Magyar Nemzet, 1986. december (49. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

Szombat, 1986. december 6. Labdarúgás Noha a pályára lépő négy csa­pat helyezése között van bőven „jogdíj”, azért joggal illeti meg a Ferencváros—Videoton és az Ú. Dózsa—Tatabánya mérkőzést a rangadó jelző, a labdarúgó NB I őszi záró fordulójában. Az Üllői úton szerepel a fővárosiak „ré­me", a Videoton. Tajti József csapata az őszi idényben főként Sóstón, saját pályáján adott lec­két a budapesti csapatoknak. Szombaton — mint már oly sok alkalommal a múltban — a Fe­rencvárost is megtréfálhatja. Az Üllői úti bajnoki előtt tudni kell: az eredményjelző tábla alatti szektorban nem lesznek nézők. Az MLSZ fegyelmi döntése értel­mében ugyanis a PMSC elleni találkozó utórezgéseként (a főbün­tetés 50 ezer forint) két hazai baj­nokin az említett lelátórészen nem ülhet senki.­­A Videotonon esetleges győze­lem segíthetne, mert pontszám­ban beérné a fővárosi együttest. Ilyen reménye papíron sincs a Dózsával szemben a Tatabányá­nak. Az viszont terve lehet, hogy diadalmenetét folytatva keserű perceket okozzon az őszi bajnoki címre joggal pályázó újpestiek­nek. Az első helyre semmivel sincs kisebb esélye az MTK-VM-nek, mint az V. Dózsának. Míg a Me­gyeri útra a Dózsa volt, s a Ta­tabánya jelenlegi mestere, Temes­vári Miklós utazik, a­ Győrben fel­lépő MTK-VM-et viszont a Rába egykori sikerkovácsa, Verebes József vezeti csatába. — Az újpestiek pontosan olyan kemény szombat délután elé néz­nek, mint mi Győrben — fogal­mazott röviden Verebes József. Végül is­­ki lesz az őszi első? Egy „semleges”, a bajnok Bp. Honvéd operáció után lévő válo­gatottja, Détári Lajos véleménye: — A Dózsa marad az élen úgy,­­ hogy mindkét együttes döntet­lent harcol ki az őszi utolsó mér­kőzésen. Ez pedig a jobb gólkü­lönbséggel rendelkező újpestiek malmára hajtja majd a vizet. A Bp. Honvéd viszont könnyűnek nevezhető találkozó­val búcsúzhat a bajnokság első félidejétőll a DMVSC angh"a’ za­i , var­osók "vizet a Bozsik-stadion­­ban, Kispesten: ők'Vasas-is'gól­záporra készül a decemberi zi­mankóban. Még akkor is, ha a Ferencvárost legyőző Siófok vár­hatóan önbizalomtól telve lép fel a Fáy utcában. A sereghajtó Dunaújváros már nem kerülhet el az utóbbi hely­ről, hiszen öt pontjához legfel­jebb két újabbat gyűjthet a szin­tén keserves őszt maga mögött hagyott ZTE ellen. A dobogó harmadik­ fokára vágyó — most is­ ott van a 3. helyen — Pécsi MSC terveit aligha keresztezhe­ti az Eger. A Haladás VSE is pa­píron könnyűnek ígérkező 90 perccel búcsúzik el 1986-tól és közönségétől is a Békéscsabával szemben.★ A labdarúgó Európa-bajnok­ 5. selejtező-csoport Ciprus—Görög­ország összecsapásán megfigyelő­ként ott volt Nicosiában Novák Dezső, a magyar olimpiai váloga­tott szakvezetője. A 4—2-es gö­rög sikerrel zárult 90 percről így számolt be: — A görögök fordított utat jár­tak — mondta Novák Dezső. — Amíg ellenünk Athénban az első játékrészben rohamoztak jól, ad­dig Nicosiában az első 45 per­cük igen gyengére sikerült. Nem csoda, hogy félidőben, még Cip­rus vezetett. De mi lett volna, ha a büntetőjüket is belövik 0-0- ás állásnál? Szünet után ritka balszerencsés gólt kapott a ha­zai gárda, és ezután bátorsága mellett ereje is elfogyott. Magyarország februárban uta­zik a szigetországba. Esélyek a ciprusi—görög csata tapasztalatai alapján? — A nicosiai stadion gyepe tíz hónapja nem látott esőt, így az­után kiszáradt legelőhöz hason­lít. Ilyen talajon nem lehet tech­nikás összjátékot kialakítani. Csakis harcos, „ütközős” játék­stílussal érhetünk el valamit. Amíg erővel bírják, meglepően jók a ciprusiak. Három csatáruk (Szavvidisz, Nicolaou, Hrisztofi) bátor támadó. Jól cseleznek, de kondíciójuk nem éppen kiváló. SPORTNAPLÓ Deák Gábor elnökletével ülést tar­tott a Magyar Ollimpiai Bizottság el­nöksége. Jelentést hallgatott meg a Vasas sportklub tevékenységéről, va­­lamnyint az úszó-, mű­ugró- és vízilabda­­válogatott munkájáról. Az elnökség megtárgyalta az olimpiai felkész­ülés 1966. évi helyzetét és javaslatot tett az 1687. évi fő feladatokról, majd ha­tározott a Magyar Olimpiai Bizottság 1967. évi rmunkaszervéről. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, a Művelődési Mindsziztérium és a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetségé­nek felhívása. Az 1966-­ban alapított sportszerűségi díjat a kiemelkedően sportszerű magatartást tanúsító sport­emberek (versenyzőik, diáksportolók, sportvezetők, edzők, nevelők, tanárok, játékvezetők, társadalmi aktívák stb.) vagy sport kollektíváik­ (sportegyes­üle­tek, diáksportkörök, diáksportegye­­sületek, szakosztályok,­­ csapatok, együttesek stb.) javaslat alapján 1986-­ ban is elnyerhetik. Az írásban indo­kolt ajánlásokat a területileg illetékes szakigazgatási szervek, vagy a sport­sajtó útján az Állami Ifjúsági és Sporthivatal Sajtó és Propaganda Fő­osztálya (Bp. 1054 Rosenberg házas­pár u. 1.), oktatási intézmények ese­tében a Művelődési Minisztérium Test­­nevelési és Sport Önálló Osztályára (Bp. 1055 Szalad u. 10—14.) kell eljut­tatni. A beérkezett javaslatokat tár­sadalmi bizottság bírálja el, és egy­úttal dönt az adományozható díjak, plakettek, elismerő diplomák kiadásá­ról is. A javasl­a­tok beérkezésének ha­tárideje: 1987. január 10. A Kispesti Honvéd Baráti Kör Egye­sület 10 000 forinttal támogatja a Sportsegély Akciót. Erről csütörtöki, ülésén az egyesület Intéző Bizottsága döntött. Búcsúzik az NB I mezőnye ­ A HANGZAVAR (Hetemben annyi éktelen ordi­­bálást nem hallottam futballügy­­ben, mint az idén, a mexikói vi­lágbajnokságot követően. Nem könnyen ugyan, de sikerült fölül­múlni az 1954.­­évi történéseket Akkor nekibuzdult a tömeg, még az utcára is kivonult fejeket kö­vetelve. A játékosokat és főként a kapitányt Sebes Gusztávot éj­szaka kellett becsempészni Buda­pestre. De három hónappal ké­sőbb a Népstadionban már tom­bolva ünnepelte a 93 000-es (!) közönség a Románia ellen 5 é éres győzelmet arató válogatott csapa­tot. .­­ . Most pedig...? ! A hollandok ellen nem vol­t éppen zsúfolt a sta­dion. A gyűlölködésig izzott a han­gulat a válogatott szereplése körül. Igaz, van olyan gyanúm, hogy a balul sikerült világbajnokság ma már csupán ürügy az­ állandó fegyvercsörgetésre, alkalom arra, hogy megmondjuk a véleményün­ket egymásnak. Személyeskedőn, durván, haragtól eltorzultam Ha­zugnak, becstelennek minősítve a vitapartnert, sarat, szennyet do­bálva rá. Nem tudom elképzelni, hogy van szurkolótábora a világnak, amely ilyen forrongással fogadna egy sportkudarcot. Kétségtelen, hogy a közönség éppen a legille­tékesebbektől nem­­kapott kellő magyarázatot, és elsősorban ez okozta a felhördülést. A hallga­tás teret adott a legjózanabb in­doklásoktól kezdve a legképtele­nebbeknek is, s a nézetek a nyil­vánosság előtt csaptak össze. A kinyomtatott betűk csaknem lángba borították a papírt, to­vább szították a tüzet. A szur­koló már rég elfeledte volna Me­xikót, ha a könyvek, az újsá­gok nem forrósítják fel újra és újra az indulatokat. Az a gyanúm, hogy példátlan a világon, ami nálunk történt. Mi sem jellemzőbb a néphangulatra, hogy egy írónak irodalmi értéket nem nyújtó, csupán a szurkolói haragot, sőt dühöt kifejező köny­ve olyan példányszámban jelent meg, amilyen a lakosság számá­hoz viszonyítva talán világre­kordnak is minősíthető. Nobel­­díjas írók pirulva szégyenkez­hetnek, mert egészen biztos, hogy hazájukban nem tudnak olyan hírnévre szert tenni, mint aki Magyarországon futballkönyvel jelentkezik. S ha csak egy könyv lett volna! De született még leg­alább három, és születőben van újabb kettő. A földosztásról nem írtak ennyit minálunk, mint a labdarúgó-vb-ről! Közben pedig elsikkad a lé­nyeg: maga a sport, a futball. Az a fontos, hogy köszörüljük egy­máson az elménket, ahelyett, hogy közösen gondolkodnánk azon, mit is kel­lene tenni. Mert erről jóformán egy szó sem esik. Viszont jól odamondogatunk egy­másnak, sebeket osztva és sebe­ket kapva. Persze, azt is tükrözi ez a szen­vedélyes vita, hogy mi, magyarok nem tanultunk meg veszteni. Számos sportágban nem is szok­tattak ehhez bennünket, de a lab­darúgás következetesen nevel bennünket a vereségek elviselé­séhez. Ám mindhiába! A sport­ról józanabbul gondolkodó or­szágban már rég kihunyt volna a vita tüze, tömény unalomba ful­lad a téma. Hogy jó fél éven át beszéljünk egy-két szerencsétlen mérkőzésről?! Úgy­ látszik, a mi kis országunkban változatlan­ul nemzeti tragédia, ha nem mi rúg­juk a góloka­t, hanem nekünk rúgják. Ugyanezen a mexikói vb-n ka­pott egy hatost a kétszeres vi­lágbajnok Uruguay, egy ötöst az első helyre is esélyes, hírneves profikkal felvonult Dánia. Tény, hogy mindkét csapatot jól leszid­ták a sajtóban, de nem fél éven át ostorozták a bűnösöket. Csaló­dást keltett válogatottjuk szerep­lése Mexikóban, Brazíliában, Franciaországban és sok más or­szágban, de mégsem kellett pel­lengérre állniuk a játékosoknak és vezetőinek. Minálunk viszont még a fejek hullása sem lakatja jól az éhes oroszlánt, nem is tu­dom, mit és kit lehetne még koncként odadobni. Nem csupán a labdarúgás ve­reségei váltanak ská vihart miná­lunk, csak éppen más sportágak­ban szőkébb körben csapdosnak a villámok. De azok is irdatlanul hevesek. Egyes sportokban sike­rült elejét venni a kudarcot kö­vető éktelen hangoskodásnak: következetesen, hosszú távon megőrzik a sikertelenséget, és a közönség már oda sem figyel az arcul csapásokra. De ha egy eredményes csapat marad alul, megszólal a kórus. Azonnal ki­mutatjuk, hogy a bajok nem mai keletűek, mélyen gyökereznek, csak éppen a pillanatnyi sikerek elfedték a súlyos hibákat. Meg­tudtuk ezt az idén például a ví­vókról, a vízilabdázókról, az atlé­tákról, s megtudtuk volna bár­mely más sportágról, még az oly nagy ambícióval dolgozó kajako­­zókról, kenusokról, vagy birkó­zókról is, ha netán elmarad a si­ker. De nem csupán mi, nézők vi­seljük el nehezen a vereséget: a versenyző, a játékos — ha ma­gyar — szintén csúnyán veszít. Nyeglés­, nemtörődöm módon, vagy éppen kihívóan. Az egyik típus vigyorog, vagy arcizma sem rándul és rohan a bevásárlóköz­pontba, mert kiesése miatt több ideje jut ügyei intézésére. A ver­seny további sorsa egyáltalán nem érdekli. A másik típus teli szájjal szidja a bírót, a pontozót, a körülményeket, s a vezetőket, akik nem álltak ki érte,­ akik nem teremtették meg számára a győ­zelem feltételeit. A harmadik tí­pus — amelyik önvizsgálattal fo­gadja a vereséget — kihalófél­ben van. Nem egy sportág tisztességes vezetőitől hallom, hogy a nem­zetközi mezőnyben nem szeretik a magyarokat. Vívásban azért, mert ők dobálják a leglátványo­sabban a sisakjukat, mert ők for­dulnak szembe a leggyakrabban a zsűrivel, mert az asszék érdek szerinti alakítgatásának az él­harcosai közé tartoznak. Váloga­tott vízilabdázóinknak pedig — ezt Pécsik Dénes mondta — si­került olyan ellenszenvet kivív­ni a magatartásukkal, hogy mind­inkább ellenük fordulnak a bí­rák, az óvásokat pedig azért uta­sítják el, mert a magyaroknak eleve nem lehet igazuk. A póló­ban nem mai keletű a magyar­­ellenes hangulat. Kialakult már akkor, amikor a mi válogatot­tunk volt a világelső, a győzel­meket sem jól viselték játéko­saink, túlzottan magabiztossá, mi több, önhitté tette őket a siker, és azzal is vádolták őket, hogy győzelmeik titka nemcsak játék­tudásukban rejlett. Most már se ügyeskedés, sem tudásbeli fö­lény ... Van viszont agresszivi­tás, az ellenfelét sértő viselke­dés. A vesztes egyvalamit tehet, gratulál a győztesnek, tudomásul veszi, hogy ezúttal a másik kere­kedett fölül. Elképzelhető, hogy a vereségben közrejátszottak olyan külső körülmények, amelyek in­kább sújtották a magyart, mint ellenfelét, sőt, előfordulhattak bírói tévedések is, a hibát a vesz­tesnek mégis elsősorban önmagá­ban kell keresnie. Mert ha nem ezt­­teszi, fölmenti saját magát, hiszen hibák valójában nincse­nek, ő a legkülönb és csak a sors csapásai miatt maradt alul. Olvastam már ezerféle ma­gyarázatot a mexikói 0—6-ról, de arról hallottam a legkevesebbet, hogy a szovjet válogatott milyen ragyogóan játszott, milyen­ félel­metes nagy napot fogott ki. Pedig sok más mellett, alighanem ez is közrejátszott a vereségben. Ne­kem az tetszik, ahogyan az ango­lok teszik helyre az ilyesfajta ve­reségeket. Mert nekik is kijut né­ha. Ők mindenfajta meccs, torna és verseny előtt ódákat zenge­nek csapatuk, versenyzőjük nagy­szerűségéről, s ha az mégis alul­marad, netán csúful kikap, azon­nal megállapítják, hogy ilyen cso­dálatos képességű ellenféllel még az ő remek fiaik sem bánhattak el. Annál nagyobb csapás igazán nem érhette az angol futballt, minthogy elveszítse száz éven át őrzött hazai veretlenségét, s ami­kor jött a 6—3, majd a buda­pesti 7—1, nem fejeket követel­tek, hanem dicshimnuszokat szö­­vegeztek a­ magyarokról, és azt találgatták, hogyan juthatnának ők is ilyen magas fokra. Nálunk viszont egy vereség után csakis ostorozzák a kudarc előidézőit, de ritkán esik szó a hogyan továbbról. Pedig a sport­ban éppen az a szép, hogy meg lehet újulni, minősenek életre szó­ló kihatásai egy kudarcnak. Fő­ként akkor nem, ha sikerül ta­nulni belőle. Széchy Tamás vala­mit elrontott a montreali olimpia e­lőtt, világbajnokai még csak ér­met sem nyertek. Persze, jó ma­gyar szokás szerint, megindult el­lene a hajsza, de szerencsére nem sikerült a fejét venni, ő pedig kielemezte a történteket, s azóta évek hosszú során áz olimpiai, vi­lág- és Európa-bajnoki győzelme­ket feledtette a montreali kisik­lást. Mert tudott okulni a hibá­ból. Veszíteni csak kellő alázattal szabad — tudomásul véve, hogy az adott napon, az adott tornán az ellenfél volt a jobb­­, s már másnap keresni kell az okost, miiért is kerekedtek fölénk má­sok. Amennyiben nem cselekvés­kényszert vált ki a vereség, ha­nem csupán hangzavart, aligha lehet bízni a jobbulásban. Zsolt Róbert SPORT Ma©ar Nemzet Következik Hollandia és az NDK A pénteki pihenőnap után a hét végén két fordulót rendeznek a IX. női kézilabda-világbajnok­ságon. A B-csoportban szereplő magyar válogatott, két ponttal a tarsolyában szombaton 20.30 óra­kor Emmenben a házigazda Hol­landiával mérkőzik, majd vasár­nap 14 órakor Leeuwardenben az NDK-val méri össze erejét. A magyarok eddig egy világbaj­noki mérkőzést játszottak Hollan­diával, s 1971-ben éppen a „tuli­pánok országában” csoportmér­kőzésen 12—3 arányban győztek. Ugyanekkor kerültek először szembe az NDK-val, az ellenfél 9—8 arányban jobbnak bizonyult. Négy évvel később a hatos dön­tőben következett az újabb NDK elleni mérkőzés. Akkor 10—9 volt az eredmény az NDK javára, s ugyancsak vesztesként hagyták el a pályát a magyarok három évvel késő­bb, a legjobb hat között leját­szott találkozót követően. 14—5- re nyert az NDK. A legutóbbi, budapesti világbajnokságon a cso­portmérkőzések során mérte ösz­­sze erejét Magyarország és az NDK, a találkozó 17—17 arányú döntetlennel zárult. Egy sporttörténelmi érdekesség: 1975-ben, a Szovjetunióban meg­rendezett vb-n már szerepelt a válogatottban Gödölné Nagy Ma­riann, illetve Evelyn Hübscher- Matz az NDK együttesében. Jövőre több program. « Hungaroringen Pénteken a Közlekedési Minisz­tériumban, Nagy Ervin miniszter­­helyettes elnökletével ülést tar­tott a Forma—1-es főbizottság, s megvitatta a jövő évi feladato­kat Kellermayer Sándor, a For­ma—1 GT ügyvezető igazgatója számolt be arról, hogy elkészült a magyar versenypálya hasznosítási terve. Míg ebben az évben ösz­­szesen csak 25 napra foglalták le a Hungaroringet a különféle ren­dezvények, jövőre — az eddigi jelzések szerint — mintegy 120 napig veszik igénybe a pályát nemzetközi, illetve hazai esemé­nyek megrendezésére. A verse­nyek közül az augusztusi Forma– 1-es futam mellett kiemelkedik, s igen nagy külföldi érdeklődésre is számot tart a májusi kamion­verseny, amelyet a Hungaroca­­mion rendez. Több motor- és autós gyorsasági verseny is lesz, így például áprilisban a Mogürt Salgó Rallye, szeptemberben pe­dig nemzetközi meghívásos mo­torverseny a Zalka SC rendezé­sében. A gazdasági társaság több mint 80 külföldi céggel vette fel a kap­csolatot. Tárgyalások folynak ar­ról, hogy híres autógyárak itt tart­ják új gépkocsijuk bemutatóját, tesztelését. Egy olasz versenyis­kola pedig versenypilóták képzé­sére kívánja igénybe venni a pá­lyát. Az üres napokon továbbra is körbe hajthatnak „civilek” Hungaroringen, 60 kilométeres sebességgel A Technoimpex Kupáért Az elődöntőbe jutásért rende­zett mérkőzésekkel folytatódott pénteken a BVSC Tatai úti sport­­csarnokában a Technoimpex Ku­pa 10 000 dollár összdíjazású pro­fi női teniszverseny. A találkozók közül kiemelkedett a Schultz— Rajchrotova összecsapás, melyen a 15 esztendős hórihorgas amsz­terdami diáklány két játszmában győzött. Szombaton délután el­lenfele a szintén holland Bakkum lesz, aki a csehszlovák Novotna (1. kiemelt) ellen győzött. A má­sik ágon a nyugatnémet Pavlik és a csehszlovák Langrová ját­szik a szombaton délután 2 óra­kor kezdődő programban. Bátor­fi és Urbán nélkül Világszerte nagy érdeklődés előzi meg a december 10—15. kö­­­zött Tokióban sorra kerülő Ázsia —Európa kontinensek közötti asztalitenisz-mérkőzést. A másod­­jszor Wirt egyéni és csapatverseny- sorozatra négy magyar játékos"! ? scájtottmégh strátft, Klásrípár, Kris­­ton, Bátorfi és Urbán. Közülük­ viszont Bátorfi Csilla, kétszeres Európa-bajnoknő és Urbán Edit,­ az EB-aranyérmes, női csapat tag-­­ja felmentését kérte a részvétel alól. "Két válogatottunk azzal in­dokolta kérését, hogy az út meg­zavarná a szokatlanul korán, már februárban sorra kerülő,világbaj­nokságra a felkészülésüket — mond­ta Horváth Ti­bor, a szö­vetség főtitkára. —­Szakvezeté­sünk foglalkozott Bátorfi és Ur­bán kérelmével, s úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk érveiket. Erről értesítettük az európai unió ille­tékes vezetőit, akik ezt tudomá­sul vették. Egyébként úgy hallot­tuk, hogy nemcsak ők ketten, ha­nem más európai játékosok is le­mondták az indulásukat! Kras­tpár és Kriston vasárnap Párizsba utazik, innen repül az Európa-válogatott a távol-keleti ország­ fővárosába. A Bp. Honvéd elnöksége tárgyalá­sokat folytat a görög Panathinaikosz Athén csapatának vezetőivel Ester­házy járton többszörös válogatott labdarúgó szerződése ügyében. Ester­házy jelenleg az AEK Athénban ját­szik. Jugoszláviába utazik Török Péter, a magyar labdarúgó-válogatott edző­je. A szakember a Hvar szigetén le­vő Sucsuraj városka, adottságait ta­nulmányozza. Terv szerint ugyanis 1687. január 19-től kezdődően itt ed­zőtáborozna az új év feladataira ké­szülő válogatott együttes, amely feb­ruár 8-án Cipruson játssza harmadik EB-selejtezőjét. KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (V., Veres Pál­­né u. 4—6.): Zárva! ARANY SAS PATIKAMÚZEUM (I., Tárnok u. 10.): Gyógyszerészet a re­neszánsz és a barokk korában. BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld A. u. 18.): (Ny. K, Cs: lö-H19-ig, Szó, V: ll—18-ig). BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (II., Csa­lán út 29.): Bartók emlékklán. — Bartók-ábrázolások magyar bélye­geken (idősz. klán.). BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szob­rai (áll. kiáll.) — Budapest műem­léki fürdői (idősz. kiáll.). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák tér 4.): Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi- és Kossuth-relikviák — Kalchbrenner Károly emlékkláll. HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Tóth A. sétány 40.): A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei — Az 1846—49-es forradalom és szabadságharc — Az Osztrák- Magyar Monarchia és az első világ­háború — A Magyar Tanácsköztársa­ság forradalmi honvédő háborúja — Magyarország a két világháború kö­zött és a második világháborúban — Hazánk felszabadítása — A Néphad­sereg megalakulása és fejlődése — A kézifegyverek története (áll. (kiáll.) Budavár, 1666 — A Magyar Néphadsereg egyenruhái 1945—1985 — Magyar képzőművészek rajzai az első világháborúról — Magyar ön­kéntesek a spanyol polgárháború­ban (idősz. kiáll.) (Ny. 9—17-ig, V: 19—18-ig). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰ­VÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztár­saság útja 106.): India és Hátsó-In­­dia művészete (áll. kiáll.) Távol-ke­leti kerámia (idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Ül­lői út 33—67.): Művészet és mester­ség (áll. kiáll.) A magyar Art Deco lakásművészet — 500 év oszmán—tö­rök szőnyegművészete — Régi bécsi porcarén (idősz. kiáll.). JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (XII., Költő­­ u. 21.); (Ny. H. kiv. 10—14-ig). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX. Gát u. 3.). KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (HL, Fő tér 1.). „Hommage a Kassák”. Kas­sák Lajos irodalmi és képzőművé­szeti munkássága — Kassák kollá­zsai. A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EM­LÉKMÚZEUMA (xm. Visegrádi u. 15.): (Ny. V. kir. 10—17-ig). KISCELLI MÚZEUM (VL. Kiscelli út 108.): Pest-Buda művészeti emlékei a XVIII—XIX. sz.-ban — Az „Arany Oroszlán*" patika — Pest-budai nyomdák a XVI—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.) Társasági élvezetek Pest- Budán (idősz. kiáll.). (Ny. H. kiv. 10 -16-ig.). KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Vá­rosligeti krt. 11.). A vasút története a lóvásártól 1945-ig — A mai vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés tör­ténete a római kortól napjainkig (áll. kiáll.) — Nemzetközi vasútmo­dell kiáll. (idősz. kiáll.). LAKÁSMÚZEUM (vn., Fő tér 4.): Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny: H. kiv. 14—18- ig. Szó, V. 10—18-ig). LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM (VI., Vörösmarty u. 35.). (Ny: H— p-ig 12—17-ig, Szó: 9—13-ig, V. zár­va!) MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚ­ZEUM (VII., Kazinczy u. 21.): Az erősáramú elektronika történetéből (áll. kiáll.) (Ny: V. H. kiv. 11—17-4*0-K MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VEN­DÉGLÁTÓKP­ARI MÚZEUM (I., For­tuna u. 4.): A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrász­ipar története Magyarországon (áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM (Budavári Palota A. ép.). A magyarországi munkásmozgalom története — Szakoktatás, szakképzés­­a fővárosiban (áll. kiáll.) — Plakát­­,­versek — A hatalmas proletariátus és a termelési viszonyok (idősz. ki­áll.). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Bu­davári Palota B, C, D ép.): Magyar­­országi művészet a XI—XX. sz-ig. Későreneszánsz és barokk művészet 1550-től 1800-ig■— Későgótikus szár­nyasoltárok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mi­hály és Paál László művészete — A XX. sz.-i festészet és szobrászat — Magyarországi művészet a XIX—XX. sz.-ig (411. kiáll.) A hónap műtár­gya: Avantgerdt Jugoszláviában — ’ SZOT-Ösztöndíjasok kiáll. (idősz. ki­áll.) — M. S. mester: Mária láto­gatása Erzsébetnél (Vizitáció), 1506. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VIII., Múzeum krt. 14—16.). Magyarország népeinek története az őskortól a honfoglalásig — Magyarország törté­nete a honfoglalástól 1846-ig — Ma­gyar koronázási jelvények (áll. kiáll.) Az avarok kincsei — A török elleni hadjáratok és Buda visszafog­lalásának érmei, (iddsz. kiáll.). MÁTYÁS-TEMPLOM (I., Szenthárom­ság tér): Egyházművészeti gyűjte­mény (NIy. mindennap 8—16-ig). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad-vár): A háziállatok ki­alakulása — A honfoglaló magyarok és a l­pra Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés története — A szarvasmarha-tenyésztés története — A lótenyésztés története — A ma­gyar baromfi­tenyésztés története — A juhtenyésztés története — Az erő­gép története — Vadászat és vad­gazdálkodás — Természetvédelem — A magyar halászat története (áll. kiáll.) — 90 éves a Mezőgazdasági Múzeum (idősz. kiáll.) (Ny. H. kiv. 10—Il-ig, V. 10—16-ig). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Táncsics M. u. 7.): A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Magyar­­országon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszt­­hangversenyek Pest-Budán (idősz. kiáll.) (Ny. K. idv. 16—18-ig, H: 16—21-ig). NAGYTÉTÉNYI KASTÉL­YMÚZEUM (XXI., Csókász P. u. 9—11.). Euró­pai bútorok a xv-xvn. sz.-ban — Magyar bútorművészet a xvm. sz.­­ban — Bútorművészet a XIX. sz.-ban — Kályha és kályhacsempe — Ró­mai la­pid­ári­um (áll. kiáll.) — Augs­­burgi barokk ötvösmunkák — Kau­kázusi és tűrtem­én szőnyegek (idősz. kiáll. NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth L. tér 12.): Az öntársadalmaktól a civi­lizációkig (áll. klán.) — Restauráto­raink munkáiból — Népművészet, hagyományok, újítások — Gyerekek a múzeumban — Gázenergia az em­ber szolgálatában; James Watt em­lékére — Luca széke (zár. 10-én) (idősz. kiáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII., Városmajor u. 48/b.). Nyugat em­lékklán. (áll. klán.) — Tóth Árpád­­emlékklán. (idősz. klán.) (Ny. 14— 18-ig). Óbudai helytörténeti múzeum (HL, Fő tér 1.): Egy szuretó vá­rosrész múltjából — Békásmegyer, Tóbiás Simon kádárm­ester műhelye — Társasjátékok 1850—1950. (Ny. R. kiv. 14—18-ig, Szó, V. 10—18-ig). ÖNTÖDEI MÚZEUM (H., Bem J. u. 20.) PETŐFI CSARNOK (XIV., Zichy M. U. — Városliget): Repüléstörténeti és űrhajózási kiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V.: Ká­rolyi M. u. 16.): Déry Tibor dolgozó­­szobája — Móricz Zsigmond dolgozó­szobája — József Attia-emlékkiáll. — Radnóti Miklós-emlékki­áll. — Gá­bor Andor-e­ml­ékszoba — Jókai Mór relikviái — Petőfi és kora — Ká­rolyi-emlékszobák (a Károlyi-emlék­szobák nyitva tartása:­­K—F-ig: 10 —fé-ig, Szó, V: 14—18-ig) (41. kl­án.) — A múzeum kiadványaiból III. klán. — A reneszánsz és barokk kora — Nagy Imre és az Erdélyi He­likon Írói (idősz. klán.). POSTAMÚZEUM (VL. Népköztársaság u. 5.). Posta- és távközléstörténeti In. klán. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (L. Apród u. 1—1.): Ké­pek a gyógyítás múltjából (án. klán.) — Magyar orvosok régi fényképeken (idősz. Iolán.) (Ny. 10.30—18-ig)­SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere): Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi klán. — Antik Iolán. — XX. SZ.-i művészet (ún. Id­án.) — Az európai grafika hatszáz éve — Computer-art (idősz. kiálló. természettudományi múzeum (kiállításai a Nemzeti Múzeum épü­letében: Vin., Múzeum krt. 14—16.). Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslé­nyek világa — Magyarország állat­világa (álI. kiáll.) — A Haley-Üstö­­kös nyomában (idősz. ldázó.­­­­TEXTIL- ÉS RUHAIPARI MÚZEUM (mi., Gogol u. 9—41.): 100 éves a hazai kötő-hurkolóipar. TOZOLTOMÚZEUM (X., Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (áll. klán.) (Ny. 9—10-ig, ünnepnap: 9— 10-ig). BUDAPEST GALÉRIA VARGA IMRE GYŰJTEMÉNYE (HL, Laktanya u. T) BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁ­ZA (Hl., Lajos u. 158.): Pátzay Pál áll. Idán. — Adrian, Marc, Kem­pingár, Herwig és Maurer Dóra Kép­­vetületek c. kiáll. BUDAPEST KIÁLLÍTÓTEREM (V., Szabadsajtó út 5.): Marton László szobrász kiáll. CSÓK ISTVÁN GALÉRIA: Koppány László ipari műiv. kiáll. DUNA GALÉRIA: Károlyi András festő kiáll. (zár. 14-én). FÉNYES ADOLF TEREM (VH( Rákó­czi út 30.): Kovács Péter Balázs Iol­án. GULÁCSY GALÉRIA (XII., Füls u­. 4 a.): Kántor Andor festményidány KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA (VI., Népköztársaság útja 69.). Pleen Air 22 fiatal művész kiáll. (nyit: 16-án). (Ny: 9—08-ig, Szó: 9—48-ig, V. zár­va!). MŰCSARNOK: Szovjet gobelin — ,,Läufer” Textilfestészet — Útkere­sők — 9 svéd művész Budapesten. MOLNÁR C. PÁL-GYÜJTEMÉNY (XI., Ménesi út 65.). (Ny. K. Sze, Cs: 18— 18-ig, V: 10—13-ig). PATAKY GALÉRIA: Amno Fischer fo­tóm. kiáll. STUDIO GALÉRIA (V., Bajcsy-Zs. Út 52.), Varga (Amár) László festő ki­áll. (nyit: 10-én). VÁRSZÍNHÁZ GALÉRIA: Győri Gra­fikai Műhely (nyit: 11-én). VIGADÓ galéria: Kádár György festő kiáll. (zár: 14-én) — Kallus László portré- és karikatúra-kiáll, (zár: 14-én). A múzeumok és kiállítótermek általá­ban 19—16 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön jelezztik ! 13 — Animációs képzőművészeti Ida­­filmjeivel mutatkozik be Kismányuky Károly, a Pannónia Filmstúdió pécsi műhelyének rendezője december 6-án, szombaton, délután 3 órakor a Nem­zeti Galéria B épületének előadóter­mében, majd Antal István Kun-kart című kisfilmjét is megtekinthetik az érdeklődök. — Filmkülönlegességeket láthatnak az érdeklődők az angol nyelv gyakor­lóik klubjában december 6-án, hétfőn, 19 óraikor az Új Tükör Klubban. (XH, Moszkva tér 20. Úttörőhéz.) — Mesebolt címmel verses-zenés tél­­apóműsort rendeznek december 7-én, vasárnap délután 2 óraikor a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában (XIV., Népstadion út 34.). A rendez­vényre minden érdeklődő gyermeket szeretettel várnak.­­ A Katona József Színház Igazga­tósága közli, hogy Bodnár Erika be­tegsége miatt ma este 8 órakor a Csir­kefej helyett a Galócza kerül színre. A megváltott jegyek érvényesek vagy előadás kezdetéig a pénztárban visz­­sza­válthatók.

Next