Magyar Nemzet, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-02 / 205. szám

Kedd, 1980. szeptember 2.. i­ t.Születésnap k­ülönös és néha drámai a sorsuk az évfordulóknak is. Tegnap arra emlékezhet­tünk vissza, hogy negyvenegy esztendeje robbant ki a má­sodik világháború, viszont immár harmincöt éve semmi­féle fegyveres konfliktus nem zavarja Európa békéjét. Ma, szeptember másodikén azt idézzük föl, hogy 1945-ben ezen a napon kiáltották ki a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot, és az azóta eltelt három és fél évtizedben ez a föld alig ismert nyugodt na­pot. Szinte szakadatlan ké­szenlétben és védekezésben élt, úgy nőtt föl egy egész nemzedék, hogy többet kellett a fegyvert forgatnia, mint a szerszámot. Három ellenség próbálta meg letörni az önvédelmi el­lenállást, bekebelezni a föl­det érdekterületébe. A Ne­gyedik Köztársaság francia kormányai „történelmi elég­tételt” emlegettek, amidőn a fasiszta Japán által elorzott országban igyekeztek helyre­állítani gyarmati uralmukat. Vesztettek, és ekkor jelentek meg az amerikaiak, akik do­minó elméletükre hivatkozva „nyugati bástyát” akartak ki­építeni itt. Az Egyesült Álla­mok katonai fölénye omlott össze ennek nyomán fél évti­zede, és ekkor bukkantak föl a kínaiak. Másokat vádolván „hegemonizmussal”, mindent megtettek — és megtesznek —, hogy Délkelet-Ázsia, a hajdani Indokína az ő szférá­jukba tartozzék. Az elvonatkoztatók már­­már készen állnának a „sors elrendeléséről” beszélni, fatá­lis körzetről, amelyet a sze­rencsétlenségek átka sújt, nem hagyva enyhülést és békét mintegy hetvenmillió ember­­nek. A kifejezetten rosszindu­­latúak, a nyílt ellenségek „bé­­kétleneket” emlegetnek, akik minduntalan fegyverhez fo­lyamodnak, életük építése he­lyett háborúznak. Bármelyik fölfogást nézzük is, egyik sem számol a sokkal prózaibb va­lósággal, a második világhá­borút követő nemzetközi rendszerrel. Valaha a gyarma­­tosítási szándékot kizárólag gazdasági törekvésekkel ma­gyarázták, nyersanyagszerzés­­sel és piachódítással. Ma is fölfedezhetők volnának ilyen indítékok Délkelet-Ázsiában — kaucsuk és tengermérvi nyersolaj —, de sokkal inkább előtérbe kerültek a stratégiai szempontok, a katonai pozí­ciók. H­o Si Minh, a független Vietnam megteremtője, aki 1945. szeptember másodi­­kán proklamálta az állam lét­rejöttét, idejekorán fölismer­te ezeket az összefüggéseket. Éppen fél évszázada, a két világháború közti időben, amidőn 1930-ban, egy sport­stadion lelátóján, illegális kö­rülmények között megalapí­totta az Indokínai Kommu­nista Pártot. Egyszerűen az a történelmi tudat elevenedett föl benne, hogy sem Vietnam, sem Laosz, sem Kambodzsa külön-külön nem tudjon meg­szabadulni a gyarmatosítás­tól, csak együttesen és össze­fogva. Amit a tények később maradéktalanul igazoltak. Ér­vényesen mind a mai napig. Ha valaki veszi a fáradsá­got, és tüzetesen tanulmá­nyozza Ho Si Minh írott élet­művét, egyetlen kulcsszóra bukkanhat benne. Ez a kulcs­szó a függetlenség. Boldogsá­gát és fölemelkedését ez a büszke nép csak az önállóság­ban találhatja meg, még a nagy társadalmi cél, a szocia­lizmus sem érhető el függet­lenség nélkül. Ez a három háborúnak az eszmei serken­tője is. Megalkuvást ebben a kérdésben nem ismer, fegy­verszünetre sem hajlandó. Makacsságból vagy hajlítha­tatlanságból, a politika mellő­zéséből? Hiszen — gyakran mondják — a politika a kompromisszumok művészete, lemondani tudni kell, az ülgyesség gyakran célraveze­tőbb a következetességnél. Csahogy aligha ismert Ázsia az elmúlt évtizedekben hajlékonyabb és taktikusabb vezetőt Ho Si Minhnél, az ő elméletén nevelkedett mai vietnami gárdánál. A kritikus szakaszban, 1946 tavaszelején Ho Si Minh nem kereste min­denáron az összeütközést a franciákkal, az engedmények végső határáig ment el. Ezt ma azok a párizsi tábornokok és politikusok ismerik el, akik annak idején az ellenfelei vol­tak. A hitszegést a Szajna partján követték el, ebből lett a háború. Genfben, 1954-ben Vietnam kompromisszuma abban állt, hogy elfogadta az ország időleges kettéosztását. A kétéves határidő elteltével, amikor a szerződés szerint el­érkezett a szabad választások és az újraegyesítés ideje, Wa­shington rúgta föl a megálla­podást, és indította el az újabb fegyveres erőpróbát. Engedmény volt az 1975-ös párizsi megegyezés is, amely magában hordta az időleges cél elérését, a történelmileg mindig együvé tartozó Viet­nam összeolvadását. Kétségtelen, hogy az egye­sülés politikailag és straté­giailag gyökeresen új helyze­tet teremtett Délkelet-Ázsiá­ban. Ötvenmilliós Vietnam jött létre egyelőre kimerül­ten, főképpen Délen magán hordozva a korábbi harminc­éves korszak ellentmondásait és negatívumait is. Ekkor még csak rágalomhadjárat kezdő­dött Vietnam ellen, türelmet­lenséggel és sietséggel vádol­ták, mert nekifogott fölszá­molni ezeket az átkos öröksé­geket. A legszebb és legmeggyő­zőbb védőbeszéd talán erről a korszakról Gabriel Garcia Marquez útinaplója, amely szinte szenvtelen tár­­gyilagosággal mutatja ki pont­ról pontra, hogy minden em­beri és társadalmi feszültség, ami ebben az öt évben föl­halmozódott, egyértelműen az Egyesült Államokat vádolja. Azok a késleltetett politikai aknák, amelyek ekkor rob­bantak, a Made in USA jelzőt v­iselték magukon. Az új problémák mégsem ezekkel kezdődtek el. A for­dulatot az hozta, hogy Kína, amely tábort már korábban cserélt, most nyíltan a másik oldalra állt át, és egyértel­műen vállalkozott az ameri­kai stratégiai célok faltörő ko­sának a szerepére. Egyoldalú megállapítás? A tények be­szélnek. Vietnami vereség után az Egyesült Államok kényszerűen és időlegesen tá­vozott a térségből. Peking fektetett be mérhetetlen ener­giát, hogy ráhangolja a volt Indokínával határos térség or­szágait az­­ amerikai katonai jelenlét visszacsempészésére, erőlködött új tömb megterem­tésén. Az ASEAN, a Délkelet­ázsiai Országok Szervezete (Thaiföld, Szingapúr, a Fülöp­­szigetek, Malájföld és Indoné­zia) hajlamos volt a vietnami békeajánlatok elfogadásán morfondírozni, amikor Kína teremtett robbanékony állapo­tot a thaiföldi—kambodzsai határon, valósággal beleszug­­gerálta Bangkokba a Carter­­stratégia szolgai követését. Kambodzsára hivatkoznak Vietnam ellenségei, és most, az ENSZ-közgyűlés újabb ülésszakának a megnyitása előtt a „szuverenitást” emle­getik. Csakhogy ez az egyol­dalú propaganda több tényt mellőz. Hagyjuk el mi is azt az igaz, de minduntalan emle­getett szempontot, hogy mi­lyen kínai segédlettel meg­kezdett népirtást akadályozott meg Vietnam kambodzsai ak­ciójával. Az viszont politikai­­lag-katonailag vitathatatlan, hogy Laoszon és Kambodzsán keresztül Vietnamot akarták bekeríteni, miközben letipor­ták volna e két szomszédos ország függetlenségét, kínai— amerikai ütközőállammá deg­radálva őket, mint tették Thaifölddel. M­it gondoljunk végül Teng Hszio-ping nyilatkozatá­ról, amelyet a minap adott Oriana Falaséinak, az olasz „száguldó riporternek”, Viet­nam újabb lerohanásával fe­nyegetőzve. A politikai képlet ezzel szinte teljessé lett. Nem, Hanoi a függetlenség har­mincötödik születésnapját ko­rántsem háborítatlan körül­mények között ünnepli. A Ba Dinh téren, a modern állam­alapító mauzóleuma előtt ma bizonyára számot adnak azok­ról a nehezen kivívott ered­ményekről, amelyeket az új­­raegyesítés óta értek el. De őszintén és nyíltan beszélnek a gondokról,­­ és a közeljövő­ről is, amely változatlanul fe­nyegetésekkel terhes. Ezért küldjük őszinte és baráti ro­­konszenvünket a ma harminc­öt­ éve független és szocialista Vietnamnak. Mwr Nemzet Fogadás a líbiai nagykövetségen Mohamed Taher Bugaighis, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam magyarországi nagy­követe, hazája nemzeti ünne­pe alkalmából hétfőn fogadást adott a nagykövetségen. Az eseményen megjelent Ábra­hám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Zsögön Éva egészségügyi ál­lamtitkár, Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes és Po­csék József vezérőrnagy, hon­védelmi miniszterhelyettes. Részt vettek a fogadáson a Budapesten akkreditált dip­lomáciai testület vezetői, va­lamint társadalmi, gazdasági és kulturális életünk képvise­lői. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Líbia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Moamer El-Kadhafi ezredest, a Líbiai Arab Dzsa­­mahirija vezetőjét. Indiai képviselők hazánkban Az országgyűlés meghívá­sára hétfőn hivatalos látoga­tásra indiai parlamenti kül­döttség érkezett hazánkba Bal Ram Jakhar, az alsóház elnö­ke vezetésével. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta. Jelen volt Árun Kanti Das, az Indiai Köztársa­ság budapesti nagykövete. Ciprusi pártmunkások látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására augusztus 24. és 30. között ciprusi pártmunkásküldöttség tett látogatást hazánkban Charalambos Genethliou, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) Központi Bi­zottsága tagjának, a limassoli városi pártbizottság titkárá­nak vezetésével. A ciprusi pártmunkásküldöttséget — amely az MSZMP munkájá­nak tapasztalatait tanulmá­nyozta — fogadta Baranyai Tibor, a KB párt- és tömeg­szervezetek osztályának veze­tője. A delegáció látogatást tett Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahol találkozott Grósz Károllyal, a KB tagjá­val, a megyei pártbizottság első titkárával. Jubileumi oklevelet kapott a százéves Növényvédelmi Kutató Intézet Az alapításának 100. évfor­dulóját ünneplő Növényvédel­­im Kutató Intézet kollektívája hétfőn megemlékezett az inté­zet egy évszázados eredmé­nyeiről. A Magyar Tudomá­nyos Akadémián megrendezett ünnepségen Szentágothai Já­nos, az MTA elnöke is részt vett. Király Zoltán akadémikus, a Növényvédelmi Kutató Intézet igazgatója ünnepi beszédében visszaemlékezett az intézet­­elődjének munkájára, az 1880- ban életre hívott Phylloxera Kísérleti Állomás első sikeré­re, majd a felszabadulás utáni tevékenységet méltatta. A Minisztertanács a 100. évforduló alkalmából jubileu­mi oklevelet adományozott az intézetnek, amelyet Dénes La­jos mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhelyettes adott át Király Zoltán igazga­tónak. Megemlékezés a szécsényi országgyűlés évfordulójáról A Rákóczi-szabadságharc idején (275 évvel ezelőtt) meg­tartott­­ szécsényi országgyű­lésről emlékeztek meg hétfőn a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban. Megkoszorúzták a vezérlő fejedelem emléktáb­láját. Rákóczi-pénzekből, ér­mékből kiállítást rendeztek. A Múzeumbarátok Körének tudományos ülésén Esze Ta­más történész tartott előadást a Habsburg-el­lenes szabad­ságharc és a szécsényi ország­­gyűlés eseményeiről, történel­mi jelentőségéről. ­ Romesh Chandra tájékoztatója a szófiai béke-világparlament előkészületeiről (Tudósítónktól) Az Országos Béketanács Belgrád rakparti épületének a nagytermében hétfőn délelőtt sajtóértekezletet tartott Ro­mesh Chandra, a Béke-világ­­tanács elnöke. Elmondta, hogy a nemzetközi békenapon, szep­tember elsején emlékezik a vi­lág a második világháború ki­törésére. Az új háború veszé­lye azonban nem múlt el. ör­vendetes mindazonáltal — tet­te hozzá —, hogy a májusi bu­dapesti BVT-ülésen elfogadott felhívás nagy világvisszhangra talált, hiszen a dokumentum a békeszerető erőket mozgósítja egy új világégés elkerülésére, a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok képvise­lőinek az eszmecseréjére szólít fel. Romesh Chandra szerint a fegyverkezés folyamata új szakaszába érkezett azáltal, hogy az amerikai kormány meghirdette új nukleáris stra­tégiáját, s propagandájában azt akarja elhitetni a közvéle­ménnyel, hogy egy korlátozott atomháború megnyerhető. Hol­ott — folytatta a BVT elnöke — az ilyen­ összecsapásnak csak vesztesei lehetnek. A Carter-kormányzat azonban azt sugallja, hogy a városokra és hadi központokra irányított rakéták nem veszélyeztetik a városokat, következésképpen a nukleáris összetűzés korlá­tok között tartható. Ez azonban csak propagandafogás — fejte­gette Romesh Chandra —, s nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az új elképzelés nem választási célokat szolgál, hanem az amerikai katonai stratégia megváltozását jelzi. A BVT elnöke beszámolt a szeptember 23—27. között Szó­fiában megtartandó „Népek Világparlamentje a Békéért” elnevezésű tanácskozás előké­születeiről is. Szólt arról, hogy ennek a tanácskozásnak az alapgondolatát a budapesti fel­hívás adja, napirendjén szere­pelnek az emberiséget foglal­koztató legfontosabb kérdések, s az értekezleten különös fi­gyelmet fordítanak majd az új amerikai stratégia valódi cél­jainak a bemutatására. A bol­gár fővárosba 130 ország kül­dötteit várják, több mint száz politikai párt jelezte, hogy részt kíván venni a fórum munkájában. Új vonala lesz ennek a konferenciának, hogy a tőkés országok legtekintélye­sebb szakszervezeti központjai is elküldik vezetőiket, így a többi között Angliából, az Egyesült Államokból és Kana­dából érkeznek majd vendé­gek. Ezen a tanácskozáson ér­telemszerűen kijelölik a béke­mozgalom feladatait a nyolc­vanas évekre. A cél alapve­tően az, hogy az enyhülés ered­ményeit megszilárdítsák. Romesh Chandra rámuta­tott arra is, hogy a gyors ütem­ben növekvő fegyverkezési ki­adások miatt a fejlődő orszá­gok rendkívül súlyos gondok­kal küzdenek. A fegyverkezés­re fordított összegek egy ré­szének átcsoportosításával ha­talmas erőforrások szabadítha­tók fel az éhezés megszünteté­sére. Ezek a vélemények hang­zottak el az ENSZ-nek a világ­­gazdasági kérdésekkel foglal­kozó rendkívüli ülésszakán is. Chandra úgy vélekedett, hogy Szófiában a békemozgalom­nak új módszerekkel kell küz­denie az új veszélyes jelensé­gek ellen, rendkívül fontos a hatékony propaganda, a béke­mozgalmi feladatok személyre szóló meghatározása. Bizako­dásra ad okot, hogy a békeerők tábora sohasem volt olyan erős, mint ma. A továbbiakban Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke ar­ról számolt be, hogyan készül­tek Magyarországon a szófiai tanácskozásra. Mint elmondta, a nagygyűléseken, a vállalati kollektívák vitáin elhangzott javaslatokat kötetbe foglalják, s azt átadják a szófiai értekez­let elnökének. Megemlítette, hogy a Glóbus Nyomda szocia­lista brigádvezetői azt indít­ványozzák: nyilvánítsa az ENSZ az 1932-es esztendőt a a mártír városok és falvak évének. Romesh Chandra úgy véle­kedett, hogy ez a javaslat meg­fontolásra érdemes, majd az újságírók kérdéseire válaszolt. A vietnami nemzetgyűlés küldöttségének megbeszélései A vietnami népi állam meg­alakulásának, a függetlenség kikiáltásának 35. évfordulója alkalmából a magyar testvér­­szervezetek meghívására va­sárnap hazánkba érkezett a Vietnami Hazafias Front, a Világbékéért Küzdő Vietnami Bizottság, és a Vietnami Barát­sági és­­ Szolidaritási Bizottság közös küldöttsége. Tran Dang Khoa, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlésének alelnöke, a Vietnami Hazafias Front elnökségének tagja. Vu Thi Hong, a vietnami Nőszö­vetség alelnöke és Nguyen Din Chi asszony, nemzetgyűlé­si képviselő. A küldöttséget hétfőn szí­vélyes, baráti légkörben le­folyt találkozón fogadta Péter János, az országgyűlés alelnö­ke. A küldöttség a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában találkozott a ma­gyar testvérszervezetek képvi­selőivel. Pethő Tibor, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának alelnöke köszöntötte a küldöttséget, és méltatta a vietnami népi állam megala­kulásának, a vietnami nép im­perializmus elleni győzelmé­nek jelentőségét. Tran Dang Khoa, a vietna­mi nemzetgyűlés alelnöke, a Vietnami Hazafias Front el­nökségének tagja tájékoztatást adott a vietnami nép szocia­lista építőmunkájáról, harc­készségéről a kínai agresszo­­rok esetleges támadásának visszaverésére. Sebestyén Nán­­dorné, az Országos Béketanács elnöke és Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizott­ság elnöke tájékoztatást adott a Vietnammal vállalt szolida­ritási tevékenységről hazánk­ban. A találkozón jelen volt Kovács Béla, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára, az Országos Béketa­nács főtitkára. Mindkét talál­kozón részt vett Nguyen Phu Loai, a VSZK budapesti nagy­követe.* Képek a Vietnami Szocia­lista Köztársaság történetéről és életéből címmel fotódoku­mentációs kiállítás nyílt meg hétfőn a Pataky István mű­velődési központban. A szeptember 21-ig meg­tekinthető tárlatot Sebestyén Nándorné, az Országos Béke­tanács elnöke és Nguyen Phu Loai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagy­követe nyitotta meg. Az ün­nepélyes megnyitón jelen volt a Vietnami Hazafias Népfront, a Világbékéért Küzdő Viet­nami Bizottság és a Vietnami Barátsági és Szolidaritási Bi­zottság közös küldöttsége, amely Tran Dang Khoá­nak, a Vietnami Szocialista Köz­társaság nemzetgyűlése alel­­nökének vezetésével tartózko­dik hazánkban. Soltész István Algériába utazott Soltész István kohó- és gép­ipari miniszter vezetésével hétfőn kormánydelegáció uta­zott Algériába. Tárgyalásokat folytatnak a két ország közöt­ti ipari és gazdasági együtt­működés fejlesztésének lehe­tőségeiről s megtele­ntik az augusztus végén nyílt algíri nemzetközi vásárt is. Békemozgalmi küldöttség Koppenhágában A dán Béke és Biztonsági Bizottság meghívására hétfőn Koppenhágába utazott az Or­szágos Béketanács, valamint az Európai Biztonság és Együtt­működés Magyar Nemzeti Bi­zottságának közös küldöttsége dr. Sütő Gyula, az OBT titká­ra vezetésével. A látogatás cél­ja: véleménycsere a küszöbön­álló „népek világparlamentje a békéért” szófiai világtalálkozó, valamint a madridi európai biztonsági és együttműködési találkozó társadalmi előkészí­tésének kérdéseiről, továbbá a két mozgalom közötti kapcso­latok bővítése. 3 Kalevi Sorsa Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására hétfőn Buda­pestre érkezett Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke. A finn szociálemokra­­ta pártvezetőt a Ferihegyi re­pülőtéren Berecz János, az MSZMP KB tagja, a külügyi, osztály vezetője fogadta. Je­len volt Osmo Vainela, a Finn Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Születésnap a világűrben Ismét születésnapot ünne­peltek a világűrben: Leonyid Popov, a Szaljut—6—Szojuz— 37 űrkomplexum parancsnoka vasárnap töltötte be 35. évét. A vasárnapi első kozmovíziós kapcsolat során az űrhajósok és vezetőik nevében a földi irányítási központból Alek­­szej Leonov üdvözölte az ün­nepeltet — néhány kedves, tréfás mondat kíséretében „átnyújtott” neki egy frissen szakított, színpompás berke­nyeágat. Leonov után Jurij Malisev, a június elején a Szaljut—6-on járt Szojuz—T— 2 expedíció parancsnoka kö­szöntötte Popovot valamennyi űrhajóstársa helyett, akiket eddig vendégül látott az űr­állomás állandó személyzete. A következő kozmovíziós adást pedig a Popov család csillagvárosi otthonából köz­vetítették, így az ünnepelt családjával s legközelebbi ba­rátaival is „találkozhatott”. Az újabb születésnap ismét rekord — jóllehet ez semmi­féle hivatalos kimutatásban nem fog szerepelni: először fordul elő, hogy egy űrexpedí­ció két tagja ugyanabban a hónapban született, s mind­kettőjük születésnapját a vi­lágűrben ünnepüik. Popov és Rjumin vasárnap töltötte 145. napját a világ­űrben, s a műszerek adatai és az orvosok véleménye szerint egészségi állapotuk, munka­bírásuk épp olyan jó, mint az első hetekben volt. A vasár­napi , pihenőnap után folyta­tódnak a hétköznapok Szolidaritási nagygyűlés Hajdúszoboszlón Hétfőn délután Hajdúszo­boszlón a SZOT Béke Gyógy­üdülő­­színháztermében nagy­gyűléssel megkezdődött a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa, valamint a népfront, a KISZ és a szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei bizottsá­ga által rendezett országos an­­tiimperialista és szolidaritási akció. Alberth B­éláné, a népfront megyei titkára köszöntötte a részvevőket, majd Molnár Béla, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára mondott beszédet. Szólt a fa­sizmus elleni harcról, idézve azt a hősiességet, amit a szov­jet emberek tanúsítottak a II. világháború során. Emlékezte­tett arra, hogy a szovjet em­berek ma is a béke védelmé­nek első vonalában állnak, állhatatosan védik munkájuk eredményeit, s mindennapi tetteikkel építik a békét. Kö­vetkezetesen leleplezik az új­fasizmus felbukkanását bár­hol a világon.­­ A mai valóság értelme­zésében fokozott figyelmet kí­vánunk fordítani azokra az országokra, amelyek nemrég nyerték el függetlenségüket. Sokoldalúan támogatjuk ezek­nek az országoknak forradal­mi vívmányait, leleplezzük az ellenük irányuló imperialista mesterkedéseket. Az antiim­­perialista és szolidaritási ak­ció keretében kinyilvánítjuk aktív szolidaritásunkat a gyar­matosítás, az újgyarmatosítás, a fai üldözés, a nemzetközi imperializmus ellen harcoló népekkel és felszabadító moz­galmakkal. — A helsinki egyezmény aláírása a békéért folytatott harc jelentős állomása volt — mondotta befejezésül. — Hel­sinki szelleme azonban a vi­lág haladó erői számára nem dátumot jelent, hanem a bé­két, a leszerelés, az enyhülés folytatását.

Next