Magyar Nemzet, 1985. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

t­­2 hanem az űrfegyverkezés! ■ hajsza megakadályozásáról. Ez év januárjában a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok külügyminiszterei ennek szükségességéről állapodtak meg. ' Lehetséges j ’ ' 1 « mn'j-cyyt'/cs ■ ' . Meggyőződésünk, hogy le­hetséges a megegyezés­ a világűr militarizálásának el­hárításáról, s az ilyen meg­állapodást ellenőrizni is lehet. Szeretnénk rámutatni arra, hogy mi sem hiszünk jobban az amerikaiaknak, mint ők ne­künk, s ezért ugyanolyan ér­dekeltek vagyunk benne, hogy minden megállapodást ellen­őrizni lehessen, mint ők ma­guk. Ha ilyen megállapodás nem jön létre, akkor nem le­het megállapodni a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről sem. A védelmi és támadó fegyverzetek közöt­ti összefüggés oly nyilvánvaló, hogy ezt még bizonygatni sem kell — szögezte le az SZKP KB főtitkára. Washingtonban nyíltan han­goztatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok mindenképpen létrehoz­za csapásmérő űrfegyverét és műholdelhárító rendszerét. A múltban már nagyon sok pró­bálkozás történt annak érde­kében, hogy térdre kényszerít­sék, kimerítsék a Szovjetuniót. Ezek a kísérletek mind ku­darcot vallottak, és kudarcot vallanak a jövőben is. Mi nem sütjük rá az Egyesült Álla­mokra a ,,gonosz birodalma'’ címkét. Mi azt szeretnénk, ha elkezdődne a szovjet—amerikai k­­a­pcsolatok újabb, az eddigiek­nél kedvezőbb fejleményeket hozó szakasza. Ha elkezdődik a fegyverkezési hajsza minő­ségileg új szakasza, akkor e cél elérése a jelenleginél jó­val nehezebbé válik, ha még egyáltalán lehetséges lesz. Ezért szólítjuk fel az Egye­sült Államokat arra, hogy kös­sön velünk komoly megálla­podásokat a hadászati nuk­leáris fegyverekről, a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közökről és a világűr militari­zálásának megakadályozásáról — mutatott rá Prijiail Gorba­csov leszögezve, hogy ameny­­nyiben az űrfegyverekre vo­natkozó jelenlegi amerikai ál­láspont jelenti az utolsó szót Washington részéről, akkor a genfi tárgyalások tökéletesen értelmüket vesztik. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára a szovjet gazda­ság helyzetéről szólt. A szo­cialista társadalmi rendben rejlő lehetőségeket felhasznál­va a nehéz körülmények elle­nére a Szovjetuniót sikerült gazdasági világhatalommá ten­ni. Természetesen megvannak a hibáinkból és mulasztásaink­ból adódó nehézségeink — mu­tatott rá a főtitkár. Mi ezek­ről nyíltan beszélünk. Elke­rülhetetlenné vált, hogy javít­sunk a dolgok menetén, s eb­ből született a társadalmi és gazdasági haladás meggyorsí­tásának koncepciója. Számunk­ra ma ez a legfontosabb, az elsődleges feladat. Keressük a gazdálkodás ésszerű módsze­reit. .\ s/(tvjiel gazdaság fő feladata A nép nemcsak támogat­ja, hanem egyenesen követeli az áttörést a fejlődésben, a munka határozott javítását. Az utóbbi időben nem azért szentelünk olyan nagy figyel­met a gazdaságnak, mert re­kordokat akarunk döntögetni a fémek, kőolaj, cement, szer­számgépek, vagy más termé­kek előállításában. A legfon­tosabb feladat­ az emberek életének megjavítása. Mihail Gorbacsov kifejtette: Minden egyes védelmi célokra fordított rubelt szívesebben költenénk polgári, békés cé­lokra. A fegyverkezési hajsza beszüntetését követelve azt is szem előtt tartjuk, hogy er­kölcstelen dolog százmilliárdo­­kat költeni pusztító fegyverek­re, miközben emberek száz­milliói éheznek. Úgy véljük — mondotta —, hogy nemcsak a Szovjetuniónak, hanem más országoknak is javára válna, ha stabilizálódna a világgaz­dasági, valamint valutáris és pénzügyi helyzet, igazságos megoldást nyerne az adóssá­gok kérdése, és sikerülne előbb­re lépni az új gazdasági rend megteremtése felé. Ami a szovjet—amerikai tu­dományos együttműködést il­leti, az jelenleg nem létezik — közölte Gorbacsov. Mi ezt saj­náljuk, de túléljük, hisz ma­gunk is élenjáró tudománnyal rendelkezünk. Végezetül a beszélgetés ösz­­szegzéseként kijelentette: Na­gyon igaz az a megállapítás, ho­gy a külpolitika a belpoliti­ka folytatása. Ám, ha ez így van, kérem, gondolkodjanak el rajta: ha mi olyan hatal­mas belső feladatok megoldá­sára törekszünk, mint azt em­lítettem, akkor milyen külső körülmények megteremtésében lehetünk érdekeltek? A választ önökre bízom — mondotta a Time-nak adott interjújában Mihail Gorbacsov. . .­•P ■­ A tengely másik vége Amikor az idén májusban megünnepeltük a győzelem napjának negyvenedik évfor­dulóját, szinte el is feledkez­tünk arról, hogy ez „csak” az európai harcok végét jelentet­te, a második világháború va­lójában 1945 szeptember má­­sodikán fejeződött be a japán kapitulációval. A „negyvene­dikekről” szóló emlékezések közben azonban újabb évfor­duló következett, Hirosimáé, és ez eszünkbe juttatta, hogy ak­koriban a Távol-Keleten még folytatódtak és megrázó for­dulatokat hoztak a harcok. Csaknem négy esztendeig tartott az a háború, valamint külön huszonnégy napig. Ez a két időszak sajátos összefüggé­sekre utal: az első esztendők­ben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a térségben érdekelt más szövetségesek küzdöttek a támadó Japán el­len — a Szovjetuniónak vi­szont semlegességi szerződése volt vele: nem lett volna ész­szerű, ha a szocialista állam két frontot nyit: biztosítani akarta hátát a Németország­gal vívott élet-halál küzde­lemben. Európában viszont teljes volt az antifasiszta koa­líció. A hitleristák felett aratott győzelemmel változott a hely­zet, immár minden szükséges erőt összpontosíthattak a ,,ten­gely” másik vége ellen. Ilyen­­formán 1946 tavaszától már érlelődött az­ ottani győzelem is. Az angolok, és az amerikai­ak nagy sikereket értek el a tengeri és­­a légi csatákban, fo­kozatosan szorították vissza a japánokat, akik az 1941-es Pearl Harbor-i támadásuk után hatalmas gyarmatbiro­dalmat hoztak létre a térség­ben. Véres, szigetről szigetre vívott, ember-ember elleni csatákban az Egyesült Államok haderői eljutottak addig, hogy (1945 augusztusában) tervbe vehették a partraszállást ma­gában Japánban. Az ellenség szárazföldi had­osztályai azonban még nagy erőt képviseltek, összesen mintegy ötmillió katonájuk állt fegyverben. Washington arra számított, hogy ha part­ra szállva, méterről méterbe kell elfoglalnia az országot, az egymillió halottjába és sebe­sültjébe kerül. Ez a változat akkor nem látszott valószínűt­lennek, hiszen Tokióban még két irányzat küzdött egymás­sal: a józanabb politikusoké, akik látták, hogy a harc elve­szett, és a fanatikus katonáké, akik „a szamuráj erények" ne­vében (és az amerikaiak meg­­ijesztésére, kompromisszumra késztetéséért) az utolsó embe­rig, a harakiriig akartak ellen­állni, árulásnak nevezve min­den békekötési szándékot. Ott állomásozott továbbá Mand­zsúriában, tehát az elfoglalt Észak-Kínában a legjelentő­sebb japán szárazföldi erő, a milliós Kvantung hadsereg, amelynek a parancsnokai ép­pen az utóbbi körből kerültek ki. A nyugatiaknak tehát vi­tathatatlanul nagy érdekük fűződött ahhoz, hogy május ki­lencedike után a Szovjetunió is sorompóba lépjen. És mert a német nácizmus le volt verve — ennek nem volt többé aka­dálya. Sztálin már Teheránban, te­hát a nagyok 1943-as csúcsta­lálkozóján jelezte, hogy Né­metország kiesése után az an­gol-amerikai hadvezetés szá­míthat a Szovjetunióra a nácik ázsiai szövetségesével szem­ben. Jaltán meg is állapodtak ebben, s Potsdambain a Szov­jetunió ugyan még nem vett részt a Japánhoz intézett utol­só megadásra hívás megfogal­mazásában, de egyetértett vele és hamarosan­­ csatlakozott hozzá. Moszkva az 1941-ben kötött semlegességi szerződést egy évvel lejárta előtt, 1945 áprilisában szabályszerűen felmondta, majd következett néhány rövid hónap, amely alatt Tokió megpróbálta dip­lomáciai manőverekkel levá­lasztani a Szovjetuniót szövet­ségeseiről, és megnyerni ma­gának. Felkínálta például ma­radék flottáját szovjet olajért és repülőgépekért; azt a meg­lehetősen cinikus ajánlatot tette, hogy kössenek egyez­ményt ..az ázsiai béke közös fenntartására”, királyi herce­get akartak (Amerika-ellenes békegalambként) Moszkvába meneszteni... A Szovjetunió azonban szö­­vetségesi kötelezettségeihez hűen, nemzetközi hivatásának és nemzeti érdekeinek megfe­lelően elutasította a próbálko­zásokat: augusztus 8-án kor­mánynyilatkozatban közölte, hogy belép a Japán elleni há­borúba. Célja az volt, hogy gyorsabban felszámolhassák a második világháborúnak ezt az utolsó tűzfészkét, megszüntes­sék itt, e több ezer kilométeres határszakaszon a Szovjetunió elleni támadás állandó veszé­lyét, szövetségeseivel együtt kiűzze a megszállókat az elfog­lalt országokból, visszacsatol­ják a Szovjetunióhoz a Japán által korábban elszakított Dél- Szahalint és a Kuril­ szigete­ket, s végül előmozdítsák a vi­­lágbéke helyreállítását. A szovjet hadvezetés előző­leg gyors ütemben nagy erőket dobott át a Távol-Keletre, és másfél millió kitűnően felsze­relt katonája megindult a rendkívül nehezen megköze­líthető terepen a Kvantung hadsereg ellen a szárazföldön, levegőben és a tengeren. El­kezdődött a szovjet erők hu­­szonnégynapos akciója. Ez a fordulat döntő módon megvál­toztatta a belpolitikai helyzetet Kínában és Koreában, javítot­ta az imperialistaellenes­­ erők pozícióját az egész Távol-Ke­leten, támogatta az antifasisz­ta frontot. Közben történt valami, ami azóta is szörnyű emlékként él az emberiség tudatában: az amerikaiak augusztus 6-án le­dobták Hirosimára az atom­bombát, majd egy másikat Na­­gaszakira. Az Egyesült Álla­mok kinyilvánított szándéka az volt­, hogy megrémítse, ész­­retérítse a japán szoldateszkát, megrövidítse a háborút, meg­kíméljen sok amerikai és ja­pán életet, elkerülje az ország fegyveres elfoglalásával járó pusztításokat. (Egyébként be­mutathatták volna e bomba hatását egy lakatlan szigeten is, igaz a „szamurájokra” ma­ga Hirosima és Nagaszaki sem volt hatással.) Biztosra vehető azonban, hogy két másik szándék is sze­repet játszott a megismételt szörnyűségben: remélték, a bomba sokkhatása azonnali kapitulációra készteti Tokiót, és ezzel fölöslegessé válik a szovjet beavatkozás. Moszkvát ki lehet zárni a távol-keleti rendezésből, de az atombom­ba főleg a jövőt szolgálta, a jövendő ellenfélnek, a Szov­jetuniónak szólt és az amerikai erőfölényt volt hivatva meg­mutatni. ..A szövetségeseket — írja R­ui György A második Vi­zsghak­orú története című könyvében — még egybetartot­ta a tengelyhatalmait leverésé­nek a szükségessége, a háború gyors befejezésének az igénye, de a döntéseket már nagy mér­tékben belső ellentéteik is be­folyásolták. Ebben az értelem­ben az atombomba ledobására kínálkozó döntés kétségtelenül nemcsak a második világhábo­rú minél gyorsabb befejezését, az esetleges további amerikai veszteségek megkímélését cé­lozta, de tartalmazta a Szov­jetunió elleni diplomáciai hi­degháború első jelentős akció­ját is, az amerikaiak kizáróla­gos távol-keleti hegemóniájá­nak megszilárdítását is.” Az események drámaian kö­zeledtek a végkifejlethez. Au­gusztus 14-én Tokió — Svájc és Svédország útján — értesí­tette a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Kína kormányát, hogy fel­tétel nélkül kapitulál. De a császárnak ez a döntése egy­­előre általános nyilatkozatnak bizonyult, a Kvantung hadse­reg folytatta az ellenállást, egységei csak augusztus 19-én kezdték meg a követelmények teljesítését. Ugyanekkor a szovjet csapatok további had­műveleteket indítottak Dél- Szahalin, majd a Karil­ szige­tek felszabadításáért, amely utóbbi szeptember elsejéig tartott. Szeptember másodikén (öt nappal azután, hogy még mindig csak kisebb amerikai­ csapatok szálltak partra Ja­pánban­ a tokiói-öbölben, a Missouri fedélzetén magas ran­gú amerikai, szovjet, angol és kínai tisztek jelenlétében alá­írták a Japán feltétel nélküli megadásáról szóló okmányo­kat. Befejeződött a második világháború. A szovjet hadsereg e huszon­négy nap alatt felszabadította Kína északkeleti, északi és Ko­rea északi körzetét, és ez ösz­tönzően hatott e térségben a nemzeti felszabadítási mozgal­makra. Nemrégen egy kínai lap nagy elismeréssel írva e segítségről leszögezte: a Szov­jetunió részvétele a japán hó­dítók elleni háborúban, a Kvantung hadsereg felmorzso­lása, meggyorsította a japán kapitulációt és megrövidítette a második világháborút. E mai kínai elismerés igen sokat mond a múltról. Negyvenéves visszaemléke­zéseink nem a történelemnek szánt tiszteletkörök, hanem el­sősorban a mának szólnak. Az akkori Japán bukásával olyan rendszer szenvedett vereséget, amely a valóban túlnépesedett és nyersanyagokban szegény államot más országok elfogla­lásával, népeik brutális elnyo­másával akarta a térség ural­kodójává tenni, miközben sa­ját népét is e célok kiszolgáló­jává süllyesztette. Szerencsére nem sikerült. Ha az ember a jelen Japánját szemléli, azt is leszögezheti, hogy semmikép­pen nem ez az üdvözítő mód­szer. Ne legyünk kortévesztők, a harmincas-negyvenes évek mások voltak, mint a hetve­nes-nyolcvanasok — mégis, a japán gazdaság mai fellendü­lése és tekintély­ük növekedése békésebb és sokk­al gyümölcsö­zőbb, mint volt bármikor a­ múltban. Mostanában több ja­pán jár külföldön, mint akko­riban, de nem fegyverrel, ha­nem turista-fén­yképezőgé­ppel és üzlet/ aktatáskával. S ez nemcsak sokkal rokonszenve­sebb, jóval hasznosabb is.­Japán az első atombombák ledobásánk a színhelye. E gazdag, tehetséges ország sokat tehet azért, hogy ez az utolsó kettő is legyen az emberiség életében. Tatár Inne ­atswowot . •­­ Hétfő, 1935. szeptember 2. A szenát­usi delegáció megérkezett­­Moszkvába Moszkvából jelenti az MTI. Kijev érintésével szorm­baton a­­szovjet fővárosba érkezett a hét szenátorból álló amerikai törvényhozási küldöttség. Ki­­jevben a delegációt fogadta Jurij Bahtyin, Ukrajna Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese. Az MTI washingtoni jelen­tése szerint Robert Byrd sze­nátor vasárnap az ABC tele­víziónak Moszkvából adott nyilatkozatában kijelentette: a genfi csúcson „elő kell ké­szíteni a kereteket" a fonto­­­­sabb megállapodásokhoz, min­denekelőtt a leszerelés és a fegyverzet korlátozásának kérdéseiről, meg kell javítani a béke esélyeit a világban. A szenátor — aki a küldöttség tagjaival együtt hétfőn kezdi, meg megbeszéléseit a szovjet képviselőkkel, s előreláthatóan kedden fogadja őt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtit­kára is — megismételte: le­velet visz Reagan elnöktől Gorbacsovnak, de ennek tar­talmáról nem szólt. Közölte azonban, hogy a küldöttség tagjai hazatértük után szemé­lyesen számolnak be az el­nöknek tárgyalásaikról. Az adásban John Warner republikánus szenátor utalt a küldöttség magyarországi lá­togatására. Kijelentette: a szenátorokat melegen fogad­ták Magyarországon, s a be­szélgetésekben azt hangsúlyoz­ták, hogy várakozással tekin­tenek a­­ szovjet—amerikai csúcstalálkozó elé, amely első lehet a rendszeres, legmaga­sabb szintű megbeszélések újabb sorozatában. llenceker és Strauss tárgyalása Lipcséből jelenti az MTI. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke vasárnap Lipcsében fogadta Franz Jo­sef Strauss bajor tartományi miniszterelnököt, a CSU elnö­két. A nemzetközi kérdések kö­zül elsősorban az űrfegyverke­zés megakadályozásáról, és az európai fegyverkezés korláto­zásáról tárgyaltak. Az NDK vezetője hangsúlyozta, hogy mindent meg kell tenni a fegyverkezés megállítására. Részletesen elemezték a két német állam kapcsolatait. A találkozó után tartott sajtóér­tekezletén Strauss elmondta, hogy gazdasági, kulturális és környezetvédelmi területen jelentősen fejlődött az NSZK és az NDK együttműködése. Strauss — elmondása szerint — több javaslatot tett a kap­csolatok javítására. A külpolitika hívei 0 (Moszkva, TASZSZ) Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter fogadta Bo­­huslav Chnoupeket. A cseh­szlovák külügyminiszter Irán­ban tett látogatása befejezté­vel, útban hazafelé állt meg Moszkvában. 0 (Bejrút, MTI) Genscher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter befejezte két­napos megbeszéléseit a síriai vezetőkkel és vasárnap Ku­­vaitba érkezett. Közel-keleti körútjának utolsó állomása Egyiptom lesz. _• A£ili 3­0 (Tokió, MTI) Abe Sintaro japán külügyminiszter vasár­nap visszaérkezett Szöulból, ahol a kétnapos japán—dél­koreai miniszteri konferencián vett részt. 0 (Peking, Új Kína) Noro­dom Szih­anuk, a magát De­mokratikus Kambodzsának nevező ellenforradalmi koalí­ció vezetője szombaton Pe­­kingbe érkezett.­­­ (Szófia, ETA) Mugabe zimbabwei kormányfő, a ZA­­NU—PF Párt első titkára, aki Phenjanból hazatérőben szom­baton Moszkva érintésével. Szófiába érkezett, tanácsko­zott Todor Zsivkovval, a BKP főtitkárával, államfővel. Mu­gabe vasárnap elutazott a bol­gár fővárosból. CS (Varsó, MTI) Lengyelor­szágban a hét végén megemlé­keztek az 1980-as augusztusi társadalmi megálapodások aláírásának ötödik évforduló­járól. Gdanskban és Gdyniá­­ban megkoszorúzták a hajó­gyári munkások emlékművét.­­ (Peking, MTI) Tibet húsz évvel ezelőtt vált autonóm te­rületté. Ebből­ az alkalomból ünnepséget tartottak Lhászá­­ban, amelyen részt vett a má­sodik számú tibeti egyházi ve­zető, a pancsen láma is. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Lázár­ György, a Minisztertanács elnöke a Vietnami Szocialista Köztár­saság nemzeti ünnepe alkal­mából üdvözlő táviratot kül­ Magyar vezetők üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepén lött Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága főtitkárának,­­ Truong Chinhnek, a Vietnami .. i Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsa elnökének és Pham Van Dongnak, a Miniszterta­nács elnökének. A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a füg­getlen népi állam megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánsá­gainkat küldjük Önöknek, a Vietnami Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Állam­tanácsának és Minisztertanácsának, a baráti vietnami népnek. Népünk őszinte elismeréssel tekint a vietnami népnek a Viet­nami Kommunista Párt vezetésével a társadalom és a gazdaság szocialista átalakításában elért eredményeire, ezek megszilár­dítására és gyarapítására irányuló négy évtizedes áldozatos erőfeszítéseire. Kívánjuk, hogy népünk az ismert nehéz külső és belső feltételek közepette is sikeresen teljesítse a szocialista építés feladatait, a párt V. kongresszusa által kitűzött célokat. Támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság külpolitikai törekvéseit, kezdeményezéseit, amelyek a délkelet-ázsiai tér­ségben kialakult feszültség csökkentésére, a béke és biztonság megszilárdítására irányulnak. Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt év novemberében alá­írásra került magyar—vietnami barátsági és együttműködési szerződés szellemében a pártjaink, országaink és népeink kö­zötti sokoldalú együttműködés és barátság a béke és a szocia­lizmus közös ügyét szolgálva erősödik. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk Önöknek és dolgozó népüknek a szocializmus építésében, a nemzetközi békéért és társadalmi haladásért folytatott küz­delmükben.★ A Vietnami Szocialista Köz­társaság nemzeti ünnepe al­kalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke távirat­ban köszöntötte Nguyen Huu Tho-t, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének elnökét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Nők Országos Tanácsa szintén táviratban üdvözölte partnerét. i­r újabb iraki támadás után is t­zelik­l a Elárg-kikötő Teheránból jelenti az AFP és a TASZSZ. Az iráni Hárg­­szigeti falatkikötő ellen­ pénte­ken végrehajtott nagy iraki támadás ellenére is folytatód­hat az iráni olaj szállítása külföldre — jelentette szom­baton az IRNA iráni hírügy­nökség. A jelentés Tavaiéit, az iráni déli olajmezők igazgató­ját idézi, aki egy sajtóérte­kezleten beszélt. Ez volt az első hivatalos irá­ni közlés a hárg-szigeti olaj­kikötő helyzetéről azóta, hogy az iraki légierő pénteken je­lentős támadást indított elle­ne, s mely két hét leforgása alatt immár a harmadik volt. Az iraki jelentés szerint ko­­­­moly károk keletkeztek a ki­kötői berendezésekben. .­[ Az IRNA közölte, hogy a­­ front északi szakaszán az irá­ni tüzérség százötven iraki katonát megölt, illetve megse­besített. A bagdadi katonai jelenté­sek szerint az iraki haderők folytatták támadásaikat az iráni—iraki front több szaka­szán, s annak északi részén harcképtelenné tettek egy el­­­lenséges katonai csoportot.

Next