Magyar Nemzet, 1983. május (46. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
nyes képviselőjének ismerte el a PFSZ-t. Husszein kifejtette, hogy ő személy szerint egy nemzetközi békekonferencia híve, de az Egyesült Államoknak eltökélt szándéka, hogy a saját elgondolásait érvényesíti a térségben. A jordánniai—palesztin tárgyalások megszakadásához vezető okokat elemezve a hasemita uralkodó rámutatott: Washington egyrészt az 1967-es háborúban részt vevő országokat kívánja bevonni a tárgyalásokba (ami a PFSZ, a palesztinok kirekesztésével egyértelmű), másrészt elvesztette a szavahihetőségét azzal, hogy nem érte el sem a Libanonba behatolt izraeli csapatok kivonását, sem Ciszjordánia izraeli betelepítésének leállítását. Ráadásul Izrael eleve elvetette a Reagan-tervet, amely Jordániával társult palesztin önkormányzat létrehozását indítványozta. További akadály, hogy az amerikai béketerv figyelmen kívül hagyta a Szovjetuniót „Úgy vélem, elkerülhetetlen egy szovjetamerikai találkozó, de remélem, nem lesz túl későn, ami bennünket illet.” A kialakult helyzet sürgős arab cselekvést követel — folytatta Husszein —, de egy új arab csúcsértekezlet alapos előkészítését, az érintett felek előzetes megállapodását teszi szükségessé. „A PFSZ- szel való kapcsolataink nem szakadtak meg, vannak vegyes bizottságok, amelyek folyamatosan dolgoznak” — tette hozzá. Husszein közölte, hogy jelenleg nem tervez amerikai látogatást, az izraeli—libanoni csapatkivonási megállapodás előtt ilyen látogatásra nem kerül sor. A király elmondta, bizonyos biztonsági intézkedéseket tervez a megszállt Ciszjordániával kapcsolatos izraeli tervekkel szemben, annak megakadályozására, hogy Izrael eltávolíthassa az ott élő arabokat. A spanyol külügyminiszter május végén a Szovjetunióba látogat Madridból jelenti az MTI. Népszavazás a NATO-tagságról, együttműködés a nyugati világgal, új típusú kapcsolat az Egyesült Államokkal, normális viszony a szocialista országokkal, a nemzetközi enyhülés támogatása — ezekben jelölte meg a spanyol külpolitika fő irányait sajtónyilatkozatában Fernando Marán külügyminiszter. A spanyol—amerikai kapcsolatokról kifejtette a meggyőződését, hogy „a NATO katonai szervezetén kívül maradva is lehet a két ország nemzeti érdekeit figyelembe vevő együttműködést folytatni”. Marán közölte, hogy Spanyolország kezdeményező lépéseket tesz majd a madridi európai biztonsági és együttműködési találkozón, hogy „megmentse” a konferenciát. Bejelentette, hogy május végén a Szovjetunióba utazik. Moszkvában nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú gazdasági, kereskedelmi, kulturális együttműködés időszerű kérdéseiről tárgyal. A spanyol jobboldal nyomban a sajtóértekezlet után élesen támadta a külügyminisztert azért, hogy — úgymond — figyelmen kívül hagyta az ország NATO-elkötelezettségét, és véleménye megingathatja a szövetségesek bizalmát. A CGT elítélte a párizsi diákmegmozdulást Párizsból jelenti az MTI: összecsapásra került sor pénteken este a Szajna partján, a nemzetgyűlés épülete közelében, az egyetemi reform ellen tüntető diákok és a rendőrség között. A tüntetők a Quartier Latin-en át az Invalidusok dómjáig vonultak, majd egy csoport megpróbált a nemzetgyűlés épületéhez vonulni, s amikor a rendőrök útjukat állták, köveket hajigáltak a rendőrökre. A rendőrség végül is könnyfakasztó gázzal kergette szét őket. Az összecsapásnak mintegy 50 kisebb sérültje volt a rendőrök és a tüntetők között. A jobboldali szervezetek által rendezett tüntetésen nemcsak a kormány reformterve ellen tüntettek, hanem fajgyűlölő jelszavakat is hangoztattak a külföldi vendégmunkások ellen. S a televízió második csatornája a tüntetésről készített riportjában e jelszavakat is közvetítette. A CGT, valamint a fajgyűlölet ellen küzdő mozgalom elítélte e tüntetést, s tiltakozott az ellen, hogy a televízió közvetítette a fajgyűlöletre uszító jelszavakat. A fajgyűlölet ellen küzdő mozgalom nyilatkozatában annak a reménynek adott kifejezést, hogy a diákok nagy többsége elítéli a fajgyűlöletre való uszítást, és el fogja tudni szigetelni a provokátorokat. Reagan ismét védelmébe vette a katonai költségvetését Washingtonból jelenti az MTI. A texasi Houstonban mondott beszédében Reagan amerikai elnök újra védelmébe vette katonai költségvetését, s annak legfontosabb kongresszusi támogatóját, John Tower texasi szenátort, a szenátus hadügyi bizottságának elnökét. Reagan azzal a céllal utazott Texasba, hogy a 22 éve hivatalában levő republikánus szenátor számára egy kis reklámot csináljon a közelgő újraválasztási kampány előtt. A hadügyi bizottság elnöki székében kérlelhetetlen „szuperhéjaként” megismert Tower népszerűsége szűkebb hazájában rohamosan csökkent az utóbbi két évben. Az elnök a hadi költségvetést védelmezve kijelentette, nem fogja megengedni, hogy „kommunista diktatúra uralkodjék katonailag a Földön”. Reagan elfogult, és természetesen kedvező értékelést adott kormánya gazdaságpolitikájának eredményeiről. Nakaszone körútja az ASEAN-fővárosokban Tokióból jelenti az MTI. Szombaton elindult tíznapos ASEAN-körútjára Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök. Útjára elkísérte Abe Sintaro külügyminiszter is. Nakaszone mindegyik fővárosban azt kívánja leszögezni: az e térségben is aggodalmat keltő japán katonai erőfeszítések csupán önvédelmi célokat szolgálnak, s az ország nem kíván katonai hatalommá válni. Gazdasági fronton hírek szerint a jenkölcsönök jelentik a legnagyobb „ajándékot”, amit Nakaszone magával visz. A fejlett ipari országnak elkönyvelt Szingapúrt nem számítva, a japán fejlesztési segélyek 35 százaléka az ASEAN-államokba folyik. E segélyek túlnyomó részét a kölcsönök teszik ki, s a tagországok az elmúlt esztendőhöz viszonyítva idén állítólag 10—20 százalékkal többet kapnak. Ezenkívül a japán kormányfő javasolni fogja a technológiai együttműködés elmélyítését is. Indonézia, Thaiföld, Szingapúr, a Fülöp-szigetek mellett az út fő állomásának Malaysia ígérkezik, mert beharangozták a „Kuala Lumpur-i nyilatkozatot”, amelyben a japán miniszterelnök körvonalazza majd országának jövőbeni ASEAN-politikáját. A nyilatkozat tartalma azonban nem sok meglepetést ígér, ugyanis kiszivárgott: Nakaszone hangoztatni fogja, hogy Japán továbbra is békeszerető nemzet marad, s az ASEAN-országokkal való gazdasági, tudományos és műszaki, kulturális kapcsolatok elmélyítésére törekszik. Az ASEAN az Egyesült Államok után Japán második legnagyobb kereskedelmi partnere. .i’illiet Pertini elnök konzultációi az olasz válság megoldására Rómából jelenti az MTI. Az olasz kormány lemondásának bejelentését követően Sandro Pertini köztársasági elnök szombaton reggel megkezdte konzultációit a válság megoldására. Először két elődjét, Giuseppe Saragatot és Giovanni Leonét fogadta, majd a parlament két házának elnökével, Nilde Jottival, illetve Tommaso Morlinóval tárgyalt. Ezután a pártok képviselői következnek. Pertini vasárnap délben be akarja fejezni a konzultációsorozatot. Sajtóközlések szerint az elnök már a hét elején bejelenti a parlament feloszlatását, és kitűzik a választások időpontját. Valószínű, hogy a községtanácsi választással együtt, június 26-án szólítják urnák elé a szavazópolgárokat. Az előrehozott választás 290 milliárd líra különkiadással terheli meg az állami költségvetést. Az OKP keddre vezetőségi ülést hívott össze, május második hetében pedig a központi bizottság tanácskozik majd. A jövő hét körvonalazhatja az esetleges kormányszövetséget, a koalíciós formulát, vagy legalábbis az erre utaló szándékokat. Mint a TASZSZ jelenti, a legnagyobb olasz polgári párt, a Kereszténydemokrata Párt, hosszú időn át óriási pénzösszegeket kapott az úgynevezett olajbotrányban közreműködő csempészektől. A botrányban szerepelt bűnszövetkezet egyik vezetője a bírósági kihallgatáson a minap elismerte: a csempészfőnökök rendszeresen több milliós összegeket juttattak a kereszténydemokraták pártkaszszájába. A római sajtó által szellőztetett adatokból kitűnik, hogy az „olajszélhámosok” úgy szervezték meg az olaj szállítását az Appenninifélszigetre, hogy nem fizették ki az egyébként ilyenkor kötelező adót, és ezzel mintegy 2,5 milliárd lírával károsították meg az államkasszát. A vallomást ezután kénytelen volt megerősíteni a Kereszténydemokrata Párt kancellári hivatalának egyik volt vezetője, Nicola Rana is. Elismerte, hogy a hetvenes évek közepén és végén — az után, hogy törvényt hoztak, amely tiltja, hogy Olaszországban magánjellegű pénzügyi támogatást adjanak politikai pártoknak — az „olajbotrány” főszereplői rendszeresen juttattak pénzügyi adományokat a kereszténydemokratáknak. Díszünnepség Varsóban Varsóból jelenti az MTI. Május elseje előestéjén Varsóban a Kultúra és Tudomány Palotájában díszünnepséget tartottak, amelyen megjelentek a lengyel párt- és állami vezetés tagjai, élükön Wojciech Jaruzelski hadseregtábornokkal. A részvevők előtt Marian Wozniak, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a varsói pártbizottság első titkára mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a válságból csakis közös erőfeszítéssel juthat ki az ország. A LEMP levonja a tanulságokat a múlt hibáiból, figyelembe vesz minden jó szándékú javaslatot, ugyanakkor határozottan fellép minden olyan megnyilvánulással szemben, amely a szocialista állam, a párt, Lengyelország szövetségesi megbízhatósága ellen irányul. Szólt e helyütt a politikai ellenfél május elsejei rendbontási szándékairól, amelyek célja egyebek között az, hogy szembeállítsák az egyik munkást a másikkal. A párt- és állami vezetés nevében azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az ilyen próbálkozásokra méltó választ ad majd a munkásság, a lakosság tömeges részvétele az ünnepi felvonulásokon. Odaítéltek a nemzetközi .«.. ). Lenin-békedíjakat Moszkvából jelenti a TASZSZ: Mikisz Theodorakisz görög zeneszerző, Liber Seregni uruguayi politikus, Mahmud Dervis palesztin költő és John Morgan kanadai lelkipásztor kapta meg az 1980 —1982. évre szóló nemzetközi Lenin-békedíjat. A nemzetközi Lenin-békedíj-bizottság határozata kimondja, hogy e közéleti személyiségek „a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harcban szerzett kimagasló érdemeikért” részesültek a kitüntetésben. A díj odaítéléséről, a beterjesztett javaslatok áttekintése után, a nemzetközi Lenin-békedíj-bizottság április 21-i ülésén döntött. A bizottság elnöke Nyikolaj Blohin akadémikus, s tagjai nemzetközileg ismert személyiségek. A bizottság tagjai között van Anna Seghers német írónő, Renato Guttuso olasz festő, Nguyen Thi Binh vietnami és Jozef Cyrankiewicz lengyel politikus. Külpolitikai hírek (Moszkva, MTI) Jose Alberto Zambrano Velazco venezuelai külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson járt a Szovjetunióban, szombaton hazautazott Moszkvából. 100 (Moszkva, MTI) Az amerikai hatóságok nem adták meg a beutazási engedélyt annak a szovjet ifjúsági küldöttségnek, amely az Egyesült Államok Kommunista Ifjúsági Szervezetének alapító kongresszusára kapott meghívást. (Nicosia, AP) Irán szom-baton egyoldalú lépésként szabadon bocsátott harminckét sebesült iraki hadifoglyot. Ez az első humanitárius gesztus a csaknem három éve tartó háború kezdete óta. A hadifoglyok szabadon bocsátásában a Nemzetközi Vöröskereszt működött közre. Aj. (Bangkok, Reuter) Prem Tinszulanond eddigi thaiföldi miniszterelnök szombaton elfogadta Bhumibol király kérését, hogy további négy évre ismét ő legyen az ország kormányfője. (Washington, MTI) Holtan találták lakásán pénteken Waldo Dubbersteint, a CIA és a katostai hírszerzés nyugdíjas szakértőjét, akinek ezen a napon kellett volna bíróság elé állnia, mert állítólag államtitkokat adott el pénzért Líbiának egy Wilson nevű volt CIA-ügynökön keresztül. A rendőrség csaknem bizonyosra veszi, hogy öngyilkosságot követett el, főbe lőtte magát. 204 (Bukarest, MTI) Hivatalos látogatását befejezve szombaton elutazott Bukarestből Kamal Hasszán Ali egyiptomi miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter, akit fogadott Nicolae Ceausescu államfő. (Chicago, AP) Pénteken beiktatták tisztségébe Chicago első fekete bőrű polgármesterét, a demokrata párti Harold Washingtont. A 61 éves politikus, volt kongresszusi képviselő, ígéretet tett a szegénynegyedek gondjainak enyhítésére. (Washington, MTI) A Fehér Ház vizsgálatot rendelt el annak megállapítására, igaz-e, hogy Edward Teller, az ismert atomfizikus, az elnök egyik nem hivatalos tanácsadója, jogtalan haszonhoz jutott az általa előterjesztett, s a kormányzat által végül is jóváhagyott kozmikus rakétaelhárító rendszer tervével. (Ankara, DPA) A török katonai kormány szombaton közzétette azoknak a polgári politikusoknak a névsorát, akiket az elkövetkező tíz évre megfosztanak minden politikai jog gyakorlásától. A listán összesen 242 név szerepel. Egy másik — 481 nevet tartalmazó — lista a feloszlatott parlament tagjait sorolja fel. őket megilleti ugyan a választásokon való aktív, illetve passzív részvétel joga, de öt évre el vannak tiltva új politikai pártok alapításától. Vasárnap, 1983. május 1." Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Mentési munkálatok DERÉK katonának nevezi az egyik amerikai szemleíró George Shultz külügyminisztert, aki — történetesen tábornokmúltú elődjével szemben — engedelmesen hajtja végre a Fehér Ház parancsait, és nem követelte ki a részét a dicsőségből. Mások viszont szóvá teszik, hogy sok sikert a reagani külpolitika el nem könyvelhetett, s egyelőre jó úton van ahhoz: ne tudjon semmit felmutatni a választások előtt. Végtére is Washington nemzetközi kapcsolatai a szélrózsa minden irányában enyhén szólva rendezetlenek. Kétségtelenül sajátos eredmény, hogy a Reagan-kormánynak sikerült Moszkvával és Pekinggel egyaránt rontania a viszonyát, közben pedig a május végi nyugati csúcs előtt vita robbant ki a szövetségesek között a keleti—nyugati gazdasági együttműködésről, és az elnök a héten próbálta elfogadtatni a vonakodó és gyanakvó kongresszussal közép-amerikai elképzeléseit. George Shultznak, aki annyira ódzkodott a közel-keleti körúttól, most nagyhirtelen a térségben kellett teremnie a megmentendő Reagan rendezési tervét, amelyet a főbb érdekeltek már halottá nyilvánítottak, a washingtoni tiltakozással nem nagyon törődve. Schultznak evégett először is tető alá kellene hoznia a régóta húzódó izraeli—libanoni megegyezést, amiből egyfelől várhatóan „nagy sikert” csinál majd a Fehér Ház, másfelől ezt minősíti majd bizonyságnak, hogy a Reaganterv mégsem múlt ki. A külügyminiszter kellemetlen piszkálódások és rosszindulatú kiszivárogtatások közepette hagyta el Washingtont: vannak, akik őt kezdték felelőssé tenni a külpolitika holtpontjáért és kudarcaiért. Névtelen magas rangúak fejtették ki baráti hírlapíróknak „kiábrándulásukat” Shultzból. Most, hogy végre valahára felkeresi a Közel-Keletet, Shultz hallgathatja a siránkozást: ha előbb veti latba a tekintélyét és kapcsolódik be a Reagan- terv végrehajtásába, az ügyek jobban állnának. Ráadásul a külügyminiszter egy esetleges részsikerrel éppen azt kockáztatja, hogy igazolja e vádat: miért nem előbb ment? Mintha bizony a térség viszálykodói a State Departmentben járóhoz igazítanák az óráikat. INGÁZNI kezdett ma George Scultz, amikor másodszor is Bejrútba érkezett; egy amerikai külügyminiszter e sorsot aligha kerülheti el. Kissinger (egyszer 35 napig tartózkodván, pontosan repülgetvén a Közel-Keleten) mellőzhetetlen példát mutatott. A felek a jelek szerint kisebb rangú washingtoni küldöttel már nem érik be, végső engedményeiket a State Department gazdájának tartogatják. Kicsit groteszk ugyan, miként Joseph Kraft írta, hogy ha egyszer Közép-Amerikában dőlne éppen el az Egyesült Államok nemzetbiztonságának a sorsa, akkor miért éppen egy mégis csak részegyezményen munkálkodik a külügyminisztere, avagy talán valóban fordított az értéksorrend, s nem a kis karibi országok körül kellene csapni a patáliát? — érdeklődik rosszmájúan a publicista. Mindenesetre George Scultz most bátran úgy nyilatkozott, hogy addig marad a térségben, ameddig el nem éri Libanon és Izrael megegyezését. Ez ugyan többszörösen is veszélyes kijelentés: Schultz ideje korántsem korlátlan, hiszen már május 9-re Európában kell lennie a nyugati csúcs előkészítését egyeztető értekezleten, s hát a Közel-Keleten kifejezetten kedvelik az utolsó pillanat utáni alkudozást. Három célja van Schultz közel-keleti küldetésének. Az első valószínűsíthetően sikerrel kecsegtető a libanoni—izraeli megállapodás. Akadnak, akik úgy vélik, az óvatos miniszter aligha indul útnak jó esélyek nélkül, de ezt a Reagan-terv legalábbis tetszhalála és a bejrúti bombarobbanás okozta döbbenet okán nem kell anynyira komoly érvnek tekinteni. Schultz kénytelen volt utazni, a külpolitika és a tekintély mentése végett. Ettől még hónapokig húzogathatná a kötelet Begin és Gemajel, ám gyaníthatóan nem teszik: Bejrút és Tel Aviv eljutott már a megegyezés közelébe, s mindkét helyen szükséges érv, hogy engedni kellett Scultz nyomásának. Az már az amerikai közel-keleti politika eddigi kudarcáról árulkodik majd, hogy ezt a meglehetősen korlátozott eredményt mekkora sikerként fogják ünnepelni Washingtonban. Schultz második célja Damaszkusz beleegyezésének a megszerzése a libanoni csapatkivonáshoz. Az amerikai fővárosban jó jelnek tartották, hogy Szíria hajlandó fogadni a külügyminisztert, miként aggódva látják Damaszkusz és Moszkva kapcsolatainak a fejlődését. Az utóbbit némelyek kifejezetten Reagannek és tervének a számlájára írják, de már olyanok is akadnak, akik azon morfondíroznak, nem lenne-e tanácsosabb bevonni a Szovjetuniót a közel-keleti rendezés keresésébe, ahelyett, hogy kifejezetten ellene próbálkoznak, mint teszik Camp Dávid óta egyfolytában. Te hát Schultz harmadik, „távlati” célja éppen a közel-keleti ügyek visszahelyezése a Camp David-i sínre. A JORDÁN URALKODÓ visszakozása óta Washington önmagát próbálja meggyőzni a Reagan-terv életképességéről, holott maga a király megmondta, az amerikai javaslatnak fő hibája, hogy túl keveset kínál a fő érdekelt palesztinoknak. Az elnök és külügyminisztere viszont nemrégen úgy próbálta megkerülni ezt a politikai akadályt, hogy nyíltan felszólították a „mérsékelt” arabokat a PFSZ mellőzésére. A héten történetesen egy Camp David-i partnerrel, Kairóban hallhatta George Shultz, hogy ez nem járható út. Hiába igyekeznek a tavaly nyári libanoni háború óta levonni ezt a következtetést amerikai és izraeli elemzők. Ha úgy tetszik, az arab logika — és politikai közeg — mást diktál, még azoknak is, akik washingtoni állítások szerint „magánbeszélgetésekben" nem törik magukat egy palesztin államáért."A ,,,közvetítést” próbálkozó amerikai diplomácia sokáig nem halogathatja a döntést: melyiket fogadja el e logikák közül? A palesztinokat, a PFSZ-t kiiktatót, avagy az Arafattal számolót? Camp Dávid óta kísért ez az ott megkerült kérdés. Akkor azonban érdemben a Sínairól volt szó, az „autonómia” és a palesztin önállóság kezelhetőnek látszott néhány ködös formulával, amelyet Kairóban és Tel Avivban rögtön másként értelmeztek. A libanoni csapatkivonás is legfeljebb jelképes Husszein és mások számára, akik úgy tették fel a kérdést: ha még erre sem tudja rávenni megint a Reagan-kormány, ugyan mi várható tőle a mind gyorsabban bekebelezett nyugati parton? Reagan elnök a jordániai királynak titokban megígérte, hogy a tárgyalásokba való bekapcsolódás esetén eléri Tel Avivban a telepítési politika „befagyasztását”, ám ezt Beginnel „elfelejtették” egyeztetni. .. Akárhogyan is, amint tető alá kerül az izraeli—libanoni megegyezés, a Camp David-i formulából ott kell majd vizsgázni, ahol minden eldől a Jordán nyugati partvidékén. Ha sikerülne George Schultznak újfent életet lehelnie a Reagan-tervbe, Washingtonnak éppen azzal a kérdéssel kellene végre szembenéznie, amelyet évek óta kerülget. ELMÉLKEDÉSEIBEN a héten azt írta a publicista Anthony Lewis, hogy a Reaganterv szükségszerűen vallott kudarcot: elnök és külügyminisztere csak „félszívvel” vállalta, hiszen nem volt még bennük a politikai elszánás a Beginnel való megmérkőzésre. Különös módon most éppen azért számíthat részsikerre George Scultz, mert Begin maga tartja aggasztónak az amerikai tekintély meggyengülését. Csak az a kérdés Washingtonban, milyen árat fizet majd Shultz Tel Avivban a Reagan-terv halotti bizonyítványának a semmissé nyilvánításáért? Hajdan az első ingázó. Kissingen egy részeredmény végett tett ígéretet Tel Avivnak a PFSZ mellőzésére. Avar János