Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

jen a munkanélküliek legalább 12 milliós tábora. Párizsból jelenti az AFP. Francois Mitterrand francia el­nök szilveszteri rádió- és tévé­szenetében közölte: utasítást adott a francia nukleáris erő növelésére. „Senkinek sem fogjuk átengedni biztonságunk és függetlenségünk szavatolá­sát — mondotta. — Ezért uta­sítás adtam, hogy erősítsék meg elrettentő erőnket, amin az ország védelme nyugszik.” Kifejezte véleményét, hogy 1983 vagy a két nagyhatalom leszerelési megegyezésének éve lesz, vagy „felfegyverkez­nek”. Franciaország ahhoz az aranyszabályhoz tartja magát, hogy az erők egyensúlya Euró­pában és a világon a legböl­­­csebb út — mondotta Mitter­rand. Gazdasági téren a ne­hézségek, a recesszió világmé­retű folytatódásáról beszélt, és a takarékossági politika foly­tatását ígérte a franciáknak, fokozott erőfeszítésekre buz­dítva az exportőröket. Londonból jelenti az AP. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök az óév utolsó nap­ján adott televíziós interjújá­ban „a leszerelés őszinte hívé­nek” nevezte magát. Ám nyi­latkozatában mindvégig a na­gyon megerősödött brit béke­mozgalom követelései ellen hadakozott, és igyekezett fi­gyelmen kívül­­ hagyni Jurij Andropov legutóbbi leszerelé­si javaslatait. A valós erő­­egyensúlyt semmibe véve és torzítva, leegyszerűsítve érvelt a reagani „nullamegoldás” mellett, másrészt ismét eluta­sította a brit békemozgalom követelését, amely Anglia atomhatalmi szerepének teljes feladását sürgeti. Bécsből jelenti az AFP. Ru­dolf Kirchschlager osztrák el­nök újévi üzenetében hangoz­tatta, hogy az emberek Auszt­riában is aggodalommal tekin­tenek 1983 elé. Az enyhülési folyamat és vele a leszerelés, az átfogó, biztonságos béke reménye háttérbe szorult. A gazdaság világméretekben nem lett még úrrá a gyors fejlődés­ről a stagnáló vagy lassú fej­lődésre való átállás nehézsé­gein. ..Mégis hiszek abban — hangzik az osztrák államfő üzenete —, hogy" a nemzetközi kapcsolatokban egy atomhábo­rú szinte teljes megsemmisü­léssel fenyegető veszélye foly­tán, ami senkinek sem ígér győzelmet, ismét lehetséges lesz kiépíteni bizonyos mérté­kű kölcsönös bizalmat. Hogy a két nagyhatalom legfőbb veze­tőinek találkozója előnyösen hatna, az nálunk, Ausztriá­ban, többször is hangot kapott” — mondotta Kirchschläger. A pápa állásfoglalása Vatikánból jelenti a UIPI: 11. János Pál pápa, az egy­ház békevilágnapja és­ az új év alkalmából tartott imájá­ban állást foglalt a leszerelés és a béke ügye mellett. Az egyházfő a római Szent Péter téren összegyűlt tízezer fős tö­meg előtt megállapította: a le­szerelés problémája fontos sze­repet játszik a béke ügyének védelmében. Hangot adott óhajának, hogy az e kérdésben folyó tárgyalásokon konkrét eredmények szülessenek. A párbeszéd, a fegyverzetek csökkentése , mind a hagyo­mányos, mind az atomfegyve­rek terén — nem lehet egyol­dalú folyamat, azt a részt ve­vő felek azonos mértékű lépé­sekkel valósíthatják csak meg. A párbeszédnek ebben a szel­lemben kell előrehaladnia, s olyan konkrét, gyakorlati döntéseket kell hozni, amelyek révén tartós eredmények szü­lethetnek — mondotta imájá­ban II. János Pál pápa. Tuniszi TASZSZ-hír: A PFSZ folytatja harcát a pa­lesztin nép törvényes jogaiért, az önrendelkezésért és a füg­getlen nemzeti államért, han­goztatta Jasszer Arafát, a PFSZ elnöke, tuniszi székhe­lyéről az egész arab nemzet­hez küldött újévi üdvözleté­ben. Az újév egyben a fegyve­res palesztin felszabadító küz­delem megindításának 18. év­fordulója is. Az üzenetben Arafat emlé­keztetett: amerikai kormány tervelte ki Izrael tavaly júniu­si agresszióját Libanon ellen, kezükbe adta a legkorszerűbb fegyvereket, és kísérleti terep­pé változtatta a fegyverek ki­próbálásához Libanon földjét, hogy a közel-keleti térséget Washington diktátumának rendelje alá. Arafat ezzel kap­csolatban bírálta az arab or­szágok „bénultságát” is, amellyel magára hagyták Bej­rút védőit az izraeli támadás idején. Mitterrand fejtegetései a francia televízióban Párizsból jelenti az MTI. Mitterrand elnök vasárnap a francia televízióban nyilatkoz­va kijelentette: azt kívánja, hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között Genfben folyó tárgyalások eredményre vezessenek, s így elkerülhető­vé váljék a fegyverkezési haj­sza fokozódása. Franciaország hozzá kíván járulni ahhoz, hogy a megbékélés légköre ke­rekedjék felül — mondta az elnök, ugyanakkor hozzátette: Franciaország egyetlen rakétá­val sem csökkentheti nukleá­ris fegyverzetét, s a genfi tár­gyalások kudarca esetén az az álláspontja, hogy az amerikai Pershing rakéták nyugat-euró­pai telepítését meg kell való­sítani „az európai stratégiai egyensúly” helyreállítása érde­kében. Arra a kérdésre, vajon a francia kormány hajlandó len­ne-e a Pershing rakétákat be­fogadni, ha NSZK-beli telepí­tésük a lakosság ellenállása miatt meghiúsulna,­ az elnök így válaszolt: ez a kérdés fel sem merülhet, mert Francia­­ország nem tartozik a NATO integrált szervezetéhez. Egy francia—szovjet csúcsta­lálkozó lehetőségéről szólva az elnök megállapította, hogy azt semmiféle „tilalom” nem aka­dályozza. Kifejtette azonban azt a véleményét, hogy az af­ganisztáni és lengyelországi események „nehezebbé és ke­vésbé hasznossá” tették e csúcstalálkozót”. Bizonyos, hogy a jövőben is fogunk tár­gyalni, minél előbb, annál jobb, de ez feltételez bizonyos új magatartást egyes fonto­sabb kérdésekben” — tette hozzá. A japán kormányfő sajtóértekezlete Tokióból jelenti az MTI. A „védelmi” erőfeszítések foko­zását, a nyugati szövetségesek­kel való kereskedelmi ellenté­tek elsimítását és a csődbe ju­tott pénzügyek szanálását je­lölte meg az 1983-as esztendő legfontosabb feladataiként Na­­kaszone Jaszuhiro japán mi­niszterelnök. Az új év első napján tartott sajtókonferen­ciáján a kormányfő nem rej­tette véka alá: a konzervatív kabinet nehéz hónapok előtt áll. Nakaszone hangsúlyozta az Egyesült Államokkal való kap­csolatok fontosságát, s ebből kiindulva síkraszállt a katonai együttműködés bővílése mel­lett. Úgy vélekedett, hogy Wa­shington — s a nyugat-európai országok — bizalmának elnye­rése céljából Japánnak „a vé­delmi terhekből” a jövőben többet kell vállalnia, mégpe­dig annyit, amennyit az Egye­sült Államok NATO-partnerei vállalnak. Ez azután — mint mondotta — hozzájárulhat a kereskedelmi problémák meg­oldásához is. Megfogalmazása szerint az országnak „a véde­lem a kereskedelemért” politi­kát kell folytatnia. Japán szá­mára semmi nem fontosabb a békénél, hisz „a kereskedelem csak békeidőben virágozhat”. Ezzel összefüggésben a mi­niszterelnök azt ígérte, hogy a kormány minden tőle telhe­tőt megtesz a szövetségesek által követelt, fokozottabb piacnyitás érdekében. Belpolitikai téren Nakaszo­ne a gazdaság fellendítését ígérte, s elkötelezte magát a súlyos költségvetési deficit csökkentése mellett. Az ellenzéki pártok — szin­te kivétel nélkül — újévi nyi­latkozatban hirdettek harcot a Nakaszone-kormány politikája ellen. Vasárnap — az új japán kormány tagjai közül elsőként — nyugat-európai körútra in­dult A­be Sintaro külügymi­niszter. A szigetország diplo­máciájának vezetője London­ban, Párizsban, Brüsszelben, Bonnban és Rómában folytat megbeszéléseket. A látogatás elsődleges célja a Nyugat-Európa és Japán közötti kereskedelmi háborús­kodás csillapítása. Ma­r Nemzet Lengyelországban felfü­ggesztették a szükségállapotot Varsóból jelenti az MTI. December 30-án, éjfélkor, a Lengyel Népköztársaság egész területén felfüggesztették a szükségállapotot. Megkezdődött a felfüggesz­tett szükségállapot időszaka, amelyben a korábbi korlátozó intézkedések közül azok ma­radnak érvényben, amelyek az állampolgárok és a gazdaság legalapvetőbb érdekeit hiva­tottak külön eszközökkel véde­ni. December 31-vel a postaügyi miniszter külön rendelete alapján megszűntek a távköz­lési és postai forgalomban ed­dig érvényes korlátozások, így a többi között ismét üzembe helyezték az automata nemzet­közi telefon- és telexhálózatot. A belügyminisztérium közöl­te, hogy január 1-től a határ­övezetekben tartózkodó, illet­ve oda utazó személyekre is­mét azok az előírások vonat­koznak majd, amelyek a szük­ségállapot bevezetése, tehát 1981. december 13-a előtt vol­tak érvényben. Az új év egyik jelentős bel­politikai fejleményeként Len­gyelországban január 3-án, az első munkanapon, megkezdik tevékenységüket­ az eddig be­jegyzett munkahelyi szakszer­vezetek. Jelenleg mintegy két és fél ezer vállalatnál alakul­tak meg, de számuk nyilván növekedni fog, hiszen a vaj­dasági bíróságokhoz a szak­­szervezeti törvény elfogadása, vagyis október eleje óta, ösz­­szesen már mintegy négyezer bejegyzési kérelem érkezett. A minisztertanács rendelete értelmében a bejegyzett, és a törvényeknek megfelelően működő munkahelyi szakszer­vezeteknek joguk lesz arra, hogy átvegyék az adott üzem­ben, vállalatnál korábban mű­ködött szakszervezetek teljes vagyonát. Ismét Kalevi Sorsa alakíthat kabinetet Helsinkiből jelenti az MTI. Kalevi Sorsa finn miniszterel­nök kapott ismét megbízást kormányalakításra azt követő­en, hogy benyújtotta négypár­ti balközép (Finn Szociálde­mokrata Párt, Centrumpárt, Svéd Néppárt, Finn Népi De­mokratikus Szövetség) kormá­nya lemondását, Mauio Koi­­visto köztársasági elnöknek. Haladéktalanul megkezdte tárgyalásait, a Centrum, a Svéd Néppárt és a Finn Szo­ciáldemokrata Párt vezetőivel hárompárti kormányalakításra. A megbeszélésekről kiadott közlemény szerint a kormány­koalícióból kilépett Finn Népi Demokratikus Szövetség — mely a 60-as évek közepétől (66—70-ig, és 74-től 82-ig) ki­sebb megszakításokkal részt vett a kormány munkájában — három miniszteri tárcáját, a munkaügyi, oktatási, közle­kedési miniszteri posztokat szociáldemokrata párti minisz­terek töltik be. Összecsapásoak Libanonban a belső fegyveres csoportok között Bejrútból jelenti az MTI. Véres harcokkal kezdődött az új év Libanonban. Szombaton 35 halottja és nagyon sok se­besültje volt az észak-libanoni Tripoliban kiújult tüzérségi összecsapásoknak, amelyekben az egymással rivalizáló helyi mohamedán­­ vallási-politikai­ ■szervezetek vettek részt, ha­sid Karami volt miniszterel­nök azzal vádolta az összees­küvés kívülről pénzelt és fel­fegyverzett részvevőit, hogy tudatosan vagy tudatlanul Iz­rael ismert libanoni törekvé­seit szolgálják. A tűzpárbajok kiújulásáról érkeztek hírek a Bej­rúttól ke­letre, délkeletre fekvő hegyvi­dékről is, ahol a falangista mi­líciák és a haladó szocialis­ta párt drúz tagjai állnak szemben egymással. A konflik­tus elfajulására jellemző, hogy az utóbbi napokban rendsze­ressé vált békés keresztény és drúz családok, gyermekek és asszonyok kölcsönös lemészár­lása. Az AP jelenti: Amin Gema­­jel libanoni elnök népéhez in­tézett újévi üzenetében han­goztatta: vissza kell állítani Libanon szuverenitását, amely­nek legfőbb eszközéül az Iz­raellel és az Egyesült Álla­mokkal folytatott tárgyaláso­kat nevezte. Az államfő leszögezte, hogy kormánya figyelmének közép-­­pontjában a hivatalos bizton­sági erők, a hadsereg talpra­­állítása van. Az elnök nem említette nyíltan a különböző libanoni csoportok közötti harcokat, ki­tört azonban az ország gazda­sági problémáira Az állam­­kincstár deficitje 3,5 milliárd dollárra rúg, az izraeli invá­zió pedig 10 milliárd dollárnyi kárt okozott. Az országnak 125 ezer újra házra van szüksége, ebből 9 ezret sürgősen fel kell építeni a menekültek számára. Gemajei felszólított arra is, hogy sürgősen építsék újjá Bej­rút lerombolt kereskedelmi negyedét. Az elnök közölte, hogy a költségek fedezésére nemzeti újjáépítési alapot kell létre­hozni. Kairó feltételei kapcsolatai javítására Izraellel Kairóból jelenti a VPI. Egyiptom csak akkor hajlan­dó folytatni a béketárgyaláso­kat Izraellel, ha azokon részt vesznek a palesztinok és Jor­dánia képviselői is — mondta ki szombati televíziós nyilat­kozatában Butrosz Ghali egyiptomi külügyi állammi­niszter. A politikus szerint a palesz­tinokat olyan „független sze­mélyiségek” — például cisz­­jordániai polgármesterek — képviselhetnék, akik nem tag­jai a PFSZ-nek. Egyiptom — folytatta az ál­lamminiszter — azt szeretné, hogy a béketárgyalások alap­jául a Reapon-féle közel-kele­ti rendezési terv szolgáljon. A tavaly márciusban megsza­kadt megbeszélések azonban csak azután folytatódhatnak, miután Izrael kivonta csapa­tait Libanonból. Az Egyiptomi,izraeli kap­csolatok jelenlegi állásáról szólva a külügyi államminisz­ter elmondta: ezek jelenleg a „befagyasztás” állapotában vannak. Külpolitikai hírek­ ­ (Moszkva, TASZSZ) Le­­nin-renddel tüntették ki Kha­­led Bagdast, a Szíriai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának főtitkárát. A ki­tüntetést Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének első elnökhelyettese nyújtotta át. 10­ (Lisszabon, Reuter) To­vább mélyült a portugál kor­mányválság, miután lemon­dott a Demokrata Szociális Centrum Párt (CDS) új veze­tője, Basilio Herrta, alig 48 óráig volt a kormánykoalíció második legnagyobb pártjá­nak ügyvezető elnöke. O (Prága, CTK) Vasárnap délután Moszkvából a cseh­szlovák fővárosba érkezett Viktor Kulikon, a Varsói Szer­ződés Szervezete egyesített fegyveres erői főparancsnoka, a Szovjetunió marsallja, hogy részt vegyen a Varsói Szerző­dés Szervezete Politikai Ta­nácskozó Testületének Prágá­ban sorra kerülő ülésén.­­­­­Madrid, MTI­ Felipe González spanyol miniszterel­nök vasárnap Palma de Mal­lorcán találkozott Brúno Kre­­isky osztrák kancellárral, aki szabadságát tölti a spanyol szigeten. Diplomáciai körök­ben a találkozót magánjellegű­nek minősítették. Hétfő, 1983. január 3. A Pravda szerkesztőségi cikke a genfi tárgyalásokról Moszkvából jelenti az MTI. A hadászati fegyverek korlá­tozásáról és csökkentéséről fo­lyó tárgyalások és az ezekről a fegyverekről szóló megálla­podás megváltoztathatatlan alapelvei a paritás, az egyen­lőség és az egyenlő biztonság. Ezek figyelembevételével ter­jesztette elő konkrét javasla­tait a tárgyalásokon a Szovjet­unió. Ha Washingtonban bárki is azt reméli, hogy ezzel kap­csolatban egyoldalúan katonai fölényre tehet szert a Szovjet­unióval szemben, az téved: a Szovjetunió nem engedi meg az események ilyen fordula­tát — hangsúlyozza vasárnapi szerkesztőségi cikkében a Pravda. Az SZKP KB lapja megálla­pítja: a szovjet—amerikai tár­gyalásokon napirenden szerep­lő kérdések túlmutatnak a két ország kapcsolatainak problé­makörén, lényegüket tekintve globális jelentőségűek. A kér­dés az, sikerül-e megálljt pa­rancsolni a hadászati fegyve­rek ellenőrizhetetlen felhal­mozásának, csökkenteni a nuk­leáris szembenállás szintjét, és ezzel egy időben csökkenteni a nukleáris háború kirobbaná­sának veszélyét. .1/ igazság A hadászati fegyverek korlá­tozásáról és csökkentéséről fo­lyó genfi tárgyalások két for­dulója után a szovjet fél szük­ségesnek tartja a nyilvánosság elé tárni a tárgyalásokon ki­alakult helyzetet. Szükséges­nek tartja ezt többek között azért, mert amerikai politikai személyiségek nyilvános fellé­péseiben, például Reagan el­nök november 22-i beszédében kísérletek történtek a szovjet javaslatok elferdítésére. Már­pedig a nyilvánosságnak joga van tudnia az igazságot — ál­lapítja meg a szerkesztőségi cikk. Vegyük az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét. Erről az elvről a felek még a SALT 1. és a SALT 2. tárgyalásokon , állapodtak meg. Ez az elv ob­jektíven tükrözi azt a nyil­vánvaló tényt, hogy a tárgyaló felek egyike sem köt olyan megállapodást, amely sértené saját biztonságát. Egészen másképpen szemléli mindezt a jelenlegi amerikai vezetés. Az elnökválasztás után az új amerikai megkö­zelítés kidolgozásának ürügyén az Egyesült Államok sokáig húzta az időt, hogy kitérjen a hadászati fegyverekről szóló tárgyalások felújítására vonat­kozó javaslataink elől. Ma már világos, hogy ez alatt a másfél év alatt az Egyesült Államok arra fordította erőfe­szítéseit, hogy a SALT 2. meg­állapodás ellen kibontakozta­tott rágalomkampány mögé bújva lázas ütemben valósítsa meg az amerikai hadászati fegyverek növelésének erőlte­tett programját. Mindez lényegében előre meghatározta az Egyesült Ál­lamok­­tárgyalási pozícióit, amelyeket Reagan elnök oly hangzatosan ismertetett tavaly május 9-i beszédében. Az Egyesült Államok javaslatai­val nyíltan azt a célt követi, hogy felszámolja a hadászati egyensúlyt, és előnyöket biz­tosítson a maga számára. Ez a magyarázata annak, miért uta­sítja el kitartóan az Egyesült Államok, hogy a tárgyalások alapelvei az egyenlőség és az egyenlő biztonság legyenek. Konstruktív javaslatok Az igazságos megállapodás kidolgozása érdekében a szov­jet­ fél olyan javaslatot terjesz­tett elő, amely valamennyi ha­dászati fegyverfajta korlátozá­sát és csökkentését előirányoz­za, s nemcsak egyes, önkénye­sen kiválasztott típusokét. A Szovjetunió a maga részé­ről azt javasolja, hogy 1990- ig fokozatosan csökkentsék az interkontinentális ballisztikus rakéták és a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták indítóállásait, valamint a ne­hézbombázók számát olyan szintre, hogy mindkét fél 1800 egységgel rendelkezzék, azaz 25 százalékkal csökkentsék a fegyverek számának plafonját, ahogyan azt a SALT 2. meg­állapodás is előírja. Egyenlő, közös megállapodásban rögzí­tett szintre csökkentenék a hordozóeszközökön elhelyezett nukleáris töltetek számát is. Ez kétségkívül hatalmas és radi­kális lépést jelentene a nuk­leáris szembenállás enyhítésé­nek és a háborús veszély el­hárításának útján. A szovjet javaslatok nem korlátozódnak a hordozóeszkö­zök és a nukleáris töltetek szá­mának csökkentésére,­­hanem arra irányulnak, hogy a ha­dászati fegyverek minőségi korlátozásának útján is sike­rüljön előrelépést elérni. Az amerikai fél nem hajlan­dó hasonlóan átfogó módon megközelíteni a kérdéskört. Mindenekelőtt azt állítja, hogy előbb a ballisztikus rakéták csökkentését kell megkezdeni, a többi fegyvertípuséhoz pe­dig csak ezután kell hozzálát­ni. Az az amerikai javaslat, hogy a felek 850 egységre csökkentsék ballisztikus raké­táik számát, első pillantásra úgy tűnik, hogy jelentős csök­kentést jelent, és figyelembe veszi az egyenlőség elvét is. Valójában azonban a Szovjet­uniónak kétszer annyira kelle­ne csökkentenie ballisztikus rakétáinak számát, mint az Egyesült Államoknak. Miközben a Szovjetunió konkrét, közös lépéseket ja­vasol, hogy a most folyó tár­gyalások keretében megállapo­dás szülessék a fegyverkezési hajsza valamennyi lehetséges csatornájának betömésére mind mennyiségi, mind pedig minőségi téren, addig az ame­rikai megközelítés hosszú évekre előre programozza ezt a fegyverkezési hajszát, még­pedig olyan területeken, ame­lyeken az Egyesült Államok fölény megszerzésében re­ménykedik. Az amerikai megközelítés konstruktív voltának világos hiányán az sem változtat, hogy az amerikai küldöttség a tárgyalások második forduló­­­jának legvégén javaslatot ter­jesztett elő a ballisztikus ra­kéták fellövéséről szóló tájé­koztatásról. A baj nem az, hogy ez a javaslat különbözik attól, amelyet a Szovjetunió terjesztett elő ebben a vonat­­kozásban, hanem az, hogy e javaslat előterjesztésével egy időben az amerikai fél eluta­sította — méghozzá komoly alap nélkül — a szovjet fél lényegesen messzebb menő, korábban előterjesztett javas­latait, amelyek a válsághely­zetek kialakulásának megelő­zésére és a bizalom erősítésére irányultak. Az­ amerikai szemlélet A Szovjetunió a létrejövő megegyezés keretében a kö­vetkezőkről szeretne megálla­podásra jutni: meg kell tilta­ni a nehézbombázók és a re­­pülőgép-anyahajók közlekedé­sét bizonyos, a másik fél terü­leteivel határos, közösen meg­állapított területeken, időben értesíteni kell egymást a ne­hézbombázók és az előretolt állomásoztatású repülőgépek tömeges felszállásáról, a ten­ger alatt járó rakétahordozók számára olyan övezeteket kell kijelölni, amelyekben tilos lenne a másik fél számára bár­milyen akciót kezdeményezni hajókkal szemben. Ezek a ja­vaslatok nagymértékben és ha­tékonyan hozzájárulnának a válsághelyzetek kialakulásá­nak megelőzéséhez. Az amerikai fél a tárgyalá­sokon nem óhajtotta megvizs­gálni azt a Szovjetunió által előterjesztett javaslatot, amely sűrített formában tartalmazza azokat a tételeket, amelyek a létrehozandó megállapodás vá­zát alkothatnák. Pedig ha a felek megállapodásra jutnának ennek a dokumentumnak a kérdésében, ez jelentősen meg­könnyítené a végső megállapo­­dás előkészítésének munkáját a küldöttségek számára. To­vábbra is tagadó választ ad az amerikai fél arra a szovjet ja­vaslatra is, hogy­ a jelenlegi szinten fagyasszák be a ha­dászati rendeltetésű fegyverze­tet, szüntessék be a mennyisé­gi és minőségi fejlesztésükre irányuló folyamatot, és ezzel teremtsenek az eddiginél ked­vezőbb feltételeket a megálla­podás eléréséhez, teremtsék meg a tényleges leszerelésre irányuló intézkedések előfel­tételeit.

Next