Magyar Nemzet, 1986. október (49. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
4 (MTI) A Nemzetközi Mauthausen Bizottság kedden megkezdte kétnapos tanácskozását egy Balaton-parti üdülőben. A tanácskozást Szőnyi János, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége Nácizmus Üldözöttei Bizottságának titkára, a NÜB mauthauseni táborcsoportjának Vezetője nyitotta meg, majd Ispánovits Márton, a MEASZ főtitkára mondott üdvözlő beszédet. Egyebek között hangoztatta: — A mi generációnk — amely átélte a második, s nem kevesen közülünk az első világháborút is — azért hallatja szavát, tesz meg mindent a béke védelméért, mert tudja, hogy egy esetleges harmadik világháborúnak már nem lehet nyertese, az az egész emberiség pusztulását jelentené. Ezt követően Joseph Hammelmann, a Nemzetközi Mauthausen Bizottság főtitkára tartotta meg beszámolóját. Az eltelt két év munkáját taglaló referátumból egyebek közt kitűnt: a legutóbbi ülés óta a szervezet egyik fő törekvése, volt az együttműködés elmélyítése a tagok között, hogy minél eredményesebben léphessen fel a bizottság, amikor különféle kérdésekben szükséges az állásfoglalás, a döntés. — Az elmúlt években sem tévesztettük szem elől — folytatta —, hogy a fasiszta és neonáci veszély nem szűnt meg, sőt inkább növekedett, és fokozódott a fegyverkezési verseny. Számunkra egyik igen lényeges feladat sürgetni a népek, a kormányok közötti bizalom helyreállítását, az őszinte békepolitika megvalósítását, ami egyben biztosítékot nyújt arra is, hogy sikerül elhárítani a nukleáris világkatasztrófa veszélyét. A referátumot követően a nemzeti táborbizottságok képviselői tájékoztatást adtak arról a sokoldalú tevékenységről, amelyet hazájukban a volt mauthauseni foglyokat tömörítő szervezetek végeznek. A tanácskozást szerdán a vitával folytatják. A Nemzetközi Mauthausen Bizottság ülése Ifjúsági békekaraván indul Koppenhágába (MTI) A Budapestről a koppenhágai béke-világkongresszusra induló Békekaraván programjáról tartottak kedden sajtótájékoztatót a DIVSZ székházában. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és szakosított szervezete, az Ifjúsági Turizmus és Cserék Nemzetközi Irodája (BITEJ) közös szervezésében hétfőn megkezdődött programról Andrzej Checinski, a BITEJ ügyvezető igazgatja elmondta: a békekaravánjain hat szocialista ország fiataljai — mintegy 220-an — október 22-ig Európa tíz országán át haladva autóbusszal utaznak a dán fővárosba. Útjük során találkoznak osztrák, NSZK-beli, francia, luxemburgi, belga, holland, dán, NDK-beli és csehszlovák ifjúsági csoportok képviselőivel. Az úton részt vesznek görög, jemeni, namíbiai, kolumbiai és Sierra Leone-i fiatalok, s várhatóan csatlakoznak a csoporthoz osztrák, NSZK-beli, illetve holland, francia fiatalok is. A résztvevők az úton aláírásokat gyűjtenek az ifjúsági turizmus idei moszkvai nemzetközi konferenciáján elfogadott üzenet támogatására, továbbá az Afrikai Nemzeti Kongresszussal vállalt szolidaritás jegyében Nelson Mandelának, a szervezet évek óta jogtalanul fogva tartott elnökének kiszabadítása érdekében. Kérdésekre válaszolva a BITEJ vezetője elmondta: a karaván húsztagú delegációja részt vesz a koppenhágai béke-világkongresszus programjában. A magyar fővárosból induló békekaraván budapesti programjában baráti - és béketalálkozók szerepelnek. Kedden este az Országos Béketanács képviselőivel találkoztak a nemzetközi akció résztvevői. Egyre több hibás termék kerül a KERMI-hez Köztudott, hogy hazánkban magas szintű jogszabályok védik a vásárlók érdekeit. A vevők maguk azonban nem eléggé ismerik a paragrafusokat, s így a reklamációk elutasítása után nemigen lépnek tovább igazuk megnyerésére. Az üzletekben vett áruk minősége pedig egyre inkább kifogásolható — állapította meg tegnapi ülésén a Fogyasztók Országos Tanácsának jogi szakértői bizottsága. A vitára bocsátott kitűnő anyagot — amely a szakemberek számára valódi példatár lehet — dr. Székely János, a KERMI vezető jogtanácsosa készítette. Ő vezette a tanácskozást is, amelyen elhangzott: 1985-ben 36 és félezer minőségi reklamáció került a KERMI-hez — ezeket a vásdi panaszokat a vállalatok nem ismerték el —, s a minőségellenőrző szerv vizsgálatai 78 százalékukat jogosnak találták. Az elmúlt három évben egyre többen kifogásolják a kötelező, jótállás mellett árusított tartós fogyasztási cikkek minőségét is. S rendkívül szomorú képet mutat az a tény is, hogy a szakszervizek nem ismerik el a hibákat, vagy selejtesen javítják meg e cikkeket. Mint a jogi bizottság állást foglalt: a szervizszolgáltatások, a termékek minőségi színvonalának javulását pusztán a jog eszközeivel nem lehet elérni — a vásárlói érdekvédelmet nehezítik azonban joghézagok, amelyeket éppen a rendeletek bővítésével, korszerűsítésével lehet és kell kitölteni. (I. J.) Január 1-jétől Lényegesen bővül a Külkereskedelmi Bank jogköre (MTI) A Magyar Külkereskedelmi Bank 1987. január elsejétől a korábbinál lényegesen bővebb jogkörrel folytatja munkáját A kialakítandó új üzletpolitikáról Demcsák Sándor vezérigazgató elmondta, hogy az MKB — készülve új feladatára — az elmúlt években már fokozatosan bővítette tevékenységét. A külkereskedelemhez kötődőhagyományos devizaműveletek mellett a bank mindinkább bekapcsolódott a hazai vállalatok forintfinanszírozásába. Mégis, alapvető változást jelent, hogy a Magyar Külkereskedelmi Bank január 1-jétől általános felhatalmazású deviza-, kereskedelmi- és hitelbankként folytatja munkáját. Ennek révén ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy valamennyi bankszolgáltatást — számlavezetést, betétgyűjtést, hitelezést — biztosítsa partnerei számára. A bank kezdetben tíz jelentős külkereskedelmi vállalat számláit fogja vezetni, ellátva teljes körű finanszírozásukat. A bank már korábban kifejlesztette import pénzügyi lízingtevékenységét. Az elmúlt években számos külföldi lzingválalattal — többek között az NSZK-beli Mietfinanz-szal — alakított ki eredményes együttműködést. Ennek keretében több mint egy milliárd forint értékű termelőeszköz kölcsönzését szervezte meg. A külföldről bérbevett eszközökkel a hazai termelők exportra szánt gyártási kapacitásaikat fejlesztették, bővítették. A Magyar Külkereskedelmi Bank az elmúlt néhány évben Magyarországon három, külföldön hat vegyes vállalat létrehozásában vett részt. A jövőben több új társulás alapításába kíván bekapcsolódni. Arra törekszik, hogy mindinkább a vegyes vállalatokat általánosan finanszírozó pénzintézetté váljon. A bankközi pénzpiac elősegítésére a Külkereskedelmi Bank megállapodást kötött a budapesti székhelyű Citibankkal; a két pénzintézet, időlegesen feleslegessé váló pénzeit rövid lejáratú betétformában egymásnál kölcsönösen elhelyezi. A Magyar Külkereskedelmi Bank bővíteni kívánja ügyfélkörét. Ennek érdekében fiókhálózatot alakít ki. Első két kirendeltségét jövőre, januárban nyitja meg Győrben és Szolnokon. Átadták a Hazádnak rendületlenül-sajtópályázat díjait (MTI) Kedden a Magyar Sajtó Házában a fegyveres erők napja alkalmából átadták a 12. alkalommal meghirdetett „Hazádnak rendületlenül” elnevezésű sajtópályázat díjait. A honvédelmi, hazafias témákkal foglalkozó és a pályázaton részt vett újságírókat Kapalyay Imre, a MÚOSZ főtitkárhelyettese köszöntötte, majd átadta a díjakat. Az első kategóriában — publicisztika, riport és más újságműfajok — első díjat nyert Illés István (Magyar Hírlap); a második kategóriában — tévéfilmek, kisfilmek, filmhíradók — első díjat kapott Simon György (MAFILM Katonai Stúdió); a harmadik kategóriában — rádióriportok és -műsorok — első díjjal jutalmazták Molnár Tamást (Magyar Rádió); a negyedik kategóriában — képriportok, illusztrációk, egyedi képek — első díjban részesült E. Várkonyi Péter (MTI fotó). Magyar Nemzet Ünnepélyes zászlólevonás (MTI) Kedden a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél katonai tiszteletadással levonták a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját, amely a fegyveres erők napja alkalmából lengett árbocrúdján. Megújul a Duna Intercontinental (MTI) Megkezdődött a budapesti Duna Intercontinental Szálloda felújítása. A munkálatokról kedden sajtótájékoztatót tartottak a szálloda vezetői. Elmondták: 17 esztendővel ezelőtt 4 millió dolláros hitelből épült az ország első korszerű luxusszállodája, Finta József és Herrer Caesar építészek tervei alapján. Az elmúlt években bővítették az Intercontinentalt A most megkezdődött építkezés nem jelent további bővítést, célja az elhasználódott, elavult helyiségek felújítása, illetve berendezések cseréje. A szálloda a felújítás idejére nem zár be. A tervek és a szerződések szerint a felújítási munkálatokat jövő év április elején fejezik be. Magyar gazdasági napok Törökországban • (MTI) Hétfőn megkezdődött a magyar gazdasági és műszaki napok rendezvénysorozata Törökországban, az isztambuli Otim székházban. Miután V. Cevik, az Isztambuli Kereskedelmi Kamara elnökhelyettese elemezte a magyar—török kereskedelmi kapcsolatokat, Lőrincze Péter, a rendezvénysorozatot szervező Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkára megnyitó előadásában a magyar gazdaságot mutatta be. Elemezte a magyar és a török gazdaság jelenlegi helyzetének bizonyos hasonlóságait, amelyek a történelmi fejlődésből adódnak, és amelyek megkönnyíthetik a kölcsönös megértést, együttműködést. A rendezvénysorozat október 1-én Izmirben folytatódik, majd október 3-án a fővárosban, Ankarában mutatkoznak be a törökországi exportban és gazdasági együttműködésben érdekelt magyar vállalatok. Színikritikusok díjai (MTI) Kedden a Fészek Művészklubban átadták az 1985— 86-os évad kiemelkedő színházi teljesítményeiért odaítélt színikritikusi díjakat. Az idén a legjobb rendezés díját Ascher Tamás nyerte el Csehov Három nővér című drámájának Katona József színházi előadásával. Ugyancsak a Katona József Színház két művésze, Cserhalmi György Shakespeare Corio- tanújának címszerepéért és Básti Julia Három nővérben és Ivan Rusan Galócza című komédiájában. Molnár Piroska a kaposvári Csiky Gergely Színházban bemutatott Kornis Mihály-darabban, a Kozmában és Timár Éva a Miskolci Nemzeti Színház műsorában szereplő Enquist- és Noren-darabokban nyújtott játékáért színészi díjban részesült. Három előadásban nyújtott epizódalakításáért — Dosztojevszki: Félkegyelmű (József Attila Színház), Örkény István: Macskajáték (Játékszín) és Euripidész—Sartre: Trójai nők (Nemzeti Színház) — Törőcsik Mari kapott díjat. A legjobb díszletért járó díjat Jovánovics Györgynek ítélték oda az egri Csongor és Tünde színpadképeiért, a legjobb jelmezeket pedig Szakács Györgyi tervezte a Három nővér című drámához a kritikusok véleménye szerint. Különdíjat szavaztak meg a kritikusok Bálint Andrásnak a Radnóti naplója előadásáért. A díjakat Kottár Tamás, a Magyar Színházművészeti Szövetség színikritikusi tagozatának elnöke adta át. Román írószövetségi küldöttség látogatása (MTI) A Román Szocialista Köztársaság Írószövetségének delegációja a Magyar Írók Szövetségének meghívására látogatást tett Magyarországon. A küldöttséget Dumitru Radu Popescu, a Romániai Írószövet- ség elnöke vezette, tagjai voltak Alexandra Balaci és Létay Lajos alelnök, valamint Mircea Iacoban titkár, színházigazgató. A Magyar Írók Szövetségének vezetőivel folytatott megbeszélésen mindkét fél megállapította, hogy a kulturális-irodalmi kapcsolatok ápolása és elmélyítése elengedhetetlenül szükséges a két szomszédos szocialista ország közös társadalmi és szellemi értékeinek kölcsönös megbecsülése érdekében. A magyar fél — utalva az együttműködést nehezítő tényezőkre — kifejezte reményét és megfogalmazta javaslatait a kapcsolatok bővítésére. Az íródelegációt fogadta Vajda György művelődési miniszterhelyettes. A TV MŰSORÁRÓL Hírháttér Elevenbe vágó témát választott beszélgetése tárgyául legutóbb a Hírháttér. Az új családjogi törvény árnyékában meghúzódó ellentmondásokat, lehetőségeket, buktatókat vitatta meg Déri János két szociológusnak és egy jogásznak a közreműködésével. Anti-bálványaimnak, Starskynak és Hutch-nak legfrissebb, eszement száguldozásainál tehát fontosabb és közérdekűbb mondandók kerültek terítékre. Mindazonáltal a begyöpösödött televíziós műsorszerkesztés megmaradt jól-rosszul bevált szerkesztési elvénél, és a közérdekű, hazai beszélgetést csak este kilenc után sugározta. Akik élénk figyelemmel kísérték mégis a filmbejátszásokkal is élesített, valósságfeltáró diskurzust, tanúsíthatják, hogy fönnállása óta nem volt ily’ őszinte és éppen ezért ily’ nyugtalanító (fél)órája a Hírháttérnek, mint az elmúlt csütörtökön. Kiderült ugyanis a nyolcszemközti, sokszemközti szóváltásból, hogy a megfontolt és körültekintő előkészítések után, nemrégiben „tető alá hozott”, módosított családjogi törvény aligha fogja könynyebbé, elviselhetőbbé tenni a családok életét. Nem lesz általa kiegyensúlyozottabb és kiváltképpen nem lesz tőle boldogabb a társadalom sem. A jogban járatlan, de az élet sűrűjében jártas embernek első olvasatra is ez az észrevétele támadt, óhatatlanul, ám éppen megbízhatatlannak is minősíthető személyes tapasztalatai birtokában óvakodott fennhangon megfogalmazni balsejtelmeit. Nem így az ezúttal megfontolt és céltudatos erőszakosságáért kivételesen dicséretet érdemlő Déri János, meg a társalgás bölcs és bátor nagyasszonya, Ferge Zsuzsa! Ők bezzeg kíméletlen következetességgel tapogatták körül mindazokat a felszínen legföljebb sejthető, amélyben azonban makacsul terjedő és pusztító kelevényeket, amelyek család és jog egymáshoz kötözött testén agyógyító módosítások ellenére is léteznek. Ha leegyszerűsítő közönségességgel akarnánk összefoglalni az új törvény lényegét, azt kellene mindenekelőtt elmondani róla, hogy meg akarja „nehezíteni” a válásokat Azaz: megfontolásra késztetve a feleket is, a bontóperekben közreműködő (eddig jobbára gépies rutinmunkát végző), szakembereket igyekeznek megállítani a magyar válási statisztika ijesztően égbeszökő számait. A stúdióba beültetett jogász szerint a zöld joghajtások „csúnya válások” helyett „jó válásokat”, vagy éppen családi békévé viszszafordított válópereket lomboznak majd körül; a filmfelvétel révén elénk hozott, gyakorló ügyvéd(nő) szerint azonban éppen ezek a jogi intézkedések tartósítják a pokolbéli állapotokat a megbolydult családokon belül. Ők még — bármelyik oldalon is állnak a válóperek kérdésében —■ úgy látszik, nem ismerik azt a joggyakorlatban kriminológusok által is egyre gyakrabban használt kulcsszót: megelőzés. Annál inkább ismeri és alkalmazza a szociológia, és ennek a tudománynak minálunk egyik leghatásosabban érvelő képviselője: Ferge Zsuzsa. Nem más országban szokásos intézkedésekkel és tanpéldákkal állt elő, amiként ez mostanában kellemetlen társadalmi jelenségekről szólván gyakran tapasztalható, és amint a Hírháttérben vele együtt meghívott kollégája is módfelett ügyetlenül, a jóízlést is sértően „cselekedett”. Arról beszélt Ferge Zsuzsa, hogy mi mindenféle segítséggel kéne a társadalomnak körülvennie — önmagukban hasznos családvédő törvényeken és törvénymódosításokon kívül — az embereket, hogy a legkisebb társadalmi „sejtnek”, a családnak a széthullása ne okozzon személyiség-betegségeket, társadalmi méretű bajokat. Lakáshelyzetről beszélt és egzisztenciális segítésről, az együttélés kultúrájának a megtanításáról, a mindennapi felnőttélet megszervezésének a „tudományát” elsajátítandó Stúdiumokról. Az állításait körülvevő vitából is, a reális helyzetismeretből fakadóan is nyilvánvaló, hogy az a társadalmi program, amit javasol a szociológus minden előrelátó honpolgárral együtt, jóval utópisztikusabb életcél, mint egy kínnalkeservvel-gonddal és tudománynyal „összehozott” törvény foganatosítása. A légvárakat — úgy tetszik — ha társadalmi haszonnal járnak, körvonalazni kell mégis az emberek előtt, kiváltképpen, ha olyan fontos szereplőjéről van szó a jövőnek, mint amilyen a gyerek, a család. Ez a „légvárkörvonalazó" cselekedete érdemel elismerést a Hírháttérnek is. Bírálva-vitatva a hírt, a törvényt, nem csak a meglevő hátterét rajzolta ki annak a nagyközönség előtt, éles kontúrokkal, hanem azt az ideális állapotot is ismertette, aminek még se háttere, se előtere nincsen. Ha igényes, önmagán és címén túlmutató műsor kíván lenni a Hír háttér, efféle módszerhez kell folyamodnia máskor is. Hírmagyarázó, jogismertető feladaton túl a jog fölött álló, azt életrehívó társadalmi morált kell tudatosítania a nézőkben, akár bontóperekről, akár biztosítási lehetőségekről, akár az egészségügy ingyenességéről essék is szó. A nagyközönség közösségi intelligenciája, társadalmi felelősségérzete növelődik az ilyes televíziós beszélgetések alkalmával, míg ha csupán hírek, rendeletek, szabályok alkalmazására tanít e műsor, a közösségi felelősség nélküli, rövid távra tervező ügyeskedők számát gyarapítja. Ez utóbbiakból, mindnyájan jól tudjuk, vannak éppen elegen. Ámde az előbbiekből? Telefere Ki miként gyűjt vagyont magának, munkával-e, vagy házasságai révén — többé-kevésbé magánügy. Ki miként óhajt önmagának és vagyonának emlékművet állítani? Magánügy ez is, ha az emlékmű magánterületen áll, és a kilátást, nemzetét, történelemét, közerkölcsét nem zavarja. A Nemzeti Színház, a közadakozásból alakíttatott egykori, meg a közadakozás jóvoltából is remélhetőleg előbb-utóbb fölépülő majdani, a nemzeti gondolkodás, a hagyománytisztelet, és az össz- népi művészetpártolás magaslatán áll. Ezért hívják Nemzetinek, nem pedig X-ről vagy Y-ról, nagy emberről, hegyről, városról, folyóról, pénzről elnevezett valaminek. Eszméknek, elveknek ellentmond ugyan, hogy XX. századi épületéhez is a nép adományaiból gyűljön össze a tégla, csakúgy, mint XIX. századi elődjéhez. De a világméretű gazdasági szorítás, amelyet éppen a modern élet (technika, versenyszellem, mohó fejlődés) hozott ránk, mentséget is ad ezen alapítási kénytelenségnek. Glóriát azonban illetlenség fejünk fölé tenni azért, mert a nemzetnek csak lassan gyűlik össze a színházravalója. Dicsfénnyel venni körül azokat, akik a sokból sokat adnak a Nemzeti Színház javára — sértés a szerény névtelenséggel keveset adó sokasággal, és a Nemzeti Színház elnevezéssel szemben is. A Telefere első, őszi jelentkezésekor készségesen és hangsúlyosan helyet biztosított ennek a sértésnek. Egy hajdani Híradóban már méltóképpen — azaz másfél percig — ismertetett adományozó, egy bizonyos, Erdélyből Magyarországra, majd innen Nyugat-Európába (vagy a tengeren túlra?, egyre megy) házasodott idős hölgy jelentős összeggel járult hozzá a Nemzeti fölépítéséhez. Az adomány szép summa (de nem akkora, hogy az „ügyön” lényegesen lendíthetne), ám cserében kívánságai is vannak az ajándékozónak: nevezzenek el a Nemzetiben egy étkezdét, büfét, kávézót róla, a keresztnevéről. (Erzsébetnek hívják, és noha ezt a nevet nem túlságosan kedvelem, nem bánnám a dolgot mégsem, ha nem tudnám, hogy, ha mindenáron név kell egy színházi falatozónak, hát ezernyi mást találhatnánk neki, olyanok keresztlevelén szereplőt, akik összehasonlíthatatlanul többet tettek a nemzeti színjátszásért, mint a T’eleerében megjelent, különös fejdíszével és hódítási történeteivel valóban figyelemfelhívó hölgy.) Adományoknak és ellenszolgáltatásoknak azonban nincs még ezzel vége: sorsjegyeket is közzétesz a Skála közreműködésével a „színházi mamaság” szerepébe beleszeretett hölgy; száz forintért ki-ki pártfogolhatja a színházat is, de a saját szerencséjét is. A főnyeremény luxusutazás lesz az Egyesült Államokba. Luxusszálló luxusreggelijével, meg ötszáz dollárral , mint a Telefere tudósított róla. Remélem, sokan érzik velem együtt, hogy egymáshoz nem való dolgok kerülnek ezen adomány alkalmával egymás mellé. Thália szekere meg cukros, amerikai álmok, büfé-emlékmű és nemzeti ügy. Lelkük rajta, akik mindezt elfogadták, sőt reklámozzák. De miért „kötelezik” a tévénézőt Vitray Tamásék, hogy népszerűnek tartott szórakoztató műsorukban még tapsoljon is az ember ahhoz a mutatványhoz, ami nemzeti kultúránk elamerikanizálódását jelzi? Ennyire szegények volnánk jó ízlésben, példaképben, pénzben és nemzeti büszkeségben? Lőcsei Gabriella Szerda, 1986. október 1. A zene világnapján A VILÁG eseményeinek hatása alól természetesen a muzsikusok sem vonhatják ki magukat, ha így volna, nem felelhetnének meg hivatásuknak! Ha más egyéb nem, akkor az évente október első napján megtartott zenei világnap alkalmából írott megemlékezések, rövid elmefuttatások hangvétele tanúsítja ezt. Az elmúlt esztendők nem egy borúlátó, aggódó zenész megnyilatkozása viselte magán a gond bélyegét, amely gond csak részben vonatkozott zenekultúránk jelen és jövő sorsára, nagyobbrészt az egész emberiség jövőjének bizonytalansága vetett árnyékot az ünnep hangulatára. Ragadjuk hát meg most a pillanat kedvező ígéretének ritka alkalmát és bizakodjunk! Enyhülést ígér a világhelyzet, reményünk lehet arra, hogy életben maradunk és lesz kinek muzsikálnunk, lesz rá mód, hogy zenét hallhassunk. Minden szakmai gond, művelődéspolitikai aggály ehhez képest részletkérdés csupán: ha az emberiség léte legalább egy időre biztosítottnak vehető, rátérhetünk majd a zene mindennapjainak száz megoldatlan kérdésére, felvethetjük az életszínvonal és a zenekultúra kapcsolatának problémáit, harcolhatunk a közoktatás zenei közömbösségével és mindazzal, ami útját állja a muzsika köztulajdonná válásának. Az, hogy ez az óhaj a világ sorsának alakításába — bárminő gyengén hangzó szóval — beleszólhasson, a zenei világnap egyik fontos, időszerű célja. Pándi Marianne Ladányi Mihály temetése (MTI) Ladányi Mihály József Attila-díjas költő temetése október 9-én, csütörtökön, délután 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Emlékezés Ruttkai Évára (MTI) Ruttkai Évára emlékezve filmsorozatot mutat be a FÖMO a Tanács moziban Felejthetetlen alakítások a filmvásznon címmel. A színésznő emlékezetesebb szerepeit felidéző sorozatban — október 2-től ,19-ig — a többi között levetítik a Szindbád, az Utazás a koponyám körül, a Butaságom története, az Egy pikoló világos, a Ha' még jön ' József és a Volt egyszer egy család című filmeket. Az előadások fél 4, háromnegyed 6 és 8 órakor kezdődnek. Eltemették Kellér Dezsőt (MTI) Családtagjai, barátai, pályatársai és tisztelői mély részvéttel kísérték utolsó útjára kedden a Kozma utcai izraelita temetőben Kellér Dezső írót, konferansziét, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, a Vidám Színpad örökös tagját. Ravatalánál a Vidám Színpad, a Magyar Televízió szórakoztató főosztálya, a Fészek Művészklub nevében Kalmár Tibor rendező, a Magyar Színházművészeti Szövetség képviseletében Verebes István búcsúzott az elhunyttól. Változó kölcsönzési feltételek a MOKÉP Videotékájában (MTI) A Mozgókép-forgalmazási Vállalat — az első hazai videotéka alapítója — mintegy két esztendős forgalmi tapasztalatait, s a kölcsönzők véleményét felhasználva október 1-től módosítja a VHS-típusú műsoros videokazetták bérletének rendszerét. A jövőben a kölcsönzőkkel megállapodást kötnek, amelynek értelmében azok 1987. január 1-től évi 200 forintért juthatnak bérleti igazolványhoz (az idei év hátralévő részében ez az összeg 100 forint). A továbbiakban ennek felmutatásával vehetők igénybe a videotékák országos hálózatának szolgáltatásai. Ezzel párhuzamosan megszűnik az eddig alkalmazott, kazettánként 1 ezer forintos letéti díj. Az igazolványt évente meg kell újítani. A bérlőket számítógépes nyilvántartásba veszik, s adataikat — a következő éves díj befizetése nélkül is — három évig tárolják. A kölcsönzők ez idő alatt ingyenesen jutnak hozzá a novemberben ismét megjelenő alapkatalógushoz, valamint az új műsorokat tartalmazó, negyedévenként jelentkező kiadványhoz. A tagságukat három évig folyamatosan megtartó bérlőknek a vállalat a negyedik évben törzskölcsönzői igazolványt állít ki, amely különféle kedvezményeket nyújt majd számukra. A kölcsöndíj összege egyelőre változatlan marad, de a közeljövőben a MOKÉP tervezi ennek mérséklését is.