Magyar Nemzet, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

2 Az első beszámoló a képviselőházban Muskie bírálta az OANISZ határozatát a palesztin kérdésben Washingtonból jelenti az AFP. Ecimund Muskie amerikai külügyminiszter megtartotta első beszámolóját a képviselőház külügyi bizottsága előtt. Nyilatkozatában elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő viszonnyedték át Könei-beljertscei foglalkozót:' ‘u ' ' ' ‘ ’ — Az Egyesült Államok és a Szovjetunió* 'közzött "jelenleg katonai egyensúly van, és az Egyesült Államok nem akarja, hogy újabb forduló kezdődjék a fegyverkezési versenyben — mondta. Megerősítette, hogy a kormány tartani akarja magát a törvénybe még nem iktatott HALT-2 megállapodás előírásaihoz, bár arról még nem döntött, hogy kéri-e még idén a szenátusi vita felújítását a szerződésről. Más kérdésekben Muskie az ismert „kemény hangot” ütötte meg ismét: követelte a szovjet egységek kivonását Afganisztánból, és azzal vádolta a Szovjetuniót, hogya NATO „megosztására” törekszik. Muskie szerint az Egyesült Államok nem adta fel a Kínával és a Szovjetunióval kapcsolatos „egyensúly-politikát” sem. Az ezzel ellentétes „látszat” kizárólag az afganisztáni események miatt keletkezett — állította a külügyminiszter. A Közel-Kelettel foglalkozva Muskie elítélte az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán elfogadott határozatot, amely az összes megszállt arab terület kiürítésére és palesztin állam megalakítására szólít fel. Kijelentette, hogy a „részrehajló” határozat nemhozza közelebb a békét, amelyre jelenleg kizárólag a Carap David-i megoldási kísérlet folytatóda adhat .reményű ügyminista úr jelezte, hogy az amerikai, az izraeli és az egyiptomi tárgyaló fél augusztus közepe táján újból találkozik. Bizalmatlanul nyilatkozott a Közös Piac közel-keleti kezdeményezéseiről is. „Jobb lenne, ha ezek a kezdeményezések, a jelenleg folyó tárgyalásokon alapulnának” — mondta. Iránnal kapcsolatban megismételte, hogy „amin a túszok kiszabadulnak, az Esélüít Államait kész a kölcsönös tisztelet alapján tárgyalni Iráninál”. A UPI jelenti San Franciscóból: Edmund Muskie külügyminiszter több szavazatot szerezne meg a novemberi amerikai elnökválasztáson a republikánusok elnökjelöltjével, Ronald Reagannnel szemben, mint Carter vagy Kennedy, amennyiben az augusztus 11-i demokratapárti elnökjelölő konvenciót „nyitottá tennék”, és a korábbi elkötelezettségük alól felszabadított küldöttek őt választanák meg elnökjelöltnek — ez derül ki abból a közvélemény-kutatásból, amelyet a múlt héten fejeztek be. I fjabb adalékok Carter fivérének viselt dolgairól Washingtonból jelenti az AP: Folytatódnak a támadások Carter elnök ellen becsének, Billynek viselt dolgai miatt Ha a legutóbbi vádak igazak, akkor az amerikai elnök öccse, az FBI és az igazságügy-minisztérium embereivel folytatott beszélgetés során úgy nyilatkozott, hogy megkapta Carter elnöktől az amerikai külügyminisztérium egyes diplomáciai táviratait, s azokat haza is vitte. A táviratok Billy Carter líbiai útjával voltak kapcsolatosak, s a képviselő szerint bizalmas jellegűnek minősültek. A fentieket Karold Sawyer republikánus képviselő a kongreszszus jogi bizottsága előtt jelentette ki. Sawyer azt állítja, hogy információi az igazságügy-minisztérium dokumentumain alapulnak. Hasonló értelemben tájékoztatta a UPI hírügynökséget Joel Lisker, aki az igazságügy-minisztériumban a külföldi ügynökök bejegyzését végző osztály vezetője. Elmondta, hogy ez év január 16-án a Billy Carterral folytatott beszélgetés során annak líbiai útjával kapcsolatos táviratokat tett ki az asztalra, mire az elnök öccse megszólalt: „Látom magának is megvannak azok a CIA-táviratok, akárcsak nekem.” Erre Lisker közölte vele, hogy azok a külügyminisztérium üzenetei, s megkérdezte Billyt, hogy kitől kapta a táviratokat. „A bátyám adta nekem ezeket” — felelte Billy. A Fehér Ház egyik szóvivője nem sokkal később állást foglalt Sawyer kijelentéseivel kapcsolatban, s azt állította: az elnök „nem emlékszik” már rá, hogy megmutatta-e az üzenetek szövegét öccsének, vagy pedig másolatokat adott át neki. Sawyer véleménye szerint Billy Carter vagy csakugyan az elnöktől kapta a táviratokat, ami „katasztrofális” dolog lenne, vagy pedig az elnök öccse elkövette azt a bűnt, hogy egy fontos ügyben hamisan tájékoztatta az állami nyomozó hatóságokat knésszet döntése miatt az iszlám konferencia tagjai a BT összehívását fontolgatják Jeruzsálemből jelenti az AP. „Egyiptom soha nem fogadja el Jeruzsálem keleti részénél Izraeli fennhatóság alá helyezését’’ — mondta Kámál Haszszán Ali egyiptomi külügyminiszter. Azzal is fenyegetődzött, hogy Egyiptom esetleg ismét megszakítja a palesztin autonómiáról folyó tárgyalásokat és visszahívja izraeli nagykövetét, miután ismeretessé vált az izraeli parlament többségi döntése. Jeruzsálem ezentúl „hivatalosan’ is az ország „oszthatatlan fővárosa „ mindörökre”. Végezetül azonban megállapította: Jeruzsálem arab részének sorsa Egyiptom szerint továbbra is „tárgyalási téma”. • Közben a kairói Mona House-ban folytatódtak a palesztin autonómia megteremtésének egyes kérdéseivel foglalkozó egyiptomi—izraeli vegyes bizottság megbeszélései — állapítják meg a hírelemzők Az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője tartózkodott mindenféle kommentártól, csupán annyit mondott, hogy az amerikai kormány „megvizsgálja ” az izraeli parlament döntését. Emlékeztetett az Egyesült Államok korábbi álláspontjára, amely szerint — az egyiptomihoz hasonlóan — Jeruzsálem kérdéséről a tárgyalásokon kell határozni. A Közös Piac tagállamai közül először a holland kormány adott ki nyilatkozatot (Hollandia az egyetlen nyugat-európai ország, amely nagykövetségét Jeruzsálemben, a város nyugati részén tartja fenn.) A holland kormánynyilatkozat éles szavakkal ítélte el a „Jeruzsálem státusának egyoldalú megváltoztatására” irányuló izraeli lépést. A holland külügyminisztérium egyik szóvivője azonban határozottan cáfolta, hogy Hollandia esetleg Tel Avivba akarná áthelyezni izraeli nagykövetségét. A PFSZ memorandumban szólította fel a Közös Piac tagországait, hogy ítéljék el az izraeli lépést. Az iszlám konferencia tagországai csütörtökön nem hivatalos megbeszélést tartottak az ENSZ székhelyén Jeruzsálem ügyében. New York-i források szerint elképzelhető, hogy az iszlám konferencia tagországai az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását kérik majd az izraeli döntés miatt. Kairóból jelenti az AP. Csütörtökön összeültek az egyiptomi kormány külügyekkel foglalkozó legfontosabb tagjai, hogy megvitassák, milyen választ adjon Egyiptom az izraeli parlament Jeruzsálemmel kapcsolatos döntésére. A megbeszélésen Hoszni Mubarak alelnök, Karpal Hasszan Ali külügyminiszter és Fuad Mohieddin miniszterelnök-helyettes vett részt Szadat elnök szombaton foglal állást az Izraellel folyó tárgyalások kérdésében. Pekingből jelenti az UPI: Kína a döntés kapcsán agresszív és terjeszkedő politikával vádolta Izraelt ____Magyar Nemzet_____ Brezsnnyev és derék eszmecseréje a Krímben Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Krím félszigeten csütörtökön találkozott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke és Edward Gierek, a LEMF KB első titkára, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. A nemzetközi helyzetről szólva a találkozó résztvevői megállapították: jelenlega sorsdöntő kérdés az, hogy bekövetkezik-e vagy sem a fegyverkezési hajsza új fordulója. A Szovjetunió és Lengyelország, amelyek a legnagyobb áldozatokat hozták a második világháború idején, a szocialista közösséghez tartozó más országokkal együtt minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megakadályozzák a háborús veszély fokozódását. Megfékezni a rakétanukleáris potenciálok növelését — ez a legfőbb értelme annak a nyilatkozatnak, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének a lengyel fővárosban megtartott májusi tanácskozásán fogadtak el. Megelégedéssel állapították meg, hogy az igazságos közelkeleti rendezés követelése nyomatékos kifejezésre talált nemrégiben az ENSZ-közgyűlés által elfogadott külön határozatban. „A záróokmány a békés egymás mellett élés chartája” A Pravda cikke a biztonsági értekezlet évfordulóján Moszkvából jelenti a TASZSZ: öt évvel ezelőtt 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada aláírta a helsinki záróokmányt, amely a békés egymás mellett élés chartájaként került be a történelembe — írja Jurij Zsukov, a Pravda hírmagyarázója. — A helsinki záróokmány magában foglalja azokat az elveket, amelyek meghatározni hivatottak az értekezleten részt vett államok magatartási normáit egymás közötti kapcsolataikban -- írja Zsukov. A következőkben rámutat: hamarosan, sor kerül az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselőinek madridi találkozójára. Feladata az lesz, hogy összefoglalja a záróokmányban foglaltak gyakorlati megvalósításának eredményeit, és a további lépésekben való megállapodást. A hírmagyarázó leszögezi : Európa békeszerető erői. sürgetik, hogy a tanácskozás építő jellegű legyen, s hogy az enyhülés folytatódjék. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a politikai enyhülés katonai enyhüléssel egészüljön ki. A reakciós erők ezzel ellentétes célokat követnek: a madridi találkozót, csakúgy, mint a belgrádi találkozót, megpróbálják felhasználni a nemzetközi együttműködés aláásására és a nemzetközi kapcsolatok élezésére. A Szovjetunió azzal a szilárd eltökéltséggel meneszt küldöttséget a madridi találkozóra, hogy a jövőben is következetesen megvédi a nemzetközi együttműködést. II. János Pál pápa üzenetet küldött línai néininek és Baniszadrnak Teheránból jelenti a TASZSZ. Az iráni iszlám forradalmi törvényszék újabb tizenegy embert ítélt halálra és végeztetett ki a forradalom elleni összeesküvésben való részvétel miatt — közölte csütörtökösta... teheráni rádió. Vatikánvárosból jelenti az AP: 11. János Pál pápa üzenetet küldött Khomeini ajatollahnak és Abol Hasszán Baniszadr elnöknek. Az üzeneteket Hilarion Capucci görög katolikus érsek viszi magával Teheránba .- közölték csütörtökön a Vatikánban. Tömeges letartóztatások Bolíviában La Pazból jelenti az AP. Tömeges letartóztatásokról szóló hírek érkeztek a bolíviai fővárosból. Diplomáciai források szerint polgári ruhás fegyveresek elhurcolták Julio Tumbit, a bolíviai emberi jogok szervezetének egyik vezetőjét is. Londonból jelenti a ADN. A legújabb értesülések a korábbiaknál magasabbra teszik azoknak a bolíviáknak a számát, akik a junta terrorja következtében életüket vesztették vagy börtönbe kerültek. Egy menekült metodista lelkész — az egyik bolíviai demokratikus szervezet tagja — a londoni sajtónak úgy nyilatkozott, hogy a halálos áldozatok száma ezerötszázra, a letartóztatottaké pedig kétezerötszázra tehető. A La Paz-i katonai vezetők elmozdították a hadsereg 7. hadosztályának éléről Manu Vargas Sulims ezredest, s helyére Carlos Rider Villa ezredes került Vargas nem szállt szembe az államcsínnyel, de források szerint nem is értett egyet a törvényes kormány megbuktatásával azt mondotta, hogy Lídia Gueiler asszony, a puccsal megbuktatott államfő, immár rendelkezik útlevéllel, és elhagyhatja az országot. Gueiler, aki az államcsíny idején a La Paz-i pápai nunciatúrára menekült, kijelentette: addig nem szándékozik elhagyni az országot, amíg kormányának összes tagját szabadon nem bocsátják. Az AFP úgy értesült, hogy Argentína és Paraguay után Brazília is bejelentette, hogy elismeri a bolíviai juntát. Erről a La Paz-i brazil nagykövet tájékoztatta az új bolíviai hatóságokat. José Lopez Portillo mexikói államfő Brazíliából való elutazása előtt közölte: országa továbbra is diplomáciai kapcsolatokat tart fenn Bolíviával. Hozzátette ugyanakkor, hogy Mexikó az Amerikai Államok Szervezetében elítélte az államcsínyt. Arra a kérdésre válaszolva, hogy elismeri-e az új bolíviai rezsimet, José López Portillo azt válaszolta: Mexikó a kormányokat ismeri el. A külpolitika hívei O (Bécs, DPA) Husszein jordáni uralkodó NSZK-beli munkalátogatása után Bécsbe érkezett, ahol megkezdte megbeszéléseit Kreisky osztrák kancellárral . (Brazília, EFE) Lord Carrington brit külügyminiszter ipari, küldöttség élén Brasíliába érkezett, ahol találkozik Joao de Figueiredo államfővel . (Stuttgart, DPA) Három személy meggyilkolásának, egy gyilkossági kísérletnek, rablásnak és terrorcselekmények elkövetésére való szövetkezésnek a vádjával a stuttgarti bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Knut Folkertset, az egykori Baader—Meinhof-csoport tagját Folkerts adta le a végzetes lövéseket 1977-ben Bubaek államügyészre, gépkocsivezetőjéig és a testőrére. »› (Párizs, MTI) Magánlátogatásra a francia fővárosba érkezett Butrosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter. Előzőleg részt vett New Yorkban az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának közel-keleti vitájában, (Peking, Új Kína) Hivatalos látogatásának befejeztével hazautazott Pekingből Szithi Szaveiszila thaiföldi külügyminiszter. A külügyminisztert fogadta Hua Kaofeng kínai miniszterelnök is. (Új-Delhi, AFP) Zail Szingh indiai belügyminiszter a parlamentben bejelentette, hogy szabadon engedik az északkeleti Ássam államban lezajlott zavargások nyomán letartóztatott személyeket — az erőszakos cselekmények elkövetőit kivéve —, és feloldják a szövetségi állam egyes területein bevezetett rendkívüli állapotot A Helsinkitől Madridig SZEMLÉLET dolga, hogy ezt mondjuk, a helsinki záróokmány aláírásának az évfordulójára emlékezünk, vagy pedig így fogalmazunk: néhány hét múlva kezdődik Madridban az új Európa-találkozó. Egyetlen nagy folyamat állomásai ezek, Helsinki volt a Csúcs, az ottani örökséget, az azóta történteket fölmérendő ülnek össze időnként az aláírók képviselői, öt évről van tehét szó, de akár tízről is beszélhetnénk — az enyhülés évtizedéről. Ma öt esztendeje szentesítette harminchárom európai és a két észak-amerikai állam képviselője a finn fővárosban az európai biztonsági és együttműködési értekezleten kidolgozott dokumentumot. Visszaemlékezést szolgálnak tehát e sorok, de rendkívül időszerű eseményre tekintenek. A helsinki záróokmány az államok együttélési szabályainak gyűjteménye. Jóleső érzés még röviden is fölsorolni tartalmát. Benne foglaltatnak a nemzetközi kapcsolatok alapelvei (mint a határok sérthetetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás, az emberi jogok tisztelete), a gazdaság és a tudományos együttműködés sok-sok ajánlott módja, utak, amelyeken járva jobban megismerhetjük egymás kulturális értékeit és erősíthetők az emberi kapcsolatok. S ha most e sorok időben még inkább visszamennek, és arra is utalni kívánnak, hogyan jutottunk addig az ünnepi állomásig , azért történik, mert ennek az emlékezésnek máig ható tanulságai vannak, biztatást adnak. S erre manapság nagy szükség van. A HETVENES évek első felében kialakult az enyhülés Európája. Először a hidegháború legsúlyosabb maradványait hordták el a szocialista országok és az NSZK közötti szerződésekkel és a Nyugat- Barinról szóló megállapodással, majd összeültek a' harmincöt állam diplomatái, néhány 'esztendő kemény' munkájává megfogalmazták a száz oldalt megtöltő záróokmányt Közösen dolgoztak szocialista és polgári kormányok küldöttei, s nem sikertelenül. Igaz, kemény viták között folyt a munka, összecsaptak a nézetek, birkóztak ellentétes érdekek. De éppen ezért reális mindaz, ami elkészült, mert az került papírra, ami közös, ami valamennyiük számára elfogadható, össze se ült volna a biztonsági értekezlet vagy legalábbis hamar szétszéled, ha nincs valamilyen erő, amely összetartja, általános érdek, amely győzni tudott a nézeteltéréseken, a kiküszöbölhetetlen különbségeken, s ez a közös: elkerülni a háborút, együtt élni és működni földrészünkön, Így jutottunk el Helsinkiig, a legmagasabb rangú vezetők találkozójáig. A múltaknál azonban még fontosabb, hogy mi lett a záróokmány sorsa. Hasznosítottuk-e a benne foglaltakat? Részben igen. Európa elkezdte végrehajtani az ajánlásokat, kihasználni a lehetőségeket. Rálépett az út elejére. Nem abban az Európában élünk, mint a hatvanas években. Talán a legdöntőbb különbség, hogy kialakult a keleti—nyugati párbeszéd mechanizmusa, a kapcsolatpályák rendszere, amely szükség esetén működésbe lép. A vezető politikusok jobbára ismerik egymást, volt és van mód egymás gondolkodásmódjának a megismerésére, tárgyaltak nem egyszer, tanulmányozták a másik szándékait. Alacsonyabb szinteken pedig még inkább így van. Soha ennyit nem utaztak a diplomaták és a szakértők, soha ilyen sokat nem ültek közös asztalnál, s ami a döntő , soha ennyi megállapodást nem kötöttek. Nyilvánvaló: nem azért alakult így a helyzet, mert van helsinki záróokmány — azért jöhetett létre ez a magatartáskódex, mert megváltozott a nemzetközi helyzet a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Az enyhülési folyamat most megtorpant. Mielőtt azonban erről szólnánk, vonjuk meg a múlt évtized mérlegét: lehetséges a kelet—nyugati közeledés, lehetséges közös alapra építeni, mindenki hasznát lát-a az együttműködésnek. A mainál sokkal rosszabb helyzetből, valódi hidegháborúból tornászta ki magát Európa a hatvanas évek végén. És ma? Rosszabb a nemzetközi helyzet, hűvösebb a légkör, mint öt évvel ezelőtt volt. Nem hirtelen következett be, valamivel Helsinki után kezdődött az egy helyben topogás, majd a hanyatlás és 1930 elején érte el a mélypontját. Mi ennek az oka? Már a helsinki záróokmányban leszögezték az aláírók, hogy a politikai enyhülést (amelynek kifejeződése e dokumentum volt) katonai enyhüléssel kell kiegészíteni. Ez nem történt meg. Még erősebb a fegyverkezés, mint régen, az enyhülés egyoldalúvá lett. De mi lesz azzal a szekérrel, amelyet az egyik ló előre, a másik hátra húz? AZ EURÓPAI hetente folytatásának, a súlyosabb visszaesés megakadályozásának a kulcsa a fegyverzetkorlátozás. Bécsben hét esztendeje sikertelenül tárgyalnak a közép-európai fegyveres erők esetekentésein, a közép-hatótávolságú rakéták ügye pedig olyan témává lett, amelyen állni vagy bukni látszik a keleti—nyugati viszony. Ha folytatni akarjuk a hetvenes évek enyhülési politikáját, ha arra akarja összpontosítaná a figyelmét a harmincöt résztvevő, hogy minél gyorsabban fejlessze a gazdasági, a tudományos és a humanitárius együttműködést, akkor katonai téren kell áttörést elérnie. Tavaly azt javasolták a Varsói Szerződés államai, hogy üljenek össze külön konferenciára a záróokmány aláírói, a katonai enyhülés problémáját megvitatandó. Miután a nyugatiak nem siettek az igenlő válasszal, most, a madridi értekezlet közeledtével az látszik ésszerűnek, hogy ez —* a katonai enyhülési konferencia előkészítése — legyen az egyik fő téma a spanyol fő-városban. A helsinki záróokmány azt ajánlja, hogy rendszeresen üljenek össze az aláírók (nem * legmagasabb szinten), vizsgálják meg, milyen mértékben halad az ajánlások megvalósítása. Az első ilyen találkozót két esztendővel ezelőtt tartották Belgrádban — mérsékelt sikerrel. A szocialista országok konstruktív javaslatokat terjesztettek elő, a nyugatiak az emberi jogok témakörére helyezték a hangsúlyt Legyen bárkinek bármilyen véleménye az emberi jogok érvényesüléséről a különböző országokban, tény, hogy a nyugatiak tudták: ez a téma az ő tálalásukban, csak a feszültség növekedésére vezethet, és nem szolgálja Helsinki alapgondolatát, közös megegyezéssel, a különböző érdekek figyelembevételével haladni ott, ahol erre módvan. A SPANYOL fővárosban lesz a következő „belgrádi tí ■pusú” találkozó, terv szerint november 11-én nyílik. Tartalmát tekintve talán nem lesz „belgrádi típusú”, s többet tud majd adni Európának. Az eddigi nemzetközi konzultációk, a madridi eszmecserét előkészítő csendes diplomáciai tanácskozások remélni engedik ezt. Politikusok, akik az esztendő elejéin még kételkedtek abban, hogy e nemzetközi feszültség közepette egyáltalán összeülhet a madridi konferencia, most derűlátóbbak. Nyilvánvalóan nem lehet majd elővenni a száz oldalas záróokmány minden pontját, de éppen Helsinki szelleme diktálja azt, hogy olyan kérdések kerüljenek napirendre, amelyekben remény van a megegyezésre, a kompromiszszumra. A legfontosabb ezek között a döntés,hogy tartsák meg a katonai enyhülést szol- ■ gáló Európa-konferenciát. Minden találkozó olyan, mint az adott nemzetközi helyzet, az általános körülmények nyomják rá bélyegüket egyegy tanácskozásra. Madrid is ezt mutatja majd, érezhető lesz, hogy 1980 az éles ellentétek éve, s addig még két nyugati országban, az Egyesült Államokban és az NSZK-ban a választások is alakíthatnak a helyzeten. De már most van jele annak, hogy Európa kezd fölfelé haladni a mélypontról. Madrid alkalmat nyújthat e folyamat meggyorsítására. Tatár Imre .Péntek, 1980. augusztus 1..