Magyar Nemzet, 1983. augusztus (46. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

Kedd, 1983. augusztus 2, A Strauss-müvel NAGY ÚR a valóság Ez az egyik tanulsága azoknak a lépéseknek, amelyeket Franz Josef Strauss tett az utóbbi időkben. Smég egy, ami ezzel összefügg: íme, van érdekközösség Európa két fele között az együttműködés parancsoló szükségesség, látja ezt Kelet és Nyungat egyaránt. A "bajor politikus szemlélete változatlanul jobboldali, konzervatív, de — ugyancsak mint eddig — okos és realista. Tudja, hogy más dolog az ellenzék padsoraiból a kormányt bírálni és szenvedélyes követelésekkel szorongatni (mint az a múlt csaknem másfél évtizedben törtérti), s megintcsak más a hatalom birtokában nemzetközi politikát csinálni és vállalni ezért a világ előtt a felelősséget. Márpedig az, hogy földrészünk két társadalmilag különböző részre oszlik — tény. Együtt kell élni — realitás. Minél élénkebb közöttük a kapcsolat — annál jobb: mindkettőjüknek. Ezt ismerte el E. J. S., akinek pártja immár négy miniszteri széket foglal el Bonnban. S ezért mondta, a politikában ritka őszinteséggel, három szocialista országban tett meglehetősen barátságos látogatások után, korábbi önmagára és a hajdani ellenzéki tirádákra célozva .Abban különbözöm másoktól, hogy nem esem saját propagandám áldozatául. Nem mindenki rendelkezik azzal az adottsággal, hogy történelmi távlatokban gondolkozzék.” E magatartása természetesen egyszer ismét változhat, ha úgy véli, hogy a politikai opportunitás mást követel, de most azzal a nyílt szándékkal robbant bele az események láncolataiba, hogy megváltoztatja a róla alkotott képet — szavaival — azt a hamis ábrázolást, mely szerint ott áll „bunkóval, fogát csattogtatja és várban forgó szemmel, azt kérdi, hol egy kommunista, akit agyonüthet”. MI TÖRTÉNT júliusban? Először is a bajor politikus nemcsak nem ellenezte, hanem az ő kifejezésével élve, „maga hozott össze” egymilliárd márkás hitelt az NDK számára, amit egyébként a nyugatnémet bankok nagyon szívesen adtak, lévén rá állami garancia. Ez volt az első meglepetés. Később magánlátogatásra, családostól Lengyelországba, Csehszlovákiába és az NDK-ba utazott. Valóban volt erre személyes oka, de a célja politikai. S ekkor következett a második meglepetés. Varsóban, ahol magas szinten fogadták, kijelentette: tapasztalatai jobbak, mint amilyet az otthoni sajtóbeszámolók alapján várt. A rendkívüli állapot feloldása a helyes úton tett első lépés, Lengyelországot (ez nyílt elismerés) helyes volt megmenteni a káosztól. Következett egy a sajtóban kellőképpen nem értékelt mondat: az NSZK-ból a jövőben ne „szeretetcsomagokat” küldjenek ide, hanem szabályos gazdasági-pénzügyi eszközökkel járuljanak az ország gazdaságának helyrehozatalához. Értsd: Lengyelország úgy, ahogy van, a mai Európa szilárd tényezője és vele nem jótékonysági, nem az újabb változások lehetőségére kacsintgató magatartást kell tanúsítani, hanem normális üzleti viszonyt kifejleszteni. Tanácskozott Prágában, majd útjának legnagyobb feltűnést keltő állomására, az NDK-ba érkezett. A Werbellin tónál, ahol más neves nyugatnémet politikusok is megfordultak, mint Helmut Schmidt és Hans-Jochen Vogel . Erich Honecker ebéden látta vendégül a Strauss családot, majd a két politikus kétórás beszélgetést folytatott. A Neues Deutschland az eszmecsere nemzetközi visszhangját összefoglalva, idézte a Westdeutsche Allgemeine Zeitungot, amely úgy kommentálta a találkozót, hogy Strauss értésre adta: a jövőben a tények alapján akar politizálni. Honecker a maga részéről reálpolitikusnak mutatkozik, amikor hosszú távon kereszténydemokrata kormánnyal számol Bonnban, és Straussban e politika jelentős képviselőjét látja — írta a cikk. Továbbá, (ugyancsak az NDK központi lapjának idézésében), Strauss látogatásával a három országban, kimutatta, „a keleti politika rendkívül értékes számára”. Nem mindenben volt azonos nézeten a két politikus. A bajor vendég szerint egy európai háború veszélye egyenlő a nullával, és reméli, hogy az amerikai rekétatelepítés nem rontja meg az NDK—NSZK- viszonyt. Beszélgető pártnere ebben nem értett vele egyet. Ami a két német állam kapcsolatait egyéb vonatkozásokban illeti, több kényesnek tartott kérdés is napirendre került. Honecker kijelentette (a nyugatnémet sajtóban sűrűn felhánytorgatott témával kapcsolatban), hogy az NDK határőrsége a nyugatnémet oldalról elkövetett határsértések esetében is igyekszik nagyvonalúan eljárni, ami pedig a nyugatról az NDK-ba utazók kötelező pénzbeváltását illeti. Strauss elismerte: most lett tudatossá benne, milyen nagy spekulációs üzletek jönnek létre a feketepiaci kurzus felhasználásával. MEGNÉZTE a boltokat és a vendéglőket, s látta, vannak, akik az ottani alacsony árakkal és az említett feketepiaci kurzussal visszaélve, meggazdagszanak. „Ha erre az NSZK-ban megoldást találnának, a kötelező átváltás kérdése gyorsan lekerülne az asztalra ” Ez a megállapítás szokatlanul hangzott a nyugatnémet közvélemény fülében, másképp, mint sajtójuk állandóan ismétlődő szemrehányásai. A hamburgi Die Zeit nemrég azt írta, hogy az NDK- ra nem lehet nyomást gyakorolni". De tárgyalni — mint a rémek mutatják — igen. A vendég később, magyarázatul, kijelentette: alapvető szemlélete nem változott, de módszerei rugalmasabbak lettek. Mint láttuk, a rakétafegyverkezés tekintetében a két vélemény messze esik egymástól. Mégis (vagy éppen ezért) szinte biztos, hogy a Straussművelet egyik célja annak a rossz hatásnak az enyhítése, amelyet a Pershing-telepítések okozhatnak. Strauss minden bizonnyal egyeztette lépéseit Helmut Kohllal, nem véletlen, hogy az a bizonyos egymilliárdos ügylet közvetlenül a kancellár moszkvai látogatása előtt jött létre. Ebbe az irányba mutat a bajor miniszterelnök idézett kijelentése, hogy reméli, a kilövőállások felállítása nem rontja majd az NDK —NSZK viszonyt.’ NEM LEHET figyelmen kívül hagyni, hogy a bajor miniszterelnöknek, aki a kormányban helyet foglaló Keresztényszociális Unió elnöke ugyan, de maga nem kapott olyan miniszteri széket, amilyet szeretett volna, s így nem költözött Bonnba, egyéni politikai okai is lehettek az enyhülési különúttal. Ha másképpen nem megy , így mutatja meg, hogy még mindig valaki, nemcsak bajor, hanem európai méretű politikus. Régebbi, a keleti szerződéseket elmarasztaló az NDK iránt éles hangnemet használó magatartásával szemben most így hoz valami egyénit, teremt magának új profilt. Az indíték azonban ezúttal nem fontos igaz, a nyugatnémet polgári sajtó egy része bosszankodva figyelte lépéseit: nem illettek bele sem a Straussról, sem a meglátogatott országokról kialakított összképbe. S mi több, Strausst saját jobboldala támadja: soha nem kapott olyan kevés szavazatot pártjában, mint most júliusban, elnökké választásakor. Valójában és a dolog lényegét tekintve a Strauss látogatássorozata mégsem volt különút. Tüstént és nyíltan helyeselt neki Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter. A valóság elismerése ez a tényé, hogy alapjában a keresztényliberális kormány sem járhat más úton, mint elődje. Ez európai érdek, amely nem iróniát érdemel, hanem pozitív értékelést. Tatár Imre Mór Nemzet A kölcsönös megismerés és megértés nyelvén Folyik az eszperantisták eszmecseréje KÖZÉLETI HÍREK Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára megkezdte rendes évi szabadságát. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke befejezte évi rendes szabadságát. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Pierre Aubert-nek, a Svájci Államszövetség elnökének hazája nemzeti ünnepe alkalmából. Robert Beaujon, Svájc budapesti nagykövete Hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Hetényi István pénzügyminiszter, Nagy János külügyminisztériumi államtitkár, Ónczó György közlekedési miniszterhelyettes, valamint a politikai, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet több más képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Csikós-Nagy Béla államtitkárnak, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének meghívására hétfőn Bjambja Kincsinpeldzse miniszternek, a mongol anyagi-ellátási állami bizottság elnökének vezetésével delegáció érkezett hazánkba. A küldöttség tanulmányozza az anyag- és energiatakarékossági programokat, a készlet- és raktárgazdálkodás egyes kérdééseit, valamint az ár és az ösztönzők szerepét a természeti erőforrások racionális hasznosításában. I A 68. világkongresszus munkája Vasárnap délelőtt a Budapest Sportcsarnokban az eszperantó himnusz hangjaival megkezdődött a 68. eszperantó világkongresszus. A nagyszabású találkozót Grégoire Maertens, az Eszperantó Világszövetség elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a 70 országból öszszegyűlt mintegy ötezer eszperantistát, valamint a kongresszus elnökségében helyet foglaló vendégeket, köztük Gáspár Sándort, az Elnöki Tanács helyettes elnökét, a rendezvény fővédnökét és Sarlós Istvánt, a Minisztertanács elnökhelyettesét, a védnöki testület elnökét. Kedves jelenet következett ezután az egyhetes tanácskozással egy időben zajló nemzetközi eszperantista gyermekkongresszus résztvevői és magyar úttörők köszöntötték a küldötteket. Gáspár Sándor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar dolgozók és az eszperantisták világtalálkozójának otthont nyújtó főváros lakosságának nevében köszöntötte a 68. eszperantó világkongresszus valamennyi részvevőjét, majd arról szólt: nem tudni, hogy Bábel legendájának van-e történeti alapja, de az tény, hogy az emberiség egész történelme során nyelvi megosztottságban élt. E helyzet megváltoztatásának szándéka vezette azokat, akik csaknem száz esztendeje lerakták egy közös nyelv, az eszperantó alapjait. Az eszperantóét, amely a kölcsönös megismerés és megértés nyelve, s elősegítheti, hogy a világon létrejött valamennyi szellemi és kulturális érték az egész emberiség közkincsévé váljék. Ezért— folytatta — az eszperantisták mozgalmát az utóbbi évtizedek egyik legtisztább, legnemesebb mozgalmának tekinthetjük. A továbbiakban arról beszélt: minden embert az lelkesít, ha látja munkája eredményét. Ezen a kongresszuson az eszperantisták jelentős sikerekről valóban jó eredményekről adhatnak számot, s ez méltán töltheti el őket büszkeséggel. Gáspár Sándor befejezésül alkotó, eredményes munkát kívánt a kongresszusnak. A vendéglátó magyar eszperantisták nevében Baráth Endre, a Magyar Eszperantó Szövetség főtitkára köszöntötte a mozgalomnak a világ minden tájáról összesereglett tagjait. Elmondotta: népünk joggal érezheti megtisztelőnek, hogy a világszövetség Budapestet választotta a kongresszus színhelyéül. Ez a magyar eszperantó mozgalom elismerése, de ezen túl megbecsülése hazánk nyitott, a békés egymás mellett élés jegyében párbeszédre, kölcsönösen hasznos kapcsolatokra törekvő politikájának is. Ezt követően Grégoire Maertens ismertette számos nemzetközi szervezet üdvözletét, amelyekben eredményes munkát kívánnak a kongresszusnak. A tanácskozás fő témájának bevezető előadását Richard E. Butler, a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) főtitkára, a hírközlési világév főkoordinátora, a kongresszus díszvendége tartotta. A hírközlési világév és a kommunikáció címmel. Hangsúlyozta, hogy a kommunikációnak kulcsfontosságú szerepe van a nemzetek társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésében és a népek közötti megértésben. Áttekintette a távközlés technikai fejlődését, szólt azokról a legégetőbb gondokról, amelyek enyhítéséért az ENSZ közgyűlése 1983-at hírközlési világévvé nyilvánította. Az eszperantistákkal való együttműködés jelentőségére rámutatva kifejezte azt a véleményét: az unió technikai eszközök felhasználásával, az eszperantó világmozgalom pedig a nemzetek és a népek közötti nyelvi korlátok leküzdésével azonos célokért munkálkodik. Délután ünnepségen emlékeztek az eszperantó világszövetség 75 évvel ezelőtti megalakulására. Grégoire Maertens áttekintette az egyre erősödő mozgalom eddigi történetét, s előadásában nagy teret szentelt a világ eszperantistái előtt álló feladatoknak. Ezt követően a különböző országok eszperantó mozgalmának vezetői köszöntötték a kongresszust. Az ünnepség után kezdte meg munkáját a kongresszus nemzetközi egyeteme, melynek egyhetes programjában , az orvostudománytól a környezetvédelemig, a legkülönfélébb témakörökben hangzanak el előadások. A kongresszus szervezői vasárnap egésznapos rendezvényre invitálták a budapestieket a Városligetbe. Kirakodóvásár, táncház és sok más látnivaló várta az érdeklődőket. A színes programcsokor legérdekesebbje az eszperantó fórum volt: az Eszperantó Világszövetség tekintélyes vezetői válaszolnak a fővárosiaknak a nemzetközi nyelvre és a hozzá kapcsolódó mozgalom céljaira, jelenére és jövőjére vonatkozó kérdéseire. Este a Budapest Sportcsarnokban a kongresszus magyar nemzeti estjének kulturális programját tekintették meg a küldöttek. Hétfőn a Budapest Sportcsarnokban szekcióülésekkel, szakmai rendezvényekkel, egyetemi előadásokkal folytatta munkáját a 68. eszperantó világkongresszus. Külön munkacsoportban tanácskoztak az orvos-egészségügyi eszperantisták, ülésezett a mozgalom egyik legerősebb szakmai szervezete, a vasutas eszperantisták nemzetközi szövetsége, és ugyancsak összejövetelt tartottak az eszperantista postások és távirdai dolgozók. Tanácskoztak a rádióamatőr eszperantisták is, akik az MHSZ egyik, a Budapest Sportcsarnokhoz közeli klubjában a kongresszus ideje alatt rádióállomást működtetnek: eszperantó nyelven tájékoztatják a világ rádióamatőreit a budapesti rendezvény eseményeiről. Folytatódott a nemzetközi kongresszusi egyetem: az intelligencia méréséről és örökléséről, valamint Konfuciusz közgazdasági gondolatairól hangzottak el előadások — eszperantó nyelven. Délután rendezték a nemzetközi eszperantó szövetség szakmai szervezeteinek együttes közgyűlését, amelyen a különböző csoportok tagjait egyaránt érdeklő kérdéseket vitatták meg. Szó esett a többi között arról, hogy miként lehetne az eszperantó mozgalom propagandáját, s felmerült egy új, valamennyi szakmai szervezet igényének megfelelő közös újság létrehozásának gondolata. Összejövetelt tartottak az eszperantista képzőművészeik is, akiknek szervezete tavaly óta tartozik a világszövetség kötelékébe. A nyolc országból érkezett alkotók a Budapest Sportcsarnokban rögtönzött festmény és szoborkiállításon mutatták be munkáikat s a szekcióülésen elhatározták : kezdeményezni fogják eszperantó nyelvű nemzetközi alkotótáborok szervezését. A nap folyamán számos különleges témával foglalkozó munkacsoport is ülést tartott, így például tanácskoztak a vegetáriánus és a naturista eszperantisták. Ugyancsak külön üléseztek a mozgalom filológus tagjai és megbeszélést tartott a japán eredetű, GO elnevezésű logikai játék nemzetközi eszperantó ligája. Az idegenforgalommal foglalkozó eszperantisták nyilvános ülésen vitatták meg, miként segítheti a turizmus a mozgalom még szélesebb körűvé válását. A Pataky István művelődési központban délután megkezdődtek az eszperantó nyelvű színházi előadások. Este a csillebérci úttörőtáborban nemzetközi gyermektábor nyílt a világkongresszuson részt vevő szülők gyermekeinek részvételével. A Budapest Sportcsarnokban nagysikerű kórusestet rendeztek, amelyen bolgár, lengyel és magyardalosok léptek fel. 3 Megkezdődött a német nyelvtanárok nemzetközi értekezlete Hétfőn, Budapesten a Corvin Filmszínházban megkezdte munkáját a németnyelvtanárok nemzetközi szövetségének VII. kongresszusa. Kari Hyldgaardt Jensert elnök üdvözölte az ötven országból összegyűlt, ezer küldöttet. Majd Köpeczi Béla művelődési miniszter köszöntötte az augusztus 5-ig tartó eszmecsere részvevőit. Kiemelte: nagy megtiszteltetés, hogy első alkalommal, amikor nem német nyelvű országban tartják a szövetség kongreszszusát, éppen hazánkat választották a tanácskozás színhelyéül. A mai magyarország kulturális életére a nyitottság és, amennyire lehetséges, az egyetemesség keresése a jellemző — mondotta. Az a tény, hogy nyelvünk kevésbé elterjedt, arra kötelez bennünket, hogy mindenki számára lehetővé tegyük valamilyen idegen nyelv megtanulását. Napjainkban az idegen nyelv ismerete objektív szükségszerűség, nemcsak kulturális, de gazdasági érdekeink is ezt kívánják. A kongreszszustól azt reméljük, hogy segítséget ad a magyar nyelv pedagógusainak is — nemcsak a germanistáknak — az új módszerek megismeréséhez, különösen a felnőttoktatásban. Fontos ez a tanácskozás azért is, mert ebben a feszültséggel terhes világunkban talán nem hiába hangsúlyozzuk a nyelvi kommunikáció jelentőségét, azért, hogy egymást jobban megismerjük, ily módon értékeinket kölcsönösen megbecsüljük, s megvédjük az emberiség legfőbb javát, a békét. Délelőtt két előadásra került sor. Mádl Antal professzor, az ELTE német tanszékének vezetője áttekintette a német nyelv és kultúra történetét Magyarországon. Kari Hyldgaard- Jensen — a tanácskozás fő témájáról — a német nyelvoktatás idegen nyelvi környezetben, ennek lehetőségeiről, feltételeiről és korlátairól tartott előadást. Délután a kongresszus tizennégy szekcióban folytatta munkáját. A négy nap alatt több mint 240 előadás — köztük negyven magyar szakemberé — hangzik el. Harmincöt éves a csillebérci tábor Vasárnap ünnepelte 35. „születésnapját” a Csillebérci Vezetőképző- és Úttörőtábor, ahol a kapuk megnyitása óta nyaranta 10 ezer gyermek tölti vakációjának egy részét élményekben, vidámságban gazdagon, 10—12 napos táborozáson. A jubileumi ünnepségen az 1200 táborozón kívül mintegy kétszáz meghívott vendég is részt vett: a tábor egykori vezetői, építői, az úttörő-paradicsom tevékenységét segítő állami, társadalmi szervek és intézmények képviselői. Ott voltak a „Politizálás a tizenévesek körében” címmel megrendezett nemzetközi szeminárium részvevői, a Csehszlovákiából, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársaságból és a Szovjetunióból érkezett útözővezetők, iskolák, intézmények képviselői. Ballner Károly, a tábor vezetője tartott tájékoztatót a tábor jelenlegi életéről, az úttörőmozgalom életében elfoglalt helyéről. Ezt követően Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára mondott ünnepi beszédet. Rámutatott arra, hogy a csillebérci születésnap másra emlékezteti a nagyapát, a fiút és unokát. A nagyapáknak, az idős kommunisták nemzedékének az új, a jobb társadalomhoz vezető út kiemelkedő állomásaként fontos Csillebérc, a felszabadulás előtti illegális harc, s az utána következő országépítés egyik jelképe, emlékhelye ez. A fiúk nemzedékének az akkori s a mai Csillebérc a megvalósult álom jelképe. Nekik indulásuk színhelyét, emberré válásuk műhelyét jelentették a csillebérci táborozások. A ma nemzedékének Csillebérc a példa: úttörővezetők ezreinek, kisdobosok és úttörők százezreinek a nagytábor hosszú éveken át romantikát jelentett, erdőt, természetet, tudást, biztatást ahhoz, amire az iskolában, a patban vállalkoztak. Varga László a tábor vezetőjének átadta a KISZ központi bizottsága vörös selyemzászlóját. A tábor hazai és külföldi lakói nagyszabású gálaműsorral köszöntötték a vendégeket és az ünnepet, majd a részvevők megtekintették a tábor létesítményeit, a Csillebérc történetét bemutató állandó kiállítást.