Magyar Nemzet, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-02 / 127. szám

2 megbeszélésén szóba hozta a P—2-ügyet és kitért a volt kormány, személy szerint For­­lani szerepére az ügyben. Szintén az MTI­ híre: Olasz­országból 45 napi kényszer­­szabadságra küldték a fegy­veres erőknek azokat a pa­rancsnokait, akiknek a neve szerepelt az úgynevezett P—2 listán. A La Stampa értesülése sze­rint a letartóztatott Vietzer ezredes, a volt katonai elhá­rítás (SID) főnökének titkára elhatározta, hogy együttműkö­dik a vizsgálóbírókkal. Állító­lag tőle tudták meg annak a titkos archívumnak a rejtek­helyét is, amelyben további „rendkívül fontos"­ okmányok­ra leltek. A lap úgy tudja: az" egyik dokumentumból ki­tűnik, hogy Licio Gelli, a PS 2 vezetője, az Olaszországot megszálló nácikkal kollabo­rált, és aktív szerepet játszott Mussolini Salói Köztárságá­­ban is, amely náci támogatás­sal alakult meg az olasz fa­sizmus végnapjaiban. Szíria nem küldi el képviselőjét Jingdi­dim Bagdadból jelenti az ADN. Bagdadban hétfőn megnyílt az iszlám külügyminiszterek ér­tekezlete. A hatnapos tanács­kozás egyebek között áttekin­ti az éleződő libanoni helyze­tet, foglalkozik a palesztin nép harcával, és intézkedése­ket hoz az Izrael által tör­vénytelenül megszállt Jeru­zsálem arab-iszlám jellegé­nek megőrzésére. A külügy­miniszterek megvitatják to­vábbá az izraeli megszállás alatt élő palesztinok hathatós támogatásának kérdését. A tanácskozás napirendjén sze­repel Namíbia és Dél-Afrika népének szabadságharca is. Az értekezlet menetrendjét és napirendjét a hét végén rögzítették Bagdadban egy szakértői találkozón. Az AP híre: Khaddam­ Szí­riai miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter bejelentette: Szíria nem vesz részt az isz­lám konferencia szervezeté­nek hétfőn kezdődő bagdadi külügyminiszteri értekezletén. Irak és Szíria kapcsolatai az iráni—iraki háború kitörése óta romlottak meg. Szíria volt az első ország, amely támoga­tásáról biztosította Iránt há­borújában. Jelentések szerint távol marad a bagdadi érte­kezlettől Irán is, Egyiptom e pedig nem kapott meghívást. Khaddani nyilatkozatában cáfolta, hogy Szaúd-Arábia közvetítene a libanoni rakéta­­válság kérdésében. Mint le­szögezte, Rijad teljesen Da­maszkusz mellé állt, Szíria ál­láspontját képviselte, így nem nevezhető közvetítőnek. Habib rövidb­en újból a Közel-Keletra indul Jeruzsálemből jelenti a Reuter: Menahem Begin iz­raeli miniszterelnök közölte Samuel Lewis amerikai nagy­követtel, hogy Izrael folytatja „megelőzőnek” nevezett tá­madásait a palesztinok liba­noni állásai ellen. Begin 24 órán belül másodszor találko­zott az amerikai nagykövet­tel, aki átadta neki Philip Habibnak, az amerikai elnök közel-keleti külön megbízott­jának az üzenetét. Ebben Ha­bib azt kérte Begintől, hogy „a lehető legnagyobb vissza­fogottsággal” kezelje a liba­noni válságot, és ,­ne veszé­lyeztesse közvetítő kísérle­teit”. Begin hétfőn, kijelentette, hogy Izrael „nem várhat a végtelenségig" a libanoni vál­ság megoldását célzó ameri­kai próbálkozások esetleges eredményeire. Begin nem közölte, hogy milyen határidőt szabott az amerikai kísérletek folytatá­sának. Hozzáfűzte azonban, hogy Habib háromhetes „köz­vetítése" -­­ szerinte - „nem hozott semmiféle gyakorlati QTprichemit". Az AFP­ híre, Philip Habib külön megbízott­ja rövidesen visszatér a Közel-Keletre, ho­gy folytassa ,,közvetítő" te­­vékenységét a libanoni „raké­taválság” megoldására — vált ismeretessé hétfőn a washing­toni külügyminisztérium tájé­kozott köreiben. Alexander Haig külügymi­niszter időközben üzenetet kül­dött „a konfliktusban részt ve­vő feleknek" és ebben újból felszólítja őket: tartózkodja­nak az erőszakos cselekmé­nyektől és vessék latba befo­lyásukat a harcok beszüntetése érdekében. A külügyminiszter diplomá­ciai lépéséről a szóvivő semmi­féle további részletet nem tu­dott közölni. Elvben megerősí­tette, hogy az üzenetet a Pa­lesztinai félhez is eljuttatták, de talány maradt, hogy ez mi­lyen úton-módon történt. A kérdés tisztázása azért lenne fontos, mert az amerikai diplo­mácia eddig Libanonnal kap­csolatos valamennyi „hadmoz­dulatát" a PFSZ-t teljességgel figyelmen kívül hagyva hajtot­ta végre. Kairóból jelenti az MTI: Egyiptom Izraellel fenntar­tott jó kapcsolatán nem vál­toztatna a libanoni válság há­borúvá fajulása sem — kö­zölte Szadat négy nappal Begin izraeli kormányfővel folytatandó megbeszélései előtt. Az egyiptomi elnök Alexandriában az egyiptomi látogatáson levő izraeli parla­menti küldöttség előtt az Iz­raellel kötött különbékére utalva hangoztatta, hogy ,,Egyiptom stratégiája a béke, és e téren nincs visszaút sem­milyen körülmények között sem”. Bejrútból jelenti az AP. A libanoni fővárosban húszan vesztették életüket és mint­egy 270-en sebesültek meg a libanoni jobboldali milíciák és az arabközi békefenntartó erők szíriai egységei közötti vasárnapi összecsapásokban. Az áldozatok többsége békés polgári személy volt. A fa­­langista milíciák tüzérsége — a polgárháború történetében először — a nyugat-bejrúti strandokat, tengerparti sétá­nyokat vette célba. A véres vasárnapot követő éjszakai tűzszünet után hét­főn reggel kiújultak és egész nap folytatódtak a harcok a bejrúti „zöld vonal" két olda­lán elhelyezkedő erők között. A heves tüzérségi párbajnak mindkét városrészben számos halottja és sebesültje volt. Damaszkuszban vasárnap, az 1973-as háború óta először, polgári védelmi gyakorlatot tartottak. A szíriai rádió sze­rint a gyakorlatra azért volt szükség, mert „bármelyik pil­lanatban várható az izraeli támadás". Brüsszelből jelenti az AFP. Hétfőn reggel, a nyílt utcán meggyilkolták a PFSZ brüsz­­szeli képviselőjét, Naim Kha­­dert. A belga rendőrség tájékoz­tatása szerint a merénylő egy nyugatnémet rendszámtáblájú gépkocsiból adott le géppisz­tolysorozatot Khaderre. A tet­tes elmenekült a bűncselek­mény színhelyéről. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet brüsszeli irodája a merényletről kiadott közle­ményében megállapította: „A gyilkosság szerzői minden bi­zonnyal az izraeli titkosszol­gálattal állnak összeköttetés­ben.” Izrael brüsszeli nagykövet­sége nyilatkozatában tagadta, hogy országát felelősség ter­helné a merényletért, és „az egymással szemben álló pa­lesztin szervezetek belső ügye­ként" próbálta feltüntetni a gyilkosságot. Párizsban Claude Cheysson francia külügyminiszter mély megrendülését fejezte ki a gyilkosság miatt. Megdöbbe­nésének és felháborodásának adott hangot Gaston Thorn, az Európai Közösségek bizott­ságának elnöke is, aki több ízben tárgyalt Naim Khader­­ral. O (Berlin, MTI) Erich Ho­­necker, az NDK államtaná­csának elnöke hétfőn Japán­ban tett hatnapos hivatalos lá­togatása után visszaérkezett Berlinbe.­­ O (Bel­grád, MTI) A Tagjug jelentése szerint Jugoszlávia - ellenes megmozdulások voltak Svájcban és Svédországban. Genfben szélsőséges albán ele­mek a nyílt utcán bántalmaz­ták az arra járó jugoszlávokat, asszonyokat és gyermekeket sem kímélve. Stockholmban az újonnan létrehozott horvát— albán bizottság szervezésében tüntettek a jugoszláv emigrán­sok. Magar Nemzet Pártértekezletek Lengyelországban Varsóból jelenti az MTI. Az elmúlt hét végével újabb szakasz kezdődött a LEMP kilencedik, rendkívüli kong­resszusának előkészítésében: munkához láttak a vajdasági beszámolási-választási pártér­tekezletek. Ezeken összegezik az eddig beérkezett javasla­tokat, megválasztják a vajda­sági pártbizottságok vezető szerveinek új tagjait és a kongresszusi küldötteket. Olsztynban Henryk Jablons­­ki, az Államtanács elnöke a LEMP KB PB tagja a többi között azt hangsúlyozta, hogy a kongresszusnak hosszú távú programot kell kidolgoznia, mert „ha nem jön létre ilyen program, akkor a párt nem válik a nép igazi vezetőjévé". Wloelawekben Stefan Ol­­szewski, a PB tagja, a KB titkára felszólalásában el­mondta, hogy a Politikai Bi­zottság kezdeményezéseit, a kongresszusi programterveze­tet különféle irányokból érik bírálatok, támadások, így dog­matikus személyek részéről is. Ez utóbbi bizonyítékaként em­lítette az úgynevezett katowi­­cei fórum határozatait. Ez volt az első magas szintű, hi­vatalos állásfoglalás a kato­­wicei dokumentumokról, amelyek szerzői a többi között azt írták, hogy a párton be­lül „revizionista puccs veszé­lye fenyeget”. Stanislaw Kanig, a LEMP KB első titkára a Varsó kö­zelében levő Ursus gépgyár pártszervezetének a hét vé­gén megtartott beszámoló-vá­lasztási értekezletén szólalt fel. Kijelentette: tovább tart az éles politikai válság. „Sok minden veszélyezteti a szocia­lista megújulás irányvonalát, és számos kétely merül fel az­zal kapcsolatban, hogy a hely­zet végül is nem válik-e el­lenőrizhetetlenné". A LEMP KB első titkára a párt egy­ségének fontosságát és az ösz­­szefogás szükségességét han­goztatta. f­ltemették Wyszynski bíborost Varsóból jelenti az MTI­ Varsóban az ország minden részéből összesereglett sok ezer fős tömeg jelenlétében vettek végső búcsút Stefan Wyszynski bíborostól, Len­gyelország prímásától, aki 32 éven át állt a lengyel kato­likus egyház élén. A több órás gyászszertartá­son II. János Pál pápa sze­mélyes megbízottjaként részt vett Agostino Casaroli bíbo­ros, vatikáni államtitkár, va­lamint számos külföldi egyhá­zi és állami küldöttség. A ma­gyar római katolikus egyhá­zat dr Lékai László bíboros, esztergomi érsek képviselte. A lengyel állami delegációt Hen­ryk Jablonski államfő vezet­te, s tagjai között volt Jerzy Ozdowski, Mieczyslaw Ra­­kowski és Kazimierz Barei­­kowski. Küldöttséggel képvi­seltette magát, a Lengyel Nem­zeti Egységfront és a Demok­rácia és Szabadság Harcosai­nak Szövetsége is. A gyászszertartás vasárnap délután négy órakor kezdő­dött a varsói Karmelita-temp­lomban. Innen átvitték Wy­szynski koporsóját a győzelem terére, ahol gyászmisét celeb­ráltak. Ennek során Casaroli bíboros lengyelül búcsúztatta az elhunyt prímást, majd Franciszek Macharski bíboros, Krakkó érseke mondott gyász­beszédet Henryk Jablonski, a Len­gyel Államtanács elnöke hét­főn Varsóban találkozott Agostino Casarolival. Ugyan­csak hétfőn Casaroli bíborost fogadta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, lengyel kormányfő. A találkozókon az állam és az egyház, vala­mint Lengyelország és a Va­tikán kapcsolatairól volt szó. Mindkét fél elégedettségét hangoztatta a kapcsolatok ed­digi alakulása fölött, amely értékelésük szerint jól szol­gálja a békés együttműködés, valamint az enyhülés ügyét. Sikostolták a lázadást Chittagongban Londonból jelenti a Reuter. A bangladesi kormányhoz hű erők hétfőn, helyi idő szerint reggel 6 órakor harc nélkül visszafoglalták Chittagongot, a lázadó katonák által megszállt kikötővárost — közölte a dac­cal rádió. A kormány kezén levő rádió szerint a lázadók közül sokan eleget tettek a vezérkari főnök felszólításának, s élve a fel­kínált amnesztiával, megadták magukat, a többiek elmenekül­tek. A kormány az elnök meg­gyilkolása miatt országos gyászt rendelt el hétfőre, a parlament erre a napra kitű­zött ülését pedig keddre ha­lasztotta — jelentette a UPI. Az elnök halála miatt az al­kotmány értelmében 180 napon belül elnökválasztást kell tar­tani. Addig Abdusz Szattar, az eddigi alelnök gyakorolja az államfői tisztséget. Az AFP hírügynökség je­lentése szerint egyelőre bi­zonytalan Ahmed Manzur tá­bornoknak, a bangladesi lá­zadás vezetőjének a sorsa, miután elterjedt a letartózta­tásának a híre. Daccában ezt se nem cáfolták, se nem iga­zolták. Az AP szerint Rahmant ma fogják eltemetni. A PTI tudósítójával közölték a bangladesi fővárosban, hogy megtalálták Ziaur Rahman holttestét, 40 kilométerre Chit­­tagong­­ városától, egy kollé­gium épületében. A chittagon­­gi lázadásnak Ziaur Rahmanon kívül az államfő nyolc közeli munkatársa is áldozatul esett. ★ Losoncai Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Abdusz Szattár­­nak, a Bangladesi Népi Köz­társaság ügyvezető elnökének Ziaur Rahman elnök tragikus elhunyta alkalmából. Elhunyt Szun Jat-szen érvesjis Háromnapos országos gyász Kínában Pekingből jelenti az MTI. Kínában háromnapos országos gyász kezdődött a múlt hét vé­gén. 90 éves korában elhunyt Szung Csing-ling asszony, Szun Jat-szen özvegye, a Kínai Nép­­köztársaság tiszteletbeli elnöke emlékére. Moszkvából jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev részvét­táviratot küldött Je Csien-c jing­­nek, a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága el­nökének Szung Csing-ling asz­­szony, Kína tiszteletbeli elnö­ke elhunytával kapcsolatban. A távirat hangsúlyozza: a szov­jet emberek szívében örökké élni fog a kínai nép kiemelke­dő alakjának, a kínai forradal­mi mozgalom veteránjának, Szung Csing-lingnek az emlé­ke, aki hozzájárult a szovjet és a kínai nép barátságához. A külpolitika hívei O (Moszkva, TASZSZ) A szovjet kormány meghívására baráti látogatásra hétfőn Moszkvába érkezett Petr Mla­­denov, a Bolgár Kommunista Párt KB Politikai Bizottságá­nak tagja, bolgár külügymi­niszter. O (Hannover, MTI) Véget ért a Német Kommunista Párt (DKP) VI. kongresszusa. A párt elnökévé ismét Herbert Miest, alelnökévé pedig ezúttal is Hermann Gutiert választot­ták.­­­ (Moszkva, TASZSZ) A szovjet külügyminisztérium jegyzéket adott át az Egyesült Államok moszkvai nagykövet­ségének. Ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy amerikai részről változatlanul erőszak­kal megakadályozzák, hogy a Polovcsák házaspár gyerme­keivel együtt hazatérjen a Szovjetunióba. Kedd, 1981. június 2. Daccai ismétlődés Pisztolylövéshez hasonlította egy hónappal ezelőtt a Süd­­deutsche Zeitung tudósítója azt a választ, amelyet Ziaur Rah­man akkor a kételyekre — mi­szerint netán sokkal több a gond az országban, semhogy azt egycsapásra megoldhatnák — katonás határozottsággal adott. Banglades elnöke április végén úgy fogalmazott: „He­lyes úton járunk. Most már csak a tervezés, a szervezés és a kemény munka van hátra.” Az merő véletlen, hogy a nyugatnémet újságírónak ép­pen ez a hasonlat került a tol­lára, az viszont sajnos már nem egészen, hogy a pisztoly valóban csattant, és szomba­ton Chittagong kikötővárosban megölték a dél-ázsiai ország ál­lamfőjét. A megkísérelt vagy végre is hajtott merényletek hírétől megviselt idegzetű világ újból tanúja az anarchia, a ter­rorizmus megnyilvánulásának. Banglades azonban jó ideje olyan politikai ellentmondások között él, hogy az „elszámolta­tás”, akár a leszámolás formá­jában is, szinte része a min­dennapi gyakorlatnak. „Látomások” Az áldozat valósággal „kí­nálta magát”, hogy „leszámol­janak” vele. Ellentétes jegyek­ből összegyúrt személyiség volt, s ha utóbb elismerték tettre­­készségét, mindig hozzá is fűz­ték : víziókban látja az ország jövőjét. E „látomások” nem hagyták nyugodni; a fiatal tá­bornok-elnökről tudott volt, hogy alig órákat aludt, puritán egyszerűséggel élt — ezt meg­kívánta a környezetétől is —, s nem volt hét, amelyen ki­hagyta volna valamelyik vidé­ki körzet meglátogatását. A természet által is megpróbált nép jónéven vette ezt a törő­dést, Ziaur Rahman azonban a helyi hatóságok túlkapásait is ellensúlyozni igyekezett a gya­kori és általában váratlan megjelenéseivel. Hiszen a szá­raz és az esős évszak egyaránt sújtja Bangladest de ha lehet, még inkább a korrupció, a hi­vatalnokok visszaélése, amely­től bár szenved az ország, nem tud megszabadulni. Ziaur Rahman sem tehetett többet ezen a téren, mint amit annak idején a hasonló sorsú Mudzsibur Rahman megkísé­relt; az állami bürokráciát ő sem volt képes korlátok közé szorítani, és olyan egységet sem tudott teremteni, amilyen­ről már az elődje is ábrándo­zott. Noha különböző utakon jártak, abban az idealizmustól színezett látásmódban meg­egyeztek, hogy jobb életviszo­nyok közé emeljék a Föld leg­szegényebb országaként nyil­vántartott Bangladest, amely­ben mindennapos az éhhalál, elképesztően alacsony a terme­lés és ha kimaradnak a nem­zetközi segélyek, újabb milliók pusztulnak el. Mudzsibur Rah­man tíz évvel ezelőtt a Pakisz­tántól szinte meglepetéssze­rű gyorsasággal leszakadt ke­leti tartomány elmaradottságát akarta megszüntetni, s lénye­gesnek tartotta, hogy a harma­dik világban tekintélyt vívott ki magának. Kifelé tekintett, de belül szabad folyást enge­dett a dolgoknak. Leszámolás Ziaur Rahman okult e kísér­letből és a figyelmét az otthoni rendteremtésre összpontosítot­ta — mindazokkal a túlzások­kal együtt, amelyek a majd négy évig fenntartott rendkí­vüli állapot velejárói. A vég­eredmény azonban ugyanaz lett: megismétlődött a történe­lem. A két Rahman, akiket csak névrokonság kötött össze, a fiatal állam halottai immár­ mindketten jobbítani akartak, ezáltal népszerűkké váltak az egyszerű emberek körében. Egyet azonban mindketten el­mulasztottak : a földosztás kö­vetkezetes végrehajtását. Bár az úgynevezett Nyugat-Pakisz­­tánban rekedt, vagy oda me­nekült bérlők földjeit annak idején fölaprózták, és állami kezelésbe vettek néhány na­gyobb gazdaságot, üzemet is, a hozzá nem értés hamarosan csődbe vitte az ott próbálkozó­kat. A Nyugat jó ideig nem tudta eldönteni, mit értsen Mudzsi­bur Rahman szocialista hang­zású elvein, és nehezen barát­kozott meg azzal a szereppel, amelyet a fejlődők táborában betöltött. Bangladest akkor, a függetlenség elnyerésében ré­szes India mellé való felzárkó­zás is gyanússá tette a szemük­ben. Ezért azután a gazdasági segélyek is késtek. Amíg azon­ban a nyugatiak csak fontol­gattak, Kína cselekedett. A határ menti körzetekben ha­marosan föllángoltak a harcok. Az ott élő nemzetiségiek szin­tén önállóságot követeltek ma­guknak és ahhoz elegendő fegyverük is volt. Katonaságot vezényeltek ki ellenük, de a reguláris és önkéntes egységek nem úgy jártak el, ahogy kel­lett volna. A túlkapások azután újabb sérelmeket szültek, s szüntelen folyamattá vált az országban az egymással való leszámolás. Ennek az ádáz küz­delemnek lett az áldozata maga Mudzsibur Rahman is, akit 1975 augusztusában Daccában megöltek. A katonai puccsot zavaros három hónap, majd egymás­utáni ellenpuccsok követték, amíg a győztesen kikerültek tábora háromtagú katonai ta­náccsal meg nem szerezte a vezetést. Az egyik „erős em­ber” Ziaur Rahman volt, aki nem kompromittálódott az előző hónapok eseményeiben, sőt történelmi szerepére is emlékezhettek. 1971-ben, akkor még mint fiatal őrnagy, éppen Chittagong városában ő olvas­ta föl Banglades elszakadási nyilatkozatát. Három évig név­legesen, majd 1978-tól megvá­lasztott elnökként gyakorolta a hatalmat. Háta mögött a csak­nem nyolcszázezres hadsereg­gel — amelynek akkor már tábornokként a főparancsnoka is volt — igyekezett rendet te­remteni. Katonás fegyelemmel, és az ellenzék bebörtönzésével. Bizonytalanság Intézkedéseivel megsemmisí­tette Mudzsibur Rahman szo­cialista jellegű átalakításainak egy részét is, például visszaad­ta az államosított tulajdonokat. Ezzel kettős célt ért el, haza­csalogatta a Pakisztánba mene­kült tőkéseket, másfelől elosz­latta a bizalmatlanságot a nyu­gatiakban. A termelés föllen­dülése és a segélyek érkezése együttesen javított valamit a nehéz sorsú ország helyzetén, így Ziaur Rahman elszánhatta magát bizonyos politikai en­gedményekre is. Ezt a külföldi partnereknek szánta, de a belső viszonyok is indokolták, hogy fokozatosan visszatérjen a demokratikusabb formákhoz. 1979-ben általános választáso­kat rendeztek, amelyen két­harmados többséget szerzett Ziaur nemzeti pártja. A parla­ment összehívásával egyidejű­leg feloldotta a rendkívüli ál­lapotot, lemondott főparancs­noki tisztéről, s ügyvivő kabi­netet hozott létre. Banglades a szigorúan értelmezett elnöki rendszer mellett is szalonképe­sebb színezetet nyert, s ezt csak megerősítették azzal, hogy fokozatosan szabadon engedték a politikai foglyokat. Elsőként tizenhá­romezren hagyták el a börtönöket, s fel­­tételezések szerint még leg­alább annyian várták a szaba­dulásukat. Ziaur Rahman tény­legesen újított a politikáján, a népszerű rendelkezései azon­ban visszaütöttek rá: amint ki­nyílt a „vas­ököl”, fölszabadul­tak az indulatok. Az ellenzék nem érezte elegendőnek, és elég gyorsnak a demokratizá­lást, a párthívei pedig gyana­kodva figyelték, nem csúszik-e ki a kezükből az ellenőrzés. S mivel mind többen hajlottak az utóbbi feltételezésre, heves vádakkal illették a „túlzottan idealista” fordulatot, a „vízió­kat kergető” Ziaur Rahmant, aki a tetejébe önként lemon­dott a hadsereg támogatásáról is. A második elnök pályafutá­sának politikai része Chitta­­gdingban kezdődött, ott is feje­ződött be , de a bizonytalan­ság korszaka annál kevésbé. Zsigovits Edit

Next