Magyar Nemzet, 1987. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

Hétfő, 1987. február 2. s lezárták a libanoni főváros nemzetközi repülőterét a Libanonban lógva tanon túszok ügyében közvetítőként a térségbe utazott anglikán pap, Terry Waite sorsát továbbra is homály fedi. Két nappal ezelőtt elterjedtek ugyan Bejrútban olyan hírek, hogy bizonyos, meg nem nevezett személyek szabadlábon látták a férfit, mindinkább erősödik az a vélemény, hogy Waite ugyancsak fogságban, vagy legalábbis házi őrizetben van­­— jelentették nyu­gati hírügynökségek. Nem tu­dott határozott véleményt nyil­vánítani Waite sorsát illetően Abu Ijad, a PFSZ második legma­gasabb rangú vezetője sem. El­mondotta, a PFSZ-nek igen kor­látozott összeköttetései vannak a Libanonban túszokat szedő cso­portokhoz, gyakorlatilag csak a sajtóban fel-felröppenő hírekre tud hivatkozni. Újabb, immár a harmadik, fe­nyegető üzenettel hallatott ma­gáról az „Iszlám Dzsihád Palesz­tina Felszabadításáért” elnevezé­sű csoport, amely három ameri­kai és egy indiai egyetemi tanárt­­ tart fogságban. A bejrúti An-Na- I hat lapnak eljuttatott írásos üze­netében a csoport négyszáz, Izra­elben bebörtönzött fogoly szaba­don bocsátását követeli a négy túszért cserébe. Az üzenet, amely­hez mellékelték Jesse Turner, az egyik túszul tartott amerikai professzor fényképét is, egyhetes határidőt szab a fogolycsere le­bonyolítására, ellenkező esetben — hangzik a fenyegetés — halál vár mind a négyükre. A MEA (libanoni légitársaság vasárnap bizonytalan időre fel­függesztette a Bejrútból induló és a Bejrútba érkező járatait. Elöntését azzal indokolta, hogy a külföldi biztosító társaságok nem hajlandók biztosítani a MEA utasait és legénységét a bejrúti veszélyes állapotok miatt. Meg­figyelők szerint ez gyakorlatilag egyet jelent a bejrúti nemzetközi repülőtér bezárásával. Nyuga­ti hírügynökségi jelentések sze­rint a szovjet, a csehszlovák, a bolgár és a román légitársaság bejrúti gépei a ciprusi Larnaká­­ban, illetve a szíriai fővárosban, Damaszkuszban szálltak le va­sárnap. Tudósítónk telex jelentése Az emlékezet tartalékai Alekszander Bovin rikke Moszkva, február 1. Alekszander Bovin, az ismert szovjet külpolitikai újságíró szokatlan témával jelentkezik a Novoje Vremja hetilapban. Kapcsolódva azokhoz a cikkek­hez, amelyek az SZKP plénu­mát megelőzően az átalakulási folyamattal szembehelyezkedő, visszahúzó erőkkel foglalkoztak. Bovin a saját emlékei alapján figyelmeztet azokra a veszé­lyekre, amelyet az általa a „szovjet szocialista konzervatí­voknak" nevezett rétegek okoz­hatnak. Egyértelmű ismertetőjelekkel határolja körül a plénum előtt íródott cikkében ezen erőket: fél­nek az őszinteségtől, távol tart­ják magukat az egyszerű embe­rektől, a velük való beszélgetés­től, nincs szükségük az önálló­ságra és az ezzel járó felelősség­re, a meggyőzés helyett a gya­nakváshoz és a tiltáshoz szoktak. S nem tud szabadulni a gondo­lattól, hogy aláértékelődik azok­nak a számbeli mennyisége és ereje, akik ellenállnak a gyorsí­tás stratégiájának, a pártnak az életmód átépítését célzó forra­dalmi átépítését célzó irányvo­nalának. „Valahogy olyan hely­telen, kínos, különös: a párt­­kongresszus határozatai körüli harc a szovjet hatalom hetvene­dik évében ...” És Bovin nyug­talannak vallja magát, az emlé­kei alapján, hogy „ők” (a szovjet szocialista konzervatívok) már egy emberöltő alatt is kétszer felül tudtak kerekedni, s meg­akadályozni az elkerülhetetlen, szükségszerű változásokat. Bovin felidézi a XX. kongresz­­szust, amelyet a saját, személyes ­ A külpolitikai helyzet A BONNI DIPLOMÁCIA irányítója a Bild am Sonntagnak adott nyilatkozatában, amelyben az SZKP Központi Bizottságának ülésén elhangzottakat értékelte, kedvező moszkvai jelzésekről,­­pozitív vál­tozásokról, a demokratizálást illetően,­erjedési folyamatról beszélt. Ezekre utalva szólította fel a nyugati szövetségeseket arra, vegyék komolyan a Szovjetuniónak a leszerelésről és a gazdasági együttmű­ködésről tett javaslatait. Úgy fogalmazott, e lehetőségek mellett nem szabad elmenni. Az NSZK kormányát illetően azt hangoztatta. Bonn a kelet-nyugati párbeszéd elmélyítésére törekszik, s arra, hogy a viszony javuljon. Sokkal kevésbé barátságos hangnemben szólt Manfred Wörner hadügyminiszter. Jóllehet nem vitatta, hogy az utóbbi időkben valóban gyakran érkeztek leszerelési és gazdasági jelzések Moszkvából, de hangoztatta, véleménye szerint, mindez csupán azt a célt szolgálja, hogy csökkenjen a nyugati államok ébersége. Kijelen­tései szöges ellentétben állnak a külügyminiszter elképzeléseivel — mutattak rá az ellenzéki szociáldemokraták müncheni tanácskozásu­kon. Ezen bejelentették, hogy kibővítik az eddigi, a közép-európai atom- és vegyifegyvermentes folyosó létrehozásáról hozott előterjesz­tésüket, s javasolják, hogy a két katonai tömb földrajzi érintkezési vonala mentén a páncélos és a helikopter-alakulatokat is vonják ki. MOST ELŐSZÖR nyilatkozott Margaret Thatcher márciusban ese­dékes moszkvai látogatásáról. A brit kormányfő mérsékletességre in­tett, mondván, nem szabad rögtön közvetlen és azonnali eredménye­ket várni az útjától, mert tárgyalásain a kelet-nyugati viszony és a fegyverkorlátozási folyamat hosszabb távú kérdései szerepelnek majd. Röviden értékelte az SZKP főtitkárának a párt plénumán el­mondott beszédét, s utalva a reformfolyamatra, úgy fogalmazott, eztán „sokkal nagyobb a bizalma” a vendéglátó ország iránt. Nyilatkozatát amolyan burkolt választási kampánynak is felhasználta — véli a szi­getország sajtója. Rendkívüli hangsúlyt kapott ugyanis a „vezetés foly­tonossága”. Thatcher kifejezte reményét, hogy a brit nemzet lesz, amely ebben példát mutatva elöljár, azaz, harmadszor is ő nyeri meg a választásokat. Londoni megfigyelők feltűnőnek tartják, hogy a ke­let-nyugati kapcsolatokról szólva Reagan elnök nevét jószerivel meg sem említette. BIZONYTALAN A SORSUK a Libanonban elraboltaknak. A leg­frissebb jelentések szerint, Bejrútban újabb túszt ejtettek. Az izraeli rádió Teheránt lehallgatva úgy tudja, a Wall Street Journal amerikai tudósítója az áldozat. Rosszat sejtenek a megfigyelők abból, hogy ép­pen az amerikai, francia és nyugatnémet foglyok szabadon bocsátá­sáért fáradozó Terry Waite, a canterbury érsek megbízottja sem jelent­kezett napok óta. Drúz fegyveresek kísérték ugyan, de legutóbbi talál­kájára egyedül ment, s azóta nyoma veszett. A bejrúti rádióállomás azt közölte, Valid Dzsumblatt, a drúzok vezetője önmagát ajánlotta fel cserébe, ha bebizonyosodik, hogy az anglikán pap valóban fogságba került. Jelentkeztek a két nyugatnémet állampolgár, illetve az ameri­kai professzorok elrablói. A Reuter híre alapján ötvenmillió dollár váltságdíjat követelnek Bonntól, illetve Washingtontól. Feltételül szabták továbbá, hogy az NSZK ne adja ki az Egyesült Államoknak Ali Hamadeit, akit repülőgép-eltérítésért és gyilkosságért tartóztattak le Frankfurtban. A túszejtők azzal fenyegetőztek, nemcsak merény­leteket követnének el a szövetségi köztársaságban, ha követelésüket figyelmen kívül hagyják, de ki is végzik foglyaikat. Scultz amerikai külügyminiszter a U. S. News and World Report hetilapnak nyilat­kozva nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok eset­leg katonailag is beavatkoznék. Az viszont tény, hogy a Pentagon közölte, meghatározatlan ideje a térségben marad az oda irányított Kennedy repülőgép-anyahajó. (Sz. H. L.) A tekinth­etetlen hírözön a bejrúti buszokról nyoma veszett a canterbury érsek kü­lönmegbízottjának Hruscsov és Brezsnyev tevékenységét értékeli. I Vovoje Vremja „peresztrojkája” kezdetének tart. Az akkori fiatal pártmunkások számára megítélése szerint a XX. kongresszus tisztítótűz volt, amely arra késztetett, hogy re­ménykedve le­hessen a jövő elé nézni. „És zavartan, fájdalommal, a saját tehetetlenségem kiváltot­ta taszító érzésekkel figyeltem, figyelte a nemzedékem, miként váltak a bürokratizmus martalé­kává pártunk egyik valóban tör­ténelmi kongresszusának eszmé­nyei." „Hruscsov, aki kihívást intézett Sztálin személyi kultu­szának a védelmezőihez, hamaro­san eltűrte és serkentette a neki címzett tömjénezést. Brezsnyev, a kétségkívül egészséges, termé­szetes gondolkodással megáldott ember, lehetővé tette, hogy önnön emlékművévé váljon.” Rovin második emléke az 1965-ös gazdasági reform idejé­ből adódik. Ezt az adminisztra­tív utak áttörését célzó szándék­kal értékeli, mikorig kezdték szé­lesíteni a vállalati önállóság jo­gait, és tanulni áru- és pénzkap­csolatok figyelembe vételét a tervezéskor. Ám ismét követke­zett a visszatérés a gazdasági felelőtlenség bűvköréhez, a vég­nélküli „korrekciókhoz”,­­ame­lyek a megcsalátást és az önámí­tást elleplezték”. Ott „fent” a he­lyes szavak­­hangzottak el, a szük­séges határozatokat hozták meg, de ezek meghiúsultak a végre­hajtó apparátus apátiáján, vas­­kalaposságán — írja Bovin. A fentiekből vezeti le az újság­író a XXII. kongresszusra háruló többszörös terhet: évekkel ko­rábban megkezdett, de be nem fejezett politikai és gazdasági feladatok megoldásához kellett visszatérnie, amelyek éppen ezért nehezebbé váltak. Több, az átépí­tést serkentő gazdasági, politikai, ideológiai ösztönző, már műkö­désbe lépett. Bovin még egy té­nyezőt ajánl ezek mellett: az emlékezés tartalékát. Hogy a mostani peresztrojka sikeres le­gyen, törekedni kell annak fel­idézésére, miért végződtek siker­telenül 1956 és 1965 kísérletei — állapítja meg. Az egyik válasz nála a határozatlanságból, a lát­szatintézkedésekből, a félúton való megtorpanásból adódik.. Az igazságról kezdtünk beszélni, és megmaradtunk a féligazsá­goknál. És minden látszatintéz­kedés, a papíron maradt megol­dás ered, ahol az átalakulások ellenfelei körülbástyázhatják ma­gukat.” A múlt néhány elhallgatott fe­jezete a jelenen áll bosszút, azzal, hogy megismétlődik — figyelmez­tet Bovin. Hiszen még ma sem sikerült mindenhol áttörni a fél­igazságok fedezékeit. „És ma, mi­kor még el sem értük a sebes­séget, már a féket figyeljük.” Nem ezért van-e a sok meg­figyelő — együttérző, szimpati­záló, ám végső soron hitetlenke­dő, hogy a párt ezúttal nem hát­rál meg? — hangzik el a kérdés a Novoje Vremjában. Bovin lé­nyegében az ő pozícióik megerő­sítésére ajánlja az emlékezet tar­talékainak a mozgósítását. „Em­lékezni kell, mit és hogyan csi­náltunk, hol és miért hibáztunk.’" Az idén, az októberi forradalom jubileumi évében sok szó esik majd a forradalomról, a párt és a szocializmus építésének történel­méről. „És ha mi a valódi tör­ténelem ismertetése helyett — an­nak minden fellendülésével és hanyatlásával, hősiességével és drámájával, a benne létező sze­mélyek teljes sokrétűségével egye­temben — ismét elhallgatunk dolgokat, valami jellegtelent és jól fésültet találunk — hogyan számíthatunk akkor az emberek bizalmára?” Szedjük össze a bá­torságunkat, és cselekedjünk úgy, hogy az igazság pillanata ne vál­hasson pillanatnyi igazsággá, ha­nem visszafordíthatatlan részévé váljon életünknek, akkor is, ami­kor a múltról tárgyalunk, s ak­kor is, amikor a jelenben igazo­dunk el — tanácsolja Bovin, s be­fejezésül a forrás megjelölése nélkül, az SZKP főtitkárát idézi: „Nem lehet, és nincs hová visz­szalépni.” —­ —! Nadar Nemzet Reagan elnök új amerikai nagykövetet nevezett ki Moszkvába Washingtonból jelenti az AP és a DPI. Ronald Reagan amerikai elnök Jack F. Matlockot nevezte ki az Egyesült Államok új moszkvai nagykövetének. A ki­nevezést a szenátusnak még meg kell erősítenie. Az 57 éves hivatalos diploma­ta eddig már háromszor dolgo­zott különböző szintű diplomáciai beosztásban a Szovjetunióban. Mostani kinevezése előtt a Nem­zetbiztonsági Tanács első számú szovjet szakértője és Reagan el­nök kelet-nyugati kérdésekkel foglalkozó tanácsadója volt. Mat­lock Arthur Hartmant váltja fel a Szovjetunióban működő ame­rikai diplomáciai képviselet élén Hartman 1981-től volt az Egye­sült Államok moszkvai nagykö­vete. Whitehead Varsóból Prágába utazott Varsóból jelenti az MTI. Woj­­ciech Jaruzelski, a lengyel ál­lamtanács elnöke szombaton fo­gadta John C. Whitehead ameri­kai külügyminiszter-helyettest, aki munkalátogatáson tartózko­dott Lengyelországban. Whitehead Varsóban Marian Orzechowski külügyminiszterrel tárgyalt a kétoldalú kapcsolatok­ról és találkozott Zbigniew Mess­ner kormányfővel is, akivel a gazdasági kapcsolatokat tekintet­ték át. Szívélyesnek és őszintének ne­vezte varsói tárgyalásait White­­head és kifejezte reményét, hogy megbeszélései a lengyel vezetők­kel hozzájárulnak a két ország kapcsolatainak javulásához. El­utazása előtt újságíróknak el­mondta, hogy partnereivel átte­kintette: milyen haladást sike­rült eddig elérni a lengyel—ame­rikai viszony normalizálásában, s megvitatták az elkövetkező idő­szak teendőit is. Varsóból hivatalos látogatásra Prágába utazott szombaton az amerikai külügyminiszter-helyet­tes. A nemzetközi helyzet idősze­rű kérdéseiről, a kétoldalú kap­csolatok további fejlesztésének lehetőségeiről tárgyal csehszlovák partnereivel. A szovjet értékelések visszatértek a mozambiki gépkatasztrófa okaira Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nagyfrekvenciájú, megtévesztő jeleket sugárzó rádióadó térítette el helyes útirányától azt a TU 134-es gépet, amely — fedélzetén a néhai Samara Machet mozam­biki államfővel — tavaly dél­­afrikai területen hegynek ütköz­ve lezuhant. Ezt közölte az Iz­vesztyijában megjelent interjújá­ban Ivan Vaszin, a Szovjetunió polgári repülési miniszter-helyet­tese, a katasztrófa körülményeit vizsgáló háromoldalú, szovjet— dél-afrikai—mozambiki bizottság által felkutatott bizonyítékokra hivatkozva. Elmondotta: a vizsgálóbizott­ság megállapítása szerint a gép hajtóművei, fedélzeti műszaki be­rendezései, navigációs- és rádió­­rendszere az utolsó pillanatig rendben működtek. A személy­zet mindvégig kifogástalanul lát­ta el feladatát, tartotta a kap­csolatot a maputói repülőtér irá­nyítótornyával, ura volt a hely­zetnek A diverzáns cselekmény nyil­vánvaló voltát a személyzet be­szélgetéseit rögzítő felvétel bizo­nyítja. A gép navigációs rend­szere ugyanis a maputói irányító­­torony hullámhosszára volt be­állítva, s a magnetofonfelvétel tanúsága szerint a gép parancs­noka még az ütközés előtt is je­lentette: a rádióirányítás szerin­ti útvonalon haladnak. Kétségte­len tehát, hogy egy, a maputói­­­nál erősebb rádiójelzés félreve­zető adatokat sugárzott, s a gép ezért tért el a helyes iránytól Közölte: jóllehet a három or­szág szakértőit tömörítő bizott­­ságban dél-afrikai személyiségek is részt vettek, s a résztvevők ja­nuár 16-án egyöntetűen aláírták a vizsgálat megállapításait tar­talmazó jegyzőkönyvet, a Dél­­afrikai Köztársaság megtagadta, hogy a továbbiakban közremű­ködjék a végleges jelentés elké­szítésében, s a jelentés végső for­mába öntését egy dél-afrikai bí­róságra bízták. A szovjet félnek így a továbbiakban a rendelke­zésre álló bizonyítékok alapján magának kell folytatnia a kuta­tásokat — mondotta. A mongol külügyminiszter az áprilisi csapatkivonásról Moszkvából jelenti az MTI. A kisméretű szovjet csapatkontin­gens jelentős részének Mongó­liából történő kivonását Ulánbá­torban az ázsiai és a csendes­óceáni térség egyetemes bizton­sági rendszerének létrehozása ér­dekében tett fontos lépésnek te­kintik- Ezt jelentette ki Mangalin Dager szűrén mongol külügymi­niszter moszkvai sajtókonferen­ciáján. Az áprilisban kezdődő részleges csapatkivonásnál lehetségesnek mondotta külföldi újságírók rész­vételét is. A mongol—amerikai diplomá­ciai kapcsolatok helyreállításával kapcsolatban kifejtette, hogy az Egyesült Államokkal való kap­csolatok létesítését a mongol kor­mány a békés egymás mellett élés elvének megfelelő, helyes lépésnek tekinti. A kapcsolatokat nagykövetségi szinten hozzák létre. Nagyköveteket még nem cseréltek, de adminisztratív egyez­tetések után erre is sor kerül. Elmondta, hogy a mongol— kínai viszony az utóbbi időben javult megélénkültek a kereske­delmi, a kulturális és a sportkap­csolatok A két ország parlamenti csoportjai kölcsönös látogatáso­kat tettek és külügyminiszter­helyettesi látogatásokra is sor került Mubarak vázolta Egyiptom és­­Szíria viszonyát az iszlám csúcsértekezleten Kairóból jelenti az MTI. Egyip­tom és Szíria — a damaszkuszi vezetés elvi álláspontjából faka­dó — nézeteltéréseinek szentelte a legtöbb figyelmet vasárnap Hoszni Mubarak államfő, Kairó­ban mondott beszédében. Mubarak elnök és Háfez Asszad Szíriai vezető egyaránt jelen volt az iszlám országok kuvaiti csúcs­­értekezletén. Kapcsola­tfelvételük­ről egybehangzó híreket szivá­rogtattak ki az öböl menti arab országok, de egyik fél sem ismer­te el azt hogy találkozójukra sor került volna. A szíriai küldöttség ellenkezése miatt maradt el Ku­­vaitban az arab meghatalmazot­tak soron kívüli csúcstalálkozója, amelyre többen az egyiptomi el­nököt is meg akarták hivatni. Mubarak szerint nem került sor megszervezett találkozóra közte és Asszad elnök között Csupán a konferenciaterem bejáratában üdvözölték egymást Kifogásolta, hogy az értekezletet előkészítő külügyminiszteri egyeztetések al­kalmával Szíria országát „minő­síthetetlenül megsértette". Ku­­vaitban azután mégis „röviden szót váltott Asszad­dal”, s ekkor már-már egyetértettek abban, hogy alacsony szinten felújítják eszmecseréjüket, amit szélesebb körű arab konzultáció követhetett volna. Itt — mondotta Mubarak — vita keletkezett arról, hogy a szíriai szemlélet sértő-e vagy sem Egyiptomra nézve. Végül Asszad elnök konferenciabeszédében bí­rálta Egyiptomot, annak volt el­nökét, Szád­a­tot, és gazdasági szankciókat is sürgetett, ám ő (Mubarak) a maga felszólalásában mellőzte ennek megválaszolását, bár „méltán" megtehette volna. Ezek után a résztvevők megtap­solták, maga Asszad elnök is — hangzott Mubarak beszámolója. Iliászra környékén tovább dúlnak­­ a heves harcok Bagdadból jelenti a Reuter. Iráni rakétatalálat érte a hét vé­gén Bagdad egyik lakónegyedét. A becsapódó rakéta számos pol­gári személyt ölt meg, sokan meg­sebesültek — közölte egy kato­nai szóvivő az iraki fővárosban Az idén az iráni tüzérség ezzel együtt hét rakétacsapást mért Bagdadra. Iraki hadijelentés szerint az iraki légierő gépei a hét végén több mint kétszázötven bevetés­ben támadták Iránt Célpontjaik 10 iráni város, — köztük Kum és Iszfahán — különböző létesít­ményei voltak. Ugyancsak iraki jelentés, hogy az iraki hadsereg egységei ,,több fontos hídfőállást" felszabadítottak Bászra körzeté­ben. A teheráni rádió szerint az irá­ni erők visszaverték Bászra kikö­tővárosnál Irak ellentámadását. A csatározások tíz kilométerre Bászrá­tól folynak. 31 a tartják, az alkotmánytervezetről a népszavazást a Fölöp-szigeteken Manilából jelenti az AP. A mai népszavazást megelőzően a hét végén feszült légkör uralko­dott a Fülöp-szigeteken. A had­sereg teljes harckészültségben volt, mert tartani lehetett a láza­dó katonák újabb akcióitól. A Fülöp-szigeteken eltávolít­ják a hadseregből azokat, akik részt vettek a keddi sikertelen puccskísérletben — jelentette be Corazon Aquino. Közölte: a had­sereg vezetői ígéretet tettek ne­ki, hogy tisztogatást hajtanak égre a fegyveres erőkben. Bár a puccskísérletet meghiúsítottak, még nem számoltak fel minden lázadó csoportot Vasárnap a Fülöp-szigeteki rendőrség letartóztatott két férfit akik a Marcos volt elnököt tá­mogató gerillákhoz tartoznak. A két férfi jelentős mennyiségű rob­banószert szállított amelyet fel­tételezések szerint az új alkot­mányról tartandó népszavazáson akartak felrobbantani. 0 (London, TASZSZ) Vagyim Zaglagyin vezetésével szovjet parlamenti küldöttség érkezett vasárnap Londonba. 0 (New­ York, AP) Oliver Tambo, a dél-afrikai rendszer ellen harcoló Afrikai Nemzeti Kongresszus (AN) elnöke szer­vezete sikerének értékelte wa­shingtoni találkozóját Schmltz amerikai külügyminiszterrel.­­ (Varsó, MTI) A Lengyel Nemzeti Bank február elsejével jelentős mértékben leértékelte a zlotyt A transzferábilis rubelhez képest n,­ s­záza­lék­kal, a dollár­hoz képest 19,5 százalékkal. ­ A kabuli vezetés kedvezően fogadná a volt afgán uralkodó hazatérését Delhi meghívás Pakisztán államfőjének egy sporteseményre Új-Delhiből jelenti a TASZSZ és a Reuter. A szovjet csapa­tok azonnal elhagyják Afganisz­tánt, amint megszűnik az ellen­­forradalmárok külföldi katonai segélyezése. Ezt jelentette ki Nadzsib, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt főtitkára. A Hindustan Times indiai lap­nak adott nyilatkozatában hang­súlyozta: a népi kormány arra is biztosítékokat kíván kapni az ellen­forradalmárok pártfogóitól, hogy beavatkozásukat az afgán bel­ügyekbe később, az esetleges megegyezés és az azt követő szov­jet csapatkivonás után sem újít­ják föl. A népi kormány szívesen ven­né az ország egykori uralkodója, az önkéntes száműzetésben Ró­mában élő Zahir Sah hazatéré­sét, ha az hajlandó lenne szere­pet játszani a nemzeti megbéké­lésben — mondta Nadzsib az in­terjúban. Az afgán külügyminisztérium jegyzékben tiltakozott a pakisz­táni vezetésnél, mert megakadá­lyozza az afgán menekültek ha­zatérését. Afgán ellenforradalmá­rok és pakisztáni alakulatok 300 afgán család előtt vágták el a hazatérés útját, s pakisztáni rend­őrök Karacsiból és Pesavárból hazatérni szándékozó afgánokat vettek őrizetbe — mutat rá a jegyzék. Nagyerejű pokolgép robbant vasárnap Kabulban az indiai nagykövetség épülete előtt egy parkoló személyautóban — kö­zölte a Bahtar afgán hírügynök­ség. A robbanás következtében négy személy — közöttük két gyermek — életét vesztette. Nadzsib részvétlátogatást tett az indiai nagykövetségen, ahol kijelentette: a robbantás része azoknak a felforgató akcióknak, amelyekkel Afganisztán és India ellenségei igyekeznek aláásni a két állam baráti kapcsolatait A hírügynökségek másik jelen­tése szerint külügyminiszter­­helyettesi szinten indiai-pakisz­táni tárgyalások kezdődtek a hét végén Delhiben a közös határ mentén történt csapatösszevoná­sok kiváltotta feszültség enyhí­tésére. Abdul Széttár pakisztáni delegációvezető a megbeszélések előtt találkozott Na­ivar Szingh indiai külügyi államminiszterrel. Egy nappal meghosszabbították az indiai—pakisztáni tárgyaláso­kat, amelyeknek eredetileg va­sárnap kellett volna befejeződ­niük. Az indiai külügyminiszté­rium szóvivője közölte, hogy gya­korlati javaslatok merültek fel mindkét részről, azokról a kül­döttségek kormányukkal történő konzultációk után ma folytatják a tárgyalásokat. Az­ indiai lapok jelentették: Ziaul Hakk pakisztáni elnök elv­ben elfogadta a meghívást, hogy márciusban a két ország krikett­válogatottjának találkozójára az indiai Nagpurba utazzon. A sajtó nem tartja kizártnak, hogy a mérkőzés alkalmából találkozik Radzsív Gandhi indiai kormány­fővel.

Next