Magyar Nemzet, 1988. január (51. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
Szombat, 1988. január 2. A kormány napirendjén Felülvizsgálják az államigazgatási háttérintézmények munkáját ' Az idén életbe lépő jogszabályok a társadalmi, gazdasági megújulás keretéül szolgálnak' KÖZÉLETI HÍREK Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Robert Mugabét, a Zimbabwei Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából. Várkonyi Péter külügyminiszter táviratban fejezte ki jókívánságait René Felbernek, Svájc új külügyminiszterének, aki január 1-jén foglalta el hivatalát. Kádár János látogatása a Műcsarnokban (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön a Műcsarnokba látogatott, és megtekintette a Művészet és forradalom című kiállítást. Kíséretében volt Radics Katalin, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. Az MSZMP főtitkárát Néray Katalin igazgató és Havas Valéria igazgatóhelyettes fogadta és kísérte a műcsarnoki tárlaton, amelyet a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett szovjet kultúra napjai keretében nyitottak meg. A Műcsarnok kezdeményezésére és a Szovjetunió kulturális minisztériumának támogatásával létrejött, nagy sikerű kiállítás felvonultatja az orosz—szovjet progresszív művészet 1905-től az 1930-as évek elejéig született jelentős alkotásait. E művek jelentős hatással voltak az egész világ modern művészetére. A tárlatlátogatást követően Kádár János és vendéglátói kötetlen véleménycserét folytattak a kiállításról, a művészeti életről, a Műcsarnok munkájáról, terveiről. A beszélgetésen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. ÜLÉSEZETT A MINISZTERTANÁCS (MTI) A Minisztertanács csütörtöki ülésén állást foglalt a központi államigazgatási szervekhez tartozó háttérintézmények átfogó felülvizsgálatáról, szervezeti korszerűsítéséről. A felülvizsgálat célja a munka hatékonyabbá tétele, a költségvetési támogatások mérséklése, a működési költségek csökkentése. A Minisztertanács kijelölte az ezzel kapcsolatos feladatokat. A kormány tárgyalt saját, valamint bizottságai és a KNEB 1988 első félévi munkatervéről. A Fővárosi Tanács elnöke tájékoztatta a kormányt arról, hogy Budapesten 1987-ben ezerrel több lakás készült el, mint ami a tervben szerepelt, s a lakások 99 százalékára már kiadták a lakhatási engedélyt. Január 1-jével érvénybe lépett új törvények, rendeletek (MTI) A népgazdaságot, az ország lakosságát közvetlenül érintő, kiemelkedően fontos törvények, törvényerejű rendeletek és magas szintű jogszabályok jelentek meg az 1987-es esztendőben. Ezek is egy tartós folyamat, a gazdasági és társadalmi megújulás jogi keretét jelentik, s közöttük több olyan van, amely fogalomként is új, a hazai gyakorlatban ez idáig ismeretlen vollt, összeállításunk ezeket, a január elsején életbe lépő jogszabályokat foglalja dióhéjba.Az elmúlt hónapokban a legnagyobb érdeklődés: az általános forgalmi adóról, valamint a személyi jövedelemadóról alkotott törvényeket kísérte. Az új adórendszer bevezetéséhez több szociálpolitikai intézkedés kapcsolódik, elsősorban az időskorúak, a nagycsaládosok anyagi gondjainak enyhítésére, valamint a lakásvásárlás és -építés könnyebbé tétele érdekében. A gazdasági változások az egyes állampolgárok létbiztonságához, a foglalkoztatásukban jelentkező konfliktusok feloldásához, enyhítéséhez rendeletbe foglalt intézkedéseket követelnek meg. Ennek megfelelően született az a minisztertanácsi rendelet, amely 1988. január 1-jétől az állami költségvetésből fedezett foglalkoztatási alapot hoz létre; az átképzési, az elhelyezkedési támogatás, a meghosszabbított felmondási idő átlagkeresete ezt az alapot terheli, ebből téríthető egyebek között a közhasznú foglalkoztatás költsége, s támogathatók munkahelyteremtő beruházások is. Ugyancsak a kormány rendelkezett arról, hogy korengedményes nyugdíjazást kezdeményezhet a munkáltató,ha a dolgozó elhelyezése nem biztosítható, és nők esetében legalább 25 évi, férfiaknál legalább 35 évi szolgálati idővel és az adott munkáltatónál legalább öt évi munkaviszonnyal rendelkezik. A lakosság széles körét érinti az a kormányrendelet, amelynek alapján bevezetik az új lakásokra és lakóházakra vonatkozó hároméves kötelező jótállást. A Minisztertanács rendelkezett arról is, hogy január 1-jétől az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítését a kezelő szerv és a bérlők egyaránt kezdeményezhetik. A pénzügyi változásokhoz tartozik az Elnöki Tanácsnak a kötvénnyel kapcsolatos, jogszabályt módosító rendelete is. Az 1987-es évben jelentős mértékben szélesedett a kötvénypiac,különösen a vállalati, intézményi szférában. A rendelet szerint január 1-jétől megszűnik a kötvények állami szavatossága. Januártól az állam a költségvetés hiányának finanszírozására kincstárjegyet — bemutatóra szóló átruházható értékpapírt — bocsáthat ki. A gazdaságban bekövetkező változások, valamint a társadalmi élet új jelenségei más törvényi szintű jogszabályok megalkotását is szükségessé tették. 1988. január 1-jétől hatályosak a Büntető Törvénykönyvet és a büntető eljárásról szóló törvényt módosító rendelkezések. Céljuk elsősorban a bűnözés még hatékonyabb visszaszorítása. Néhány jelentős, és lényegét tekintve új fogalom: a közérdekű munka bevezetése — a javító-nevelő munka új végrehajtási formája; a kábítószerélvezőkkényszergyógyításának lehetővé tétele; a szigorított javító-nevelő munka alkalmazási lehetőségének a kiterjesztése; a közveszélyokozás, közokirathamisítás, a kábítószerrel való visszaélés és az üzérkedés törvényi tényállásának pontosabb szabályozása. Rendeletek láttak napvilágot 1987-ben a felsoroltakon túl például az egészségügyi szolgáltatások körében, a katonai szolgálatot illetően és más fontos területeken. Érvényességük első napja: 1988. január 1. Az új jogszabályokkal január 7-i mellékletünkben részletesen foglalkozunk. A Technoimpex 25 milliárdja Évkezdés amerikai exporttal Meghaladta 1987-es exportja a százmillió dollárt, s ezzel alighanem az egyik legsikeresebb gépipari külkereskedelmi vállalatnak tekinthető a Technoimpex. Az esztendő utolsó munkanapján a vállalat vezérigazgatója, Mátyás István azonban nemcsak a számszerű tényekre hívta fel a figyelmet. Mint elmondta, sikerült elő Magyar Nemzet készíteni az észak-amerikai tartós üzleti kapcsolatokhoz a legfontosabb feltételeket. — A Technoimpex összforgalma 1987-ben meghaladta a 25 milliárd forint értéket, ilyenformán 12 százalékkal teljesített többet, mint 1986-ban — magyarázta a vezérigazgató. — Ám még ennél az adatnál is többet mond, hogy 14 százalékkal letttöbb, a nem rubelelszámolású forgalom: 90 millióról mintegy 103—104millió dollárra gyarapodott. Ezzel mi is beléptünk százmillió dolláros gépipari exportőrök „klubjába", oda, ahová a Transelektro, a Tungsram és a Mogürt tartozik. A Technoimpex, jelentős előkészítő munka után, 1987-ben megjelent az Amerikai Egyesült Államok piacán, s cégünk az esztendő végén 3,6 millió dolláros üzlet megkötésével letette a névjegyét. A három évre szóló megállapodás értelmében az American Airlines-nek például 2,5 millió dollár értékben üvegpoharat szállítunk Magyarországról. Természetesen nem hagyta cserben „alapszakmáját” sem a Technoimpex, hiszen éppen az amerikai piacra szállít 1988-ban szerszámgépeket, az elmúlt év végén ugyanis arról is megállapodás született, hogy 800 ezer dollár értékben nyolc csepeli CNC szerszámgépet értékesít. A vevő, a McDonnell Douglas helikoptergyártó cég szervezésében egy kaliforniai nagyvállalat. Ugyancsak jó szállítási lehetőség 1988-ra az, amelyik egy két-három millió dollár értéket képviselő szerződésben szerepel és speciális Ganz—Danubius gyártmányú konténerekről szól. A Szerszámgépipari Művek 31 darab CNC esztergáz szállíthat az amerikai piacra ötmillió dollár értékben. (g. 1.) Erősödő verseny öt és fél ezren hagyták el az építőipart (MTI) Az építőiparban 1987-ben folytatódott a strukturális átrendeződés, amelynek legfontosabb jellemzője az építési szervezetek számának növekedése. Így az esztendő végén az előző évinél már 50 százalékkal több, összesen 1400 építési — kivitelezési, tervezési, beruházási, kutatási — szervezet működött az országban. Az építési kereslethez, tehát a szokásosnál több, de kisebb építési feladathoz igazodóan csökkent a nagyvállalatok létszáma, ugyanakkor fokozódó mértékben alakultak kisvállalkozások. A nagyobb vállalatoktól egy év alatt 17 500 dolgozó távozott, s ebből megközelítően 12 ezer gyarapította a kisszervezeteket, mintegy öt és félezer pedig elhagyta az ágazatot. A hagyományos építőipari vállalatok és szövetkezetek termelése 2,4 százalékkal visszaesett az előző évihez viszonyítva, így részesedésük az országos építésből 38 százalékra csökkent. Az építési kereslet és kínálat 1987-ben összességében kiegyenlített volt, sőt egyes térségekben, illetve szakmákban kínálati többlet alakult ki, és erősödött a vállalkozók közötti verseny. ÁB-bébid öt újszülött kapott Életút-kötvényt (MTI) Az 1988-as esztendő első napján 0 és 1 óra között 16 csecsemő született az országban: Budapesten két leány, vidéken nyolc fiú és hat leány. Az Állami Biztosító központjában ezúttal 27. alkalommal sorsoltak ki ajándék életbiztosítási kötvényeket az első órában születettek között, s a korábbiaktól eltérően nem két,, hanem öt ■— egy fővárosi és négy vidéki — újszülött nevét húzták ki új év hajnalán a szerencsekerékből. Ők az idei ÁB-bébik, akik az 50 ezer forintos Életút elnevezésű kötvényre 2006-ban a jelenlegi hét százalékos kamattal számolva 169 ezer forintot vehetnek majd fel. A szerencsés nyertesek: Kárpáti Annamária (Budapest), Varga Csaba Szilveszter (Gyékényes), Nagy Renáta (Bükkábrányi Virág Ernő (Bekecs) és Horváth Gábor (Doba). Kitüntetés (MTI) Molnár Endre főtanácsost, a Magyar Népköztársaság moszkvai külkereskedelmi kirendeltségének állomáshelyéről távozó vezetőjét a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntették ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a szovjet—magyar kereskedelmi-gazdasági együttműködés fejlesztésében és elmélyítésében végzett munkájáért részesítette e magas elismerésben Molnár Endrét. ------- AZ ÉV -------------------------------------Posztszilveszteri konferencia Tehát: min nevettünk a legjobban szilveszterkor? Kiknek az arcán csattant a legtöbb tv-poén? Kinek mi jutott eszébe a hasbeszélőről? Miért feszengtünk a langaléta lányok és kövér urak begyűjtésétől? A hetven kiló fillértől? S a szakmaváltás kényszerében vajon ki térne át a „flippezésre”? ...A tévékritikusok, persze majd elmondják nekünk, hogy hogyan mulattunk. Meg hogy szeretjük-e, ha a politikai kabaré letegez. És hogy tetszett-e nekünk Kozák András mintegy államfői szerepben. A humort azonban lassan elfelejtjük. A szilveszteri éjszaka múlandó. Megérkezett az elkerülhetetlen munkaév. Találgatjuk, mi minden történik majd ’88-ban, a nagyvilágban és Magyarországgal, meg körülötte és velünk. Mi jó és mi rossz. És mi lesz benne a mi szerepünk. És mennyi történelemalatti dolog esik majd meg: millió találka, temetés, menyegző. Mennyi balszerencse, cserepedés, légikatasztrófa. Hány új vicc, sláger, tűzvész lesz. Hány remekmű alatt áll majd ez a dátum. S milyen lesz ’88-ban a történelem. Mindenki lebontaná egy-egy lélekre, önmagára, szeretteire a lehetséges jóslatokat. Statisztikailag elkerülhetetlen, hogy száz- meg százezer tragédia történjék a Földön — de miért éppen velünk? Én is kötnék valamiféle általános biztosítást ’88-ra. Ahogy a labdarúgók a lábukat, én az optimizmusomat biztosítanám be. Mennél több baj van, annál nagyobb szükségem van rá. Ha minden remekül megy, mint a karikacsapás, ki a csodának kell a derűlátás? Most nagyon kell. Pedig voltak már sokkal nehezebb idők. Akkor azonban könnyebb volt reménykedni: nem kellett szemérmesen titkolni. Senki nem nézte le érte az embert. DIURNUS .•» ! Hallgatom, terelnökkel folyó beszélgetést a televízióban. Kulcsszavakat keresek. Nem kell sokáig várnom. A kormány elnöke nem bújtatja szóvirágok mögé gondolatait, nem cifrázza jelzőkkel mondandóját, nevén nevezi a tényeket. Mondhatni: szembenéz velük. Vita, felelősség, érdek, munka — ismétlődnek a leggyakrabban használt kifejezések. Közéleti, politikai, gazdasági életünk legtöbbször forgatott fogalmai ezek. Az új esztendő első napján nem véletlenül bukkannak fel sűrűn ebben az eszmecserében. Országos dolgainkban, elkövetkezendő mindennapjainkban, életünk alakulásának tervezésében, és formálása közben eme fogalmak köré szervezzük cselekedeteinket. Felelősséggel vitázva érdekeinkért, munkánk eredményeiért. Munkálkodni felelősségünk tudatában. Megtalálni érdekeinket a felelősséggel végzett munkában — rendezgetem újra és újra a kulcsszavakat, miként a beszélgetés fonala is körbefut valamennyi alaptételen. Nem általánosságokat, hanem konkrétumokat, vagyis a tényeket és az azokból fakadó feladatokat leltározva. Kemény ez a leltár. Tartalmát ismerjük már az elmúlt hónapok jeles eseményeiből. Országgyűlési ülések korábban nem ismert élénkségű vitáiban, szakmai, társadalmi, politikai rendezvények eszmecseréiben, a közvéleményt megmozgató nagy nyilvánosság előtt haladtunk pontról pontra tételein. Új szavakat is tanultunk közben : bruttósítás, szerkezetátalakítás, adózás. És régi kifejezéseink nyertek élesebb hangzást: szanálás, költségvetési egyensúly, hitelpolitika. Mindezek tartalmát most kezdjük majd igazán megélni. De van két olyan kifejezésünk is, melyek már túlmutatnak a leltárban összegzett látleleten és az emlékezetes vitában megformált program címszavai lettek: stabilizáció és kibontakozás. Anélkül vált közhasznúvá e hát szó, hogy hamis illúziókat kergetnénk, önmagunk kétes értékű megnyugtatásával kísérleteznénk. „Nagyon kiélezett gazdasági és kemény politikai viszonyok között keressük a megoldást, a jobb megoldás útját — mondja kertelés nélkül a miniszterelnök. — Most ez a vitákon keresztül történik,, ez nem megy másként. Vita nélkül ez elképzelhetetlen.” Nem öncélú, elleplező viták ezek. Nevezhetők akár munkavitáknak is. Nem hamis és vélt érdekek ütköznek, hanem koncepciók formálódnak. Hogy közben újabb és újabb kérdésekre kell választ adni? Így természetes. Legyen szó akár a közeli múltból örökölt gondjainkról, akár a jövő perspektíváiról. Ez utóbbi tisztánlátása érdekében rendezni kell az előbbiről kiformált képünket is. „Nem válaszoltuk meg még a mai napig, hogy a ’85-ös, ’86-os mélypont minek köszönhető — veti fel napjaink egyik sokat emlegetett kérdését Grósz Károly —, a gazdaság teljesítménye miért esett ennyire vissza, miért nőtt meg az adósságállomány több mint hárommilliárddal két esztendő alatt, dollárban számítva. Nem válaszoltuk meg, hogy a gyakorlat miért cáfolta meg ilyen rendkívül gyorsan a XIII. kongresszuson felvázolt elképzeléseinket." És miközben formálódik, készül a válasz, alakul, mozog, változik a szűkebb és tágabb világ. Átrendezik a miniszteri széksorokat, újraformálják az intézmények feladatkörét. Más munkával ismerkedik a kormányhivatalnok, a vezérigazgató, a kohász. De más stílussal és érdekekkel találkozik a miniszterelnök akkor is, amikor a KGST ülésén kollégáival tárgyal. Amikor a nemzetközi kapcsolataink alakulásában „a kölcsönös érdekek fokozottabb érvényesítését” látja, akár hazai átrendeződéseinkre is érvényes alaptételt fogalmaz meg. Hogyan hozható összefüggésbe külhoni és itthoni perspektívánk a mindennapi munkával? A válasz legalább annyira szikár és kézzelfogható, akár egy adókulcs: „Ha ez az ország ki akar ,ebből az állapot- __ ből jutni, akkor mindenekelőtt a szellemi alkotó munkát kell rangján kezelnie. Az igazi gondunk az, hogy nincs mit eladni a világpiacon. Olyan terméket nem gyártunk eleget, ami igényes, korszerű, jó minőségű, amelyik határidőre kiérkezik.” Valószínű, hosszú listával illusztrálhatta volna Grósz Károly a fenti véleményét. Miniszterelnöksége hónapjaiban olyan erőteljes gazdaságban mérhette le lehetőségeinket, amilyet az NSZK-ban láthatott, és olyan szívós, tapasztalt kereskedők kritikáját ismerhette meg, amilyen a több ezer éves tradíciókkal rendelkező görögöké. Példákat persze sokan mások is tudnának sorolni. Efféle tapasztalatból nem volt eddig sem hiány, csak éppen a példa ereje nem hatott. Sokéle magyarázatot találhatnánk okára, de elegendő egyetlen szó: érdek. És a mai helyzetünkben már nem kezelhetjük kedves emlékekként a külföldi benyomásokat, példá kat, hiszen talpon maradásunkért le kell hajolni minden guruló dollárért, forintért. Az elmúlt években túlságosan is sokpergett ki a markunkból. „Lassan 15 esztendeje kevesebbet termelünk, mint amennyit fogyasztunk és nő az adósságállományunk — tér ki egyik alapvető problémánkra a miniszterelnök. — Szeretném rögtön megjegyezni, itt nem arra gondoltam, hogy az egyes állampolgár eszik többet, vagy többet, ruházkodik, hanem arról beszélek, hogy az ország fogyasztása nagyobb, mint amennyit termelünk. Ezt a folyamatot meg kell változtatni.” A legszigorúbb tények számokkal is kifejezhetők. Jövőre nem növekedhet 500 millió dollárnál többel az adósságállományunk. 1989-ben ennek már csak a felét vállalhatja az ország és 1991-ben meg kell állítani az eladósodási folyamatot. Az egyes embertől, a családok költségvetésétől idén kérik a legnagyobb áldozatot. A miniszterelnöki leltár mellett már ismerhetjük az áruházak, boltok év eleji leltárát is, az új árcédulákat. A kormányzatnak elhatározott szándéka, hogy nem engedi 15 százalék fölé az idei inflációt, még akkor sem, ha például újabb veszteségek érnek minket a dollár romló árfolyama miatt. „A jövő esztendőben szeretnénk már visszamenni a körülbelül 10 százalék körüli szintre és utána futáson be kell állnunk arra, hogy kétszámjegyű infláció alatt maradjunk” — néz szembe ezzel a ténnyel is a kormányfő. Nem mondható, íg °r°TM, ezeket a számokat hallani. Kiki vérmérséklete szerint akár bosszankodhat, mérgelődhet, aggódhat is. Mégsem éreztem, hogy bizonytalanná kell válnunk. Elhangzott ugyanis a miniszterelnök, szájából: „Bízom benne, hogy megtanulom ezt a munkát, és ha már megtanulom, akkor a minőséget nem kell ennyi mennyiséggel pótolni.” Ha pedig a kormányfő nem röstelli beismerni, hogy neki is meg kell tanulnia az új munkáját, másnak sem szabad emiatt szégyenkeznie. Annál is inkább nem, mert nem csupán Grósz Károlynak vannak gyermekei, unokái, akiknek sorsáért felelősséget érez, hanem több millió honfitársának is. Nem mindegy, milyen tényekkel szembesülnek majd a következő generációk. SZENDREI LŐRINC Szemben a tényekkel