Magyar Nemzet, 1987. október (50. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-01 / 231. szám
2 tartalmú programmal jelentkezzünk, elnyerendő a rendezés jogát, meg kell teremteni az anyagi feltételeket és ösztönözni a vállalatokat, hogy idővel készüljenek erre. A kormánynak pedig ezt szolgáló fejlesztési programot kell készítenie. Célunk bemutatni életünket, minél többen ismerjék meg Magyarországot. Több újságíró is érdeklődött a két ország gazdasági kapcsolatainak problémái iránt. Arra a kérdésre, hogy miért magasabbak a magyar árukra kivetett vámok, mint a Nyugat-Európából érkezettekre, Franz Vranitzky magyarázatul ezt mondta: ez abból fakad, hogy Ausztria gazdaságilag közeledni akar a Közös Piachoz. Megérti a magyar partner aggodalmait, de ők sem sérthetik meg nemzetközi kötelezettségeiket. Az idők folyamán azonban elképzelhetők importkönynyítések, azon fognak fáradozni, hogy a gazdasági csere körülményei mind előnyösebbé váljanak. Mostani megbeszéléseiken egyébként nagy teret szenteltek ennek a témakörnek, ezen belül annak, hogy az osztrák ipar hogyan tud hozzájárulni a magyar vállalatok technológiai korszerűsítéséhez. Átfogó terv feküdt előttük az asztalon új kooperációs lehetőségekről, új járműipari együttműködésről, vegyesvállalatok létesítéséről és a finanszírozás módjairól. "Grósz Károly elégedetten fűzte ehhez: tizennyolc osztrák—magyar közös vállalat működik, nyolcvan kooperációs szerződés él és több mint száz témakör áll vizsgálat alatt. A kis államok szerepe A sajtótájékoztató egyik fontos gondolata volt a kis államok szerepe és lehetősége a nemzetközi életben. Vranitzky kancellár véleménye szerint, ha a kis államok egymás között rendezik kapcsolataikat, ezzel hozzájárulhatnak és hozzá is kell járulniuk a kibontakozáshoz. Grósz Károly rokonszenvel fogadta ezt a megfogalmazást és hangsúlyozta: ha a ridegebb időszakokban (így a nyolcvanas évek elején) meg lehetett őrizni jó kapcsolatainkat, még nagyobb lehetőségeink vannak most, egy új enyhülési szakasz kezdetén. A kis államok járuljanak hozzá a gyanakvás légkörének eloszlatásához. Nemcsak a nagyhatalmaknak kell egymást meggyőzniük, a kis országoknak is, mi több, az ő lehetőségeik e tekintetben jobbak. A Szovjetunió — jelentette ki a magyar miniszterelnök — igényli aktív közreműködésünket a nemzetközi párbeszéd szélesítésében. T. L A kambodzsai kormány kész tárgyalni a khmer képviselőivel Phnompenből jelenti az TASZSZ. A Kambodzsai Népköztársaság kormánya hajlandó tárgyalásokat folytatni a különböző khmer erők képviselőivel. Ezt szögezi le a kambodzsai külügyminisztérium kiadott közleménye. Egy ilyen találkozó megrendezésére Norodom Szihanuk kezdeményezésére tett javaslatot a közelmúltban hét emigrációban élő khmer politikus. A kambodzsai kormány üdvözli ezt a döntést, mivel az teljes összhangban áll a kambodzsai kormány nemzeti megbékélési politikájával. Vietnam támogatja a kambodzsai kormányt abban, hogy részt vegyen emigráns khmer ellenzékiekkel való találkozón. Erről szerdán nyilatkozatot adott ki a vietnami külügyminisztérium. Fs ldmörttést adatok szerint Teherán támadást készít elő az iraki-iráni front déli részén Kairóból jelenti az MTI. Az arab emírségek partjainak magasságában gépfegyver- és rakétatámadás ért egy Szaúd-Arábiába tartó görög tartályhajót. A támadás iráni akció volt. A hajó kisebb sérüléseket szenvedett. Órákkal korábban az iraki légierő az iráni partok közelében erőteljes csapást mért Irán egyik óriástartályhajójára, melyen tűz keletkezett. Az iraki légierő a szárazföld belsejében is tömeges bevetésen vett részt. Egyebek között Teherán külvárosában egy hadianyag-gyárat bombáztak, valamint erőműveket, ipartelepeket. Teheráni közlés szerint számos polgári személy halt meg emiatt. Irán válaszul Bászra lövetését rendelte el, itt is károk keletkeztek. Felderítési adatok alapján elemzők arra következtetnek, hogy Irán újabb nagyszabású offenzívát készít elő a front déli részén, vélhetően Bászra körzetében. Az iszlám gárdisták 15—20 hadosztályát irányították ide az elmúlt hetekben, s további erősítés is várható: a teheráni televízió szerint a napokban önkéntesek 120 zászlóalja tartott díszszemlét a fővárosban a harctérre indulás előtt, s a közlés szerint másik 85 zászlóalj pedig délre vonult egy esetleges amerikai támadás kivédésére. Elemzők arra következtetnek, hogy az Irak elleni új offenzíva október-november környékére várható, az esős időszak bekövetkeztével. Ez a fegyverzettel gyengébben ellátott Irán számára stratégiai tényező: a harckocsik és légierő tekintetében többszörös fölényben levő Irak akkor csak csökkent hatékonysággal tudja bevetni eszközeit. Washingtoni tudósítónktól Dollár és hitel „AZT HISZEM, tévéül.uolja azt feltételezni, hogy minden gazdasági eszmecsere megállapodásukkal végződik" — szögezte le a minap a Keppan-kormányzat egyik tanácsadója. S valóban, az érdekeltek érdemi vitára számítanak, s nem átfogó megegyezésekre azon a találkozón, amely kedden kezdődött meg Washingtonban. A világ százötvenegy országának a pénzügyminiszterei, központi bankárai jöttek el, hogy részt vegyenek a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank negyvenkettedik közgyűlésén. Látványos alkut azért nem remélnek a szakemberek, mert a legfejlettebb tőkés államoknak az egyezkedése holtpontra jutott, miközben a mélyülő adósságválságra változatlanul nincs megoldás. E két kérdést taglalják majd a meghívottak, a gazdasági érdekek összecsapásának a fényében. A Valutaalap a szokásoknak megfelelően közzétette éves jelentését a világ állapotáról, s úgy találta, 1988-ban az ipari államok gazdasági növekedésének az üteme 2,5 százalék körül mozog majd, s ez az iram túlságosan lassú ahhoz, hogy a fejlődők helyzete ne romolják tovább. Az infláció fellángolását nem jósolják a szakértők, viszont arra utalnak, a pénzügyi és kereskedelmi egyensúlytalanságok beárnyékolhatják a következő esztendőket. Mindazonáltal az előkészületeket nem a borúlátás jellemezte A hét végén a hetek csoportja folytatott megbeszéléseket, s a pénzügyminiszterek magasztalták a júniusi tőkés csúcs eredményeit, valamint a februári, párizsi megegyezésüknek a hatásait. Azt vallották ugyanis, hogy az árfolyamok mozgása lecsillapult, s a valuták a meghúzott — de nyilvánosságra sosem hozott — határok között maradtak. Ennek következtében csökkent az amerikai kereskedelmi hiány, meg a nyugat-európai és japán többlet. Megismételték a Louvre-egyezség legfontosabb elemét, hogy együttműködnek annak érdekében, a pénzek átváltási aránya ne változzék nagymértékben a jövőben sem. A központi bankok az elmúlt hónapokban hetvenmilliárd dollárt költöttek az árfolyamok védelmére, de úgy vélik, megérte. Mindazonáltal a hivatalos közlemény nem érintette, milyen zavart keltett az a tokiói döntés, amely a kamatok emelkedésének a folyamatát indíthatja el. A japán Mijazava azonban cáfolta a híreket, s megnyugtatta kollégáit. Így könnyebben érthettek egyet abban, hogy a dollár értékének az újabb zuhanása serkenthetné az inflációt az Egyesült Államokban, s ez senkinek sem érdeke. A távol-keleti szigetország pedig föllélegezhetett, hogy a jen nem erősödik tovább, következésképpen a kivitel esélyeinek a romlására sem kell számítania. AZ ÁRFOLYAMOKKAL kapcsolatos egységes álláspont azért érdemel említést, mert — ha burkoltan is — ismét elhangzottak azok a felszólítások, amelyek az elmúlt években már hagyományossá váltak. Bonn és Tokió az amerikai költségvetési deficitben látja a lassú növekedésnek az okát, míg Washington azért bírálja szövetségeseit, mert nem ösztönzik kellőképpen a gazdaság élénkítését. E tekintetben viszont nem várható áttörés. Az NSZK és Japán az ígéretek ellenére is úgy érzi, mindent megtett, a föllendülésnek a hajszolásával azonban az inflációnak a veszélyét növelné csupán. Igaz, az Egyesült Államok az idén könnyebb helyzetben van. Az 1967-es pénzügyi évben hatvanmilliárddal sikerült megkurtítania a hiányt, s ez meglepte a résztvevőket, akik üdvözölték is ezt a fordulatot, miként azt is, hogy Ronald Reagan aláírja a deficit folyamatos lenyesegetésének a törvényét. Az elnököt azonban nemcsak belpolitikai megfontolások vezették, amidőn az áldását adta a kongresszusi javaslatokra. Arra is gondolt, hogy James Baker határozottabban tárgyalhat a szövetségesekkel, az IMF és a Világbank tagországaival, ha hivatkozhat rá, az Egyesült Államok a maga részéről igyekszik felszámolni a belső egyensúlytalanságot. Az amerikai pénzügyminiszter két fontos nemzetközi indítványt is tett, s mindkettőnek a végrehajtását szorgalmazhatja, ha a Fehér Ház mögé áll. Baker vetette föl, hogy a fejlett országok hangolják össze gazdaságpolitikájukat, s időről időre egyeztessék a legfontosabb mutatókat. Ha eltérést találnak az előzetes tervektől, akkor az érintettet beavatkozásra szólítják föl. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban öt esztendeje jó konjunkturális viszonyok uralkodnak, s Washington mind a magas, mind az alacsony dollárárfolyamot és kamatszintet el tudta fogadtatni partnereivel, attól függően, a kereskedelmi mérleg serpenyőinek a kilengése zavarta jobban, vagy a költségvetési deficitje, amelyet a kedvező betéti feltételek miatt ide vándorló külföldi tőkével finanszírozott. DE BAKER érdekelt a másik ötletének a megvalósításában is. A pénzügyminiszter ugyanis elérte, hogy az Egyesült Államok növelje a hozzájárulását a Világbank alapjához, enyhítendő így valamelyest az eladósodással járó fájdalmakat. Ezt az elnök jóváhagyásával teheti Baker, ám a kongresszusnak még meg kell szavaznia az összeget. S ez nem ígérkezik egyszerű vitának, hiszen — mint a The New York Times gazdasági melléklete rámutatott — az adófizetők pénzéről van szó, vagyis arról, hogy a gazdag országok polgáraival fizettetik meg, legalábbis részben, a bankok rossz hitelezési politikáját, s a hiteltörlesztésektől fuldoklók gyönge teljesítményét. Az Egyesült Államok kormányának a nevében ugyancsak Baker vetette föl, s mindmáig ez az uralkodó nézet az ipari államok körében, hogy a fejlődők gondjait egyenként és esetenként kell kezelni, föl sem merülhet tehát, hogy elengedjék a gyakorlatilag visszafizethetetlen kölcsönöket, és általános szabállyá érleljék az esetleges ilyen jellegű egyezségeket. Az amerikai felfogás mégis módosult valamelyest, a bankok adókedvezményeket kaptak, s a harmadik világban elszenvedett veszteségeiket növekvő mértékben háríthatják át az adminisztrációra, amely megint csak az adófizetők kárára tömi be az így keletkezett pénzügyi réseket. Új, rugalmasabb módszereket vezettek be az átütemezésekkel kapcsolatban is, a banktechnikai, könyvelési eljárások azonban még nem terjedtek igazán el. A VILÁGBANK és a Valutaalap éves közgyűlését kedden Reagan beszéde fémjelezte. Az elnök a deficitcsökkentő és az adósságválságot rendezni hivatott amerikai lépéseket emelte ki a felszólalásában, s persze, miként ENSZ- nyilatkozatában is tette, a magángazdaságnak a szerepét ecsetelte. Így a kezdet, a jelentésekkel és előtalálkozókkal arra utalt, hogy Washington hangja és befolyása igen erőteljes. A fejlődők érdekeit kifejező 24-ek csoportja azonban külön tanulmányt tett le az asztalra, s ebben azt fejtegette, hogy a harmadik világban a növekedés irama alig szárnyalja túl a három százalékot, ám Ázsiában az ütem hatszázalékos, míg Afrikában alig több, mint egy. S alátámasztva a fehér házi tanácsadó idézett, kibontakozást nem ígérő szavait, ez az elemzés úgy fogalmaz, hogy „e pénzügyi szervezetek hitelstratégiája nem megfelelő a jelenlegi gazdasági feltételek között.”Blahó Miklós Magyar Nemzet M Mihail Csorbarsov Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szerdán Murmanszkba érkezett Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára. Murmanszk az Oroszországi Föderáció északi részén, a Kola-félszigeten fekvő kikötőváros. Moszkvai értesülések szerint Gorbacsov látogatása során átadja Murmanszk lakóinak a „Hős város’’ címet. Mihail Gorbacsov megérkezése után a murmanszki repülőtéren az ország dolgairól beszélgetett az őt üdvözlő dolgozókkal. Annak a véleményének adott hangot, hogy az átalakítás már kiterjed a társadalom alsóbb régióira is. Kifejtette: a helyi vezetőknek nem a hatalom megtartását kell szem előtt tartaniuk, hanem a tartalmi munkát. Szót váltott a murmanszkiakkal a Kola-félszigetet is érzékenyen érintő környezetvédelmi gondokról is. Ennek kapcsán közölte, hogy a szovjet vezetés kiemelten kezeli a problémát és hozzáfogtak egy nemzeti környezetvédelmi program kidolgozásához. A főtitkár a Kola-félsziget ipar- Klurmanszkban vállalatainak vezetőivel és szakembereivel tanácskozott gazdasági kérdésekről. Összegző zárszavában Gorbacsov kijelentette: az átalakítás kritikus szakaszához érkezett. Ez a szakasz eltarthat néhány évig, ami alatt előre kell lépni a reform és a demokratizálás terén, ettől függ az átalakítás sikere — mondotta. Hozzáfűzte, hogy szabadságát követően a Politikai Bizottság hétfőn tekinthette át az átalakítási folyamat menetét, és akkor vonta le az előbbi következtetést. Mihail Gorbacsov ma nagy-, gyűlésen találkozik a murmanszki dolgozókkal. Nagyra értékeljük a keddi találkozón Mihail Gorbacsovval folytatott nyílt, konstruktív párbeszédet — mondta Pierre Mauroy, a Francia Szocialista Párt Végrehajtó Bizottságának tagja, volt miniszterelnök, a TASZSZ tudósítójának. Mauroy tagja annak a 300 fős, közéleti személyiségekből álló francia küldöttségnek, amely a „Kezdeményezés ’87” elnevezésű akció keretében érkezett Moszkvába. Román energiaügyi vezetőket váltottak le Bukarestből jelenti az MTI. Az illetékes miniszterelnök-helyettes és a villamosenergia-ügyi miniszter felmentéséről döntött ülésén az RKP Politikai Végrehajtó Bizottsága. Szerdai bukaresti lapjelentések szerint, a Politikai Végrehajtó Bizottság elégedetlen volt Gheorghe Petrescu miniszterelnök-helyettes és Ioan Avram villamosenergia-ügyi miniszter tevékenységével, s ezért úgy döntött, hogy felmenti őket tisztségükből. A testület álláspontja az, hogy a leváltott vezetők a jövőben nem lehetnek tagjai az RKP Központi Bizottságának, s ezért javasolja a KB-nek, hogy október 5-i ülésén zárja ki őket tagjai sorából. Az RKP PVB ülésén a személyi döntéseket megelőzően jelentést hallgattak meg az ország energetikai helyzetéről. A villamosenergia-ellátását, az erőművek felújításának ütemét „egyáltalán nem kielégítőnek"' értékelte a Politikai Végrehajtói Bizottság. Ceausescu főtitkár határozott intézkedéseket követelt a mulasztások és fogyatékosságok felszámolására, szigorú rend és fegyelem beszédet — mondta Pierre Mau- A külpolitika hírei 0 (Netw York, MTI) Várkonyi Péter külügyminiszter, aki az ENSZ-közgyűlés ülésszakán vesz részt, a KülpolitikaiTanács meghívására az intézmény központjában előadást tartott, „Folytonosság és megújulás" címmel a magyar társadalmi és gazdasági fejlődés programjáról. 0 (Kabul, TASZSZ) Kabulban szerdán az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnökévé választották Nadzsibot, az Afgán Népi Forradalmi Párt főtitkárát. 0 (Suva* AFP) A Fidzsi-szigeteken a múlt héten hatalomra jutott katonai vezetés egyelőre ellállt attól, hogy kikiáltsa a köztársaságot, ami egyet jelentett volna a Nemzetközösségből való kilépéssel. A döntést azután jelentették be, hogy Rabuka ezredes, a puccs irányítója váratlanul találkozott Penaia Canilau főkormányzóval. (Bonn, MTI) Bush amerikai alelnök átadta Kohl kancellárnak Reagan elnök személyes levelét. Ebben az elnök hangot ad annak a véleményének, hogy Washington és Moszkva kapcsolataiban a közeli jövőben minőségi javulás következhet be. (Manila, UPI) A Fülöp-szigetek fővárosában újabb küszöbön álló puccskísérletről keringtek híresztelések szerdán, miután Reynaldo Cabuatan volt rendőrezredes — Marcos elnök egykori híve — bejelentette: „ideiglenes kormányt" alakít. (Belgrád, MTI) Jugoszláviában október 1-jétől 50 százalékkal megdrágultak a vonatjegyek, és 28 százalékkal a postaszolgálat. A villanyáram 25 százalékkal megdrágult. Ezzel egyidejűleg emelték a bank- és takarékbetétek kamatját. A három hónapra lekötött betétekre 131 százalékos kamatot fizetnek. Csütörtök, 1987. október 1. Magyar vezetők üdvözlő távirata Kína nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küld. Az évforduló alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban köszöntötte Peng Csent, a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése állandó bizottságának elnökét. Ugyancsak táviratban köszöntötte partnerdött Csao Ce-jangnak, a Kínai Kommunista Párt megbízott főtitkárának, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, és Li Hszien-niennek, a Kínai Népköztársaság Elnökének, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 38. évfordulója alkalmából. szervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Szolidaritási Bizottság, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük önöknek, a Kínaiommunista Párt Központi Bizottságának, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a baráti kínai népnek nemzeti ünnepük, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 38. évfordulója alkalmából. Népünk nagyra értékeli a kínai dolgozóknak a szocializmus építésében, a társadalmi és a gazdasági reform megvalósításában elért sikereit, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért folytatott tevékenységét. Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy pártjaink és országaink kölcsönösen előnyös kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Mindkét nép érdekét szolgáló, gyümölcsöző együttműködésünk továbbfejlesztésén fogunk munkálkodni a jövőben is. Nemzeti ünnepükön önöknek és a szocializmust építő baráti kínai népnek újabb kiemelkedő sikereket kívánunk hazájuk felvirágoztatásában, a béke és a haladás ügyének szolgálatában. Két szám hozott fordulatot sokat megért már Kína legújabbkori történelme. Ennek a jegyében többször átértékelték az országépítés egyegy szakaszát, de abban soha nem volt még halvány kétely sem, hogy 1949. október elseje az igazi sorsváltoztató. A forradalom győzelme a hatalom természetét döntötte el, „ez nyitott teljesen új korszakot, mégha a későbbiek viszontagságokat hoztak is magukkal. Két számra emlékeztetnek most Pekingben az ünnepségeken A harmincnyolcas fölidézi az évfordulót, a tizenhármas a jövőbe tekint. Valamivel több mint három hét múlva, október 25-én összeül a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa, hogy nem belső csaták, összeütközések nélkül kijelölje az elkövetkező évtizedekre érvényes irányvonalát. Merre tovább? — ez nagyobb helyet kap a beszédekben, értékelő cikkekben avisszapillantásnál. Sok tényező együttese indokolja ezt. A világ legnagyobb lélekszámú birodalma népességében már jóval túl van az egymilliárdon, az ellátás is másként vetődik föl mint egyebütt. Még ha Japánt nem számítjuk is, Ázsia egyes részein az utóbbi évtizedekben rendkívül dinamikus volt a gazdasági fejlődés; ez új partnerségi viszonyokat is kialakít, de versenyre ugyancsak ösztökél. A közelmúlt napi politikai küzdelmei kevésbé tették lehetővé az elméleti letisztulást, a szembenézést a gyakorlat ellentmondásaival; egy ilyen nagy tanácskozás, amilyennek most Kína elébe néz, szükségszerűen teszi nélkülözhetetlenné az állásfoglalást. A pekingi vezetők kétségtelenül hivatásosai a kommunikációnak. Ha van súlyos, a világ számára lényegbevágó mondanivalójuk, járjon náluk vendégként külföldi államférfi, újságíró, akár egy-egy mondat utalásai ighn is kifejtik véleményüket, jelzik a várható lépések irányát. Hasonlóképpen fontos célzásokra lelhetünk az idegen nyelvű, a külvilágnak szerkesztett újságjaikban. Ezekből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a kongresszus tartalma a reform lesz, a szakadatlan és lankadatlan folytatás, mégha a végrehajtás folyamatában nehézségekkel kellett is szembenézni. Csao Ce-jang, akit az idei esztendő elején ideiglenes főtitkári megbízatással ruháztak föl, maga is így nyilatkozott, és szavait több ízben megerősítették Teng Hsziao-ping mondatai. A világ azért tulajdonít különös jelentőséget ezeknek az akár nyilatkozatfoszlányoknak is, mert voltak jelek arra, hogy mind a XIII. kongresszus előkészítésében, mind programjának a kidolgozásában bizonyos ellenvélemények is szembeszegülnek a többségi kívánságokkal. Mennyire nem találgatás, feltételezett következtetés ez csupán, arra kellő bizonyíték volt Hu Jao-pang volt főtitkár januári leváltása funkciójából, hiszen róla köztudott volt, hogy Tengnek és a reformnak állhatatos híve- Ugyancsak ezt támasztották alá azok a kijelentések is, amelyek szüntelenül megerősítették, hogy Teng Hsziao-ping nyolcvanharmadik életévén túl szívesen megválna tisztségeinek jelentős részétől, de egyelőre még nem értek meg rá a körülmények. A nemzedékváltás a kínai politikának az elevenébe vág. Nemcsak azért, mert az irányítószervek csúcsain lévők hetven-nyolcvan esztendősek, hanem az ország előtt álló bonyolult feladatok friss gondolatokat, új megközelítéseket követelnek. Ez a tisztcsere másutt sem egyszerű, ahol talán a problémák nem is annyira elevenbe vágnak mint Kínában. Csakhogy ott az elmúlt évtizedekben úgyszólván kiesett egy generáció. A maói „kulturális forradalom" elszakította tanulmányaitól a korabeli fiatalságot, hogy napi politikai célokra használja föl. Ráadásul ez a néhány éves közjáték ideológiailag is úgy megzavarta, hogyölkészültnek aligha lehet tekinteni új szocialista módszerek keresésére. A hajdani „vörös gárdistákról", a mai irányvonal exponenseinek fizikai üldözőiről kevesen hinnék el hogy őszinte reformhívek; tudásuk sincs, de hitelük sem. Kétségtelenül áldozatát, egy kornak, tragédia az, ami velük történt, egyéni sorsuk szánnivaló is, de „elveszetteknek" számítanak. . Ebből következik, hogy az őrségváltás nemzedéke jobbára az ötvenesekből, hatvanasokból kerülhet ki. És az sem titok, hogy közöttük akad sok reformellenes is. Akik a fölfogásukat és magatartásukat igazolva vélik a végrehajtás nehézségeiben, egyes árak elszaladásában, a jövedelemképzés aránytalanságaiban, a hirtelen fölserkent fogyasztói kedvben, idegen életformák átplántálásának vadhajtásaiban. Holott a reformot egyáltalán nem ezek jellemzik. Kényszerű mellékjelenségek, viszont az egész maga, a gazdasági és társadalmi megújulási folyamat életfontosságú, a szocializmus nagy esélye. Kínában ugyanarra a konklúzióra jutottak, mint a testvérországok túlnyomó többségében: a Szovjetunióban, Magyarországon, Lengyelországban, egyebütt. De hasonló az ellennyomás is. Valószínű, hogy három héttel a pártkongresszus előtt megtörtént minden előkészület, a frontok nagyjából tisztázottak. A személyi kérdésekben is, jóllehet az ütközések elkerülése végett elképzelhetők bizonyos kompromisszumok. Mennyit ad föl Teng tisztségeiből, és mit őriz meg belőlük, föltehetően annak is a függvénye, hogyan ragaszkodnak körömszakadtáig a magukéihoz inkább rejtett mint nyílt ellenfelei. Szinte biztosnak látszik, hogy megerősítik a párt élén főtitkári minőségében Csao Ce-jangot, ami megint a reformhívek fölényét jelzi, de egyelőre még nincs válasz rá, vagy egyelőre nem ismerhető, ki lesz az utóda a kormány élén, ami szintén nem jelentéktelen részletkérdés. Túl mindenen azonban, Kína a forradalom győzelmének az évfordulóját a reformgondolat előretörésének a jegyében ünnepelte. A beszédek, megemlékezések hangneme egyöntetűen ezt előlegezte a huszonnégy nap múlva összeülő pártkongresszusnak, ami, a mai világpolitikai viszonyok között nem csupán kínai belügy. A szocializmus nemzetközi folyamatának egészére van hatással. Nemcsak az ország roppant, meghatározó méretei miatt Kína nem egy a reformerek között, hanem példájával, következetességével, célratörő állhatatosságával, a kipróbált utak sokszínűségével egyike a legmerészebb úttörőknek. Ezért nem csupán az évfordulóra szól, hosszú útjának az egészére, hogy osztatlan rokonszenv és jókívánság kíséri fejlődésének fontos állomásain Várkonyi Tibor