Magyar Nemzet, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

4 Jövőnk titkai Úgy mesélik, háborúk, világ­válságok és világváltások ide­jén megnőtt a forgalom a jós­­dákban. Szél kavarta falevele­ket, kártyákat és varázsgöm­böket faggattak ki az emberek arról a szorongató kérdésről: mit hoz a jövő. Racionális ko­runk nem az okkult, de a vilá­gos tudományokat kérdezi dü­hös kíváncsisággal ugyanerről. És a válaszok nem késnek: rej­télyekkel, titokzatossággal avagy többé-kevésbé áttekint­hető egyértelműséggel kirajzo­lódik elibénk a jövő. Azok számára, akik a tudo­mányos hipotézisek közzététe­lét frissiben nem tudják figye­lemmel kísérni, Czeizel Endre, a természettudományos isme­retterjesztés legnépszerűbb show-manje tévésorozatot ké­szített. „Látvány­ embernek” lenni az akadémikus komoly­­ságú tudományok körében nem hálás feladat. A pályatársak is, a kívülállók is kételkedve fo­gadják rendszerint azt a köny­­nyedséget (avagy könnyűsé­get), amellyel a súlyos ismere­tek közzététetnek. Czeizel End­re azonban — harmadik tele­víziós sorozata és sokadik „könnyed”, népművelő publi­kációja után, úgy tetszik — készséggel vállalja e hálátlan szerepkört. Tudomásul véve, hogy a világ nemcsak morális és tudati váltásban van mos­tanság, de jelentős ízlésbeli változáson is átesik napjaink­ban, keresett magának egy fé­lig konzervatív, félig modern előadói tartást és modort, amellyel, úgy véli, a haladó szemléletűekhez éppúgy meg­találja a kapcsolatot, mint a hagyományos felfogásúakhoz. Érthető, sőt bizonyos fokig még méltányolható is az ő maga­tartásbeli és stiláris „kentaur­­sága”, hiszen Közép-Európá­­ban még mindig módfelett ké­nyes témáról szól előadásai­ban Czeizel Endre, az utód­­nemzés egészséges feltételeiről. Vége felé közeledvén legújabb sorozata, a nyolcrészes Jövőnk titkai, elmondható róla immár, hogy voltaképpen nem beszélt ez sem másról, mint amiről a legelső és leghíresebb Czeizel­­sorozat, a Születésünk titkai. Csak míg öt esztendővel ezelőtt általános érvényű tudnivalókat sorakoztatott föl a tévé közön­sége előtt az előadó, ezúttal, a jövőt vizsgálván, a különössé­gek, az extremitások nemegy­szer hátborzongató következ­ményeinek fölvázolásával kí­vánt Czeizel doktor nemzeté­nek szép és egészséges pers­pektívákat A tökéletes megvalósulása mögött persze, mindig ott a megküzdött harc a hibással, a gyarlóval, a tökéletlennel. Ter­mészetes tehát, kivált, ha olyan jelentős genetikusi áttekintés­sel és gyakorlattal rendelkezik valaki, mint Czeizel Endre, hogy egy majdani, egészséges nemzedék világra jöttét ter­vezgetvén szót kell ejteni a ba­jokról, a veszedelmekről és a káros képzetekről is. A Jövőnk titkai azonban (amely — mint Marx György tudós előhangjá­­ból is kitetszett —, a fizikailag és szellemileg egyaránt erős embert tartja a reményteljes jövő legfőbb s egyetlen bizto­sítékának) fokozatos arányvál­tással elcsúszott a genetikai és egészségügyi különösségek megtárgyalása felé. Önmagá­ban persze még ez sem volna baj (azokat a nehéz álmokat, amelyeket különös érzékletes­­séggel előadott, vad történetei­vel sugallt az előadó, előbb­­utóbb csak elfelejti az ember). Nem volna baj, ha nem lenne más gondja világunknak, mint estély csevegést hallani a spermium-bankok esélyeiről, a lombikbébikről és a gyen­gébb nem erősségeiről. Aki nyílt figyelemmel jár-kél a vi­lágban, jól tudja azonban, hogy az egészségügyi és fiziológiai tudatosság bizony, még nem általános mifelénk. Nem álta­lános, még a televízió korábbi, nagy sikerűnek tartott soroza­tai, felvilágosító filmjei után sem. Furcsa, alapvető ellentmon­dásba keveredett tehát a Jö­vőnk titkai. Népművelő, isme­retterjesztő sorozatnak indult, talált is magának egy olyan formát, amelyet ezen alapvető szándékainak megvalósulásá­hoz alkalmatosnak vélt. Majd, estéről estére, előadásról elő­adásra elfeledkeztek a résztve­vők kezdeti elhatározásukról és örvendetes captatio benevo­­lentiae-k után tudományos „lábjegyzetek” és ezen jegyze­tek vitái következtek. Olyan viták ráadásul, amelyekből ki­tetszett — a társtudományok meghívott képviselői, híven meggyőződésükhöz, bebizonyí­tották —, hogy mindaz, amiről Czeizel Endre megnyerő élő­beszédeiben szólott, nem is olyan fontos, nem is olyan biz­tos .. . Ezekhez a hol szkepti­kus, hol csupán a jövőkutatás­hoz méltón kételkedő eszme­cserékhez viszont már semmi­képpen sem illett a szerkesztő Kővári Péter és a rendező Kár­páti György által képileg is jó­váhagyott stílus, a félkonzer­­vatív, félmodern előadói atti­tűd. Modorosságokként hatot­tak a költői citátumok, a meg­ható történetek, a közvetlensé­gek éppúgy, mint a hirtelen tá­madt kifejezésbeli nyersesé­gek. És végül, szellemi és stí­lusbeli egyenetlenségei miatt, érdektelenné vált maga a té­ma: melyek hát jövőnk lehet­séges és rajtunk is múló titkai? A televízió a látványok vilá­ga. Mindenki megengedhető­nek, sőt kötelezőnek tartja, hogy a tévé a képek szabad fű­­zésű sorával szerezzen érvényt mondandóinak. Tárgyilagossá­got és tárgyszerű egyszerűsé­get nem szokás kérni és szá­mon kérni a televíziós látvá­nyoktól, és, mert a látványok­tól nem szokás, hát nemigen jut eszébe senkinek, hogy a te­levízióban elhangzó szavaktól is lehetőleg a tőmondatos egy­szerűséget várja. A Jövőnk tit­kai című sorozat után mégis felködlik az emberben a felis­merés: a modern természettu­dományos ismeretterjesztésnek nem lehet más módja a képer­nyőn, csak az egyértelmű, le­csiszolt, szűkszavú egyszerű­ség. Lőcsei Gabriella NAPLÓ Az ember tragédiáját egé­szen újszerű átdolgozásban mutatták be a hét végén a kasseli (NSZK) operaházban. A történet szerint Madách Im­re egy kórházi ágyon, mint Ádám éli át az emberiség tör­ténetének legfontosabb „szí­neit". A bemutató közönsége vegyes érzelmekkel fogadta a müncheni Peter Michael Hamet rendezte művet — ír­­­ja a DPA hírügynökség. Franciaországi vendégsze­replésre utazott kedden az Astra bábegyüttes; tizenhét napos turnéjukon Bretagne­­bam és Qumperle-ban lépnek fel. ♦ Nagy magyar sikert hozott a vadászati, halászati és ter­mészetvédelmi filmek nem­zetközi fesztiválja, amelyet a múlt héten tartottak Plov­­divban. A húsz díj közül ötöt a MAFILM népszerű-tudo­mányos filmstúdiójának al­kotásai nyertek. Ezüstérmet kapott Bodrossy Félix Al­bérlőim, a cinkék és Lakatos Iván Búcsú című filmje, amely elnyerte a legmagasabb művészi színvonalat képvise­lő mű különdíját is. Hárs Mihály Tavasztól tavaszig és Bodrossy Félix Az utolsó pákász című filmjét bronz­éremmel jutalmazta a zsűri. (1.) Stróbl Alajos-emlékkiállítás nyílt meg kedden a művész születésének 125. évfordulója alkalmából a Nemzeti Galé­riában. A tárlatot, amelyen negyvennyolc szobrot és kis­plasztikát mutatnak be, Var­ga Imre szobrászművész nyi­totta meg. Görögországi vendégszerep­lésre utazott kedden a Győri Balett. Előadásaikon A nap szeretteit és Az igazság pil­lanatát mutatják be Korfu szigetén, majd Athénban. Kiállítás Mihályfi Ernő hagyatékából Kiállítás nyílik Mihályfi Ernő hagyatékából a Nógrád megyei Szécsényben, a Ku­­binyi Ferenc Múzeumban. A kiállítást július 3-án, pénte­ken fél négykor nyitja meg Horváth György művészettör­ténész, a Művelődési Minisz­térium képzőművészeti osz­tályának vezetője. Évadzáró társulati ülés a győri Kisfaludy Színházban Évadzáró társulati ülést tartottak kedden a győri Kisfaludy Színházban. Péter­­vári István igazgató elmond­ta, hogy a most véget ért színházi szezonban az együt­tes csaknem 340 előadását 190 ezren tekintették meg. A prózai darabok sorából ki­emelkedett a Kisfaludy-játék, ezt az előadást a Művelődési Minisztérium nívódíjjal ju­talmazta. A következő évadban hat prózai bemutatóra kerül sor, egyebek között műsorra tű­zik a Hamletet, Teleki László Kegyencét és Arisztophanész Plutosz című komédiáját. A műsort Verdi Rigolettója és két új balettkompozíció egészíti ki. Magyar Nemzet Tanácskozik a szovjet írószövetség Megkezdődött a szovjet író­­szövetség VII. kongresszusa. A Kremlben kedden megnyílt, négynaposra tervezett tanács­kozáson ötszáz küldött vesz részt, köztük­­a külföldi író­­szövetségek képviselői. Ha­zánkból Dobozy Imre, a Ma­gyar Írók Szövetségének el­nöke és Cseres Tibor, a tit­kárság tagja utazott Moszk­vába. A vezetőség beszámolóját tegnap Georgij Markon, a szö­vetség első titkára terjesztette a közgyűlés elé. A szovjet írók feladatairól szólva hang­súlyozta, hogy az irodalmá­roknak az élet igazságairól kell szólniuk, aktívan ki kell venniük részüket a kommu­nista építőmunkából és sajá­tos alkotói eszközeikkel hoz­zá kell járulniuk az ország előtt álló feladatok sikeresebb megoldásához. Georgij Markov emlékezte­tett arra, hogy a Szovjetunió­ban jelenleg hetvenhét nyel­ven születnek irodalmi alko­tások. A soknemzetiségű, s ugyanakkor mégis egységes szovjet irodalom létrejötte új, világraszóló jelentőségű folya­mat a világirodalom fejlődé­sében. A Szovjetunióban ma egyenlőkként hallatják hang­jukat a régi irodalmi hagyo­mányokkal rendelkező népek írói, s azok az írók is, akik­nek népei csak­ a szovjet­hatalom évei alatt jutottak el az írásbeliségig. A szovjet írók nemzetközi kapcsolatait említve Markov leszögezte, hogy a szovjet író­­szövetség továbbra is rendsze­res kapcsolatok kialakítására törekszik a világ más orszá­gainak írói szervezeteivel és íróival. Elsősorban a szocia­lista országokéival, de együtt­működésre törekszenek más ideológiai nézeteket képviselő kollégákkal is, ha azok egyet­értenek velük a legfontonto­­sabb célkitűzésben, a béke védelmében. Emléksorok Liszt Ferenc dédunokájáról Szomorú levelet kaptam Roch Serrától, a francia Liszt Ferenc Társaság titkárától. Ér­tesít, hogy 87. évében elhunyt Blandine Ollivier de Prévaux asszony, Liszt Ferenc déduno­kája. Liszt Ferencnek és Marie d’Agoultnak három gyermeke volt: Blandine, Cosima és Dá­niel. Dániel 20 éves korában meghalt. Cosima — ma is élő­­— utódai a Wagner-unokák és -dédunokák. Az elsőszülött Blandine a család azon ágához tartozott, amelynek tagjai leg­inkább szerették Lisztet, s az ő párizsi házukban élt Liszt édesanyja is. Liszt Blandine is fiatalon halt meg. De férje, Émile Ollivier — későbbi francia miniszterelnök — és fiuk, Dániel Ollivier, változat­lanul ragaszkodott Liszthez. A zeneszerző halála után az Olli­vier család továbbra is ápol­ta emlékét. Dániel Ollivier en­nek a Liszt-kultusznak a je­gyében nevelte lányát, akit nagyanyja emlékére keresztel­tek Blandine-nak. Ez a hölgy, a most elhunyt Madame de Prévaux 1894. de­cember 19-én született. Férje diplomata volt Rengeteget tett a Liszt-dokumentumok megőr­zéséért és közkinccsé tételéért: a család 25 kötetnyi levelezését a francia Nemzeti Könyvtár­nak adta, s így a kutatás szá­mára hozzáférhetővé tette. Ez az anyag felbecsülhetetlen ér­tékű, hiszen Liszt, Marie d’Agoult és a családtagok leve­lezésén kívül a nagy kortár­­­­sak, írók, zeneszerzők, festők, politikusok hozzájuk írott le­veleit­­is" tartalmazza.. Ezenkí­vül Blandine Ollivier de Pré­vaux Liszt­ műveinek előadá­sát, a róla szóló írások megje­lentetését is aktívan, lelkesen támogatta. Bűbájos,­ művelt, több nyel­ven beszélő, idős korában is szellemes, elragadóan közvet­len hölgy volt: valódi francia nagyasszony és vérbeli Liszt­utód. Amikor 1973-ban, az új­jáalakult magyar Liszt Társa­ság díszvendégeként megjelent a Zeneakadémián, elfogadott tisztelettel nyújtottam át neki dédapjáról írott könyvem né­met kiadását. Ennek köszönhe­tem, hogy 1978 őszén — több magyar művész, kutató után — engem is fogadott Szajna-par­ti, Liszt-szentélynek beillő ott­honában. Az idén tavasszal sajnálattal hallottam, hogy nincs jól, nem jár már ki há­zából, nem fogad. Nem is re­méltem, hogy még láthatom. Annál boldogabb voltam, hogy az elutazásom előtti utolsó délutánon, május 7-én, Rodi Serra és felesége társaságában másfél órára mégis megláto­gathattam. Kaross­zékében,­­ derűsen, megható kedvességgel foga­dott. Az utcára menni félt, de eldicsekedett, hogy szemüveg nélkül olvas. — Apám akarta, hogy a Liszt-hagyatékot a Nemzeti Könyvtárnak adjam megőrzés­re, nehogy az utódok kezén széthányódjék — mondta. Gyerekkori anekdotával szórakoztatott, látható élvezet­tel mesélte mély, kissé rekedt hangján, hogy kiskorában nagyapja, Émile Ollivier (Liszt veje, III. Napóleon egy­kori miniszterelnöke)­ egyszer az angol nevelőmé legnagyobb megrökönyödésére — hisz ét­kezések közt tilos volt édessé­get enni! — jóllakatta őt a cukrászdában. Azzal búcsú­zott: ha legközelebb Párizsban leszek, vacsorára kell jönnöm. Nemrég temették a Mon­tpar­­nasse temetőben, Liszt Ferenc édesanyjának a sírjába, ezzel is a folytonosságot jelképezve. A­ szertartáson Liszt-műveket játszottak, a B-A-C-H fúgát és kórusrészleteket a Krisztus­oratóriumból. Hamburger Klára A színházak szerdai műsora Városmajori Szabadtéri Színpad: Irma, te édes (8) — Budai Park­színpad : Mexikói táncegyüttes vendégjátéka (8) — Zenélő udvar: Benkő Dániel és a Bakfark Con­­sort (Együttesek muzsikálnak 3. 8) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkusz ’81. (fél 8). Szerda, 1981. július 1." Meghalt Pethes Sándor Pethes Sándor színművész, a Magyar Népköztársaság ki­váló művésze hosszú beteg­ség után, 82 éves korában, június 29-én meghalt. Teme­ „Reggel hat óra felé felke­lek, együtt, reggelizünk, mun­kába indítom a feleségem. Az­után komótosan felkészülök, vásárolni megyek, komissióz­­ni. Nagyon szeretek boltba menni, a piacra még inkább, a kofákkal szóba elegyedni, akárcsak az édesapám, Pethes Imre..." Alig-alig egy hónap­ja — csordultig életszeretet­tel — elbeszélte egy napját is Pethes Sándor, aki délutánon­ként még a rádióba, a szink­ronstúdióba iparkodott, estén­ként pedig a színpadra, a Vígszínházba és a Pesti Szín­házba. Hűséges volt a színtársula­tokhoz. Mintegy negyedszáza­dig tartozott a Vígszínházhoz, meg előtte ugyanannyit a Nemzeti Színházhoz. S az „or­szág első színházának” képe, a régi épületé, a színpad vesz­téséről később intézkednek — közli a Művelődési Miniszté­rium, a Fővárosi Tanács, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Vígszínház, Fákból szabott keretben mindmáig ott függött szobájá­ban, a színészcsalád emlékei­nek szentelt falon. Híres nevettető volt, a ka­barészínpadokon Nagy Endre kabaréjában is éppúgy, mint a komédiákban, a klassziku­sok és­ a kortársak műveiben. Ő volt Pathelin mester, Ne­mes Keszeg András, dr. Dia­­phorus, de egy Hevesi-darab­ban könyvgyűjtő s még annyi minden más, sok-sok tragiko­mikus kisember is. Megbecsülte a feladatokat, őt is megbecsülték. Mai szem­mel már olyan szívből egy­szerűen játszott, ahogyan csakis a bölcsek s boldogok tudhatnak. Harmóniát sugár­zott immár, s éppen ő halt meg. Nevét feljegyzi a szín­háztörténet : Pethesi Sándor élt 82 évet. Falakon belül és kívül A párizsi Opera törekvéseiről Megújhodik a párizsi Opera? Mindenesetre Rolf Liebermann utóda, Bernard Lefort új tö­rekvéseket tartogat az elkövet­kező évadra. Egyrészt az elő­adások számát emeli. Másrészt több francia rendezőt foglal­koztat. Nem utolsósorban: szín­házépületeket foglal el Párizs szerte. Az új szándékok szimbóluma lehet az a Carme­n-előadás, amelyet szeptember 23-tól, mintegy félszázszor fognak megszólaltatni a Sportpalotá­­ban, Marcel Maréchal rende­zésében, három dirigenssel, több szereposztással. A Théatre des Champs-Ély­­sées színpadán látható novem­bertől Richard Strauss Rózsa­­lovagja, majd Rossini Sémira­­mish. Bemutató lesz áprilisban az Ondine, Daniel Lasur ope­rája Jean Giraudoux nyomán, amelyet Jean-Claude Fali ren­dez. A Salle Favart műsorán víg­­operák szerepelnek, Rossini Sevillai borbélya és Mozart műve a Cosi fan tutte. A Chaillot-palotában, a Gé­­mier-teremben márciusra ren­dezi meg a jó nevű Antoine Vitéz az Orfeót, Monteverdi operáját. Szintén a falakon kívül, a Georges Pompidou Központ­ban lesz novemberben-decem­­berben a kortárs zeneszerzők — Olivier Greif, Patrick Marc­­land és Yoshida — minioperái­nak premierje. Munkálatok miatt, a párizsi Opera igazi otthona, a Garnier­­palota csak december 4-én nyit ez idén, mégpedig a Platée-val, Rarneau „ballet bouffon”-já­­val, vagyis táncos operájával. Januárban tűzik műsorra a Lo­­hengrint, Dohnányi vezényle­tével, februárban pedig a Fide­­liót, Ozawa vezetésével, s a Komische Oper volt direktorá­nak, Joachim Herznek rende­zésében. Lesz Tosca-felújítás is, szintén Ozawa vezényleté­vel. Tavasszal kerül színre Gounod lírikus nagyoperája, a Rómeó és Júlia, nyárelőn pe­dig, mint egyébként, most is egy műsorban a Bajazzók és a Parasztbecsület. A szereposztásokban felfe­dezni Te Kanawa, Caballé, Behrens, Carreras, Aragall és más világnagyságok nevét. A Garnier-palotában lesznek es­tek is, például Theo Adamé és Jon Vickersé. Tizenkét koncer­tet tartanak a Salle Favart­­ban és Beethoven-ciklust a Théatre des Champs-Élysées­­ban. Ami a balettet illeti, a pári­zsi Opera ez idén a Szentiván­­éji álom táncváltozatára ké­szül, egy Stravinsky-estre és más estekre is. Az együttes számos színhelyen előadást tart, a kultúrházaktól a kong­resszusi palotáig. A hódító tö­rekvések szellemében. (­gácsi) ­lAP A SVÁJCI LICENC ■fr £^3 f ALAPJÁN készült hermes írógépek fel. olcsóbb Áron KAPHATÓK. Régi ár: Új ár: Hermes 3000 HP—2 táskaírógép 6100,— 4500,— Hermes 44 HP—16 mechanikus 9410,— 8300,— MEGVÁSÁROLHATÓ: Budapest VIII., József körút 59—61. Budapest XIII., Váci út 33. Budapest XV., Bajcsy-Zsilinszky út 20. Budapest V., Szent István tér 4. valamint a papírboltokban és áruházak papír­osztályain. VEVŐSZOLGÁLATUNK: Budapest V., Aulich utca 5. , Telefon: 126-013, 126-014, 126-015. a

Next