Magyar Nemzet, 1984. november (47. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

Csütörtök, 1984. november 1. Mayor Nemzet Az áldozat JÓSLÁSNAK, tragikus elő­relátásnak is érezhetjük a ha­lálhír döbbenetében azt, amit egyik régebbi nyilatkozatá­ban Indira Gandhi megfogal­mazott. A kiemelkedő szemé­lyiséget faggató Oh­ani Fal­ad évekkel ezelőtt azt kérdezte az indiai kormányfőtől, nem fél-e? Nem riasztják-e a kon­­tinesnyi ország szélsőséges in­dulatai, fenyegetései, amelye­ket időnként nem is titkoltak politikai ellenlábasai. Indira Gandhi úgy válaszolt: „Az élet mindig veszélyekkel terhes, de nem hiszem, hogy feltétlenül kerülni kell őket. Úgy gondo­lom, azt kell tennünk, amit helyesnek tartunk. És, ha az kockázatokkal jár, akkor azt is vállalni kell." Mire lehetne legelőbb em­lékezni azokban az órákban, amikor a merénylet körülmé­nyeit még fel sem tárták tel­jesen, és a kormányfő sorsa beteljesedett? Vállalta a ve­szélyt vagy feláldozta magát a népéért ? Valószínűleg mind­két megközelítést visszautasí­taná. Mert ő csak élte azt az életet, amelynek része volt a küzdelem, a terhek viselése, a megpróbáltatás, a tűrés és a szenvedés, majd pedig a fe­lelősség. De ez volt a létele­me, hiszen beleszületett abba a légkörbe, amelyben termé­szetes volt a harc, a tanítás, a jobbért való kiállás. A mi­niszterelnök később is úgy emlékezett vissza gyermekko­rára, hogy az mindenki má­sétól elütött. Nem jutott a szá­mára a felhőtlen játszadozás­ból, a gondtalan időtöltésből, mert már tizenévesen a brit gyarmatosítók ellen szervez­kedő haladó indiai politikusok közvetítője volt. Titkokat le­hetett rábízni, s apjának, Dz­savaharlal Nehrunak korán a harcostársa lett. TERMÉSZETES zárkózott­ságából, ha nagy ritkán enge­dett, s ezekre a kezdetekre utalt, az ifjúságát úgy idézte fel, hogy amolyan Jeanne d'Arcnak érezte magát, aki elég azért az ügyért, amelynek a részesévé avatta a kor. De hitte, mint Indiában annyian, hogy nem hiábavaló az áldo­zatuk. Elérik a szabadulás óráját, s az majd kárpótolja őket mindenért; a független­ség lesz a jutalmuk megabny­­nyi szenvedésükért. Indira Gandhinak ez volt az első is­kolája, s ez maradt a legmeg­határozóbb is, noha stúdiumo­kat végzett a Rabindranath Tagore alapította Vhisna Ba­zalt egyetemen, svájci líceu­mokban, s angliai ,felsőbb is­kolákban. Ezeken az ismere­teit gyarapította, az élet esz­ményét azonban Mahatma Gandhi és annak baráti köre határozta meg. Felnőttként ő is képes volt túllépni a hagyo­mányokon, az ország haladá­sát béklyóba kötő kasztrend­szeren — férjével már ebben is „forradalmár” volt: hindu létére párszi élettársat válasz­tott, a neves lapszerkesztő, Fe­­roz Gandhi személyében. Az első életveszélyes fenyegetést ekkor kapta; az áthághatat­lannak tartott társadalmi ré­tegződés hívei példás bünte­tést szántak neki. Indira Gandhi azonban távolabbra nézett. Alig múlt húszéves, amikor belépett a Nemzeti Kongresszus Pártba, s már mint hivatásos politikus küz­dött a gyarmattartókkal vívott harcban. Bebörtönözték, ki­szabadult, járta az országot, agitált, szervezett, ismét sza-­­badságvesztésre ítélték. Köz­törvényes bűnözők közé rak­ták, megvontak tőle minden kedvezményt, de ő nem tört meg, ahogy édesapja, Nehru, és mindannyiuk példaképe, Mahatma Gandhi sem. A függetlenséggel, 1947-ben új korszak reményében kezd­ték egységes nemzetté ková­csolni a soknemzetiségű, elté­rő szokású, nyelvű országot. A kolmializmus maradvá­nyait, a területi, népességi ösz­­szetartozást figyelmen kívül­­hagyó felosztás azonban rövi­desen éles ellentéteket rob­bantott ki, s ezek falat húz­tak a nagy többségű hindu és a befolyásos mohamedán la­kosság közé, hogy majd a vé­res villongások az indoki—pa­kisztáni háborúba torkollja­nak. A fiatal államnak e meg­próbáltatások között kellett olyan jelleget adni, amely ké­sőbb is érvényesülhetett. Dzsavaharlal Nehru, akkori kormányfő a szintén merény­let áldozatává let Mahatma Gandhi végakaratának is ele­get téve az egységet hirdette meg. A Nehru-kabinetbe bekerült Indira Gandhi is, ezekben az években még csak gyakorol­ta az államgépezet irányítá­sát, de meg kellett tanulnia pártjában a belharcokat is. A Nemzeti Kongresszus konzer­­vatíbb tagjai rendre szembe­szegültek a meghirdetett re­formokkal, s a laza kapcsola­­tú szervezet később mértékte­lenül sok gondot okozott In­­dira Gandhinak, aki 1966-ban Sasztri rövid kormányzása után örökül kapta apja tiszt­ségét a párt és a kabinet élén. VÁRAKOZÁSSAL tekintett akkor a világ a Föld máso­dik legnépesebb országára; a megkülönböztetett figyelem tagadhatatlanul a nőnek is szólt, aki el merte vállalni ezt a nagy felelősséget, amely e hatalmas állam irányításával jár. A harcos évek azonban jó iskolának bizonyultak, Indira Gandhi történelmet írt Indiá­ban azzal a felfogással, amely nemzetközi rangot adott a szubkont­inensnek. A miniszterelnök-asszony független külpolitikát hirde­tett meg, amely kizárta az egyoldalú elkötelezettséget, s megfelelő távolságot tudott tartani az Egyesült Államok­tól, ugyanakkor kiegyensúlyo­zottan jó baráti kapcsolatot épített ki a szocialista orszá­gokkal. A Szovjetunióval a gazdasági együttműködés volt az egyik legfőbb összekötő, és több nagyberuházás segítette megteremteni India nehézipa­rát Az egymás iránti érdeklő­­dés, a sokoldalú kapcsolat­­rendszer fűzte hazánkat is e távoli világhoz, s Indira Gandhi a hagyományos jó vi­szony jegyében látogatott el több ízben is Magyarországra. Budapest és Delhi így a nagy földrajzi messzeség ellenére testvéri közelségbe juthatott e kölcsönösség révén, s Indira Gandhi a napi tizennyolc órás munkanapjaiban is tudott időt szakítani a gondjai felől tu­dakozó magyar vendégeknek. Az indiai miniszterelnöknek azonban ez volt a természetes,­­miképpen az is, hogy a reg­geleket a házába betérő pana­szosok meghallgatásának szen­telte. Ilyenkor egyaránt tu­dott haragos lenni és szelíd, megértő és bosszús, attól füg­gően, milyen mértékű volt a méltánytalanság. Mert ezt az egyet nem tűrte, és honfitár­sai ezért rajongtak érte. Ugyanezért szervezkedtek el­lene azok, akiket rendre uta­sított. Rövid megszakítással csaknem két évtizedig kor­mányzott Indira, s sorba szed­ni hosszú volna, hányszor és mi okból helyezkedtek szem­be vele azok, akik nem tud­ták, vagy nem akarták a gon­dolatmenetét követni. A CSATÁJÁT meg kellett vívnia a nagy vagyonok álla­mosításáért, a földreformter­­vezetért, a beruházások meg­­szavaztatásáért, s külön har­cot folytatott az egyes tagál­lamok túlzott igényeinek, ese­tenként elszakadási kísérle­tüknek a leszereléséért. A bi­­gottság, az elvakultság, a fa­natizmus azonban olyan erő, amelyet a háttérből fel lehet használni a legesztelenebb cél­ra is, s Indiában ezek az in­dulatok szabadultak el, ami­kor a követeléseknek a ter­ror eszközével akartak ér­vényt szerezni. Indira Gandhit néhány hó­nappal ezelőtt szikh szélsősé­gesek nyíltan megfenyegették, a miniszterelnök azonban úgy élt, ahogyan azt Fah­adnak mondta: kész volt feláldozni magát. A világ azonban döb­benten áll az erőszak e friss példája előtt. Népünk is tisz­teleg egy bátor asszony em­lékének, s mélységesen felhá­borodik a gyilkos kezek pusz­tításán, s elítéli a terrorizmus e súlyos megnyilvánulását. Mert nagy értéktől fosztották meg Indiát, és az egész em­beriséget. Zsigovits Edit A közvélemény formálásában nagy szerepe van a politikai könyvkiadásnak A társadalom megbecsüli a kohászok munkáját KÖZÉLETI HÍREK Jefim Pavlovics Szlavszkij, a Szovjetunió középgépipari minisztere, aki Kapolyi László ipari miniszter meg­hívására október 25—31. kö­zött hazánkban tartózkodott, szerdán elutazott Budapest­ről. Magyarországi tartózko­dása során vendéglátójával tárgyalásokat folytatott a két minisztérium együttmű­ködésének időszerű kérdé­seiről és az 1986—1990. évi népgazdasági tervek koordi­nációjával összefüggő felada­tokról. Felkeresett több ipa­ri létesítményt, a többi kö­zött a Paksi Atomerőmű Vál­lalatot is. Jefim Pavlovics Szlavszkijt fogadta Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, és Marjai József miniszterel­nök-helyettes. Pál Lénárd, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság elnöke és Jaromir Obzi­­na, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnökhelyettese, a Tudomá­nyos­ Műszaki és Beruházás­fejlesztési Állami Bizottság elnöke budapesti tárgyalá­saikon értékelték a két or­szág műszaki-tudományos együttműködésének eddigi eredményeit. A csehszlovák miniszterelnök-helyettest fo­gadta Aczél György, az MSZMP PB tagja, a KB tit­kára. A csehszlovák küldött­ség szerdán visszautazott Prágába. A Szovjetszkaja Zsenscsi­­na című lap magyar nyelvű kiadása, a Lás­yok, asszonyok folyóirat­ megjelenésének 25. évfordulója alkalmából októ­ber 25—31. között szovjet küldöttség tet­t látogatást ha­zánkban Vjacseszlav Leoi­­nyevnek, a Pravda kombi­nát- igazgatójának és Valen­­tyina Fedotovának, a Szov­jetszkaja Zsenscsina főszer­kesztőjének vezetésével. A Lapkiadó Vállalat vendége­ként részt vettek a jubileu­mi ünnepségeken. A küldött­ség megbeszélést folytatott Berecz Jánossal, a Népsza­badság főszerkesztőjével. A szovjet delegációt fogadta Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottsága agitá­­ciós és propaganda osztályá­nak vezetője, és Bányász Rezső államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke. Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete foga­dást adott a szovjet küldött­ség, a magyar sajtó képvi­selői, a Lányok, asszonyok szerkesztősége munkatársai részére a lap jubileuma al­kalmából. A Magyar—Szov­jet Baráti Társaság, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és az Or­szágos Béketanács emlékjel­vénnyel, elismerő oklevéllel jutalmazta a Lányok, asszo­nyok szerkesztésében, terjesz­tésében kiemelkedő munkát végző magyar és szovjet munkatársakat.. A testvérmegyei kapcso­latok keretében négy tagú pártmunkás delegáció érke­zett háromnapos látogatásra Borsod megyébe. A Jan Gul­­ko, a Kelet-szlovákiai Párt­­bizottság titkára által veze­tett delegáció ellátogatott a Hollóházi Porcelángyárba, majd Sátoraljaújhelyen is­merkedett a város nevezetes­ségeivel. Művészetpolitikánk időszerű kérdései Aczél György előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak Politikai Akadémiáján szerdán . Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára tartott előadást Művészetpolitikánk időszerű kérdései címmel. Az előadáson megjelenteket — politikai, ideológiai, kultu­rális és művészeti életünk képviselőit — Lakatos Ernő, a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztályának ve­zetője köszöntötte. Az előadás anyagát a Kos­suth Könyvkiadó megjelenteti. V Gyenes András látogatása Borsod megyében Felavatták az ózdi salakfeldolgozó üzemet A KEB elnöke tolmácsol­ta az MSZMP Központi Bi­zottsága, s személyesen Ká­dár János üdvözletét és kö­szönetét az ózdi kohászoknak, valamint a népgazdasági szem­pontból jelentős beruházás tervezőinek, kivitelezőinek és irányítóinak. Hangsúlyozta: a párt és a kormány vezetői, az ország közvéleménye nagy­ra becsülik az ózdi kohászat dolgozóinak eredményes, gaz­daságos tevékenységét. Méltat­ta az új salakfeldolgozó mű jelentőségét, amely eredmé­nyesen járul hozzá a kohászat gazdaságos termeléséhez, fon­tos, tőkés importból szárma­­s­ó alapanyagok helyettesítésé­hez. Az ilyen kezdeményezé­sek — hangoztatta — ered­ményesen segítik gazdasági céljaink megvalósítását­. A munkásgyűlés befejező aktusaként kitüntetéseket és jutalmakat adtak át a beru­házás kivitelezésében részt vett mérnököknek,­ techniku­soknak, szakmunkásoknak. Gyenes András átnyújtotta a Munka Érdemrend arany fo­kozatát Horog Lajosnak, az Ózdi Kohászati Üzemek mű­szaki vezérigazgató-helyette­sének, s további hét kitünte­tettnek a Munka Érdemrend ezüst, hatnak pedig a bronz fokozatát. Ezt követően több mint hetven dolgozó kapott kiváló dolgozó és kiváló ko­hász kitüntetést, illetve jutal­makat. A KEB elnökét Borsod me­gyei látogatása során Miskol­con, a megyei pártbizottság székházában Grósz Károly, a pártbizottság első titkára, La­dányi József, a megyei ta­nács elnöke, valamint Dudla József, a miskolci városi párt­­bizottság első titkára fogad­ta és tájékoztatta a megye és Miskolc város dolgozóinak életéről, a megye politikai és gazdasági helyzetéről, a párt­­szervezetek tevékenységéről. Szerdán ünnepélyes keretek között felavatták az Ózdi Ko­hászati Üzemekben a több mint kétmilliárd forintos költ­séggel létesített salakfel­dolgo­zó művet. Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke — aki látogatáson volt Borsod megyében — helyez­te üzembe a vaaskiválasztó berendezések és a szállító­­szalag elindításával. Ezt követően munkásgyűlést tartottak az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Központ előadó­termében. A részvevőket Pe­­thes András, az Ózdi Kohá­szati üzemek vezérigazgatója üdvözölte, s köszönetet mon­dott a salakfeldolgozó mű ter­■ vezőinek, építőinek, a mun­■ kát segítő kohászati társvál­­­lalatok és a beruházást vég­­­­ző vállalatok dolgozóinak, • majd Gyenes András mondott­­ beszédet. Közlemény Szűrös Mátyás nagy-britanniai látogatásáról A brit kormány meghívásá­ra október 28—31. között lá­togatást tett Nagy-Britanniá­­ban Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. Szűrös Mátyást fogadta Margaret Thatcher miniszter­­elnök, megbeszélést folytatott Sir Geoffrey Howe külügy­miniszterrel, Peter Rees-szel, a pénzügyminisztérium főtit­kárával, a kabinet tagjaival, továbbá Malcolm Rifkind kül­ügyi államminiszterrel. Átte­kintették a nemzetközi és kü­lönösen az európai helyzet időszerű kérdéseit, és véle­ményt cseréltek a magyar— brit kapcsolatok fejlesztésé­nek lehetőségeiről. Szűrös Mátyás találkozott Gordon McLennannel, Nagy- Britannia Kommunista Párt­jának főtitkárával. Megbeszé­lést folytatott a brit politikai élet több más képviselőjével, köztük Robin Cookkal, a munkáspárti „árnyékkormány” tagjával. Látogatást tett Ox­­fordban, a Brasenose College­­ban, ahol tudományos kuta­tókkal találkooott. Kerekasz­­tal-beszélgetésen vett részt a londoni királyi külpolitikai in­tézet szakértőivel, és találko­zott a brit sajtó vezető képvi­selőivel is. Bolgár vendégek a Hazafias Népfront székházában A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa Belgrád rakparti székházában, október 31-én délelőtt Pozsgay Imre főtitkár fogadta a hazájába véglegesen visszatérő Iván Petkovszkit, a Bolgár Kulturális és Tájékoz­tató Központ igazgatóját, va­lamint Nino Nikolovot, a kul­turális központ új igazgató­ját. A találkozón a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára Iván Petkovsz­­kinak a bolgár és a magyar nép barátsága elmélyítéséért végzett kiemelkedő munká­jáért átnyújtotta a Népfront­munkáért kitüntető jelvényt. Párt­kiadók igazgatóinak tanácskozása Budapesten A szocialista országokban működő pártkiadók igazgatói­nak tanácskozása szerdán kez­dődött meg Budapesten, a Magyar Néphadsereg Műve­lődési Házában. A politikai irodalmi kiadók vezetői tíz esztendeje tartanak kétéven­ként tanácskozásokat. A mos­tani találkozón az európai szocialista országok pártki­adóinak vezetői mellett részt vesznek az angolai, az etió­piai, a kubai, a laoszi és a vietnami testvérkiadók igaz­gatói. Az eszmecserét Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitá­ciós és propagandaosztályá­nak vezetője nyitotta meg. El­mondta: az értekezlet legfon­tosabb célja, feladata, hogy elősegítse a testvér­pártok ideológiai titkárainak idei prágai tanácskozásán elfoga­dott határozatok megvalósítá­sát. Ez a fórum is jó alkalom arra, hogy a közös érdekek alapján a kiadók erősítsék együttműködésüket az ideoló­giai munkában, az agitáció és propaganda elméleti alap­jainak kidolgozásában. Egy­úttal lehetőség kínálkozik ar­ra is, hogy előmozdítsák a szocialista építőmunkában ki­érlelt tapasztalatok széles kö­rű terjesztését, közkinccsé té­telét. A politikai­­ könyvki­adásban való alkotó együtt­működés további elmélyítésé­vel az értekezlet hozzájárul az eredmények megismerteté­séhez, az előrehaladást gátló akadályok leküzdését szolgáló erőfeszítések jobb összehan­golásához. Hazánkban a szocialista építés tudati feltételeinek megerősítésében nagy szerepe van a politikai könyvkiadás­nak, így a párt kiadójának, s a Kossuth Könyvkiadó min­den dolgozójának is — mon­dotta. A párt figyelemmel kí­séri és segíti munkájukat, nagyra értékeli azt a négy év­tizedes missziót, amelyet a kiadó betöltött a marxizmus— leninizmus klasszikusai mű­veinek, a hazai és külföldi marxista szerzők írásainak esztétikailag is igényes gondo­zásával és közreadásával. Mindezzel a kiadó jól szolgál­ta az ideológiai munka fej­lesztését, a párt politikájának jobb elméleti megalapozását. A megalakulásának negyve­nedik évfordulóját most ün­neplő Kossuth Kiadó érdemé­nek tekinthető, hogy érzéke­nyen reagál a társadalmi fo­lyamatokra és változásokra, igyekszik lépést tartani a po­litika növekvő szükségleteivel, s ezzel nagymértékben segí­ti a közvélemény helyes orien­tálását, formálását. Lakatos Ernő megnyitója után elsőként Nonn György, a Kossuth Könyvkiadó igazga­tója tartott referátumot az eddigi eredményekről és a jö­vő évi kiadói tervekről. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy jövőre ünnepeljük Lukács György, 1986-ban pedig Kun Béla Születésének 100. évfor­dulóját. A magyar és nem­zetközi munkásmozgalom e két nagy alakjáról a kiadó több művet jelentet meg, s ezeket szívesen a testvérpár­tok kiadóinak rendelkezésére bocsátja. A négynapos tanácskozáson a résztvevők beszámolnak sa­ját kiadóik tevékenységéről, majd ajánlásokat fogadnak el a kiadók közötti együttműkö­dés erősítésére, az ideológiai, az agitációs és propaganda­­munka tennivalóira. 3 Nyers Rezső Kecskemét díszpolgára Kecskemét díszpolgárává választotta a városi tanács Nyers Rezsőt, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ját, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudo­mányi Intézetének tudomá­nyos tanácsadóját, aki 1958 óta országgyűlési­ képviselője Kecskemétnek. A díszpolgári oklevelet szerdán, a város fel­­szabadulásának 40. évforduló­ja alkalmából rendezett ünne­pi tanácsülésen nyújtotta át Nyers Rezsőnek Mező Mihály tanácselnök.

Next