Magyar Nemzet, 1985. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
t2 hanem az űrfegyverkezés! ■ hajsza megakadályozásáról. Ez év januárjában a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminiszterei ennek szükségességéről állapodtak meg. ' Lehetséges j ’ ' 1 « mn'j-cyyt'/cs ■ ' . Meggyőződésünk, hogy lehetséges a megegyezés a világűr militarizálásának elhárításáról, s az ilyen megállapodást ellenőrizni is lehet. Szeretnénk rámutatni arra, hogy mi sem hiszünk jobban az amerikaiaknak, mint ők nekünk, s ezért ugyanolyan érdekeltek vagyunk benne, hogy minden megállapodást ellenőrizni lehessen, mint ők maguk. Ha ilyen megállapodás nem jön létre, akkor nem lehet megállapodni a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről sem. A védelmi és támadó fegyverzetek közötti összefüggés oly nyilvánvaló, hogy ezt még bizonygatni sem kell — szögezte le az SZKP KB főtitkára. Washingtonban nyíltan hangoztatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Államok mindenképpen létrehozza csapásmérő űrfegyverét és műholdelhárító rendszerét. A múltban már nagyon sok próbálkozás történt annak érdekében, hogy térdre kényszerítsék, kimerítsék a Szovjetuniót. Ezek a kísérletek mind kudarcot vallottak, és kudarcot vallanak a jövőben is. Mi nem sütjük rá az Egyesült Államokra a ,,gonosz birodalma'’ címkét. Mi azt szeretnénk, ha elkezdődne a szovjet—amerikai kapcsolatok újabb, az eddigieknél kedvezőbb fejleményeket hozó szakasza. Ha elkezdődik a fegyverkezési hajsza minőségileg új szakasza, akkor e cél elérése a jelenleginél jóval nehezebbé válik, ha még egyáltalán lehetséges lesz. Ezért szólítjuk fel az Egyesült Államokat arra, hogy kössön velünk komoly megállapodásokat a hadászati nukleáris fegyverekről, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről és a világűr militarizálásának megakadályozásáról — mutatott rá Prijiail Gorbacsov leszögezve, hogy amenynyiben az űrfegyverekre vonatkozó jelenlegi amerikai álláspont jelenti az utolsó szót Washington részéről, akkor a genfi tárgyalások tökéletesen értelmüket vesztik. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára a szovjet gazdaság helyzetéről szólt. A szocialista társadalmi rendben rejlő lehetőségeket felhasználva a nehéz körülmények ellenére a Szovjetuniót sikerült gazdasági világhatalommá tenni. Természetesen megvannak a hibáinkból és mulasztásainkból adódó nehézségeink — mutatott rá a főtitkár. Mi ezekről nyíltan beszélünk. Elkerülhetetlenné vált, hogy javítsunk a dolgok menetén, s ebből született a társadalmi és gazdasági haladás meggyorsításának koncepciója. Számunkra ma ez a legfontosabb, az elsődleges feladat. Keressük a gazdálkodás ésszerű módszereit. .\ s/(tvjiel gazdaság fő feladata A nép nemcsak támogatja, hanem egyenesen követeli az áttörést a fejlődésben, a munka határozott javítását. Az utóbbi időben nem azért szentelünk olyan nagy figyelmet a gazdaságnak, mert rekordokat akarunk döntögetni a fémek, kőolaj, cement, szerszámgépek, vagy más termékek előállításában. A legfontosabb feladat az emberek életének megjavítása. Mihail Gorbacsov kifejtette: Minden egyes védelmi célokra fordított rubelt szívesebben költenénk polgári, békés célokra. A fegyverkezési hajsza beszüntetését követelve azt is szem előtt tartjuk, hogy erkölcstelen dolog százmilliárdokat költeni pusztító fegyverekre, miközben emberek százmilliói éheznek. Úgy véljük — mondotta —, hogy nemcsak a Szovjetuniónak, hanem más országoknak is javára válna, ha stabilizálódna a világgazdasági, valamint valutáris és pénzügyi helyzet, igazságos megoldást nyerne az adósságok kérdése, és sikerülne előbbre lépni az új gazdasági rend megteremtése felé. Ami a szovjet—amerikai tudományos együttműködést illeti, az jelenleg nem létezik — közölte Gorbacsov. Mi ezt sajnáljuk, de túléljük, hisz magunk is élenjáró tudománnyal rendelkezünk. Végezetül a beszélgetés öszszegzéseként kijelentette: Nagyon igaz az a megállapítás, hogy a külpolitika a belpolitika folytatása. Ám, ha ez így van, kérem, gondolkodjanak el rajta: ha mi olyan hatalmas belső feladatok megoldására törekszünk, mint azt említettem, akkor milyen külső körülmények megteremtésében lehetünk érdekeltek? A választ önökre bízom — mondotta a Time-nak adott interjújában Mihail Gorbacsov. . .•P ■ A tengely másik vége Amikor az idén májusban megünnepeltük a győzelem napjának negyvenedik évfordulóját, szinte el is feledkeztünk arról, hogy ez „csak” az európai harcok végét jelentette, a második világháború valójában 1945 szeptember másodikán fejeződött be a japán kapitulációval. A „negyvenedikekről” szóló emlékezések közben azonban újabb évforduló következett, Hirosimáé, és ez eszünkbe juttatta, hogy akkoriban a Távol-Keleten még folytatódtak és megrázó fordulatokat hoztak a harcok. Csaknem négy esztendeig tartott az a háború, valamint külön huszonnégy napig. Ez a két időszak sajátos összefüggésekre utal: az első esztendőkben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a térségben érdekelt más szövetségesek küzdöttek a támadó Japán ellen — a Szovjetuniónak viszont semlegességi szerződése volt vele: nem lett volna észszerű, ha a szocialista állam két frontot nyit: biztosítani akarta hátát a Németországgal vívott élet-halál küzdelemben. Európában viszont teljes volt az antifasiszta koalíció. A hitleristák felett aratott győzelemmel változott a helyzet, immár minden szükséges erőt összpontosíthattak a ,,tengely” másik vége ellen. Ilyenformán 1946 tavaszától már érlelődött az ottani győzelem is. Az angolok, és az amerikaiak nagy sikereket értek el a tengeri ésa légi csatákban, fokozatosan szorították vissza a japánokat, akik az 1941-es Pearl Harbor-i támadásuk után hatalmas gyarmatbirodalmat hoztak létre a térségben. Véres, szigetről szigetre vívott, ember-ember elleni csatákban az Egyesült Államok haderői eljutottak addig, hogy (1945 augusztusában) tervbe vehették a partraszállást magában Japánban. Az ellenség szárazföldi hadosztályai azonban még nagy erőt képviseltek, összesen mintegy ötmillió katonájuk állt fegyverben. Washington arra számított, hogy ha partra szállva, méterről méterbe kell elfoglalnia az országot, az egymillió halottjába és sebesültjébe kerül. Ez a változat akkor nem látszott valószínűtlennek, hiszen Tokióban még két irányzat küzdött egymással: a józanabb politikusoké, akik látták, hogy a harc elveszett, és a fanatikus katonáké, akik „a szamuráj erények" nevében (és az amerikaiak megijesztésére, kompromisszumra késztetéséért) az utolsó emberig, a harakiriig akartak ellenállni, árulásnak nevezve minden békekötési szándékot. Ott állomásozott továbbá Mandzsúriában, tehát az elfoglalt Észak-Kínában a legjelentősebb japán szárazföldi erő, a milliós Kvantung hadsereg, amelynek a parancsnokai éppen az utóbbi körből kerültek ki. A nyugatiaknak tehát vitathatatlanul nagy érdekük fűződött ahhoz, hogy május kilencedike után a Szovjetunió is sorompóba lépjen. És mert a német nácizmus le volt verve — ennek nem volt többé akadálya. Sztálin már Teheránban, tehát a nagyok 1943-as csúcstalálkozóján jelezte, hogy Németország kiesése után az angol-amerikai hadvezetés számíthat a Szovjetunióra a nácik ázsiai szövetségesével szemben. Jaltán meg is állapodtak ebben, s Potsdambain a Szovjetunió ugyan még nem vett részt a Japánhoz intézett utolsó megadásra hívás megfogalmazásában, de egyetértett vele és hamarosan csatlakozott hozzá. Moszkva az 1941-ben kötött semlegességi szerződést egy évvel lejárta előtt, 1945 áprilisában szabályszerűen felmondta, majd következett néhány rövid hónap, amely alatt Tokió megpróbálta diplomáciai manőverekkel leválasztani a Szovjetuniót szövetségeseiről, és megnyerni magának. Felkínálta például maradék flottáját szovjet olajért és repülőgépekért; azt a meglehetősen cinikus ajánlatot tette, hogy kössenek egyezményt ..az ázsiai béke közös fenntartására”, királyi herceget akartak (Amerika-ellenes békegalambként) Moszkvába meneszteni... A Szovjetunió azonban szövetségesi kötelezettségeihez hűen, nemzetközi hivatásának és nemzeti érdekeinek megfelelően elutasította a próbálkozásokat: augusztus 8-án kormánynyilatkozatban közölte, hogy belép a Japán elleni háborúba. Célja az volt, hogy gyorsabban felszámolhassák a második világháborúnak ezt az utolsó tűzfészkét, megszüntessék itt, e több ezer kilométeres határszakaszon a Szovjetunió elleni támadás állandó veszélyét, szövetségeseivel együtt kiűzze a megszállókat az elfoglalt országokból, visszacsatolják a Szovjetunióhoz a Japán által korábban elszakított Dél- Szahalint és a Kuril szigeteket, s végül előmozdítsák a világbéke helyreállítását. A szovjet hadvezetés előzőleg gyors ütemben nagy erőket dobott át a Távol-Keletre, és másfél millió kitűnően felszerelt katonája megindult a rendkívül nehezen megközelíthető terepen a Kvantung hadsereg ellen a szárazföldön, levegőben és a tengeren. Elkezdődött a szovjet erők huszonnégynapos akciója. Ez a fordulat döntő módon megváltoztatta a belpolitikai helyzetet Kínában és Koreában, javította az imperialistaellenes erők pozícióját az egész Távol-Keleten, támogatta az antifasiszta frontot. Közben történt valami, ami azóta is szörnyű emlékként él az emberiség tudatában: az amerikaiak augusztus 6-án ledobták Hirosimára az atombombát, majd egy másikat Nagaszakira. Az Egyesült Államok kinyilvánított szándéka az volt, hogy megrémítse, észretérítse a japán szoldateszkát, megrövidítse a háborút, megkíméljen sok amerikai és japán életet, elkerülje az ország fegyveres elfoglalásával járó pusztításokat. (Egyébként bemutathatták volna e bomba hatását egy lakatlan szigeten is, igaz a „szamurájokra” maga Hirosima és Nagaszaki sem volt hatással.) Biztosra vehető azonban, hogy két másik szándék is szerepet játszott a megismételt szörnyűségben: remélték, a bomba sokkhatása azonnali kapitulációra készteti Tokiót, és ezzel fölöslegessé válik a szovjet beavatkozás. Moszkvát ki lehet zárni a távol-keleti rendezésből, de az atombomba főleg a jövőt szolgálta, a jövendő ellenfélnek, a Szovjetuniónak szólt és az amerikai erőfölényt volt hivatva megmutatni. ..A szövetségeseket — írja Rui György A második Vizsghakorú története című könyvében — még egybetartotta a tengelyhatalmait leverésének a szükségessége, a háború gyors befejezésének az igénye, de a döntéseket már nagy mértékben belső ellentéteik is befolyásolták. Ebben az értelemben az atombomba ledobására kínálkozó döntés kétségtelenül nemcsak a második világháború minél gyorsabb befejezését, az esetleges további amerikai veszteségek megkímélését célozta, de tartalmazta a Szovjetunió elleni diplomáciai hidegháború első jelentős akcióját is, az amerikaiak kizárólagos távol-keleti hegemóniájának megszilárdítását is.” Az események drámaian közeledtek a végkifejlethez. Augusztus 14-én Tokió — Svájc és Svédország útján — értesítette a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kína kormányát, hogy feltétel nélkül kapitulál. De a császárnak ez a döntése egyelőre általános nyilatkozatnak bizonyult, a Kvantung hadsereg folytatta az ellenállást, egységei csak augusztus 19-én kezdték meg a követelmények teljesítését. Ugyanekkor a szovjet csapatok további hadműveleteket indítottak Dél- Szahalin, majd a Karil szigetek felszabadításáért, amely utóbbi szeptember elsejéig tartott. Szeptember másodikén (öt nappal azután, hogy még mindig csak kisebb amerikai csapatok szálltak partra Japánban a tokiói-öbölben, a Missouri fedélzetén magas rangú amerikai, szovjet, angol és kínai tisztek jelenlétében aláírták a Japán feltétel nélküli megadásáról szóló okmányokat. Befejeződött a második világháború. A szovjet hadsereg e huszonnégy nap alatt felszabadította Kína északkeleti, északi és Korea északi körzetét, és ez ösztönzően hatott e térségben a nemzeti felszabadítási mozgalmakra. Nemrégen egy kínai lap nagy elismeréssel írva e segítségről leszögezte: a Szovjetunió részvétele a japán hódítók elleni háborúban, a Kvantung hadsereg felmorzsolása, meggyorsította a japán kapitulációt és megrövidítette a második világháborút. E mai kínai elismerés igen sokat mond a múltról. Negyvenéves visszaemlékezéseink nem a történelemnek szánt tiszteletkörök, hanem elsősorban a mának szólnak. Az akkori Japán bukásával olyan rendszer szenvedett vereséget, amely a valóban túlnépesedett és nyersanyagokban szegény államot más országok elfoglalásával, népeik brutális elnyomásával akarta a térség uralkodójává tenni, miközben saját népét is e célok kiszolgálójává süllyesztette. Szerencsére nem sikerült. Ha az ember a jelen Japánját szemléli, azt is leszögezheti, hogy semmiképpen nem ez az üdvözítő módszer. Ne legyünk kortévesztők, a harmincas-negyvenes évek mások voltak, mint a hetvenes-nyolcvanasok — mégis, a japán gazdaság mai fellendülése és tekintélyük növekedése békésebb és sokkal gyümölcsözőbb, mint volt bármikor a múltban. Mostanában több japán jár külföldön, mint akkoriban, de nem fegyverrel, hanem turista-fényképezőgéppel és üzlet/ aktatáskával. S ez nemcsak sokkal rokonszenvesebb, jóval hasznosabb is.Japán az első atombombák ledobásánk a színhelye. E gazdag, tehetséges ország sokat tehet azért, hogy ez az utolsó kettő is legyen az emberiség életében. Tatár Inne atswowot . • Hétfő, 1935. szeptember 2. A szenátusi delegáció megérkezettMoszkvába Moszkvából jelenti az MTI. Kijev érintésével szormbaton aszovjet fővárosba érkezett a hét szenátorból álló amerikai törvényhozási küldöttség. Kijevben a delegációt fogadta Jurij Bahtyin, Ukrajna Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese. Az MTI washingtoni jelentése szerint Robert Byrd szenátor vasárnap az ABC televíziónak Moszkvából adott nyilatkozatában kijelentette: a genfi csúcson „elő kell készíteni a kereteket" a fontosabb megállapodásokhoz, mindenekelőtt a leszerelés és a fegyverzet korlátozásának kérdéseiről, meg kell javítani a béke esélyeit a világban. A szenátor — aki a küldöttség tagjaival együtt hétfőn kezdi, meg megbeszéléseit a szovjet képviselőkkel, s előreláthatóan kedden fogadja őt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is — megismételte: levelet visz Reagan elnöktől Gorbacsovnak, de ennek tartalmáról nem szólt. Közölte azonban, hogy a küldöttség tagjai hazatértük után személyesen számolnak be az elnöknek tárgyalásaikról. Az adásban John Warner republikánus szenátor utalt a küldöttség magyarországi látogatására. Kijelentette: a szenátorokat melegen fogadták Magyarországon, s a beszélgetésekben azt hangsúlyozták, hogy várakozással tekintenek a szovjet—amerikai csúcstalálkozó elé, amely első lehet a rendszeres, legmagasabb szintű megbeszélések újabb sorozatában. llenceker és Strauss tárgyalása Lipcséből jelenti az MTI. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke vasárnap Lipcsében fogadta Franz Josef Strauss bajor tartományi miniszterelnököt, a CSU elnökét. A nemzetközi kérdések közül elsősorban az űrfegyverkezés megakadályozásáról, és az európai fegyverkezés korlátozásáról tárgyaltak. Az NDK vezetője hangsúlyozta, hogy mindent meg kell tenni a fegyverkezés megállítására. Részletesen elemezték a két német állam kapcsolatait. A találkozó után tartott sajtóértekezletén Strauss elmondta, hogy gazdasági, kulturális és környezetvédelmi területen jelentősen fejlődött az NSZK és az NDK együttműködése. Strauss — elmondása szerint — több javaslatot tett a kapcsolatok javítására. A külpolitika hívei 0 (Moszkva, TASZSZ) Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter fogadta Bohuslav Chnoupeket. A csehszlovák külügyminiszter Iránban tett látogatása befejeztével, útban hazafelé állt meg Moszkvában. 0 (Bejrút, MTI) Genscher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter befejezte kétnapos megbeszéléseit a síriai vezetőkkel és vasárnap Kuvaitba érkezett. Közel-keleti körútjának utolsó állomása Egyiptom lesz. _• A£ili 30 (Tokió, MTI) Abe Sintaro japán külügyminiszter vasárnap visszaérkezett Szöulból, ahol a kétnapos japán—délkoreai miniszteri konferencián vett részt. 0 (Peking, Új Kína) Norodom Szihanuk, a magát Demokratikus Kambodzsának nevező ellenforradalmi koalíció vezetője szombaton Pekingbe érkezett. (Szófia, ETA) Mugabe zimbabwei kormányfő, a ZANU—PF Párt első titkára, aki Phenjanból hazatérőben szombaton Moszkva érintésével. Szófiába érkezett, tanácskozott Todor Zsivkovval, a BKP főtitkárával, államfővel. Mugabe vasárnap elutazott a bolgár fővárosból. CS (Varsó, MTI) Lengyelországban a hét végén megemlékeztek az 1980-as augusztusi társadalmi megálapodások aláírásának ötödik évfordulójáról. Gdanskban és Gdyniában megkoszorúzták a hajógyári munkások emlékművét. (Peking, MTI) Tibet húsz évvel ezelőtt vált autonóm területté. Ebből az alkalomból ünnepséget tartottak Lhászában, amelyen részt vett a második számú tibeti egyházi vezető, a pancsen láma is. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot kül Magyar vezetők üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepén lött Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, Truong Chinhnek, a Vietnami .. i Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének és Pham Van Dongnak, a Minisztertanács elnökének. A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független népi állam megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a baráti vietnami népnek. Népünk őszinte elismeréssel tekint a vietnami népnek a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a társadalom és a gazdaság szocialista átalakításában elért eredményeire, ezek megszilárdítására és gyarapítására irányuló négy évtizedes áldozatos erőfeszítéseire. Kívánjuk, hogy népünk az ismert nehéz külső és belső feltételek közepette is sikeresen teljesítse a szocialista építés feladatait, a párt V. kongresszusa által kitűzött célokat. Támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság külpolitikai törekvéseit, kezdeményezéseit, amelyek a délkelet-ázsiai térségben kialakult feszültség csökkentésére, a béke és biztonság megszilárdítására irányulnak. Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt év novemberében aláírásra került magyar—vietnami barátsági és együttműködési szerződés szellemében a pártjaink, országaink és népeink közötti sokoldalú együttműködés és barátság a béke és a szocializmus közös ügyét szolgálva erősödik. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk Önöknek és dolgozó népüknek a szocializmus építésében, a nemzetközi békéért és társadalmi haladásért folytatott küzdelmükben.★ A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban köszöntötte Nguyen Huu Tho-t, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének elnökét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Nők Országos Tanácsa szintén táviratban üdvözölte partnerét. ir újabb iraki támadás után is tzelikl a Elárg-kikötő Teheránból jelenti az AFP és a TASZSZ. Az iráni Hárgszigeti falatkikötő ellen pénteken végrehajtott nagy iraki támadás ellenére is folytatódhat az iráni olaj szállítása külföldre — jelentette szombaton az IRNA iráni hírügynökség. A jelentés Tavaiéit, az iráni déli olajmezők igazgatóját idézi, aki egy sajtóértekezleten beszélt. Ez volt az első hivatalos iráni közlés a hárg-szigeti olajkikötő helyzetéről azóta, hogy az iraki légierő pénteken jelentős támadást indított ellene, s mely két hét leforgása alatt immár a harmadik volt. Az iraki jelentés szerint komoly károk keletkeztek a kikötői berendezésekben. .[ Az IRNA közölte, hogy a front északi szakaszán az iráni tüzérség százötven iraki katonát megölt, illetve megsebesített. A bagdadi katonai jelentések szerint az iraki haderők folytatták támadásaikat az iráni—iraki front több szakaszán, s annak északi részén harcképtelenné tettek egy ellenséges katonai csoportot.