Magyar Nemzet, 1985. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

2 Az iraki-iráni háborúról tárgyal a Közel-Keleten az ENSZ főtitkára Teheránból jeleníti a Reuter: Szaúd-Arábiába, közel-keleti körútja első állomáshelyére érkezett az ENSZ főtitkára. Javier Perez de Cuellar az iraki -iráni konfliktusról tárgyal Szaúd-Arábiában, Ománban, Bahreinben, Katarban és lehetséges, hogy Bagdadba és Teheránba is ellátogat, miután Irak már korábban kijelentette, hogy hajlandó fogadni az ENSZ főtitkárát, szombaton pedig az iráni külügyminisztérium szóvivője is kedvezően nyilatkozott Cuellar látogatásának lehetőségéről. Az IRNA hírügynökség, az iráni külügyminisztérium szóvivőjét idézte, aki kifejtette, hogy Teherán csak részleges tűzszünet megvitatására hajlandó, a háború átfogó rendezésének kérdéseiről nem tárgyal. A múlt év júniusában ENSZ közvetítéssel a háborúskodó felek hozzájárultak ahhoz, hogy beszüntetik a polgári célpontok elleni támadásokat, a megegyezéshez azonban egyik fél sem tartotta magát. Rijádi diplomáciai források szerint Pérez de Cuellar új javaslatokat kíván felvetni, amelyeket Irak és Irán elé terjesztene a polgári célpontok elleni támadások befejezése végett. A világszervezet vezető diplomatája a Perzsa (Arab)-öböl néhány országára tervezett körútjának első állomásán, Szaúd-Arábiában vasárnap Szaúd el-Feiszel külügyminiszterrel tárgyalt. Váratlanul szintén Rijádba érkezett Izzat Ibrahim, az iraki Forradalmi Parancsnokság Tanácsának alelnöke. Rögvest találkozott Fahd szaúdi királlyal. Részletek nincsenek a tárgyalásról, de minden bizonnyal az öbölháború került terítékre. A diplomáciai próbálkozások közé tartozik Radzsiv Gandhi indiai kormányfő (az el nem kötelezett országok mozgalmának soros elnöke) megbízottjának teheráni látogatása. Hírügynökségi értesülések szerint missziója nem járt sikerrel. Ali Hamenei iráni elnök azt mondta neki, hogy a háború „veszélyes és halálos játékát” Irak indította el. Az iráni városok elleni légitámadásra válaszul szombaton Irán két föld-föld rakétát lőtt ki Bagdadra — közölte az iráni hadvezetés. Irak pénteken Teherán külvárosát bombázta, iráni jelentések szerint három ember sérült meg. Heves összetűzések az izraeli megszállt területeken Ammanból jelenti a Reuter. Heves összecsapások és több száz emberre kiterjedő letartóztatások voltak szombaton Izraelben és a megszállt területeken, ahol a palesztin lakosság megmozdulásokkal emlékezett meg a „Föld Napjáról”. A napot annak emlékére tartják még, hogy kilenc évvel ezelőtt, 1976. március 30-án Izraelben a katonák megöltek hat palesztint, akik földjeik kisajátítása ellen tüntettek. A megszálló hatóságok csupán három megemlékező gyűlést engedélyeztek, minden egyéb megmozdulást betiltottak. A palesztin lakosság azonban, a tilalommal dacolva, Ciszjordánia, Gáza és Izrael számtalan településén tüntetéseket, tiltakozó gyűléseket és meneteket tartott. A tiltakozó akciókban a WAFA palesztin hírügynökség becslése szerint mintegy félmillió ember vett részt. Az izraeli hatóságok nagy erőket mozgósítottak a megmozdulások letörésére. Ebbe a megszállt területeken több száz izraeli telepest is bevontak. Szidonból jelenti a DPA. Folytatódtak a heves harcok szombaton a dél-libanoni Szidon város térségében. Az öszszesített adatok szerint ezek következtében több mint ötven ember vesztette életét. Szidontól keletre, két palesztin menekülttábor körzetében palesztinok és hozzájuk csatlakozott muzulmán csoportok, valamint a libanoni reguláris hadsereg egységei ütköztek meg a Libanoni Erők elnevezésű jobboldali keresztény milícia fegyvereseivel. A bejrúti rádió jelentése szerint a harcban negyven ember meghalt. Az áldozatok többsége palesztin. Életét vesztette hat keresztény milicista és a hadsereg két katonája is. Az MTI jelentése szerint vasárnap a libanoni muzulmán erők három fő vezetője, Nabih Berri, Szelim Hossz és Valid Dzsumblatt miniszterek Damaszkuszban tartózkodtak, ahol a szíriai vezetőkkel áttekintették a legutóbbi napok veszélyes fejleményeit, s az esetleges ellenlépéseket. Hintaágy? Túlságosan leegyszerűsítve a dolgokat, gépies következtetéseket előlegezve a fejleményeknek, úgy két, két és fél esztendővel ezelőtt (amikor a polgári jobboldal kerekedett fölül Bonnban és átvette a hatalmat a szociáldemokratáktól), sokan úgy vélték, vagy vélhették, hogy a gyárosok és a bankok most aztán megmutatják, mit tud „az ő pártjuk”, gyorsan helyet és keresetet biztosítanak az utcán lődörgőknek. Nem így történt, de nem is fordulhatott a helyzet ilyen iskolás módon jobb irányba, mely gazdasági és társadalmi erők alakították ki az NSZK-ban és más nyugati államokban a tartós munkanélküliséget. Egyébként sincs nagy különbség a szociáldemokrata és a kereszténydemokrata gyakorlat s iparvezetés között, lényegében ugyanúgy fordult volna a helyzet, ha 1982 őszén nem következik be a váltás. Így azután két példa nélkül álló tényről számolhatott be a nyugatnémet sajtó egyszerre: az NSZK létrejötte óta most érte el a munkanélküliség a legmagasabb szintet, több mint két és fél milliót, és a kereszténydemokrata párt legutóbbi kongresszusát kénytelen volt szinte csak ennek a témának szentelni. „Hadjárat a nagyobb foglalkoztatottságért!” Ez volt a jelszó, de maga a fő szónok, a kancellár sem vállalkozott arra, hogy valami új megoldást ajánljon. Mindössze ezt a kissé rejtélyes kijelentést tette: e területen ne legyenek felutt. A kifejezésben — kissé töprengve rajta — érdekes tartalmat fertőzhetünk föl . . . Ha az előőbb arra utaltunk, hogy a korábbi és az új kormányzat gazdaságpolitikája között alapvetően nincs nagy különbség, fűzzük hozzá: szemléletük azért eltér az embert, a munkanélküliség „tárgyát”, illetően. Hallgassuk még kicsit a kancellárt: „Elvégre, a foglalkoztatottság nem állami ügy.” És áthárította a fő felelősséget a munkáltatókra és a szakszervezetekre, találjanak közös megoldást. A szociáldemokraták (amíg bővebben volt miből) igyekeztek állami beruházásokkal munkahelyeket teremteni, a költségvetési hiány növelése árán is fokozni a juttatásokat, ők most némi joggal mondják az új kormányról, hogy az „a könyöklés társadalmát” emeli oltárra: aki a másikat félre tudja lökni, az jut előbbre, s a gyengébb (képességei vagy családi helyzete miatt) lemarad. Bár sarkított ez a megfogalmazás, a jelenlegi Bonn eszményképe a távlatokat illetően valóban valamilyen ridegebb állapot létrehozása (anélkül, hogy teljesen meg akarnák fosztani a szociális támogatástól az egyént és a családot). De hát az a félhivatalos megfogalmazás, amely mostanában úgy szól, hogy a nyugatnémet állampolgárt ma már nem is szociális háló tartja fenn, hanem valóságos „nyugágy”, azt jelzi, hogy az útjelző a juttatások csökkentése felé mutat. Arra célozhatnak, hogy a szociáldemokrata időszakban „túl sok” ilyen jellegű törvényt szavaztattak meg a parlamenttel, és „nagyon megterhelték” a vállalatokat is hasonló kötelezettségekkel. Most új szemlélet hatja át a politikát. Például: „A juttatásokat hozzá kell igazítani a megváltozott lehetőségekhez.” Vagy: „Az állam szerepét nem növelni, hanem csökkenteni szükséges. Ebből következik, hogy a közvetlenül érintett személyeknek kell viselniük a felelősség nagyobb részét.” Továbbá: „A kormány sürgető feladatnak tartja a munkanélküliség leküzdését és a visszatérést a dinamikus, önmagát hordozni tudó gazdaság növekedéséhez.” A múltból maradt állapot megítélése: „A rendszer túlzásba viszi a gondoskodást, az egyénnek több felelősséget kell vállalnia a sorsáért.” Ésszerűnek látszó megállapítások keverednek itt olyan távlatokkal, amelyekben az állam visszavonul a nehéz helyzetbe kerülteket segítőtámogató kötelezettségeinek egy részétől, rábízza ezt (segíts magadon, az Isten is megsegít alapon) az illetőre, illetve a társadalomra, amely pedig éppen a versenyre, a gyengék legyűrésére épül. (Minek van ilyenkor nagyobb hatása? A kíméletlen teljesítményre ösztönzésnek-e vagy a „nyugágyból” földre esők kétségbeesésének? Eldől, ha próbára kerül sor.) Mindezek ellenére valamennyi nyugatnémet parlamenti párt, a szakszervezet, több kutatóintézet töri a fejét: miként lehetne enyhíteni a munkanélküliségen, amely évek óta tart, és az alagút végén még mindig nem látszik a fény. Az egyes vállalkozót ugyan nem zavarja túlságosan, hogy számosan vannak az állásnélküliek, nagy a ,,kínálat’", amíg azok megkapták a segélyt, és így mégiscsak bizonyos vásárlóerőt képviselnek — a parlamenti pártok azonban szeretnének minél több szavazót megnyerni, s az államkassza is megsínyli ezt az állapotot. Csökken az adóbevétel és nőnek a kiadások. A „radikalizálódás” veszélye is felködlik a polgári pártok és a szociáldemokraták lelki szemei előtt. Ernst Breitnek, a Német Szakszervezeti Szövetség elnökének a szavaival: „Mit tegyen egy fiatal ember, ha kitanulta a szakmát, aztán látnia kell, hogy a társadalom nem ad neki helyet. Ebből igazán nem juthat arra a következtetésre, hogy ez a társadalom megérdemli a fennmaradást.” Egyébként, tette hozzá, a helyek száma a jövőben is állandóan csökkenni fog. A technológiai korszerűsítés hatására és arra gondolt, hogy a fizetőképes felvevő piac telítődött Nyugat-Európában Észak-Amerikában és a világ néhány más táján. Itt térjünk vissza a „tabuhoz”. A kancellár azt akarta mondani, hogy elvileg minden megoldásról szó eshet, semmilyen új gondolatot nem vet el, de nem is esküszik egyikre sem. (A Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió szavazói között legalább annyi a bérből és a fizetésből élők, tehát a munkanélküliségnek kitettek aránya, mint a szociáldemokrata táborban.) A szakszervezeti elnök szerint a munkaidő csökkentése az egyedül üdvözítő, bár ez ellen a harmincöt órás munkahét bevezetése kapcsán tavaly elkeseredetten küzdöttek a vállalkozók és a polgári pártok, mondván: ez drága megoldás, növekedjen a termelés és akkor majd maguktól létesülnek új munkahelyek. Kevés — válaszolja Breit — az erre az évre jósolt három százalékos növekedés, mindössze százezer munkahely-többletet ad. A munkaidő rövidítésének az eszméje megragadta sok közgazdász és tudós képzeletét is. Azt mondják, hogy a nyugati ipari államok új határokhoz, az alkalmazkodási kényszer időszakához érkeztek. Nem várható többé a régi értelmű teljes foglalkoztatottság, az erős racionalizálás és a csökkenő foglalkoztatottság lesz tartósan a jellemző. Mit tett az Egyesült Államok a múlt esztendőkben? Beindította a bérlenyomó gépezetet. Sok a félidős műszak, az elvándorlás régi hivatástól valami máshoz, sodródás a rosszul fizetett állások felé is. Ez így nem alkalmazható Nyugat-Európában, vélik az NSZK-beli kutatók, túl nagy politikai kockázattal járna. De megindult az elmélkedés, a kissé valóságtávolinak látszó, de érdekes gondolatokat is tartalmazó elképzelések fölvázolása. Hasznos lenne például a rugalmas munkaidő bevezetése, ,blokk gondolkodás” elvetése. Eddig a szakszervezetek és a vállalkozók egyeztető tárgyalásain így fogalmaztak: nyolc óra, vagy hét, vagy hat — de mindenkinek egyformán. A jövőben az, aki tegyük föl számítógépen dolgozik és amúgy sem tud hosszú ideig egyforma figyelemmel öszpontosítani, ülhessen rövidebb ideig a gép előtt, míg a teherautósofőr vagy a tévészerelő bátran dolgozhat annyit, mint eddig. Vagyis a munkaidő változhat az elfoglaltság nemétől függően, akár egy iparágon vagy egyetlen vállalaton belül is, rugalmasan, nem „blokkgondolkodással”. Másik ötlet: nagyon sok nyugatnémet gyárban drága gépek állnak kihasználatlanul a hét végén és a nap egy részében, mert az általános megállapodás a nyolcórás munkanap és az ötnapos hétről szólt. Ez előnyös a családnak, de — így a szakértők — drágítja a termelést. Mi lenne, ha „az ötnapos családok” egy része csütörtökön lenne együtt a papával, aki viszont a hét végét a gép mellett töltené? Nem érné-e meg, ha ezáltal sok áru tíz—harminc százalékkal olcsóbban kerülhetne piacra? Felbomlana az eddigi munkaidő-séma, akkor is, ha az irodai teendők egy részét otthon végeznék a tisztviselők. Ez számítógépekkel, a kábelösszeköttetés és a képernyőtechnika létrehozásával kitűnően megoldható — fogalmaznak a kutatók — bár széthullana az eddigi vállalati, üzemi szociális szerkezet és (teszik hozzá, meglehet, elégedetten) csökkenne a szakszervezetek és az üzemi tanácsok befolyása. Egy számítás szerint a korai kapitalizmus óta az ipari társadalmakban a munkaidő kétötödére csökkent, s a jövőben tovább rövidül. E folyamattal a fentiek egy vonatkozásban foglalkoznak: a rövidebb, a rugalmasabb munkaidő megvalósításának a lehetőségeivel. Abból indulnak ki, hogy igazságosabban kellene elosztani a munkaidőt, és így felszámolni a hagyományos munkanélküliséget. Ez is olyan gondolat, amely „nem tabu”. Beszélni lehet róla, de hogy az idén és a következő években valóban történik-e valami, ami a két és fél milliónak könnyebbedést hoz, nagy kérdés. A távlati tudományos kép és a napi gazdaságpolitika meglehetősen eltér egymástól. Tatár Imre Magnapmzet Szarcetakisz letette a hivatali esküt Athénból jelenti a Reuter Athénban szombat este a parlamentben ünnepélyesen letette a hivatali esküt Görögország új államfője, Hrisztosz Szarcetakisz. A helyükről felálló képviselők, a kormány tagjai nagy ünneplésben részesítették Szarcetakisz szavait, az ellenzéki padsorok azonban üresek voltak, az Új Demokrácia Párt 111 képviselője bojkottálta az elnöki beiktatást. Az új államfő vasárnap fogadta a kormány, a különböző intézmények, és a diplomáciai testületek képviselőit, hétfőn pedig a parlament megkezdi a vitát az alkotmány módosításáról. A kormányzó szocialista mozgalom (PASOK) az elnöki jogkör szűkítését javasolja, kivenné az államfő kezéből a népszavazás kiírásának, a parlament feloszlatásának jogát. Elhmnultak az akadályok Madrid és Lisszabon közös piaci belépése elöl Brüsszelből jelenti az MTI. Az EGK kormányfői szombaton este véget ért csúcsértekezletükön megegyeztek a földközi-tengeri fejlesztési program pénzügyi keretében, valamint annak elosztásában, s így Görögország nem gördít többé akadályt Spanyolország és Portugália belépése elé. A görög F EGK megegyezést a csúcsértekezleten elnöklő Bettino Craxi olasz miniszterelnök jelentette be. Papandreu görög miniszterelnök elutazott Brüsszelből az athéni elnöki beiktatásra, nem várva meg a tanácskozás végét. Görög illetékesek vitatják, hogy kielégítő megoldást találtak volna a földközi-tengeri vidékek fejlesztési programjára, és azt hangoztatják, hogy a görög fenntartás továbbra is fennáll. Ugyanakkor a kilenc másik kormány egybehangzóan lezártnak tekinti ezt a témát, s — mint közölték — nem hajlandók többet erről alkudozni. A Spanyol Kommunista Párt KN elemezte a szakadár csoportok tevékenységét Madridból jelenti a PL. A Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága szombaton hajnalban rendkívüli ülést tartott, amelyen elemezték a párt országos értekezletével egyidőben egyes szakadár csoportok tevékenysége nyomán előállt helyzetet. Szombaton az országos értekezleten többen szóltak arról, hogy Santiago Camillo, a párt volt főtitkára a konferenciával egyidőben — amelyen a szervezeti szabályzatot megsértve, nem kívánt részt venni — külön sajtótájékoztatót tartott. Sokan rámutattak, hogy Carillo nem csak a párt egységét bontotta meg, hanem felelős sok ezer spanyol kommunistának a pártból való kizárásáért is. Vasárnap befejeződött a Spanyol Kommunista Párt Országos Értekezlete. Gerardo Iglesias, azSKP főtitkára zárószavában egységre szólította fel az ország kommunistáit és hangsúlyozta: meg kell valósítania a baloldali erők egységét Spanyolországban. Iglesias kiemelte a békeharc jelentőségét, amely egyesíti a spanyol baloldalt. Az SKP országos értekezlete visszavonta Santiago Carillótól az SKP képviselőházi szóvivői megbízatását és helyébe Fernando Perez Royót, Sevilla parlamenti képviselőjét bízta meg ezzel a feladattal. A párt Központi Bizottsága rendkívüli ülésén a pártfegyelem megsértése miatt eltávolította a Központi Bizottságból Santiago Carillo volt főtitkárt és a testület tizenkilenc további tagját. 0 (Moszkva, MTI) Naraszimha Rao indiai nemzetvédelmi miniszter vasárnap hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett a szovjet kormány meghívására. 0 (Genf, TASZSZ) A szocialista országokat nyugtalanítja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben az utóbbi időben kialakult helyzet. Csehszlovákia képviselője Gehfben Belorusszia, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Mongólia, az NDK, a Szovjetunió és Ukrajna nevében nyilatkozatban hívta fel a szervezet vezérigazgatójának figyelmét arra, hogy egyesek a munkaügyi szervezetet a szocialista és más haladó országok ellen irányuló politikai célokra kívánják felhasználni. Hétfő, 1985. április 1. " Ismeretlen tettesek ellenzéki hazafiakat gyilkoltak meg Chilében Santiagóból jelenti az AFP. Chilében meggyilkoltak három hazafit, akiket pénteken ismeretlen tettesek raboltak el. A meggyilkoltak tetemét szombaton találták meg nem messze a fővárostól, egy országút közelében. A három ellenzéki személyt megfojtották. Köztük van Manuel Guerrero Cebarlos, a Pedagógusok Szakszervezetének (AGECH) egyik vezetője, aki a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség KB tagja volt. A másik áldozat, José Manuel Parada Maluenda szociológus, a katolikus egyház egyik, emberi jogokat védelmező szervezetének az aktivistája. A hatóságok is megerősítették a hírt és azonnal megpróbálták elhatárolni magukat a nyilvánvaló politikai gyilkosságtól. A két hazafit fegyveresekből álló kommandó rabolta el egy fővárosi középiskola épületéből. A harmadik meggyilkolt személy, Santiago Nanotti Allende nyugdíjas tervező elrablásának körülményei még nem tisztázottak. Csütörtökön ismeretlen fegyveresek négy chilei pedagógust raboltak el, őket szombaton a főváros különböző helyein engedték szabadon. A három megyilkolt hazafi tetemét Santiago egyik északnyugati elővárosánál, a nemzetközi repülőtér közelében találták meg. Ezzel a merényletsorozattal 13-ra emelkedett az idén Chilében elkövetett politikai gyilkosságok száma. Santiago érseke mélységesen elítélte és brutális gyilkosságnak nevezte a három chilei hazafi megölését. Szombat éjszakai nyilatkozatában Juan Francisco Fresno követelte a hatóságoktól az elhurcolt, megkínzott, majd megölt áldozatok ügyének kivizsgálását. A Pinochet-kormány nyilatkozatban próbálta magát elhatárolni a történtektől, s a hírek szerint a belügyminisztert megbízta az ügy körülményeinek tisztázásával. A lengel szakszervezeti képviselet törvénymódosító elképzelései Varsóból jelenti az MTI. A lengyel szakszervezetek még az őszi parlamenti választások előtt szeretnék módosítani a szakszervezeti törvényt. Egyebek között erről tárgyalt a hét végén a különböző szakszervezeteket a nemzetközi kapcsolatokban és a kormány előtt reprezentáló országos szakszervezeti képviselet tanácsa. A szakszervezetek azt kívánják, hogy nagyobb hatáskört kapjanak a vállalati szakszervezetek, mint ahogyan a szükségállapot idején, 1982- ben elfogadott szakszervezeti törvény megszabja. Az ősszel létrehozott országos szakszervezeti képviseletet minden jel szerint húsvét után jegyzik be bíróságilag. Az ehhez szükséges dokumentumokat hétfőn nyújtják be az illetékes bírósághoz, miután a képviseletet megalakító 109 országos szakszervezeti szövetség közül 89 jogerős határozatot hozott a képviselethez való csatlakozásról. A képviselet hét végi tanácskozásán levonták a tanulságokat a március eleji élet-,miszer-áremeléseket megelő vitából, s a szakszervezeti képviselet és a kormány között támadt nézeteltérésből. Alfred Miocowicz, a képviselet elnöke rámutatott, hogy az áremelésekkel kapcsolatban a szakszervezetnek nem minden követelése teljesült. A román nemzetgyűlés leszerelési felhívása . .Bukarestből jelenti az MTI. A román törvényhozás felhívást intézett az európai országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada parlamentjeihez, amelyben a fegyverkezési verseny megfékezését és a leszerelés ügyének előmozdítását szorgalmazza. A Bukarestben szombaton közzétett felhívás sürgeti, hogy az említett országok parlamentjei és kormányai határozott fellépéssel járuljanak hozzá a szovjetamerikai tárgyalások sikeré- hez. A nemzetgyűlés felhívása ál ülést foglal amellett, hogy támogatni kell azokat a törekvéseket, amelyek megállapodás elérését kívánják a Földet és a világűrt fenyegető nukleáris fenyegetés elhárítására.