Magyar Nemzet, 1987. október (50. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

2 tartalmú programmal jelentkez­zünk, elnyerendő a rendezés jo­gát, meg kell teremteni az anya­gi feltételeket és ösztönözni a vállalatokat, hogy idővel készül­jenek erre. A kormánynak pe­dig ezt szolgáló fejlesztési prog­ramot kell készítenie. Célunk bemutatni életünket, minél töb­ben ismerjék meg Magyarorszá­got. Több újságíró is érdeklődött a két ország gazdasági kapcsola­tainak problémái iránt. Arra a kérdésre, hogy miért magasab­bak a magyar árukra kivetett vámok, mint a Nyugat-Európából érkezettekre, Franz Vranitzky magyarázatul ezt mondta: ez ab­ból fakad, hogy Ausztria gazda­ságilag közeledni akar a Közös Piachoz. Megérti a magyar part­ner aggodalmait, de ők sem sért­hetik meg nemzetközi kötelezett­ségeiket. Az idők folyamán azon­ban elképzelhetők importköny­­nyítések, azon fognak fáradozni, hogy a gazdasági csere körülmé­nyei mind előnyösebbé váljanak. Mostani megbeszéléseiken egyéb­ként nagy teret szenteltek ennek a témakörnek, ezen belül an­nak, hogy az osztrák ipar ho­gyan tud hozzájárulni a magyar vállalatok technológiai korszerű­sítéséhez. Átfogó terv feküdt előttük az asztalon új kooperá­ciós lehetőségekről, új járműipari együttműködésről, vegyesvállala­tok létesítéséről és a finanszíro­zás módjairól. "Grósz Károly elé­gedetten fűzte ehhez: tizennyolc osztrák—magyar közös vállalat működik, nyolcvan kooperációs szerződés él és több mint száz témakör áll vizsgálat alatt. A­ kis államok szerepe A sajtótájékoztató egyik fontos gondolata volt a kis államok sze­repe és lehetősége a nemzetkö­zi életben. Vranitzky kancellár véleménye szerint, ha a kis ál­lamok egymás között rendezik kapcsolataikat, ezzel hozzájárul­hatnak és hozzá is kell járulniuk a kibontakozáshoz. Grósz Károly rokonszenvel fogadta ezt a meg­fogalmazást és hangsúlyozta: ha a ridegebb időszakokban (így a nyolcvanas évek elején) meg le­hetett őrizni jó kapcsolatainkat, még nagyobb lehetőségeink van­nak most, egy új enyhülési sza­kasz kezdetén. A kis államok já­ruljanak hozzá a gyanakvás lég­körének eloszlatásához. Nemcsak a nagyhatalmaknak kell egymást meggyőzniük, a kis országoknak is, mi több, az ő lehetőségeik e tekintetben jobbak. A Szovjet­unió — jelentette ki a magyar miniszterelnök — igényli aktív közreműködésünket a nemzetkö­zi párbeszéd szélesítésében. T. L A kambodzsai kormány kész tárgyalni a khmer képviselőivel Phnompenből jelenti az TASZSZ. A Kambodzsai Népköz­­társaság kormánya hajlandó tár­gyalásokat folytatni a különböző khmer erők képviselőivel. Ezt szögezi le a kambodzsai külügy­minisztérium kiadott közleménye. Egy ilyen találkozó megrende­zésére Norodom Szih­anuk kezde­ményezésére tett javaslatot a kö­zelmúltban hét emigrációban élő khmer politikus. A kambodzsai kormány üdvözli ezt a döntést, mivel az teljes összhangban áll a kambodzsai kormány nemzeti megbékélési politikájával. Vietnam támogatja a kambod­zsai kormányt abban, hogy részt vegyen emigráns khmer ellenzé­kiekkel való találkozón. Erről szerdán nyilatkozatot adott ki a vietnami külügyminisztérium. Fs­ ldmörttést adatok szerint Teherán támadást készít elő az iraki-iráni front déli részén Kairóból jelenti az MTI. Az arab emírségek partjainak magas­ságában gépfegyver- és rakéta­támadás ért egy Szaúd-Arábiába tartó görög tartályhajót. A táma­dás iráni akció volt. A hajó ki­sebb sérüléseket szenvedett. Órákkal korábban az iraki légi­erő az iráni partok közelében erőteljes csapást mért Irán egyik óriástartályh­ajójára, melyen tűz keletkezett. Az iraki légierő a szárazföld belsejében is tömeges bevetésen vett részt. Egyebek kö­zött Teherán külvárosában egy hadianyag-gyárat bombáztak, va­lamint erőműveket, ipartelepe­ket. Teheráni közlés szerint szá­mos polgári személy halt meg emiatt. Irán válaszul Bászra lö­­vetését rendelte el, itt is károk keletkeztek. Felderítési adatok alapján elemzők arra következtetnek, hogy Irán újabb nagyszabású of­fenzívát készít elő a front déli részén, vélhetően Bászra körze­tében. Az iszlám gárdisták 15—20 hadosztályát irányították ide az elmúlt hetekben, s további erősí­tés is várható: a teheráni televízió szerint a napokban önkéntesek 120 zászlóalja tartott díszszemlét a fővárosban a harctérre indulás előtt, s a közlés szerint másik 85 zászlóalj pedig délre vonult egy esetleges amerikai támadás kivé­désére. Elemzők arra következ­tetnek, hogy az Irak elleni új of­­fenzíva október-november kör­nyékére várható, az esős időszak bekövetkeztével. Ez a fegyver­zettel gyengébben ellátott Irán számára stratégiai tényező: a harckocsik és légierő tekinteté­ben többszörös fölényben levő Irak akkor csak csökkent haté­konysággal tudja bevetni eszkö­zeit. Washingtoni tudósítónktól Dollár és hitel „AZT HISZEM, tévéül.­­u­olja azt feltételezni, hogy minden gaz­dasági eszmecsere megállapodá­sukkal végződik" — szögezte le a minap a Keppan-kormányzat egyik tanácsadója. S valóban, az érde­keltek érdemi vitára számítanak, s nem átfogó megegyezésekre azon a találkozón, amely kedden kezdődött meg Washingtonban. A világ százötvenegy országának a pénzügyminiszterei, központi bankárai jöttek el, hogy részt ve­gyenek a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank negyvenkettedik közgyűlésén. Látványos alkut azért nem remélnek a szakembe­rek, mert a legfejlettebb tőkés ál­lamoknak az egyezkedése holt­pontra jutott, miközben a mélyü­lő adósságválságra változatlanul nincs megoldás. E két kérdést taglalják majd a meghívottak, a gazdasági érdekek összecsapásának a fényében. A Valutaalap a szokásoknak megfe­lelően közzétette éves jelentését a világ állapotáról, s úgy találta, 1988-ban az ipari államok gazda­sági növekedésének az üteme 2,5 százalék körül mozog majd, s ez az iram túlságosan lassú ahhoz, hogy a fejlődők helyzete ne ro­molják tovább. Az infláció fellán­­golását nem jósolják a szakértők, viszont arra utalnak, a pénzügyi és kereskedelmi egyensúlytalan­ságok beárnyékolhatják a követ­kező esztendőket. Mindazonáltal az előkészülete­ket nem a borúlátás jellemezte A hét végén a hetek csoportja folytatott megbeszéléseket, s a pénzügyminiszterek magasztalták a júniusi tőkés csúcs eredményeit, valamint a februári, párizsi meg­egyezésüknek a hatásait. Azt val­lották ugyanis, hogy az árfolya­mok mozgása lecsillapult, s a va­luták a meghúzott — de nyilvá­nosságra sosem hozott — határok között maradtak. Ennek követ­keztében csökkent az amerikai kereskedelmi hiány, meg a nyu­gat-európai és japán többlet. Megismételték a Louvre-egyezség legfontosabb elemét, hogy együtt­működnek annak érdekében, a pénzek átváltási aránya ne vál­tozzék nagymértékben a jövőben sem. A központi bankok az el­múlt hónapokban hetvenmilliárd dollárt költöttek az árfolyamok védelmére, de úgy vélik, megér­te. Mindazonáltal a hivatalos közlemény nem érintette, milyen zavart keltett az a tokiói döntés, amely a kamatok emelkedésének a folyamatát indíthatja el. A ja­pán Mijazava azonban cáfolta a híreket, s megnyugtatta kollégáit. Így könnyebben érthettek egyet abban, hogy a dollár értékének az újabb zuhanása serkenthetné az inflációt az Egyesült Államokban, s ez senkinek sem érdeke. A tá­vol-keleti szigetország pedig föl­lélegezhetett, hogy a jen nem erő­södik tovább, következésképpen a kivitel esélyeinek a romlására sem kell számítania. AZ ÁRFOLYAMOKKAL kap­csolatos egységes álláspont azért érdemel említést, mert — ha burkoltan is­ — is­mét elhangzottak azok a fel­szólítások, amelyek az elmúlt években már hagyományossá vál­tak. Bonn és Tokió az amerikai költségvetési deficitben látja a lassú növekedésnek az okát, míg Washington azért bírálja szövet­ségeseit, mert nem ösztönzik kel­lőképpen a gazdaság élénkítését. E tekintetben viszont nem vár­ható áttörés. Az NSZK és Japán az ígéretek ellenére is úgy érzi, mindent megtett, a föllendülés­nek a hajszolásával azonban az inflációnak a veszélyét növelné csupán. Igaz, az Egyesült Álla­mok az idén könnyebb helyzetben van. Az 1967-es pénzügyi évben hatvanmilliárddal sikerült meg­kurtítania a hiányt, s ez meglep­te a résztvevőket, akik üdvözölték is ezt a fordulatot, miként azt is, hogy Ronald Reagan aláírja a de­ficit folyamatos lenyesegetésének a törvényét. Az elnököt azonban nemcsak belpolitikai megfontolások vezet­ték, amidőn az áldását adta a kongresszusi javaslatokra. Arra is gondolt, hogy James Baker hatá­rozottabban tárgyalhat a szövet­ségesekkel, az IMF és a Világ­bank tagországaival, ha hivatkoz­hat rá, az Egyesült Államok a maga részéről igyekszik felszá­molni a belső egyensúlytalansá­got. Az amerikai pénzügyminisz­ter két fontos nemzetközi indít­ványt is tett, s mindkettőnek a végrehajtását szorgalmazhatja, ha a Fehér Ház mögé áll. Baker ve­tette föl, hogy a fejlett országok hangolják össze gazdaságpoliti­kájukat, s időről időre egyeztes­sék a legfontosabb mutatókat. Ha eltérést találnak az előzetes ter­vektől, akkor az érintettet beavat­kozásra szólítják föl. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban öt esztendeje jó konjunkturális vi­szonyok uralkodnak, s Washing­ton mind a magas, mind az ala­csony dollárárfolyamot és kamat­szintet el tudta fogadtatni part­nereivel, attól függően, a keres­kedelmi mérleg serpenyőinek a kilengése zavarta jobban, vagy a költségvetési deficitje, amelyet a kedvező betéti feltételek miatt ide vándorló külföldi tőkével finan­szírozott. DE BAKER érdekelt a másik öt­letének a megvalósításában is. A pénzügyminiszter ugyanis elérte, hogy az Egyesült Államok növel­je a hozzájárulását a Világbank alapjához, enyhítendő így vala­melyest az eladósodással járó fáj­dalmakat. Ezt az elnök jóváha­gyásával teheti Baker, ám a kong­resszusnak még meg kell szavaz­nia az összeget. S ez nem ígérke­zik egyszerű vitának, hiszen — mint a The New York Times gazdasági melléklete rámutatott — az adófizetők pénzéről van szó, vagyis arról, hogy a gazdag or­szágok polgáraival fizettetik meg, legalábbis részben, a bankok rossz hitelezési politikáját, s a hi­teltörlesztésektől fuldoklók gyön­ge teljesítményét. Az Egyesült Államok kormá­nyának a nevében ugyancsak Ba­ker vetette föl, s mindmáig ez az uralkodó nézet az ipari államok körében, hogy a fejlődők gondjait egyenként és esetenként kell ke­zelni, föl sem merülhet tehát, hogy elengedjék a gyakorlatilag visszafizethetetlen kölcsönöket, és általános szabállyá érleljék az esetleges ilyen jellegű egyezsége­ket. Az amerikai felfogás mégis módosult valamelyest, a bankok adókedvezményeket kaptak, s a harmadik világban elszenvedett veszteségeiket növekvő mérték­ben háríthatják át az adminiszt­rációra, amely megint csak az adófizetők kárára tömi be az így keletkezett pénzügyi réseket. Új, rugalmasabb módszereket vezet­tek be az átütemezésekkel kap­csolatban is, a banktechnikai, könyvelési eljárások azonban még nem terjedtek igazán el­. A VILÁGBANK és a Valutaalap éves közgyűlését kedden Reagan beszéde fémjelezte. Az elnök a deficitcsökkentő és az adósság­­válságot rendezni hivatott ameri­kai lépéseket emelte ki a felszó­lalásában, s persze, miként ENSZ- nyilatkozatában is tette, a magán­­gazdaságnak a szerepét ecsetel­te. Így a kezdet, a jelentésekkel és előtalálkozókkal arra utalt, hogy Washington hangja és befo­lyása igen erőteljes. A fejlődők érdekeit kifejező 24-ek csoportja azonban külön tanulmányt tett le az asztalra, s ebben azt fejte­gette, hogy a harmadik világban a növekedés irama alig szárnyal­ja túl a három százalékot, ám Ázsiában az ütem hatszázalékos, míg Afrikában alig több, mint egy. S alátámasztva a fehér házi tanácsadó idézett, kibontakozást nem ígérő szavait, ez az elemzés úgy fogalmaz, hogy „e pénzügyi szervezetek hitelstratégiája nem megfelelő a jelenlegi gazdasági feltételek között.”Blahó Miklós Magyar Nemzet M Mi­hail Csorbarsov Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szerdán Murmanszkba érkezett Mihail Gorbacsov, az SZKP fő­titkára. Murmanszk az Oroszor­szági Föderáció északi részén, a Kola-félszigeten fekvő kikötővá­ros. Moszkvai értesülések szerint Gorbacsov látogatása során át­adja Murmanszk lakóinak a „Hős város’’ címet. Mihail Gorbacsov megérkezése után a murmanszki repülőtéren az ország dolgairól beszélgetett az őt üdvözlő dolgozókkal. An­nak a véleményének adott han­got, hogy az átalakítás már ki­terjed a társadalom alsóbb ré­gióira is. Kifejtette: a helyi ve­zetőknek nem a hatalom meg­tartását kell szem előtt tartaniuk, hanem a tartalmi munkát. Szót váltott a murmansz­­kiakkal a Kola-félszigetet is ér­zékenyen érintő környezetvédelmi gondokról is. Ennek kapcsán kö­zölte, hogy a szovjet vezetés ki­emelten kezeli a problémát és hozzáfogtak egy nemzeti környe­zetvédelmi program kidolgozásá­hoz. A főtitkár a Kola-félsziget ipar- Klurmanszkban vállalatainak vezetőivel és szak­embereivel tanácskozott gazda­sági kérdésekről. Összegző zár­szavában Gorbacsov kijelentette: az átalakítás kritikus szakaszá­hoz érkezett. Ez a szakasz eltart­hat néhány évig, ami alatt előre kell lépni a reform és a demok­ratizálás terén, ettől függ az át­alakítás sikere — mondotta. Hoz­­záfűzte, hogy szabadságát köve­tően a Politikai Bizottság hétfőn tekinthette át az átalakítási­ fo­lyamat menetét, és akkor vonta le az előbbi következtetést. Mihail Gorbacsov ma nagy-, gyűlésen találkozik a murmanszki dolgozókkal. Nagyra értékeljük a keddi ta­lálkozón Mihail Gorbacsovval folytatott nyílt, konstruktív pár­beszédet — mondta Pierre Mau­­roy, a Francia Szocialista Párt Végrehajtó Bizottságának tagja, volt miniszterelnök, a TASZSZ tudósítójának. Mauroy tagja an­nak a 300 fős, közéleti személyisé­gekből álló francia küldöttség­nek, amely a „Kezdeményezés ’87” elnevezésű akció keretében érkezett Moszkvába. Román energiaügyi vezetőket váltottak le Bukarestből jelenti az MTI. Az illetékes miniszterelnök-helyettes és a villamosenergia-ügyi mi­niszter felmentéséről döntött ülé­sén az RKP Politikai Végrehajtó Bizottsága. Szerdai bukaresti lapjelentések szerint, a Politikai Végrehajtó Bizottság elégedetlen volt Gheorghe Petrescu minisz­terelnök-helyettes és Ioan Avram villamosenergia-ügyi miniszter tevékenységével, s ezért úgy dön­tött, hogy felmenti őket tisztsé­gükből. A testület álláspontja az, hogy a leváltott vezetők a jövő­ben nem lehetnek tagjai az RKP Központi Bizottságának, s ezért javasolja a KB-nek, hogy október 5-i ülésén zárja ki őket tagjai so­rából. Az RKP PVB ülésén a személyi döntéseket megelőzően jelentést hallgattak meg az ország ener­getikai helyzetéről. A villamos­­energia-ellátását, az erőművek felújításának ütemét „egyáltalán nem kielégítőnek"' értékelte a Po­litikai Végrehajtói Bizottság. Ceausescu főtitkár határozott in­tézkedéseket követelt a mulasztá­sok és fogyatékosságok felszámo­lására, szigorú rend és fegyelem beszédet — mondta Pierre Mau- A külpolitika hírei 0 (Netw York, MTI) Várkonyi Péter külügyminiszter, aki az ENSZ-közgyűlés ülésszakán vesz részt, a Külpolitikai­­Tanács meg­hívására az intézmény központ­jában előadást tartott, „Folyto­nosság és megújulás" címmel a magyar társadalmi és gazdasági fejlődés programjáról. 0 (Kabul, TASZSZ) Kabulban szerdán az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsá­nak elnökévé választották Nadzsi­­bot, az Afgán Népi Forradalmi Párt főtitkárát. 0 (Suva* AFP) A Fidzsi-szige­­teken a múlt héten hatalomra jutott katonai vezetés egyelőre ellállt attól, hogy kikiáltsa a köztársaságot, ami egyet jelentett volna a Nemzetközösségből való kilépéssel. A döntést azután je­lentették be, hogy Rabuka ez­redes, a puccs irányítója váratla­nul találkozott Penaia Canilau főkormányzóval.­­ (Bonn, MTI) Bush amerikai alelnök átadta Kohl kancellárnak Reagan elnök személyes levelét. Ebben az elnök hangot ad annak a véleményének, hogy Washing­ton és Moszkva kapcsolataiban a közeli jövőben minőségi javulás következhet be.­­ (Manila, UPI) A Fülöp-szige­­tek fővárosában újabb küszöbön álló puccskísérletről keringtek híresztelések szerdán, miután Reynaldo Cabuatan volt rendőr­­ezredes — Marcos elnök egykori híve — bejelentette: „ideiglenes kormányt" alakít.­­ (Belgrád, MTI) Jugoszláviá­ban október 1-jétől 50 százalékkal megdrágultak a vonatjegyek, és 28 százalékkal a postaszolgálat. A villanyáram 25 százalékkal meg­drágult. Ezzel egyidejűleg emel­ték a bank- és takarékbetétek kamatját. A három hónapra le­kötött betétekre 131 százalékos kamatot fizetnek. Csütörtök, 1987. október 1. Magyar vezetők üdvözlő távirata Kína nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára, Né­meth Károly, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnö­ke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke üdvözlő táviratot küld. Az évforduló alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban köszöntötte Peng Csent, a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése állandó bizottságának elnökét. Ugyancsak táviratban köszöntötte partner­dött Csao Ce-jangnak, a Kínai Kommunista Párt megbízott fő­titkárának, a Kínai Népköztársa­ság Államtanácsa elnökének, és Li Hszien-niennek, a Kínai Nép­köztársaság Elnökének, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 38. évfordulója alkalmából. szervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa, a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség, a Magyar Szolidaritási Bi­zottság, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, népünk és a ma­gunk nevében elvtársi üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küld­jük önöknek, a Kínai­­­ommunista Párt Központi Bizottságának, a Kí­nai Népköztársaság Államtanácsának és a baráti kínai népnek nemzeti ünnepük, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 38. évfordulója alkalmából. Népünk nagyra értékeli a kínai dolgozóknak a szocializmus építésé­ben, a társadalmi és a gazdasági reform megvalósításában elért sike­reit, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért folytatott tevékenységét. Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy pártjaink és országaink köl­csönösen előnyös kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Mindkét nép érdekét szolgáló, gyümölcsöző együttműködésünk továbbfejlesztésén fogunk munkálkodni a jövőben is. Nemzeti ünnepükön önöknek és a szocializmust építő baráti kínai népnek újabb kiemelkedő sikereket kívánunk hazájuk felvirágoztatá­sában, a béke és a haladás ügyének szolgálatában. Két szám hozott f­ordulatot sokat megért már Kína legújabbkori történel­me. Ennek a jegyében többször átértékelték az országépítés egy­­egy szakaszát, de abban soha nem volt még halvány kétely sem, hogy 1949. október elseje az igazi sorsváltoztató. A forradalom győ­zelme a hatalom természetét dön­tötte el, „ez nyitott teljesen új korszakot, mégha a későbbiek vi­szontagságokat hoztak is maguk­kal. Két számra emlékeztetnek most Pekingben az ünnepségeken A harmincnyolcas fölidézi az év­fordulót, a tizenhármas a jövőbe tekint. Valamivel több mint há­rom hét múlva, október 25-én összeül a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa, hogy nem bel­ső csaták, összeütközések nélkül kijelölje az elkövetkező évtize­dekre érvényes irányvonalát. Merre tovább? — ez nagyobb he­lyet kap a beszédekben, értékelő cikkekben a­­visszapillantásnál. Sok tényező együttese indokol­ja ezt. A világ legnagyobb lélek­számú birodalma népességében már jóval túl van az egymilliár­­don, az ellátás is másként vető­dik föl mint egyebütt. Még ha Ja­pánt nem számítjuk is, Ázsia egyes részein az utóbbi évtize­dekben rendkívül dinamikus volt a gazdasági fejlődés; ez új part­nerségi viszonyokat is kialakít, de versenyre ugyancsak ösztökél. A közelmúlt napi politikai küzdel­mei kevésbé tették lehetővé az el­méleti letisztulást, a szembenézést a gyakorlat ellentmondásaival; egy ilyen nagy tanácskozás, ami­lyennek most Kína elébe néz, szükségszerűen teszi nélkülözhe­tetlenné az állásfoglalást. A pekingi vezetők kétségtelenül hivatásosai a kommunikációnak. Ha van súlyos, a világ számára lényegbevágó mondanivalójuk, járjon náluk vendégként külföldi államférfi, újságíró, akár egy-egy mondat utalásai ighn is­ kifejtik véleményüket, jelzik a várható lé­pések irányát. Hasonlóképpen fontos célzásokra lelhetünk az idegen nyelvű, a külvilágnak szerkesztett újságjaikban. Ezek­ből egyértelműen arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a kongresszus tartalma a reform lesz, a szaka­datlan és lankadatlan folytatás, mégha a végrehajtás folyamatá­ban nehézségekkel kellett is szembenézni. Csao Ce-jang, akit az idei esztendő elején ideiglenes főtitkári megbízatással ruháztak föl, maga is így nyilatkozott, és szavait több ízben megerősítették Teng Hsziao-ping mondatai. A világ azért tulajdonít különös jelentőséget ezeknek az akár nyilatkozatfoszlányoknak is, mert voltak jelek arra, hogy mind a XIII. kongresszus előkészítésében, mind programjának a kidolgozá­sában bizonyos ellenvélemények is szembeszegülnek a többségi kí­vánságokkal. Mennyire nem talál­gatás, feltételezett következtetés ez csupán, arra kellő bizonyíték volt Hu Jao-pang volt főtitkár januári leváltása funkciójából, hi­szen róla köztudott volt, hogy Tengnek és a reformnak állhata­tos híve- Ugyancsak ezt támasz­tották alá azok a kijelentések is, amelyek szüntelenül megerősítet­ték, hogy Teng Hsziao-ping nyolc­vanharmadik életévén túl szíve­sen megválna tisztségeinek jelen­tős részétől, de egyelőre még nem értek meg rá a körülmények. A nemzedékváltás a kínai poli­tikának az elevenébe vág. Nem­csak azért, mert az irányítószer­vek csúcsain lévők hetven-nyolc­van esztendősek, hanem az or­szág előtt álló bonyolult feladatok friss gondolatokat, új megközelí­téseket követelnek. Ez a tisztcse­re másutt sem egyszerű, ahol ta­lán a problémák nem is­ annyira elevenbe vágnak mint Kínában. Csakhogy ott az elmúlt évtize­dekben úgyszólván kiesett egy ge­neráció. A maói „kulturális for­radalom" elszakította tanulmá­nyaitól a korabeli fiatalságot, hogy napi politikai célokra hasz­nálja föl. Ráadásul ez a néhány éves közjáték ideológiailag is úgy megzavarta, hogy­­­ölkészültnek aligha lehet tekinteni új szocia­lista módszerek keresésére. A haj­dani „vörös gárdistákról", a mai irányvonal exponenseinek fizikai üldözőiről kevesen hinnék el hogy őszinte reform­hívek; tudásuk sincs, de hitelük sem. Kétségtele­nül áldozatát, egy kornak, tragé­dia az, ami velük történt, egyéni sorsuk szánnivaló is, de „elve­szetteknek" számítanak. . Ebből következik, hogy az őr­ségváltás nemzedéke jobbára az ötvenesekből, hatvanasokból ke­­­rülhet ki. És az sem titok, hogy közöttük akad sok reformellenes is. Akik a fölfogásukat és maga­tartásukat igazolva vélik a végre­hajtás nehézségeiben, egyes árak elszaladásában, a jövedelemkép­zés aránytalanságaiban, a hirte­len fölserkent fogyasztói kedvben, idegen életformák átplántálásá­­nak vadhajtásaiban. Holott a re­formot egyáltalán nem ezek jel­lemzik. Kényszerű mellékjelensé­gek, viszont az egész maga, a gazdasági és társadalmi megúju­lási folyamat életfontosságú, a szocializmus nagy esélye. Kíná­ban ugyanarra a konklúzióra ju­tottak, mint a testvérországok túl­nyomó többségében: a Szovjet­unióban, Magyarországon, Len­gyelországban, egyebütt. De ha­sonló az ellennyomás is. V­alószínű, hogy három héttel a pártkongresszus előtt megtör­tént minden előkészület, a frontok nagyjából tisztázottak. A szemé­lyi kérdésekben is, jóllehet az üt­közések elkerülése végett elkép­zelhetők bizonyos kompromisszu­mok. Mennyit ad föl Teng tiszt­ségeiből, és mit őriz meg belőlük, föltehetően annak is a függvénye, hogyan ragaszkodnak körömsza­kadtáig a magukéihoz inkább rej­tett mint nyílt ellenfelei. Szinte biztosnak látszik, hogy megerősí­tik a párt élén főtitkári minősé­gében Csao Ce-jangot, ami megint a reformhívek fölényét jelzi, de egyelőre még nincs válasz rá, vagy egyelőre nem ismerhető, ki lesz az utóda a kormány élén, ami szintén nem jelentéktelen részlet­­kérdés. Túl mindenen azonban, Kína a forradalom győzelmének az évfordulóját a reformgondolat előretörésének a jegyében ünne­pelte. A beszédek, megemlékezé­sek hangneme egyöntetűen ezt előlegezte a huszonnégy nap múl­va összeülő pártkongresszusnak, ami, a mai világpolitikai viszo­nyok között nem csupán kínai belügy. A szocializmus nemzetkö­zi folyamatának egészére van ha­tással. Nemcsak az ország rop­pant, meghatározó méretei miatt Kína nem egy a reformerek kö­zött, hanem példájával, követke­zetességével, célratörő állhatatos­ságával, a kipróbált utak sokszí­nűségével egyike a legmerészebb úttörőknek. Ezért nem csupán az évfordulóra szól, hosszú útjának az egészére, hogy osztatlan rokon­­szenv és jókívánság kíséri fejlő­désének fontos állomásain Várkonyi Tibor

Next