Magyar Nemzet, 1988. május (51. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

2 Jaráés dél-I­banoni megtorlásai miatt a bejrúti kormány tiltakozott a Biztonsági Tanácsnál Bejrútból Jelenti a Reuter: Libanon tiltakozott a Biztonsági Tanácsnál az izraeli megszállók­nak a dél-libanoni polgári lakos­ságot sújtó megtorló hadjárata miatt Szelim al-Hossz, Libanon ügy­vivő miniszterelnöke a Bizton­sági Tanácshoz intézett levelében rámutatott, az izraeli hadsereg a dél-libanoni lakosságra akarja kényszeríteni saját polgári köz­­igazgatását és erőszakkal igyek­szik feltölteni az izraeli zsold­­ban álló úgynevezett Dél-libano­ni Hadsereget (SLA). Izraeli csapatok a napokban a Hermon-hegy környéki falvakat kutatták át és mintegy 200 pol­gári lakost hurcoltak el, megtor­lásul a libanoni ellenállási moz­galom és a palesztinok legutób­bi gerillaakcióira. Izraeliek ellen­őrzik Libanonnak határ menti, úgynevezett biztonsági övezetnek nyilvánított sávját. Ennek elle­nére a napokban is két palesz­tin osztag hatolt be Izraelbe az ütközőövezeten keresztül. A nyugati parton, Hebron és Nablus városokban összecsapá­sok voltak tüntetők, illetve izrae­li telepesek és katonák között Három palesztin megsebesült. Hebronban mintegy száz fel­fegyverzett izraeli telepes vonult fel, hogy úgymond felkeresse a város történelmi helyeit. Palesz­tin fiatalok a provokatív mene­tet kőzáporral fogadták, a tele­pesek viszont fegyvereiket hasz­nálták, állítólag a levegőbe lőt­tek, palesztin források szerint viszont a tüntetőkre irányították fegyvereiket. Egy palesztin meg­sebesült. Nablusban izraeli katonák nyi­tottak tüzet a tüntető palesztin fiatalokra. Egy tizenéves fiút lőtt sebbel kórházba szállítottak. A Nablus melletti Batata me­nekülttáborban ugyancsak az iz­raeli katonák golyói sebesítet­­tek meg egy palesztint A had­sereg kijárási tilalmat rendelt el a menekülttáborban. Izraeli katonák Nablusban bán­talmazták a CBS amerikai tévé­­társaság kéttagú forgatóstábját. Szemtanúk elbeszélése szerint a katonák kiparancsolták őket gép­kocsijukból, majd puskatussal ütlegelték őket Egyikük arcába és fejére kapta az ütéseket A katonák beverték az autó ablak­üvegét is. ENSZ-megfigyelők érkeztek Kabulba Kabulból jelenti a TASZSZ: Vasárnap ENSZ-megfigyelők ér­keztek Kabulba Rauli Helminen finn tábornok és Benon Sevan ciprusi ENSZ-diplomata vezeté­sével. A csoport azt a feladatot kapta, hogy kísérje figyelemmel az afganisztáni válság megoldá­sáról kötött genfi megállapodás végrehajtását. Mostani útjukon egy hetet töl­tenek tárgyalásokkal Kabulban. Előzőleg Pakisztán fővárosában jártak. Helminen tábornok Ka­bulba érkeztekor derűlátóan nyi­latkozott a kilátásokról. A szov­jet csapatok kivonása május 15- én kezdődik. Noriega cáfolta lemondása hírét Egyesek szerint augusztus 15-én távozna a panamai tábornok Panamavárosból jelenti a Reu­ter. Noriega tábornok, Panama katonai vezetője személyesen cá­folta, hogy megállapodott volna lemondásáról, illetve külföldre távozásáról az Egyesült Államok­kal. Újságírók előtt Noriega kö­zölte, hogy Panamavárosban va­lóban találkozott Michael Kozák­kal, az amerikai külügyminisz­térium Amerika-közi ügyekkel foglalkozó tisztségviselőjével, de a részletekről nem számolt be.­­ Helyi diplomaták véleménye szerint arról lehet szó, hogy a panamai kormány az amerikai gazdasági szankciók hatályon kí­vül helyezését követeli, mielőtt elkötelezné magát. Amerikai dip­lomáciai források ugyanakkor pénte­ken azt állították: Noriega beleegyezett a lemondásba a Kozákkal tartott találkozón, de ragaszkodott ahhoz, hogy Pana­mában maradhasson. E források szerint Noriega augusztus 25-én mondana le a fegyveres erők fő­­parancsnokának tisztségéről, öt évvel az után, hogy elfoglalta ezt a posztot Washingtonban közben beje­lentették, hogy enyhítenek a Pa­nama ellen hozott gazdasági szankciókon; az amerikai cégek ezután fizethetnék „ha azt ne­héz lenne elkerülni”. Noriega egy szakszervezeti ve­zetőkkel tartott találkozón azt hangoztatta, hogy a panamai nép „egyetlen lépést sem hátrál” az Egyesült Államok nyomására. 0 (Nyugat-Berlin, Reuter) Egy szélsőbaloldali csoport nyilatko­zatban jelentette be, hogy tagjai gyújtottak fel három nyugat-ber­lini bankot péntekre virradóra. A korábban ismeretlen „Nemzetkö­zi Sejtek" elnevezésű szervezet azzal indokolta tettét, hogy így akart tiltakozni a Nemzetközi Va­lutaalapnak és a Világbanknak a fejlődő országokkal szemben al­kalmazott hitelpolitikája, vala­mint a két pénzügyi szervezet szeptemberre tervezett nyugat­berlini találkozója ellen. Sárkányok Rémképeket fest elénk sok ta­nulmány, a jövőn töprengő szá­mos gondolkodó­ üzemeket lát­tatnak, amelyekben teremtett lé­lek sincs, csak a gépek sustorog­­nak, műszerek villognak. S ezt a távlatot nem valami sci-fi messze­ségbe helyezik, kérdésük így hangzik: milyen lesz a kétezre­dik év üzeme? Mi több, amit ak­korra terveznek (vagy bizonyta­lankodva várnak), annak előké­szítő elemeit már ma be kell épí­teni a termelés világába — szak­képzés, munkaidő, az emberek alkotókészségének fölébresztése, együttélés és érzés a vállalattal. Szélsőségesen fogalmazva: elide­genedett, vagy az élet értelmét nagymértékben meghatározó kreatív tevékenység vár ránk?­­ Az NSZK-ban különböző ered­ményre jutó elemzések foglalkoz­nak e várható fejleményekkel. A szakszervezetek „jövőkongresz­­szust" hívnak össze, a szociálde­mokraták belső vitákba bonyolód­tak a téma körül. Igaz, a napi problémák — a munkahely vé­delme, bérharc, a család eltartása — gyakran elterelik a figyelmet a jövőről, de a kilencvenes évek gyorsan itt lesznek, a rendkívüli tempó mellett, amelyben élnek, t­­pp-hopp eljön a kétezer a maga új körülményeivel és könyörtele­nül megkérdezi (ahogyan azt a Német Szociáldemokrata Párt elméleti folyóiratának egyik szer­zője): vajon csak az mentheti meg Európát, ha nem törődik mással, mint hogy egydimenziós embereit ipari-technológiai ver­senyre küldi Kelet-Ázsiával és az Egyesült Államokkal — vagy pedig az európai megújulás mér­legének serpenyőjébe beleteszi hagyományőrző, kulturális, szelle­mi erőit is? Ide tartozik az örö­met nyújtó, alkotó, önálló gondol­kodást is kívánó (jól fizetett és mindenkinek jutó) munka. Egy üzemnek, amely ma épül, az ipari tanulónak, aki ma kapja a kép­zést, vagy apja az átképzést, a most induló beruházásnak már ebben a szellemben kell (kellene) alakulnia. A nyugatnémet szakszervezetek érzik, körmükre égnek a felada­tok. Nemcsak a mindenkori bér­emelésekért kell síkraszállniuk, hanem a fenti értelemben a vál­lalati munkakörülmények jövő­jének a megalapozásáért is. (A „munkakörülmény" kifejezés itt fizikai, lelki és anyagi feltételek egész rendszerét fedi.) A szak­­szervezeti vezetők leszögezik: nem géprombolók. Tudják, a technikának, benne a szupertech­nológiának fejlődését nem lehet, nem is szabad fékezni; más egyéb haszna mellett megkímél bennün­ket sok terhes feladattól. De a megmaradt élőmunkát igazságo­san kell elosztani.­­ Kettős feladatuk van: védeni a szerzett jogokat, és magunknak is megfogalmazni a választ az idő nagy kihívásaira, a korszerűsítés és az ipari megújulás gyorsuló ütemére. Megakadályozni eköz­ben, hogy a verseny mindenki harcává legyen mindenki ellen, a rentabilitás ne váljék az egyet­len mércévé (e fontos szempont párosuljon a személy és a család igényeivel.) Azon a bizonyos jö­vőkongresszuson ki fogják fejte­ni, hogy az élőmunka maradjon minden ipari fejlődés lényege, a személyiség, az identitás kibon­takoztatásának és az anyagi lét biztonságának középpontja. A gyárosok zöme, a konzerva­tív tábor viszont — ez a fém­munkás vád — azt a helyzetet, amelyben a sebes technológiai ha­ladás gazdasági és foglalkoztatási válságot, soha nem látott raciona­lizálási hullámot váltott ki — a jövedelmek átcsoportosítására, a szociális juttatások, az NSZK- ban kialakult védőhálózat gyen­gítésére, a „mindenki a saját kockázatára úsen” elv kiszélesí­tésére, a sztrájkjog és a szakszer­vezetek gyengítésére akarja fel­használni. A szakszervezetek vi­szont e problémákat a munkaidő jobb elosztásával, a munkakörül­ményeknek az üzem érdekeit is figyelembe vevő változatosságá­val, a kreativitást növelő, az ér­dekeltséget felébresztő módsze­rekkel kívánják elérni. Jól és továbbképzett embereket akar­nak, akik nem a huszadik szá­zad csúcstechnológiájának a szintjére emelt taylorizmus alap­ján, hanem az üzemben tervsze­rűen kialakított technikai-szer­vezeti változtatások körülményei között dolgoznak. Manapság a nyugatnémet gyáripar gyakran panaszolja, hogy a munkás kö­zömbös az üzem érdekei iránt. Nos, az alkotó, a személyhez illő munka felébresztheti az ilyen ér­deklődést. Csakhogy a munkáltatóknak is megvannak a szempontjaik. Az említett folyóirat helyet adott a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara főtitkára (a rugalmasab­ban gondolkodó munkáltatói szárny) fejtegetéseinek is. A munkanélküliséget fel lehet szá­molni, írja. De hogyan? S van még egy kérdés: lehet-e ugyan­úgy működnie gazdaságuknak, ahogy eddig? A nemzetközi ver­senynek — válaszolja — nem szabad ugyan „a munkakörülmé­nyeket a mindenkori legalacso­nyabb szintre süllyeszteni" (vagyis az elképzelhető legala­csonyabb önköltségre töreked­nie), de „nem tehetünk úgy, mint ha nem tudnánk, mi történik más államokban”, amelyekben alacsonyabbak a bérek, mint a szociális piacgazdaság elvét valló NSZK-ban.„ A kilencvenes évek nincsenek messze — írja továbbá — s néz­zük csak .A négy kis sárkány" (Dél-Korea, Tajvan, Hongkong és Szingapúr) veszélyes fejlődését, Japán ipari hatalmát, nem is szólva Amerikáról. A nemzetkö­zi szintnél magasabb bér­eket csak a termelékenység megfe­lelő növelésével szabad adni, mégpedig nem általános, orszá­gos méretű évenkénti megállapo­dásokkal (ahogyan az NSZK-ban szokás), hanem akár üzemenként más-másképpen. Elrettentésül szánt példája: az építő- és a ha­jóiparban, valamint a bányászat­ban csökkent a vállalati haszon, ám nőttek a bérek. Szerinte így törvényszerű a munkanélküliség, a vállalkozók elbocsátanak annyi embert, amennyit a béremelés ki­tesz és a megrendelések csök­kenése kíván. Tehát? Szerkezetváltás. („Saj­nos nálunk, az NSZK-ban vannak erők, szakszervezetiek, politiku­sok és egyes vállalkozók együtt, akik ezt a törekvést szűk, pilla­natnyi érdekből fékezik”.) Mi lett volna a múlt század elején, ha a takácsok szövőszéke állami vé­delmet kap? Az NSZK-ban van elég munkalehetőség, annak, aki lépést tart a technikai fejlődés­sel. A Német Szakszervezeti Szö­vetség és a gyáriparosok csúcs­szerve (BDI) már meg is alakított egy közös bizottságot a minél nagyobb fokú foglalkoztatottság megoldására. Mindez nagyon szé­pen hangzik, de a szociáldemok­rata párt ideológusai, a jövőn valóban mélyen elgondolkozó képviselői tudják, az ilyen bi­zottságok aligha oldják meg azt a rendkívül széles problémakört, amelyet „a kétezredik év üteme” kifejezés takar. „Az uralkodó po­litikai osztály — így az említett folyóirat másik, immár nem a gyáriparból származó szerzője — nem alkalmas eleven eszmék, gondolatébresztő látomások meg­fogalmazására.” És mit tesz a baloldal (amelyen itt a szociál­demokrácia értendő)? A szerző szerint nem ismerte fel, hogy többet várnak tőle, mint hogy okosabban tegye föl ugyanazokat a kérdéseket, amelyeket a kon­zervatívok is hajtogatnak. Nem elég, ha a nagy múltú Német Szo­ciáldemokrata Párt egy üzemi bi­zottság szintjéről szemléli a hely­zetet, akkor, amikor a mozgalom szellemi alapjai „szétmállóban vannak”. Idézik Peter Glotz-ot, aki sze­rint „az európai baloldal beteg”. Sikere vagy balsikere attól függ, hogy reális viszonyt tud-e kiala­kítani a tudománnyal és a tech­nikával. A folyóiratnak e szerző­je is arra a következtetésre jut, hogy a kétezredik év üzeme az emberre, és ne a gépre építsen. A komputer nagyon fontos se­gédeszköz, de olyan­­ időkben, amikor rendkívül sok múlik a gondolatok akadálytalan körfor­gásán, a politikai döntések haté­konyságán, az alkotó erő kiakná­zásán , a valóságtól elvonatkoz­tatott, egysíkú számítógépkép nem vezet sehová.­­ Megkérdezhetjük, mi dolgunk nekünk itt Magyarországon, sú­lyos napi gondjaink között az iparilag fejlett országok kétez­res gondjaival? Az az idő szá­munkra is eljön, hasonló vagy egyéb problémákkal. Kis és nagy sárkányok ránk is leselkednek; hozzáértésre, jobb ki- és átkép­zésre nekünk is szükségünk lesz. S ha másképpen és mások is feltesznek kérdéseket „a balol­dalnak”. Tatár Imre Masar Nemzet Keserű igaság vagy éden illúziók A Trad válaszai a múltat faggató kérdésekre Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet lapokhoz érkező levelek tanúsága szerint az átalakítás po­litikájáról szóló vita egyeseket el­­bizonytalanít. Az emberek egy ré­szében felmerül a kérdés: a ko­rábbi, mindent szépnek és jónak feltüntető propagandának vagy a távolabbi és közelebbi múlt ne­gatív jelenségeit feltáró írások­nak, megnyilatkozásoknak higgye­nek­ e. Egy ilyen olvasó levelét is­mertette a Trud, a szovjet szak­­szervezetek központi lapja. A levél írója hetvenéves veterán, akinek a lap ideológiai rovatve­zetője Keserű igazság vagy édes illúziók címmel terjedelmes írás­ban válaszolt, lévén a levélben feltett kérdések közérdekűek. Azért válik ma egyre több rész­let ismertté az elmúlt évtizedek szovjet történelméből, mert a po­litika nem valamilyen homlokza­ti tatarozásra törekszik, hanem valóban meg akarja erősíteni a lenini elveket az élet minden te­rületén. Semmi rendkívüli nem történt az elmúlt években, nem külső oka van annak, hogy — mint az idős levélíró írta — ma a lapok tele vannak közlekedési katasztrófákról, sztrájkokról, egyéb gondokról szóló hírekkel. A magyarázat egyszerű: korábban az ilyen eseményeket eltitkolták. Évekkel ezelőtt például a közle­kedési minisztériumtól kellett en­gedélyt kérni egy vasúti szeren­csétlenségről szóló cikk megírá­sához. Attól a minisztertől, amely a megbírálni kívánt főhatóság munkáját ellenőrizte. A válasz természetesen elutasító volt Nemrég energikus intézkedé­seket kellett hozni az oktatás rendszerének átalakítására, míg évekkel ezelőtt azért feddték meg a Trudot, mert cikket közölt e rendszer fogyatékosságairól. Ak­kor azt hirdették hivatalosan, hogy az oktatás rendszere jó, kri­tika tárgya legfeljebb egy-egy in­­­­tézménynek az elfogadottól elté­rő tevékenysége lehetett. Sztálin személye is felbukkant az olvasói levélben, a­melynek szerzője emlékeztetett rá: gene­rációk nőttek fel abban a szel­lemben, hogy Sztálin nagy vezér, aki az országot győzelemről győ­zelemre vezette. Voltak persze hibái is, de vajon kinek, nincse­nek? A történelmi út értékelésénél — írja a rovatvezető — nem egysze­rűen Sztálin személye az érdekes, hanem az általa létrehozott bü­rokratikus utasításos rendszer, amelynek következetes szétzúzá­sa most folyik. Több levélíró is felveti: nem elég-e az, amit a történelemről már eddig elmondtunk. A cikk írójának egyértelmű álláspontja, hogy az igazságot a lehető legtel­jesebben fel kell tárni. Ha a hat­vanas években végigvittü­k volna a személyi kultusz időszakának elemzését — írja a Trud —, ma nem kellene szembenézni azok­kal a problémákkal, amelyek válság előtti állapotot teremtet­tek az országban. A veteránok egy része Sztálin bírálatát a saját korosztálya elle­ni kritikának tekinti. A lap ezzel összefüggésben idézi a Pravda áp­rilis 5-i szerkesztőségi cikkét, amely e korosztályról azt írja, hogy tagjai a sztálini idők alatt is hazafias kötelességüket teljesí­tették. Évtizedekig élt az a rendszer, amelyben a hatalmi piramis csú­csán a mindent tudó, mindent ér­tő, lángeszű vezér állt. Kijelen­tései parancsnak számítottak. Sztálin után ennek a rendszernek csak a legrútabb vonásait sike­rült felszámolni. A pangás idő­szakában virágzott a protekció­­zás, a sógor-komaság. Az olvasói levélben említett Rasidov, Kurta­­jev, s mások Brezsnyev kegyeit élvezték, s ez elég volt ahhoz, hogy teljes biztonságban érezzék magukat. Csendesedett a lengyel sztrájkhullám Varsóban rendkívüli intézkedéseket terveznek Varsóból jelenti az MTI. Krak­kóban egy­ követelés kivételével valamennyi kérdésben megálla­podás született a Nowa Huta-i kohómű szakszervezete és az üzem vezetése között A megvitatott kérdést a krakkói bíróság mellett működő társadalmi döntőbizott­ság elé terjesztik. Ez a szakszer­vezeti­­törvény értelmében azt je­lenti, hogy a végső döntésig tilos minden tiltakozó akció. A Stalowa Wola-i acélműben már befejeződött a pénteken kezdődött részleges sztrájk. Az üzem vezetésére hivatkoz­va a PAP arról ír, hogy a sztrájk­ban részt vevők az akció törvény­telensége miatt nem kapják meg a munkabeszüntetés idejére járó munkabérüket. Arról nincs hír, hogy más fegyelmi büntetést is kaptak volna a sztrájkolók, bár közismert, hogy hadiüzemben a munkabeszüntetés elbocsátást vonhat maga után. Varsóban a közlekedési dolgo­zók szakszervezeti szövetsége, a közlekedési, hajózási és postaügyi minisztérium, a pénzügyminisz­térium, valamint a munka-, tér­és szociálisügyi minisztérium képviselői között megállapodás született arról, hogy a közlekedé­si ágazatban bizonyos teljesít­ménybéreket mentesítenek a prog­resszív béradó alól.­Ez azt jelenti, hogy a közleke­dési vállalatok kedvezőbb pénz­ügyi feltételekhez jutottak. Az MTI másik jelentése sze­rint a lengyel kormány javasla­tára a lengyel parlament elnök­sége május 11-re összehívta a szejmet Itt döntenek arról, hogy különleges teljhatalommal ruház­zák fel a kormányt az árak és a bérek rohamos növekedésének, az infláció felgyorsulásának megfé­kezésére, a gazdasági egyensúly helyreállításának meggyorsításá­ra, a gazdasági reform 2. szaka­szának következetes megvalósí­tására. Hétfő, 1988. május 2. Managuában eredmény nélkül zárult a megbeszélés a kontrákkal Bizonytalan az újabb forduló Havannából jelenti az MTI. Nem a remélt eredményekkel zá­rulta­k a nicaraguai kormány és az ellenforradalotárok vezetőinek a tartós tűzszünetről folytatott háromnapos managuai tárgyalá­sai. Humberto Ortega nemzetvé­delmi miniszter, nicaraguai­­kül­döttségvezető szerint az Egyesült Államok az elmúlt napokban fo­kozott nyomást fejtett ki az el­lenforradalmi szervezetre és ez a tény meggátolta egy kompromisz­­szumos egyezmény kidolgozását A­­két fél delegációi március végén állapodtak meg ideiglenes tűzszünet életbe léptetéséről. A végleges fegyver­nyugvásról csü­törtökön kezdett managuai meg­beszéléseken a sandinista kor­mány mindenekelőtt a tűzszüneti szerződés megfogalmazására töre­kedett miközben a kontrák ve­zetői Nicaragua jelenlegi politikai struktúrájának lényeges módosí­tását szorgalmazták. Erre hivat­kozva ragaszkodtak ahhoz, hogy az ellenforradalmárok továbbra is megtartsák fegyvereiket és megfelelő utánpótláshoz jussanak. Humberto Ortega a tárgyalások befejeztével bírálta is a kontrák vezetőit, amiért elutasították azt a sandinista javaslatot, hogy az ellenforradalmárok a Nemzetkö­zi­ Vöröskereszt közvetítésével kapjanak humanitárius segélyt. A miniszter ésszerűtlennek minősí­tette azt, hogy a „nicaraguai el­lenállás” irányító testülete nem fogadta el a sandinista kormány­nak a május 31-ig életben levő ideiglenes tűzszünet egy hónapos meghosszabbítására vonatkozó kezdeményezését sem. Ortega szerint az ideiglenes tűzszünet hatályának módosítása biztosít­hatná egy végleges megállapodás alapos előkészítését. A mostani magas szintű tár­gyalások alapvetően a bizalmat­lanság légkörében zajlottak. Ez nem meglepő, miután Abrams latin-amerikai ügyekben illetékes amerikai külügyi államtitkár a találkozó előtt Miamiban „meg­dolgozta” a kontrák vezetőit. A­ fő kérdés a managuai találkozó befejeztével az, hogy folytatódik-e a megkezdett lendülettel a két fél tanácskozássorozata? A hét végi megbeszéléseken , felmerült egy újabb tárgyalás időpontjának kérdése is. Egyes források szerint egy május 12—14-i tanácskozás lehetősége került szóba. Adolfo Calero, a kontraküldöttség veze­tője szerint nem jelölték ki az újabb találkozó konkrét időpont­ját. Managuában az ellenforra­dalmárok — korábbi követeléseik­kel ellentétben — ezúttal ellenez­ték azt is, hogy a nicaraguai fő­városban rendezzék meg a követ­kező magas szintű párbeszédet is. Humberto Ortega Managuában úgy vélekedett, hogy a kontrák állásfoglalásai tükrözték az ame­rikai kormánynak és Enrique Bermudeznek, az ellenforradal­márok katonai parancsnokának a háború folytatását célzó törekvé­seit. Hollandiában brit katonák ellen hajtottak végre merényleteket Amsterdamból jelenti a Reu­ter. Hollandiában a nyugatné­met határ közelében levő Roer­­mond városában ismeretlen fegy­veresek tüzet nyitottak egy autó­ra, amelyben brit katonák ültek. A jármű egyik utasa meghalt, két társa megsebesült. Fél órával később a közeli Nieuw Bergenben — feltehetően pokolgép okozta — robbanás tör­tént egy brit rendszámú autó­ban. Utasai szintén brit katonák voltak. Ketten életüket vesztet­ték, a harmadik pedig súlyos sé­rüléseket szenvedett A legújabb brit sajtójelenté­sek szerint az áldozatok NSZK- ban állomásozó brit katonák, akik Hollandiában töltötték a hétvégét és visszatérőben voltak szolgálati helyükre. Hollandiában szombaton Ünnepségek voltak Beatrix­ királynő 50.­ születésnap­ja alkalmából. Mint az AFP jelentette, Bel­­­­fastban és Dublinban a tömegtá-­­­jékoztatási eszközökhöz eljutta­tott nyilatkozatában az Ír Köz­­társasági Hadsereg (IRA) nevű fegyveres szervezet vállalta ma­gára a merényleteket Az IRA azt kívánta „üzenni” Thatcher brit kormányfőnek — adta értésre a nyilatkozat —, hogy „takarodnia kell Írország­ból”, mert különben „nem lesz egyetlen hely sem, ahol a brit ka­tonák menedéket találnának". Számos megfigyelő szerint az IRA a merénylettel három saját tagjának márciusi gibraltári meg­öléséért szándékozott bosszút áll­ni. George Young brit hadügymi­niszter közölte, hogy mindent megtesznek a külföldön állomáso­zó brit katonai személyzet védel­mére. A tettesek megbüntetését követelte az ellenzéki Munkás­párt hadügyi szóvivője, s megbé­lyegezte a gyilkosságot Charles Haughey ír kormányfő is. A külpolitika hírei 0 (Moszkva, MTI) A Szovjet­unió és Pakisztán négy évtized­del ezelőtt, 1948. május­ 1-jén vette fel a diplomáciai kapcsola­tokat. Ebből az alkalomból a két kormány üzenetben köszöntötte egymást 0 (Moszkva, MTI) A nemzet­közi munkásmozgalomban sok olyan probléma van, amelynek megoldásához bátor, önkritikus elemzésre van szükség. Ezt álla­pították meg a Szovjet és az Uruguayi Kommunista Párt ve­zetői, Mihail Gorbacsov és Rod­ney Arismendi.­­ (Moszkva, MTI) Meg kell változtatni a szovjet Legfelsőbb Tanács képviselőinek összetételét végre kell hajtani a választások reformját — állapítja meg a Szov­jetunió legfelsőbb törvényhozó szervével foglalkozó elemzésében az Izvesztyija. A cikk szerzője emlékeztet rá, hogy a Legfelsőbb Tanács mostani küldöttei még 1984 márciusában, tehát az átala­kítási folyamatok elindítása előtt választották meg. Ez tükröződik a törvényhozó testület összetéte­lében, amely nem felel meg.­­ (Aden, TASZSZ) Nem sok­kal az után, hogy a két Jemen el­ső számú vezetője megálapodott a kapcsolatok normalizálásáról, a Jemeni Szocialista Párt Köz­ponti Bizottsága határozatot hozott az egyesítés gazdasági alapjainak megteremtéséről.­­ (Új-Delhi, MTI) Akna rob­bant Srí Lanka keleti részében egy autóbusz alatt vasárnap. Hu­szonhatan életüket vesztették, harmincketten megsérültek. A ha­tóságok gyanítják, hogy az ak­nát a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) nevű szervezet tagjai helyezték el az országúton.­­ (Új-Delhi, MTI) Szikh ter­rorcsoportok változatlanul öldö­kölnek, az elmúlt huszonnégy óra gyászos mérlege harminckét ha­lott és nyolcvan sebesült. Pan­­dzsáb egész területén teljes riadó­­készültségbe helyezték a biztonsá­gi erőket . (Peking, TASZSZ) Szovjet —kínai munkacsoport tartott ülést április 11. és 30. között Pe­­kingben a határkérdésekkel fog­lalkozó szovjet és kínai kormány­­küldöttségek tárgyalásai kere­tében. Ez volt a munkacsoport második ülése.

Next