Magyar Nemzet, 1985. november (48. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-11 / 264. szám
Müijyär N©mz©l ír-A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA MEGYES KÖTSEI 33. Jelbessédek A képernyő keretében áll egy ember és vállát vonogatja. Új címerrajzolat, amelyre jogosan pályázhat az ország lakosságának nem kis hányada. Ülök a képernyő előtt és megemelkedett vérnyomással szemlélek két embert. Az egyik a földön térdel és valamit maszatol egy ronggyal, a másik fölötte áll és gúnyosan lefittyenő cigarettacsutkát tart az ajkai között, közben gúnyosan mosolyog. Vajon kin mosolyog? Kollégáján, aki ebben a megalázó, térdeplő pózban iparkodik helyrehozni a padlózat súlyos hiányosságait, vagy a megrendelőn,aki panaszt tett a vállalkozónál, az IKV-nál, a kivitelezőnél, az illetékes brigádvezetőnél, a kisipari szövetkezetnél, vagy egyszerűen a kisiparosnál? Nem kívánt törlendő. Nem az a lényeges, hogy kin mosolyog olyan gúnyos fölénynyel a cigarettája csonkját szívogató ember, hanem az, hogy miért mosolyog? Csak feltevésekre szorítkozhatunk, de alighanem közel járunk az igazsághoz, amikor arra a következtetésre jutunk, hogy a gúnyosan mosolygó állampolgár afölött mosolyog, hogy őt nem érdekli a púpos parketta, a panasztevő panasza, ő a munkát már átadta, a továbbiakhoz semmi köze. Szinte hallani a megjegyzését: mi közöm hozzá? Úgy tetszik, ez a leggyakrabban ismételt mondat, amelyet ma édes anyanyelvünkön megfogalmaznak, kifejező vállvonogatástól kísérve. Ez a vállvonogatás egyfajta fölényes magatartás kifejezése, már-már olyan általános, mint a fejrázás, vagy a heves bólogatás. Az állampolgárok dacos önérzettel vonogatják a vállukat, kifejezve, hogy őket a legkevésbé sem érdekli a másik állampolgár panasza, őneki már vagy még semmi köze az ügyhöz.De nemcsak panaszokat kísér ez a vállvonogatás, kérésre ugyanúgy megrándulhat valakinek a válla, egyszerű elmondásra — egy megtörtént eset felemlegetésére — ugyanaz lehet a válasz, még ha a vállát vonogató hallgatónak semmi köze az ügyhöz, sem a szereplőkhöz. A részvétlenség dagálya terjed a társadalomban, mint egy alattomos áradás, mint egy csőrepedés kártékony következménye, ami a pincében vagy a földszinten történt, a felső emeleteken még nem tudják, hogy lenn már csobog a víz. Ellencsodákat adnak szájról szájra azok az állampolgárok, akiket jószerencséjük olyan emberekkel hozott össze, akik nem ismerik a vállvonogatás szokását. Van, aki a Gázműveket dicséri, mert bejelentésére két órán belül a ház elé gördült a Művek kis furgonja, a szerelő becsöngetett és fél óra alatt elhárította a fenyegető veszedelmet. Van, aki a notóriusan rendetlenkedő telefon karbantartóit dicséri, akik a munkaidő lejárta után tették tiszteletüket az előfizetőnél, mert tudták, milyen határtalanul elkeserítő, ha az a bizonyos fekete doboz süket, mint egy mélytengeri hal. Vannak viszont, akik olyan esetek szenvedő hősei, amelyek hallatán kinyílik az ember zsebében a kisbicska. A boltok nyitása és zárása gyakran önkényes elhatározás kérdése. Két órakor lehúzza a redőnyt a fűszerbolt vezetője, két perccel két óra után egy csepp tejet nem hajlandó kiszolgálni, holott még az egész személyzet a fedélzeten van, csak vonogatja a vállát s odaveti a póruljárt vásárlónak, hogy miért nem jött korábban? Hogy a vevő most kilométert gyalogolhat a következő üzletig, az őt nem érdekli, mi köze hozzá? Ez a senkivel, senkinek semmiféle gondjával-bajával közösséget nem vállaló fölfogás és magatartás már olyannyira felháborító, hogy az állampolgári önvédelemre kéne gondolni, de hogyan, milyen eszközökkel lehet elhárítani az alattomos részvétlenséget?. Viszonossági megoldásra gondolni sem lehet, mert általában, a vállvonogatók állnak az erdő felől, nekünk van szükségünk órájuk. A szolgáltatásokat szűken mérik. Már nem pattan fel a pangliról a cipész, ha beállít egy megrendelő egy talpalás igényével. Igaz, ki talpaltat ma cipőt? Gyanítom — sőt, biztosra merem állítani —, hogy a szolgáltatások sorrendi besorolását elsősorban anyagi megfontolások befolyásolják. Szemtanúja voltam, amikor egy idős aszszony iparkodott megkörnyékezni — jó értelemben véve — egy közszolgálati dolgozót, aki rezzenetlen arccal hallgatta a néni siránkozó előadását, miközben hüvelyk- és mutatóujját szemléltető módon összedörzsölve az öregasszony orra előtt mozgatta, s amikor az — zavarában vagy tudatlanságában — nem vett tudomást a világos jelbeszédről, vállat vont és szó nélkül odébbállt. Pedig az idős asszony anyagi lehetőségeihez mérten minden bizonnyal megjutalmazta volna a közszolgálati dolgozót Igaz, a nénike elkövetett egy hibát, amikor így fohászkodott az ujjait fáradhatatlanul dörzsölő dolgozóhoz: . — Tegyen meg nekem egy szívességet... Belátom, ezt nem kellett volna mondani. A „szívesség” elvesztette hajdani meleg, emberséges tartalmát, gyanús szó lett belőle, ami mai magyar nyelvre fordítva azt jelenti, hogy anyagiakban nem viszonzott kérelem — bár az Értelmező Szótár még nem vette fel szójegyzékébe ezt a kifejezését. Kiveszik ez a szép szó a nyelvünkből, gyökértelenül kipusztul, mert már gyökerei sincsenek. Hiszen a szívesség egyenes ágon a szívből származik, felmenő ágú rokona a szíves, de azt is milyen ritkán halljuk, hogy légy szíves. De hagyjuk a nyelvészkedést, nem pályázom tudós professzoraink megérdemelt babéraira, csak annak a folyamatnak az eredőjére szeretnék rábukkanni, amelynek sodrásában eljutottunk a vállvonogatás járványához. Mert ez már járvány. Van egy szelídebb hulláma, amikor a vállvonogatás azt jelenti, hogy nem tudom, sajnos nem tudok segíteni — ez az orvosi gyakorlatban a kevéssé veszélyes megbetegedést jelentené, ha orvosi mércével mérnék a járványt, s van az a másik, a ragályos, fertőző megbetegedés, amelynek első számú tünete a gúnyos mosoly, a második a megvető vállvonogatás, a harmadik — ami már a diagnózist jelenti — a többször hivatkozott mondat: mi közöm hozzá? Van egy régi magyar mondás: a szívesség a legolcsóbb ajándék. Elfelejtettük, ez is kiment a divatból, mint annyi más, maradt helyette a vállvonogatás, ami közöm hozzá, kényelmes megoldás, lusta megoldás, ellenszenves megoldás. Egy emberi társadalmat nem lehet két részre osztani, s egyik oldalra állítani a nagy többséget, amelynek szüksége van valamire, a másikra a kisebbséget, amely megél abból, hogy a vállát vonogatja és semmi köze hozzá. Mi lenne, ha egyszer valami csoda folytán megfordulna a kocka; a vállvonogatóknak lenne szükségük valamire, s a régi, lenézett többség mondaná: mi közöm hozzá? Baráti Géza A belga kormány válságbizottságot alakított a merényletek kivizsgálására Willy Brandt prágai megbeszélései A külpolitikai helyzet ÁTFOGÓAK És REÁLISAK a Párizsban előterjesztett szovjet javaslatok, míg az amerikai ellenindítvány minden jel szerint nem más, mint a régi áru új csomagolásban, állapította meg a Szovjetszkaja Rosszija hasábjain Radomir Bogdanov. A neves, szakértő úgy véli, ha Washington elfogadná a hazája által felajánlott megoldást, akkor továbbra is érvényesítené a hatását a rakétaelhárító rendszerek korlátozására vonatkozó, határidő nélkül kötött kétoldalú szerződés, a nukleáris eszközök elterjedését gátló megállapodás és a részleges atomcsendegyezmény. Gyakorlatilag betartanák a SALT—2 előírásait is, s mindez alapul szolgálhatna a további leszerelési lépésekhez. A szovjet javaslatokban nem véletlenül van szó az egymás területét elérni képes fegyverekről, állapította meg az Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézet igazgatóhelyettese, megemlítve, Moszkva lényegében beleegyezne abba, hogy Washingtonnak bizonyos fölénye legyen az ilyen hordozóeszközök számát tekintve, mivel ezek ötvenszázalékos csökkentését követően a felek robbanótölteteinek a száma azonos — hatezer egység mindkét oldalon — lenne. TOVÁBBI GESZTUST TETT Peking kiengesztelésére a japán miniszterelnök. Nakaszone Jaszuhiro azt hangoztatta, megérti a Jaszukuni-szentélyben tett látogatása miatt hevesebb kínai bírálatokat. Közölte, teljes mértékben elfogadja Hu Jao-pang erre vonatkozó nyilatkozatát. Nakaszone augusztus közepén hivatalos kormányfői minőségben felkereste a Tokió központjában levő szentélyt, amely a japán halottaknak, köztük háborús bűnösöknek állít emléket. Kína és több más környező ország élesen elítélte a látogatást, azt állítva, a miniszterelnök kísérletet tett a szigetország múltbeli szerepének a tisztára mosására és olajat öntött a militarizmus újjáélesztését célzó erőfeszítések tüzére. Tokió visszautasította a vádakat, mindazonáltal többszörös önkritikát gyakorolt, s mindenekelőtt arra tett ígéretet, hogy a jövőben nagyobb figyelmet fordít a kínai és a többi nép érzelmeire. A japán miniszterelnök legutóbbi beszéde is a kínai felháborodás csillapítását célozta. Nakaszone Tokióban tartózkodó kínai fiatalok előtt kijelentette, nemcsak egyetért a Hu Jao-pang által ismertetett állásponttal, hanem határozotan be is akarja tartani az abban foglaltakat. A KKP vezetője ugyanis hangoztatta, a múltban történt konfliktusokat, illetve általánosságban a történelmet helyesen kell értékelni. Rámutatott,, nem szabad megbocsátani azoknak, akiket felelősség terhelt Japán és Kína háborúja miatt, s el kell fojtani a militarizmus újjáélesztését célzó törekvéseket. Végezetül pedig azt mondta, a kínai népnek különbséget kell tennie a japán háborús bűnösök és a szigetország lakosai között. Az SPD elnöke a csehszlovák fővárosban Prágából jelenti az MTI. Hasznosnak és nyíltnak minősítette a csehszlovák vezetőkkel folytatott megbeszéléseit vasárnap tartott prágai sajtóértekezletén Willy Brandt, a nyugatnémet SPD és a Szocialista Internacionálé elnöke. Gustáv Husák főtitkárral, Lubomir Strougal miniszterelnökkel, valamint Vasil Bilakkal elsősorban arról tanácskozott, hogy mit tehetnek a különböző irányzatú politikai erők, mint a CSKP és az SPD, illetve az eltérő társadalmi rendszerű országok, így Csehszlovákia és az NSZK a háborús konfliktus elkerülése érdekében és azért, hogy jobban kihasználják az enyhülés újabb, szakaszából származó előnyöket. Egyetértettek abban, hogy meg kell állítani a nukleáris fegyverkezést és mindenképpen meg kell akadályozni, hogy átterjedhessen a világűrre. Willy Brandt közölte, hogy a hét közepén, alig egy héttel Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozója előtt Washingtonban az amerikai közvélemény és politikai körök előtt fejti ki álláspontját, várakozásait, aggodalmait és reményeit, s elvhez különösen hasznos volt behatóbban megismernie a Varsói Szerződés egyik tagországának véleményét. A megbeszéléseiken szó esett az európai biztonság és együttműködés megszilárdításához szükséges további intézkedésekről is és érintették azt is, hogy miként lehetne megkönnyíteni és támogatni az emberek közötti érintkezést. Elégedetten állapította meg, hogy mióta legutóbb, még 1073- ban kancellárként Prágában járt, fejlődtek az NSZK és Csehszlovákia gazdasági kapcsolatai, és rámutatott, hogy még tovább lehetne bővíteni az együttműködést kétoldalú relációban és a harmadik piacok felé is. Az SPD és a CSKP részéről egyaránt sürgetik a még erőteljesebb közös munkát a környezeti károsodások megakadályozására és elhárítására csehszlovák—nyugatnémet és sokoldalú nemzetközi összefogással egyaránt. Willy Brandt úgy értelmezte, hogy a bonni kormány nem utasította el egyértelműen Csehszlovákia és az NDK javaslatát a közép-európai vegyi fegyvermentes övezet létrehozásáról, hanem azt vizsgálja, hogy a tárgyalásokra milyen tágabb nemzetközi fórumon és keretek között kerüljön sor. A nyugatnémet politikus vasárnap ellátogatott Lidicébe, ahol virágokat helyezett el a náci tömegmészárlás áldozatainak síremlékén. Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Szocialista Internacionálé elnöke vasárnap befejezte a CSKP KB Elnökségének meghívására tett háromnapos csehszlovákiai látogatását és elutazott Prágából. A repülőtéren Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára búcsúztatta. HÍRMAGYARÁZATUNK Azzal vádolja a jobboldal a Német Szociáldemokrata Pártot, hogy „külön külpolitikát folytat", fellazítja azt az egyetértést, amely e tekintetben kezdettől kialakult a hagyományos parlamenti pártok között Bonnban. Valójában a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták nemzetközi magatartásában változatlanul sok a közös vagy hasonló vonás. Az is tény azonban, hogy Brandték három esztendeje, amióta ellenzékben vannak, önálló lépéseket is tettek és tesznek. Ha egyetlen mondatban kívánnánk összefoglalni a kormány és az ellenzék mai keleti politikájának a különbségét, úgy az előbbi ezt vallja: a szerződéseket be kell tartani, míg az utóbbi jelentősen fejleszteni is kívánja az elindítottakat. Más szóval e párt szerint nem elég ülni a hetvenes évek szerződéseinek a babérjain, neki kell vágni és megkezdeni a keleti politika második szakaszát, a mai helyzetnek megfelelően és a jelen gondjainak a tudatában. Nemrégen, hogy Willy Brandt Budapesten járt, sajtóértekezletén elmondta, munkacsoportokat alakítanak a kelet-nyugati szocialista országok részvételével egy-egy fontos téma kidolgozására, így jött létre a Német Szó cialista Egységpárt és a Német Szociáldemokrata Párt közös munkája eredményeként egy, az Európa közepének vegyi fegyvermentesítéséről szóló tervezet, amelyet azután az NDK és Csehszlovákia hivatalosan is eljuttatott Bonnhoz. Ebbe a sorba illeszkedik Willy Brandt csehszlovákiai látogatása. Tárgyalt a legmagasabb rangú vezetőkkel, s a „hasznos és nyílt’’ kifejezések alkalmazása azt mutatja, hogy a problémák megvitatására is alkalmat találtak. A lényeg azonban így emelhető ki: a neves nyugatnémet politikus szükségesnek látta, hogy éppen washingtoni útja előtt tájékozódjon egy fontos szocialista ország álláspontjáról, általában a szocialista szövetségi rendszer véleményéről, s egyúttal hozzájáruljon a párbeszéd fejlesztéséhez a Kelet és a Nyugat között. Újabb gyilkos banditatámadás Brüsszel közelében A szombat este Brüsszel közelében elkövetett újabb gyilkos bandita támadást követően vasárnap Martens miniszterelnök vezetésével tanácskozásra ült össze a válságbizottságnak elnevezett szőkebb minisztertanács, amely a belügy-, az igazságügy-, a hadügy- és a postaügyi miniszterből alakult, s amelybe bevonták a csendőrség, a rendőrség és az igazságügyi szervek vezetőit. Mint az MTI jelenti, ezt a bizottságot a múlt héten elkövetett négy terrorista bombamerényletet követően hozták létre, és a testület akkor úgy határozott, hogy valamennyi bűnüldöző alakulatot egységes vezetés alá rendeli. Az igazságügyi miniszter a tévének adott nyilatkozatában feltételezte, hogy a terrorista bombamerényleteik és a banditatámadások között összefüggés van. Annak ellenére, hogy azok végrehajtása jellegében lényeges a különbség. A terroristák ugyanis a robbantás előtt figyelmeztető röplapokat szórnak szét, s a robbanás rendszerint üres épületekben történik, míg a banditák célja éppen ellenkezőleg a gyilkolással, a vérengzéssel való megfélemlítés, a zsákmány mintha nem is nagyon érdekelné őket (a szombat esti támadáskor is, ahol hét embert megöltek, másik hetet pedig megsebesítettek, alig 200 ezer frankot vittek el). A felháborodott és mélységesen megdöbbent közvélemény tehetetlenséggel vádolja a rendfenntartó alakulatokat és követeli azok megerősítését. A belga rendőrséget és csendőrséget egyébként felszerelésében a legerősebbek között tartják számon Nyugat-Európában hasonlóképpen létszámát tekintve: átlag 300 lakosra jut egy csendőr vagy rendőr. Annál megdöbbentőbb, hogy szombat este a gengszterek úgyszólván a rendőrség orra előtt támadtak és gyilkoltak: a megtámadott nagyáruházat csendőrök védték és a riasztott rendőrség is a helyszínre érkezett, amikor a banditák még ott voltak. Sokan követelik a halálbüntetés visszaállítását is, de persze ehhez is előbb el kellene fogni a tetteseket Befejeződött az UNESCO szófiai tanácskozása Amadou Mahter M’Bow főigazgató zárszavával szombaton befejeződött Szófiában az UNESCO közgyűlésének 23. ülésszaka. Az október 8-tól november 9-ig tartott tanácskozáson csaknem 160 országos és számos nemzetközi szervezet küldöttségei vettek részt. Megvitatták és jóváhagyták az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete tevékenységi programját és költségvetését az elkövetkezendő két évre. * A szervezet közgyűlésének 23. ülésszakára azután került sor — emlékeztet az MTI szófiai jelentése —, hogy az Egyesült Államok kilépett az UNESCO tagjainak sorából, beszüntette hozzájárulásának fizetését. Két ország — Nagy-Britannia és Szingapúr — már az ülésszak előtt bejelentette, hogy 1986-tól nem kíván részt venni az UNESCO munkájában. A brit küldöttség tagjainak felszólalásaiból kiderült, hogy Nagy- Britannia kormánya csak a későbbiekben mondja ki a döntő szót az ország UNESCO-tagságát illetően. Az UNESCO-közgyűlés 23. ülésszakán egyetlen ország sem követte az Egyesült Államok döntését, egyetlen állam sem hagyta el a szervezetet. Az amerikai kilépést követően az UNESCO kénytelen volt csökkenteni költségvetését. A költségvetés az elkövetkezendő két évben mintegy 18 százalékkal lesz alacsonyabb annál az összegnél, amelyet a szervezet az 1984 —85-ös években felhasználhatott. A szófiai ülésszakon döntöttek arról is, hogy az UNESCO mintegy 30 százalékkal csökkenti alkalmazottai létszámát. A küldöttségek úgy határoztak, hogy a szervezetből kilépett vagy kilépő állam — saját kérésére — megfigyelői státust kaphat. A szervezet 23. ülésszakán részletesen kidolgozták azokat a feladatokat, amelyeket az elkövetkezendő két évben hajtanak végre az UNESCO 14 fő programjának keretében. Emlékezetes, hogy a szervezet több mint félezer fejlesztési programot támogat a világkülönböző térségeiben. Az amerikai költségvetési befizetésekleállítása ellenére a jövőben isbiztosított a fő programok finanszírozása. A szervezet emellett átfogó takarékossági intézkedésekről is döntött. Az UNESCO közgyűlése külön határozatban erősítette meg, hogy a szervezet továbbra is feladatának tartja a gyarmatosítás, a faji megkülönböztetés és a fajüldözés megszüntetéséhez való hozzájárulást, a népek közötti kölcsönös megértés és a nemzetközi együttműködés előmozdítását a béke érdekében. E határozatban külön is elítélték a faji megkülönböztetést. Felszólították a dél-afrikai kormányt, hogy vessen véget fajüldöző politikájának, bocsássa szabadon Nelson Mandelát, a faji megkülönböztetés ellen küzdő dél-afrikai hazafit. Az UNESCO közgyűlése javasolta a tagországoknak, határozottan támogassák azokat a nemzetközi erőfeszítéseket, amelyek az apartheid-rendszer megszüntetését célozzák. A közgyűlés egy másik határozatában foglalkozott az ENSZ által 1986-ra meghirdetett nemzetközi békeévvel. Felhívták az UNESCO tagországait, hogy aktívan járuljanak hozzá a nemzetközi békeév programjának teljesítéséhez, maximális erőfeszítéssel törekedjenek az alapvető célok elérésének biztosítására. Javasolták valamennyi államnak, kormányközi és nem-kormányszervnek, hogy fokozzák a béke erősítéséhez való hozzájárulásukat. A közgyűlés külön határozatban bízta meg a szervezet főigazgatóját, hogy a vezetésével dolgozó irányítói testületek támogassák és segítsék mindazokat a regionális bizottságokat, amelyek az UNESCO támogatására alakultak. Az UNESCO-közgyűlés egy másik határozatában rögzítették, hogy a szervezet támogatja azt a magyar kezdeményezésre elfogadott indítványt, amelyet a Liszt Ferenc-évforduló