Magyar Nemzet, 1986. április (49. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

Szombat, 1986. április 26. S­PORT Munkatársunk telefonjelentése ,így múlik el... Moszkva, április 25. A dicsőség az életben igencsak múlandó, s hogy a sportban kü­lönösen az, arra annyi a példa, hogy Dunát lehetne rekeszteni ve­lük. Itt van például az Egyesült Államok csapatának kapusa, Christopher Terreri, akit sokan a jégkorong-vb legjobbjának tarta­nak ezen a poszton. A Szovjetunió elleni vereséggel végződött meccs után agyonnyomorgatták társai. Okkal, mert maradandót produ­kált. Aztán pénteken a lengyelek elleni meccsen másfél perc alatt kétszer nyúlt a korong mellé és odalett a dicsőség. „Beszedte a ki­csi” — mondta mellettem egy 190 cm magas tévékommentátor, pe­dig a „kicsi” nem is olyan ala­csony, 175 cm magas, tehát átlagos termetű. Mindez csak nézőpont kérdése, mármint, hogy ki kicsi és ki alacsony, mint ahogy az is, hogy melyik az a szituáció, amely alkalmas a­ sértődésre. Franciszek Kukla, a másik kapuban a má­sodik harmad végén maradandót produkált. Akkor egy amerikai lövést az egyik védő kesztyűje blokkolt, a korong pedig a kapu­ba vánszorgott. Kukta nem bírta tovább, egyszerűen levonult és be­küldte a pályára a helyettesét. Az utolsó harmadra aztán kiengesz­telték, ismét ő védett, ám míg sorsosai az egyenlítésért küzdöt­tek, ő a kék vonalról kapott gólt, ami miatt errefelé jó oka van a kapusnak a pironkodásra. Elmúlt tehát Kukla dicsősége is, ki emlé­kezett már arra az időre, amikor megsértődhetett. A lényeg persze a vége, hogy az Egyesült Államok csapata 2—4-ről nyert 7—5 (1—2, 3—2, 3—1)-re Lengyelország ellen. A lengyeleknek vasárnap 4—0-ra kellene legalább győzniük az NSZK ellen, hogy ne essenek ki az A-csoportból. "■ Ez szinte lehetetlen, mert a nyu­gatnémetek dicsősége még nem múlott el. Ők pénteken Csehszlo­vákiával játszottak egy nagyon szoros meccset. Teljesítményük alapján a kívülálló elhiszi róluk, hogy az első körben megérdemel­ten győzték le a világbajnokot. Mert Csehszlovákiát hétfő estig megilleti ez a cím, még akkor is, ha a csapat most nagyszerű hoki­sokból összeverbuvált alkalmi együttesnek tetszik, akiknél elis­merésre méltóak az ösztönök, sok van a kezekben, a fejekben és a lábakban, de mindez nem áll ösz­­sze egységes látvánnyá. Az NSZK ellen volt egy periódus, amikor kettős emberelőnyben játszhattak. Prohazka elesett, Hrdina kiütötte a korongot a támadó harmadból és csak nagy nehezen szereztek ve­zetést­­ az NSZK ellen, csaknem harminc perc elteltével. A nyugatnémetek viszont, ha hozzájutottak a koronghoz, olyan megoldásokat választottak, ame­lyekhez kifejezetten tanult és be­gyakorolt mozdulatok kellettek, ők voltak a csapat ezen a mécs­esen. Nem véletlen, hogy két har­mad után 1—1 volt az eredmény, és csak az utolsó húsz percben dőlt el minden — ezúttal a szó­listák javára. Csehszlovákia 3—1- re győzött, így kilenc ponttal az élen áll a kisdöntőben — ma­gyarán ötödik. Az Egyesült Álla­moknak nyolc pontja van, az NSZK-nak négy, Lengyelország­nak pedig kettő. Ma másodszor lépnek pályára a csapatok az első négy helyért. A párosítás: Svédország—Kana­da, Szovjetunió—Finnország, Mmlonymi Péter Ki lesz a második kieső? Ma játsszák az 1985/86. évi ma­gyar labdarúgó-bajnokság utolsó fordulóját. Elöl többé-kevésbé tisztázott a helyzet. A Bp. Hon­véd a bajnok. A Pécs, amely a Békéscsabát fogadja, azonos pontszámmal, de jobb gólkülönb­séggel áll a második helyen, meg­előzve a Rábát. A győriek Szom­bathelyen játszanak az utolsó for­dulóban s nagy meglepetés volna, ha a zárónap helycserét hozna a második-harmadik helyen. A Csepel már kiesett. A má­sik, a következő idényben az NB II-ben szereplő együttes, a Volán, Siófok, DMVSC hármasból kerül ki. Bár a debrecenieknek van a legtöbb pontjuk, mégis az ő hely­zetük a legnehezebb. (Pontegyen­lőség esetén a gólkülönbség dönt a helyezésekről.) A Volán a már kiesett Csepel­ vendége lesz. Nem okozna különösebb meglepetést, ha győzne. Így pontszámban beér­né a Debrecent, amennyiben az kikapna a Honvédtól. A három csapat közül pedig már most is a Volán gólkülönbsége a legjobb. A Siófok az MTK-VM-et fogadja. Ha győz, a jelenleg a Volánt egy ponttal előző csapat, már biztos, hogy az ősszel is NB I-es lesz. Döntetlen és a Honvéd debreceni győzelme is a jobb gólkülönbségű Siófok bentmaradását jelentené. S miért ne győzne a Siófok, ami­kor az MTK-VM példának okáért a Csepel és a Volán vendégeként is kétgólos vereséget szenvedett? Marad tehát a legizgalmasabb kérdés: győz-e a bajnok Honvéd Debrecenben. Ha realizálja a pa­pírformát — pályaválasztóként 7—0-ra nyertek a kispestiek — nagy valószínűséggel a Debrecen lesz a kieső. KÖNYÖRTELENÜL Nem rég összeverekedtek egy­mással Uruguay és Mexikó lab­darúgói. Szerencsére kirívó az eset, a futballmérkőzésekre nem jellemző, hogy egymásnak esnek a játékosok. De nem kell ahhoz ütés és ököl, hogy hatásos ered­ményt érjen el a futballista. Aki már járt öltözőben egy-egy meccs után, tanúsíthatja, hogy a játékos lába olyan, mint egy totemoszlop: kék, zöld, lila, vörös minták dísz­lenek rajta. Sziszeg a fájdalomtól, de nem vádolja az ellenfelet. Már azért sem, mert az sem fest kü­lönbül, de egyébként is, ilyen ma a futball. Néha legszívesebben el­takarná a szemét az ember, ami­kor teljes sebességgel egymásnak ront két labdarúgó, vagy amikor egy jól sikerült, szabályos becsú­szás után hetet bukfencezik va­laki. Mert, ha a becsúszó előbb ér­te el a labdát, mint az ellenfél lá­bát, akkor a láb akár ripityára törhet, a védőt nem érheti szem­rehányás, sőt a játékvezető még csak nem is sípol, így van ez rendjén. Borzasztóan kemény sporttá vált a futball. Nem is olyan ré­gen minálunk még nem volt jel­lemző az igazi csata a játékté­ren. A keménység ürügyén sok­szor az alattomosság dívott: a já­tékos rátaposott az elesett ellen­fél kezére, mellette futva bele­taposott a bokájába, a rúgás utáni tizedmásodpercben tartott rá a lábra. Jutott köpés, jutott dur­ván sértő szó az ellenfélnek. Pár esztendeje a bajnoki mér­kőzéseinken inkább a profik men­talitása érvényesül. Jobbára szem­től szembe támadják egymást a játékosok. Zúzódhat az izom, fel­repedhet a bőr, tojásnyira nőhet a daganat a lábon, de ne törjön a csont, ne szakadjon az ízü­let. Szabad úgy belerúgni az el­lenfélbe, hogy az csillagokat lás­son, hogy fetrengjen a fájdalom­tól, de nem szabad elvenni a ke­nyerét. A futballista a lábából él, az ép lábából. Még az adok­­kapok típusú hazai, vagy nem­zetközi meccseken is kivételes je­lenség, ha egy játékos rátart a támaszkodó, a rúgó lábra, vagyis szándékosan törést, szalagszaka­dást próbál előidézni. Ha valaki­nek a játékában ilyesfajta ten­denciát fedeznek fel, akkor — függetlenül a fegyelmi bizottság ítéletétől — az ellenfelek radíroz­zák le az illetőt a pályáról. Szakmai közösséggé vált a futball. Talán leginkább a nálunk most nagyon divatos Forma—1- hez tudom hasonlítani. Ott két­száz és háromszáz kilométeres se­bességgel, testközelben szágulda­nak az autók. Ha bármelyik pilóta a legkisebb inkorrektséget követi el, a másik életével játszik. Egy­másra vannak utalva a verseny­zők és bíznak is egymásban. Jog­gal. Elő-előfordult az évtizedek sorén, hogy valamelyikük ki­rítt a többiek közül, de ez nem tartott soká. Szép finoman kö­zölték vele, hogy ezzel a maga­tartással nem terem babér a szá­mára, s ha továbbra is fickándo­­zik, egy versenyt sem fog befejez­ni, örülhet, hogy úgy-ahogy ép­ségben marad. A futballban is hasonlóvá vált a légkör. Építenek egymásra a labdarúgók, mert még az ellen­felek is egymásra vannak utalva. Hiszen ma neked, de holnap ne­kem ... Ettől persze nem válik finom játékká a mai labdarúgás. A hokiban ismert bodicsekihez hasonlítanak az ütközések. Nem kíméli ellenfelét és önmagát sem a játékos. Nem kér és nem ad ke­gyelmet. Minálunk ez a fajta küzdőmo­dor nemrég honosodott meg és úgy tetszik, fizikailag még nem eléggé felkészültek rá a játéko­sok. Túlságosan sok a sérülés. Furcsa módon többnyire nem az ellenfél a hibás, hanem az a játé­kos, aki beveti magát a kiszámít­hatatlanul veszedelmes szituáció­ba. Még nem eléggé vált vérévé, hogy mit tehet és mit nem. Az edzők igyekeznek fizikailag felkészíteni a labdarúgókat arra, hogy állja ezt a manapság dívó harcmodort. A hirtelen megnöve­kedett terhelés sem használ a já­tékosnak. Megsínyli az egész ízü­letrendszere. De nem lehet mást tenni, mert a futball nemzetközi világában kegyetlenül kemény csatákká váltak a mérkőzések. De ami nagyon is lényeges: túlnyomó többségben szemtől szembe folyik a harc. Persze, előfordul néhány orvtámadás, nem egyszer kipécé­­zik a védők az ellenfél legveszé­lyesebb játékosát s az örül, ha saját lábán hagyhatja el a játék­teret. Sajátosan fordult a sportszerű­ségről alkotott vélemény. Valaha, mikor magam is futballoztam, még fölháborodtam, ha a vesém­be könyökölt az ellenfél, a bíró egész trillákat varázsolt elő a síp­jából, ha valakit kézzel tartottak vissza. Felugorva a levegőben, legfeljebb vállal löktük egymást. Ma használhatalan lenne az a labdarúgó, aki szó szerint betar­taná a szabályokat, aki nem tép­né, cibálná, ráncigálná az ellen­felét, aki csak azonos testhely­zetben lökne, vállal a váll ellen, aki a „légharcban” ne gyömöszöl­né az ellenfelet, megakadályozan­dó a fejelést. Ma bevett eszköz­zé vált az úgynevezett „taktikai fault”. (Tudom, „faul” a helyes kifejezés, de mit tegyek, ha ide­haza átszabtuk az angolt?) A ka­pura törő játékost még a 16-oson kívül föl kell rúgni. Finoman, gyengéden, hogy baja ne essen, de mégse jusson tovább. Nem fe­lejtem el a legutóbbi világbaj­nokság alkalmából kialakult vi­tát: miért nem rúgták föl a ma­gyar védők a belgát, aki aztán a góljával kiejtette a válogatot­tunkat?! Senki nem volt a csa­patban, aki azt mondta volna, hogy sportszerűségből nem buk­tatta a csatárt. Egyszerűen nem nyílott erre megfelelő alkalom. Ez a gondolkodás a természe­tes. A belga kapus két ököllel te­rítette le Fazekast. Ha nem teszi, gólt kap és csapata kiesik. Mi új­ságírók elmondtuk őt mindennek, még gyilkosnak is, de a bírónak eszébe sem jutott a piros lap. Ha viszont egy magyar védő üti el a gólratörő belgát, nyilván meg­állapítottuk volna, hogy ez a dol­gok rendje. Nagy botrány ilyes­miből csak egy ízben lett, amikor a nyugatnémet Schumacher úgy terítette 16 francia ellenfelét, hogy az kórházba került. Az eset után hovatartozástól függetlenül mindenki elítélte a kapust. De ha kicsit is belegondolunk a tör­téntekbe, akkor ráébredhetünk, hogy nem annyira a brutális moz­dulat váltotta ki a felhördülést, hanem az a tény, hogy az ellen­felet önkívületi állapotban vitték kórházba. Tehát a kapus meg­szegte az íratlan szabályokat: szabad bántani az ellenfelet, de a testi épségét, az egészségét, a további játékoskarrierjét nem szabad kockára tenni. Jó pár évvel ezelőtt a pásztói labdarúgók idehaza megkapták a fair play díjat. A Népstadionban, a Szabad Föld Kupa döntőjében 0-0-ás állásnál az egyik pásztói csatár túljutott az ellenfél utolsó védőjátékosán is, szabad út nyílt előtte a kapu felé. Ő azonban vá­ratlanul megtorpant, otthagyta a labdát és rohant vissza a közben szerencsétlenül elesett ellenfélhez. Segíteni. Mesébe illő szép csele­kedet. De elgondolom, mi történ­ne, ha egy világbajnoki döntőn, 0- 0-ás állásnál tenné ugyanezt a labdarúgó. Vagy egy nemzetközi kupadöntőn, vagy idehaza az NB I- ben, az NB II-ben ... Biztosan akadna fenkölt gondolkodású né­ző­­ezt a kifejezést igazán nem ironikusan használom), aki igazat adna a játékosnak, de attól tar­tok, a közönség a legszívesebben miszlikbe szabdalná a labdarúgót. Nem is beszélve az edzőről, a ve­zetőről, a játékostársról. Legjobb esetben csak azt tételeznék föl róla, hogy nem egészen normális, de még valószínűbb, hogy áruló­nak bélyegeznék. Örökre beírná a nevét a futballtörténelembe, de nem mint a fair play kimagasló hőse. Nem ismerem az illető pásztói labdarúgót, de biztos vagyok ben­ne, hogy számára a kupadöntő ugyanakkora erkölcsi sikert jelen­tett, mint mondjuk a Videoton­nak szerepelni az UEFA Kupa fi­náléjában. A pásztói fiú tettéből arra következtettem, hogy a fut­ballt el sem tudja képzelni ilyen sportszerű felfogás nélkül és úgy véli, ugyanezt tenné bármi­lyen helyzetben. Még egy vb­­döntőn is. Nem akarom ismeret­lenül megsérteni, de nem tenné. Már azért sem, mert mire oda­jutna, rég kiveszne belőle az ilyes­fajta gondolkodásmód. Ma csak egyfajta „morál” létezik a fut­ballban: mindent alávetni a győ­zelem érdekeinek. Kicsit végletes a pásztói játékos példája. Attól az ellenfél nem jön hamarább rendbe, ha éppen a gólhelyzetben levő játékos siet elsőként a segítségére. Két másod­perc múlva ott van mellette a másik társ, ha kell, érkezik az orvos, a mentő. De úgy érzem, eléggé végletes a mai futball is. Láttam nemrég egy rögbimérkő­­zést, esküszöm, hogy líraian fi­nom ez a játék a labdarúgáshoz képest. (Nem az amerikai rögbi­­változatról beszélek.) A futball könyörtelen sporttá vált! Meg le­het ugyan találni benne a sajátos szépséget, de a régi — főként tisztaságából adódó — látványos­sága elveszett. Egy kis amatőr­meccsen ugyan többnyire tiszta a játék, mégis szimpla a látvány, mert ott nem a futball művészei futballoznak. A nagy klasszisok, ha úgy alakulnának a körülmé­nyek, csodálatos show-t is be tud­nának mutatni. De ilyenné már sosem alakul a helyzet. Legalábbis addig nem, amíg a kezdőkörben — jelképesen szólva — egész vagyon hever, várva a mérkőzés győztesét... Zsolt Róbert Magyar Nemzet Hétfőtől sakkbajnokság Pénteken délelőtt a sakkszövet­ségben megtörtént a 40. magyar sakkbajnokság sorsolása. A ver­senyzők a következő sorszámokat húzták: 1. Perényi Béla, 2. Faragó Iván, 3. Károlyi Tibor, 4. Polgár Zsuzsa, 5. Schneider Attila, 6. Sinkovics Péter, 7. Petrán Pál, 8. Székely Péter, 9. Utasz Tamás, 10. Portisch Ferenc, 11. Grószpéter Attila, 12. Lengyel Levente, 13. Horváth József, 14. Lukács Péter, 15. dr. Hazai László, 16. Forintos Győző. A 28-án, hétfőn délután fél 4 órakor kezdődő első fordulóban tehát a következő lesz a párosítás: Perényi—Forintos, Faragó—dr. Hazai, Károlyi—Lukács, Polgár— Horváth, Schneider—Lengyel, Sinkovics—Grószpéter, Petrán— Portisch F., Székely—Utasi. Jogos lehetne a kívánság, hogy a jubileumi — 40. — bajnokság döntőjében a legkiválóbb sakko­zóink túlnyomó többségben elin­duljanak. Ez a bajnokság azonban FIDE-zónaversenynek is számít, s az olimpiai csapat tagjai közül Portischt és Riblit maga a világ­­szövetség emelte ki, Saxot, Pintért, Csomot és Faragót viszont a ma­gyar szövetség jelölte ki a világ­­bajnoki zónaközi versenyen való indulásra. A fennmaradó két hely — nyolc magyar versenyző kapott jogot a FIDE-től — sorsát hivatott eldönteni a mostani magyar baj­nokság. Az olimpiai csapat tagjai tehát hiányoznak. Hiba volna azonban ezért lebecsülni a mezőnyt, ame­lyek ÉLŐ átlaga így is 2435, tehát egy erős, VIII. kategóriájú nem­zetközi mezőnynek felel meg, s 11 pont elérése esetén nemzetközi nagymesteri címre jogosít! De nemcsak ezért, hanem azért is, mert ha a mezőny tagjait egyen­ként vesszük szemügyre, kiderül, hogy szerencsés összetételű. Túl­nyomórészt olyan sakkozók­ indul­nak, akiknek küzdőszelleme és játékstílusa biztosíték lehet a lát­ványos, a sakkozás tényleges szel­lemét sugárzó összecsapásokra. A sakkozó közönség érdeklődésére azért is számot tarthat a verseny, mert Polgár Zsuzsa indulásával végre tisztább képet tudunk majd kapni a pro és kontra elhangzó nyilatkozatok kellő értékelésére. Éppen erre az érdeklődésre való tekintettel gondoskodott a szövet­ség olyan versenyteremről (a Fő­városi Tanács díszterme), amely méltó keretül szolgált az 1981. évi első szuper bajnokságnak is. Újí­tásnak számít, hogy a versenyte­remben — a színpadon is! — tilos a dohányzás, ami a külföldi ver­senyeken is tért hódít Újítás to­vábbá az is, hogy az újabb FIDE- szabályok értelmében nem öt, ha­nem hatórai játékidő lesz, a já­téktempó óránként húsz lépés, s így kevesebb függőjátszmával le­het számolni. S a látványosságot fokozza majd, hogy időellenőrzés kétszer, a második, majd a har­madik óra végén is lesz. Reméljük, hogy e mezőnyben végre megmutatkozik az a ver­senyző, akivel megszűnik a szö­vetségi kapitány most már évek óta tartó gondja, hogy ki legyen az olimpiai csapatnak a többiek­kel egyenlő mértékben „tűzbe­dobható" hatodik tagja. Szabó László A hétvége sportműsora SZOMBAT Kézilabda: DMVSC—SC Leipzig (NDK) női IHF Kupa döntő, I. mér­kőzés: Debrecen, 11 ó. Kosárlabda: Női ifjúsági Európa­­bajnoki selejtező. Hungária krt.: Ro­mánia—Görögország, 16 ó. Magyar­ország-Bulgária, 17.45 ó. Labdarúgás: NB I-es forduló (vala­mennyi 17 órakor): Tatabánya—O. Dó­zsa, Tatabánya, Csepel—Bp. Volán, Csepel, Pécs—Békéscsaba, Pécs, Sió­fok—MTK-VM, Siófok, ZTE—Vasas, Zalaegerszeg, DMVSC—Bp. Honvéd, Debrecen, Haladás—Rába ETO, Szom­bathely, Videoton—Ferencváros, Szé­kesfehérvár. Motorsport: Gyorsasági OB-futam, Zánka, 10 ó. Tenisz: IPV—HungarHotels Satellite első állomás, selejtező, Sopron, 10 ó. VASÁRNAP Auto­cross: Magyarország-Ausztria válogatott viadal és az OB első futa­ma, Nagykanizsa, 10 ó. Kosárlabda: Női ifjúsági Európa­ba­jnoki selejtezők, Hungária krt., Gö­rögország—Bulgária, 15 ó, Magyar­­ország—Románia, 16.45. Labdarúgás: NB II-es forduló (va­lamennyi mérkőzés 17 órakor): Sop­ron—Sződl-Délép, Sopron, Veszprém— Szekszárd, Veszprém, Eger—Kazinc­barcika, Eger, Szolnok—Vác, Szolnok, Nyíregyháza—Nagykanizsa, Nyíregy­háza,­­Metripond—Salgótarján, Hód­mezővásárhely, Keszthely—H. Szabó L. SE, Keszthely, D. Kinizsi—Ganz- MÁVAG, Debrecen. DVTK—Komló, Diósgyőr, Baja—Dunaújváros, Baja. Motorsport: Gyorsasági OB-futam, Zánka, 10 ó. Nemzetközi motocross­­verseny, Piliscsév, 13 ó. Salakmotor: Nyíregyháza Nagydíj nemzetközi verseny, Nyíregyháza, 10.30 ó. Tenisz: IPV—HungarHotels Satellite első állomás, selejtező, Sopron, 8 ó. * Warendorfban rendezik az idény har­madik jelentős nemzetközi öttusaver­senyét. San Antonio és Jereván után, április 29.—május 3. között az NSZK- beli sportközpontban találkozik a sportág élmezőnye.. A* _ magyar részt­vevők: Barátin. Demétri*,­ Dobi. Fá­bián, Madaras, Martinék, Mizsér , és­ Pajor. Vasárnapi galoppversenyek Jelöltjeink: 1. Szertelen — Wupper — Modul — Merry. — 2. Spektrum — Látó — Deviza — Kozmetika. — 3. Gebines — Kecses — Grandoletti — Johannita. — 4. Gyöngyharmat — Lázadó — Via­dukt — Maszka. — 5. Rektor — Márka — Lemondó — Lődörgő. — 6. Kis­király — Midway — Gunda — Myself. — 7. Apostag — Socrates — Muhar — Sweet. — 8. Tungúz — Aszbeszt — Sáregres — Butik. — 9. Rétor — Va­lér — Wind — Idill. — 10. Teréza — Mandula — Barcelona — Nikkel. A versenyeket 13.30-kor kezdik. KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (V., Veres Fer­né u. 4—6.): ARANY SAS PATIKAMÚZEUM (I., Tárnok u. 18.): Gyógyszerészet a reneszánsz és a barokk korában. AQUINCUMI MÚZEUM (III., Szent­endrei út 139.): BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld Aurél u. 16. Ny. K, Cs: 15—19-ig, Szó, V: 11—18-ig) BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (II., Csa­lán út 29.): Bartók-emlékkiáll. — Bartók-ábrázolások magyar bélyege­ken — Gink Károly Bartók — Mik­­rocosmos c. fotókiáll. BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szob­rai (áll. kiáll.). — A zenélő doboz­tól a sztereó magnóig (idősz. kiáll.). CONTRA AQUINCUM (V., Március 15. tér). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák tér 4.). Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi és Kos­suth relikviák. Fürdő MÚZEUM (III., Flórián tér). GÜL BABA TÜRBE (II. Mecset u. 14.) HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Tóth Árpád-sétány 40.). Az 1848 49-es for­radalom és szabadságharc — Az Osztrák—Magyar Monarchia és az első világháború — A kézifegyverek története vadász- és céllövő fegy­verek — A Magyar Tanácsköztársa­ság forradalmi honvédő háborúja — Magyarország a két világháború kö­zött és a második világháborúban — Hazánk felszabadítása — A nép­hadsereg fejlődése — A magyaror­szági feudalizmus korának hadtör­tén­i emlékei és képzőművészeti al­kotásai (áll. kiáll.)­ — Katonai egyen­ruha kiáll. (idősz. kiáll.) — (Ny. 9 17-ig). HERKULES VILLA (HU Meggyfa u. 19—21.) (Ny. H. kiv. 10—14-ig. Szó, V: 10— 18-ig.). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰ­VÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztár­saság ju. 103.). India és Hátsó-India művészete (áll. kiáll.) — Távol-ke­leti kerámia (idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Ül­lői út 33—37.). Művészet és mester­ség (áll. kiáll.) — Az időmérés tör­ténete (zár. V. 4-én) — A magyar Art Deco (lakásművészet 1905—1935) (idősz. kiáll.) JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (XII., Költő u. 11. Ny. H. kiv. 10—14-ig.) JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX., Gát u. 3.). KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (Il., Fő tér 1.): Kassák kollázsai — Kassák irodalmi és képzőművészeti mun­kássága — Hommage a Kassák. A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EM­LÉKMÚZEUMA (XIII., Visegrádi u. 16. Ny. V. kir. 10—18-ig.). KISCELLI MÚZEUM (III., Kiscelli Út 108.). Pest-Buda művészeti emlékei a XVIII—XIX. sz.-ban — Az „Arany Oroszlán" patika — Pest-budai nyomdák a XVIII—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.) — Veszelszky Béla festő gyűj­teményes kiáll. (zár: V. 4-én) — Diadal a tizenhetedik sz.-ban — met­szet ki­áll. (zár: V. 4-én). KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Vá­rosligeti krt. 11.). A vasút története a lóvasúttól 1945-ig — A mai vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés története a római kortól napjainkig (áll. kiáll.) — 125 éves a Déli Vasút (idősz. kiáll.). KÖZÉPKORI ZSIDÓ IMAHÁZ (I., Táncsics M. u. 26. Ny: H. kiv. 10— 14-ig. Szó, V: 10—18-ig.). LAKÁSMÚZEUM (III., Fő tér 4.): Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny: H. kiv. 14—18- ig. Szó, V: 10—18-ig.) MAGYAR ELEKTRONIKAI MÚZEUM (VII.,.. Kazinczy u. 21.): Az erősára­mú elektronika történetéből (áll. kiáll.) (Ny. V. H. kiv. 11—17-ig.). MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VEN­­DÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM (I., For­tuna u. 4.): A magyar kereskede­lem századunk első felében — A cukrászipar története Magyarorszá­gon­­(áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM (Budavári Palota „A" ép.): A magyarországi munkásmozgalom története — Szakoktatás, szakképzés a fővárosban (áll. kiáll.) — Sajtó­fotó '65 (zár. V. -én). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Buda­vári Palota „B’­ „C”, „D" ép.): Ké­sőreneszánsz és barokk művészet 1550-től 1800-ig — Későgótikus szár­nyasoltár — Középkori kőtár — Gó­tikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mi­hály és Paál László művészete — A XX. sz.-i festészet és szobrászat — Magyarországi művészet a XIX—XX. sz.-ig (áll. kiáll.) — Eklektika ’86 — Lélek és form­a — magyar művészet 1896—1914. (Ny. K: 12—18-ig, Sze. •12—20-ig, Cs-től Vig: 10— 18-ig, H: zárva I). MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VIII., Múzeum krt. 14—16.). Magyarország népeinek története az őskőkortól a honfoglalásig — Magyarország tör­ténete a honfoglalástól 1849-ig — Magyar koronázási jelvények (áll. kiáll.) — Magyar történelmi arcké­pek — parafrázis egy Liszt-műre (Idősz. kiáll.). MÁTYÁS-TEMPLOM (­„ Szenthárom­ság tér): Egyházművészeti gyűjte­mény (Ny. mindennap 9—19-ig.). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad-vár): A háziállatok ki­alakulása — A honfoglaló magya­rok és a kora Árpád-kor háziálla­tai — A sertéstenyésztés története — A szarvasmarha-tenyésztés tör­­ténete — A magyar baromfitenyész­tés története — A juhtenyésztés tör­ténete — Az erőgép története — Va­dászat és vadgazdálkodás (áll. ki­áll.). MOLNÁR C. PÁL GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi u. 65. Ny: K, Sze, Cs: 15— 18-ig.). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Táncsics M. u. 7.). A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Ma­gyarországon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik —* Liszt-hangversenyek Pest-Budán (idősz. kiáll.) (Ny: K. kiv. 10—18- ig, H: 16—21-ig.). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., Csókás­ Pál u. 9—11.): Euró­pai bútorok a XV—xvIi. sz.-ban. — Magyar bútorművészet a XVIII. sz.­­ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Augsburg­ barokk ötvösmunkák (Idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth tér 12.): Az őstársadalmaktól a civilizá­ciókig (áll. kiáll.) — Restaurátoraink munkáiból — Népművészet, hagyo­mányok, újítások — Az esztendő néprajza — Szerelmi ajándékok — Magyar népi hangszerek — Jugo­szlávia népművészete (idősz. kiáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII., Városmajor u. 48 b.). Nyugat emlék­kiállítás — Tóth Árpád-emlékkiállí­­tás (Ny. 14—18-ig.). J ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (III., Fő tér 1.): Egy születő város­rész múltjából — Békásmegyer, Tó­biás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1850—1950 (Ny: Hr kir. 14— 18-ig, Szó, V. 10— 18-ig.). ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR (I., Budavári Palota „F" ép.): Szín­háztörténeti emlékek — iskolai, fő­úri és német színjátszás Magyaror­szágon c. kiáll. (V. zárva!). PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Károlyi M. u. 16.): Déry Tibor, Mó­ricz Zsigmond dolgozószobája — Jó­zsef Attila­, Radnóti Miklós-emlék­­kiállítás — Gábor Andor-emlékszo­­ba — Jókai Mór relikviái — Petőfi és kora — Károlyi-emlékszobák (Ny: K-től P-ig: 10—14-ig, Szó: V. 14—18-ig) (áll. kiáll.) — Swierkie­­wícz Róbert: Cummings-illusztrációi — 25 éves az Új Írás c. kiáll. (zár. V. 4-én). (Idősz. kiáll.). POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársaság u. 3.): Posta- és távközléstörténeti áll. kiáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM a., Apród u. 1—3.): Ké­pek a gyógyítás múltjából (áll. ki­áll.) (Ny. 10.30—18-ig.). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere): Antik kiál. — Egyip­tomi kiáll. — Régi Képtár — Modern Képtár — XX. sz.-i kiáll. (611. ki­áll.) — A Biblia világa, Az Új tes­tamentum (idősz. kiáll.). TÁBORVÁROSI MÚZEUM (III., Kor­vin O. u. 63. Ny. 10—14-ig, Szó, V. 10—18-ig.). TESTNEVELÉSI ÉS SPORTMÚZEUM (XIV., Dózsa Gy. út 3.). Sporttörté­nelmünk emléktárgyai (Ny. 10—17- ig.). TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM­­VIII., Múzum krt. 14—16.sz. A Nem­­zeti Múzeumban ásványok világa — A Természettudományi Múzeum tör­ténete — A földtörténet emlékei Ma­gyarországon — Az őslények világa — Magyarország állatvilága (áll. ki­áll.). TŰZOLTÓMÚZEUM (X., Martinovics tér 12.). A tűzvédelem fejlődése (áll. kiáll.) (Ny. naponta 9—16-ig, ünnepnap 9—13-ig.). * BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁ­­ZA (in., Lajos u. 158.): Pátzay Pál (áll. kiáll.) — Trombitás Tamás és Szöllősy Enikő kiáll. BUDAPEST KIÁLLÍTÓTEREM (V., Szabadsajtó út 5.): Szabadidő, sport, kultúra c. kiáll. (zár: V. 5-én). ÓBUDA GALÉRIA (III., Zichy-kastély, Fő tér 1.): Erdélyi Miklós kiáll. (zár: V. 5-én). DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM (V., Dorottya U. 1.): Gémes Péter grafikusművész kiáll. (zár: V. 4-én). DUNA GALÉRIA (XIII., Rajk L. U. 95.): Varga-Somogyi Tibor fotóm. kiáll. ERNST MÚZEUM (VI., Nagymező u. 8.): Urbán György festő kiáll. — Tóth Sándor iparm. kiáll. FERENCVÁROSI PINCETÁRLAT (IX., Mester u. 5.): Makóné Kelemen Éva festő kiáll. (zár: V. 4-én). GULÁCSY GALÉRIA (XII., Füri U. 4.a.): Bálint Endre kiáll. (Ny. 9—17- ig, V. H. zárva­­). JÓZSEFVÁROSI KIÁLLÍTOTEREM (VIII., József krt. 70.): Cseh grafi­kai kiáll. (zár: 28-án). MŰCSARNOK (Hősök tere): Zárva! STÚDIÓ GALÉRIA (V. Bajcsy-Zsi­­linszky u. 52.): Révész László festő kiáll. VIGADÓ GALÉRIA (V., Vigadó tér 1.): Moldován István festő kiáll. (zár: v .-jén) — Pápai Lívia gobelinmű­­vész kiáll. (zár: V. -jén) A múzeumok és kiállítótermek általá­ban 10—18 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön jelezzük! 13 — A Simsy show mutatja be műso­rát április 27-én, vasárnap 17 órakor a szabadság-hegyi Új Tükör Jókai Klubban (XII., Hollós út 5.). — A török kori kézművességgel is­merkedhetnek a gyerekek, korsókat, ibrikeket, gyertyatartókat készíthet­nek április 26-án, szombaton délelőtt 10 órától a Budapesti Történeti Mú­zeum (Budavári Palota „E” épület) Hajdanában-danában történelmi játék­műhelye keretében, a felnőtteknek pe­­osztályán: 1223. Budapest, Park u. 2. számi török művészeti emlékekről tart diaképes előadást. — Tokos Zoltán gitármatinéját a tervezett május 4. helyett május 11-én, vasárnap délelőtt 11 órakor tartják meg a Zeneakadémia kistermében. — A Nemzeti Színház Igazgatósága közli, hogy Kubik Anna megbetege­dése miatt, április 27-én, vasárnap es­te A velencei kalmár előadása elmarad. A jegyek a váltás helyén visszavált­hatók.­­ A Vígszínház igazgatósága közli, hogy a Pesti Színházban, technikai okok miatt április 28-án, este az Equus előadása elmarad. A megváltott je­gyek május 18., vasárnap délutánra érvényesek, vagy legkésőbb május 5- ig a váltás helyén visszaválthatók.

Next