Magyar Nemzet, 1986. április (49. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

2 Vagyim Loginov tájékoztatója magyar tudósítóknak Moszkvából jelenti az MTI. A szocialista közösség országai közötti kapcsolatokról, s más időszerű nemzetközi kérdésekről nyilatkozott hétfőn Vagyim Lo­ginov szovje­t külügyminiszter­­helyettes Moszkvában dolgozó magyar tudósítóknak. A szocialista országok egyez­tetett békepolitikájáról szólva kitért a Varsói Szerződés Kül­ügyminiszteri Bizottságának nem­rég Varsóban megtartott ülésére. Ez megmutatta, hogy a VSZ-tag­­államoknak nemcsak a céljaik azonosak, hanem a tettekben is megnyilvánul egységük, amikor a leszerelés átfogó programjának megvalósításáról van szó. A mi­niszterhelyettes felhívta a figyel­met arra is, hogy a Szovjetunió ez év elején nyilvánosságra ho­zott átfogó, a világsajtóban Gor­­bacsov-terv néven emlegetett nukleáris leszerelési programja a szocialista közösség országainak a béke és a biztonság szavatolá­sa, a háborús veszély megszün­tetése érdekében tett indítvá­nyait minden bizonnyal tovább fogja fejleszteni a VSZ Politikai Tanácskozó Testületének követ­kező, Bu­dapesten megtartandó ülése, amelyen részt vesz Mihail Gorbacsov. Az MTI tudósítójának kérdé­sére válaszolva Vagyim Loginov kitért arra is, milyen fontos a szocialista országok egységének és egybeforrottságának állandó erősítése. Az indokok között em­lítette a tőkés országok, s első­sorban az Egyesült Államok sze­lektív külpolitikai magatartását, amellyel mindig más-más szo­cialista államot vesz célba, meg­próbálva nekik a legnagyobb kárt okozni. A szovjet—magyar viszonyról szólva a külügyminiszter-helyet­tes hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunióban nagy érdeklődéssel követik hazánk életét. „Nem ár­tana, ha jobban odafigyelnének Magyarországra azok, akik oly szívesen kérdőjelezik meg a szocializmusnak azt a képessé­gét, hogy megfelelő életszínvona­lat, jó életkörülményeket tud biztosítani az emberek számá­ra” — szögezte le. Loginov ki­jelentette azt is, hogy Moszkvá­ban fontosnak tartják, milyen kép alakul ki a Szovjetunióról szocialista országokban, így Ma­gyarországon. Ebből a szempont­ból komoly elismerést váltott ki a szovjet fővárosban az SZKP XXVII. kongresszusáról bősége­sen, tartalmasan, s igaz módon tudósító magyar tömegtájékoz­tatási eszközök tevékenysége. Szó esett a beszélgetésen Mi­hail Gorbacsov március 29-i te­levíziós beszédéről, az újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó­ra vonatkozó felhívásról is. Mihail Gorbacsov televíziós beszédének szövegét a Szovjet­unió hivatalosan is megküldte Washingtonnak. Hivatalos vá­laszt még nem kapott, de a Fe­hér Ház képviselőjének első megnyilatkozása elutasító volt. Moszkvában egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtek, s bíz­nak a józan, megfontolt és ked­vező amerikai válaszban — mu­tatott rá Vagyim Loginov. A külügyminiszter-helyettes szólt a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kapcsolatairól is, megállapítva, hogy azok egyelő­re sem barátinak, sem jószom­szédinak nem nevezhetők. Arbatov és Scultz elemzése az NBC társaság kamerái előtt Washingtonból jelenti az MTI. Ger­gij Arbatov akadémikus szerint a Szovjetunió és az Egye­sült Államok újabb csúcstalálko­zója előtt „nem zárult be a ka­pu”, de az Egyesült Államok ma­gatartása, Gorbacsov és Reagan genfi megbeszélése óta követett politikája rendkívül megnehezíti a kapcsolatok javítását. Arbatov rámutatott: a politikai helyzet nem javult, sőt egyes vonatkozá­sokban romlott a két ország vi­szonyában Genf óta. A vezető szovjet Amerika­­szakértő az NBC amerikai tele­víziós társaságnak adott hétfőn nyilatkozatot. Aláhúzta: Wa­shington sorra elutasítja a Szov­jetunió javaslatait, így például most megfontolás nélkül vissza­utasította a tárgyalást arról, hogy szüntessék meg a nukleáris fegy­verkísérleteket. Mindez azt mu­tatja, hogy az amerikai fél nem törekszik őszintén megállapodá­sokra — hangoztatta. George Shultz amerikai kül­ügyminiszter, aki a Földközi-ten­ger térségében tett körútja be­fejeztével nyilatkozott hétfőn, ugyancsak az NBC televíziós há­lózatnak, a Fehér Ház hétvégi nyilatkozatához hasonlóan szin­tén elutasította Gorbacsov ja­vaslatát arról, hogy Európá­ban tartsanak szovjet—amerikai csúcstalálkozót a nukleáris fegy­verkísérletek eltiltásáról. Schultz szerint egyrészt az Egyesült Ál­lamok most nem tekinti saját érdekében állónak az ilyen megállapodást, másrészt szerinte az ilyen „rögtönzött” találkozó nem hozhat eredményt, a meg­állapodások „rendkívül gondos és alapos előkészítést” igényelné­nek. Az amerikai külügyminisz­ter azt is kijelentette, hogy Wa­shington szerint a legközelebbi szovjet—amerikai csúcstalálkozót feltétlenül az Egyesült Államok­ban kell megtartani. Schultz Arbatovtól eltérően úgy ítélte meg, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcso­lataiban Genf óta nem követke­zett be visszaesés és a két fél között számos kérdésben folynak — szerinte jó szellemű — tár­gyalások. Elismerte azonban, hogy javulás sem történt, s ezért „a Szovjetunió magatartását” okolta. Hivatalosan nem cáfolták a The Washington Post értesülését Légvédelmi rakéták az afganisztáni és angolai ellenforradalmároknak Washingtonból jelenti az MTI. Amerikai hivatalos körökben nem ismerték el, de nem is cáfolták meg a The Washington Post va­sárnapi, nagy feltűnést keltő je­lentését arról, hogy az Egyesült Államok néhány hét óta vállról indítható légvédelmi rakétákat szállít titokban az afganisztáni és az angolai ellenforradalmároknak. A Stinger nevű rakéták az Egye­sült Államok legkorszerűbb fegy­verei között vannak, hatótávol­ságuk mintegy nyolc kilométer, célkereső berendezésük a repülő­gépek és helikopterek hajtóműve által kibocsátott hőre érzékeny, de állítólag pontosabb az eddig hasz­nált hasonló fegyvereknél. Ebből a fegyverfajtából még az Egye­sült Államok szövetségesei sem kaptak mind. . Az afganisztáni ellenforradalmi bandák támogatását a kongresz­­szus korábban már engedélyezte és kisebb összeget biztosított az angolai ellenforradalmároknak is. Az amerikai kormány ilyen fegyvereket kíván adni a nicara­­guai ellenforradalmároknak is, már abból a 25 millió dolláros összegből is, amelyet eredetileg „humanitárius” célra kért. A The Washington Post meg­állapítja: az új amerikai fegy­verek szállítása­­kiszélesíti a CIA részvételét a harmadik világban kirobbant konfliktusokban és minden bizonnyal hozzájárul a harcok megnövekedéséhez Afga­nisztánban és Angolában”. A lap a fegyverszállításra vonatkozó döntést az Egyesült Államok poli­tikájában bekövetkezett „jelentős fordulatnak" minősíti. Antonovnak még nem adtak engedélyt a hazautazásra az olasz hatóságok Rómából jelenti az MTI. Ró­mában az esküdtszék bizonyíté­kok hiányában felmentette a pá­pa elleni merénylet megszerve­zésével gyanúsított személyek pe­rének három bolgár vádlottját: Szergej Antonovot, Zselju Vaszi­­levet és Todor Ajvazovot. Ugyan­ezzel a jogi formulával mentet­ték fel az ügy két török vádlott­ját, Musza Szerdar Celebit és az ismeretlen helyen tartózkodó Oral Celiket. Egy harmadik török sze­mélyre, Omer Bogéira a bíróság három évig és két hónapig ter­jedő szabadságvesztést szabott ki, Ali Agcát (akit ebben a perben azért vontak felelősségre, mert illegális úton fegyvert csempé­szett be Olaszországba), egyévi börtönbüntetésre ítélték. A kihirdetett ítélet eltér attól, amit a bolgár, vádlottak védőügy­védjei igazságosnak tartottak vol­na. A „felmentés bizonyítékok hiányában” formulát kétértelmű­nek tartják. . A huzavona nem ért véget An­tonov számára. Az olasz hatósá­gok egyelőre nem adták meg a kiutazási engedélyt a bolgár ál­lampolgárnak. A római ügyész­ség képviselői közölték, hogy a fellebbviteli bíróság legfőbb ügyé­szének harminc nap áll rendelke­zésére az esküdtszék döntésének megfellebbezésére. A római fellebbviteli bíróság vizsgáló bizottsága vasárnap ille­téktelennek nyilvánította magát Szergej Antonov hazatérésének ügyében. A fellebbviteli bíróság szerint Antonov távozásáról csak az az esküdtbíróság dönthet, amely a bolgár állampolgárt „bi­zonyítékok hiányában” felmentet­te a pápa elleni összeesküvés vád­ja alól. Magyar Nemzet Sláboriiellenes felvonulások világszerte II. János Pál üzenete A hagyományokhoz hűen idén is szerte a világon megünne­pelték a keresztény hívők a húsvétot. Ugyanakkor a nukleá­ris fegyverkezés, az űrhadvise­lés és az atomfegyver-kísérletek elleni jelszavak kísérték a ha­gyományos békefelvonulások résztvevőit az NSZK-ban, Nagy- Britann­iában, és az Egyesült Államokban. II. János Pál pápa vasárnap délelőtti húsvéti — urbi et onbi, a „városhoz és világhoz" intézett — üzenetében, amelyet a Szent Péter teret zsúfolásig megtöltő 200 ezer ember előtt mondott el, az erőszak, az erőszakos halál ellen, s a béke mellett emelte fel sza­vát. Felszólította valamennyi fe­lekezet követőjét, hogy együtt imádkozzanak a békéért. A ka­tolikus egyházfő 49 nyelven kö­szöntötte az egybegyűlteket. Jeruzsálemben Giacomo Beltritti, a város latin pátriárkája celeb­rálta a kora reggeli ünnepi szer­tartást az óvárosi Szent Sír-temp­lomban, amely Jézus keresztrefe­­szítésének és a vallás szerint fel­támadásának feltételezett helyén épült. A misén mintegy ezer za­rándok vett részt, a szokatlanul zord idő miatt kevesebb, mint máskor. Ünnepi miséket tartottak Pe­king katolikus templomaiban is, több ezer hívő részvételével. Meg­emlékeztek a húsvétról a Szovjet­unió katolikus hagyományokat őrző területein is. Lettország templomaiban felolvasták a püs­pökök ünnepi üzenetét, amelyben az egyházi vezetők a béke, az em­berek­­közötti együttműködés szükségesséről szóltak. A nyugatnémet békemozgalom nagy sikerének tekinti az idei húsvéti békemeneteket a majna­­frankfurti szervező bizottság. A hétfőn véget ért rendezvényeken az NSZK mintegy 150 városában a barátságtalan hideg, helyen­ként viharos, esős idő ellenére öszesen mintegy 375 ezren vet­­tek részt. Az idei menetekben, amelyek a hétfői tömeggyűlése­­ken érték el tetőpontjukat, első­sorban az amerikai „hadászati védelmi kezdeményezés” és álta­lában véve a fegyverkezési haj­sza új, amerikai ihletésű hullá­ma ellen tiltakozók vettek részt. A nukleáris fegyverkezés ellen­zői a közép-angliai Marvemben és a walesi Carmarthen­ben is tüntettek. Az utóbbiban mintegy négyezer ember alkotott élő lán­cot a helyi elöljáróság atombiz­­tos óvóhelye körül, tiltakozva a nukleáris fegyverek ellen. A New York-i háborúellenes, vallási és egyetemi szervezetek által szervezett békemenetben több mint háromezren vonultak Ahhoz a tudományos intézethez mentek, amely elsőként csatlako­­zozott az SDI-terv kidolgozásá­hoz, hogy „nemet­” mondjanak a világűr militarizálására. Az atomfegyver-kísérletek és a más országok belügyeibe való beavatkozás beszüntetését köve­telték a Chicago egyik főterén összegyűlt tüntetők. 17 amerikai békeszervezet vezetői által alá­írt nyilatkozatot tettek közzé, amely hatékony megállapodást sürget a Szovjetunióval a kísér­leti atomrobbantások betiltásáról. Nyikolaj Rizskov és Zamora Machet eszmecseréi Pohár köszöntők a díszvacsorán Moszkvából jelenti az MTI. Elégedetten nyilatkozott a szov­jet—mozambiki kapcsolatok je­lenlegi szintjéről és fejlődésének üteméről hétfőn,­­ a Moszkvában tartott tárgyalásain Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke, és Samora Ma­chet, a Mozambiki FRELIMO párt elnöke, a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke. A barátság és a kölcsönös megértés szellemé­ben lezajlott tárgyalásokon mind­két részről különleges figyelmet szenteltek a két ország közötti kapcsolatok hatékonysága növe­lésének, intézkedéseket határoz­tak meg e cél elérése érdekében. Nyikolaj Rizskov tájékoztatta a mozambiki vendéget a Szovjet­unióban az SZKP XXVII. kong­resszusa határozatai szellemében kibontakozott munkáról, amely­nek célja az ország társadalmi és gazdasági fejlesztésének meggyor­sítása, a béke és a nemzetközi biztonság megerősítése. Samora Machel szólt a mozambiki gazda­ság és védelmi erő megerősítésé­vel kapcsolatos intézkedésekről. A tárgyalások során szovjet részről megerősítették a mozam­biki néppel vállalt szolidaritást és kifejezték készségüket arra, hogy a jövőben is támogatják Mozambikot az ország független­ségének és biztonságának erősíté­sében. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöke és a szovjet kor­mány hétfőn Moszkvában vacso­rát adott Samora Machel tisz­teletére. A vacsorán Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitkára és Samora Machel mondott pohár­­köszöntőt. A Szovjetunió a nukleáris fegy­verek felszámolásához vezető úton megteendő első lépésként javasolta az Egyesült Államok­nak, hogy haladéktalanul álla­podjanak meg a nukleáris rob­bantások beszüntetéséről. Azt várjuk, hogy az Egyesült Álla­mok felelősségteljesen reagáljon javaslatunkra — jelentette ki a vacsorán Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára pohár­köszöntőjében emlékeztetett rá: a Szovjetunió külpolitikájának egyik alapvető elve, hogy a gyar­mati elnyomásból­ felszabadult országoknak maguknak kell dön­teniük sorsukról. Mihail Gorbacsov a továbbiak­ban külön is kitért az Afrika déli részén kialakult helyzetre, kifejt­ve, hogy annak rendezése érdeké­ben: — maradéktalanul véget kell vetni a fajüldözők frontállamok elleni agresszív támadásainak; — haladéktalanul végig kell vinni Namíbia dekolonizációjának folyamatát, amely Washington és Pretória ■ hibájából zsákutcába jutott; — mielőbb fel­ kell számolni a dél-afrikai apartheid rendszert, a faji elnyomásnak és kizsákmá­nyolásnak a világközösség szé­gyenévé vált rendszerét. Afrika déli részén is tisztelet­ben kell tartani az ott élő népek törvényes érdekeit, s a térségben kialakult konfliktust senkinek sem szabad felhasználnia a szu­verén afrikai államok belügyeibe való beavatkozásra. A frontálla­mok népei, Namíbia és Dél-Afri­­ka hazafias erői pedig a jövőben is bizton számíthatnak a Szov­jetunió változatlan szolidaritásá­ra, igazságos ügyükhöz nyújtott támogatására. A mozambiki vezető pohárkö­szöntőjében hangsúlyozta, hogy az emberek világszerte fellépnek az emberiséget megsemmisüléssel fenyegető veszéllyel szemben, nem kívánnak együttélni a nuk­leáris háború, a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának veszé­lyével. Mozambiknak is nagy szüksége van a békés életre, hogy energiá­ját, erőit, a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésre, a sze­génység, az éhezés és az írástu­datlanság leküzdésére összponto­síthassa — mutatott rá Samora­ Machel. A továbbiakban kijelen­tette, hogy Mozambik a nemzet­közi enyhülés szempontjából fon­tosnak tartja a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti, Genf­­ben elkezdődött párbeszéd foly­tatását. Az afrikai ország üdvöz­li a Szovjetunió konstruktív ja­vaslatait, s azt a közelmúltban hozott döntését, hogy március 31. után sem hajt végre atomrobban­tást mindaddig, amíg az Egyesült Államok is így cselekszik. Moszkvában szovjet—mozambi­ki tárgyalást tartottak, amelyen a két küldöttséget Andrej Gromi­­ko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke és Samara Machel vezette. A meg­beszélésen bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió és Mozambik azo­nosan, vagy egymáshoz nagyon közelállóan ítéli meg a világpo­litika alapvető kérdéseit.­­ (Moszkva, MTI) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtit­kára hétfőn Moszkvában fogad­ta Zubir Suissit, a Revolution Africaine-nek, az algériai FLN párt hetilapjának a főszerkesz­tőjét. A kérdésekre adott vá­laszokat nyújtotta át az SZKP KB főtitkára hétfőn az algériai újságírónak, akivel baráti légkö­rű beszélgetést is folytatott. Al­gériai kérésre Mihail Gorbacsov válaszait április 4-én, egy idő­ben hozzák nyilvánosságra a szovjet és az algériai sajtóban.­­ (Peking, TASZSZ) Szovjet —kínai konzultációkat tartottak Pekingben,­­ a külügyminisztéri­um épületében az ENSZ-közgyű­­lés ülésszakának napirendi té­máiról. A megbeszéléseken Igor Rogacsov, a szovjet Külügymi­nisztérium Kollégiumának tag­ja, az 1. távol-keleti osztály ve­zetője vett részt. A Dao-ju, a kí­nai külügyminisztérium osztály­vezetője vett részt. A tárgyszerű légkörben lefolyt tárgyalásokon nagy figyelmet szenteltek a le­szerelés kérdésének.­­ (Washington, MTI) Daniel Ortega nicaraguai elnök hatá­rozottan elutasította azt a wa­shingtoni követelést, hogy a san­dinista kormány kezdjen tár­gyalásokat a fegyveres ellenfor­radalmárokkal. Ezzel együtt ki­jelentette: Managua kész tárgyal­ni Washingtonnal a biztonsági kérdések rendezéséről ő maga kész személyesen megbeszélést folytatni erről Reagan, elnökkel , akit egyébként a „kontrák főparancsnokának” nevezett. Ortega a CBS amerikai televízi­ós hálózatnak adott vasárnap nyilatkozatot. Kedd, 1986. április 1. Cory kísérlete A TENGERPARTI NYARALÓ minden kényelemmel felszerelt. Van uszodája, gondozott kertje, sok szobája, társalgója, s bár a választás sebtében történt, Fer­dinand Marcos és családja vi­szonylag békésen éldegélhetne itt. A Zoltán Rudolics telekügy­nöktől bérelt villa lakói mégsem elégedettek. A Fülöp-szigeteki exelnök szószegéssel vádolja Wa­shingtont, amiért az „önkéntes” lelépése ellenében ígért megol­dás helyett Hawaiin landoltatta, s csak a Clark-légibázison tudta meg, hogy nem térhet vissza szü­lőhelyére, I­­ocos Norte tarto­mányba. Marcos zsörtölődik, s választ vár a Fehér Háztól, a fe­lesége érintetlenül küldi vissza az ételeket, miközben nonstop beszélgetéseket folytat telefonon. Napjait ezen kívül csak a vásár­lás vidítja föl; eddig huszonhat­millió dollárért vettek ruhákat a Malacanang-palotában hagyott holmik helyett, s Imelda tervezi, Párizsba repül a még hiányzó dolgok megszerzésére. Hawaii telefonhálózata azon­ban különben is „felrobbant”; eddig nem tapasztalt tehernek vannak kitéve a vonalak, hiszen Marcos, és őt a száműzetésbe köv­­­vető nyolcvannyolc híve állandó összeköttetésben van Manilával. A megbuktatott államfő percről percre tudni akarja, mi történik ■ a távollétében, s főleg azt, mi­ként boldogul az utóda. Corazon (Cory) Aquino nem tétlenkedik, így a Marcos-pártiak mesélhet­nek, az exdiktátor pedig kedélye szerint aggódhat a változások je­lei miatt, vagy kárörvendezhet, hogy mégsem lesz olyan sima az átmenet. ROSSZALLNI Marcos először azt kezdhette,­­hogy hírül kapta, szabadlábon mozoghatnak a leg­főbb ellenségeinek tekintett poli­tikusok. Corazon Aquino ha­talomra kerülése után nyomban kiengedte börtönükből azokat a kommunista vezetőket, akik majd tíz évig sínylődtek fogság­ban. Köztük volt a betiltott párt egyik alapítója, Jose Maria Sison költő, korábbi professzor, aki sajtótájékoztatón közölte: kész támogatni az új vezetés törekvé­seit. Magyarázóan fűzte hozzá, hogy a forradalmi változásoknak még nincs itt az idejük a Fülöp­­szigeteken, ezért minden demok­ratikus kísérlet üdvözölhető. Kri­tikusan jegyezte meg ugyanak­kor, az Aquino-kabinet hiányos­sága, hogy abban egyetlen mun­kás vagy paraszt sincs. Őket ki képviseli? — tette föl a kérdést, s a jövő azon is múlik majd Ma­nilában,­ hogy­­­Cory tud-e­­ erre­­ válaszolni. Az elnökasszony egyelőre a jó­indulatát igyekszik kifejezni, ezért egyezséget ajánlott a balol­dali ellenzéknek. Mindenekelőtt az úgynevezett népi hadsereget szeretné leszerelni, a szó szoro­sabban vett értelmében is. Meg­ismételte azt a korábbi felhívá­sát, hogy kössenek féléves tűz­szünetet. Tegyék le a fegyvert, amit a kormány megvásárolna. Egy automata golyószóróért ezer-­­ hétszázötven dollárt fizetnének, többet, mint amennyi a szabad­piaci ára. „Mi nem megadást ké­rünk, hanem üzletet kínálunk” — mondta az államfő, kifejtve a továbbiakban, hogy a dzsunge­­lekből előjövőknek munkát ad­nának a kormány tulajdonában levő farmokon, később kisebb földet is kaphatnának, s szakmát tanulhatnának a katolikus egy­ház és más jótékonysági szerve­zetek intézeteiben. A tényleges helyzetet is fel­méri Corazon Aquino, története­, sem, hogy az ország jelentős ré­szét e gerillák ellenőrzik, a ha­tóságoktól függetlenül szednek adót az ott élőktől, s e falvak élelmezik, bújtatják a harcosai­kat. Ebből kiindulva ígérte meg az államfő, hogy három hónapon belül helyhatósági választásokat tartanak. A megfigyelők túlságo­san korainak tartják ugyan ezt az időpontot, kétségesnek ítélik, hogy be lehetne tartani. Indok­lásuk szerint a Fülöp-szigeteken egyelőre elteltek a demokratikus győzelemmel, s megcsömörlöttek a legutóbbi Marcos-féle csalá­soktól. Anyagi oka is lehet per­sze a halasztásnak, s elképzelhe­tő, hogy Cory, majd szintén a vá­rakozás mellett dönt, időt en­gedve a tényleges politikai erő­viszonyok alkutásának. Erre ma­gának is szüksége lesz, mert a hatalmi bénulás őt magát ugyan­csak fenyegeti. Szavakkal előreszaladt, s for­radalmi változásokat hirdetett meg , amit a szövetségesei, az Egyesült Nemzeti Demokratikus Mozgalom tagjai sem fogadtak el. A vezetőjük, a jelenlegi alel­­nök, Salvador Laurel nem értett egyet ezzel a jelzővel. A megfon­tolását arra alapozta, hogy nem veszíthetik el a középréteg tá­mogatását, s nem mehetnek bele olyan kezdeményezésekbe, pél­dául az óhatatlanul bekövetkező államosításokba, amely­ek az or­szág még nem érett meg. Mi tör­ténnék a nagybankokkal? — ve­tette föl, s végigvezetett azon az érdekeltségi szövevényen, amely a Fülöp-szigeteket a többi között az Egyesült Államokhoz láncolja. Nemcsak a kereskedelmük nagy hányada irányul oda, hanem a közös vállalatok révén a terme­lésük is annak függvénye. Be­látható, hogy nem hajthatnak egyszerre végre forradalmi úton társadalmi reformot és gazdasá­gi felvirágzást. A külföldi adós­ságokkal terhelt ország egyéb­ként is az amerikai segélyekre utalt — más kérdés, hogy ezek a pénzek eddig Marcos bankszám­láit duzzasztották, s szűkebb ro­koni és baráti körét gazdagítot­ták. A HARÁCSOLT ÖSSZEGEK­NEK a visszakövetelése mellett — a feltételezett vagyon a Fü­­löp-szigetek háromévi költség­­vetését fedezné — a Nemzetközi Pénzügyi Alap és a Világbank máris vizsgálódásba kezdett, hogy milyen hitellel könnyíthet­­né meg a talpra állást. E testü­letek további három-, négyszáz­millió dollárt szánnának e célra, s az amerikai szenátus is készsé­gesen nyúlna a zsebébe a mani­­lai kísérlet sikeréért. Az átalakítást értelemszerűen Washingtonban a saját ízlésük­nek megfelelően képzelik el. A demokratikus utat üdvözlik — az újabb „diktátortalanítást” sa­ját sikerüknek könyvelik el —, de a fejlődés menetét szeretnék ellenőrzésük alatt tartani. Az ok elsődlegesen a szigetek földrajzi helyzete, s a Pentagon-tervekben betöltött szerepe. A megengedő­megkötő magatartással biztosít­hatnák a szövetséget, és a két fontos amerikai támaszpontot. A Subik Bay kikötő és a Clark lé­gibázis sokat ér az Egyesült Ál­lamoknak, ezért közvetetten igyekszik kijelölni azt a mozgás­teret, amelyben az új vezetés a változtatásokat végrehajthatja. De ne tovább. Corazon Aquinó­­nak, viszont valószínűleg ez lesz az első akadály, amelyen át kell jutnia. A baloldalnak ugyanis hi­­hetően kevés a megszabott sza­badság, a még erős Marcos-tá­­bornak ellenben túlságosan sok. A buktatókat az elnök máris érezheti, hiszen a bejelentett al­kotmánymódosítást a parlamen­tet uraló Új Társadalmi Moz­galom elvetette. A távozásra kényszerített államfő elvbarátai túlsúlyban vannak a törvényho­zásban, ezért bármilyen, nekik nem tetsző kezdeményezést le­szavazhatnak, lehetlen helyzetbe hozva ezáltal Corazon Aquino kabinetjét. A gordiusi csomót ő csak a parlament feloszlatásával vág­hatná el. Ebben viszont jogilag megköti az alkotmány, így csu­kafogta az ügy a kettős összefüg­gésben. A megoldás az önkényes lépés volna, a Marcos-szabta kö­töttségeket eleve sutba dobhat­ná, és hatalmi szóval hirdethetne törvényt.­­ AZ AGGÁLYOSKODÓK vi­szont óva intik ettől Coryt, je­lezve, hogy akkor ő ugyanazt cselekedné, amit a korábbi dik­tátor, önhatalmúan, a demokrá­ciát mellőzve alkotna neki tetsző jogot. Ezt elkerülendő Corazon Aquino egyelőre a törvényes ke­retek között szeretné az akara­tát érvényesíteni, a cselekedeteit keresztező ellenszándékok azon­ban mérhetetlenül lassíthatják a változtatást, s nincs kizárva, hogy a fegyveres gerillák meg­unják a várakozást. Amennyi­ben pedig türelmüket vesztenék, kiszélesednének az összecsapá­sok, amelyek ténylegesen most sem szünetelnek. A rend helyre­­állítására még Corynak sem vol­na más eszköze, mint a hadsereg által mindig is szorgalmazott erő. Manilában tehát jelenleg az elnöki kísérlet e kényes egyen­súly megteremtéséért folyik. Zsigovits Edit Az új-zélandi kormányfő Aquino első magas rangú vendége Manilából jelenti az AFP. Co- f­razon Aquino, a Fülöp-szigetek­­ elnöke Manilában fogadta David Lange új-zélandi kormányfőt, aki Kínából hazatérve szakította meg rövid időre útját a Fülöp­­szigetek fővárosában. Aquino asz­­szony elnöki beiktatása óta első ízben látott vendégül ilyen ma­gas rangú külföldi politikust. Lange a látogatással — saját elmondása szerint — jókívánsá­gait óhajtotta kifejezni a Fülöp­­szigetek nemrégiben megválasz­­­­tott államfőjének, de közölte: felhasználta az alkalmat a dél­­csendes-óceáni atomfegyvermen­tes övezetről szóló új-zélandi tervek megvitatására is. Szöulból jelenti az ADN. Több mint 100 ezren tüntettek vasár­nap a dél-koreai Kvangdzsu vá­rosában a Cson Tu Hvan rezsim ellen, alkotmánymódosítást és közvetlen elnökválasztást követel­ve. Sürgették, hogy vessenek vé­get a katonai diktatúrának és térjenek át a demokratikus kor­mányzásra.

Next