Magyar Nemzet, 1986. augusztus (49. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

2 hivatalosa­n el nem ismert ANCC három tagját arról, miként véle­kedik Washington az esetleges szankciókról, egyáltalán, az úgy­nevezett békés átmenet módoza­tairól. Az erősödő Pretoria-elle­­nes hangulatban ez nem egy nyu­gati kormánynak fejtörést okoz, kiváltképp Washingtonnak és Londonnak. Mert a „totális em­bargóra” tett javaslatokat, mind­két fővárosban összekapcsolják azokkal az érdekekkel, amelyek a fehér kisebbség hatalmon mara­dását sugalmazzák. Nevezetesen, hogy az Egyesült Államok föld­rajzi szempontból fontos a fok­­földi átjáró az Indiai-óceánra, Nagy-Britannia pedig nem szeret­né elveszíteni sok milliárdos be­fektetéseit. Egyes nyugati kormányokkal szemben — amelyek általános be­viteli, és kiviteli tilalmat, be­ruházási stopot és általános pénz­ügyi szigorítást sürgetnek — Wa­shington és London csupán kisebb, mintegy figyelmeztető erejű intéz­kedésekkel próbálja jobb belátás­ra­ bírni a pretoriai fehéreket. Ez­zel egyidejűleg viszont megkísér­lik — a lusakai megbeszélés en­nek egyik eleme —, a fekete több­ség mérsékelt képviselőit átmeneti megoldások elfogadására ráven­ni. Elképzelések szerint a háború, elkerülése, s ami azzal egyen­értékű, a zökkenőmentes hatalom­­váltás elérhető volna a több mint két évtizede bebörtönzött Neilson Mandela szabadon engedésével és politikai szerepvállalásával. A te­kintélyes ANC-vezető esetleg megtalálná azt a középutat, ame­lyet a fehér kisebbség és az öt­szörös fekete többség is elfogad­hatónak ítélne. A nagyköveti szin­tű találkozó arra szolgált, hogy kitapogassa, a nemzetközi kong­resszus miként fogadna egy ilyes­fajta megoldást, ugyanakkor le­mérhetik, hogyan reagálnak Pre­toriában a „nyitás" hírére. Zs. E. Kis forduló a genfi afgán—pakisztáni tárgyalásokon Genfben csütörtökön megkez­dődött az afgán—pakisztáni közvetett tárgyalások 8. fordu­lója. A megbeszéléseken — amelyek­nek a célja az Afganisztán körül kialakult helyzet rendezése — af­gán részről Sah Mohammed Doszt külügyminiszter, pakisztá­ni részről Jakub Han külügymi­niszter vezeti a küldöttségeket. A két delegáció között Diego Cordovez ENSZ-fő­t­i­tkárh­elyettes közvetít. Pakisztán azért nem haj­landó közvetlen tárgyalásokra, mert nem ismeri el a kabuli kor­mányt. Az afgán—pakisztáni tárgyalá­sok 1982 júniusa óta folytnak. A mostani fordulóra három nappal azután kerül sor, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára Vlagyivosztokban bejelentette: hat, Afganisztánban állomásozó szovjet ezredet kivonnak az or­szágból. E lépést Cordovez „pozi­tív fejleménynek” minősítette . Pakisztáni részről viszont egy­előre hűvösen fogadták a javas­latot. Az álláspontok igen távol van­nak egymástól. Legutóbb afgán részről javasolták a szovjet egy­ségeknek a megállapodástól szá­mított négy éven belüli távozását, míg a pakisztáni fél négyhónapos határidőt kíván szabni. Ezzel szemben már korábban megálla­podás született a négypontos ren­dezési terv három pontjáról: a Pakisztániba és Iránba menekült afgánok hazatéréséről, a béke köl­csönös garantálásáról, valamint arról, hogy Pakisztán felhagy az afgán erők­ forradalmárok támoga­tásával. Mindezek érvénybe lépé­sét Islamabad a csapatkivonás feltételéhez köti. A Biztonsági Tanács folytatta Nicaragua panaszának kivizsgálását Csütörtökön folytatta a vitát a Nicaragua által felvetett kér­désben a Biztonsági Tanács. Daniel Ortega nicaraguai el­nök személyesen javasolta: a ta­nács szólítsa fel az Egyesült Ál­lamokat, hogy tartsa­­tiszteletben a hágai nemzetközi bíróság ha­tározatát és szüntesse meg az ország elleni intervencióját. A BT vitájában felszólalt Vi­talij­ Szafronov, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-képvise­lőjének he­lyettese. Rámutatott: Washing­ton minden eszközt felhasznál annak érdekében, hogy Nicara­guában megdön­tse a sandinista rendszert. Ennek indoklására akarja elhitetni, hogy az ország „szovjet támaszponttá” válik, s területét a Szovjetunió az Egye­sült Államok elleni katonai ak­cióhoz akarja felhasználni. Le­szögezte: a Szovjetuniónak nin­csenek ilyen szándékai, nem kí­ván semmiféle „nyomást” kifej­teni az Egyesült Államokra, vagy a közép-amerikai országokra, ál­talában sem, és különösen nem Nicaragua területét felhasználva. Kuba képviselője határozot­tan visszautasította az ország ellen Vernon Walters amerikai ENSZ-képviselő által felhozott vádakat. Rámutatott: Kuba se­gítséget nyújt a sandinista kor­mánynak önvédelmi harcához, de — ahogy erre már példát is mu­tatott — kész megfelelő rendezés esetén kivonni katonai tanács­adóit az országból. Kiújult az EGK és az Egyesült Államok kereskedelmi vitája Brüsszelből jelenti az MTI. A Közös Piac bizottsága csalódot­tan vette tudomásul, hogy a kö­zösség és az Egyesült Államok kereskedelmi háborújában java­solt négyhónapos szünetet Wa­shington visszautasította. Ezt a bi­zottság szóvivője csütörtöki sajtó­tájékoztatóján közölte. Willy de Clercq, az EGK bizott­ságának­­külkapcsolatokkal meg­bízott tagja és Clayton Yeutter, a Fehér Ház különleges képvise­lője a napokban kezdett tárgya­lásokat. Az EGK-bizottság java­solta: függesszék fel a kereske­delmi háborút négy hónapra, s ez idő alatt tárgyalják meg az el­rendelt korlátozások kölcsönös feloldását, adjanak lehetőséget a Közös Piacnak, hogy felülvizs­gálja a földközi-tengeri medence közösségén kívüli országainak adott szállítási kedvezményeket, s kössenek új egyezményt az acél-félkésztermékek amerikai szállítására. Washington azonban elvetette a „fegyverszüneti” javaslatot és úgy döntött, nem­ változtat csök­kentett importkvótáján. A fe­szültség fenntartása sajnálatos — közöl­te az EGK-­bizottság szóvi­vője —, mert újabb korlátozó in­tézkedések és ellenintézkedések zsilipjét nyithatja meg. Líbia képviselői közölték, hogy országuk nem csatlakozik a kiter­melést visszafogók táborához. Lukman megerősítette, hogy az OPEC miniszteri bizottságot ho­zott létre, amelynek feladata­ el­érni az összes tagra kötelező, hi­vatalos OFEC-kvóta kidolgozását. Az ülésen részt vevő delegációk azonban jelezték: ha a bizottság nem tud dűlőre jutni az értekez­let ideje alatt, a most elfogadott önkéntes korlátozás haladéktala­nul érvénybe lép. A miniszterek ma ismét össze­ülnek. Az OPEC kilenc­­tagországa visszafogja olajtermelését Genf­ből jelenti a Reuter és a UPI. Rilwanu Lukman nigériai olajügyi miniszter, a Kőolajex­portáló Országok Szervezetének (OPEC) soros elnöke csütörtökön közölte: a szervezet genfi minisz­teri értekezletén a 13 tagállam közül 9 a kitermelés önkéntes visszafogásában állapodott meg. Lukman szerint a mérséklést elfogadó országok abban állapod­tak meg, hogy a jelenlegi — napi 20 millió hordóra becsült — ter­melést együttesen 1 millió 925 ezer hordóval csökkentik. Emlékeze­tes: az OPEC korábban megálla­pított, s mind ez ideig érvényes hivatalos termelési összkvótája napi 17,6 millió hordó. A nigériai miniszter nem hozta a sajtó tudomására, hogy mely tagállamok nem egyeztek bele a mérséklésbe, a hírügynökségek szerint azonban Irak, Algéria és Végtel ért az AESZ csúcsértekezlete Addisz Abebából jelenti az AFP és a TASZSZ. Véget ért az Afri­kai Egységszervezet (AESZ) 22. csúcsértekezlete. Denis Sassou- Nguesso, az AESZ új, soros el­nöke, a Kongói Népi Köztársaság államfője záróbeszédében össze­fogásra szólította fel a­z afrikai országokat a földrész gazdasági válságának legyűréséért és a dél­afrikai apartheid-rendszer fel­számolásáért vívott harcban. A kontinentális szervezet hét­főn megnyílt csúcsértekezlete két, az Amerikai Egyesült Álla­mokat elítélő határozattal egé­szítette ki a múlt heti külügymi­niszteri tanácskozás által előter­jesztett s már ismertetett doku­mentumokat. Az egyik határozat azért bírálja Washingtont, mert az UNITA ellenforradalmi szer­vezet nyílt katonai támogatásával beavatkozik a független Angola belügyeibe. A másik határozat a Líbia elleni amerikai bombázá­sokat ítéli el. Az afrikai állam- és kormány­fők elhatározták, hogy a dél-af­rikai fejleményeket figyelemmel követő bizottságot hoznak létre Magyar Nemzet A szocialista országok egyeztető találkozója az ENSZ-közgyűlés előtt A szocialista országok külügy­minisztériuma imák vezető képvi­selői az ENSZ-közgyűlés 41. ülés­szakára valló felkészülés jegyé­ben július 29—31. között konzul­tációt tartottak Budapesten. A konstruktív légkörű megbe­szélésen részt vett a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, a Kubai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság, a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Nép­­köztársaság, a Mongol Népköz­­társaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az Ukrán Szovjet Szocialista Köz­társaság, a Vietnami Szocialista Köztársaság, valamint a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak küldöttsége. A magyar de­legációt Horn Gyula külügymi­­nisztériumi államtitkár vezette." A konzultáció részvevői kife­jezték reményüket, hogy az ENSZ-k közgyűlés 41. ülésszaka hozzájárul a világszervezet ko­runk fő problémái megoldásában betöltött szerepének és tekinté­lyének növeléséhez — ezzel is előmozdítva a béke és a nemzet­közi biztonság ügyét. A küldöttségek vezetőit fogad­ta Várkonyi Péter külügyminisz­ter. Petroszjanc akadémikus a csernobili szakemberek felelősségéről Moszkvából jelenti az MTI. A Csernobili atomerőmű sorsáról nyilatkozott a Pravdának Andra­­nyik Petroszjanc, a Szovjetunió Állami Atomenergia Bizottságá­nak elnöke. Az akadémikus utalt arra, hogy a sérült, negyedik blokk eltemetése nem egyszerű befalazás. A bonyolult mérnöki építmény alapját különleges mó­don hűtött lap képezi. Itt kaptak helyet a hőcserélők és 200 mérő­műszer, amely ellenőrzi a hőmér­sékletet. Szavai szerint nem lett volna célszerű eltávolítani a meg­maradt nukleáris fűtőanyagot, az eltemetés mellett döntöttek in­kább, így az általános sugárzási szint gyorsabban csökken. A blokkban maradt nukleáris fűtő­anyag nem jelent veszélyt az atomfizika törvényszerűségei alapján — hangoztatta. Az felelősség, illetve felelőt­lenség kérdését boncolgatva Pet­roszjanc utalt arra, hogy ez erő­mű szakemberei egyszerűen „el­felejtették”, milyen üzemanyag­gal működik berendezésük, és — hangoztatta — a balesethez ve­zető kísérleteket nem egyeztették atomenergetikai szakemberekkel, tudományos vezetővel, a főterve­zővel és az erőműépítőkkel. Úgy tettek, mintha közönséges villa­mos erőművel lenne dolguk. A jövőben is növelik majd az atomerőművek számát — jelen­tette ki Petroszjanc, s kitért arra, hogy az atomenergetikai minisz­térium minden jel szerint szigo­rú fegyelmet és rendet teremt a kiszolgáló személyzet, megbízható, balesetmentes munkája érdeké­ben. Fokozott figyelmet fordíta­nak a dolgozók kiképzésére, egye­bek között a válsághelyzetben való gyors és helyes cselekvés gyakorlására. Prágában az erőművi felújítások késése miatt téli energiagondokkal számolnak Prágából jelenti az MTI. A nyári mérsékeltebb energiafo­gyasztást Csehszlovákiában is az erőművek felújítására, karban­tartására használják fel, öt atom­­erőművi reaktor nagyjavítását is most végzik. Egyes erőművek generál­ozása egy-három hónapos késésben van az ütemtervhez képest, s a késés kihathat a téli energiahely­zetre is. A legtöbb gondot az okozza, hogy az anyagokat és alkatrészeiket szállító vállalatok lassabban teljesítik vállalásaikat, mint tavaly ilyenkor, amikor a kemény fagyok miatt előállít energiahiány következményeit a saját bőrükön érezhették. Még nagyobb problémákat okoz, hogy az erőművi kazánokhoz szüksé­ges egyes pótálkartrészek szállít­mányai külföldiről elmaradnak. C­hrétien és Tognini francia űrhajósokat várják Csillagvárosba a közös repüléshez Párizsból jelenti az MTI. A francia Országos Űrkutatási Köz­pont Jean-Loup Chrétien ezre­dest, az első francia űrhajóst és Michel Tognini alezredest jelölte a következő közös francia—szov­jet űrrepülésre. A francia légi­erő két tisztje ősszel kezdi meg a Moszkva melletti Csillagvárosban a felkészülést az 1988 második fe­lére tervezett közös űrrepülésre egy MIR orbitális űrállomás fe­délzetén. Jean-Loup Chrétien, az első francia űrhajós 1982 nyarán egy­hetes repülésen vett részt szovjet kollégáival a Szaljut—7 űrállo­máson. A TASZSZ jelentése szerint a Szovjetunióban újabb Molnyija—1 típusú távközlési mesterséges hol­dat bocsátottak fel. E műholdak feladata a távolsági rádiótelefon- és rádiótelex-összeköt­tet­és bizto­sítása, valamint a szovjet közpon­ti televízió adásainak továbbítá­sa az Orbita-rendszer földi vevő­állomásaihoz. Ugyancsak Föld kö­rüli pályára juttatták a Koz­mosz—1767 jelzésű mesterséges holdat. A politikai döntésrendszer tökéletesítését tervezi Kína Pekingből jelenti az MTI: Kíná­ban demokratizálni és tudomá­nyos alapra akarják helyezni a politikai döntéshozatal folyama­tát. A szocialista demokrácia tel­jes kibontakoztatása fontos része a politikai rendszer tervezett re­formjának, és magában foglalja nemcsak a politikai döntéshozatal demokratizálását, hanem annak tudományos alapra helyezését is. Ezt csütörtökön Van Li, a KKP Politikai Bizottságának tagja, mi­­miniszterelnök-helyettes jelentet­te ki. A kínai vezető kifejtette, hogy Kínában mindeddig nem sikerült kialakítani a politikai döntéshoza­tal megbízható rendszerét. Ennek a hátránya, hogy csak utólag de­rül ki, egy-egy politikai döntés helyes volt-e vagy sem. Szerinte ezen a helyzeten sürgősen vál­toztatni kell. Ellenkező esetben a szocialista rendszer tökéletlen marad, és lehetetlenné válik a népgazdaság folyamatos és haté­kony fejlesztése. Az elsietett és utólag súlyosan hibásnak bizo­nyult politikai döntéseket egye­bek között az évszázados feuda­lista maradványaik befolyásának, a kistermelői gondolkodásnak, a tudományos és kulturális nevelés elmaradottságának, a kezdetle­ges jogrendszernek és annak tu­lajdonítja, hogy a vezetők egy ré­széből hiányzik a készség demok­ratikus munkastílus alkalmazásá­ra. Éppen ezért — mutatott rá — sürgető szükségesség a vezetők átnevelése, s nemcsak az állam­­apparátusban, hanem a Kínai Kommunista Pártban is. Irak és Irán továbbra is egymás városait bombázza Bagdadból és Teheránból jelenti a TASZSZ és az AP. Az iraki lé­gierő csütörtökön támadást inté­zett egy iráni ipari város ellen Az akció következtében 15 mun­kás életét vesztette. Ezt a teherá­­ni rádió közölte. A Teherántól több mint három­száz kilométerre délre fekvő Da­rud város elleni légitámadásnak számos polgári sebesültje is van. Egy bagdadi katonai közlemény szerint az Iraki légierő két iráni cementgyárat támadott a város­ban. Teheránt összesítéseik szerint az elmúlt kilenc nap alatt mint­egy száz polgári személy halt meg Iránban és iraki katonai ak­ciók következtében. Irak arról számolt be csütörtö­kön, hogy az iráni tüzérség im­­meg Iránban az iraki katonai ak­irak­i város lakónegyedeit Arról is beszámoltak, hogy az iraki re­pülőgépek Irán északkeleti részén lebombáztak egy vasúti hidat. 0 (Addisz Abeba, AP) Létre­jött csütörtökön az első találkozó a szudáni kormányfő és a lázadók vezetője között a szomszédos Etiópiában. Al-Mahdi miniszter­elnök és John Garang megbeszé­léseiről egyelőre semmit sem hoztak nyilvánosságra. 0 (Moszkva, MTI) A Szovjet­unióban augusztus elsejei hatály­­lyal 20—25 százalékkal felemel­ték a magas alkoholtartalmú ita­lok állami kiskereskedelmi árát. Egyidejűleg csökkentik a gyer­mekruházati cikkek árát.­­ (London, UPI) Több éves „mélységi rekordokat” döntött meg a dollár árfolyama a tőkés világ főbb pénzpiacain csütörtö­kön. Frankfurtban a dollárért 2,09 márkát adtak Péntek, 1986. augusztus 1. Amit a hite mögött van CRAXI UTÁN CRAXI Rendeződött az itáliai kormány­­válság: marad az ötpárti koalíció, s a megfigyelők szerint a minisz­teri tárcák pártok szerinti meg­oszlása sem módosul. A két ve­­télytárs, a kereszténydemokraták és a szocialisták kompromisszu­mos készsége állította végül is helyre a római vezetés kibillent egyensúlyát. A DC véglegesen meneszteni akarta Bettino Craxit a miniszterelnökségből, tudatosan ezzel a szándékkal robbantotta ki a válságot A kormányfő viszont korántsem mutatott hajlandóságot arra, hogy eleget tegyen e késztetésnek. Man­dátuma csak két év múlva járt volna le, s semmi nem indokolta idő előtti távozását. De Mita fő­titkár és környezete ennek elle­nére úgy vélte, elérkezett az ide­je annak, hogy visszaszerezzék korábbi hagyományosan kiváltsá­gos helyzetüket az ország irányí­tásában, s miután az államfői tisztséget már korábban elhódí­tották a szocialistáktól, most a miniszterelnökségért indultak harcba. A hatalmi versengés a jelenlegi fejlemények tükrében lényegé­ben döntetlenre végződött. Korábban mind a két párt mély kríziseket élt át, s lényegében de Mita, illetve Craxi érdeme, hogy pártjuk újra visszanyerte erejét. De Mita olyan helyzetben vette át a párt irányítását, amikor azt a háború utáni történelmének legválságosabb pillanatait élte. A hetvenes évek végén a parlamenti erőpróbákon jelentősen megcsap­pant támogatóinak a száma, s ez­zel megszűnt negyedszázados egyeduralmi helyzete. Korábban a szavazók óriási többségének a rokonszenvét élvezték. A koalí­ciós társakat ugyan, akkor sem nélkülözhették, de kedvükre vá­logathattak. Megváltozott a hely­zet viszont, amikor az Olasz Kommunista Párt megszerezte a voksok egyharmadát, s ezzel kö­zel került ahhoz, hogy részt ve­gyen a kormány munkájában. Ezt a kereszténydemokraták csak úgy akadályozhatták meg, hogy szö­vetségre léptek a laikus pártok­kal, a szocialistákkal, szociálde­mokratákkal, liberálisokkal és köztársaságiakkal. Különösen a szocialistákra voltak ráutalva, akik a DC és az OKP után a legtöbb olasz bizalmat élvezik 1983-ban az előrehozott választá­­sokat követően jutottak a minisz­terelnökséghez. Előzőleg Pertini személyében az államfői posztot is elhódították. Mindazt rövid időt alatt az a PSZ érte el, amely ko­rábban elveszett a jelentéktelen­ségben, s jelenleg is a szavazók tizenkét százalékát tudhatja maga mögött. Ennél több támogatót azonban nem tudnak magukhoz vonzani. Ez javarészt annak tud­ható be, hogy időközben de Mita irányításával feléledt a keresz­ténydemokrata párt, amely mindinkább kezdi visszanyerni korábbi magabiztosságát. Ez a helyzet állandósult, amit a DC és más pártok arra használ­nak föl, hogy az OKP-t továbbra is kirekesszék a hatalomból. Ezért a legerősebb nyugat-európai kommunista párt jelentős, — igaz az utóbbi időkben valamelyest csökkent.— tömegbefolyása elle­nére sem tud bekerülni a kor­mányba. Legközelebb ehhez a hetvenes években Andreotti, il­letve Moro miniszterelnökségének a Berlinguer által meghirdetett „történelmi kompromisszum” ide­jén állt. Akkor a DC egyik szár­nya hajlandóságot mutatott az együttműködésre. Napjainkra azonban de Mita olyan egységet alakított ki pártján belül, amely elzárkózik az OKP közlekedési kísérleteitől. Ezért is szorgalmaz­ta később Natta az együttműkö­dést a szocialistákkal. A PSI hosszú évekkel ezelőtt lényegében a kommunista párt árnyékában, hasonló alapokról kiindulva tevé­kenykedett. Craxi éppen azért tö­rekedett új tartalomra, sajátos programra, egyéni jellegre, hogy önálló pártként nyújthasson baloldali alternatívát a szavazóknak. Mindazonáltal kezdetben készségét nyilvánította bizonyos területeken a közös fel­lépéshez. Így alakult ki egyebek között tartományi szinten a bal­oldal együttműködése. Craxiék azonban mindvégig kifejezésre juttatták, hogy ennek megvannak a szűkre szabott határai. Nyoma­­tékot adnak ennek azzal is, hogy a helyhatósági erőpróbákon sor­ra vonják meg eddigi támogatá­sukat a kommunistáktól. A szo­cialisták azonban nem egységesek az elutasítást illetően. A Formica­­vezette balszárny szószólója az OKP-val való szövetségnek. A­­döntő többség azonban ezt hatá­rozottan ellenzi. A jövőt illetően a megfigyelők­­ valószínűnek tartják­, hogy Craxi­­tól Andreotti veszi majd át a sta­fétabotot. A hagyományosan sze­szélyes olasz belpolitikára tekin­tettel azonban korai lenne még jóslásokba bocsátkozni. Szőnyi[ H. László Harci helikopterekkel a kokain ellen A KÁBÍTÓSZER-ÉLVEZET ha­lálos áldozatainak a száma világ­viszonylatban a háromszorosára emelkedett az utóbbi esztendőben. Egyre fiatalabbak azok, akik ki­próbálják a múló mámort, amely­nek hatása végül is fogva tartja őket. A legfrissebb amerikai fel­mérések szerint az Egyesült Álla­mokban az oktatási intézmények hallgatóinak megközelítően egy­­harmada fogyaszt rendszeresen kokainkivonatot. Reagan elnök immár a nemzet biztonságát ve­szélyeztetőnek nyilvánította a ká­bítószer-kereskedelmet, s határo­zott lépéseket helyezett kilátásba. Ezeknek a sorába tartozik a kö­zelmúltban Bolíviával közösen végrehajtott akció. Washington harci helikoptere­ket és százhatvan különlegesen ki­képzett katonát bocsátott La Paz rendelkezésére az ország terüle­tén megbúvó laboratóriumok fel­derítésére, felszámolására. A vá­ratlan fellépés nyilvánvalóan je­lentős csapást mért volna a Bolí­viában tanyát ütött csempészek­re. Az osztag érkezését azonban jócskán megelőzte a hírük, s emiatt sokkal kisebb volt a fogás a vártnál. A titokra, a közös ak­cióra, a tengerentúli sajtó derí­tett fényt, amely fenntartásának adott hangot az amerikai hadse­reg kölcsönadása miatt. Ennek a kéretlen nyilvánosságnak a követ­kezményeként lényegében csak­ egy alkalommal járt a várt ered­ménnyel a közös expedíció, ami­kor is sikerült megsemmisíteni egy feldolgozó telephelyet. A töb­bi esetben azonban hiába kutat­tak a csempészek után, nyomuk veszett. Mindenesetre a szállítók az elkövetkezendő időkben sem érez­hetik biztonságban magukat, a hajsza utánuk folytatódik. Ha most szerény veszteség érte is őket, a jelek arra utalnak,­­hogy mind nehezebb napok várnak rá­juk. Latin-Amerikában, amely egyike a legjelentősebb kokain­­termelő térségeknek, az utóbbi években mind több állam polgári vezetése hirdetett harcot e káros iparággal szemben. LÁTVÁNYOS PÉLDÁJÁT adta ennek Betancour elnök: a Kolum­biában korábban indított hadjá­rat során tíz tonna, rekord meny­­nyiségű „füvet” foglaltak le és semmisítettek meg a hatóságok. A gyökerek azonban mélyek, s az ellenfél sem adja meg könnyen magát. A nagyszabású razziák jobbára nem ütnek halálos sebet a bűnszervezeteken, de zavarba hozzák őket. Bogota erélyessé­­gét követően részben kénytelenek voltak átszivárogni a környező or­szágokba, egyebek között Bolí­viába. Az új La Paz-i kormány ugyancsak lépéseket tesz vissza­szorításukra. Intézkedései között szerepel, hogy felajánlotta, hek­táronként 250 dollár kártérítést fi­zet azoknak, akik földjükön fel­hagynak a kokain termesztésével. Bolíviában ugyanis a cserje ter­mesztését nem, csak feldolgozá­sát kábítószerré tiltják a törvé­nyek. Miután azonban a hektá­ronkénti „szüret” tízezer dollárt is hozhat, kevés követőre talált a felhívás. Serkenti Washington is, méghozzá kétféleképpen, a térség­beli kormányokat a hathatós köz­belépésre. Egyrészt anyagi támo­gatást nyújt a csempészek üldö­zéséhez, másrészt viszont a gaz­dasági segély részleges megvoná­sát helyezi kilátásba, ha­ erély­­telenséget tapasztal. A GOND ÖSSZETETT, hiszen például Bolívia esetében az ország kiviteléből nyert összeg csaknem egyharmadával ér fel a kokain értékesítéséből származó pénz. Bolívia azonban komolyan veszi feladatát, s nem riad vissza a ke­ményebb eszközök alkalmazásától sem. Az Egyesült Államok sajtója — a bizonyos fenntartások elle­nére —, a kábítószer-kereskede­lemmel szemben vívott harc új és jelentős szakaszának tartja Wa­shington közreműködését a mos­tani akcióban. Elengedhetetlen­nek vélnek azonban még szigo­rúbb honi büntetéseket azért, hogy az amerikai felvevőpiac ked­ve is megcsappanjon. Távolról sem közömbös, hogy a különböző intézkedések, a további kis lépé­sek, például a kiadatási szerződé­seik, hosszú távon végül­­ ered­ményre vezetnek-e.­ ­M

Next