Magyar Nemzet, 1986. augusztus (49. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

Szombat 1986. augusztus 2. EC-PEC, KIMEHETSZ Világbajnokságra készül a női kosárlabda-válogatott. Bizonyos, hogy a csapat játékosai pálya­futásuk legjelentősebb eseménye előtt állnak. Világbajnokságra ugyanis magyar női kosárlabda­válogatottnak igencsak régen si­került utoljára kvalifikálnia ma­gát. A mostani keretből ez a pró­ba még senkinek sem adatott meg. A kulcsemberek közül néhá­­nyan részt vettek az 1980-as olimpián, de ott nem volt teljes a mezőny, példának okáért hiány­zott a mostani két legkomolyabb csoportellenfél, az Egyesült Álla­mok és Kína együttese. Az 1984- es olimpia selejtezőin túljutott a csapat, de Los Angelesbe, mint ismeretes, nem­ utazott. Marad­tak tehát az EB-k, mint a meg­méretés legmagasabb fórumai, egészen mostanáig. Úgy gondolná az ember, hogy most aztán ihle­tett, „valóságfogyatkozásos” álla­potban készülnek a játékosok a sosem volt bizonyítási lehetőség­re. Nem állítom, hogy másként van, de azért az is valószínűtlen, hogy ne nyomta volna meg a ke­délyüket a felkészülés hajrájá­nak néhány történése. Elterjedt ugyanis, hogy az együttes három meghatározó em­bere, a három Európa-válogatott, Boksay, Gellérné és Németh kül­földre szerződik a vb után. Ezt követően viszont a szövetség fő­titkára bejelentette, hogy a lehe­tőség valóban szóba került, vol­tak ajánlatok — elsősorban Spa­nyolországból —, de nem köthet­nek szerződést a játékosok, mert az érvényes rendelkezések értel­mében olimpiai kerettagok, vagy olimpiai részvételre esélyes spor­tolók csak az 1988-as nyári játé­kok után mehetnek külföldre. A hír hallatán az ember első gondolata az, hogy a külföldi szerződések kapcsán nálunk mi­lyen gyakran felborul a logika. Mi lehet a meglepő abban, hogy az olimpiai kerettagok nem szer­ződhetnek 1988-ig, amikor pél­dául a télen v­b-ezüstérmet szer­zett férfi kézilabda-válogatott kulcsemberei, deklaráltan, éppen e rendelkezés értelmében voltak kénytelenek belátni, hogy még két esztendeig együtt kell marad­niuk, megismételni a sikert s csak azután szabad az útjuk. Sportkörökben tehát ez a szerző­dési tilalom ismert. Akkor miért incselkedtek a kosaraslányokkal? Szó sem volt megalapozatlan ígéretekről, mondhatná az, aki e szerződéstervezeteket intézte, hi­szen például, éppen a kézilabdá­nál maradva, Gódorné Nagy Ma­riannál aztán igazán nem kell komolyabb olimpiai kerettag, rá épül ugyanis az éremre is esé­lyes válogatott, s ő a napokban mégis Nyugat-Németországba szerződött. És akkor viszont szó sem esett róla, hogy itt valami-­ féle kivételes bánásmódról lett­ volna szó. Hát igen! Erre nemigen lehet mit mondani. Ráadásul az emlí­tett három játékos épp oly sokat tett a magyar női kosárlabdá­zásért — két EB-bronzérem meg­szerzésében volt döntő részük —, mint Gódorné a maga sport­ágáért. Hogy szabály szerint csak har­mincéves kor után lehet külföld­re szerződni és az említett három játékos igen-igen messze van ettől a kortól? Ez is tény. Érdekes, hogy amikor a szerződések kútba­­eséséről esett szó, erről a nem teljesülő feltételről nem tett említést senki. Igaz, Gódorné sincs harmincéves. Vagy ez a szabály már nem érvényes? Nem szeretnék válaszolni a kérdésekre, mert a példát csak illusztrációnak szántam annak bizonyítására, hogy milyen zűr­zavaros, ellentmondásos a hely­zet a külföldi szerződések ügyé­ben. Úgy fest, nem sikerült el­dönteni, hogy miként használja a sportvezetés a külföldi szerző­déskötés lehetőségét? Morális töltésű eszközként afféle vég­­kielégítésül ajánlja mindazok­nak, akiknek, ha lehet mondani, tartozik a magyar sport; vagy, ha nem ekként, akkor üzleti le­hetőséget látnak-e benne, a valu­taszerzés egy szűk, de biztos kis csatornáját? Ha morális eszköz, akkor kevéssé érthető, hogy ko­rábbi érdemekre való tekintet nélkül, kis túlzással, a „büntetlen előélet” érdeme alapján miért ré­szesülhet benne bárki. Ez külö­nösen a futballnál feltűnő, ahol egy-két szürkés szürke NB I-es játékos, baráti kapcsolatok révén nagyon jó szerződéseket kaphat, amíg válogatottak képtelenek maguknak klubot találni. Az anyagi megfontolások elsődleges­ségének tételét elvethetjük, lévén, hogy ezzel nem fér össze, hogy szinte kizárólag csak az elvirágzó­­félben levő sportolók kapnak szerződési lehetőséget. Olyanok, akikért túl nagy vételárat már nem­­lehet kérni. (Lehet, hogy e gyakorlat megváltozásának a jele Gódorné szerződése, és az a tény, hogy Boksayék egyáltalán tár­gyalási stádiumba juthattak?) Ha pedig se ennek, se annak az elvnek a logikáját nem lehet tetten érni a gyakorlatban, arra kell gondolni, hogy valami más erő rendezi a történéseket. Attól kell tartani, hogy a szentséges bizonytalanság. Maga a helyzet, amelyben senki sem mehet biz­­­tosra, senki sem mondhatja ma­gáról, hogy márpedig nekem jár, mert ezt és ezt elértem, vagy pedig azért, mert értem ennyit és ennyit fizetnének. Nincs olyan ajánlat, amely megszüntethetné a sportoló bizonytalanságát Végső soron elérhet bármilyen szintre, az engedélyező szerv jóindulatá­nak a kiszolgáltatottja marad. A sportolók természetesen há­lásak a mostani lehetőségekért is, hiszen, ha igaz a hír, akkor a három említett kosárlabdázónő a nagyon szerény és számukra nyilván sok sikerélményt tartóz­­gató spanyol bajnokságban ötször annyit kereshetne, mint itthon most, ahol pedig kategóriájuk­ban feltehetően a „plafonnál" vannak. Ami nekik jó, korántsem biztos azonban, hogy az az egész magyar sportéletnek is az. Nem jó ugyanis, hogy a sportolók, csakhogy mehessenek, kénytele­nek minden feltételt teljesíteni, húzni, hallgatni, sérülten játsza­ni és a végén még hálával is tartoznak! Nem jó, hogy nem egy­értelmű, hogy ez nekik jár! Mert ma már minden magyar állam­polgárnak joga van a külföldi munkavállalásra. De, hogy meg is támadjam a saját logikámat, az sem világos a jelenlegi helyzet alapján, hogy a sportban azért mégis más a helyzet. Nem azért, amit szoktak mondani, hogy közpénzeken, je­lentős összegekért nevelik őket élversenyzővé s utána, tulajdon­képpen a saját zsebükbe ömlik ennek a haszna. Ezzel a logiká­val ugyanis általában is meg le­hetne kérdőjelezni a külföldi munkavállalás lehetőségét, hiszen mindannyian a közpénzekből fenntartott iskolákban tanultunk s valamilyen formában e tudá­sunkat adjuk el a munkaszerző­déssel. Tehát, nem e tekintetben vannak fenntartásaim. Sőt! Ép­pen azért vannak, mert a magyar sport egyre kevésbé támaszkodik a közpénzekre. Legalábbis a klasszikus értelemben vett köz­pénzekre, azaz, a költségvetési eszközökre. Mind jelentősebb a vállalati, helyi tanácsi támoga­tás jelentősége. Márpedig ebben a helyzetben a külföldi szerző­dések jelentős veszéllyel fenye­getnek. Hogy­­visszatérjek a bevezető példára: Boksay a­ Tungsram SC játékosa. Az egyesületet a gyár azért tartja fenn, hogy szakosz­tályai, elsősorban külföldön, is­mertté tegyék a nevét. A Tungs­ram SC-től nem is oly régen Bel­giumiba szerződött Kiss Lenke, most pedig elmenne Boksay. Aligha valószínű, hogy a női ko­sárcsapat néhány éven belül, e két játékos nélkül különösebb hírverést csaphatna a gyárnak. További magyar specialitás: a já­tékosokért kapott pénzért nem­igen lehet egyenértékű helyet­test szerezni, mégha létezik is ilyen a mezőnyben — lásd: Nyilasi­­és az FTC. — (Boksaynál nem ez a helyzet, mert vele azonos értékű kosárlabdázónőt itthon aligha találna csapata.) Szóval, mihamar bekövetkezhet egy olyan állapot, amikor a Tungsram gyár vezetői azt érzékelik, hogy bizony ez a kosárlabdacsapat nemigen propagál, s megszüntetik a támo­gatását. Ugyanis nekik nem arra a kis pénzre van szükségük, amit Boksayért kapnak — s ipari mé­retekben még a Nyilasiért fizetett ár is csekélyke —, hanem ered­ményre. "Erről az oldalról tekint­ve, tartok tőle, az egyre gyako­ribb külföldi szerződések némi­képpen oldalba támadják a ma­gyar sportot. Egy-két, tényleg át­­ütően eredményes és tekintélyes sportoló külföldi „búcsújátéka” ellen talán senki sem emelne szót. De a hazai mezőnyök ily vészes kiürülése, mint ami egy­némely sportágban (vízilabda!) tapasztalható, igencsak veszélyes­sé válhat manapság, amikor a kluboknak égen-földön sponzoro­­kat kell találniuk. Az imént kifejtett logika, egy­fajta logika. Meglehet, támadha­tó. Nagy erénye viszont a jelen­legi gyakorlattal szemben, hogy homogén,­ a következetesség szándékával gondoltatott ki. A külföldi szerződések lehetősége bevezetésekor ugyanis azt ígérte, hogy kicsit stabilabbá teszi az érté­kek megbillent hierarchiáját. A jutalmazás eszközével segít an­nak meghatározásában, mi tekint­hető értékesnek, fontosnak, mi nem. Mára megváltozott a hely­zet: úgy tetszik, maga az eszköz szorul segítségre: az eddiginél pontosabb, egyértelműbb haszná­lati utasításra vár. Nagy N. Péter Magyar Nemzet S­P­O­R­T ~1 Londoni nyilatkozat Szerényi Sándor személyében magyar szereplője is van az esz­tendő egyik legrangosabb sport­­eseményének, a londoni Park Lane Hotelben zajló sakkvilág­­bajnoki döntő visszavágónak, amelyen két világhírű szovjet sportember, a címvédő Garri Kaszparov és a korábbi világelső, Anatolij Karpov méri össze tu­dását. A Magyar Sakkszövetség elnöke, aki már több mint ne­gyedszázada tölti be ezt a tisztet, a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE felkérésére a mérkőzésso­rozat tisztasága fölött őrködő há­romtagú fellebbviteli zsűri tag­jaként utazott az angol fővárosba. Szerényi Sándort jól ismerik a sakkvilágban, a magyar „sakk­diplomata" sok évtizedes nemzet­közi tapasztalatait számos alka­lommal hasznosították már a vi­lágversenyek körül támadt vitás kérdések méltányos rendezésé­ben. "­­ A magyar sakkélet nemzet­közi rangjának és tekintélyének tulajdonítható a FIDE számomra megtisztelő felkérése — mondta Köves Tibornak, az MTI londoni tudósítójának Szerényi Sándor —, s ennek megfelelően iparkodom betölteni tisztemet a döntnöki zsűriben. Bizottságunk elnöke a tunéziai Ridha Belkadi profesz­­szor, s rajtam kívül tagja még a csehszlovák Jaroslav Sajtar. Tes­tületünknek az a dolga, hogy bár­milyen vitatott bírói döntést kö­vetően fellebbviteli fórumként végérvényes határozatot hozzon. Mindhármunkkal szemben alap­­követelmény a legszigorúbb pár­tatlanság és tárgyilagosság — mondta mintegy magyarázatként Szerényi Sándor, amiért Lon­donban elzárkózni kényszerül még az esélyek latolgatásától is. Szerényi Sándor ugyancsak a legteljesebb pártatlanság szelle­mében tolmácsolta a viadal meg­kezdése előtt Garri Kaszparov világbajnoknak és Anatolij Kar­pov kihívónak, egy általuk is jól ismert magyar sakkrajongó — Kádár János — szívélyes üdvöz­letét és jókívánságait. Az MSZMP KB főtitkára mindkét szovjet ver­senyzőnek azt kívánta, hogy a világelsőségért vívott sportszerű küzdelmük a legszebb szellemi sport javára és dicsőségére váljék. Kaszparov és Karpov nagy öröm­mel fogadta és köszönte meg Ká­dár János jókívánságait. — Gyakran esik szó London­ban a világelsőségért vetélkedő két versenyző különböző játék­­sttlusáról, ahogy eltérő személyi­ségjegyeikről is — folytatta a Magyar Sakkszövetség elnöke. — Egy Valamit azonban egyetlen tárgyilagos megfigyelő sem vitat­hat: napjaink két legnagyobb sakkjátékosa találkozik, ő mérkő­zik meg egymással, előbb itt Londonban, aztán Leningrádban, a visszavágó második szakaszá­ban. Szerényi Sándor elmondta, hogy Adorján András nemzetközi nagymester magánemberként tar­tózkodott Londonban, nem pedig Kaszparov hivatalos szekundán­­saként. Hazautazása nem érint­heti a viadalt, hiszen Kaszparov­­nak és Karpovnak is megvannak a maguk, hivatalosan bejelentett segítői. — Meglepett — folytatta Szeré­nyi Sándor —, milyen óriási az érdeklődés az angol közönség ré­széről. Ez arra is utal, hogy az angol sakkélet felfelé ível, a brit versenyzők tekintélyes játékerőt képviselnek, komoly vetélytársak­­ká váltak a nemzetközi­ élme­zőnyben. Bizonyos, hogy a világ­­bajnokság londoni első félideje is hozzájárul a sakkrajongók tábo­rának jelentős gyarapodásához Nagy-Britanniában. A rendezők egyébként kitűnő feltételeket biz­tosítottak, a házigazdákat csak dicsérni lehet. Szerényi Sándor végül arról szólt, hogy a zökkenőmentesen kezdődött mérkőzéssorozat légkö­re nyugodt és jó. Ezen az sem változtat, hogy a nyugati sajtó Karpov és Kaszparov első világ­­bajnoki mérkőzéssorozatainak megszakítása körül­­támadt nézet­­eltérések felelevenítésével és utó­lagos felnagyításával próbál iz­galmat kelteni a mostani erőpró­ba körül. A magyar szakember úgy vélekedett, hogy annak ide­jén a nemzetközi és a szovjet sakkszövetség is helyesen járt el. — Nem tesz jót a sakkjáték­­szellemének — hangsúlyozta —, na a világbajnokságot — döntet­len játszmák végeláthatatlan so­rozatában — végül is az dönti el, melyik sakkozó merül ki hama­rább fizikailag. Végtére is ez nem fizikai sport. Ne az döntsön, hogy hatvan, vagy száz mérkőzés után melyikük a kimerültebb, hanem hogy kinek a tudása nagyobb. Ez a szellemi erőpróba legutóbb Kaszparov javára dőlt el. Ha most is így lesz, akkor vitathatatlan a világelsősége, de ez egyelőre még a jövő titka, hiszen az esélyek nyitottak — fejezte be nyilatko­zatát Szerény­ Sándor, a Magyar Sakkszövetség elnöke. * A második játszma félbehagyásakor az első benyomás az állásról az volt, hogy Kaszparovnak komoly nyerő esé­lyei vannak. Sötét: Karpov Világos: Kaszparov Sötét borítékolt lépése 41.­­ Bf21 volt, s a játszma a következőképpen fejeződött be: 42. Kd3 Hd6 43. Ba7t Ke6 44. Bh7 e4f 45. Kc3 Azonnali 45. Kd4-re . Bh2 és arra 16. Hg4, nem jó Bd2f miatt. 46. Bh6f Kd7 47. Kc5 esetén pedig Hf7 48. Bh7 Ke6 veszélyei nem lebecsülendők. 45.­­ Hb5f 46. Kc4 Ha3:f 47. Kd4 Bh2: 48. Bf­6f Kd7 49. Hd5 h4 50. Bh4­ Bh4: 51. gh4: g3 52. Hf4 Hc2t és dön­tetlenre adták. SZ. L.* A világbajnoki döntő harmadik partijában Karpov vezette a vi­lágos, Kaszparov a sötét figurá­kat. Lapzártáig mindkét fél 21 lé­pést tett meg. Negyedik a kardcsapat Kozák Mihály, az MTI munka­társa jelenti Szófiából. Ahogy közeledik a vívó-világ­bajnokság vasárnapi zárása, mind távolabbnak tűnik, hogy a ma­gyarok még tudnak javítani nem éppen fényes mérlegükön. Jelen­leg úgy fest a helyzet, hogy csak a párbajtőr csapat nyerhet még egy érmet Bujdosó Imre egyedül árválkodó ezüstje mellé. Pénte­ken a kardcsapatok küzdelmének negyeddöntőjében még könnyen sikerült nyerni a nyugatnémetek ellen, Csongrádi 3, Nébald György, Bujdosó és Gedővári 2—2 győzelmet ért el, az ellen­fél három pontját Nolte szerezte, így alakult ki a 9—3-as ered­mény. A legjobb négy közé még a Szovjetunió, Bulgária és Len­gyelország került. Az elődöntőiben a szovjetek megálljt parancsoltak a magya­roknak. Érdekesen alakult a ta­lálkozó, hiszen 4—4-ig együtt volt a két csapat, de aztán egymás után négy szovjet győzelem kö­vetkezett, s 8—6 után úgy festett a találatarány, hogy a hátralevő két asszót már nem kellett le­vívni. Alsan háromszor nyert, Pogoszov és Burcev kétszer-két­­szer, Mindirgaszov pedig egyszer, nálunk Gedővári és Csongrádi kétszer-kétszer, Bujdosó és Varga egyszer-egyszer. Nébald György neve mellé nem került győzelmet jelentő V-betű. Nébald György tavaszi sérülé­séből következő kényszerkihagyá­sa nem múlt el nyomtalanul. Akárcsak az egyéni versenyben, a csapatbajnokságban is látszott, hogy nem a tavalyi önmagát mu­tatja, amikor imponáló vívással lett egyéni aranyérmes. A szov­jet válogatott ellen két vereség után le is cserélte Kulcsár Győző szövetségi kapitány, de Varga be­állítása sem hozott döntő fordu­latot. A verseny közben Szófiába érkezett Schmitt Pál, a NOB tag­ja, aki szemtanúja volt a magya­rok vereségének. — Erőteljesebben, harcosabban vívtak a szovjet versenyzők, ez döntötte el a találkozó sorsát — jegyezte meg az egykori olimpiai és világbajnok. — Meglepetéssel tapasztaltam, hogy az itt egyéni világbajnokságot nyert Mindir­gaszov és a második helyezett Bujdosó is csak egy-egy asszóban tudott győzni. . Közben a másik ágon a meg­fiatalított lengyel csapat óriási meglepetésre 9-6-ra legyőzte a legutóbbi vb-n ezüstérmes bolgá­rokat, így a hazaiak az egyéni után a csapatban is csalódtak, mert az Etropolszki-fivérektől és társaitól legalább egy aranyérmet vártak. A magyarok ellenfele a bronzéremért tehát Bulgária lett, az a csapat, amelytől 1985-ben az elődöntőben vereséget szenved­tek. Aztán hiába vezetett a magyar kardválogatott 3—1, 5—3 és 7—5 arányban, a vb házigazdái nyer­ték a bronzérmet Ezúttal még azt sem lehetett felróni, hogy nem küzdöttek megfelelően, nem volt bennük lelkesedés, mert valóban látszott, hogy mindent megpró­bálnak a győzelem érdekében. 7— 5 után azonban Gedővári, Csongrádi és Bujdosó is elvesz­tette úszóját, amikor Varga és Ivanov lépett pástra. Esély még volt, annak ellenére, hogy a bol­gárok vezettek 8—7-re, mert 8— 8-nál a találatarány került volna előtérbe. Így is történt, de mikor Varga megkapta a har­madik találatot, a bolgárok már ünnepeltek, ez elég volt nekik a győzelemhez, 62—61 volt javuk­ra a találatarány, 8—8 a vég­eredmény. — Nem az akarással, hanem a taktikai fegyelemmel volt baj — magyarázta a vereség után Ko­vács Tamás, a magyar csapat vezetője. — Az utolsó négy, el­vesztett asszóban mindössze hét találatot értek el versenyzőink, ezzel annyira romlott a tusará­nyunk, hogy a 8—8 a bolgárok­nak kedvezett. Ezek után köny­­nyen elképzelhető, hogy Bujdosó Imrének a kard egyéni ezüstérme lesz az egyetlen érmünk az idei világbajnokságon. A párbajtőr­mezőny ugyanis nagyon erős. Az aranyéremért vívott találko­zón a várakozásnak megfelelően a szovjetek 9—4 arányban nyertek a lengyelek ellen. Ez a szovjet kard­válogatott 12. világbajnoki arany­érme. Pénteken hivatalos közleményt adott ki a Nemzetközi Vívó Szö­vetség (FIE) irodája Szófiában, amely szerint az egyéni párbaj­tőrversenyben fegyverének sza­bálytalan összeszerelése miatt ki­zárt kubai Ismael Durruti há­rom évre eltiltotta a versenyzés­től Durrutinak a szabálytalan összeszerelés a találatok elérésé­nél m­egengedhetetlen előnyt je­lentett. Szombaton, világbajnokság utolsó előtti napján megkezdődik 25 ország párbajtőrcsapat verse­nye. A résztvevőket nyolc cso­portba osztották, a magyaroknak a hollandok és az osztrákok az ellenfelei. A csoportokból az első két-két helyezett jut a nyolcad­­döntőbe, amelyet délután rendez­nek, majd a döntőre vasárnap kerül sor. Szombaton és vasárnap Velnben rendezik meg a 14. Vida autós ralit. A BTA bolgár hírügynökség jelentése szerint kilenc országból több mint 10 résztvevőre számítanak. A kettes szor­zóiú Európa-bajnoki futamon rajthoz áll Ferjáncz Attila és dr. Tandari Já­nos is — az idén kapott Audi Quatt­­róval. A magyaroké az 1-es rajtszám, mivel legutóbb megnyerték a viadalt. Hivatalosan lezárult a nyári kedvez­ményes labdarúgó-átigazolási időszak. Gullás Róbert, az MLSZ átigazolási bi­zottságának elnöke az MTI munkatár­sának elmondta, hogy serdülő, ifjú­sági és felnőtt játékosokat is számít­va, eddig 201 labdarúgót igazoltak át. Ez a szám még növekedhet, hiszen van egy-két folyamatban levő ügy. Egyébként minden a legnagyobb rend­ben zajlott, a testületnek csak sok esetben kellett beidézni az érdekelt feleket, de a félreértések gyorsan tisz­tázódtak. KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (V.. Veres Fer­né u. 4—1): ARANY SAS PATIKAMÚZEUM 0.. Tárnok u. II.): Gyógyszerészet a re­neszánsz és a barokk koréban. AQUINCUMI MÚZEUM (ul.: Szent­endrei u. I­S.): BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XH. Stromfeld Aurél u. II.). (Ny. K, Ca. 15—19-ig, Szó, V: 11—il-ig.). BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (II., Csa­lán út 29.): Bartók-emlék­kiáll. — Bartók-ábrázolások magyar bélyege­ken.­­ BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM 0. , Szent György tér I.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda kirá­lyi várpalotája és gótikus szobrai (áll. kiáll.) — Buda visszavívása ISIS — Fejezetek e képes-levelezőlap tör­ténetéből III. 1914—IMS. BUDAVÁRI LABIRINTUS-PANOPTI­KUM 0., Úri u. S.). Ny. H, K, Uv. II—II-ig.). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák tér 4.). Evangélikuséig a magyar kultúrában — Petőfi és Kos­suth relikviák — Kalcbbrenner Ká­­roly-emlékk­iáll. HADTÖRTÉNETI MÚZEUM 0., Tóth A. sétány 40.): Az uill 4- es forra­dalom és szabadságharc. Az Osztrák —Magyar Monarchia és az első világ­háború. — A kézifegyverek történe­te vadász- és céllövő fegyverek — A Magyar Tanácsköztársaság forra­dalmi honvédő háborúja — Magyar­­ország a két világháború között és a második világháborúban — Ha­zánk felszabadítása — A néphadse­reg fejlődése — A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei és képzőművészeti alkotásai (áll. kiáll.) (Ny. 19 17-ig). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰ­VÉS­ZETI MÚZEUM (VL, Népköztár­saság u. 101.): India és Hátsó-India művészete (áll. kiáll.) Távol-keleti kerámia (idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Ül­lői Út B-n.): Művészet és mester­ség (áll. kiáll.) A magyar Art Deco lakásművészet (1905—1935). — Védjük, hogy unokáink is lássák. JÓKAI EMLÉKMÚZEUM COL. Költő U. 21.). (Ny. H. kiv. 10—14-ig). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX., Gát U. 1.) KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (m., Fő tér 1. ): „Hommage a Kassáik" — Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti munkássága — Kassák kollázsai. A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EM­LÉKMÚZEUMA (XIII., Visegrádi u. 11.). (Ny. V. kiv. naponta tv—II-ig.). KISCELLI MÚZEUM (III., Kiscelli Út 10­.). Pest-Buda művészeti emlékei a XVIII—XIX. sz.-ban — Az­­Arany Oroszlán- patika — Pest-budai nyomdák a XVIII—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.). — Orbán Dezső festő kiáll. KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Vá­rosligeti krt. 11.). A vasút története a lóvásártól 1945-ig — A mái vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés törté­nete a római kortól napjainkig (áll. kiáll.). Különlegességek a Moszkvai Politechnikai Múzeum gyűjteményé­ből (zár. 3-án). (Idősz. kiáll.). LAK­ÁS MÚZEUM (HI., Fő tér 4.): Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny. H. kiv. napon­ta 14—19-ig. Szó, V: 10— 18-ig.). MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚ­ZEUM (VH., Kazinczy u. 11.): Az erősáramú elektrotechnika történeté­ből (áll. kiáll.) (Ny. V. H. kiv. 11—17- ig.)­­MAGYAR KERESKEDEIMI és VEN­­DEGLATOIP­ARI MUZEUM (L. For­tuna u. 4.): A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrász­ipar története Magyarországon (él. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM (Budavári Palota A ép.): A magyarországi munkásmozgalom tör­ténete — Szakoktatás, szakképzés a fővárosban (áll. kiáll.) 40 éves sz út­törőmozgalom. — Pengőtől a fo­rintig ... .(Idősz. kiáll.). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Buda­vári Palota B. C. D ép.): Késő rene­szánsz és barokk művészet 1500-től 1000-ig — Későgótikus szárnyasoké­­rok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mihály és Paál László művészete — A XX. sz-i festé­szet és szobrászat — Magyarországi művészet a XIX—XX. sz.-ig (áll. ki­áll.) —«Lélek és forma — magyar művészet 1998—1914. — Fekete Nagy Bála festő emlékldál. — Stein Anna festő (Párizs) kiáll. — Ladányi Imre festő (New York) kiáll. — (Ny. K: 12— 18-ig, Sze: 12—20-ig, CBHtől V-ig: 10—19-ig, H: zárva!). MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VII.. Múzeum krt­ 10—11.): Magyarország népeinek története az őskőkortól a honfoglalásig — Magyarország törté­nete a honfoglalástól 1949-ig — Ma­gyar koronázási jelvények (áll. ki­áll.) — Magyar történelmi arcké­pek — parafrázis egy Liszt-műre — Az avarok kincsei. (Idősz. kiáll.). MÁTYÁS-TEMP­LOM (L. Szenthárom­ság tér). Egyházművésze­ti gyűjte­mény (Ny. mindennap 0—sa­ ig.). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad-vár). A háziállatok ki­alakulása — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés, a szarvasmarha-, a lótenyésztés, a juhtenyésztés törté­nete — A magyar baromfitenyésztés története — Az erőgép története — Vadászat és vadgazdálkodás (áll. ki­áll.) —­­Hazánk mezőgazdasága diák­­szemmel ’00" (idősz. kiáll.) (Ny. h. kiv. 10—17-ig. V. 10—19-ig). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM 0.. Táncsics M. u. 7.): A zenei élet és a hangszeres kultúra emlékei Ma­gyarországon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszt-hangversenyek Pest-Budán (idősz. kiáll.) (Ny. K. klv. 10—VI-ig. H. 10—21-ig.). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., Csókász Pál u. 0—11.). Euró­pai bútorok a XV—XVI. sz.-ban — Magyar bútorművészet a XVIII. sz.­­ban — Bútorművészet a XIX. sz.­­ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Augsburgi barokk ötvösmunkák (Idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth­­ tér 12.). Az őstársadalmaktól a civi­lizációkig (áll. kiáll.) — Restauráto­raink munkáiból — Népművészet, ha­gyományok, újítások — Az esztendő néprajza — Aratókoszorú — Magyar népi hangszerek — Jugoszlávia nép­művészete — Gyerekek a múzeum­ban (idősz. kiáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII., városmajor u. 40.k.). Nyugat-emlék­­kiáll. (áll. kiáll.) — Tóth Árpád-em­­lékkiáll. (Idősz. kiáll.) (Ny. 14—19-ig). ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (HL, Fő tér 1.): Egy születő város­rész múltjából — Békásmegyer, Tó­biás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1000—1050 (Ny: H. Idv. 14— 10-ig. Szó, V: 10— ll-ig). ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR (Budavári Palota F. ép.): Tisztelet a magyar tipográfiának — 100 év szép könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban (Ny. naponta 10—il­lg. V. zárva I). PETŐFI CSARNOK (XIV., Zichy M. U. Városliget) Repüléstörténeti és űr­hajózási kiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Ká­rolyi M. u. 10.). Déry Tibor, Móricz Zsigmond dolgozószobája — József Attila-emlékkiáll. — Radnóti Miklós­­emlékkiáll. — Gábor Andor-emlék­­szoba — Jókai Mór relikviái — Pető­fi és kora — Károlyi-emlékszobák (áll. kiáll.) — Hommage á Huszárik Zoltán — A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványaiból kiáll. ii. (Ny. 10—11- ig.): A múzeum aug. 5—21-ig zárva! POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársa­ság u. 3.): Posta- és távközléstörté­neti áll. Idáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI Múzeum (I., Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (áll. Idáll.). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere): Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik Idáll. — XX. sz.-i művészet (ál. Idáll.) Európai szobrászat-szerzemé­nyek De­lm­ár Emil gyűjteményéből — Gyermekalkotások galériájának kiáll. — Rajzok: XIX—XX. sz. (idősz. kiáll.) — A hónap műtárgya: Allegorikus nőalakok. TESTNEVELÉSI ÉS SPORTMÚZEUM (XIV., Dózsa Gy. út 3.): Sporttörté­nelmünk emléktárgyai (Ny. 10—17- ig. I. TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (kiállításai a Nemzeti Múzeum épüle­tében: VII., Múzeum krt. 14—10.): Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslé­nyek világa — Magyarország állat­világa (áll. kláll) — Ásvány­ritkasá­gok és drágakövek a Szovjetunióból (idősz. klád.) TŰZOLTÓM­ú­ZEUM (X. Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (áll. Idáll.) (Ny: 0—il-ig. ünnepnap: 0— 13- 1®. _ ZSIDÓ MÚZEUM (VII., Dohány u. 3.): (Ny: 10—13-ig, H. és Ca: 14—12-ig.­: * BUDAPEST KIÁLLÍTÓ TEREM (V., Szabadsajtó u. I.): Marosán Gyula festőm, kiáll. — Jose Clemente ’Oroz­co mexikói karikaturista kiáll. (nyit: 4-én.): BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁ­ZA (ill.­ Lajos u. 158.): Pátzay Pál áll kiáll. — Buták András, Elekes Károly és Molnár László grafikusok kiáll. (nyit: 5-én). JÓZSEFVÁROSI KIÁLLÍTOTE­REM (Vili., József krt. 70.): Michael Kidh­­ner kiáll. (zár: 5-én). ÓBUDA GALÉRIA (III., Fő tér 1.): Lengyel András kiáll. DUNA GALÉRIA (XIIL. Rajk L. U. 95.): Tavaszi Noémi kiáll. KÉPZOMŰ­VESZETI FŐISKOLA (Nép­­köztársaság u. 89—71.): Argentin grafikai kiáll. MOLNÁR C. PÁL GYŰJTEMÉNY (XL* Ménesi u. 15.): (Ny.K, Sze, Cs. 15— 15- ig.). MŰCSARNOK (Hősök tere): M­ + 1 éves a magyar plakét. STUDIO GALÉRIA (V., Bajcsy-Za. u. 52.): Elekes Károly festő kiáll. (zár. 3-án). VIGADÓ GALÉRIA (V., Vigadó tér I.): Kocsis Imre festő kiéli. — Mait Lőni Eszter festő kiáll. A múzeumok és kiállítótermek általá­ban féls* óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az attól eltérő nyitva tartásokat külön jelentik! 13 — GYILKOSSÁGGAL CSABIT Jó­módú vendégeket európai szállodák­ba egy kanadai vállalkozó, írja a Spie­g­el. A vendégeknek rejtélyes hétvégét kér, amelyen a krimirajongók maguk játszhatják a nyomozót. Ilyen izgal­makat kínál újabban a Chateau Eca, a francia Riviérán is; ebben a magasan a tenger szintje felett épült szállodá­ban hátborzongató jelenetek játszód­nak le, az áldozatokat és tetteseket színészek játsszák. A műkedvelő nyo­mozók azután három napig nyomoz­hatják a bűnügyet — 3500 dollárért. A kanadai vállalkozó a jövőben Firenzé­ben, Bécsben és Frankfurtban is szer­vez ilyen hétvégéket. — KÉTEMELETES LAKÓHÁZRA zu­hant Mexikóváros kellős közepén, csü­törtökön egy Cessna típusú turista re­pülőgép. A balesetnek nem volt halá­los áldozata, de huszonnégyen meg­sérültek, köztük a két pilóta is. — SZAKADÉKBA ZUHANT csütör­tökön egy hindu zarándokokat szállító autóbusz Észak-Indiában, Uttar Pra­­des államban. A buszon tartózkodók közül harmincan életüket vesztették, s a többiek is megsebesültek. A sze­rencsétlenség pontos oka egyelőre nem ismeretes.

Next