Magyar Nemzet, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
2 Clitterrand néhány hónap múlva Kínába látogat Claude Cheysson Pekingben Pekingből jelenti az AP. Claude Cheysson francia külügyminiszter szerint „egy erős és virágzó Kína elengedhetetlen a világ egyensúlya szempontjából”. A francia diplomácia vezetője azon a díszvacsorán jelentette ezt ki, amelyet kínai kollégája, Huang Hua adott tiszteletére. Cheysson pohárköszöntőjében jelezte, hogy Francois Mitterrand elnök néhány hónapon belül Kínába látogat. Huang Hua pohárköszöntőjében egyebek között arról beszélt, hogy a nézeteltérések ellenére a két ország erősítheti együttműködését a nemzetközi színtéren. Szombaton megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Claude Cheysson és Huang Hua között Cheyssont fogadja majd Teng Hsziao-ping, a Kínai Kommunista Párt KB alelnöke és Csao Ce-jang miniszterelnök is. Reagan elismerő levele a nyugatnémet jobboldal vezetőihez Münchenből jelenti az AP. Ronald Reagan amerikai elnök a nyugatnémet jobboldali ellenzék vezetőinek politikáját méltatta abban a levélben, amelyet Franz-Josef Strauss bajor miniszterelnökhöz, a CSU vezetőjéhez intézett. A levelet a bajor kormányfő irodája azon a napon hozta nyilvánosságra, amikor Schmidt kancellár hazaérkezett észak-amerikai útjáról. Schmidtnek — az előzetes tervekkel ellentétben — nem nyílott alkalma találkozni Reagannel. Levelében Reagan elismeréssel szól Strauss érdemeiről, amelyeket az Egyesült Államok és az NSZK közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében folytatott „fáradhatatlan tevékenységével” szerzett. Különösen nagyra értékeli azt az Amerika-barát tüntetést, amelyet Strauss szervezett június 5-én Münchenben. Üdvözletét küldi Reagan elnök Helmut Kohl CDU-vezetőnek is, aki ugyanaznap Bonnban szervezett ugyanilyen demonstrációt. Amerikai szenátorok határozattervezete Washingtonból jelenti a UPI. Edward Kennedy demokrata párti és Charles Mathias republikánus szenátor határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben azt követelik, hogy Reagan elnök újítsa fel az átfogó megbeszéléseket a nukleáris kísérletek eltiltásáról. „Ki kell nyilvánítani eltökéltségünket a nukleáris háború veszélyének csökkentésére” — hangoztatja a javaslat, és elítélően szól arról, hogy Reagan a közelmúltban elutasította a robbantási kísérletek eltiltásával kapcsolatos tárgyalások folytatását A határozattervezet, amelynek 29 további szenátor vállalta a társszerzőségét, azt is indítványozza, hogy az elnök terjessze be ratifikálásra a föld alatti nukleáris robbantások korlátozásáról szóló két szovjet—amerikai szerződést. Az 1974-ben, illetve 1976-ban aláírt megállapodások a katonai, illetve a békés célú föld alatti robbantások erejét 150 kilotonnában maximálják. Az amerikai vezetés a szerződések végrehajtásának ellenőrizhetőségét kevesellve vonakodik megerősíttetni a szerződéseket Washington nem csökkenti a fegyverszállítás mértékét Tajvannak Washingtonból jelenti az AP. Reagan elnök mintegy 25 köztársaságpárti törvényhozót „bizalmasan” tájékoztatott arról, hogy az Egyesült Államok kormánya egyelőre a jelenlegi szinten kívánja folytatni a fegyverszállításokat Tajvannak — szivárogtatták ki a Fehér Házból. Más források szerint ugyanakkor a Kínai Népköztársaságot arról biztosították, hogy a fegyverszállítások nem fognak a végtelenségig tartani, és — az érem másik oldalát fordítva Peking felé — megígérték, hogy nem szállítanak több és jobb fegyvert Tajvannak, mint eddig. A kínai külügyminisztérium azonban nyilatkozatában szögezte le: a Tajvan melletti amerikai kiállás ellentmond az Egyesült Államok nyíltan hangoztatott politikájának, annak az elvnek, hogy csak egy Kína létezik. Mw Nemzet Vasárnap, 1982. augusztus 11 Interjú Román Malinowskival Varsóból jelenti az MTI: Román Malinowski, a lengyel minisztertanács elnökhelyettese, a Parasztpárt elnöke Varsóban interjút adott az MTI tudósítójának. — A szövetséges pártok, a LEMP, a Demokrata Párt, az ön pártja, a Parasztpárt és három világi keresztény szövetség július 20-án közös nyilatkozatot tett közzé, mely szerint megértek a feltételei a nemzeti újjászületési bizottságok központi szerve, az ideiglenes tanács megalakításának. Hogyan értékeli ön ezt a nyilatkozatot és a mozgalmat? — hangzott az első kérdés. Malinowski válaszában kifejtette: A nyilatkozatot hoszszas és átfogó tárgyalások után fogadtuk el. Úgy értékeltük, a társadalmi-politikai stabilizáció, a szükségállapot bevezetése után megalakult bizottságok fejlődése elérte azt a pontot, amelyen mód nyílik és szükséges is egy központi irányító szerv létrehozása. Ennek feladata a vajdaságokban már megalakult szervezeti struktúrák tevékenységének összehangolása, szervezése lenne. A nemzeti újjászületési mozgalom ideiglenes tanácsa várhatóan ez év szeptemberében alakul majd meg. Célja, és az egész mozgalom célja is, kétfrontos harc folytatása. Egyrészt a szocialista rendszert veszélyeztető belső és külső erők ellen. Köztudott, hogy az országban még léteznek ilyen erők, és az is ismeretes, hogy nem értek véget az ország belügyeibe való külső beavatkozási kísérletek, érvényben vannak a lengyelellenes gazdasági szankciók, ellenséges propagandahadjárat célpontjai vagyunk. A harc másik frontján küzdelmünk a jövő szocialista Lengyelországának építéséért folyik. Arra a kérdésre, miszerint pártja a lengyel magánparasztokat képviseli, s mi az álláspontjuk az ország nehéz élelmiszerhelyzetével és a kötelező beszolgáltatás esetleges bevezetésével kapcsolatban, a következőket mondta: Pártom valóban a parasztokat képviseli, de mint a szocialista állam irányításának részese, mint koalíciós partner a kormányban mindenekelőtt az ország felsőbbrendű érdekeit tartja szem előtt. Visszatérve a gabonakérdésre: tavaly 1,8 millió tonnát vásároltunk fel. Az idén ennek a háromszorosát tervezzük. Erre kényszerülünk, mert elsőrendű fontosságot tulajdonítunk az ország kenyere biztosításának. Amennyiben ez veszélybe kerülne, nem látszik más megoldás, mint az egyszeri kötelező beszolgáltatási norma megállapítása. Mi, és a LEMP vezetése is tisztában van azzal, hogy ez nem lesz népszerű döntés és ezért csak a végső esetben folyamodunk hozzá. Arra felelve, hogy miként fogadták a falvakban a szükségállapot bevezetését, és hogyan értékelik az azóta eltelt időszakot elmondta: a parasztok megkönnyebbüléssel fogadták a decemberi döntést mert az országban eluralkodott zűrzavar, a gazdasági káosz ezt a réteget is érzékenyen érintette. Igen negatív jelenség volt hogy meglazult a munkás—paraszt szövetség. Vx Technofix Michelangelo jutott az eszébe jó két esztendeje egy neves amerikai karikaturistának, amikor híre kelt, hogy érvényes bírósági döntés született arról: a génmanipulációval előállított termékek eredeti, tehát szabadalmazható produktumok, vagyis az eljárás és az eredménye jogilag védhető áru lehet. A rajzoló az ember teremtésének hatalmas freskóját alakította át közlendőjének megfelelően; a képen egy biokémiai konszern jellegéből nyúlik ki egy hosszú-hosszú kéz, hogy mutatóujja érintésével életre keltsen egy Adamhoz aligha fogható, ötszemű, hordótestű, csápkarját bágyadtan emelő groteszk teremtményt A géntechnológia világrajövetelének első pillanatától kezdve sokakban keltett hasonló képzetet csak éppen nem rajzolták le rém- vagy vágyálmaikat. Aligha található egyetlen, kizárólagos oka annak, hogy az eljárás lényegének népszerű ismertetései ,miért késztették szárnyalásra egy fölöttébb széles amerikai rétegnek a fantáziáját. Szerepet játszhatott ebben a Science fiction-műveknek a vitathatatlan elterjedtsége és az, hogy ezekben a könyvekben gyakorta bukkan elő az eleven szervezetekbe történő, mélyreható külső beavatkozás motívuma. Fokozhatta a „génlázat” az is, hogy az iparilag fejlett országok közül talán az Egyesült Államok társadalmára jellemző a leginkább az a jelenség, amit gunyorosan technofixnek szoktak nevezni. A társadalomkutatók azt a hitet — pontosabban tévhitet — értik ezen, amely szerint a mindennapok gyakorlatában jelentkező kisebb-nagyobb gondok, de tulajdonképpen az amerikai gazdasági-társadalmi szerkezetnek a komolyabb váltságtünetei is megoldhatók pusztán műszaki és technikai eszközökkel, tudományos felfedezések alkalmazásával. Rokona a „technofixnek” a harmadik tényező, amely a génmanipuláció iránti lelkesedést fűthette. A „fordított technofix” jelenség ez; az igazi tájékozottság hiányából fakadó, félelemmel vegyült tisztelet a tudomány iránt. A nem átgondolt viszony, az érzelmi alapon szőtt kapcsolat nyilván sebezhetővé teszi azt az elmét, amely a számára valójában felfoghatatlan világ eredményeit egyszerre kódolja és rettegi. Műemberről vagy akárcsak mesterségesen felépített magasabb rendű szervezetekről természetesen szó sem volt akkor, amikor szabadalmazhatóvá és így üzletileg kiaknázhatóvá váltak a génmanipulációs eljárások. Az összekeveredett különféle misztikus gondolatelemek azonban enélkül is bizonnyal rávetültek a kérdéses módszerek fölöttébb prózai világára. A közérdeklődés például a valóban forradalmi inzulin-előállítási módban alighanem későbbi „nagyobb dolgok” ígéretét sejtette. Fékezhetetlen őrület, csillagokra törő lelkesedés így lett a publikussá vált géntechnológiából. A San Franciscó-i Genentech cég — amely 1978- ban először alkalmazta sikeresen a génalkotó dezoxiribonukleinsavat módosító eljárást inzulin előállítására — 1980. őszén elhatározta, hogy megpróbálkozik a nagy ugrással, a tőkeforrásokat megnyitó értékpapír-tőzsdével. Hasonlót nemigen látott még a Wall Street, mint ami ekkor történt: részvényenként harmincöt dollárért jegyezték a Genentechhet a nyitás pillanatában, húsz perccel később pedig, a fergeteges vásárlások eredményeként már nyolcvankilenc dollárra szökött föl az árfolyam. Kisrészvényeseknek és nagystílű üzletembereknek, vagy éppen azoknak a menedzsereknek, akik a különféle nyugdíjalapok hatalmas értékpapírkötegeit kezelik, nagyjából egyformán zavaros a viszonyuk a tudományhoz. Ebből a megfoghatatlan tiszteletm utálat kapcsolatból is eredeztethető az, hogy mintegy egymást gerjesztve a jövő évtizedek egyik busásan kamatozó befektetését látták a részvénypiacra kilépett géntechnológiai cégekben — ám ennyi önmagában valószínűleg nem lett volna elég a példátlan jegyzésrohamhoz. Valaminek a politikában is lennie kellett, ami buzgalmukat és lelkesedésüket táplálta. Valóban, árulkodó az időpont: 1980. vége, Reagan elnökké választásának, a konzervatív ellenáradat nekiszabadulásának az előestje sajátos lelkiállapotban találta a középosztálybeli és a magátéi, két évben a megalapozottabb vezető rétegekhez tartozó amerikaiakat. A megelőző mostan-e, vagy hisztérikusan, mindegy — megalázónak és lefegyverzőnek érzett külpolitikai fordulatokat, a világkereskedelem porondján kiosztott arculcsapások élményét vélték megszenvedni, és nagyjábanegészében úgy érezték, befellegzett a határtalan felé szabadon szárnyaló „lehetőségek Amerikájának”. Az alapvető bajokat amelyeket a szakemberek strukturális gondoknak, szerkezeti válságnak minősítenek, szintén érzékelték a részvénypiacon játékban lévő erők. Ez az időszak volt a Chrysler autógyár pénzügyi válságának a mélypontja; noha a washingtoni kormányzat hosszas huzavona után hitelgaranciát vállalt a harmadik legnagyobb amerikai gépkocsikonszern megmentésére, a Chryslerrészvényekért egy pirulát sem igen adtak a Wall Streeten. Ha nem is ilyen viharos gyorsasággal, de hasonlóképpen leáldozóban volt az acélipar, általában a fémfeldolgozás és még egy sor hagyományosan meghatározó ágazat óriásainak a csillaga. Lélektanilag ezen a ponton kezdett el hatni a „technofix”, az a helyes és megalapozatlan sejtelmeket elegyítő elképzelés, hogy a hanyatlásból a legfejlettebb, a jövő szempontjából legígéretesebb új iparterületek — például az elektronika — húzhatják ki Amerikát. Ide tartozott természetesen a géntechnológia is, amelynek a misztériuma azonban sokkal nagyobb volt, mint a szintén kevesek által értett, ám mégis hétköznapibb, kézzelfogható végterméket produkáló mikroelektronikáé. Ez a nehezen kielemezhető tényező lendítette magasba a Genentech, a Cetus, a Biotech és a hasonló, beszédes nevű géntechnológiai kisvállalkozások részvényeit. Két esztendő telt el azóta, és kétségbevonhatatlan jelek mutatják, hogy lehűlt a kezdetben túlhevült várakozás. Valójában az egész történetnek a gyors kijózanodás a legfőbb tanulsága. Ez jelzi ugyanis, hogy a valóban sokféle válságtünettől gyötört amerikai gazdasági, pénzügyi szervezet — benső jellemzőinek az erejénél fogva — időnként lázat keltő kísérleteket tesz az öngyógyításra, de megvan az a képessége, hogy a túlfűtöttség heveny tüneteit jegelni tudja, mielőtt veszedelmes új betegséggóc alakulna ki. A Genentech részvényeit ma a nyitó árfolyamnál alacsonyabban, harminc dollár körül jegyzik. Más cégeknek többékevésbé komoly pénzügyi gondjaik vannak, némelyek tönkrementek, egynéhány kénytelen volt megválni magasan kvalifikált szakembereinek a többségétől. A lehűlés szakszerű okai közül az egyik legfontosabb az, hogy a gének által laboratóriumi keretek között kikísérletezett eljárások még kissé kiforratlanok. Igazából nem alkalmasak az inzulinnak, a csodaszer hírében álló interferonnak és a hasonló termékeknek a nagyüzemi előállítására. Magas a hibaszázalék, mutációk léphetnek fel, több tízezer liternyi oldatból kell kiválasztani néhány gramm hasznos anyagot, s ez vagy sikerül, vagy nem — ha pedig minden jól megy, még mindig évekbe telik, amíg az illetékes hatóságok engedélyezik a génmanipuláció útján nyert szerek forgalomba hozatalát. A biotechnológiát alkalmazó cégek — mondta a Newsweeknek a Wall Street egyik tőzsdeszakértője — írta már ugyanabban az elbánásban részesülnek, mint más ígéretes ágazatok, például a mikroelektronika. Azt jelenti ez, hogy a hatalmas hullámhegyet és hullámvölgyet megjárt vállalkozások életképesebbjei most már megmaradnak. Nem számíthatnak ugyan a spekulációs tőkére, de bízhatnak a kevésbé látványos, ám szilárdabb támogatásban olyan befektetők részéről, mint például a gyógyszer- és az élelmiszeriparnak hosszú távra előre tervező, s a türelemhez kellő tőkével felruházott gigászai. Ezek a cégek ki tudják várni, amíg piacérett formában, nagy mennyiségben lesz előállítható a géntechnológia jónéhány fontos terméke — és megengedhetik maguknak, hogy finanszírozzák a génlaboratóriumokat, miközben a későbbi gyümölcsöző kapcsolat reményében tartózkodnak attól, hogy túl feltűnően beleüssék az orrukat a retortákba. Futász Dezső A külpolitika hívei (Moszkva, TASZSZ) Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára Moszkvában találkozott Ezekiasz Papaioannuval, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának (AKEL) főtitkárával. A megbeszélésen nemzetközi kérdéseket tekintettek át, amelyek közt külön hangsúlyt kapott a ciprusi probléma megoldása az ENSZ határozatai alapján. 204 (Genf, TASZSZ) Véget ért az ENSZ emberi jogok bizottságának ülésszaka. A mostani ülésszakon Uruguay, Jordánia, Irán és Guinea jelentését hallgatták meg. A jordániai kormány jelentésében szó volt az izraeli hatóságoknak a megszállt arab területeken végrehajtott kegyetlenkedéseiről is. (Moszkva, MTI) Szovjet —grenadai közös közleményt hoztak nyilvánosságra szombaton Moszkvában Maurice Bishop grenadai miniszterelnök látogatásáról. A szigetország kormányfője, az Új Jewei Mozgalom Pártja Politikai Bizottságának elnöke hétfőtől szombatig tartózkodott a Szovjetunióban párt- és kormányküldöttség élén''hivatalos látogatáson. (Brüsszel, TASZSZ) Érdekeik védelmében saját, országos pártot hoztak létre a nyugdíjasok Belgiumban. Erre azért kényszerültek, mert az infláció és a kormány gazdaságpolitikája következtében állandóan romlik helyzetük. A párt már az idén októberben indulni akar a helyhatósági választásokon. Letette a hivatali esküt az új panamai elnök Panamavárosból jelenti az AFP. Lemondott tisztségéről Aristides Royo Sanches panamai köztársasági elnök, aki 1978 óta volt az ország államfője. Panama új elnöke Ricardo de la Espriella eddigi alelnök lett, aki röviddel Royo lemondása után letette a hivatali esküt Az új elnök 1934- ben született tanulmányait Panamában és az egyesült államokbeli Stanford egyetemen végezte. Gazdasági intézkedések Jugoszláviában Belgrádból jelenti az MTI. Minden szinten hat hónapra befagyasztották az árakat megszigorították a kölcsönfolyósítási hiteleket és a fogyasztás korlátozását a vágtató infláció megfékezését szolgáló további intézkedéseket hoztak Belgrádban. A Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) megtartott ülésén a megingott piaci és árviszonyok stabilizálása érdekében határozatot hozott amely kijelöli a köztársasági és tartományi hatóságok illetékességébe tartozó termékek és szolgáltatások legmagasabb árát és díját azon a szinten, amelyen azok a határozat életbe lépésének napján álltak. A hat hónapig érvényben levő árrögzítésről Anton Polajner, a szövetségi árügyi közösség (árhivatal) elnöke sajtóértekezletén kijelentette: a határozatot nem szabad rövid távú, intervenciós intézkedésnek tekinteni, mert a kormány a félév elteltével sem szándékozik kiengedni a kezéből az árak alakulásának szilárd ellenőrzését. Az árbefagyasztás okairól szólva elmondta, hogy az árak az első félévben mértéktelenül emelkedtek, és különösen júliusban ugrottak meg. A kiskereskedelmi árak júliusban 4,1, az év elejétől pedig összesen 19,3, a létfenntartási költségek júliusban 3,5, az év elejétől pedig összesen 21,3 százalékkal nőttek. A júliusi hirtelen helyzetromlást a hús, a tej, a liszt és a sütőipari termékek, valamint a kőolajszármazékok megdrágulása okozta. Mindez természetesen kihatott az infláció alakulására is, amely július végén már 31 százalékos volt az egy évvel korábbi szinthez mérten. A fogyasztás állandó növekedésével szemben az ipari termelés stagnál: az első félévben mindössze 1,3 százalékos növekedést ért el, júliusban pedig 1,1 százalékkal alacsonyabb volt, mint tavaly ilyenkor. A személyi fogyasztás korlátozását célozza a vásárlási kölcsönök feltételeinek megszigorítása. A rendelet értelmében minden 1000 dinárnál értékesebb árucikk kölcsönre csak 80 százalékos előtörlesztéssel vásárolható. Az ország energetikai mérlegének kiéleződött problémáit megvizsgálva a kormány megállapította, hogy újabb takarékossági intézkedésekre és az energiafogyasztás valamennyi formájának maximális ésszerűsítésére van szükség. Elfogadták annak a megállapodásnak a tervezetét, amely a meglevő szénbányák korszerűsítésére, újak megnyitására, a kőolaj- és földgázmezők kiaknázásának serkentésére vonatkozó intézkedésekről szól Változatlanul kétséges az AESZ tripoli értekezletének sorsa Tripoliból jelenti az AFP. Továbbra is bizonytalan, hogy sor kerül-e augusztus 5-én Tripoliban az Afrikai Egységszervezet (AESZ) sorrendben 19. csúcsértekezletére. Az afrikai kontinens 51 államát tömörítő szervezet munkáját éppen az 51. tagállam — a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság — körül kirobbant vita bénítja meg. A csúcsértekezlet munkáját előkészíteni hivatott külügyminiszteri értekezlet hivatalosan meg sem tudta kezdeni munkáját Líbia fővárosában, Tripoliban, mert az értekezlet határozatképességéhez szükséges számú képviselő — legkevesebb 34 tagállam — nem is jött el. Marokkóval együtt 19 afrikai állam ellenzi, hogy a volt spanyol Szahara területén a Polisario Front által kikiáltott Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság tagja legyen a szervezetnek. Emiatt csak a jövő hét elején dől el, hogy a szervezet megtarthatja-e csúcsértekezletét. . Szombaton Tripoliban az egyes országok küldöttei nem hivatalos ülést tartottak főként az Afrika déli részén kialakult helyzetről, a Közel-Kelet és a Palesztinai kérdés problémaköréről. Az ülésen semmilyen hivatalos okmányt nem terjesztettek elő és semmilyen határozatot nem hoztak. Egyes jelentések szerint a küldöttségvezetők sorban elhagyják a líbiai fővárost