Magyar Nemzet, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

z Az 1979. évi népgazdasági tervben foglalt feladatok megoldásához az szükséges, hogy a központi gazdaságirányító és a gazdálkodó szervek több és konkrétabb kezdeményezéssel, fegyelmezettebb munkával, lelkiismeretes, takarékos gazdálkodással törekedjenek a kitűzött célok elérésére. A Központi Bizottság, áttekintve az 1979. évi terv teljesítésének eddigi eredményeit és tapasztalatait, rámutatott: rendelkezünk a szükséges feltételekkel ahhoz, hogy közös erőfeszítéssel, egységes akarattal sikeresen megoldjuk az előttünk álló feladatokat, megszilárdítsuk a népgazdaság fejlesztésében és az életszínvonal emelésében elért vívmányainkat, s megteremtsük további előrehaladásunk biztos alapjait. Összekapcsolódott a Progressz—7 a Szaljut—6 űrállomással A megadott időben célhoz ért a legújabb szovjet teherűrhajó, a Progressz—7: szombaton, moszkvai idő szerint 14 óra 18 perckor összekapcsolódott a Szaljut—10 űrállomással. Az űrkomplexum most ismét három részből áll — harmadik tagja a Szojuz— 34 űrhajó. A Progressz csütörtökön rajtolt és a teherűrhajók menetrendje szerint mintegy ötvenórás úttal jutott el az űrállomáshoz. Útközben földi irányítással többször is módosították pályáját, majd a befejező szakaszban az irányítást már az automatikus berendezések végezték: az űrállomás és a teherűrhajó kölcsönösen „megkereste” egymást, és az automatika folytatta a megközelítés, az érintkezés és az összekapcsolás bonyolult manőverét. Az utolsó szakaszban a műveleteket nemcsak a Földről ellenőrizték, hanem az űrállomásról is. Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin, aki most fejezi be űrutazása 18. hetét, részt vett az összekapcsolás ellenőrzésében . A teherűrhajó rakománya a szokásos: élelmiszerek, felszerelési tárgyak, tartalékalkatrészek, a tudományos kísérletek folytatásához szükséges eszközök és természetesen posta, a családtagok, barátok üzenetei, ajándékai, újabb írásos utasítások a munka folytatására. A Progressz a szükséges hajtóanyagot is eljuttatta az űrállomásra. Az összekapcsolást egyébként a hajtóműrendszereknél, a Szaljut „hátsó bejáratánál” hajtották végre, ahonnan korábban az űrhajósok a „főbejárathoz” vitték át a Szojuz—34 űrhajót. Ljahov és Rjumin örömmel fogadta az újabb küldeményt. Jelentésük és a földi irányító központ adatai szerint minden a legsimábban ment végbe és a szükséges ellenőrzések elvégzése után kinyitják a Szaljut és a Progressz közötti összekötőajtót.. Egy-egy teherűrhajó általában másfél-két hónapra elegendő szállítmányt juttat el az űrállomásra. * A Szovjetunióban pénteken Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—1111 jelzésű műholdat. A szputnyik fedélzetén elhelyezett tudományos berendezések segítségével folytatják a világűr térségének tanulmányozását. A tudományos berendezéseken kívül a szputnyikot rádiórendszerrel is felszerelték a pályaelemek pontos mérésére, továbbá rádiótelemetrikus rendszerre) a műszerek és a tudományos berendezések működésére vonatkozó adatok továbbítása céljából. A szputnyikon elhelyezett berendezések megfelelően működnek- Koszorúzás Kisfaludi Stróbl Zsigmond sírjánál Születésének 96. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepség volt szombaton Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Kossuth-díjas szobrász, kiváló művész sírjánál a Mező Imre úti temetőben. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége nevében Szabó István, a választmány tagja és Rutkai Ferenc ügyvezető titkár; a Magyar Nemzeti Galéria képviseletében Csap Erzsébet osztályvezető helyezett el koszorút. Virágokkal borították Kisfaludi Stróbl Zsigmond sírját családtagjai, barátai, tisztelői. Befejezték tanulmányaikat az első munkásdiplomások A Budapesti Műszaki Egyetemen befejezte tanulmányait az a 37 szakmunkás, aki hat esztendeje, érettségi nélkül, szakmai tapasztalata, tehetsége révén került a hallgatók sorába. Az első munkásdiplomásoktól az ünnepélyes diplomakiosztás előtt — Biró Gábor rektorhelyettes, Thernen Vilmos, a pártbizottság titkára, az Oktatási Minisztérium és a KISZ központi bizottsága képviselőinek jelenlétében — baráti beszélgetésen vettek búcsút. Igyekezetüket, munkájukat emléklappal, ajándékokkal ismerték el. A diplomás szakmunkások közül 20 gépészmérnöki, 9 villamosmérnöki, 3 építőmérnöki, 2 közlekedésmérnöki, egy pedig építészmérnöki diplomát szerzett. Sikeres újítások „Lépcsőnjáró" targonca, elektronikus ajtózár A Magyar Posta időnként újítási pályzatot rendez, hogy a beérkezett ötletek, javaslatok felhasználásával megkönnyítse dolgozói munkáját. Ezek a pályázatok mindig sikerrel járnak, akad közöttük több olyan ötlet is, amelyet a gyakorlatban megvalósítanak. A legutóbbi időszakban is több újítást jutalmazott a posta. Különösen érdekesnek és hasznosnak mutatkozik a lépcsőn járó targonca, amely Kiisfalvi Attila újítása. Az ügyszerű szállítóeszköz megkönnyíti az emeletek és más szintkülönbségek között az anyagok, irattömegek szállítását, mert „lépegetve” viszi fel a lépcsőn a ráhelyezett nehéz terhet. A targonca teherbírása 150 kilogramm, kezelése egyszerű és biztonságos. Az újító 2000 forint jutalmat kapott. Egy másik érdekes újítás a négyszám jegyes elektronikus ajtózár, amely Magyar István és Törőcsik László váci újítók javaslata. A postán a műszaki helységek ajtóit biztonsági okokból állandóan zárva kell tartani. Be- és kimenet alkalmával egy műszerésznek mindannyiszor abba kell hagynia munkáját, hogy az ajtót nyissa és zárja. Az újítók elektronikus vezérlésű, olcsón előállítható ajtózárat konstruáltak, amely a karbantartást végző dolgozók munkáját nem zavarja, és az üzembiztonság is betartható. Újításukat 4000 forinttal díjazták. Ifj. A Központi Bizottság megvitatta a párt soron levő kongresszusának összehívására vonatkozó javaslatot. A Szervezeti Szabályzat előírásainak megfelelően elhatározta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusát 1980 márciusára összehívja. Magyar Nemzet Itatnak és folytatják az öntözést A kánikulai melegben egyszerre értek be az aratnivalók Szolnok megyében. Szombatra lényegében befejezték a 15 ezer hektár őszi árpa betakarítását, s az erőket a búzatáblákra vezényelték. A jászberényi Zagyva menti Tszben szombaton nyújtott műszakban 180 hektár búzát arattak és csépeltek el. A gazdaság úgy szervezte meg a munkát, hogy a több mint 2000 hektár gabona aratását, 12—13 nap alatt, befejezik, s ezt követően nyomban hozzálátnak a másodnövények, a siló és a csalamfedő vetéséhez. A tiszaföldvári Lenin Tszben már egy hete végeztek az őszi árpa betakarításéval. A hét végén már a búzatáblákon dolgozott ,21 kombájn, s jól szervezett munkával egyetlen nap kétszáz hektárról takarították be a kenyérnekvalót. A Tisza II. öntözőrendszer területén sok helyen permetezik a vizet a takarmányfélékre, a kukoricára, cukorrépára serkentik az olajosnövények, kertészeti kultúrák fejlődését. A szakemberek megállapítása szerint a másfél héttel ezelőtt lehullott, átlag 80—80 milliméter csapadékból naponta 5—6 milliméter elpárolog ezért mindenképpen szükséges a mesterséges vízadagolás A tiszai öntözési együttműködés tagszövetkezeteiben, szükség szerint, éjjel-nappal adagolják a vizet, a növényzetre. Csongrádi megyében szombaton már nemcsaka homokföldeken, hanem a kötött, fekete talajokon is általánossá vált a búza betakarítása. Ha tovább tart a hőség, napokon belül az a veszély fenyeget, hogy a különböző időpontokban vetett és különböző fajta búzák ,,összeérnek”. Vagyis szinte egyszerre kell valamennyit betakarítani. Addig is, amíg ez nem következik be, a gazdaságok csoportosan, a legérettebb táblákon dolgoztatják a kombájnokat. A szakemberek véleménye szerint Csongrádban legfeljebb 14 munkanap szükséges még a nagy nyári mezőgazdasági munka befejezéséhez. Borsodban szombaton már több mint félszáz kombájn vágta és csépelte el az őszi árpát, nemcsak a megye alföldi jellegű Téza menti részein, hanem a lejtős területeken, a Sajó és a Hernád völgyében is A Kisalföldéin szombaton több mint száz aratógép volt munkában. Elsősorban a borsót és az őszi árpát aratták, de néhány helyen a kényszerérett búza aratását is megkezdték. Romány Pál Bukarestbe utazott Dr. Angelo Miculescu, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese, mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztere meghívására dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vezetésével szombaton küldöttség utazott Bukarestbe. A látogatás alkalmával értékelik az elmúlt évi miniszteri találkozón hozott határozatok megvalósítását, és tárgyalnak az agrártermelési együttműködés fejlesztéséről. A küldöttség búcsúztatásánál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Elkészült az MTESZ jövő évi programja Az MTESZ már előre elkészítette társszövetségeinek és egyesületeinek 1980 évi rendezvényprogramját. 95 tanácskozás, szianpozion, ankét szerepel a listán. Miután a rendezvények többsége igen nagy számú részvevőt vonz, elhelyezésük sok gondot okoz. Ezért a tanácskozások közül 43-nak Budapest lesz a színhelye, tízet balatoni üdülőhelyeken, ötöt a Duna-kanyar szép tájain, a többieket az ország különböző városaiban rendezik. Rangsorban az első helyre kívánkozik az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tizenkét konferenciája. A társulat nemzetközi tekintélyét bizonyítja, hogy a jövő év első felében a Nemzetközi Fizikai Társaság is Budapesten tartja tanácsülését. Nagyszámú érdeklődőt vonz a Gépipari Tudományos Egyesület és az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület hét-hét rendezvénye. A részvevők száma tekintetében minden kétséget kizáróan a Szervezési és Vezetés, Tudományos Társaság áll az élen. A tanácskozással párhuzamosan Budapesten rendezendő Orgtechnik kiállításra tízezernél több érdeklődőt várnak. A Bolyai János Matematikai Társulat kollokviumára,eddig több mint 250 szaktekintély jelentkezett. Az Építőipari Tudományos Egyesület a Nemzetközi Épületgépészeti Szervezet megbízásából Budapesten tartja a Clima hűtésés légtechnikai konferenciát. Eddig négyszáz, hazai és kétszáz külföldi jelentkezőt tartanak számon. Az év közepén — a Magyar Agrártudományi Társasággal karöltve — kongresszust tart az Állatorvos-sebészek Társasága. Erre az eseményre eddig kétszázan jelentkeztek, a fele közülük külföldi. Nagyszabásúnak ígérkezik a tőkés országok szakembereinek részvételeaz Európai Histamin Klub szimnozionjára, amelyet a Magyar Biokémiai Társaság az év első felében rendez a fővárosban. Külföldről eddig 250-en, Magyarországról eddig ötvenen jelentették be a részvételüket. Kedves Előfizető! Amennyiben a nyári szabadsága alatt a lap utánküldését kéri az Ideiglenes címére, szabadsága megkezdése előtt legalább 6 nappal szóban vagy írásban jelentse be a lakóhelye szerint illetékes hírlapkézbesítő postahivatalnál. Kerület Hivatal neve Postacím Tárb. szám I. Budapest 114. Budapest 1525. 330—359/1574 m. II. Budapest 114. Budapest 1525. 150—150/1413 m. Ill. Budapest 3. Budapest 1300. 889—313 Ill. Csillaghegy Budapest mi. 888—906 Békásmegyer Pünkftldffirdo IV. CMpest L. Budapest 1325 691—106 V. Budapest 62. Budapest 1375. 121—200 56 m. VI. Budapest 62. Budapest 1376. 121—200 59 m. VII. Budapest 70. Budapest 1425 428—118 101 m. VII. Budapest 0. Budapest 1425. 428—118 115 m. IX. Budapest 100 Budapest 1476. 270—133 X. Budapest 10. Budapest 1475. 573—719 XI. Budapest 112. Budapest 1502. «H 7—3*7 XII. Budapest 114. Budapest 1325. 350—350/1574 m. XI. Budapest 12. Budapest 1376. 121—210/73 m. XIV Budapest 70. Budapest 1425. 428—118 286 m. XV. Rákospalota 1. Budapest 1601. 292—489 Pestújhely XVI. Cinkota Budapest 1629 832—523 XVI. Rákosszentmihály Budapest 1625. 636—067 Árpádföld XVI. Mátyásfild Budapest 1630. 637—292 XVI Sashalom Budapest 1631. 837—304 XVII. Rákosliget Budapest 1657. 481—100 Rákoskeszy Rákosben Rákoscsaba Rákoskeresztúr XVIII. Pestlőrinc 1. Budapest 1973 281—021 XVIII. Pestimre Budapest 1 f1 83. 480—170 xIx. Kispest 1. Budapest 17.01. 272—639 XX Pesterzsébet 1. Budapest 1725. 478—797 XX. Soroksár Budapest 1734. 479—5 is XXI. Csenel Budapest 1751. 142—410 XXTI Budafok 1. Budapest 1775 265—650 Budatétény XXII Nasrvtétény Budapest 1780. 264—629 Baross G.-telep •Vasárnap, 1979. július 1 És mégis mozog... ... A CAPITÓLIUM. Nagy szükség volna most a politikában Galileire, aki kimondja: nem a Föld forog a washingtoni szenátus körül. Félő ugyanis, hogy az amerikai, törvényhozás tagjait hatalmába keríti — vagy már abban tartja — ez a tévhit. Megkapván vitára a BALT- szerződést, a szenátorok egy része szinte tetszeleg a szerepében, kedve szerint bánhat, a világ sorsát sokban meghatározó megállapodással. Se szeri, se száma a fellengzős capitóliumterveknek, ki így, ki amúgy módosítaná hét hosszú tárgyalási év termékét, többen kifejezetten „gyilkos kiegészítéseket”, egyezményt ledötő változtatásokat készülnek beterjeszteni, s még a SAIT pártfogói sem mentesek a kísértéstől, hogy a „kezdik nyoma” rajta legyen a szerződésen. Még csak most kezdődött a washingtoni ratifikációs vita, azt követően, hogy Jimmy Carter Bécsből hazatérve tüstént a kongresszus elé álló jóváhagyást kérve az egyezménynek. A kamerák felváltva szegeződtek a beszélő elnökre, és az őt rezzenéstelen arccal hallgató szenátorokra, akik — képletesen szólva — atenyerükön ültek, csupán akkor tapsoltak a SALT-ért kardoskodó államfőnek, amikor az harciasabb húrokat pengetett, s az egyezkedés erényei mellett az erő előnyeit ecsetelte. A teremben levők megfigyelték: Carter többszöris kifejezetten Henry Jacksonnak címezte a szavait. Mr. Anti-SALT-nak, aki egy évtized kötözködése után kimondta valahára, amit régóta tudott mindenki: neki nem fegyverkorlátozás kell, lett légyen az akármilyen hanem korlátlan fegyverkezés, bármi áron. Jackson szenátor közölte ugyanis, hogy ...az Egyesült Államok jobban jár a szerződés nélkül, mint ezzel az egyezménnyel”. A SZENÁTOROK láthatóan élvezték, hogy nemcsak a tévé, hanem a világpolitika reflektorfénye is rájuk irányul. A nemzetközi sajtó naponta latolgatja, hogy Amerika száz szenátora közül ki számítható elkötelezett SALT-hivőnek és ki a szerződés csökönyös ellenfelének; ki hajlik rá, hogy megszavazza a ratifikációt — és milyen feltételekkel —, s ki ingadozik még, kínálván — vagy gorombábban fogalmazva — árulván a voksát. Church ma ezt mondta: Glenn amazt, az utahi Garn ilyen kiegészítésekre készül, az alaszkai Stevens viszont olyanra. A reflektorfény tagadhatatlanul csábító, főként a ,,névtelenek” vélnek nevessé válni a SALT-vitában. Sokan emlékeznek még a Panama-szerződés vitájára, amelyben olykor az egész Carter-kormány hízelgett obskúrus honatyáknak. Érzékenyek is a szenátorok a saját fontosságukra, ez nyilvánvaló. Senki sem vitathatja el alkotmányos szerepüket az államközi szerződések jóváhagyásában, de a mimózapóz kissé groteszk. Ezen a héten szabályos politikai vihar kerekedett a washingtoni Capitóliumon Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter moszkvai sajtóértekezlete nyomán. A szenátorok „kikérték maguknak” a szovjet diplomácia vezetőjének figyelmeztető szavait, amit úgy értelmeztek, mint ,,beavatkozást” az amerikai belnevekbe. Mivelhogy Gromiko óva intette az Egyesült Államok törvényhozóit a SALT- szerződés módosításától. A szovjet külügyminiszter vitathatatlanul határozottan fogalmazott, illően a téma és a helyzet komolyságához. És tegyük hozzá: időben. Moszkvában még élénken emlékeznek az elmúlt évtized fordulataira a szovjet—amerikai viszonyban, és alighanem okkal vonták le azt a tanulságot, hogy idejekorán kell figyelmeztetni a washingtoni politika alakítóit lépéseik következményeire. Öt évvel ezelőtt, a kereskedelmi törvény (és a hozzá kapcsolódó szovjet— amerikai megállapodás) vitája során Moszkva tapintatosan szemlélte a washingtoni vitát, jelesen Kissinger és Jackson egyezkedését; aztán a kormány pozícióit javítandó szovjet készség a kompromisszumra a „gyengeség” címkét kapta a szenátortól, aki a maga diadalát vélte megütni a vita végén. keménységét látta igazolva az engedményekben, ami nem neki, hanem éppenségge ellene, visszaszorítása véget, tettek. Az eredmény ismeretes, a kereskedelmi szerződést fel kellett mondani, éppen az enyhülés védelméblen: a hétente látná kárát hosszú távon, ha a Jacksonok tárgyalási módszere eredményesebbnek bizonyulna, mint a kissligereké. GOLDWATER szenátor, az amerikai szélsőjobboldal papája szerdán örömét alig leplező műfelháborodással közölte: „Megölték a SALT-szerződést”.* Pedig hat Goldwater is azok közé tartozik, akik hónapok óta kihegyezett tőrrel tárnak® a SALT-ra. Az arizonai szenátort természetesensohasem s zavarta, ha amerikai, politikusok próbáltak beavatkozni, szovjet belügyekbe, s korántsem csupán politikai figyelmeztetésekkel. De hát Goldwater és társai régóta lesik az alkalmat, hogyan lehetne eltorzítani a SALT-vitát,elkerülendő azt, ami Dole szenátor megfogalmazásában ,háborús párttá” minősítené a szerződés ellen szavazókat, főként a republikánusokat. Nosza, itt az alkalom: a moszkvai figyelmeztetést kiforgatva értelméből, a SALT ellenfelei a vitát ,,erőpróbává” óhajtják nyilvánítani, s magukat a ..szovjet zsarolásnak” nem engedő bajnokoknak. Az önhergelés veszélyes jelenség a politikában, s lám, az eddig ide-oda ingadozó republikánus kisebbség vezér. Baker szenátor is akként harciaskodik, hogy az „amerikai nép nem engedheti a nyomásnak”. . A jelek szerint e törvényhoz zók fejében meg sem fordult, hogy a külvilág szemüvegen átt nézve az eset éppen fordított. Washingtonban ígéri elvenni a bal kéz, amit a jobb kéz nyújtott. Utóvégre a hosszú tár-gyalási folyamatban az amerikai kormány nyilvánvalóan ügyelt a capitóliumi kifogásokra és próbálta érvényesíténi, a törvényhozási kívánalmakat a Moszkvával való egyezkedésben, Gromiko, és már előtte Bécsben Leonyid Brezsnyev mindössze azt tette félreérthetetlenné, hogy a Szovjetunió a megegyezés végett elment a maga lehetőségeinek a határáig. Talán inkább az a zsarol, aki ezt is kevesli és nem habozik — miként Jack- son kimondta — kockára ten- ni az egész tárgyalási ered- ményt. ■ KORUNK legfontosabb vi-t tája ez a ratifikációs ügy — állapította meg az egyik szenátor, s alighanem igaza van. Valójában nemcsak a SALT® ról van szó, hanem az Égve® sült Államoknak a Szovjet® unióhoz való egész viszonya® ról, pestiesen fogalmazva ..hoz® ráállásáról”. Amikor Gromiko® jelezte, hogy a ratifikálás elutasítása nyomán aligha lehet szó a SALT-tárgyalások újrakezdéséről csupán a nyilvánvaló következtetést vonta le, az enyhülés hívei nem óhajtanak szerepet játszani, a legkevésbé sem Don Quijote-ként vesződni a szenátusi szélmalmokkal. Természetesen nemcsak Moszkvát, hanem más fővárosokat is lehangolna a felismerés: a washingtoni világképben nem csupán a Fehér Háztól várják el, hogy a Capitollam körül forogjon, hanem a külföld kormányaitól is. ■ Hasznos lesz a SALT-vita — bárhogyan alakuljon is —, , márcsak azért is, mert segít- heti a reális világpolitikai ga-aktika elismerését az Egyesült Államokban. A kereskedelmi® törvénnyel történtek nyomán sok honatya bevallotta, hogy csábította őt Jackson érvelése. I de csalódott benne Nem ártoa a memóriát felfrissíteni. Hajdanán, republikánus elnökjelöltként az erőpolitikát hirdető — és Vietnam „rombtalanítását” követelő — Goldwaternek az volt a jelszava, hogy „szívedben tudod: nekem van igazaim”. Azt sugallván Amerika fölényhez szokott polgárainak, hogy a külpolitikát bízvást igazíthatják a vágyaikhoz, s nem kell törődniük a világ realitásaival. Az ellene szavazó nagy többség persze az eszével voksolt. Mi mindenesetre most a szívünk mélyén reméljük, hogy nem Goldwaternek lesz igaza. Avar János