Magyar Nemzet, 1987. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

Péntek, 1087. január 2. Bizakodó újévköszöntő országszerte • •Ünnepi műszak a folyamatos üzemű gyárakban, gazdaságokban KÖZÉLETI HÍREK Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Szudán Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából távirat­ban üdvözölte Ahmed el Mirga­­nit, a Legfelső Tanács elnökét A Minisztertanács dr. Földiák Gábor művelődési miniszterhe­lyettest — érdemei elismerése mellett, más fontos rétegbizatására tekintettel — e tisztségéből fel­mentette. Dr. Czikai Gyulát, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorát tisztségéből felmentette, és művelődési miniszterhelyet­tessé kinevezte. Vízidiszkó, malacsürt Tudósítás szilveszterről (MTI) Mediterrán szilveszter után húsvétidéző reggeli verő­­fénnyel köszöntött be az 1987- es esztendő. A langyos esőktől tisztára mosdatott járdákon itt­­ott színes konfetti pettyek, el­ázott szerpentinszalagok, kiszol­gált trombitáik emlékeztetnek az évbúcsúztató mulatságok éjsza­kájára. Hegyeshalomnál 16 ezren lép­ték át a határt az esztendőfor­dulót megelőző 24 órában. A fő­városi szállodákban minden szo­ba és éttermi hely foglalt volt. A Gellért Szállóban ezer ven­dégnek rendeztek nemzetközi bált, lézer- és folkprogramot A Bükfürdőn épült új Termál Szál­lóban az első szilveszteri prog­ramban szerepelt vizidiszkó és tréfás halászat. Vidám nemzet­közi szilveszterezéssel búcsúztat­ták az óesztendőt a kőszegi, a szombathelyi, a sárvári vendég­látóhelyeken. A soproni kisvendéglők jelleg­zetes ételeket kínáltak: babrétest és babpogácsát, az egykor itt élő szőlőtermelők kedvelt ételeit. Utódaik most is a saját borai­kat mérték, a kapualjban fernyő­­fakoszorúra kötött piros, fehér szalagokkal jelezve, hogy kék­­, frankost, avagy fehérbort, vagy mindkettőt adnak. Szilveszter éjszakáján telt ház volt a pécsi Gyermekhotelben. Az ország egyetlen gyermekszál­lodá­ja ugyanis — új szolgáltatás­ként ,— elvállalta a szilvesztere­ző szülők kicsinyeinek gondo­zását. Egy fővárosi programnak a Távol-Keleten is akadt nézője: a Neoton Família a Budapest Sportcsarnokban rendezett kon­certjén vendégül látta a japán Shohjo-Tai leánytriót, amely­nek tagjai 16 esztendősek, s ez volt első európai bemutatkozá­suk. A Neoton-szilvesztert egyébként az egyik legnagyobb japán tv-tárbelsők forgatócsoport­ja rögzítette, s azonnal Frank­furtba utazva, műhoklátvitellel közvetítette Japánba. A pestiek jórésze a mostani szilveszter éjszakán sem hagy­ta ki a hagyományos utcai szó­rakozást, a legforgalmasabb út­vonalakon hajnalig volt kelet­jük a trombitáknak, konfettinek, szerpentinnek és a különböző tré­fás maszkoknak. A Fővárosi Közterületfenntartó Vállalatnak volt bőségesen munkája, mire eltakarította az éjszakai vidám­ság nyomait. Újév hajnalától a kora délelőtti órákig négy te­herautó fuvarozta a Rákóczi út­ról, a Kossuth Lajos utcán, és a nagykor­útról a szilveszteri kellékek maradványait A Mahart hajói közül a leg-­­távolabb tőlünk a Petőfi és az Ady legénysége köszöntötte az új évet, Csingtao és Bangkok ki­kötőjében várva be-, illetve ki­rakodásra. A 15 ezer tonnás Vö­rösmarty legénységéből a sze­rencsésebbek szeretteikkel lép­hettek át 1987-be. A hajó ugyan­is most a pireuszi dokkban áll javítás alatt Sokan a családta­gok közül leutaztak Görögor­szágba, és így együtt szilveszte­rezhettek a hajón vidám, tán­cos rendezvényen. Éjfélkor a he­lyi szokás szerint a kikötő vala­mennyi hajója negyedórás kür­töléssel üdvözölte az újévet. A spanyol vizeken hajózó Radnóti legénysége viszont aligha gon­dolhatott a vidám ünneplésre, heves viharban, 7—8 méter ma­gas hullámokkal kellett megbir­kózniuk, miután két hete a Finn­öböl jégpáncélján törtek át 30 fokos hidegben. Mivel a hajó erősen ring, az étkészlet nincs egészen biztonságban, s így ele­gáns szerv­írozás helyett zacskó­ból eszegették a matrózok és a tisztek az ünnepi vacsorát Erősödő piaci verseny Nagyobb kínálat alapvető építőanyagokból (MTI) Több éves jelentős fej­lesztéssel lényegesen javult, s im­már az igényeket is meghaladja az alapvető építőanyagok kínála­ta. Befejeződött nyolc téglagyár rekonstrukciója, további 32 üzem nehéz fizikai munkáinak gépesí­tése, és belépett a termelésbe a Mátra Gázbe­ton gyár, amely 1986-ban 140, 1987-ben pedig már 225 millió kisméretű téglaegy­ségnek megfelelő falazóelemet ad. Ez a tetemes gázbetonkínálat az érintett térségben már csök­kentette a téglakeresletet. Kiala­kult tehát az azonos célt szolgáló, és az egymást helyettesítő ter­mékek közötti piaci verseny. Az építőanyagok összetétele azonban nem eléggé igazodott a kereslethez. Égetett tetőcserépből például a hazai termelés nem fe­dezte az igényeket, ugyanakkor betoncserépből túlkínálat volt Falburkoló csempéből a színes és a mintás áru mennyisége meg­haladta a szükségleteket fehér csempéből pedig nem volt ele­gendő, ezért Csehszlovákiából és Bulgáriából kellett importálni. Kedvező, hogy az átlagosnál di­namikusabban fejlődött a szige­telőanyag-ipar, továbbá a szigorú hőtechnikai szabvány követelmé­nyeit kielégítő falazóelemek és -szerkezetek gyártása. A hazai termelés bővülésével lényegesen csökkentették a dollárelszámolású importot de tűzálló anyagokból még változatlanul nagy a beho­zatal. Az ágazat eleget tett rubel­­elszámolású szállítási kötelezett­ségeinek, a konvertibilis export­­előirányzatát pedig több mint öt százalékkal túlteljesítette. Inota, Pét, Agcard Egy percre sem állt meg a munka minősíti a dinamikusan növekvő (MTI) Számos, folyamatos üze­mű gyárban, s valamennyi nagy­üzemi gazdaság állattartó tele­pein mimikával köszöntötték az új esztendőt. Szilveszter éjszaká­ján is a szokásos teljesítménnyel termelt a legnagyobb hazai allu­­míniumkohó Indán. Műszakvál­­táskor, 15 perccel éjfél előtt ép­pen csak köszönthették egymást a kohó és öntöde dolgozói, a mun­ka egyetlen percre sem állhatott meg. Ezen az éjszakán is csaknem 50 tonnányi alumíniumot állítot­tak elő és reggelig fel is dolgozták. Az inotai alumíniumkohó igen eredményes esztendőt zárt. To­vább növelte a feldolgozott ter­mékek arányá­t, így tavaly mér az összes 11et előállított alumínium 80 százalékát félkész vagy kész­áruként adták tovább. Új termé­kekkel is megjelentek a piacon, és megkezdték az alumínium he­gesztőhuzal és az éelmiszeripari huzal gyártását is. Termékeiket export is: 1986-ban 40 százalékkal több árut adta­k el a konvertibilis elszámolású piacon, mint az elő­ző évben.­­ Teljes kapacitással termelt leg­nagyobb műtrágyagyárunk, a Péti Nitrogénművek is; az 1987-re vir­radó éjszaka­­nyolcszázan dolgoz­tak és 1000 tonna műtrágyát állí­tottak elő. Készenlét volt a szál­lítóknál is. A rakodás és az ex­portszerel­vények indítása ugyan­is az ünnep alatt sem szünetel­hetett. A Péti Nigrogénművektől az új év első napján­­is 3000 ton­nányi műtrágyát­­indítottak kül­földre. Rekord termelési ered­ménnyel köszöntötték az új esz­tendőt a Petőhézi Cukorgyárban. 1987 első napján legyártották az ötvenezredik tonna cukrot. Eddig a kampány során 355 ezer tonna répát dolgoztak fel. A feldolgozási idény az utolsó szakaszába lépett,­­ néhány nap múlva befejeződik Magyar Nemzet a répa feldolgozása a több mint 100 éves, de azóta folyamatosan korszerűsített üzemben. Az idény eddig eltelt három hónapjában zavartalanul üzemelt a gyár. Fejér megye egyik legnagyobb jószágtartó gazdaságában, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát­ban az új év hajnalán is a meg­szokott munkarendben váltották le az éjszakai Ügyeleteseket a te­henészetekben és a sertéstelepe­ken dolgozók. Felsőcskolán és El­zárná­jóiban — ahol együttvéve két és fél ezer tehenet fejnek — számítógép által kidolgozott egye­di takarmányozás alapján etetik az állatokat. A gondos tenyésztői munka és a szakszerű takarmá­nyozás eredményeként tavaly az előző évihez képest 100­­literrel nőtt a tehenenkénti tejhozam, ami 6229 litert tett ki. A kombinát 13 millió ütemnél több tejet és 2000 tonna marhahúst értékesített 1986-ban. Az állattartás összessé­gében igen jó évet zárt Agárdon, s a tervezettnél csaknem 30 mil­lió forinttal nagyobb árbevételt ért el. Ezzel részben sikerült pó­tolnia a növénytermesztési ága­zat aszály okozta hozamkiesését. Petőfire emlékeztek Kiskőrösön A múlt év utolsó napján me­gyes­zerte megemlékeztek Petőfi Sándor születésének évfordulójá­ról, hiszen közismert, Bács-Kis­­kunban tucatnyi település büsz­kélkedhet a költőt idéző emlé­kekkel. A rendezvénysorozat központja most a szülőváros, Kiskőrös volt Nagy poétánkról elnevezett mű­velődési központban, már a szil­vesztert megelőző nap is az emlé­kezés jegyében telt. A kamarate­remben a Petőfi a képzőművé­szetben pályázat díjait adták át. Az idén második alkalommal megrendezett kiállítást — amely­re negyvenhét művész küldött ké­pet " — dr. Botka Ferenc iroda­lomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója nyitotta meg. A hagyományos ünnepi megem­lékezés több száz résztvevővel, harmincegyedikén délután öt óra­kor kezdődött a szülőház előtt. Gyertyák világítottak az apró zsa­­lugáteres ablakokban, Bem tá-hornok szobránál és a városi is­kolák diákjai kezében. A Him­nusz eléneklése után az általános iskolások kamarakórusának népi összeállítása idézte először Petőfi szellemét. A megzenésített versek elhangzása után Sirkovich László, a városi művelődési központ igaz­gatója mondott emlékbeszédet, idézve az 1823. évre virradó éj­szakát, amikor a mezőváros meg­becsült mészárosa, Petrovits Ist­ván izgatottan várta, hogy felsír­jon a gyermek , a család első­szülöttje, és tudjuk: minden ma­gyar poéták legkiválóbb­ja. A műsor további részében Kis­kőrös állami és társadalmi veze­tői koszorúztak. Az ünnepség a Szózat éneklésével zárult. Az év utolsó napján a megye többi em­lékhelyén is megemlékeztek ez évfordulóról. Kiskunfélegyházán és Dunavecsén koszorúztak, Kecs­keméten, Szalkszentmártonben és Szabadszálláson gyertyák égtek ez endéktábláknál, szobroknál. Farkas P. József Blokkal vagy garancia jeggyel Ha nem tetszik az ajándék , kicserélhető (MTI) Az ünnepek elmúltával a kereskedelmi vállalatok bőví­tik csereszolgáltatásaikat. Az ország bármelyik Centrum áruházából , származó műszaki cikk, ruházati termék — a nem eredeti, gyári csomagolású fe­hérneműk kivételével —­ és szá­mos más ajándék blokk ellené­ben minden Centrumban cserél­hető, nemcsak a vásárlás helyén. A határidő a vásárlástól számí­tott 8 nap helyett, egységesen január 15. Hasonló módon cse­rélhető — ugyancsak blokk el­lenében — a Skála-áruházakban vásárolt ajándékok, s a vevő csereutalványra is igényt tart­hat. A Triál üzleteiben vásárolt já­tékok és sportszerek cseréjéhez blokk sem okvetlenül szükséges, január közepéig vissza­vihetők a boltokba azok a termékek, ame­lyeket a vállalat forgalmaz. Mi­vel­ azonban a­ játékkereskede­lemre szigorú egészségügyi elő­írások vonatkoznak; a játékok egy r­éeze csak akkor cserélhető ki, ha nem bontották meg az eredeti csomagolást. A Keravill nem köti határidő­höz a karácsonyra kapott áruk cseréjét, ám kérik, hogy lehető­leg mielőbb vigyék vissza a fe­lesleges, vagy nem megfelelő ajándékokat abba az üzletbe, ahol vásárolták. Számla ugyan nem szükséges, viszont a készü­lékhez adott garanciajegyet be kell mutatni. Zsolt és Tamás A fővárosban és vidéken is fiú az idei ÁB-bébi (MTI) Az idén 26. alkalommal sorsolták ki az újesztendő újszü­löttei között az év ÁB-bébijét. Az Állami Biztosí­tónál újév hajnalán 0 és 01.00 óra között 24 újszülöttet jelentettek be: 23 kisbabát vidék­ről, és mindössze egyet Budapest­ről. A csecsemők közül 9 volt a leány és IS a fiú. 1987 budapesti AB-bébije a Margit Kórházban született, Ra­kovszky Zsolt A vidékiek közül a sorsolás a Siófoki Kórházán született Harai Tamásnak ked­vezett. Az AB-bébiknek 50 ezer forint névértékű életbiztosítású kötvényt ajándékozott az Álla­mi Biztosító. A nyertesek 2005-ben, 18 éves korukban a kamatokkal növelt 101200 forintot vehetnek fel. BOLDOGSÁG -KAZETTA A hétvége megint olyan, mint máskor. Elmúlt a karácsony, és a Szilveszter, az Újév is. Szétosz­lottak a mulatozó társaságok, az összegyűlt rokonság is hazauta­zott, talán a társ tájának ünnepen­ként erősebben szorító magányér­zete is szűnőben van. És lecsillapodott a mindent el­borító ünnepi szeretethullám is. Pedig mi volt itt, te úristen... Mit is vettünk tavaly Lajos bácsi­nak, nehogy most is ugyanazt Vilmáéktól kaptunk már valami­kor pohárkészletet hülyén nézne ki, ha most meg mi vennénk. Va­lami jobbféle sikőrt vigyünk az anyádnak, az mindig jól jön ... fürdőszobamérleg? Az se rossz. A szeretetből legtöbb természe­tesen a gyerekeknek jutott Kéne persze meleg ruha, meg csizma is, de hát az nem ajándék, mit szól­nának? Nyomogatós elektronika, tenyérnyi hip-hipes villogás? Té­vé elé horgonyzó, kapcsolóval ve­zérelhető hardi piff-puff? Egyik se menő már, meg aztán az áruk is nehezen akar lemenni. Valami más, valami egészen különleges kellene. Ki ne látott volna az ünnepek előtti napokban­ ó­rákban űzött vadként, szinte menekülve fut­kosó embereket, akik ezzel a „va­lamit meg kéne vennem” kifeje­zéssel az arcukon feltűntek a bol­tokban, áruházakban. Valami ké­ne még, valami, ami fontos, amit odaadhatok, amitől a feleség, a férj, a rokon, az idegen, a jelen­legi és a régesrégi velünk élő, de legfőképpen a gyerek ... mit is csinál? Hát boldog lesz! Igen, ez lenne a jó, ha egy szuperajándék­kal beállítanánk, mint valami magnókazettával. Egyszerűen elő­kapnánk a vará­zs-műanyag­szatyorból és beraknánk a varázs­magnetofonba. Csak éppen nem zene vagy szöveg szólna, ha­nem ... egyszerűen áradna a ké­szülékből a szeretet, a boldogság. Mindaz, amit csak a szilveszteréji koccintáskor kívánni szoktunk másoknak, magunknak. Mert sokan ilyen kazettát ke­restek. Amely nemcsak mesél, énekel, de játszik és beszélget is a gyerekkel. Levelet ír a távoli öregszőlőnek, elbeszélget a szom­széddal, szereti szeretteinket, ba­rátságos a barátainkkal — még legalább egy évig, jövő karácso­nyig. Most ismét csendesek az utcák. Az üzletekben, áruházakban alig van forgalom. Meglehet, otthon ülnek az emberek, és hallgatják a boldogság-kazettát. Hallgathat­ják? (bognár) ------A NAP-----------------------------------­Gondoljunk júliusra Ilyenkor év elején az ember összehúzza a szemét, s úgy kémleli februárt, mint ismeretlen földrészt Vajon mi törté­nik majd február hatodikén? Milyen merénylet katasztrófa, képtelenség , vagy milyen öröm? Július: távoli, forró, eg­zotikus világ, ma olyan messze van, mint az Egyenlítő; haj­meresztő, hogy emberek félmeztelenre vagy egészen mezte­lenre vetkőzzenek a szabad ég alatt, és önként ugorjanak a hideg vízbe. Szeptember: fölfedezetlen, fűszeres, gyümölcsös sziget — s mintha nem is lenne olyan biztos, hogy fölfe­dezzük. A november valahogy már valószínűbb táj, talán mert még nem felejtettük el öregebbik, 86-os ikertestvérét Vajon mi van megírva ezer­kilen­cszáznyolcvanhét­ben? Melyikünkkel mi történik? Akikkel most együtt töprengünk ezen , azok közül kik érjük meg, hogy óév legyen majd egyszer az új évből is — s kik nem? Kinek lesz ez az esz­tendő élete legszebb, legszerencsésebb éve — s kinek hoz csak bánatot bajt? Kinek sikerül új életet kezdenie — és ki nem tudja folytatni a régit sem? Kinek jön meg végre az esze — és kinek megy el végképp? Mit jövendöl magának a céltudatos — és mire vágyik a gyenge akarata? Mennyi­vel lesz több igazság a földön 1987-ben, mint 1987 évvel ez­előtt? Néha minden állításnál többet mondanak a kérdések. Én azonban derűlátó vagyok. Igaz, már-már ez a mesterségem. Nem a jóslás, nem a jövőlátás. Csak a derűlátás. DIURNUS 3 Mi a haszna a Brandtland-jelentésnek? December második hetében Moszkvában ülésezett az ENSZ közgyűlése által 1984 áprilisában független szakértőkből létrehívott környezet- és fejlesztés-világbi­­zottság (World Commission on Environment and Development). Elnökének neve után néha egy­szerűen Brundtland-bizottságnak is hívják. A nemzetközi szakte­kintélyekből álló bizottság ma­gyar tagja Láng István akadé­mikus, az MTA főtitkára vállal­kozott arra, hogy tájékoztasson munkájukról . Az ENSZ közgyűlése 1984 áprilisában határozott arról, hogy legyen egy olyan külön bizottság, amely 1987 őszére jelentést ké­szít a világ környezeti állapotá­ról és jövőjéről. Kissé szokatlan módon az ENSZ egyidejűleg föl­kérte a környezetvédelemre sza­kosított szervezetét, az UNEP-et is, hogy készítsen el egy hasonló jelentést, ugyanarra a határidő­re. Az egyik tanulmányban a független szakértők, a másikban a kormányok álláspontja fog ér­vényesülni. — Változtatott-e a bizottsági munkán az e téren szokatlan kon­kurencia? — A két testület gondolatokban és ötletekben inspirálja egymást, ám mindegyiknek megvan a ma­ga előnye és hátránya. A függet­len bizottság elnökéül Gro Har­lem Brundtland asszonyt, a nor­vég munkapárt elnökét kérték föl, aki rendkívül energikus, igen széles látókörű, kivételes vezetői tulajdonságokkal rendelkező hölgy. A 47 éves, jó megjelenésű politikus négy gyermek anyja, szakmáját tekintve orvos. Koráb­ban volt környezetvédelmi mi­niszter, és kisebb megszakítással ez év tavaszától ismételten Nor­végia miniszterelnöke. A bizott­ság 22 tagja földrajzi régiók sze­rint oszlik meg, és szinte kivé­tel nélkül nagy egyéniségek, akik­től sokat lehet tanulni. A szocia­lista országokat a Szovjetunió, Kína, Jugoszlávia és Magyaror­szág képviseli. — Hogyan tud dolgozni egy ilyen nagy egyéniségekből álló bizottság? — Az ENSZ közgyűlése nem szavazott meg semmiféle anyagi támogatást. A bevételeket a kor­mányok és alapítványok önkéntes felajánlásai képezik. A működés­hez mintegy hétmillió dollárra van szükség. A bizottság eddig hét­ alkalommal találkozott, a­­Földnek mindig más pontján. A nyolcadik­­ záróülés 1987 február­jában Tokióban lesz. — Hogyan értékeli a moszkvai nyilvános meghallgatást és a bi­zottság ülését? — A nyilvános előadások kere­tében a Szovjetunió és a kelet­­európai szocialista országok tudó­sai, környezetvédelmi szerveze­teinek képviselői jelentek meg. Magyar részről három előadást jelentettünk be, amelyeket meg is tartottak munkatársaink. Gyimesi Zoltán, a KFKI Atomenergetikai Kutatóintézetének igazgatója a Paksi Atomerőmű környezetvé­delmi rendszeréről, V. Nagy Imre, a Hazafias Népfront környezet­­védelmi bizottságának elnöke a társadalmi szervezetek környe­zetvédelmi szerepéről és Takáts Attila, az OKTH osztályvezetője a hulladékszegény technológiák­ról és a hulladékhasznosítás ma­gyarországi helyzetéről tartott előadást. A kész jelentést Brundtland asszony április 27-én mutatja be Londonban. Az ENSZ- közgyűlés előtt öt helyen lesz nyilvános vita, ezek közül az egyiket Budapesten tartják má­jus 11—13. között. — Mi haszna lesz a világnak a Brundtland- jelentés­ből ? — A fő mondanivaló a gazda­sági fejlesztés és a környezetvé­delem összekapcsolása, integrálá­sa. Ezt jelzi a bizottság neve is: környezet és fejlesztés. Az elkö­vetkező évek legnagyobb kihívása egy értelmes kompromisszum megtalálása a nagy ellentmondá­sok feloldására, amely természe­tesen leszerelés nélkül nehezen képzelhető el Az elkövetkező 20— 30 év fejlődési üteme és mértéke, valamint az ezzel járó környezeti hatások féken tartása példa nélkül álló feladat lesz századunkban. A Brundtland-jelentés fogódzókat adhat erre az időszakra a társa­dalmaknak, a kormányoknak és a kisebb közösségeknek, a tudo­mánynak pedig új kérdéseket vet fe. A világot természetesen nem fogja megváltani, hiszen azt nem csak a jószándék vezérli. — A világot most már Magyar­­országra szűkítve, mit várhatunk mi itt Közép-, Kelet-Európában? — A környezetvédelem és a nemzetközi gazdasági együttmű­ködés között szorosabb kapcsolat­ra van szükség, ami annyit je­lent, hogy a külkereskedelem sem lehet meg környezetvédelem nél­kül Ezt a két fogalmat ritkán szoktuk együtt emlegetni. A má­sik, ami nem új számunkra, de még jobban és átgondoltabban kell folytatni: a gazdaságpolitika és a környezetvédelmi politika in­tegrálása. — Vannak erre megfelelő szak­embereink? — Szakemberek vannak és lesz­nek, azaz majd kialakulnak és képződnek, mivel senki sem szü­letik annak. Ez szoros összefüg­gésben van az igényekkel, ame­lyet azonban a belpolitikai struk­túrából eredő szemlélet határoz meg Hogy miként értékeljük és hová tesszük a környezetvédel­met, az a belpolitika függvénye. A Magyarországra levonható ta­nulságok között említeném, hogy egyre nagyobb szükség van a tár­sadalom különböző rétegeinek növekvő mérvű bevonására a döntések előkészítésébe, végre­hajtásába és a végrehajtás ellen­őrzésébe.­­ Bár a bizottság Moszkvában is zárt ajtók mögött ülésezett, azért azt tudni lehetett, hogy az energiakérdésben nincs nagy egyetértés. — Ez nagyon nagy probléma. Fejlődés nincs energia nélkül. Az energiaforrásokat illetően minden ország gondja sajátos. Van, ahol nincs probléma, van ahol nincs választási lehetőség. Az olaj nem lehet az egész világ számára hosz­­szú távú energiaforrás. Mi ma­rad hát? Marad a klasszikus szén, ami több évszázadra elegendő. En­nek egyik hátránya a légkör nö­vekvő széndioxid-tartalma. Cser­nobil után világszerte megnőttek az atomenergiával kapcsolatos ag­gályok, a világ kormányainak többsége azonban egyetért abban, hogy nincs más módszer, mint tökéletesíteni a biztonsági beren­dezéseket, kikapcsolni az emberi hiba lehetőségeit, s bizonyos koc­kázattal ugyan, de együttélni az atomenergiával. A bizottságon be­lül eltérőek a vélemények, ame­lyeket Tokióban kell megvitatni. Személyes véleményem az, hogy a világ nem képzelhető el az atom­energia fejlesztése nélkül. Eddig még nem volt olyan jelentős tu­dományos fölfedezés, amit ki le­hetett volna kapcsolni az emberi­ség életéből. Nekünk, itt, Magyar­­országon nincs választásunk. Sze­nünk sincs annyi, amennyi kelle­ne, de még a jelenlegi mennyiség is csak jelentős munkaerőgondok közepette hozható a felszínre és még arról sem szabad megfeled­kezni, hogy a bányászat úgy bontja meg a Dunántúl karsztvíz­rendszerét, hogy súlyos környe­zeti károkat okoz. Ha életszínvo­nal-fejlődést akarunk, együtt kell élnünk a már működő és a meg­épülő atomerőművel. Várkonyi Anna

Next