Magyar Nemzet, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-19 / 15. szám
Kedd, 1982. január 19. Ki érdemes a bizalomra? Se bólogatással, se beolvasással — Nem kívánok a nyilvánosság előtt szerepelni — közli szenvtelenül az a meglett korú férfi, akit a közélettől való távolodásának okáról kérdezek. Tanácstalanul nézünk egymásra. Várunk, ő a búcsúzásra, én pedig arra, hátha mégis meggondolja magát. Megpróbálom elképzelni a katedrán, szülőfalujának lakossági fórumain, ahol heves vitái közben, máskor belenyugvással veszik tudomásul a döntéseket. Életútjának látványos pálfordulása már önmagában is megérne egy elemzést, hiszen húsz esztendeig tartó tanári pályafutás után egyik napról a másikra lemondott a jövő nemzedékének okításáról és napjainkban vásározó kisiparosként keresi meg a betérő falatra valót. Győzködjük egymást, aztán a névtelenség ígérete mellett mégiscsak szót értünk valahogy. — Belefáradtam — összegzi mondandóját. — Nehéz volt megérteni, olykor megmagyarázni a jelenvaló ellentmondásokat és hallgatni a közéletiségről mondott beszédeket, esetenként olyanok szájából, akikről mindenki tudja, hogy az egyéni érdeküket mindennél előbbre valónak tartják. Ezek az esetek csak időlegesen keserítettek el, mert tudom, hogy sokáig senki sem élhet vissza tisztségével. A végső döntést az adta, amikor társadalmi összefogást hirdettünk az iskola építéséhez: társadalmi munka felajánlásért, anyagi hozzájárulásért kilincseltem. Egyszercsak visszahallottam: mire való ez a nagy tüsténkedés? Ha ennyi jár a munkáért, hát mi értelme a közéletiségnek? Kemény, de őszinte szavak. Arra indítottak, hogy megnézzem Pest megyében másfél évvel az általános választások után, miért kell kilencvennyolc tanácstagi körzetben új tanácstagot választani. Nem szabad ígérgetni A vecsési tanácsházán mindössze annyit tudok meg, hogy három tanácstag elköltözött a községből, egy fiatalember pedig bevonult katonának, ezért mondtak le. Sem a tanácselnök helyettese, sem pedig a vb-titkár helyettese (miután fél éve töltik be tisztségüket) nem tartják magukat illetékesnek a véleménynyilvánításra. Elintézik viszont, hogy a községi pártbizottság titkára (aki a tanácsok megalakulása óta élvezi a választók bizalmát) előzetes bejelentés nélkül fogadjon. Nagy István megerősíti a hírt, amely szerint a lemondott tanácstagok elköltöztek a községből. Aztán elmondja, hogy a körülményekhez képest minden tanácstag becsülettel teljesíti tisztségéből adódó feladatát: együttéreznek a lakossággal, jelzik az igényeket, továbbá megértik és megértetik a választókkal a nyolc—tíz esztendeje visszaköszönő gondok eredőit. — Gondjaink jelentős része a község fekvéséből adódik, hiszen csak néhány kilométerre vagyunk a fővárostól. A munkaképes lakosság zöme ingázik, így érthető, ha az igényeket a fővárosi emberek kívánalmaihoz igazítják. Az eredmények miatt nem kell szégyenkeznünk, hiszen az elmúlt években épült a kétszáz gyermek elhelyezésére alkalmas óvoda, hat tanterem, két ÁBC-áruház és az idén várhatóan befejezzük az egészségügyi intézmény építését is. Nincs tehát miért szégyenkeznünk, de a főváros közelsége miatt lassúnak érezzük a fejlődés ütemét. És gondjaink megoldására a közeljövőben sincs sok reményünk. Nyolcvan kilométeres úthálózatunkból ugyanis mindössze öt kilométeres szakasz portalanított, és az áramszolgáltatásban gyakran előforduló feszültségkimaradás sok bosszúságot okoz az embereknek. A lakossági igények kielégítéséhez hozzávetőlegesen négyszázmillió forintra lenne szükség, mi viszont a jelenlegi tervidőszakban csak hetvenhét millió forintot fordíthatunk a fejlesztésre. Ez a tény önmagában is meghatározza a tanácstagok feladatát és felelősségét: meg kell értetniük választóikkal, hogy csak korlátozott lehetőségünk van a fejlesztésre.. Belátom, ez nem könnyű, hiszen nem lehet felelőtlenül ígérgetni. Őszintén el kell mondani a gondokat, ehhez viszont gyakrabban kell találkozni a lakossággal. Elégedetlenek vagyunk azzal, hogy a tanácstagi beszámolókra csupán a választók négy-öt százaléka jön el. Nem vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy sok a bejáró. Javítani kell e fórumok látogatottságát, mert ezeken a beszélgetéseken lehet és kell aktivizálni a lakosságot, meggyőzni arról, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az előttünk álló feladatok megoldásából. Merjük számonkénti Albertirsán Laczkó Lászlóné társadalmi elnökhelyettes, szintén az elköltözéseket jelöli meg a lemondások okaként. Aztán elmondja, hogy a tanácstagoknak több mint a fele a legutóbbi választás óta vállalt közmegbizatást. Munkájuk javítása érdekében évenként négy klubfoglalkozást rendeznek, amelyeken a tanácstagok megismerkedhetnek a tisztségükből fakadó követelményekkel. — Másfél év eltelte után nehéz tévedhetetlenül megítélni a tanácstagok eddigi munkáját, hiszen sokan még csak most érzik át igazán tennivalójuk fontosságát és felelősségét. Azt azonban tudjuk, javítani kell a tanácstagok és a tanács kapcsolatát, hogy a testületi döntések előtt megismerjék a községben élő emberek véleményét. Bíró Zoltán tanácselnök gondoskodik arról, ha már lemondott tanácstaggal is akarok beszélgetni, jövetelem ne legyen hiábavaló. Beszélgetésre invitálja Csányi Jánost, aki három évtizeden át élvezte választói bizalmát. Lemondását ekkép indokolja: — Egyszerű magyarázata van ennek — kezdi —, társadalmi munkában végzem a területi alapszervi párttitkár teendőit, tagja vagyok a pártbizottságnak, a munkásőr parancsnokságból adódó tennivalóim sok időt igényelnek. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak, hogy felületesen végezzem az önként válalt munkámat. Sajnos, napjainkban is él még az a szemlélet, hogy ki, minél több tisztséget gyűjt össze, annál nagyobb embernek képzeli maagát. Ismerek olyan falubéli embert, aki kilenc funkciót gyűjtött össze. Ki tud ennyi feladatot becsülettel elvégezni? Közben pedig azok a tehetséges fiatalok, akik szívesen dolgoznának a közösségért, várakoznak. Mígnem egyesek ráúnnak a reménykedésre, az 5tán hátat fordítanak a köz- életi szereplésnek. Van már " annyi tehetséges, a népet szolgálni szándékozó emberünk s hogy szakíthassunk a tisztséghalmozás gyakorlatával. Mert a tanácstagi munka nemcsak jelenlétet igényel. Aki még ezt tartja erről, az csak kölönc a testület nyakán. A beszámólókból pedig az is kiderül, hogy nem vagyunk elég gondosak a kiválasztásban. Az pedig mind nagyobb baj, hogy egy- két év után nem merjük levonni a következtetést, így : két-háromszáz választópolgár öt éven át megszenvedi saját szavazását. Kezdeményezőbbnek kellene lennie a népi frontbizottságnak is, hiszen a tanácstagot a bizottság jelöli, hát akkor merje számon kérni, hogy a jelöltje mit tett a lakosságért. Ha ezt megvalósítjuk, meglátja, egy csapásra viták lesznek a viták, és élénkebb lesz a közélet is. Honnan vesznek bátorságot ? Bíró Zoltán tanácselnök azzal kezdi a beszélgetést, hogy községükben sokáig azt tartották jó tanácstagnak, aki „beolvasott” valamelyik tisztségviselőnek. • — Meg kellett győzni a tanácstagokat — összegzi a szemléletformálás • nehézségeit a tanácselnök —, hogy se a „ bólogatással, se a beolvasás■ sal nem megyünk semmire, mert mi vagy együtt győzünk, vagy együtt bukunk meg. Napjainkban is él még annak a rossz beidegződésnek a maradványa, hogy egy-egy kiskirály miatt a tanácstagok nem merték elmondani véleményüket. Most aztán nem győzzük bizonygatni, hogy nem félünk az ellenvéleménytől és az ellenszavazatoktól, mert mi ebben nem ellenzékieskedést látunk, hanem az előrelépéshez szükséges nélkülözhetetlen vitát. Döntéseink mindig testületi döntései. Korlátozott lehetőségeinkhez mérten igyekszünk a tervezetet alternatív formában a tanácsülés elé terjeszteni. De a jelenlegi szűkös anyagi lehetőségek miatt csak azt áll módunkban közösen eldönteni: tornatermet építünk, vagy másra fordítjuk a pénzt? Tudjuk jól, ez még nem meríti ki az alternativitás fogalmát. De a hozzászólásokat így is elvárjuk. Tudomásul kell végre vennünk, hogy aki nem képviseli választói véleményét, az nem érdemes a bizalomra! Az okoz gondot, ha egyegy ember a tisztség megszerzését tartja végső céljának, ilyenkor ugyanis nem a közérdeket, hanem kivívott rangjának megőrzését tartja szem előtt és ez szabja meg magatartását is. Több ilyen tisztségviselőnk van. Gátolja (olykor még járási, megyei fórumokon is) a vitaszellem kialakulását az is, hogy hamar rámondják, hogy összeférhetetlen arra, aki két egymást követő megbeszélésen elmondja a véleményét. Nem azt jegyzik meg, hogy igaza volt, hanem a többségtől eltérő véleményét. Ilyen körülmények között pedig, akinek a tisztség megszerzése az igazi célja, az hallgat, néhányan pedig sosem volt jogokat igyekeznek kovácsolni közmegbízatásukból. Csak tudnám, honnan veszik ehhez a bátorságot, miből merítenek ehhez erkölcsi alapot? Nem véletlen, hogy amikor munkatársaim a közelmúltban ellenőrizték, ki nem seperte le a havat a járdáról, kétszer is megkérdezték: mindenkit megbüntessenek-e? Két idős, beteg ember esetében tettünk kivételt. Számos feszítő gondunkat csak a lakosság bevonásával tudjuk megoldani. A választók segítségére pedig csak akkor számíthatunk, ha olyan emberek képviselik őket, akik felkészültségben és magatartásban egyaránt megfelelnek a tisztségükből adódó követelményeknek. Császár Nagy László MŰSZAKI imnuTu UMTHIMIUnt ez évi első számának érdekességeiből: Az energia jövője — a jövő energiái Számítógépesített irodák Az automatizálás távlati fejlesztése Érdekazonosság az agrártermelésben — interjú dr. Soós Gábor államtitkárral A MŰSZAKI ÉLET új számában! A HUNGARHOTELS SZÁLLODA ÉS ÉTTERMI VÁLLALAT 1982. április 1. napjától 1987. március 3. napjáig terjedő időre SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE átadja a következő üzleteit: Kőbüfé, Budapest XII., Rege út 2. Erdő csárda, Kecskemét Háry ételbár, Kecskemét Aranyhomok bisztró, Kecskemét Borostyán eszpresszó, Sopron Hungária ételbár, Sopron Cézár borozó, Sopron Fészek sörbár, Szombathely Strand eszpresszó, Szolnok Napraforgó étterem, Balatonfüred Betyár csárda, Nemesvámos Strand önkiszolgáló étterem, Balatonalmádi Strand ételbár, Dunaújváros A tájékoztató adatok 1982. január 25-től az alábbi helyeken vehetők át, munkanapokon 8 órától 16 óráig: HUNGARHOTELS, központi ellenőrzési osztály, Budapest V., Petőfi Sándor utca 14., félemelet, Budapest Szálloda, Budapest II, Szilágyi Erzsébet fasor 47., Aranyhomok Szálloda, Kecskemét, Széchenyi tér; Pannónia Szálloda, Sopron, Lenin körút 75.; Claudius Szálloda, Szombathely, Bartók Béla körút 39.; Arany Csillag Szálloda, Dunaújváros, Vasmű út 39.; Tisza Szálloda, Szolnok, Marx park 2.; Balatonfüred önálló Egység, Balatonfüred, Jókai utca 28. A pályázatokat 1982. február 8-án, 16 óráig kell benyújtani a fenti címeken. A versenytárgyalást 1982. február 18-án és 19-én, 15 órától a Budapest Szállodában tartják (Budapest II., Szilágyi Erzsébet fasor 47.). ^■HungarHotels Újpest változó arca Fontos feladat a lakásfelújítás A főváros IV. kerületében az elmúlt két esztendő alatt jelentősen javultak a lakosság életkörülményei, sikerült előbbre lépni a szolgáltatások fejlesztésében — állapította meg a kerületi tanács végrehajtó bizottságának beszámolója, amely az 1980-ban és 1981-ben végzett munkát elemzi. A kerületben a legnagyobb szabású program a rekonstrukció első ütemének befejezése és a második ütem megkezdése volt. S bár az első ütem építkezései még nem fejeződtek be, mégis sikerült a tervezettnél 1710 lakással többet átadni, s a második ütem építése is megfelelően halad. A káposztásmegyeri lakótelep építésével kapcsolatban a szükséges előkészületek megtörténtek. A telepszerű munkáslakásépítés az építőipar kapacitáshiánya miatt körülbelül ötven százalékban valósult meg az ötödik ötéves terv idején. A Szérűskert utcai lakótelepen az előző két évben 140 lakásba költöztek be a lakók és 65 lakás műszaki átadása történt meg. Fontos feladat ebben a kerületben is a meglevő lakások felújtása, korszerűsítése, karbantartása. Az előző tervidőszakban sikerült a felére csökkenteni az elavult, egészségtelen szoba-konyhás lakások számát, és 25 százalékkal gyarapodott az összkomfortos lakások száma. A rekonstrukció második ütemének folytatásához, az építési terület biztosításához 1980-ban a tanácsnak 740 család kiköltöztetéséről kellett gondoskodnia. A cserelakások jelentős részét sikerült a kerületben megüresedő, illetve újonnan épült otthonokkal pótolni. 1981-ben már nehezebb feladatot jelentett a szanálás, mert jórészt távoli kerületekbe — Pestlőrincre, Kispestre, Erzsébetre lehetett volna elhelyezni a lakókat, ahová nem szívesen költöznek. Kedvező a helyzet a közművesítés és a kommunális feladatok megoldásában. 1981 végéig megépült a csatornahálózat a Brassói, a Tátra, az Erdősor utcában, s elkészült az újpesti magas zóna főgyűjtő első szakasza, valamint a káposztásmegyeri lakótelep alapcsatornája a Megyeri út és a Szilas-patak között. Vízvezeték-hálózat épült a Nagyvárad utcában, a Tó utcában, az Iglói és a Sporttelep utcákban. Alapvízvezeték épül az István téren és Káposztásmegyeren a lakótelepekhez. A Bajza utcában, a Dessewffy, a Janda V. és a Sporttelep utcában gázvezeték létesült a vezetékes gázellátás javítására. Javult a közvilágítás, felújításokkal és oszlopcserékkel a Bocskai, a Ságvári, a Kis Zsigmond, a Táncsics Mihály és a Reviczky utcában. Az úthálózat is korszerűsödött: 16,5 kilométer hosszúságú földutat váltottak fel kövezett úttal, s járdák épültek. Számos helyen készült új útburkolat, s befejezték a lakótelepi belsőutak és parkolók építését. Lényeges megállapítása a kerületi tanács beszámolójának: javul Újpesten a tömegközlekedés. A tervek szerint rendezték a parkokat, felújították a közterületeket. Valamelyest sikerült a köztisztaságot is javítani, rendszeresek ugyanis a köztisztasági szemlék, s a KÖJÁL észrevételeit is intézkedések követik. Érdekeltség kell! Kutatók — és a gyakorlat A tejnek és a tejtermékeknek vizsgálatát, minősítését már a múlt század első éveiben eredményesen végezték. A Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet hazai kutatóbázisaink egyik legrégebbike. Az intézet igazgatóját, dr. Ketting Ferencet kerestük fel azzal a kérdéssel: hol a helye, mi a szerepe az intézménynek az iparág kereteiben? — Közvetlen felettesünk a tröszt, ám mi önálló vállalatként működünk. Afféle „termelési társulásban” dolgozik immár sok évtizede az ország 15 tejipari vállalata és a kutatóintézet. Különböző lehetséges fejlesztési terveket dolgozunk ki, melyeket olyannyira személyesen viszünk ki az üzemekbe, hogy az új technológia első „művezetését” maga a témagazda kutató végzi, így kapcsolatunk a gyakorlattal naprakész, eleven. Szakemberek szerint a tejiparban a legegészségesebb a kutatás és a vállalati fejlesztés kapcsolata. Nincsenek anyagi érdekellentétek, nincs rivalizálás a két különböző szférában dolgozó emberek között? — Azonosak az érdekeink — mondja az igazgató. — Az iparág olyannyira magáénak vallja az intézetet, hogy évente 17 millió forint értékben fenntartja, s 2,3 milliós fejlesztési alappal támogatja. Cserében mi kutatási eredményeinket ellenszolgáltatás nélkül adjuk tovább a vállalatoknak. Kivéve a szabadalmi értékűeket, azokat a tröszt útján értékesítjük. S a további magyarázatból kitetszik: milyen hasznos, ha a munkakapcsolatok szövevényében világos és áttekinthető az anyagi érdekeltség rendszere. Példa erre a tejipar jeles exportterméke, a „krémfehérsajt”, mely szolgálati szabadalom. Ezt a Csongrád megyei Tejipari Vállalat vásárolta meg az intézettől, a szabadalom használatáért fizet. Ilyen esetekben, a befolyt anyagi javakból, a szerződés szerinti tíz-, olykor ötvenszázaléknyi hasznot is megkaphatja, személyre szólóan maga a kutató. A fizetést mozgóbérkeret egészíti ki, amely az érdemi munka függvényeként húsz-harminc százalékkal dotálja a teljesítményt. Egy-egy kutatási téma megkezdése előtt nemcsak azt mérlegeljük, hogy az mennyiben időszerű és hasznot hozó, de azt is, hogy a vonatkozó üzemnél, ahol majd megvalósítani kell, adottak-e, megteremthetők-e a feltételek hozzá? S hogy az üzem tudja-e fogadni az új kutatási eredményt, ha az mondjuk a fejlesztési alapjából ötvenmilliót elvisz... Mindezt előre kiszámítjuk, megtárgyaljuk, így kutató is, üzemi szakember is egyképp tudja, hogy mire vállalkozott s mely határig. Ezzel a párhuzamos kutatások, az átfedések is kiküszöbölődnek, ami szintén haszon, forintban is, a szellemi kapacitás kihasználtságában is. A fejlesztő kutatási témák hasznosításával tehát nincs gond. Az idővel már inkább sietni kell a kutatóknak egyegy téma kidolgozásával, hogy az elméleti anyag elkészüljön akkorra, amikorra az üzemeknél a feltételek, a fogadókészség állapota „beérett”. Az időhúzás pénzbe kerül. Egy nemrég tartott alapos vizsgálat során mintegy „lefényképezték” a kutatóintézet elmúlt öt esztendejének munkásságát. A kép azt mutatta: ez idő alatt egyetlen „halott” téma sem akadt az intézményben. Minden megindított vizsgálatsorozat valóban fejlesztette az ipart. (kedd) 7 A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatinak (1074 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: , Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—1# Szerdán 14—1# Pénteken 11-1411 Építkezési tanácsadás: Minden hó első és utolsó péntekén 16—17.38 Közérdekű bejelentések: csüütörtökön 13.30—1730