Magyar Nemzet, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-02 / 127. szám
2 megbeszélésén szóba hozta a P—2-ügyet és kitért a volt kormány, személy szerint Forlani szerepére az ügyben. Szintén az MTI híre: Olaszországból 45 napi kényszerszabadságra küldték a fegyveres erőknek azokat a parancsnokait, akiknek a neve szerepelt az úgynevezett P—2 listán. A La Stampa értesülése szerint a letartóztatott Vietzer ezredes, a volt katonai elhárítás (SID) főnökének titkára elhatározta, hogy együttműködik a vizsgálóbírókkal. Állítólag tőle tudták meg annak a titkos archívumnak a rejtekhelyét is, amelyben további „rendkívül fontos" okmányokra leltek. A lap úgy tudja: az" egyik dokumentumból kitűnik, hogy Licio Gelli, a PS 2 vezetője, az Olaszországot megszálló nácikkal kollaborált, és aktív szerepet játszott Mussolini Salói Köztárságában is, amely náci támogatással alakult meg az olasz fasizmus végnapjaiban. Szíria nem küldi el képviselőjét Jingdidim Bagdadból jelenti az ADN. Bagdadban hétfőn megnyílt az iszlám külügyminiszterek értekezlete. A hatnapos tanácskozás egyebek között áttekinti az éleződő libanoni helyzetet, foglalkozik a palesztin nép harcával, és intézkedéseket hoz az Izrael által törvénytelenül megszállt Jeruzsálem arab-iszlám jellegének megőrzésére. A külügyminiszterek megvitatják továbbá az izraeli megszállás alatt élő palesztinok hathatós támogatásának kérdését. A tanácskozás napirendjén szerepel Namíbia és Dél-Afrika népének szabadságharca is. Az értekezlet menetrendjét és napirendjét a hét végén rögzítették Bagdadban egy szakértői találkozón. Az AP híre: Khaddam Szíriai miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter bejelentette: Szíria nem vesz részt az iszlám konferencia szervezetének hétfőn kezdődő bagdadi külügyminiszteri értekezletén. Irak és Szíria kapcsolatai az iráni—iraki háború kitörése óta romlottak meg. Szíria volt az első ország, amely támogatásáról biztosította Iránt háborújában. Jelentések szerint távol marad a bagdadi értekezlettől Irán is, Egyiptom e pedig nem kapott meghívást. Khaddani nyilatkozatában cáfolta, hogy Szaúd-Arábia közvetítene a libanoni rakétaválság kérdésében. Mint leszögezte, Rijad teljesen Damaszkusz mellé állt, Szíria álláspontját képviselte, így nem nevezhető közvetítőnek. Habib rövidben újból a Közel-Keletra indul Jeruzsálemből jelenti a Reuter: Menahem Begin izraeli miniszterelnök közölte Samuel Lewis amerikai nagykövettel, hogy Izrael folytatja „megelőzőnek” nevezett támadásait a palesztinok libanoni állásai ellen. Begin 24 órán belül másodszor találkozott az amerikai nagykövettel, aki átadta neki Philip Habibnak, az amerikai elnök közel-keleti külön megbízottjának az üzenetét. Ebben Habib azt kérte Begintől, hogy „a lehető legnagyobb visszafogottsággal” kezelje a libanoni válságot, és ,ne veszélyeztesse közvetítő kísérleteit”. Begin hétfőn, kijelentette, hogy Izrael „nem várhat a végtelenségig" a libanoni válság megoldását célzó amerikai próbálkozások esetleges eredményeire. Begin nem közölte, hogy milyen határidőt szabott az amerikai kísérletek folytatásának. Hozzáfűzte azonban, hogy Habib háromhetes „közvetítése" - szerinte - „nem hozott semmiféle gyakorlati QTprichemit". Az AFP híre, Philip Habib külön megbízottja rövidesen visszatér a Közel-Keletre, hogy folytassa ,,közvetítő" tevékenységét a libanoni „rakétaválság” megoldására — vált ismeretessé hétfőn a washingtoni külügyminisztérium tájékozott köreiben. Alexander Haig külügyminiszter időközben üzenetet küldött „a konfliktusban részt vevő feleknek" és ebben újból felszólítja őket: tartózkodjanak az erőszakos cselekményektől és vessék latba befolyásukat a harcok beszüntetése érdekében. A külügyminiszter diplomáciai lépéséről a szóvivő semmiféle további részletet nem tudott közölni. Elvben megerősítette, hogy az üzenetet a Palesztinai félhez is eljuttatták, de talány maradt, hogy ez milyen úton-módon történt. A kérdés tisztázása azért lenne fontos, mert az amerikai diplomácia eddig Libanonnal kapcsolatos valamennyi „hadmozdulatát" a PFSZ-t teljességgel figyelmen kívül hagyva hajtotta végre. Kairóból jelenti az MTI: Egyiptom Izraellel fenntartott jó kapcsolatán nem változtatna a libanoni válság háborúvá fajulása sem — közölte Szadat négy nappal Begin izraeli kormányfővel folytatandó megbeszélései előtt. Az egyiptomi elnök Alexandriában az egyiptomi látogatáson levő izraeli parlamenti küldöttség előtt az Izraellel kötött különbékére utalva hangoztatta, hogy ,,Egyiptom stratégiája a béke, és e téren nincs visszaút semmilyen körülmények között sem”. Bejrútból jelenti az AP. A libanoni fővárosban húszan vesztették életüket és mintegy 270-en sebesültek meg a libanoni jobboldali milíciák és az arabközi békefenntartó erők szíriai egységei közötti vasárnapi összecsapásokban. Az áldozatok többsége békés polgári személy volt. A falangista milíciák tüzérsége — a polgárháború történetében először — a nyugat-bejrúti strandokat, tengerparti sétányokat vette célba. A véres vasárnapot követő éjszakai tűzszünet után hétfőn reggel kiújultak és egész nap folytatódtak a harcok a bejrúti „zöld vonal" két oldalán elhelyezkedő erők között. A heves tüzérségi párbajnak mindkét városrészben számos halottja és sebesültje volt. Damaszkuszban vasárnap, az 1973-as háború óta először, polgári védelmi gyakorlatot tartottak. A szíriai rádió szerint a gyakorlatra azért volt szükség, mert „bármelyik pillanatban várható az izraeli támadás". Brüsszelből jelenti az AFP. Hétfőn reggel, a nyílt utcán meggyilkolták a PFSZ brüszszeli képviselőjét, Naim Khadert. A belga rendőrség tájékoztatása szerint a merénylő egy nyugatnémet rendszámtáblájú gépkocsiból adott le géppisztolysorozatot Khaderre. A tettes elmenekült a bűncselekmény színhelyéről. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet brüsszeli irodája a merényletről kiadott közleményében megállapította: „A gyilkosság szerzői minden bizonnyal az izraeli titkosszolgálattal állnak összeköttetésben.” Izrael brüsszeli nagykövetsége nyilatkozatában tagadta, hogy országát felelősség terhelné a merényletért, és „az egymással szemben álló palesztin szervezetek belső ügyeként" próbálta feltüntetni a gyilkosságot. Párizsban Claude Cheysson francia külügyminiszter mély megrendülését fejezte ki a gyilkosság miatt. Megdöbbenésének és felháborodásának adott hangot Gaston Thorn, az Európai Közösségek bizottságának elnöke is, aki több ízben tárgyalt Naim Khaderral. O (Berlin, MTI) Erich Honecker, az NDK államtanácsának elnöke hétfőn Japánban tett hatnapos hivatalos látogatása után visszaérkezett Berlinbe. O (Belgrád, MTI) A Tagjug jelentése szerint Jugoszlávia - ellenes megmozdulások voltak Svájcban és Svédországban. Genfben szélsőséges albán elemek a nyílt utcán bántalmazták az arra járó jugoszlávokat, asszonyokat és gyermekeket sem kímélve. Stockholmban az újonnan létrehozott horvát— albán bizottság szervezésében tüntettek a jugoszláv emigránsok. Magar Nemzet Pártértekezletek Lengyelországban Varsóból jelenti az MTI. Az elmúlt hét végével újabb szakasz kezdődött a LEMP kilencedik, rendkívüli kongresszusának előkészítésében: munkához láttak a vajdasági beszámolási-választási pártértekezletek. Ezeken összegezik az eddig beérkezett javaslatokat, megválasztják a vajdasági pártbizottságok vezető szerveinek új tagjait és a kongresszusi küldötteket. Olsztynban Henryk Jablonski, az Államtanács elnöke a LEMP KB PB tagja a többi között azt hangsúlyozta, hogy a kongresszusnak hosszú távú programot kell kidolgoznia, mert „ha nem jön létre ilyen program, akkor a párt nem válik a nép igazi vezetőjévé". Wloelawekben Stefan Olszewski, a PB tagja, a KB titkára felszólalásában elmondta, hogy a Politikai Bizottság kezdeményezéseit, a kongresszusi programtervezetet különféle irányokból érik bírálatok, támadások, így dogmatikus személyek részéről is. Ez utóbbi bizonyítékaként említette az úgynevezett katowicei fórum határozatait. Ez volt az első magas szintű, hivatalos állásfoglalás a katowicei dokumentumokról, amelyek szerzői a többi között azt írták, hogy a párton belül „revizionista puccs veszélye fenyeget”. Stanislaw Kanig, a LEMP KB első titkára a Varsó közelében levő Ursus gépgyár pártszervezetének a hét végén megtartott beszámoló-választási értekezletén szólalt fel. Kijelentette: tovább tart az éles politikai válság. „Sok minden veszélyezteti a szocialista megújulás irányvonalát, és számos kétely merül fel azzal kapcsolatban, hogy a helyzet végül is nem válik-e ellenőrizhetetlenné". A LEMP KB első titkára a párt egységének fontosságát és az öszszefogás szükségességét hangoztatta. fltemették Wyszynski bíborost Varsóból jelenti az MTI Varsóban az ország minden részéből összesereglett sok ezer fős tömeg jelenlétében vettek végső búcsút Stefan Wyszynski bíborostól, Lengyelország prímásától, aki 32 éven át állt a lengyel katolikus egyház élén. A több órás gyászszertartáson II. János Pál pápa személyes megbízottjaként részt vett Agostino Casaroli bíboros, vatikáni államtitkár, valamint számos külföldi egyházi és állami küldöttség. A magyar római katolikus egyházat dr Lékai László bíboros, esztergomi érsek képviselte. A lengyel állami delegációt Henryk Jablonski államfő vezette, s tagjai között volt Jerzy Ozdowski, Mieczyslaw Rakowski és Kazimierz Bareikowski. Küldöttséggel képviseltette magát, a Lengyel Nemzeti Egységfront és a Demokrácia és Szabadság Harcosainak Szövetsége is. A gyászszertartás vasárnap délután négy órakor kezdődött a varsói Karmelita-templomban. Innen átvitték Wyszynski koporsóját a győzelem terére, ahol gyászmisét celebráltak. Ennek során Casaroli bíboros lengyelül búcsúztatta az elhunyt prímást, majd Franciszek Macharski bíboros, Krakkó érseke mondott gyászbeszédet Henryk Jablonski, a Lengyel Államtanács elnöke hétfőn Varsóban találkozott Agostino Casarolival. Ugyancsak hétfőn Casaroli bíborost fogadta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, lengyel kormányfő. A találkozókon az állam és az egyház, valamint Lengyelország és a Vatikán kapcsolatairól volt szó. Mindkét fél elégedettségét hangoztatta a kapcsolatok eddigi alakulása fölött, amely értékelésük szerint jól szolgálja a békés együttműködés, valamint az enyhülés ügyét. Sikostolták a lázadást Chittagongban Londonból jelenti a Reuter. A bangladesi kormányhoz hű erők hétfőn, helyi idő szerint reggel 6 órakor harc nélkül visszafoglalták Chittagongot, a lázadó katonák által megszállt kikötővárost — közölte a daccal rádió. A kormány kezén levő rádió szerint a lázadók közül sokan eleget tettek a vezérkari főnök felszólításának, s élve a felkínált amnesztiával, megadták magukat, a többiek elmenekültek. A kormány az elnök meggyilkolása miatt országos gyászt rendelt el hétfőre, a parlament erre a napra kitűzött ülését pedig keddre halasztotta — jelentette a UPI. Az elnök halála miatt az alkotmány értelmében 180 napon belül elnökválasztást kell tartani. Addig Abdusz Szattar, az eddigi alelnök gyakorolja az államfői tisztséget. Az AFP hírügynökség jelentése szerint egyelőre bizonytalan Ahmed Manzur tábornoknak, a bangladesi lázadás vezetőjének a sorsa, miután elterjedt a letartóztatásának a híre. Daccában ezt se nem cáfolták, se nem igazolták. Az AP szerint Rahmant ma fogják eltemetni. A PTI tudósítójával közölték a bangladesi fővárosban, hogy megtalálták Ziaur Rahman holttestét, 40 kilométerre Chittagong városától, egy kollégium épületében. A chittagongi lázadásnak Ziaur Rahmanon kívül az államfő nyolc közeli munkatársa is áldozatul esett. ★ Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Abdusz Szattárnak, a Bangladesi Népi Köztársaság ügyvezető elnökének Ziaur Rahman elnök tragikus elhunyta alkalmából. Elhunyt Szun Jat-szen érvesjis Háromnapos országos gyász Kínában Pekingből jelenti az MTI. Kínában háromnapos országos gyász kezdődött a múlt hét végén. 90 éves korában elhunyt Szung Csing-ling asszony, Szun Jat-szen özvegye, a Kínai Népköztársaság tiszteletbeli elnöke emlékére. Moszkvából jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev részvéttáviratot küldött Je Csien-c jingnek, a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága elnökének Szung Csing-ling aszszony, Kína tiszteletbeli elnöke elhunytával kapcsolatban. A távirat hangsúlyozza: a szovjet emberek szívében örökké élni fog a kínai nép kiemelkedő alakjának, a kínai forradalmi mozgalom veteránjának, Szung Csing-lingnek az emléke, aki hozzájárult a szovjet és a kínai nép barátságához. A külpolitika hívei O (Moszkva, TASZSZ) A szovjet kormány meghívására baráti látogatásra hétfőn Moszkvába érkezett Petr Mladenov, a Bolgár Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, bolgár külügyminiszter. O (Hannover, MTI) Véget ért a Német Kommunista Párt (DKP) VI. kongresszusa. A párt elnökévé ismét Herbert Miest, alelnökévé pedig ezúttal is Hermann Gutiert választották. (Moszkva, TASZSZ) A szovjet külügyminisztérium jegyzéket adott át az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének. Ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy amerikai részről változatlanul erőszakkal megakadályozzák, hogy a Polovcsák házaspár gyermekeivel együtt hazatérjen a Szovjetunióba. Kedd, 1981. június 2. Daccai ismétlődés Pisztolylövéshez hasonlította egy hónappal ezelőtt a Süddeutsche Zeitung tudósítója azt a választ, amelyet Ziaur Rahman akkor a kételyekre — miszerint netán sokkal több a gond az országban, semhogy azt egycsapásra megoldhatnák — katonás határozottsággal adott. Banglades elnöke április végén úgy fogalmazott: „Helyes úton járunk. Most már csak a tervezés, a szervezés és a kemény munka van hátra.” Az merő véletlen, hogy a nyugatnémet újságírónak éppen ez a hasonlat került a tollára, az viszont sajnos már nem egészen, hogy a pisztoly valóban csattant, és szombaton Chittagong kikötővárosban megölték a dél-ázsiai ország államfőjét. A megkísérelt vagy végre is hajtott merényletek hírétől megviselt idegzetű világ újból tanúja az anarchia, a terrorizmus megnyilvánulásának. Banglades azonban jó ideje olyan politikai ellentmondások között él, hogy az „elszámoltatás”, akár a leszámolás formájában is, szinte része a mindennapi gyakorlatnak. „Látomások” Az áldozat valósággal „kínálta magát”, hogy „leszámoljanak” vele. Ellentétes jegyekből összegyúrt személyiség volt, s ha utóbb elismerték tettrekészségét, mindig hozzá is fűzték : víziókban látja az ország jövőjét. E „látomások” nem hagyták nyugodni; a fiatal tábornok-elnökről tudott volt, hogy alig órákat aludt, puritán egyszerűséggel élt — ezt megkívánta a környezetétől is —, s nem volt hét, amelyen kihagyta volna valamelyik vidéki körzet meglátogatását. A természet által is megpróbált nép jónéven vette ezt a törődést, Ziaur Rahman azonban a helyi hatóságok túlkapásait is ellensúlyozni igyekezett a gyakori és általában váratlan megjelenéseivel. Hiszen a száraz és az esős évszak egyaránt sújtja Bangladest de ha lehet, még inkább a korrupció, a hivatalnokok visszaélése, amelytől bár szenved az ország, nem tud megszabadulni. Ziaur Rahman sem tehetett többet ezen a téren, mint amit annak idején a hasonló sorsú Mudzsibur Rahman megkísérelt; az állami bürokráciát ő sem volt képes korlátok közé szorítani, és olyan egységet sem tudott teremteni, amilyenről már az elődje is ábrándozott. Noha különböző utakon jártak, abban az idealizmustól színezett látásmódban megegyeztek, hogy jobb életviszonyok közé emeljék a Föld legszegényebb országaként nyilvántartott Bangladest, amelyben mindennapos az éhhalál, elképesztően alacsony a termelés és ha kimaradnak a nemzetközi segélyek, újabb milliók pusztulnak el. Mudzsibur Rahman tíz évvel ezelőtt a Pakisztántól szinte meglepetésszerű gyorsasággal leszakadt keleti tartomány elmaradottságát akarta megszüntetni, s lényegesnek tartotta, hogy a harmadik világban tekintélyt vívott ki magának. Kifelé tekintett, de belül szabad folyást engedett a dolgoknak. Leszámolás Ziaur Rahman okult e kísérletből és a figyelmét az otthoni rendteremtésre összpontosította — mindazokkal a túlzásokkal együtt, amelyek a majd négy évig fenntartott rendkívüli állapot velejárói. A végeredmény azonban ugyanaz lett: megismétlődött a történelem. A két Rahman, akiket csak névrokonság kötött össze, a fiatal állam halottai immár mindketten jobbítani akartak, ezáltal népszerűkké váltak az egyszerű emberek körében. Egyet azonban mindketten elmulasztottak : a földosztás következetes végrehajtását. Bár az úgynevezett Nyugat-Pakisztánban rekedt, vagy oda menekült bérlők földjeit annak idején fölaprózták, és állami kezelésbe vettek néhány nagyobb gazdaságot, üzemet is, a hozzá nem értés hamarosan csődbe vitte az ott próbálkozókat. A Nyugat jó ideig nem tudta eldönteni, mit értsen Mudzsibur Rahman szocialista hangzású elvein, és nehezen barátkozott meg azzal a szereppel, amelyet a fejlődők táborában betöltött. Bangladest akkor, a függetlenség elnyerésében részes India mellé való felzárkózás is gyanússá tette a szemükben. Ezért azután a gazdasági segélyek is késtek. Amíg azonban a nyugatiak csak fontolgattak, Kína cselekedett. A határ menti körzetekben hamarosan föllángoltak a harcok. Az ott élő nemzetiségiek szintén önállóságot követeltek maguknak és ahhoz elegendő fegyverük is volt. Katonaságot vezényeltek ki ellenük, de a reguláris és önkéntes egységek nem úgy jártak el, ahogy kellett volna. A túlkapások azután újabb sérelmeket szültek, s szüntelen folyamattá vált az országban az egymással való leszámolás. Ennek az ádáz küzdelemnek lett az áldozata maga Mudzsibur Rahman is, akit 1975 augusztusában Daccában megöltek. A katonai puccsot zavaros három hónap, majd egymásutáni ellenpuccsok követték, amíg a győztesen kikerültek tábora háromtagú katonai tanáccsal meg nem szerezte a vezetést. Az egyik „erős ember” Ziaur Rahman volt, aki nem kompromittálódott az előző hónapok eseményeiben, sőt történelmi szerepére is emlékezhettek. 1971-ben, akkor még mint fiatal őrnagy, éppen Chittagong városában ő olvasta föl Banglades elszakadási nyilatkozatát. Három évig névlegesen, majd 1978-tól megválasztott elnökként gyakorolta a hatalmat. Háta mögött a csaknem nyolcszázezres hadsereggel — amelynek akkor már tábornokként a főparancsnoka is volt — igyekezett rendet teremteni. Katonás fegyelemmel, és az ellenzék bebörtönzésével. Bizonytalanság Intézkedéseivel megsemmisítette Mudzsibur Rahman szocialista jellegű átalakításainak egy részét is, például visszaadta az államosított tulajdonokat. Ezzel kettős célt ért el, hazacsalogatta a Pakisztánba menekült tőkéseket, másfelől eloszlatta a bizalmatlanságot a nyugatiakban. A termelés föllendülése és a segélyek érkezése együttesen javított valamit a nehéz sorsú ország helyzetén, így Ziaur Rahman elszánhatta magát bizonyos politikai engedményekre is. Ezt a külföldi partnereknek szánta, de a belső viszonyok is indokolták, hogy fokozatosan visszatérjen a demokratikusabb formákhoz. 1979-ben általános választásokat rendeztek, amelyen kétharmados többséget szerzett Ziaur nemzeti pártja. A parlament összehívásával egyidejűleg feloldotta a rendkívüli állapotot, lemondott főparancsnoki tisztéről, s ügyvivő kabinetet hozott létre. Banglades a szigorúan értelmezett elnöki rendszer mellett is szalonképesebb színezetet nyert, s ezt csak megerősítették azzal, hogy fokozatosan szabadon engedték a politikai foglyokat. Elsőként tizenháromezren hagyták el a börtönöket, s feltételezések szerint még legalább annyian várták a szabadulásukat. Ziaur Rahman ténylegesen újított a politikáján, a népszerű rendelkezései azonban visszaütöttek rá: amint kinyílt a „vasököl”, fölszabadultak az indulatok. Az ellenzék nem érezte elegendőnek, és elég gyorsnak a demokratizálást, a párthívei pedig gyanakodva figyelték, nem csúszik-e ki a kezükből az ellenőrzés. S mivel mind többen hajlottak az utóbbi feltételezésre, heves vádakkal illették a „túlzottan idealista” fordulatot, a „víziókat kergető” Ziaur Rahmant, aki a tetejébe önként lemondott a hadsereg támogatásáról is. A második elnök pályafutásának politikai része Chittagdingban kezdődött, ott is fejeződött be , de a bizonytalanság korszaka annál kevésbé. Zsigovits Edit