Budapest 70. Budapest 1425 428—118 101 m. VII. Budapest 0. Budapest 1425. 428—118 115 m. IX. Budapest 100 Budapest 1476. 270—133 X. Budapest 10. Budapest 1475. 573—719 XI. Budapest 112. Budapest 1502. «H 7—3*7 XII. Budapest 114. Budapest 1325. 350—350/1574 m. XI. Budapest 12. Budapest 1376. 121—2­10/73 m. XIV Budapest 70. Budapest 1425. 428—118 286 m. XV. Rákospalota 1. Budapest 1601. 292—489 Pestújhely XVI. Cinkota Budapest 1629 832—523 XVI. Rákosszentmihály Budapest 1625. 636—067 Árpádföld XVI. Mátyásfil­d Budapest 1630. 637—292 XVI Sashalom Budapest 1631. 837—304 XVII. Rákosliget Budapest 1657. 481—100 Rákoskeszy Rákosben Rákos­csaba Rákosker­esztúr XVIII. Pestlőrinc 1. Budapest 1973 281—02­1 XVIII. Pestimre Budapest 1 f1 83. 480—170 xIx. Kispest 1. Budapest 17.01. 272—639 XX Pesterzsébet 1. Budapest 1725. 478—797 XX. Soroksár Budapest 1734. 479—5 is XXI. Csenel Budapest 1751. 142—410 XXTI Budafok 1. Budapest 1775 265—650 Budatétény XXII Nasrvtétény Budapest 1780. 264—629 Baross G.-telep •Vasárnap, 1979. július 1 És mégis mozog... ... A CAPITÓLIUM. Nagy szükség volna most a politi­kában Galileire, aki kimond­ja: nem a Föld forog a wa­shingtoni szenátus körül. Félő ugyanis, hogy az amerikai, tör­vényhozás tagjait hatalmába keríti — vagy már abban tart­ja — ez a tévhit. Megkapván vitára a BALT- szerződést, a szenátorok egy része szinte tetszeleg a szere­pében, kedve szerint bánhat, a világ sorsát sokban megha­tározó megállapodással. Se szeri, se száma a fellengzős capitólium­­terveknek, ki így, ki amúgy módosítaná hét hosszú tárgyalási év termékét, többen kifejezetten „gyilkos kiegészítéseket”, egyezményt ledötő változtatásokat készül­nek beterjeszteni, s még a SAI­T pártfogói sem mentesek a kísértéstől, hogy a „kezdik nyoma” rajta legyen a szerző­désen. Még csak most kezdődött a washingtoni ratifikációs vita, azt követően, hogy Jim­my Carter Bécsből hazatérve tüs­tént a kongresszus elé álló jó­váhagyást kérve az egyez­ménynek. A kamerák felvált­va szegeződtek a beszélő el­nökre, és az őt rezzenéstelen arccal hallgató szenátorokra, akik — képletesen szólva — a­­tenyerükön ültek, csupán akkor tapsoltak a SALT-ért kardoskodó államfőnek, ami­kor az harciasabb húrokat pengetett, s az egyezkedés eré­nyei mellett az erő előnyeit ecsetelte. A teremben levők megfigyelték: Carter többször­­is kifejezetten Henry Jackson­­nak címezte a szavait. Mr. Anti-SALT-nak, aki egy évti­zed kötözködése után kimond­ta valahára, amit régóta tudott mindenki: neki nem fegyver­korlátozás kell, lett légyen az akármilyen hanem korlátlan fegyverkezés, bármi áron. Jackson szenátor közölte ugyanis, hogy ...az­ Egyesült Államok jobban jár a szerző­dés nélkül, mint ezzel az egyezménnyel”. A SZENÁTOROK láthatóan élvezték, hogy nemcsak a tévé, hanem­ a világpolitika reflek­torfénye is rájuk irányul. A nemzetközi sajtó naponta la­tolgatja, hogy Amerika száz szenátora közül ki számítható elkötelezett SALT-hivőnek és ki a szerződés csökönyös ellen­felének; ki hajlik rá, hogy megszavazza a ratifikációt — és milyen feltételekkel —, s ki ingadozik még, kínálván — vagy gorombábban fogalmaz­va — árulván a voksát. Church ma ezt mondta: Glenn amazt, az utahi Garn ilyen ki­egészítésekre készül, az alasz­kai Stevens viszont olyanra. A reflektorfény tagadhatatla­nul csábító, főként a ,,névte­lenek” vélnek nevessé válni a SALT-vitában. Sokan emlé­keznek még a Panama-szerző­dés vitájára, amelyben olykor az egész Carter-kormány hí­­zelgett obskúrus honatyáknak. Érzékenyek is a szenátorok a saját fontosságukra, ez nyil­vánvaló. Senki sem vitathatja el alkotmányos szerepüket az államközi szerződések jóváha­gyásában, de a mimózapóz kis­sé groteszk. Ezen a héten sza­bályos politikai vihar kereke­dett a washingtoni Capitóliu­­mon Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter moszkvai saj­tóértekezlete nyomán. A sze­nátorok „kikérték maguknak” a szovjet diplomácia vezetőjé­nek figyelmeztető szavait, amit úgy értelmeztek, mint ,,beavatkozást” az amerikai belnevekbe. Mivelhogy Gromi­ko óva intette az Egyesült Ál­lamok törvényhozóit a SALT- szerződés módosításától. A szovjet külügyminiszter vitathatatlanul határozottan fogalmazott, illően a téma és a helyzet komolyságához. És tegyük hozzá: időben. Moszk­vában még élénken emlékez­nek az elmúlt évtized fordu­lataira a szovjet—amerikai vi­szonyban, és alighanem okkal vonták le azt a tanulságot, hogy idejekorán kell figyel­meztetni a washingtoni poli­tika alakítóit lépéseik követ­kezményeire. Öt évvel ezelőtt, a kereskedelmi törvény (és a hozzá kapcsolódó szovjet— amerikai megállapodás) vitája során Moszkva tapintatosan szemlélte a washingtoni vitát, jelesen Kissinger és Jackson egyezkedését; aztán a kor­mány pozícióit javítandó szov­jet készség a kompromisszum­ra a „gyengeség” címkét kapta a szenátortól, aki a maga dia­dalát vélte megütni a vita vé­gén. keménységét látta igazol­va az engedményekben, ami nem neki, hanem éppenségge ellene, visszaszorítása véget, tettek. Az eredmény ismeretes, a ker­eskedelmi szerződést fel kellett mondani, éppen az eny­hülés védelméblen: a hétente látná kárát hosszú távon, ha a Jacksonok tárgyalási mód­szere eredményesebbnek bizo­nyulna, mint a kissli­gereké. GOLDWATER szenátor, az amerikai szélsőjobboldal papá­ja szerdán örömét alig leplező­­ műfelháborodással közölte: „Megölték a SALT-szerződést”.* Pedig hat Goldwater is azok­ közé tartozik, akik hónapok­ óta kihegyezett tőrrel tárnak® a SALT-ra. Az arizonai sze­­­­nátort természetesen­­sohasem s zavarta, ha amerikai, politiku­sok próbáltak beavatkozni, szovjet belügyekbe, s koránt­sem csupán politikai figyel­meztetésekkel. De hát Gold­water és társai régóta lesik az alkalmat, hogyan lehetne el­torzítani a SALT-vitát,­­elke­rülendő azt, ami Dole szená­tor megfogalmazásában ,hábo­rús párttá” minősítené a szer­ződés ellen szavazókat, főként a republikánusokat. Nosza, itt az alkalom: a moszkvai figyel­meztetést kiforgatva értelmé­ből, a SALT ellenfelei a vitát ,,erőpróbává” óhajtják nyilvá­nítani, s magukat a ..szovjet zsarolásnak” nem engedő baj­nokoknak. Az önhergelés ve­szélyes jelenség a politikában, s lám, az eddig ide-oda inga­dozó republikánus kisebbség­ vezér. Baker szenátor is akként harci­askodik, hogy az­ „amerikai nép nem engedheti a nyomásnak”. .­­ A jelek szerint e törvényhoz­ zók fejében meg sem fordult, hogy a külvilág szemüvegen átt nézve az eset éppen fordított. Washingtonban ígéri elvenni a bal kéz, amit a jobb kéz nyúj­tott. Utóvégre a hosszú tár-­­gyalási folyamatban az ame­rikai kormány nyilvánvalóan ügyelt a capitóliumi kifogá­sokra és próbálta ér­vény­esí­té­ni, a törvényhozási kívánalma­kat a Moszkvával való egyez­kedésben,­­ Gromiko,­­ és már előtte Bécsben Leonyid Brezs­­nyev mindössze azt tette félre­érthetetlenné, hogy a Szovjet­unió a megegyezés végett el­ment a maga lehetőségeinek a határáig. Talán inkább az a zsarol, aki ezt is kevesli és­ nem habozik — miként Jack-­ son kimondta — kockára ten-­­ ni az egész tárgyalási ered-­ ményt. ■ KORUNK legfontosabb vi-t tája ez a ratifikációs ügy —­ állapította meg az egyik sze­­­­nátor, s alighanem igaza van. Valójában nemcsak a SALT® ról van szó, hanem az Égve® sült Államoknak a Szovjet® unióhoz való egész viszonya® ról, pestiesen fogalmaz­va ..hoz® ráállásáról”. Amikor Gromiko® jelezte, hogy a ratifikálás el­utasítása nyomán aligha lehet szó a SALT-tárgyalások újra­kezdéséről csupán a nyilván­való következtetést vonta le, az enyhülés hívei nem óhajta­nak szerepet játszani, a legke­vésbé sem Don Quijote-ként vesződni a szenátusi szélmal­mokkal. Természetesen nem­csak Moszkvát, hanem más fő­városokat is lehangolna a fel­ismerés: a washingtoni világ­­képben nem csupán a Fehér Háztól várják el, hogy a Capit­­ollam körül forogjon, hanem a külföld kormányaitól is. ■ Hasznos lesz a SALT-vita — bárhogyan alakuljon is —, , márcsak azért is, mert segít-­­ heti a reális világpolitikai ga-­­­aktika elismerését az Egyesült­ Államokban. A kereskedelmi® törvénnyel történtek nyomán­ sok honatya bevallotta, hogy­ csábította őt Jackson érvelése. I de csalódott benne Nem árto­a a memóriát felfrissíteni. Hajdanán, republikánus el­nökjelöltként az erőpolitikát hirdető — és Vietnam „romb­­talanítását” követelő — Gold­­waternek az volt a jelszava, hogy „szívedben tudod: nekem van igazaim”. Azt sugallván Amerika fölényhez szokott polgárainak, hogy a külpoliti­kát bízvást igazíthatják a vá­gyaikhoz, s nem kell törődniük a világ realitásaival. Az elle­ne szavazó nagy többség per­­sze az eszével voksolt. Mi min­denesetre most a szívünk mé­lyén reméljük, hogy nem Gold­­waternek lesz igaza. Avar János

Next