Magyar Nemzet, 1983. október (46. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

o s véget kellene vetni az újabb nukleáris fegyverfajták kifej­lesztésének, a meglevők kor­­s­zerűsítésének.­­ A Magyar Népköztársa­ság közvetlenül érdekelt olyan megállapodásban, hogy ne he­­lyezzzenek el nukleáris fegy­vereket ott, ahol még nincse­nek, s ne növeljék a mennyi­ségüket ott, arról már vannak. Nagymértékben­ elősegítené a bizalom és a nemzetközi biz­tonság erősödését, ha mind Európában, mind a világ más részein al, mi egy vérmentes és békeövezeteket alakíthatnának ki. — Szeretném külön hangsú­lyozni, mennyire nagy jelen­tőségűnek tartom a Varsói Szerződés tagállamai által az idén januári prágai ülésükön tett azon javaslatot, amely in­dítványozza a NATO tagálla­mainak, hogy kössenek velük szerződést a katonai erő alkal­mazásáról való kölcsönös le­mondásról és a békés kapcso­latok fenntartásáról. — Magyarországot sok más európai országgal együtt nyug­talanítja az új típusú amerikai nukleáris eszközök tervezett nyugat-európai telepítése. A meglevő stratégiai egyensúly megbontása messzemenő kö­vetkezményekkel járhat nem­csak Európa, hanem az egész világ békéjére és biztonságára. Meggyőződésünk, hogy a leg­jobb megoldás Európa teljes atomfegyver-mentesítése lenne, és erről a célról nem mon­dunk le. Addig pedig, amíg e cél elérését a nemzetközi hely­zet alakulása lehetővé teszi, a legelfogadhatóbb megoldást a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök számának csökkenté­sében, és semmiképpen sem növelésében látjuk. Madrid jelentősége — Elnök Úr! Három évig tartó tárgyalássorozat után a madridi európai biztonsági és együttműködési találkozó tar­talmas és kiegyensúlyozot zá­ródokumentum elfogadásával fejezte be­­munkáját. E záró­dokumentum hosszú évek óta az első lényeges és széles körű kelet-nyugati­­ megállapodás, aminek jelentőségét az adott nemzetközi helyzetben aligha szükséges külön hangsúlyoz­nom. Kivételesen fontosnak tartjuk, hogy a találkozó úgy döntött: öszehívja az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszerelés­sel foglalkozó konferenciát.­­ A Magyar Népköztársa­ság kormánya a maga részéről ezentúl is arra törekszik, hogy miként eddig, a jövő­ben is hiányalanul végrehajtsa a helsinki záróokmány és a madridi záródokumentum el­veit és ajánlásait. Megtisztel­tetésként fogadjuk, hogy 1985- ben Budapest lesz a madridi találkozó által elhatározott kulturális fórum színhelye, s megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy e fontos rendez­vény sikeres legyen — mondta Losonczi Pál, majd kitért a nemzetközi politika egyéb vo­natkozásaira, s ezt követően így folytatta: — Elnök Úr! A nemzetközi kapcsolatok romlása, a világ­­gazdaság elhúzódó válsága és bizonyos politikai indítékú lé­pések folyamatosan kedvezőt­len hatással vannak a nemzet­közi gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és műszaki-tudomá­nyos együttműködés szinte minden területére. Ez megne­hezíti a nemzetközi munka­­megosztásban különösen érde­kelt országok, köztük Magyar­­ország helyzetét is.­­ Köztudott, hogy a Magyar Népköztársaság tagja a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának, e nyitott gazdasági közösségnek, élvezi a szocialis­ta államok együttműködéséből eredő biztonságot és előnyöket. Országunk azonban komolyan érdekelt a valamennyi állam­hoz fűződő gazdasági kapcso­latok erősítésében is, függetle­nül azok társadalmi berendez­kedésétől és politikai hovatar­tozásától.­­ A Magyar Népköztársa­ság úgy ítéli meg, hogy a nem­zetközi kapcsolatokra oly ká­ros előítéletekkel, nemzeti gyűlölködéssel, elzárkózással szemben a legjobb eszköz egy­más megismerése. Ez kormá­nyunk kiindulópontja az em­beri kapcsolatok és az emberi jogok vonatkozásában is. A szocialista Magyarországnak e területen sincs szégyellni vagy rejtegetni valója. Mi az embe­ri jogok szférájából nem fe­lejtjük ki az élethez és a mun­kához való alapvető jogot, s nem értünk egyet azokkal, akik szűkebbre vonják az emberi jogok körét. Felelősség a békéért — Elvi álláspontunk az, hogy a nemzetközi közösségnek el­sősorban az emberi jogok tö­meges és durva megsértésére kell felhívnia a figyelmet. Ezek közül külön is kiemelem az apartheid, a faj, a bőrszín, a nemzeti kisebbségi hovatarto­zás és a hitfelekezet alapján előforduló jogsértő megkülön­böztetéseket. Sajnos, az ilyesmi sok országban mindennapos jelenség. A Magyar Népköz­­társaság ezt határozottan el­ítéli.­­ A magyar kormány úgy véli, hogy erőfeszítéseinket az ilyen gyakorlat megszüntetésé­re kell összpontosítani, nem pedig olyan propagandakam­pányok szervezésére, amelyek az emberi jogok nemes eszmé­nyeit tőlük idegen politikai szándékok eszközeivé alacso­­nyítják. — Elnök Úr! Minél feszül­tebb a nemzetközi helyzet, an­nál inkább nő minden egyes állam felelőssége a békéért. A magyar kormány, a felelősség ráeső részét vállalva, minde­nütt, ahol erre adottságainál fogva lehetősége van, a párbe­széd­ a tárgyalások alternatí­váját állítja szembe a konfron­­tációs törekvésekkel. Úgy vél­jük, hogy ebben, miként a vi­ták békés, tárgyalásos rende­zésében, az ENSZ-nek jelentős szerepet kell betöltenie.­­ A Magyar Népköztársa­ság eddig is partnere volt és ezután, is partnere kíván lenni minden kormánynak a béke erősítését célzó nemzetközi együttműködésben. Meggyőző­désünk, hogy nincs az a vitás kérdés, amelyet ne lehetne bé­késen, tárgyalások útján ren­dezni. A leghatározottabban elvetjük azt a korunkban ön­gyilkos alternatívát, hogy a fegyverek mondják ki a végső szót — fejezte be beszédét Losonczi Pál. A délutáni ülésen Losonczi Pálon kívül Ecuador elnöke, valamint Zambia, Irak, Kuvait és Spanyolország külügymi­nisztere mondott beszédet. Az ülés után az ENSZ-palotában fogadást tartottak, amelyet Ja­­vier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára adott az ülésszakon, illetve az Indira Gandhi által azzal párhuzamosan összehí­vott csúcstalálkozón részt vevő állam- és kormányfők tiszte­letére. A fogadáson az Elnöki Ta­nács elnöke mellett magyar részről jelen volt dr. Várkonyi Péter külügyminiszter, Hollai Imre külügyminiszter-helyet­tes és dr. Somogyi Ferenc, a magyar ENSZ-képviselet ideig­lenes ügyvivője. Losonczi Pál és Várkonyi Péter New York-i találkozói Losonczi Pál pénteken New Yorkban részt vett és rövid pohárköszöntőt mondott azon­­ az ebéden, amelyet Henryk Jablonski, a lengyel államta­nács elnöke adott. Az Elnöki Tanács elnökét pénteken délután, az állandó magyar ENSZ-képviselet épü­letében felkereste Isidoro Malmierca Peoli kubai kül­ügyminiszter. Pénteken délután Losonczi Pál találkozott Szpirosz Kip­­rianuval, a Ciprusi Köztársa­ság elnökével. Este a magyar államfő ta­lálkozott a New Yorkban mű­ködő magyar képviseletek munkatársaival és családtag­jaikkal, s tájékoztatót tartott számukra időszerű politikai kérdésekről. Dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter pénteken délelőtt újabb három kollégájával ta­lálkozott és folytatott megbe­szélést bilaterális és nemzet­közi kérdésekről. Elsőként Abdel Halim Khaddam szíriai külügyminiszterrel, majd Marvan Al-Kasszem jordániai külügyminiszterrel tárgyalt. Ezután került sor megbeszé­lésére Rashleigh E. Jackson­­nal, Guayana külügyminiszte­rével. Milew Xrmzot Tudósítónk telex­c­ inte*­* Diplomáciai nagy­üzem az ENSZ székhelyén New York, szeptember 30. Sikeres és hasznos volt az állam- és kormányfők két csúcstalálkozója, amelynek keddi ülésén szólalt fel Loson­czi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke is. A csütörtöki második eszmecsere lapzártánk után fejeződött be.­­és a sajtónak adott tájékoztatás szerint a zárt ajtók mögötti ülésen (ahol ezúttal huszonkét vezető vett részt) Trudeau kanadai mi­niszterelnök megköszönte In­dira Gandhinak e tanácskozás kezdeményezését. Maga az in­diai miniszterelnök az eszme­csere létrejöttét fontos ered­ménynek minősítette, s kiemel­te az elhangzott nézetek, ja­vaslatok változatosságát és egy­úttal a megbeszélések baráti légkörét. E csúcsszintű kerekasztal-ér­­tekezletnek a fő témája a fegy­verkezés megfékezése, vagyis a biztonság és a gazdasági fejlő­dés, s a kettő mindenki által hangsúlyozott elválaszthatat­lan kapcsolata volt. Ahogyan a pénteken az ENSZ-ülésszak folytatódó általános vitájában Henryk Jablonski lengyel ál­­­lamfő megállapította, „ez az eszmecsere bizonyította, hogy még a mostanihoz hasonló fe­­­szült nemzetközi helyzetben is van lehetőség a párbeszédre és a közös megoldáskeresésre korunk valóban legbonyolul­tabb problémáiban”. A lengyel államelnök rámu­tatott, hogy a kelet-nyugati feszültség sajnos világméretek­ben érezteti hatását, éppen ezért lenne üdvös e viszony­ban javulást elérni. Más kér­dés, hogy az ENSZ-vita tanú­sága szerint egyelőre másként ítélik meg a kialakult helyze­tért való felelősséget a Kelet és a Nyugat felszólalói. Ugyan­akkor jóformán valamennyi európai szónok sürgette Moszkva és Washington dialó­gusát, a méltatott madridi kompromisszumhoz hasonló feszültségenyhítő lépéseket, és persze központi téma volt a genfi tárgyalások látható holt­pontja. A pénteki The New York Times idézi a csütörtök délutáni (magyar idő szerint késő esti) vitából Losonczi Pál szavait arról, hogy a Nyugat­nak válaszolnia kellene a szo­cialista országok különböző bé­kekezdeményezéseire, és főleg készséget mutatni — mint a Szovjetunió tette — az atom­fegyver elsőnek való használa­táról történő lemondásra. Az államfői csúcstalálkozón egyébként csütörtökön is nagy hangsúlyt kapott a követelés a nemzetközi pénzügyi rendszer megreformálásába. Amint Nye­rere tanzániai elnök és mások is kifejtették, ez korántsem je­lenti a valutaalap megtagadá­sát, hanem a feltételek és szer­vezetek megjavításának szük­ségességét. S ahogyan Palme svéd kormányfő fogalmazta, ez is egyike a közös és globális gondoknak, márpedig „a vál­ságban és a biztonságban egy­aránt osztozunk mindannyian”. A két magas szintű eszme­csere nyomán egybehangzó volt a vélemény: e párbeszédnek ilyen vagy más, egyelőre még meg nem határozott formában folytatódnia kell — miként az ENSZ-ben és környékén, ahol szokás szerint teljes működés­ben van a két- és többoldalú diplomáciai dialógusok nagy­üzeme, amelyből a héten az Elnöki Tanács elnöke és Vár­­konyi Péter külügyminiszter is aktívan kivette részét. A Közel-Kelet ügyei minden ősszel jelentős helyet kapnak ebben az általános diplomáciai párbeszédben, ám most a liba­noni válság még inkább előtér­­­be tolta ezt a témakört. Pén­teken nagy várakozás előzte meg Khaddam szíriai és Shultz amerikai külügyminiszter ma­gyar idő szerint esti találkozó­ját. A szíriai—amerikai megbe­szélésre egy nappal azután ke­rült sor, hogy a washingtoni szenátus — már választási évet jelező feltűnő demokrata—re­publikánus megosztásban — megadta a Reapan-kormány­­nak a másféléves felhatalma­­zást tengerészgyalogosai Liba­nonban tartására. Ugyanakkor amerikai megfigyelők szerint mind a térségben, mind az ENSZ-beli diplomáciában Khaddam kezében vannak a fő ütőkártyák, és ezt Washington­nak tudomásul kellene vennie. Némelyek szerint erre legalább is a State Departmentben meg­volna a hajlandóság, viszont Scultz helyzetét és alkudozási pozícióját tagadhatatlanul meg­nehezíti, hogy sem Gemajel kormánya és az­ amerikai el­­képzések közt nincs százszá­zalékos összhang, sem pedig Washington nyugat-európai partnereivel nem teljes a né­zetazonosság a közös szerep­­vállalás ellenére. , Avar János Jurij Andropov válasza a Lutheránus Világszövetségnek Genfből jelenti az ADN. Jurij Andropovnak a Luthe­ránus Világszövetség békefel­hívására küldött válasza arról tanúskodik, hogy a Szovjet­uniónak érdekében áll a vi­lágbéke megőrzése — nyilat­kozta Anza A. Leírni, a szö­vetség főtitkárhelyettese. A szovjet államfő a világ­­szövetségnek küldött üzeneté­ben hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió eredményeket akar elérni a genfi tárgyalá­sokon, ezért számos enged­ményt tett már. Eközben az Egyesült Államok megalapo­zatlan álláspontot képvisel és egyoldalú leszerelést követel a Szovjetuniótól. ..Nekünk komoly gondot okoznak azoknak a kormá­nyoknak a nyilatkozatai és cselekedetei, amelyek félváll­ról veszik az emberiséget fe­nyegető nukleáris veszélyt” — mutatott rá Anza Lema. A Margaret Th­atcher éles hangú megnyilatkozása Londonból jelenti az MTI. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök csütörtökön éjjel Washingtonban, az ottani Churchill-alapítvány emlék­érmének átvétele alkalmából éles támadást intézett a Szov­jetunió ellen. Az időszerű fegyverzetkor­látozási problémák felé for­dulva a miniszterelnök azt mondta, a Szovjetuniónak — amelyet az általa elmondot­tak, s „nem a vágyaink” sze­rint kell megítélni — ,,feltett szándéka a katonai fölény”, rugalmas tárgyalási pozíciója pedig csak látszat, „a közvé­lemény félreveztésére, nem pedig a tárgyalások előmoz­dítására hivatott”, ennélfogva a Szovjetunióval szemben a legkisebb „megingásnak” vagy „katonai gyengeségnek” sincs helye. Denis Healey, a Munkáspárt alvezére és „árnyékkülügymi­nisztere” szerint a beszéd „rendkívül veszélyes és za­varó” megnyilatkozás volt: a miniszterelnök ,,a karzaton ülőknek ahhoz a csoportjához beszélt, amely kereszteshábo­rút akar indítani a Szovjet­unió ellen”. A Likud és a Alrnkáspiírt sikertelen koalíciós kísérlett Kairóból jelenti az MTI. A jeruzsálemi rádió jelentése szerint összeomlottak a kor­mányzó izraeli Likud-tömb és az ellenzéki Munkapárt tár­gyalásai, amelyek folyamán megvizsgálták, hogy talál­nak-e alapot a koalíciós kor­mányzásra. A nemleges dön­tés a Jud­ak Samir kijelölt miniszterelnök vezette Likud­­blokk és a Simon Peresz irá­nyította Munkapárt koalíciós tanácskozásainak harmadik, pénteki fordulóján született. Peresz újságírók előtt kijelen­tette, hogy a tárgyalások foly­tatásának nincs értelme, mi­vel az ellenzék előterjesztéseit lényegében elv­etették. Szombat, 1983. október 1. Üdvözlő távirat Kína nemlizeti ünnepére A Kínai Népköztársaság megalakulásának 31. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Li Hszien-nien államelnököt és Csao Ce-jangot, az államtanács elnökét.­ ­ Nemcsak Ázsia, hanem az egész világ történelmének egyik jelentős eseménye volt a kí­nai népi forradalom, győzelme. A második világháború utáni korszakból kiemelkedik 1949. október elseje, amely megvál­toztatta az akkori nemzetközi erőviszonyokat. Több száz mil­liós nép szabadult ki a tőkés hatalmak szorításából, Peking a világpolitika többé figyelmen kívül­ nem hagyható tényező­je lett. E forradalmi példa még évekig erőt adott az elnyomot­taknak — Ázsiában, Afriká­ban és Latin-Amerikában —, hogy sorsuk megváltoztatásá­ért harcba szánjanak. A kínai fordulat jelentősége az éhezés és a kiszolgáltatottság elleni küzdelemben még akkor is vi­tathatatlan, ha a világ haladó erőinek kezdeti várakozásai a későbbiekben sok tekintetben nem igazolódtak. A megtorpa­nás évei után a kínai társa­dalomban feltört a változás igé­nye, ennek a felismerése Jük-Ma Lie, a Kínai Népköztár­saság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkal­mából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vet Marjai József, a Mi­nisztertanács­­ elnökhelyettese, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter,­röződött a múlt év őszén meg­tartott XII. kongresszuson, amely több tekintetben egész­séges szembenézést hozott a múlttal. Bár a párt legmagasabb fó­ruma sem változtatta a már ki­alakult államközi kapcsolatok rendszerét, a Szovjetunió és szövetségesei új lehetőségeket láttak, hogy ismétlődő eszme­cseréken tisztázzák a kapcso­latfejlesztés módját Kínával. E folyamat figyelemreméltó állo­mása volt a közelmúltban Mic­hail Kapica szovjet külügymi­niszter-helyettes hivatalos útja Pekingbe, két évtizede nem járt ilyen magas rangú moszk­vai vendég a Nagy Fal mögött. Várakozás előzi meg a koráb­ban megkezdett tárgyalások e hónapban esedékes harmadik fordulóját is. A szocialista or­szágok változatlanul remélik, hogy a jövőben újabb pozitív elemek jelennek meg a Kínai Népköztársasággal fenntartott kapcsolataikban.­­ Rabi Béla ipari minisztériumi államtitkár, Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes, vala­mint gazdasági, társadalmi és kulturális életünk több más képviselője. Jelen volt a buda­pesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Szovjet vezető testületek köszöntő üzenete Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa és Minisztertanácsa táviratban köszöntötte a kí­nai vezetőket a Kínai Nép­­köztársaság kikiáltásának 34. évfordulója alkalmából. „A kínai munkások hosszú éveken át folytatott hősi har­cukkal vívták ki a forradalom történelmi jelentőségű győzel­­m­ét és teremtették meg a nép hatalmát. A Szovjetunió min­dig önzetlenül segítette a kí­nai népet a forradalmi átala­kulások megvalósításában és az új társadalmi rend felépí­téséért folytatott küzdelem­ben” — hangsúlyozzák a táv­iratban. „A háború veszélyének el­hárítása, a béke és a szocia­lizmus helyzetének megszilár­dítása mindkét nép érdeke. A szovjet—kínai kapcsolatok pozitív fejlődése hozzájárul­hatna a két ország előtt álló hosszú távú gazdasági felada­tok megoldásához, és haszná­ra válna a nemzetközi hely­zetnek is” — szögezik le a táviratban. A távirat további sikereket kíván a kínai népnek gazda­sági és kulturális építőmun­kájában, a kínai dolgozók anyagi jólétének növelésében. Pekingi fogadás Pekingből jelenti az MTI: Kína különleges erőfeszítése­ket fog tenni annak érdeké­ben, hogy jószomszédi viszo­nya legyen közvetlen szomszé­daival, jelentette ki Csao Ce­­jang miniszterelnök a Kínai Népköztársaság megalakulásá­nak 34. évfordulója alkalmá­ból rendezett pekingi fogadá­son. „Aktívan elő fogjuk mozdí­tani az együttműködést és a cserét a Kelet-Európában levő szocialista országokkal” — mondotta a kormányfő, majd beszédének egy másik részé­ben megjegyezte: „Várjuk a kínai—szovjet kapcsolatokban meglevő akadályok eltávolítá­­sát és a kapcsolatok normali­zálását." A kínai—amerikai viszonyt illetően Csao Ce­­jang annak a reménynek adott hangot, hogy az tartós fejlődésnek néz elébe, „össz­hangban a két fél között lét­rejött megállapodásokban le­fektetett elvekkel”­. Egyebek­ben leszögezte, hogy „a jelen­legi szünet nélkül nyugtalan, feszült­­és kellemetlen nem­zetközi helyzetben Kína to­vábbra is független külpoli­tikát kíván folytatni, ki fogja venni részét a hegemonizmus ellenzéséből és a világbéke fenntartásából”. Tajvan, Hong­kong és Macao kérdésében a kormányfő az ismert állás­pontot ismételte meg, aláhúz­va: „biztosan el fogjuk érni a haza békés újraegyesítésé­nek nagy célját”. A külpolitika hírei­ ­ (Moszkva, MTI) A Szov­jetunió lakoságának élelmi­szer-ellátásával kapcsolatos kérdést vitatott meg legutóbbi ülésén az SZKP KB Politikai Bizottsága. Megvizsgálta a Szovjetunió zöldség- és gyü­mölcstermesztési minisztériu­mának munkáját és rámutatott arra, hogy az ötéves terv fel­adatainak végrehajtása során született kétségtelen eredmé­nyek ellenére a minisztérium még mindig nem hajtja végre megfelelően a rábízott felada­tokat.­­ (Havanna, MTI) Konkrét megállapodások nélkül, de a párbeszéd fenntartásának le­hetőségével értek véget a sal­­vadori hazafiak és a kormány képviselőinek első hivatalos tárgyalásai. A kolumbiai fővá­rosban tartott találkozó Beli­­sario Betancur kolumbiai ál- Unife közvetítésével jött létre. M CD (Róma, MTI) George Mar­­chais, a Francia Kommunista Párt főtitkára küldöttség élén, október 4-én, hivatalos látoga­tásra Rómába érkezik — kö­zölte pénteken az OEP sajtó­irodája.­­ (Washington, Reuter) Pén­teken Washingtonban befeje­ződött a Nemzetközi Valuta Alap­­ (IMF) és a Világbank éves közgyűlése. A tanácskozá­son a világ 146 országának pénzügyminisztere, valamint több ezer bankár vett részt. O (London, AFP) A légifor­galmi társaságok pilótái nem­zetközi szövetségének igazgató tanácsa (IFALPA) pénteken felszólította a tagszervezeteket, hogy hétfőtől szüntessék be a Szovjetunióba induló légi jára­tok bojkottját. O (Manila, UPI) összetűzé­sek voltak pénteken a Fü­löp­­szigetek fővárosának üzleti ne­gyedében a rohamrendőrök és a Marcol elnök lemondását kö­vetelő tüntetők között.

Next