Magyar Nemzet, 1983. augusztus (46. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

n csak az Egyesült Államok volt az, amely az agresszió anyagi feltételeit előteremtette — mu­tatott rá Asszad. A Szíriai­ ál­lamfő bírálta a libanoni kor­mányt is, amiért szövetségre lépett az Egyesült Államokkal és amiért — mint mondta — nem Izraelt, hanem Szíriát te­kinti ellenségnek. Asszad meg­erősítette: országa a libanoni­­izraeli megállapodást még a Camp David-i szerződésnél is károsabbnak tartja az arab ér­dekek szempontjából. Izrael és az Egyesült Álla­mok közel kerültek ahhoz, hogy megállapodásra jussanak egy közös libanoni stratégiá­ban — jelentette ki New York­ban Mose Arensz izraeli had­ügyminiszter. Arensz azon a fogadáson beszélt, amelyet Ed­­ward Koch, az amerikai nagy­város polgármestere adott tisz­teletére. Baloldali vezetőket tartóztattak le Sri Lanka fővárosában Colombóból jelenti a UPI. A Sri Lanka-i kormány hétfőn diplomáciai úton az Egyesült Államokhoz, Nagy-Britanniá­­hoz, Pakisztánhoz és Bangla­­deshez fordult azzal a kérés­sel, hogy szükség esetén nyújt­sanak segítséget a szigetor­szágnak. A magas rangú kor­mánytisztviselőkre hivatkozó jelentés szerint Pakisztán és Banglades „pozitív választ adott, az amerikai és a brit nagykövetség egyelőre kormá­nya utasítására vár. Egyelőre nem ismeretes, hogy milyen segítségről lenne szó. A UPI hírét hivatalosan nem erősí­tették meg. Sri Lankában a hatóságok a jelek szerint az etnikai zavar­gásokat arra használják fel, hogy csapást mérjenek a bal­oldalra és a tamil ellenzékre. Hétfőre virradóra Colombóban letartóztatták a szombaton be­tiltott három Sri Lanka-i bal­oldali párt mintegy 25 vezető­jét és aktivistáját. A Sri Lan­ka-i Kommunista Pártot a szo­ciáldemokrata színezetű Szo­ciális Egyenlőség Pártját és a szélsőbaloldali Népi Felszaba­­dítási Frontot azzal a képtelen váddal illetik, hogy ők szítot­ták a szingaléz többség és a tamil kisebbség között az ellen­téteket a kormány megdöntése céljából. A három párt nyom­dáján kívül a hatóságok bezá­ratták a parlamentben képvi­selt második legnagyobb ellen­zéki párt, a Sri Lanka-i Sza­badság Párt lapjának nyomdá­ját is. Szirimavo Bandaranaike asszony, a párt volt elnöke a kormány szemére vetette, hogy bűnbakot keres és rájuk akar­ja hárítani a felelősséget az etnikai zavargásokért. Douglas Lijanadzs Sri Lan­ka-i államtitkár nyilatkozata szerint a szingaléz és a tamil népcsoport tagjai közötti há­borúskodásban eddig 179 em­ber vesztette életét. Az egyéb összecsapásokról szóló jelenté­seket is figyelembe véve a ha­lálos áldozatok száma — hiva­talosan — eddig 239. Több ezer házat, üzletet és üzemet rom­boltak le, mintegy nyolcszáz fosztogatót őrizetbe vettek. A hadsereg a fővárosban harc­kocsikat és helikoptereket ál­lomásoztat a rend fenntartása érdekében. Elvi megállapodás a hosszú távú szovjet-amerikai gabonaszállításokról Washingtonból jelenti az AP—DJ. Elvi megállapodást értek el az új, hosszú távú szovjet—amerikai gabonaszál­lítási szerződésről a két ország képviselői — jelentette be Washingtonban John Block amerikai mezőgazdasági mi­niszter William Brock, Rea­gan elnök kereskedelmi ügye­kért felelős különmegbízottja jelenlétében. Az október elsejével életbe­lépő ötéves időtartamra szóló megállapodás az előzőnél lé­nyegesen nagyobb mennyisé­gű amerikai gabona szállítását irányozza elő. Az előző ötéves időszakra szóló megállapodás, amelyet 1976-ban kötöttek, majd két alkalommal, egy-egy évre, 1983. szeptember 30-ig meghosszabbították, évi 6 millió tonna amerikai gabona eladását tette lehetővé-­­ Reagan, amerikai elnökre már hosszú ideje nyomás ne­hezedett az amerikai farme­rek részéről, akiknek nemcsak száma, de jövedelme is erőtel­jesen megcsappant az utóbbi években. Az Egyesült Álla­mokban 1950-ben még 5,65 millió farmer tevékenykedett, tavaly viszont már csak 2,44 millió. A pekingi külügyminiszter sajtóértekezlete Pekingből jelenti az MTI. A kínai—szovjet tárgyalások eddigi két menetében nem történt „áttörés” — idézte hét­főn este az Új Kína hírügy­nökség Vu Hszüe-csien kínai külügyminisztert, aki Bang­kokban tartott sajtóértekezle­tet. Vu megismételte a pekingi tézist arról a három „akadály­ról”, amelyet Kína szerint el kell távolítani. Ha erre nem kerül sor, akkor a két ország közötti érintkezés korlátozott marad. A három — Peking által említett — akadály harmadik országokkal, Mongóliával, Af­ganisztánnal, illetve Vietnam­mal és Kambodzsával kapcso­latos és szovjet részről már határozottan kijelentették, hogy ezek a kérdések nem ké­pezhetik a kétoldalú tárgyalá­sok témáját. Peking a maga részéről Vu jelenlegi körútja során támo­gatásáról biztosította az afgán ellenforradalmi erőket, ami­kor felkereste egyik Pakisz­tánban levő táborukat, bang­koki sajtóértekezletén pedig támogatást ígért a kambodzsai úgynevezett „koalíciós kor­mány” erőinek, köztük a vö­rös khmereknek. Kína a hagyományos fegyverzet fejlesztését hangsúlyozza Pekingből jelenti az MTI. Kína Csu Te-nek, a népi fel­szabadító hadsereg megalapí­tójának könyvével,20 ezer fős nagygyűléssel, egy új katona­hős kiválasztásával és a kato­nai erők korszerűsítésére vo­natkozó tézisek kifejtésével emlékezett meg augusztus­­­­ról, a hadsereg napjáról. A hétfői lapok vezető helyen foglalkoznak a Csu Te válo­gatott írásait, beszédeit tartal­mazó gyűjteménnyel, amely­nek számos dokumentuma elő­ször kerül a nyilvánosság elé. A szokásos ünnepi nagygyű­lésre az Országos Népi Gyűlés épületében került sor. Ami az új katonahőst illeti, őt a múlt hét végén állították példaként a kínai nép elé, mint olyan katonát, aki élenjár abban, ho­gyan kell tanulni Lej Fengtől, a hatvanas évek önfeláldozó katonapéldaképétől. Lej Feng­­gel ellentétben a most 45 éves Csu Po-zsut nem halála után érte ez a megtiszteltetés, ha­nem életeiben. Ugyancsak a hadsereg napja alkalmából jelent meg a Bei­­jing Review-ben Jü Csiu-li­nek, a KKP KB PB tagjának, a hadsereg politikai főcsoport­főnökének interjúja a nemzet­­védelem korszerűsítéséről. Jü elítéli, „a szuperhatalmak fegyverkezési versenyét”, amely szerinte azért folyik, mert „mindegyikük a világ ura akar lenni”, és ezzel szem­beállítja a kínai fegyveres erők korszerűsítését, mint­ amely kizárólag védelmi célokat szol­gál. A katonai vezető szerint Kí­na a hagyományos fegyverzet fejlesztését hangsúlyozza, ám az atomtámadás elleni véde­lem és az atommonopólium megtörése céljából egyes atomfegyvereket és más kor­szerű fegyvereket is kifejleszt. Kína sohasem fog hegemóniá-­­ra törekedni, nem lesz szuper­­hatalom és sohasem fog meg­támadni egyetlen más orszá­got sem — írja Ju, aki nem tesz említést a Vietnam ellen 1979-ben indított „büntető ex-­­­pedícióról”.­­ Man n­emzet Moszkvai nagygyűlés az enyh­ülés folytatásáért­­ Moszkvából jelenti az MTI. A helsinki záróokmány aláírá­sának nyolcadik évfordulója alkalmából Moszkvába hétfőn­­ nagygyűlést rendezett az euró­pai biztonság és együttműkö­­­­dés szovjet bizottsága. Előadói beszédében Alekszej Sityikov, a bizottság elnöke, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Szövet­ségi Tanácsának elnöke mél­tatta a nyolc évvel ezelőtti ese­mény és a záróokmány jelen­tőségét. A nagygyűlésen elfogadott felhívás a többi között meg­­­­állapítja: a szovjet nép senki­­­­nek sem engedi meg a világ­­­­bűn és az Európában kiala­kult egyensúly megbontását, országa fenyegetését. A szovjet közvélemény teljes mértékben támogatja azokat az intézke­déseket, amelyek a kialakult­­ helyzetben a Szovjetunió és­­ szövetségesei védelmi erejének szükséges szinten történő fenn­tartását tűzik ki célul. A szovjet közvélemény egyetért az Európában, az Egyesült Államokban és az egész világon kibontakozott békemozgalom részvevőinek követelésével, azonnal, amíg ■ nem késő, hagyjanak fel a nukleáris háborúra történő felkészüléssel az egész világon. A legradikálisabb megoldás az lenne, ha Európát megszaba­dítanák a kontinensre irányuló valamennyi — közép-hatótá­volságú és hadszíntéri — nuk­leáris fegyvertől. Ehhez fel­tétlenül szükség lenne a meg­levő nukleáris fegyverkészle­tek azonnali befagyasztására. A dokumentum végezetül felhívással fordul a békéért aggódó valamennyi emberhez: fokozzák erőfeszítéseiket an­nak érdekében, hogy az 1983-as esztendőben sikerüljön fordulatot elérni a katonai enyhülés irányába. Az FKP szerint a francia atomerő bevonható az eurorakéta-tárgyalásokba Párizsból jelenti az MTI. A Francia Kommunista Párt kiáll azért, hogy ne következ­zenek újabb lépések a fegy­verkezési versenyben, s ezzel tartja magát a szocialista párttal 1981 júniusban kötött megállapodásához, amelynek alapján a kommunisták belép­tek a kormányba. Ezt mondta Georges Marchias, az FKP fő­titkára a Tém­oignage Chrétien című hetilap legfrissebb szá­mában megjelent nyilatkoza­tában. A nyilatkozatot a L’Humanité hétfőn részletesen ismertette. Az FKP támogatja Mitter­­rand­ elnök eredeti programját, amely szerint szükség van az erőegyensúly megőrzésére, ám közben előre kell lépni a fo­kozatos és párhuzamos lesze­relés felé, úgy, hogy ennek végcélja a katonai tömbök megszüntetése legyen — hang­súlyozta Marchais. Egyben azonban sajnálatát fejezte ki, hogy „partnereink” — ezzel a kormányzó szocialistákra utalt — „nem tartják teljesen tisz­teletben eredeti ígéreteiket”. A nyilatkozatot annak nyo­mán kérték Marchais-tól, hogy az FKP főtitkárának­­ moszkvai látogatása óta a jobboldali ellenzék az euro­­rakéták ügyében meglevő szo­cialista—kommunista nézetel­térés ürügyén igyekszik vi­szályt szítani a kormánytöbb­ség soraiban, „árulással” vá­dolva a kommunistákat. Marchais ezúttal is meg­erősítette pártja álláspontját, hogy a francia atomütőerőt — noha függetlennek kell len­nie — számításba kell venni az európai erőegyensúly ele­mei között. Ugyanakkor — az FKP álláspontja szerint — tárgyalásokat kell kezdeni az európai kollektív biztonságról. A leszerelés kérdésében mu­tatkozó véleménykülönbsége­ket Marchais annak tulajdoní­totta, hogy a szocialista párt vezetői eltértek eredeti állás­pontjuktól, és visszautasítot­ta, hogy az FKP — mint a jobboldal állítja — „elárulta” volna a francia kormányt. El­mondta, hogy legutóbbi szov­jetunióbeli látogatásán — amely, mint hangsúlyozta, a békét szolgálta — szovjet rész­ről nagy készséget tapasztalt a francia—szovjet kapcsolatok kifejlesztésére. A nyilatkozat befejező ré­szében a­ gazdasági kérdésekről esett szó. Marchais itt is leszö­gezte, hogy pártja teljes mér­tékben támogatja a kormány céljait: a munkanélküliség el­leni harcot, az infláció csök­kentését, a külföldi fizetési mérleg egyensúlyának helyre­állítását. Ám ez ügyben sem hagyott kétséget afelől, hogy pártja nem ad „bianco-csek­­ket” a kormánynak. Ha eze­kért az eddigieknél is több ál­dozatot akarnak követelni a franciáktól, akkor a párt ki fogja nyilvánítani egyet nem értését — mondta Georges Marchais, az FKP főtitkára. Rown­s tájékoztatója a NATO-tanács ülésén Brüsszelből jelenti az UPI. A hadászati fegyverzet korlá­tozásáról és csökkentéséről fo­lyó genfi szovjet-amerikai tárgyalások menetéről tájé­koztatta a NATO-tagállamok nagyköveteit hétfőn Brüsszel­ben Edward Roumy, az ame­rikai küldöttség vezetője. Az ülésről kiadott szűksza­vú közleményből kiderül, hogy a NATO-országok, támogatva az Egyesült Államok állás­pontját, továbbra is a Szov­jetuniótól várnak engedménye­ket, figyelmen kívül hagyják a szovjet fél javaslatait. A NATO-tanács ülésére egy nappal azelőtt került sor, hogy Genfben véget ért a SA­­LART-tárgyalások negyedik fordulója. A nyári szünet után a terv szerint október 5-én újítja fel tárgyalásait a szov­jet és az amerikai küldöttség. Átlépte a nyolcfrankos „lélektani” határt a dollár Párizsban Párizsból jelenti az MTI. Átlépte a „lélektanilag” veszé­lyes 8 frankos határt a dollár árfolyama a párizsi tőzsdén hétfő délután. Pénzügyi körökben ez nem okozott meglepetést­, miután a dollár egy hét alatt három „magassági rekordot” döntött meg a frankhoz képest. Ami­kor a pénteki záráskor a tőzs­dén elérte a 7 frank 96 cen­­times-ot, a határátlépést már biztosnak tartották. Párizsban pénteken a francia frank ép­pen feleannyit ért a dollár­hoz képest, mint közel öt évvel ezelőtt. Francia pénzügyi körökben azzal magyarázzák a dollár ár­folyamának szédületes erősö­dését, hogy az amerikai kor­mány tisztségviselői francia szempontból nem éppen biz­tató kijelentéseket tettek a múlt héten. Malcolm Baldrige kereske­delmi miniszter például nem tartja valószínűnek, hogy a dollár árfolyamát az 1984. no­vemberi elnökválasztás előtt módosítanák. Másrészt ameri­kai pénzügyi körökben úgy vélekednek, hogy rövidesen emelhetik az amerikai bank­kamatlábakat. Általában úgy látják, hogy az amerikai kor­mánynak most több érdeke fűződik az erős dollárnak, semmint a gyengének fellen­dülést ösztönző hatásához. Franciaország számára az erős dollár módfelett drágítja az importot, mert behozatalá­nak kétharmadát dollárban kell elszámolnia. A dollár minden 10 centimes-os javulá­sa a frankhoz képest több mint 2 milliárd frankkal ter­heli a francia külkereskedel­mi mérleg „tartozik” oldalát. Bajba kerülhet annak a terv­nek a teljesítése, miszerint a tavalyi több mint 90 milliárd frankról ez évre 60 milliárd frankra kell csökkenteni a külkereskedelem mérleghiá­nyát. Ezt a tervet ugyanis 7 frank 50 centimes-os dollárár­­folyamra számítva dolgozták ki. Kedd, 1983. augusztus 1 A brit munkáspárt vezér­jelöltjei ismertették elképzeléseiket Londonból jelenti az MTI. A brit Munkáspárt vezéri tisztére pályázó négy jelölt — Neil Kinnock, Roy Hattersley, Eric Hefter és Peter Shore — — a Fábián társaság vitafóru­mán fejtette ki egyéni nézeteit a legfontosabb politikai és gazdasági kérdésekről. Az ok­tóberi vezetőségválasztásig valószínűleg ez volt az utolsó közös fellépése a jelölteknek. A négy pályázó közül jelen­leg a „baloldali” irányzat kép­viselője, Kinnock a legesélye­sebb a vezérségre a „szélsősé­ges”­­ radikalizmusáról ismert Hefferrel, illetve a „jobbolda­li-középutas” Hattersley-vel és Shore-fal szemben. A vita központi témája az, volt, hogy a júniusi vereség fényében kell-e változtatni a platformon, amelyet a pár­ton belül is — a mérsékelt irányzatok — „baloldali kilen­gésnek” minősítettek. Heffer véleménye szerint a választási kudarc nem lehet ürügy a po­litikai stratégia megváltozta­tására, hiszen az helyes, a Munkáspárt hagyományaiból fakad. Hattersley arra figyel­meztetett, hogy a párt 1979 és 1983 után nem engedhet meg magának egy harmadik bu­kást. Radikalizmus helyett „józan észre, türelemre és megértésre” van szükség. Nincs igazuk azoknak, akik szerint változtatások nélkül a párt győzhet a következő vá­lasztáson — összegezte véle­ményét. Peter Shore álláspontja sze­rint a választókat nem érdek­li az, hogy a Munkáspártban milyen eszmékhez ragaszkod­nak egyesek. A Labournek ta­nulnia kell a leckéből: ha egy pártot nem elvek, hanem dog­mák vezérelnek, megszűnik pártnak lenni — mondta. A párton belüli konfliktus ter­mészete, hatásfoka és tartós­sága volt a legalapvetőbb oko­zója a választási fiaskónak — jelentette ki Kinnock. A poli­tikai programot nem átírni kell — nagyrészt vagy egészé­ben —, hanem „a radikaliz­mus és ésszerűség elegyében” pontosítani, világossá kell ten­ni. A négy jelölt a párt politi­kai arculatával kapcsolatban az állam gazdasági tevékeny­ségének fontosságán és szo­ciális felelősségén kívül csak egy kérdésben értett egyet: a Labournek nyitnia kell azok felé a — szélesebb értelemben középosztálybeli — rétegek fe­lé, amelyek hagyományosan nem tartoztak eddig a Mun­káspárt tömegbázisához. Katonapolitikai kérdések­ről csak Kinnock és Shore be­szélt konkrétan. Az utóbbi sze­rint Nagy-Britanniának fenn kell tartania mind konvencio­nális, mind nukleáris ütőere­jét. (A pártprogram egyolda­lú atomleszerelésről beszélt.) Kinnock viszont kijelentette: a brit atomerőt be kell vonni a leszerelési tárgyalások téma­körébe azzal az egyedüli cél­lal, hogy a munkáspárti kor­mányzat hivatali ideje alatt felszámolják azt. Líbia cáfolja a rsádi beavatkozásáról szóló híreszteléseket Tripoliból jelenti a Reuter. A líbiai külügyminisztérium nyilatkozatában határozottan cáfolta, hogy a líbiai fegyveres erők „Észak-Csádban beavat­koznának a törvényes kor­mány és a renegát Hisszén Habré erői közötti harcokba”. Hisszen Habré azzal vádolta Líbiát, hogy légiereje több al­kalommal '' is bombatámadást hajtott végre a kormánycsapa­tok állásai ellen. Habré az ál­lítólagos líbiai bombázásokra hivatkozva levélben kérte a francia légierő csádi beavat­kozását. Az államfő levelet küldött az Egyesült Államok, Zaire, Egyiptom és Szudán kormányának is. A francia kormány nem reagált hivatalosan a csádi kormányzat kérésére, hogy a francia légierő avatkozzék be a harcokba a Csád fővárosától 800 kilométerre északkeletre fekvő Faya Largeau térségé­ben. A francia köztársasági elnöki palota szóvivője kije­lentette, hogy „nincs tudomá­sa” Hisszen Habré segélykérő leveléről. A hétfői francia la­pok emlékeztetnek arra, hogy Mitterrand elnök legutóbb jú­nius 28-án szögezte le „végér­vényesen”, hogy francia erők közvetlen beavatkozásáról nem lehet szó Csádban. Franciaország légvédelmi fegyvereket fog küldeni a csá­di kormánynak — jelentette be Párizsban Max Gallo, a francia kormány szóvivője. Franciaország — tette hozzá a kormányszóvivő — a két or­szág közötti 1976-ban megkö­tött együttműködési szerződés értelmében a Habré-kormány­­nak nyújtott katonai-műszaki segítséget „az országban fo­lyó harcok természetéhez fog­ja igazítani” , de szerinte „Párizs nem változtat Csád­­dal kapcsolatos álláspontján”. A JANA líbiai hírügynökség azt jelentette, hogy Gukuni Veddel volt csádi elnök csapa­tai körülzárták Hisszen Habré egységeit Faya-Largeau-ban. Ugyancsak­­a­­vIANA, Gukuni Veddel ellenkormányának rá­dióadását idézve azt jelentet­te, hogy a Faya-Largeau elle­ni vasárnapi bombatámadást a zairei légierő hajtotta vég­re. A CBS amerikai tévé­társa­ság szerint a csádi helyzet miatt készültségbe helyezték az Eisenhower nevű amerikai repülőgép-anyahajót, amely Líbia partjainál gyakorlato­zik. A CBS a hadügyminiszté­riumból kiszivárgott értesülés­re hivatkozott, a Pentagon ké­sőbb hivatalosan nem volt haj­landó megerősíteni a jelentést, de nem is cáfolta azt. Az amerikai külügyminisz­térium a csádi belügyekbe va­ló beavatkozással vádolta Lí­biát és követelte, hogy a „lí­biai csapatok azonnal hagyják el Csád területét”. A külügy­minisztérium nyílt agresszió­val és a térség stabilitását ve­szélyeztető intervencióval vá­dolta Líbiát. Bejelentette, hogy emiatt az Egyesült Álla­mok azonnal konzultációkat kezd baráti országok kormá­nyaival. Perez de Cuellar az ENSZ főtitkára felhívással fordult a Csádban harcoló felekhez, hogy minél előbb fejezzék be az ellenségeskedéseket. Genfi nyilatkozatában felszólított Csád szuverenitásának és te­rületi sérthetetlenségének tisz­teletben tartására is. A külpolitika hívei O (Varsó, TASZSZ) A LEMP KB meghívására pártmunkás küldöttség élén Varsóba érke­zett Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoz­tatási osztályának vezetője. O (Moszkva, MTI) Jevgenyij Kulovot nevezte ki a Szovjet­unió Legfelsőbb Elnöksége az atomenergiatermelés biztonsá­gának felügyeletére nemrég létrehozott állami bizottság élére. Kulov, aki szakképzett­ségét tekintve mérnök-fizikus, kinevezéséig a középgépipari miniszter helyettese volt.­­ (Új-Delhi, TASZSZ) Hét­főn Új-Delhiben megnyílt a dél-ázsiai országok regionális értekezlete, amelynek munká­jában India, Pakisztán, Bang­lades, Sri Lanka, Nepál, Bhu­tán és a Maldiv Köztársaság külügyminisztere vesz részt .0. (Salzburg, APA) Az ausztriai Klessheimben hétfőn megbeszélést tartott Hans- Dietrich Genscher nyugatné­met és Erwin Lanc osztrák külügyminiszter. A megbeszé­lésen szó volt a kelet-nyugati viszonyról és a madridi érte­kezletről is.­­ (Róma, UPI) Vasárnap este lejárt az a második ulti­mátum is, amelyet Emanuela Orlandi elrablói szabtak Meh­­met Ali Agca, a pápa merény­lője szabadon bocsátására. A rendőrség szerint ez a máso­dik ultimátum is megtévesz­tés volt, tekintettel arra, hogy a­­magát megnevezni nem akaró telefonáló semmivel sem tudta bizonyítani, hogy kapcsolatban lenne Emanuela Orlandi elrab­lóival. A kislány sorsáról to­vábbra sincsenek megbízható értesülések.

Next