Magyar Nemzet, 1984. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-01 / 127. szám
si Magyar Nemzetig A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ! Pillantás a városra Nem dicsekvésből mondom, de már öt európai városban jártam: Prágában, Szófiában, Varsóban, Moszkvában és Koppenhágában. Budapestet természetesen mindegyiknél szebbnek találtam. Beszéltem honfitársaimmal, akik San Franciscót és Riót, Párizst és Reykjavíkot is látták. Nekik Budapest ott is hiányzott. A szépségnek persze nincsenek mértékegységei. De a magyar főváros — meggyőződésem — elviszi a pálmát. Nemcsak a Duna két parti szegélye mozgalmas és gyönyörű. Nekem a Józsefváros is tetszik. Mit mondjak: engem még a Baross tér, a Lövölde tér, a Hunyadi tér, az Almássy tér, de még a Teleki tér is álmélkodásra késztet. Egy térség van Budapesten, aminek a láttán télennyáron sietősre fogom a léptem, és csak arra ügyelek, hogy mielőbb magam mögött tudjam. Ez pedig a belváros fekete gyöngyszeme, a Vörösmarty tér. Évtizedek óta nem láttam állványruhátlanul. Ha véletlenül semmit sem borított ácsolat és ázott furnérlemez, akkor a tér névadójának szobrát takarja szürke lepel és szilárd galambguanó. Már azt sem állíthatom, hogy újra itt az idegenforgalmi „szezon”, hiszen az utóbbi néhány esztendőben folyamatosan keresik fel külföldiek a mi kis országunkat. Az utazó első sétája többnyire erre a térre vezet. Sokuk itt vesz búcsút a várostól, ha indul a (szintén feltárt) repülőtérre. Jegyirodák, üzletek, a Gerbeaud, a millenniumi földalatti végállomása, a Vigadó, a Váci utca, a bankok, a buszpályaudvar és a parti szállodasor — itt minden karnyújtásnyira található. Gyakran visz erre az utam, mert nem tudom kikerülni ezt a sorsüldözött teret. És nem értem, hogyan lehetséges, hogy Európa sokak szerint legszebb városának kellős közepén efféle látványosság éktelenkedhessen. Mert amennyiben „objektív nehézségek” miatt nem lehet befejezni az elkezdett rekonstrukciót, miért kezdik mégis el? És ha befejezték, miért nincs készen? És ha készen van, miért dúlják ismét szét? Sajnos, sok ilyen hely van ma Magyarországon. Az a gyanú motoszkál bennem, hogy településeinken két egyenlő nagyságú, ellentétes irányú erő feszül egymásnak. Az egyik: jótékony. Hatására díszburkolatot kap a budapesti Haris-köz és környéke. A másik erő azonban semlegesíti. Fekete olajfoltokat terít az új, elegáns kőlapokra. Állványerdőt emel az alig egy-két éve elkészült és kicsinosított Kígyó utcában. Gödröt, sőt szakadékot váj a frissen elsimított betonútba, ezután kidőlt-bedőlt palánkot von köré. Jön a plakátragasztó. Tudja, hogy ez a fajta girbe-görbe furnérlemezpalánk ércnél is maradandóbb. Ráragasztja tehát, hogy Elton John 44 tonna technikát erősít fel a Budapest Sportcsarnok kupolájára. Hogy Elton John már messze jár, másutt szól a dala? Ezt nem köteles tudni... Csillog-villog a legkisebb nagyáruház, még villanyújságja is van. Átellenben talán már nyugdíjba ment az a talicskás, aki a bezárt ABC-áruházból kitermelt első adag sittet a körúti járókelők cipőjére döntötte. Az egykor vasárnap is nyitva tartó üzlet bunkerre hasonlít. Belül a sötétben alig álcázott teherautó parkol, lépcsőjén búsan bendzsózik egy magányos ingatlankezelő szakember. A magyar városokat és falvakat szeretik a lakóik. Ezt bizonyítja a társadalmi munkában eltöltött sok milliónyi óra, az újonnan átadott létesítmények százai. Világszínvonalú középületeink, hídjaink, templomaink és lakóházaink vannak — szerte az országban. És mellettük szinte biztosan ott ásít a mocskos vízzel telt, ősidők óta árválkodó gödör, utcaszélességben terpeszkedő bádogparaván, amely ki tudja, mit takar. Szorgos munkát biztosan nem. Egyes utcákban mintha a sortatarozás soha nem akarna véget érni, mindenfelé homlokzatnyi színes fátylakat lenget a szél. Hordja a homokot, sarat, szemetet. Ha egy fényes üzlet üvege betörik, deszkával pótolják. Nem átlátszó ugyan, de egyhamar nem is törik majd el. A nemrégiben rendbe hozott Vígszínház mellett egyszerre három horpadt lakókocsiszerűség is horgonyoz a sekélyvizű mesterséges tóban. Odabent elmélyült szakértelemmel keverik a rántást. A külföldi sok jót hallott felőlünk, hát eljött hozzánk. Letekint a Várból, feltekint Gellért püspökre, közben ügyel, nehogy elnyelje valamely alattomos gödör, mocsár. Nem tudom, mit gondol erről a világszép városról. Sejtem, hogy futó benyomások alapján az egész országról és népéről formál képet. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy feltétlenül tetszünk neki. Megy haza Moszkvába, Szófiába, Varsóba, Koppenhágába és Prágába, ahol szintén dolgoznak a városkozmetikusok, de talán tarka rongyok és fügefalevelek nélkül is több diszkrécióval. S talán szervezetebben, gyorsabban. Mi pedig itt maradunk Budapesten, Pécsett, Egerben és Szombathelyen, és csakazért is szeretjük lakóhelyeinket. Szántó György Tibor Konsztantyin Csernyenko és Todor Zsivkov megbeszélései Losonczi Pál vidéki körútja Mongóliában A külpolitikai helyzet ÚJABB HAJÓ semmisült meg a Perzsa-öbölben. A hivatalos iraki hírügynökség jelentéseit alapul véve több nyugati hírszolgálati iroda közölte, hogy az iráni Harg sziget olajkikötőjétől délre iraki repülőgépek „közvetlen és pontos találattal nagy tengeri célpontot semmisítettek meg”. A bagdadi közlésből nem derült ki, hogy a hajó milyen zászló alatt futott. Ezzel megtört a négy napja tartó viszonylagos nyugalom az öbölben. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az el nem kötelezett országok határozattervezetet készítettek elő, amely elítéli a kereskedelmi hajók elleni támadásokat a térségben, és követeli a beszüntetésüket. A tervezet azt javasolja, hogy amennyiben az érintett felek nem hajtják végre a testület ide vonatkozó határozatát, akkor vizsgálják meg, hogy milyen hatékony, a helyzet súlyosságának megfelelő lépéseket lehetne tenni. Bár NATO-körökben hivatalosan azt hangoztatják, hogy az öböl a szövetség érdekövezetén kívül esik, megbízható források úgy vélik: a washingtoni megbeszéléseken konkrét intézkedésekről is szó esett. Egy televíziós nyilatkozatban Thatcher brit miniszterelnök kijelentette: „Nagymértékben egyetértünk az Egyesült Államok nézeteivel, amelyek a velünk folytatott konzultációkon alakultak ki. Először minden diplomáciai eszközt igénybe kell venni a katonai beavatkozás elkerülésére. Ha ez kevésnek bizonyul, a következő lépést azoknak a részvételével kell megfontolni, akik a helyszínen vannak. Harmadsorban pedig rendelkezni kell a megfelelő hadműveleti tervekkel.” Ebbe a stratégiába szorosan illeszkedik, hogy a Szaúd-Arábiának nemrég eljuttatott négyszáz amerikai Stinger típusú rakéta után Kuvait hasonló fegyverek szállítását kérte az Egyesült Államoktól. A Washington Post értesülései szerint egy tizenöt tagú katonai delegáció tartózkodik a közel-keleti államban, hogy „megvizsgálja a sejkség védelmi szükséglét”. . AZ AFRIKAI EGYSÉGSZERVEZET nagykövetei „megdöbbenésüket” fejezték ki Brüsszelben amiatt, hogy a belga kormány kész fogadni Pieter Botha dél-afrikai kormányfőt. Rámutattak, hogy Pretoriának az utóbbi időben mutatott „önmérséklete” és látványos „békülési szándéka” csupán propagandacélú ügyeskedés. „Ha a belga kormány mégis fogadja Bothát, ezt az afrikai országok közössége egyértelműen barátságtalan lépésnek tekinti” — figyelmeztetett a közös állásfoglalás. Brüszszelben egyébként különböző társadalmi szervezetek tüntetésre készülődnek a látogatás alatt. Hasonló tiltakozásra lehet számítani Franciaországban is, jóllehet oda csak magánjellegű programra érkezik a dél-afrikai miniszterelnök. Tizenöt francia társadalmi szervezet ennek ellenére nyilatkozatban követelte látogatásának a lemondását. Pieter Botha egyébként csütörtökön körútja második állomására, Svájcba érkezett. Lisszaboni tárgyalásai után a portugál fővárosban közölték, hogy Soares miniszterelnök a Dél-afrikai Köztársaságba szóló meghívást fogadott el. Ennek az időpontját azonban csak később jelölik ki. Az Elnöki Tanács elnökének csütörtöki programja Ulánbátorból jelenti az MTI. Egynapos vidéki útra indult csütörtökön reggel Ulánbátorból a hivatalos, baráti látogatáson Mongóliában tartózkodó Losonczi Pál és kísérete. Az Elnöki Tanács elnöke — Ny. Dzsagvaralnak, a Nagy Népi Hulál Elnöksége elnökhelyettesének, a párt Politikai Bizottsága póttagjának és más mongol hivatalos személyiségeknek a társaságában . Arhangaj megyében, az ország egyik legszebb erdős-sztyeppés vidékén tett látogatást, amelynek fél Magyarországnál nagyobb területén mintegy 80 ezer ember él. A fővárostól csaknem félezer kilométerre fekvő megyeszékhely, Cecerleg — itt szállt le a különrepülőgép — és a hozzá tartozó megye a Hangáj hegységben található. Lakosainak nagyobb része állattenyésztésből él. A mintegy másfél milliós állatállomány zöme (60 százalék) juh. Érdekesség, hogy a mintegy 20 százalékra rúgó szarvasmarha-állományt szinte kizárólag a jakok adják, ez a magashegyi szarvasmarhafajta, amely Tibetben még vadon is tenyészik. Körülbelül 40 000 hektárnyi szántóterülete is van a megyének, és nem szűkölködik ipari nyersanyagokban — szénben, kénben, rézben, mangánban, márványban és másban — sem. Mindez abból a tájékoztatóból tudható, amelyet a megye vezetői nevében G. Darambadzar, a megyei pártbizottság titkára adott Losonczi Pálnak, a magas rangú vendég ünnepélyes és meleg fogadtatása után. A gazdasági építőmunkában elért eredményeiért Arhangas megye több alkalommal részesült kitüntetésben, magyar segítséggel tufabetonblokk-gyártó üzem épült. Rendkívül hangulatos volt a látogatás az „Októberi Forradalom 60. évfordulója” nevét viselő 10 osztályos iskolában, ahol Losonczi Pált tiszteletbeli úttörővé avatták. A vendégek megtekintették az egykori lámakolostorban berendezett helytörténeti múzeum kiállításait is. Ezt az Ih-Tamir járás mezőgazdasági egyesülésében tett látogatás követte; a vendégek itt betekintést nyerhettek a rideg terelést folytató mongol pásztorok életébe. A hatezer lakosú (ezer családú) járásban a gyermekek és a fiatalok aránya 70 százalék. Állatállományuk meghaladja a 100 000 darabot. Az egynapos vidéki látogat Elnöki Tanács elnöke és kíséri tás egy tejfeldolgozó kisüzemlete visszatért a fővárosba. A megtekintésével zárult, amely látogatás hivatalos programja után — az esti órákban — az pénteken véget ér. Magasszintű szovjet-bolgár tárgyalások Moszkvából jelenti az MTI. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön Moszkvában megbeszélést folytatott Todor Zsivkovval, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkárával, az Államtanács elnökével, aki aznap érkezett rövid baráti látogatásra a szovjet fővárosba. A szívélyes légkörű, a testvéri barátság és a teljes nézetazonosság jegyében lezajlott megbeszélésen Csernyenko és Zsivkov nagy megelégedéssel szólt a szovjet—bolgár kapcsolatok széles körű és dinamikus fejlődéséről. A két ország vezetője megtárgyalt néhány kérdést, amelyek megoldása lehetővé teszi a két párt és a két ország közötti sokoldalú együttműködés további elmélyítését. Konsztantyin Csernyenko és Todor Zsivkov rámutatott: a Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság változatlan törekvése, hogy minden eszközzel hozzájáruljon a szocialista közösség egységének és összeforrottságának további erősítéséhez, a testvéri szocialista országok tevékenységének jobb összehangolásához. Ezzel öszszefüggésben hangsúlyozták a KGST-tagállamok júniusban sorra kerülő legfelsőbb szintű gazdasági értekezletének jelentőségét. A találkozó részvevői kifejezték eltökéltségüket, hogy a Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság — szorosan együttműködve a többi szocialista országgal — folytatja a harcot a termonukleáris háború veszélyének elhárításáért, a béke és a népek közötti megértés megerősítéséért. Az SZKIP főtitkára fogadta Rifat ,Asszadot Moszkvából jelenti az MTI. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön Moszkvában fogadta Rifat Asszadot, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségi tagját, Szíria alelnökét. A találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. A szíriai politikus a hét elején a Legfelső Tanács Elnökségének meghívására érkezett szovjetunióbeli látogatásra. ANATO-tanácskozás közleménye Washingtonból jelenti az MTI. Közlemény és a kelet— nyugati kapcsolatokról szóló „washingtoni nyilatkozat” kiadásával csütörtökön véget ért a NATO-külügyminiszterek Washingtonban megrendezett, háromnapos tanácskozása. A kiadott dokumentumok annak az amerikai irányvonalnak az érvényesülését tükrözik, amely szerint a jelenlegi „megpróbáltatásokkal teli helyzetben” a szövetségesek számára az egység megőrzése a legfontosabb. A záróközlemény ennek megfelelően a szövetség céljainak állandóságát és működésének eredményességét húzza alá, és a stockholmi, továbbá a bécsi konferencián, valamint a genfi leszerelési bizottságban benyújtott amerikai javaslatokat hozza fel példaként a NATO „béketörekvéseinek” igazolására. A kelet-nyugati kapcsolatokról szóló nyilatkozat és a közlemény szinte azonos szavakkal foglal állást a kapcsolatok megromlását előidéző fontos kérdésekben, kifejezve a NATO készségét a tárgyalásokra, ám azokon a változatlan alapokon, amelyek a Szovjetuniót a tárgyalások megszakítására kényszerítették. Kétértelmű a nyilatkozatnak a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokra vonatkozó bekezdése is, amely olyan „kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági együttműködést” sürget, amely „tekintetbe veszi a szövetségesek széles körű biztonsági aggodalmait”. Görögország elhatárolta magát a nyilatkozatnak a genfi tárgyalásokra vonatkozó passzusától, amely egyszerűen felhívja a Szovjetuniót, hogy térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. Két tagország — Görögország és Spanyolország — különvéleményt fejezett ki a nyilatkozatnak azzal a hosszú paragrafusával kapcsolatban is, amely a Szovjetuniót „erőteljes katonai előkészületek folytatásával” vádolja. A NATO-dokumentumok lényegét Shultz külügyminiszter foglalta össze csütörtök déli sajtóértekezletén, rámutatva, hogy az azokban kifejezett NATO-stratégia „központi tétele az elrettentés". Shultz világos sorrendet állított fel az Észak-atlanti Szövetség célkitűzései között, első helyre téve a NATO katonai erejének növelését, másodikra a szolidaritás fokozását és harmadikra „a tagországok folytatódó szándékát a párbeszédre”. A Nrugat számára „a biztonság erősítése, az elrettentési képesség fokozása”, a lényeg — közölte az amerikai külügyminiszter. Reagan elnöknek a NATO-miniszterekkel csütörtökön folytatott félórás tanácskozása előtt elhangzott kijelentését idézve — „ha a Szovjetunió visszatér a genfi tárgyalásokra, az Egyesült Államok kész félúton fogadni őt”. Schultz semmiféle jelét nem adta új amerikai álláspontok előkészítésének a fegyverzetkorlátozás e központi témáiban. Az Egyesült Államok — fejtegette Shultz — megértéssel kezeli a holland kormány nehézségeit, és azt, hogy igyekszik olyan utat találni, amelylyel szövetségi kötelezettségeit is teljesítheti és „belpolitikai problémáin” is úrrá lehet.