Magyar Nemzet, 1988. május (51. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
2 Jaráés dél-Ibanoni megtorlásai miatt a bejrúti kormány tiltakozott a Biztonsági Tanácsnál Bejrútból Jelenti a Reuter: Libanon tiltakozott a Biztonsági Tanácsnál az izraeli megszállóknak a dél-libanoni polgári lakosságot sújtó megtorló hadjárata miatt Szelim al-Hossz, Libanon ügyvivő miniszterelnöke a Biztonsági Tanácshoz intézett levelében rámutatott, az izraeli hadsereg a dél-libanoni lakosságra akarja kényszeríteni saját polgári közigazgatását és erőszakkal igyekszik feltölteni az izraeli zsoldban álló úgynevezett Dél-libanoni Hadsereget (SLA). Izraeli csapatok a napokban a Hermon-hegy környéki falvakat kutatták át és mintegy 200 polgári lakost hurcoltak el, megtorlásul a libanoni ellenállási mozgalom és a palesztinok legutóbbi gerillaakcióira. Izraeliek ellenőrzik Libanonnak határ menti, úgynevezett biztonsági övezetnek nyilvánított sávját. Ennek ellenére a napokban is két palesztin osztag hatolt be Izraelbe az ütközőövezeten keresztül. A nyugati parton, Hebron és Nablus városokban összecsapások voltak tüntetők, illetve izraeli telepesek és katonák között Három palesztin megsebesült. Hebronban mintegy száz felfegyverzett izraeli telepes vonult fel, hogy úgymond felkeresse a város történelmi helyeit. Palesztin fiatalok a provokatív menetet kőzáporral fogadták, a telepesek viszont fegyvereiket használták, állítólag a levegőbe lőttek, palesztin források szerint viszont a tüntetőkre irányították fegyvereiket. Egy palesztin megsebesült. Nablusban izraeli katonák nyitottak tüzet a tüntető palesztin fiatalokra. Egy tizenéves fiút lőtt sebbel kórházba szállítottak. A Nablus melletti Batata menekülttáborban ugyancsak az izraeli katonák golyói sebesítettek meg egy palesztint A hadsereg kijárási tilalmat rendelt el a menekülttáborban. Izraeli katonák Nablusban bántalmazták a CBS amerikai tévétársaság kéttagú forgatóstábját. Szemtanúk elbeszélése szerint a katonák kiparancsolták őket gépkocsijukból, majd puskatussal ütlegelték őket Egyikük arcába és fejére kapta az ütéseket A katonák beverték az autó ablaküvegét is. ENSZ-megfigyelők érkeztek Kabulba Kabulból jelenti a TASZSZ: Vasárnap ENSZ-megfigyelők érkeztek Kabulba Rauli Helminen finn tábornok és Benon Sevan ciprusi ENSZ-diplomata vezetésével. A csoport azt a feladatot kapta, hogy kísérje figyelemmel az afganisztáni válság megoldásáról kötött genfi megállapodás végrehajtását. Mostani útjukon egy hetet töltenek tárgyalásokkal Kabulban. Előzőleg Pakisztán fővárosában jártak. Helminen tábornok Kabulba érkeztekor derűlátóan nyilatkozott a kilátásokról. A szovjet csapatok kivonása május 15- én kezdődik. Noriega cáfolta lemondása hírét Egyesek szerint augusztus 15-én távozna a panamai tábornok Panamavárosból jelenti a Reuter. Noriega tábornok, Panama katonai vezetője személyesen cáfolta, hogy megállapodott volna lemondásáról, illetve külföldre távozásáról az Egyesült Államokkal. Újságírók előtt Noriega közölte, hogy Panamavárosban valóban találkozott Michael Kozákkal, az amerikai külügyminisztérium Amerika-közi ügyekkel foglalkozó tisztségviselőjével, de a részletekről nem számolt be. Helyi diplomaták véleménye szerint arról lehet szó, hogy a panamai kormány az amerikai gazdasági szankciók hatályon kívül helyezését követeli, mielőtt elkötelezné magát. Amerikai diplomáciai források ugyanakkor pénteken azt állították: Noriega beleegyezett a lemondásba a Kozákkal tartott találkozón, de ragaszkodott ahhoz, hogy Panamában maradhasson. E források szerint Noriega augusztus 25-én mondana le a fegyveres erők főparancsnokának tisztségéről, öt évvel az után, hogy elfoglalta ezt a posztot Washingtonban közben bejelentették, hogy enyhítenek a Panama ellen hozott gazdasági szankciókon; az amerikai cégek ezután fizethetnék „ha azt nehéz lenne elkerülni”. Noriega egy szakszervezeti vezetőkkel tartott találkozón azt hangoztatta, hogy a panamai nép „egyetlen lépést sem hátrál” az Egyesült Államok nyomására. 0 (Nyugat-Berlin, Reuter) Egy szélsőbaloldali csoport nyilatkozatban jelentette be, hogy tagjai gyújtottak fel három nyugat-berlini bankot péntekre virradóra. A korábban ismeretlen „Nemzetközi Sejtek" elnevezésű szervezet azzal indokolta tettét, hogy így akart tiltakozni a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak a fejlődő országokkal szemben alkalmazott hitelpolitikája, valamint a két pénzügyi szervezet szeptemberre tervezett nyugatberlini találkozója ellen. Sárkányok Rémképeket fest elénk sok tanulmány, a jövőn töprengő számos gondolkodó üzemeket láttatnak, amelyekben teremtett lélek sincs, csak a gépek sustorognak, műszerek villognak. S ezt a távlatot nem valami sci-fi messzeségbe helyezik, kérdésük így hangzik: milyen lesz a kétezredik év üzeme? Mi több, amit akkorra terveznek (vagy bizonytalankodva várnak), annak előkészítő elemeit már ma be kell építeni a termelés világába — szakképzés, munkaidő, az emberek alkotókészségének fölébresztése, együttélés és érzés a vállalattal. Szélsőségesen fogalmazva: elidegenedett, vagy az élet értelmét nagymértékben meghatározó kreatív tevékenység vár ránk? Az NSZK-ban különböző eredményre jutó elemzések foglalkoznak e várható fejleményekkel. A szakszervezetek „jövőkongreszszust" hívnak össze, a szociáldemokraták belső vitákba bonyolódtak a téma körül. Igaz, a napi problémák — a munkahely védelme, bérharc, a család eltartása — gyakran elterelik a figyelmet a jövőről, de a kilencvenes évek gyorsan itt lesznek, a rendkívüli tempó mellett, amelyben élnek, tpp-hopp eljön a kétezer a maga új körülményeivel és könyörtelenül megkérdezi (ahogyan azt a Német Szociáldemokrata Párt elméleti folyóiratának egyik szerzője): vajon csak az mentheti meg Európát, ha nem törődik mással, mint hogy egydimenziós embereit ipari-technológiai versenyre küldi Kelet-Ázsiával és az Egyesült Államokkal — vagy pedig az európai megújulás mérlegének serpenyőjébe beleteszi hagyományőrző, kulturális, szellemi erőit is? Ide tartozik az örömet nyújtó, alkotó, önálló gondolkodást is kívánó (jól fizetett és mindenkinek jutó) munka. Egy üzemnek, amely ma épül, az ipari tanulónak, aki ma kapja a képzést, vagy apja az átképzést, a most induló beruházásnak már ebben a szellemben kell (kellene) alakulnia. A nyugatnémet szakszervezetek érzik, körmükre égnek a feladatok. Nemcsak a mindenkori béremelésekért kell síkraszállniuk, hanem a fenti értelemben a vállalati munkakörülmények jövőjének a megalapozásáért is. (A „munkakörülmény" kifejezés itt fizikai, lelki és anyagi feltételek egész rendszerét fedi.) A szakszervezeti vezetők leszögezik: nem géprombolók. Tudják, a technikának, benne a szupertechnológiának fejlődését nem lehet, nem is szabad fékezni; más egyéb haszna mellett megkímél bennünket sok terhes feladattól. De a megmaradt élőmunkát igazságosan kell elosztani. Kettős feladatuk van: védeni a szerzett jogokat, és magunknak is megfogalmazni a választ az idő nagy kihívásaira, a korszerűsítés és az ipari megújulás gyorsuló ütemére. Megakadályozni eközben, hogy a verseny mindenki harcává legyen mindenki ellen, a rentabilitás ne váljék az egyetlen mércévé (e fontos szempont párosuljon a személy és a család igényeivel.) Azon a bizonyos jövőkongresszuson ki fogják fejteni, hogy az élőmunka maradjon minden ipari fejlődés lényege, a személyiség, az identitás kibontakoztatásának és az anyagi lét biztonságának középpontja. A gyárosok zöme, a konzervatív tábor viszont — ez a fémmunkás vád — azt a helyzetet, amelyben a sebes technológiai haladás gazdasági és foglalkoztatási válságot, soha nem látott racionalizálási hullámot váltott ki — a jövedelmek átcsoportosítására, a szociális juttatások, az NSZK- ban kialakult védőhálózat gyengítésére, a „mindenki a saját kockázatára úsen” elv kiszélesítésére, a sztrájkjog és a szakszervezetek gyengítésére akarja felhasználni. A szakszervezetek viszont e problémákat a munkaidő jobb elosztásával, a munkakörülményeknek az üzem érdekeit is figyelembe vevő változatosságával, a kreativitást növelő, az érdekeltséget felébresztő módszerekkel kívánják elérni. Jól és továbbképzett embereket akarnak, akik nem a huszadik század csúcstechnológiájának a szintjére emelt taylorizmus alapján, hanem az üzemben tervszerűen kialakított technikai-szervezeti változtatások körülményei között dolgoznak. Manapság a nyugatnémet gyáripar gyakran panaszolja, hogy a munkás közömbös az üzem érdekei iránt. Nos, az alkotó, a személyhez illő munka felébresztheti az ilyen érdeklődést. Csakhogy a munkáltatóknak is megvannak a szempontjaik. Az említett folyóirat helyet adott a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara főtitkára (a rugalmasabban gondolkodó munkáltatói szárny) fejtegetéseinek is. A munkanélküliséget fel lehet számolni, írja. De hogyan? S van még egy kérdés: lehet-e ugyanúgy működnie gazdaságuknak, ahogy eddig? A nemzetközi versenynek — válaszolja — nem szabad ugyan „a munkakörülményeket a mindenkori legalacsonyabb szintre süllyeszteni" (vagyis az elképzelhető legalacsonyabb önköltségre törekednie), de „nem tehetünk úgy, mint ha nem tudnánk, mi történik más államokban”, amelyekben alacsonyabbak a bérek, mint a szociális piacgazdaság elvét valló NSZK-ban.„ A kilencvenes évek nincsenek messze — írja továbbá — s nézzük csak .A négy kis sárkány" (Dél-Korea, Tajvan, Hongkong és Szingapúr) veszélyes fejlődését, Japán ipari hatalmát, nem is szólva Amerikáról. A nemzetközi szintnél magasabb béreket csak a termelékenység megfelelő növelésével szabad adni, mégpedig nem általános, országos méretű évenkénti megállapodásokkal (ahogyan az NSZK-ban szokás), hanem akár üzemenként más-másképpen. Elrettentésül szánt példája: az építő- és a hajóiparban, valamint a bányászatban csökkent a vállalati haszon, ám nőttek a bérek. Szerinte így törvényszerű a munkanélküliség, a vállalkozók elbocsátanak annyi embert, amennyit a béremelés kitesz és a megrendelések csökkenése kíván. Tehát? Szerkezetváltás. („Sajnos nálunk, az NSZK-ban vannak erők, szakszervezetiek, politikusok és egyes vállalkozók együtt, akik ezt a törekvést szűk, pillanatnyi érdekből fékezik”.) Mi lett volna a múlt század elején, ha a takácsok szövőszéke állami védelmet kap? Az NSZK-ban van elég munkalehetőség, annak, aki lépést tart a technikai fejlődéssel. A Német Szakszervezeti Szövetség és a gyáriparosok csúcsszerve (BDI) már meg is alakított egy közös bizottságot a minél nagyobb fokú foglalkoztatottság megoldására. Mindez nagyon szépen hangzik, de a szociáldemokrata párt ideológusai, a jövőn valóban mélyen elgondolkozó képviselői tudják, az ilyen bizottságok aligha oldják meg azt a rendkívül széles problémakört, amelyet „a kétezredik év üteme” kifejezés takar. „Az uralkodó politikai osztály — így az említett folyóirat másik, immár nem a gyáriparból származó szerzője — nem alkalmas eleven eszmék, gondolatébresztő látomások megfogalmazására.” És mit tesz a baloldal (amelyen itt a szociáldemokrácia értendő)? A szerző szerint nem ismerte fel, hogy többet várnak tőle, mint hogy okosabban tegye föl ugyanazokat a kérdéseket, amelyeket a konzervatívok is hajtogatnak. Nem elég, ha a nagy múltú Német Szociáldemokrata Párt egy üzemi bizottság szintjéről szemléli a helyzetet, akkor, amikor a mozgalom szellemi alapjai „szétmállóban vannak”. Idézik Peter Glotz-ot, aki szerint „az európai baloldal beteg”. Sikere vagy balsikere attól függ, hogy reális viszonyt tud-e kialakítani a tudománnyal és a technikával. A folyóiratnak e szerzője is arra a következtetésre jut, hogy a kétezredik év üzeme az emberre, és ne a gépre építsen. A komputer nagyon fontos segédeszköz, de olyan időkben, amikor rendkívül sok múlik a gondolatok akadálytalan körforgásán, a politikai döntések hatékonyságán, az alkotó erő kiaknázásán , a valóságtól elvonatkoztatott, egysíkú számítógépkép nem vezet sehová. Megkérdezhetjük, mi dolgunk nekünk itt Magyarországon, súlyos napi gondjaink között az iparilag fejlett országok kétezres gondjaival? Az az idő számunkra is eljön, hasonló vagy egyéb problémákkal. Kis és nagy sárkányok ránk is leselkednek; hozzáértésre, jobb ki- és átképzésre nekünk is szükségünk lesz. S ha másképpen és mások is feltesznek kérdéseket „a baloldalnak”. Tatár Imre Masar Nemzet Keserű igaság vagy éden illúziók A Trad válaszai a múltat faggató kérdésekre Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet lapokhoz érkező levelek tanúsága szerint az átalakítás politikájáról szóló vita egyeseket elbizonytalanít. Az emberek egy részében felmerül a kérdés: a korábbi, mindent szépnek és jónak feltüntető propagandának vagy a távolabbi és közelebbi múlt negatív jelenségeit feltáró írásoknak, megnyilatkozásoknak higgyenek e. Egy ilyen olvasó levelét ismertette a Trud, a szovjet szakszervezetek központi lapja. A levél írója hetvenéves veterán, akinek a lap ideológiai rovatvezetője Keserű igazság vagy édes illúziók címmel terjedelmes írásban válaszolt, lévén a levélben feltett kérdések közérdekűek. Azért válik ma egyre több részlet ismertté az elmúlt évtizedek szovjet történelméből, mert a politika nem valamilyen homlokzati tatarozásra törekszik, hanem valóban meg akarja erősíteni a lenini elveket az élet minden területén. Semmi rendkívüli nem történt az elmúlt években, nem külső oka van annak, hogy — mint az idős levélíró írta — ma a lapok tele vannak közlekedési katasztrófákról, sztrájkokról, egyéb gondokról szóló hírekkel. A magyarázat egyszerű: korábban az ilyen eseményeket eltitkolták. Évekkel ezelőtt például a közlekedési minisztériumtól kellett engedélyt kérni egy vasúti szerencsétlenségről szóló cikk megírásához. Attól a minisztertől, amely a megbírálni kívánt főhatóság munkáját ellenőrizte. A válasz természetesen elutasító volt Nemrég energikus intézkedéseket kellett hozni az oktatás rendszerének átalakítására, míg évekkel ezelőtt azért feddték meg a Trudot, mert cikket közölt e rendszer fogyatékosságairól. Akkor azt hirdették hivatalosan, hogy az oktatás rendszere jó, kritika tárgya legfeljebb egy-egy intézménynek az elfogadottól eltérő tevékenysége lehetett. Sztálin személye is felbukkant az olvasói levélben, amelynek szerzője emlékeztetett rá: generációk nőttek fel abban a szellemben, hogy Sztálin nagy vezér, aki az országot győzelemről győzelemre vezette. Voltak persze hibái is, de vajon kinek, nincsenek? A történelmi út értékelésénél — írja a rovatvezető — nem egyszerűen Sztálin személye az érdekes, hanem az általa létrehozott bürokratikus utasításos rendszer, amelynek következetes szétzúzása most folyik. Több levélíró is felveti: nem elég-e az, amit a történelemről már eddig elmondtunk. A cikk írójának egyértelmű álláspontja, hogy az igazságot a lehető legteljesebben fel kell tárni. Ha a hatvanas években végigvittük volna a személyi kultusz időszakának elemzését — írja a Trud —, ma nem kellene szembenézni azokkal a problémákkal, amelyek válság előtti állapotot teremtettek az országban. A veteránok egy része Sztálin bírálatát a saját korosztálya elleni kritikának tekinti. A lap ezzel összefüggésben idézi a Pravda április 5-i szerkesztőségi cikkét, amely e korosztályról azt írja, hogy tagjai a sztálini idők alatt is hazafias kötelességüket teljesítették. Évtizedekig élt az a rendszer, amelyben a hatalmi piramis csúcsán a mindent tudó, mindent értő, lángeszű vezér állt. Kijelentései parancsnak számítottak. Sztálin után ennek a rendszernek csak a legrútabb vonásait sikerült felszámolni. A pangás időszakában virágzott a protekciózás, a sógor-komaság. Az olvasói levélben említett Rasidov, Kurtajev, s mások Brezsnyev kegyeit élvezték, s ez elég volt ahhoz, hogy teljes biztonságban érezzék magukat. Csendesedett a lengyel sztrájkhullám Varsóban rendkívüli intézkedéseket terveznek Varsóból jelenti az MTI. Krakkóban egy követelés kivételével valamennyi kérdésben megállapodás született a Nowa Huta-i kohómű szakszervezete és az üzem vezetése között A megvitatott kérdést a krakkói bíróság mellett működő társadalmi döntőbizottság elé terjesztik. Ez a szakszervezetitörvény értelmében azt jelenti, hogy a végső döntésig tilos minden tiltakozó akció. A Stalowa Wola-i acélműben már befejeződött a pénteken kezdődött részleges sztrájk. Az üzem vezetésére hivatkozva a PAP arról ír, hogy a sztrájkban részt vevők az akció törvénytelensége miatt nem kapják meg a munkabeszüntetés idejére járó munkabérüket. Arról nincs hír, hogy más fegyelmi büntetést is kaptak volna a sztrájkolók, bár közismert, hogy hadiüzemben a munkabeszüntetés elbocsátást vonhat maga után. Varsóban a közlekedési dolgozók szakszervezeti szövetsége, a közlekedési, hajózási és postaügyi minisztérium, a pénzügyminisztérium, valamint a munka-, térés szociálisügyi minisztérium képviselői között megállapodás született arról, hogy a közlekedési ágazatban bizonyos teljesítménybéreket mentesítenek a progresszív béradó alól.Ez azt jelenti, hogy a közlekedési vállalatok kedvezőbb pénzügyi feltételekhez jutottak. Az MTI másik jelentése szerint a lengyel kormány javaslatára a lengyel parlament elnöksége május 11-re összehívta a szejmet Itt döntenek arról, hogy különleges teljhatalommal ruházzák fel a kormányt az árak és a bérek rohamos növekedésének, az infláció felgyorsulásának megfékezésére, a gazdasági egyensúly helyreállításának meggyorsítására, a gazdasági reform 2. szakaszának következetes megvalósítására. Hétfő, 1988. május 2. Managuában eredmény nélkül zárult a megbeszélés a kontrákkal Bizonytalan az újabb forduló Havannából jelenti az MTI. Nem a remélt eredményekkel zárultak a nicaraguai kormány és az ellenforradalotárok vezetőinek a tartós tűzszünetről folytatott háromnapos managuai tárgyalásai. Humberto Ortega nemzetvédelmi miniszter, nicaraguaiküldöttségvezető szerint az Egyesült Államok az elmúlt napokban fokozott nyomást fejtett ki az ellenforradalmi szervezetre és ez a tény meggátolta egy kompromiszszumos egyezmény kidolgozását Akét fél delegációi március végén állapodtak meg ideiglenes tűzszünet életbe léptetéséről. A végleges fegyvernyugvásról csütörtökön kezdett managuai megbeszéléseken a sandinista kormány mindenekelőtt a tűzszüneti szerződés megfogalmazására törekedett miközben a kontrák vezetői Nicaragua jelenlegi politikai struktúrájának lényeges módosítását szorgalmazták. Erre hivatkozva ragaszkodtak ahhoz, hogy az ellenforradalmárok továbbra is megtartsák fegyvereiket és megfelelő utánpótláshoz jussanak. Humberto Ortega a tárgyalások befejeztével bírálta is a kontrák vezetőit, amiért elutasították azt a sandinista javaslatot, hogy az ellenforradalmárok a Nemzetközi Vöröskereszt közvetítésével kapjanak humanitárius segélyt. A miniszter ésszerűtlennek minősítette azt, hogy a „nicaraguai ellenállás” irányító testülete nem fogadta el a sandinista kormánynak a május 31-ig életben levő ideiglenes tűzszünet egy hónapos meghosszabbítására vonatkozó kezdeményezését sem. Ortega szerint az ideiglenes tűzszünet hatályának módosítása biztosíthatná egy végleges megállapodás alapos előkészítését. A mostani magas szintű tárgyalások alapvetően a bizalmatlanság légkörében zajlottak. Ez nem meglepő, miután Abrams latin-amerikai ügyekben illetékes amerikai külügyi államtitkár a találkozó előtt Miamiban „megdolgozta” a kontrák vezetőit. A fő kérdés a managuai találkozó befejeztével az, hogy folytatódik-e a megkezdett lendülettel a két fél tanácskozássorozata? A hét végi megbeszéléseken , felmerült egy újabb tárgyalás időpontjának kérdése is. Egyes források szerint egy május 12—14-i tanácskozás lehetősége került szóba. Adolfo Calero, a kontraküldöttség vezetője szerint nem jelölték ki az újabb találkozó konkrét időpontját. Managuában az ellenforradalmárok — korábbi követeléseikkel ellentétben — ezúttal ellenezték azt is, hogy a nicaraguai fővárosban rendezzék meg a következő magas szintű párbeszédet is. Humberto Ortega Managuában úgy vélekedett, hogy a kontrák állásfoglalásai tükrözték az amerikai kormánynak és Enrique Bermudeznek, az ellenforradalmárok katonai parancsnokának a háború folytatását célzó törekvéseit. Hollandiában brit katonák ellen hajtottak végre merényleteket Amsterdamból jelenti a Reuter. Hollandiában a nyugatnémet határ közelében levő Roermond városában ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak egy autóra, amelyben brit katonák ültek. A jármű egyik utasa meghalt, két társa megsebesült. Fél órával később a közeli Nieuw Bergenben — feltehetően pokolgép okozta — robbanás történt egy brit rendszámú autóban. Utasai szintén brit katonák voltak. Ketten életüket vesztették, a harmadik pedig súlyos sérüléseket szenvedett A legújabb brit sajtójelentések szerint az áldozatok NSZK- ban állomásozó brit katonák, akik Hollandiában töltötték a hétvégét és visszatérőben voltak szolgálati helyükre. Hollandiában szombaton Ünnepségek voltak Beatrix királynő 50. születésnapja alkalmából. Mint az AFP jelentette, Belfastban és Dublinban a tömegtá-jékoztatási eszközökhöz eljuttatott nyilatkozatában az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevű fegyveres szervezet vállalta magára a merényleteket Az IRA azt kívánta „üzenni” Thatcher brit kormányfőnek — adta értésre a nyilatkozat —, hogy „takarodnia kell Írországból”, mert különben „nem lesz egyetlen hely sem, ahol a brit katonák menedéket találnának". Számos megfigyelő szerint az IRA a merénylettel három saját tagjának márciusi gibraltári megöléséért szándékozott bosszút állni. George Young brit hadügyminiszter közölte, hogy mindent megtesznek a külföldön állomásozó brit katonai személyzet védelmére. A tettesek megbüntetését követelte az ellenzéki Munkáspárt hadügyi szóvivője, s megbélyegezte a gyilkosságot Charles Haughey ír kormányfő is. A külpolitika hírei 0 (Moszkva, MTI) A Szovjetunió és Pakisztán négy évtizeddel ezelőtt, 1948. május 1-jén vette fel a diplomáciai kapcsolatokat. Ebből az alkalomból a két kormány üzenetben köszöntötte egymást 0 (Moszkva, MTI) A nemzetközi munkásmozgalomban sok olyan probléma van, amelynek megoldásához bátor, önkritikus elemzésre van szükség. Ezt állapították meg a Szovjet és az Uruguayi Kommunista Párt vezetői, Mihail Gorbacsov és Rodney Arismendi. (Moszkva, MTI) Meg kell változtatni a szovjet Legfelsőbb Tanács képviselőinek összetételét végre kell hajtani a választások reformját — állapítja meg a Szovjetunió legfelsőbb törvényhozó szervével foglalkozó elemzésében az Izvesztyija. A cikk szerzője emlékeztet rá, hogy a Legfelsőbb Tanács mostani küldöttei még 1984 márciusában, tehát az átalakítási folyamatok elindítása előtt választották meg. Ez tükröződik a törvényhozó testület összetételében, amely nem felel meg. (Aden, TASZSZ) Nem sokkal az után, hogy a két Jemen első számú vezetője megálapodott a kapcsolatok normalizálásáról, a Jemeni Szocialista Párt Központi Bizottsága határozatot hozott az egyesítés gazdasági alapjainak megteremtéséről. (Új-Delhi, MTI) Akna robbant Srí Lanka keleti részében egy autóbusz alatt vasárnap. Huszonhatan életüket vesztették, harmincketten megsérültek. A hatóságok gyanítják, hogy az aknát a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) nevű szervezet tagjai helyezték el az országúton. (Új-Delhi, MTI) Szikh terrorcsoportok változatlanul öldökölnek, az elmúlt huszonnégy óra gyászos mérlege harminckét halott és nyolcvan sebesült. Pandzsáb egész területén teljes riadókészültségbe helyezték a biztonsági erőket . (Peking, TASZSZ) Szovjet —kínai munkacsoport tartott ülést április 11. és 30. között Pekingben a határkérdésekkel foglalkozó szovjet és kínai kormányküldöttségek tárgyalásai keretében. Ez volt a munkacsoport második ülése.