Magyar Nemzet, 1988. június (51. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

az újságírók a Kreml udvarán fogták közre Gorbacsovot. S szin­te a peresztrojka pillanatnyi tük­rének is beillik a kép, ahogy a főtitkár mellett álló Alekszander Jakovlev segített szavainak köz­vetítésében a sajtó felé. A híradó hosszasan elidőzött azon a jeleneten is, amikor a fő­titkár és az elnök a délelőtti tár­gyalások befejeztével a Kreml­ben, mind a Vörös téren sétált. Az elnök annyira belefelejtkezett a beszélgetésbe a moszkvaiakkal, hogy a dokumentumok aláírása is csak húsz perc késéssel kezdőd­hetett meg. Fitzwater is kitért ar­ra, hogy az elnök nagyon elége­dett volt a lelkes fogadtatással, a hozzá intézett táviratokkal, fi­gyelmességekkel. Geraszimov pe­dig azt is megemlítette, hogy a tárgyalásokon is igen sénk ér­deklődést tanúsított a peresztroj­ka iránt, Gorbacsov pedig részle­tesen tájékoztatta a demokrati­zálásról, a gazdasági reformok­ról. A szovjet sajtó egyébként bő terjedelemben idézi a Moszkvába érkezett amerikai vendégek, új­ságírók véleményét a tapaszta­lataikról, személyes találkozásuk­ról a peresztrojka és a glasznoszty folyamatával. Élénk feltűnést vál­tott ki például a moszkvai sajtó­­központban az az interjú is, ame­lyet Borisz Jelcin adott a BBC- nek, s amelyben egyes vezetők, így Ligacsov eltávolítását sürget­te. Az újságírók megkérdezték Arbatovot is, mi a véleménye az elhangzottakról. Az akadémikus kifejtette, hogy a volt moszkvai első­ titkár a saját álláspontját tolmácsolta. Arbatov hozzátette a maga véleményét, amely sze­rint Jelcin nem volt korrekt, amikor azokról nyilatkozott, akik­kel korábban minden csütörtökön együtt volt. Az Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézet igazga­tója úgy vélte, Jelcin jelenleg igen zaklatott állapotban van. Íróknál és diákoknál Reagan egyébként a nap folya­mán két további alkalommal is találkozott a szovjet emberekkel, az írók házában az alkotó értel­miség képviselőivel, a Lomono­szov Egyetemen pedig a tanuló fiatalság kiválasztott tagjaival. A két program mintegy ellensúlyoz­ta a hétfői disszidens-találkozót, amely nagy visszhangot keltett a szovjet sajtóban. Az amerikai tu­dósítók is felkapták azonban azt az információt, hogy a mintegy negyven főnyi csoport egyik tag­ja háborús bűnös volt. Geraszi­mov az ő kérdésükre válaszolva fejtette ki, hogy N. Rozsko a hit­leri megszállt területeken rendőr volt, és ezért hosszú ideig bör­tönben is ült. A Fehér Ház szá­mára érezhetően kellemetlen epi­zóddal kapcsolatban Fitzwater csak annyit mondott, hogy a Szpaszo-házba meghívottak élet­rajza nem állít az amerikaiak rendelkezésére. Az elnök keddi programjai so­rán azonban már semmi sem ér­ződött a hétfői találkozó utóha­tásaiból, és a Vremja tanúsága szerint is különösen a Lomono­szov Egyetemen talált lelkes fo­gadtatásra. Mindkét beszédében részletesen foglalkozott a szabad­ságról alkotott amerikai felfogás­sal, s a szovjet fiatalságnak meg­említette azt is, hogy a Szovjet­unió történelmének egyik legiz­galmasabb, legreményteljesebb szakaszában él. Ez az az időszak, fejtette ki, amikor a levegőben érződik a szabadság lehelete, s a szív „a remény felgyorsult ütemé­vel” ver. Elnöki fejtegetések Az alkotó értelmiség előtt Ro­nald Reagan Kandinskyről, Sztra­vinszkijról, Dosztojevszkijről be­szélt, Eisensteinről, Anna Ahma­­tovától idézett. Kitért Gorbacsov­­ra is: elmondta, hogy találkozá­saik során olyan embernek is­merte meg, „akinek megvan a képessége egy látomás megra­gadására és megtartására, s ezért tisztelem őt” Úgy értékelte, hogy az elmúlt néhány évben a sza­badság a művészetek számára megnőtt a Szovjetunióban. Szá­mos egykor száműzött vers, könyv, zene, stb. elérhetővé vált a nagy­­közönség számára, és alkotóik kö­zül többen elismertekké váltak. Reményét fejezte ki, hogy végér­vényesen megszűnt mindenfajta korlátozás bármely írói, alkotói kreativitás előtt s ezzel kapcso­latban megemlítette Szolzsenyi­­cin nevét. Az ifjúság előtt a re­ményteljes jövőről beszélve meg­említette: emlékezni kell arra, hogy az a reform, amely nem in­tézményesült, mindig bizonytalan marad. Elmondta, hogy Gorba­­csovval beszélgetve kifejtette a változások intézményesítésének a fontosságát, mint a reformok biz­­­tosítékát. „És beszéltünk egymás­sal egy megosztott világ szomorú emlékeztetőjéről, a berlini falról.­ Ideje elmozdítani a gátakat, ame­lyek embereket választanak el egymástól.” Beszélt továbbá az ifjúsági turizmus jelentőségéről is, a népi diplomácia fontosságá­ról. Nancy Reagan a keddi napot Leningrádban töltötte, ahol Lidija Gromiko, a Legfelső Tanács El­nöksége elnökének felesége kala­uzolta az Ermitázsban és a város közeli Petrodvorecben, az egyko­ri cári nyaralóban. Kedden este az amerikai elnö­ki pár adott vacsorát Mihail Gor­bacsov és felesége tiszteletére, és a két vezető ezúttal is pohárkö­szöntőt mondott.Lambert Gábor Dienscher a moszkvai változásokról Bonnból jelenti az MTI. Hans- Dietrich Genscher, az NSZK al­­kancellárja és külügyminisztere úgy értékeli a Szovjetunió belső fejlődését, hogy a társadalmi-gaz­dasági átalakítás és a nyíltság po­litikája immáron visszafordítha­tatlan. Az átalakítás lényegbevá­gó irányzatát már régen elfogad­ták, a viták jelenleg a fejlődés üteméről és alakításáról vannak — jelentette ki a Frankfurter Neue Presse című napilap szer­dai számában megjelenő nyilat­kozatában. A bonni külügymi­nisztérium az interjú szövegét már kedd este közrebocsátotta. A Szovjetunió érdekelt a hosz­­szú távú, kölcsönösen előnyös, tisztességes együttműködésben, mert csakis ez teremti meg a sta­bilitást. Gorbacsov főtitkár őszin­tén törekszik a békére és a lesze­relésre — jelentette ki Genscher. A külügyminiszter egyúttal fel­hívta a figyelmet arra is, hogy a szovjet vezetés természetszerűleg nem a nyugati minta szerint va­ló liberális-demokratikus rend­szer bevezetésére törekszik, ha­nem a fejlődést mindenkor rend­szerének keretei között tartja. „Számunkra mindamellett csakis az a döntő, hogy a belső fejlődés növelje a bizalomteli együttmű­ködés esélyeit. Ez a mi érdekünk is, ezért építő jellegűen kell rá válaszolnunk.” Washingtoni tüvésítónk telexjelentése Haladás jelez­i a fegyverzet csökken­­ésben Washington, május 31. A séta pillanatait a Vörös-té­ren többször is felidézték az ame­rikai tévéhálózatok reggeli hír­adói, majd rögzítették a társal­gást az írószövetségben a művé­szekkel. A Lomonoszov­i Egye­temen elhangzott Reagan-be­­szédet élő adásban közvetítették, és a hírmagyarázók azt fejteget­ték, hogy az elnök állásfoglalása rendkívüli volt. Kiemelték azt a részt, amelyben az elnök a re­formok intézményesítését szor­galmazta a szabadságjogok kiter­jesztésével. A CNN kábelhálózat a moszkvai rádió kommentáto­rával, Vlagyimir Posnerrel be­szélgetett, s azzal érvelt, hogy Reagan voltaképpen a gorbacsovi glasznoszty és peresztrojka mel­lé állt ezzel a felszólalásával. Posner megjegyezte, hogy az SZKP főtitkárának ugyan nincs szüksége az ilyen jellegű támoga­tásra, de jó tudni, hogy az elnök akarta sugallni, ami a beszédből mit gondol, főként, ha valóban azt hallatszott. A csúcs nyilvános eseményeit kétségkívül az emberi jogok ural­ják, a televíziós programok nem is igen tehetnek mást, minthogy a látványosságokkal, a közönség­nek szóló szavakkal foglalkoz­nak. A The Washington Post és a The New York Times kedden azonban a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokra irányította a figyel­met, első oldalas főcímben hala­dásról számolva be. A lapok úgy tudják, hogy az egyezkedések igen jól haladtak a stratégiai meg­állapodás előkészítésére, s új ja­vaslatok vetődtek fel a szárazföl­di, mozgatható kilövőállású ra­kétákat illetően. Az Egyesült Ál­lamok eddig a betiltást szorgal­mazta, mondván, ezeket az esz­­közöket nem lehet ellenőrizni. A Post azonban kormányhivatalno­kokra utalva azt írta, hogy ennek a vitás kérdésnek a kilencven százalékát megoldották. S közeledtek a nézetek a légi támaszpontú szárnyas rakétákat illetően is, miután a szovjet kül­döttség a repülőkre szerelhető robotgépek számát huszonnyolc helyett tizenkettőben hajlandó megszabni. Az Egyesült Államok tízre gondolt, de a különbség most már nyilvánvalóan elenyé­sző. S Moszkva elfogadott az el­lenőrzéssel kapcsolatban jó né­hány amerikai indítványt. Elutasította viszont Washing­ton Gorbacsov javaslatát az európai hagyományos erők csök­kentésére, azt fejtvén ki, hogy az „új szovjet elképzelés a régiek felelevenítése csupán”, s ezeket a tanácskozásokat egyébként sem kétoldalúan, hanem az európai fó­rum keretében, a várható bécsi mandátumra alapozva kell foly­tatni. A Post úgy tudja, hogy Frank Carlucci, az első amerikai had­ügyminiszter aki a Szovjetunió­ba látogatott, kiemelkedő szere­pet játszik az alkudozásukban, s jól egészíti ki George Shultz kül­ügyminiszter és Colin Powell nemzetbiztonsági tanácsadó te­vékenységét. S bár a megközelíté­sek eltérőek lehetnek, a Wein­­berger-korszak személyes ellen­tétei már nem tapasztalhatóak. Carlucci egyébként a csúcs után átrepül Szibérián, úton Japánba és Dél-Koreába. Abromejev mar­­marsall, szovjet vezérkari főnök pedig júliusban Washingtonba érkezik, hogy a stratégiai egyez­kedés ne veszítsen a lendületé­ből, s ekként a vezetők reményei beteljesülhessenek: ötödik talál­kozón írhassák alá a START- megállapodást A decemberben­­ megkötött ra­kétaszerződés ratifikációs ün­nepségeire egyébként Moszkvába repült a szenátus demokrata többségének és republikánus ki­sebbségének a vezetője, Robert Byrd és Robert Dole, akik min­dent megtettek azért, hogy az amerikai felsőház még a csúcs előtt jóváhagyja a megállapodást. Blahó Miklós Armand Hammer köszöntése Moszkvából jelenti az MTI. Megkülönböztetett tisztelettel kö­szöntötte a szovjet vezetés a most 90 éves amerikai üzletembert, Ar­mand Hammert. Mihail Gorba­csov megbízásából az idős üzlet­embert kedden Moszkvában Ana­toli­j Dobrinyin, az SZKP KB titkára köszöntötte. Születésnapi ajándékul egy Lenint ábrázoló szobrot kapott, és átadták a Le­nin dolgozószobájában mindmáig őrzött asztali lámpa és telefon másolatát. Kizárások az Azerbajdzsán S­KP-ból Moszkvából jelenti az MTI­ Magas beosztású volt pártvezető­­ket zártak ki az SZKP-ból az Azerbajdzsáni Kommunista Párt kedden Bakuban befejeződött központi bizottsági ülésén. A kb-ülésen megállapították, hogy Borisz Kevorkov, a Kara­­bah-hegyvidéki Autonóm Terü­let volt első titkára súlyos poli­tikai hibákat követett el a terü­leti pártszervezet irányításában, és ezek a pártszervezet vezető szerepének elvesztéséhez vezet­tek. A februárban és márciusban kiéleződött nemzetiségi ellenté­tek nyomán lezajlott véres za­vargásokért személyes felelősség terheli Borisz Kevorkovot. A központi bizottság ugyan­csak kizárta a szovjet párt so­raiból D. Muszlim­ Zadét, a Baku melletti Szumgajt városi párt­­bizottságának volt első titkárát is, mert mulasztása miatt a város­ban tragikus események zajlottak le. Kisebbségi kormány alakul Dániában? Koppenhágából jelenti a DPA­. Margit dán királynő Poul Schlüter konzervatív politikust, a jelenle­gi ügyvezető miniszterelnököt bízta meg kedden kormányalakí­tással. A patthelyzetet eredmé­nyező május­­10-i parlamenti vá­lasztások óta többen tettek siker­telen kísérletet kormányképes koalíció összehozására. Dánia most minden jel szerint kényte­len visszatérni a néhány polgári pártból álló kisebbségi kormány­hoz. ­ -I Felzárkózott finnek MAGABIZTOS MENEDZSE­REK, jól tájékozott diplomaták, fiatal igazságügy-miniszter, aki már 27 évesen parlamenti képvi­selő volt, két hivatalos nyelv, fin­nek és svédek békés együttélése, emberközpontú társadalmi viszo­nyok, feltűnő tisztaság, a szak­­képzettség — legyen­ szó akár a takarítónőkről — tisztelete, az idegen nyelvek ismerete — ez Finnország. Pontosabban: ez is Finnország. Meg csendes tópar­tok, kristálytiszta levegőt tápláló vizek és erdők, szélfútta tenger­part. Hagyományosnak oly sok­szor minősített barátságunk el­lenére keveset tudunk a finnek­ről. Kevesebbet a kelleténél, de mostanában mintha pótolni igye­keznénk ezt a mulasztást. A re­pülőgépen, amelyen három ma­gyar újságíró is utazott, hogy kö­zelgő látogatása alkalmából in­terjút készítsen Mauio Koivisto államfővel, helyet foglaltak az Ipari Minisztérium képviselői, élükön egy miniszterhelyettessel és delegációt vezetett a SZOT egyik titkára is. Jó érzéssel ta­pasztalhattuk, hogy az utastér­ben a finn szó az uralkodó, jelez­ve, hogy növekszik az érdeklődés egymás iránt. Van, aki öt ott töltött nap után könyvet ír egy országról, más egy hónap múltán is esetleg csak egy riportra vállalkozik, akinek egy év jutott az ismerkedésre, meg­lehet rádöbben: hosszabb időre lett volna szüksége, hogy hiteles beszámolóra vállalkozzék. Így hát a továbbiakban magunk is csak arra tehetünk kísérletet, hogy az emlékek mozaikjait illeszgetve próbáljunk képet formálni a cso­dateremtéstől sem idegen men­talitásról, s a már-már értetlen­kedő szerénységről, amely a ven­dég ámulatát fogadja. A hetvenes évek elején egy tanárember Helsinkiben, kétség­telenül némi malíciával. Észak szegényházának minősítette hazá­ját, nem minden alap nélkül. Ami a nemzetközi életet illeti, az eny­hülés évtizedében s azóta is fo­galomként szerepel a politikai szótárakban a finn főváros neve. Az idézett tanár ennek ugyan örült, de bánkódott a korszerűt­len gazdaság, az alkoholizmus, a sok infarktus miatt. Ha valaki azon a tájon mostanában panasz­szót ejt, akkor minden bizony­­nyal csak az alkoholizmusra utal. De arra is visszafogottabban, kevesebb aggodalommal, mint tíz esztendővel korábban. VISSZAFELÉ haladván az idő­ben, látogatásunk utolsó,­ ötödik napján jutottunk el a SAAB— Valmet finnországi gépkocsigyá­rába. Mindaz, amit előbb, ennél, kisebb üzemekben, vállalatoknál láttunk. Itt mintegy megkoroná­­zódott. Ha kétségeink addig nem oszlottak volna el, itt még az, akitől távol áll a gazdasági-ipari szféra, is meggyőződhetett arról, hogy Finnország felzárkózott. S nem csupán Skandináviához. Bátran mérhető a Német Szövet­ségi Köztársaság hajdani „gazda­sági csodájához” mindaz, ami Finnországban történt az elmúlt években. A reklámpropaganda menedzser hozzászokott az újságírókhoz, de a gyárlátogatás itt amúgy is szer­vezett keretek között, turista­programként zajlik. Az évi csak­nem félszázezer látogatót nyolc szakképzett idegenvezető kíséri a nyitott, parányi kerekeken gördü­lő, pótkocsis mikrobuszokon. A szakmunkásokat 16 éves koruk­ban veszik fel, miután eleget tet­tek az alapfokú tankötelezettség­nek, s ezután kapnak háromtól kilenc hónapos képzést. A fia­talok ideérkezvén, természetesen már „beszélik" a legkorszerűbb komputerek nyelvét. AZ IPAR, a gazdaság, a csúcs­­technológia csodái hatásosak mindenütt a világon.­Erősíti azon­ban a vendég benyomásait és el­ismerését a megszerzésére, bir­toklására fordított mindenképpen rövid idő. Sok elszántságra, cél­­tudatosságra volt ehhez szükség, s mint az államfő is rámutatott, kellett hozzá „a finnek pragma­tizmusa”. Poriban első utunk a világhí­res jazzfesztivál központjába vezetett, ahol meglepetéssel érte­sülhettünk arról, hogy ez a nya­ranta ismétlődő kilencnapos vál­lalkozás ugyancsak nyereséges. A résztvevők szívesen jönnek, ran­got jelent a fellépés, s a kis­város lakói, a kezdeti idegenke­dés után felfedezték, hogy szá­mukra sem rossz üzlet a vendég­járás. Még akkor sem, ha azokban a hetekben több­ itt a vendég, mint a „bennszülött". Lenyűgözőbb volt azonban az ugyancsak Poriban látott óvoda és az átadás előtt álló öregek ott­hona. Mindkettő építészeti re­mek, mind küllemét, mind pedig belső berendezését tekintve. Finn­országban a belsőépítészek amúgy is tobzódnak a fa adta le­hetőségekben. A gazdagság lehel­­lete csapja meg a vendéget a vál­tozatos faburkolatok láttán. Kér­désünkre őszintén elmondták, hogy nem minden óvoda ilyen. Sőt ilyen csak egy van, ez. Ami azonban az ellátást, a gondosko­dást, az óvónők, a dadák, a taka­rítónők szakképzettségét illeti, minden finnországi óvoda ilyen. A szomszédságban — együttest alkotva — mintegy az életívét jelképezve, építették fel az idős emberek otthonát. Júliusra vár­ják az első lakókat. A fehér és a nyers fa színe a meghatározó a lakószobákban és a közös helyisé­gekben is. Minden a célszerűsé­get, a könnyebb eligazodást, a biztonságos mozgást szolgálja. Hiszen a majdani lakók fiatalabb­­jai is elhagyták már a hatvan­­ötödik életévüket A BEFOGADÓ kaputól in­dulva a szobákon át, a társalgó­kig, a dohányzóig, az orvosi ren­delőktől az ezüstösen csillogó konyháig, az igazgatónő egyszerű szobájáig minden már-már olyan, mint egy tudományos-fantasz­tikus filmben. S a gyakorlatias gondolkodásmód bizonyítéka a végállomás, amelyet ugyancsak szelíd büszkeséggel mutattak meg: az egyszerűen, mégis kellő méltósággal berendezett ravatalo­zó. A férőhelyek igazságos elosztá­sa már megkezdődött, de a dolog korántsem egyszerű. Többszörös a túljelentkezés. Érthetően. Szin­te mellékesen jegyzik meg, hogy egy-egy szakképzett ápolóra leg­feljebb, ha két, vagy három lakó juthat. Mindezzel együtt az előre­látásnak ez a foka helyenként már rokon valamiféle morbiditás­­sall, még akkor is, ha informá­torunk, az igazgatónő mondatai mély humanizmus és szakértelem hatja át. Végül is jólesire kilépni a sza­bad levegőre, annál is inkább, mert izgalmasnak ígérkező láto­gatásra készülünk. Utunk a városi könyvtárba vezet Kísérőnk Mar­­jaana Karjalainen ,az igazgató­nő, „a magyar kapcsolat” szerel­mese. Többször járt nálunk, s beszámolójából az tűnik ki, hogy alighanem jobban ismeri Polt­, testvérvárosát Egert, mint jó né­­­hány honfitársunk. Az ő szeretete és aktivitása nél­kül aligha jöhetett volna létre a könyvtáron belül a magyar iro­dalmi központ Klasszikusaink művei éppen úgy ott találhatóak a polcokon, mint a kortárs iro­dalom legjobbjai, s a lemezek közt tallózva hasonló tapasztala­tokat szerezhetünk. A FINNORSZÁGI MOZAIK­­DARABKÁK közül, önkényesen válogatva, ilyesféle a kép, amit magunkkal hoztunk Finnország­ból. S némi irigységet a zárkó­zottságukról híres finnek nyi­tottsága láttán. Mintha idejeko­rán felismerték volna, hogy a fel­zárkózásnak ez az egyik legfon­tosabb záloga. Thurzó Tibor ről Szerda, 1988. június 1. Befejeződött Belgrádban a jugoszláv pártértekezlet Belgrádból jelenti az MTI. A JKSZ országos értekezletén Ivan I Brigics, a KB Elnökség tagja is­mertette a három munkacsoport állásfoglalását a konferenciának a Központi Bizottság által előter­jesztett, 36 oldalas határozat­­tervezetéről. Hangoztatta, hogy a küldöttek egyöntetűen állást fog­laltak Jugoszlávia szocialista, fö­deratív államiságának erősítése, a gyökeres gazdasági reform vég­rehajtása, a piaci törvényszerűsé­gek érvényesítése, a politikai in­tézményrendszer átalakítása, kor­szerűsítése, az önigazgatási érde­kek pluralizmusa, a politikai élet demokratizálása, a parlament sze­repének növelése, a közvetlen, titkos választások, a többes jelö­lés a szocialista törvényesség szi­lárdítása, a szocialista társadalmi tulajdon fokozott védelme, és a JKSZ eszmei-politikai vezető sze­repének, egységének biztosítása mellett Hangsúlyozták,­hogy de­mokratizálni kell a káderpoliti­kát meg kell fiatalítani a párt vezető testületeit. Élesen bírálták a JKSZ KB és Elnökségének mun­káját, s javasolják, hogy a Köz­ponti Bizottság legközelebbi ülé­sén bírálóan elemezze saját, va­lamint Elnökségének tevékenysé­gét vizsgálja meg az Elnökségben személyi cserék végrehajtását, s a jövőben a vezető tisztségvise­lők megválasztásánál több jelöl­tet­­állítson. Az értekezlet javasolja, hogy a Központi Bizottság ez év végén összegezte az országos konferen­cia állásfoglalásainak gyakorla­ti megvalósításában elért ered­ményeket, s ha úgy véli, hogy azok nem kielégítők, akkor ves­se fel tisztségviselőinek felelőssé­gét. Ivan Brigics rámutatott, hogy a küldöttek egyöntetűen elutasí­tották a többpártrendszer beveze­tését és elítélték a jugoszláv nép­hadsereg ellen az utóbbi időben gyakori támadásokat. A konferencián Bosko Krunics mondott rövid zárszót. Az érte­kezlet röviddel este 9 óra után befejezte munkáját. Az el nem­ kötelezett külügyminiszterek befejezték havannai tanácskozásukat Havannáiból jelenti az MTI. Az el nem kötelezett országok állás­pontja szerint továbbra sem szűnt meg teljesen egy nukleáris hábo­rú veszélye, s emiatt olyan új ala­pokon nyugvó nemzetközi kap­csolatokra van szükség, amelyek minden szempontból figyelembe veszik az ENSZ Alapokmányának céljait és elveit, és nem adnak teret az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal történő fenyegetés­nek. Ezt tartalmazza a mozgalom leszerelési kérdések megvitatásá­ra összehívott havannai külügy­miniszteri találkozója végén ked­den elfogadott zárónyilatkozat. A mintegy száz küldöttség­­— ezek közül negyvenet külügymi­niszter vezetett — úgy véleke­dett, hogy a szovjet—amerikai párbeszéd enyhülést hozott a vi­lágpolitikában, miközben a re­gionális problémák súlyos fe­szültségforrást jelentenek nap­jainkban is. A küldöttek támogat­ták atomfegyvermentes övezetek létrehozását a világon, és elítélték az Egyesült Államok növekvő­­ka­tonai­­ beavatkozását Közép-Ame­­rikában. Rabin palesztinokkal tárgyalt Jichak Rabin izraeli had­ügyminiszter hétfőn Tel-Aviv­­ban megbeszélést folytatott négy — Jordániához közelálló — palesztin személyiséggel. A delegáció tagjai között­­volt egy kelet-jeruzsálemi újság­ tu­lajdonosa és Betlehem város pol­gármester-helyettes is — jelenti a Reuter. A találkozón a palesztinok kér­ték a minisztert, hogy Izrael eny­hítsen a ciszjordániai és gázai övezetben folytatott elnyomó po­litikáján, a hatóságok engedjék szabadon a letartóztatottakat és ne akadályozzák a bezárt boltok kinyitását. A palesztinok sürget­ték az Izrael és a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet (PFSZ) kö­zötti tárgyalásokat, ám ezt pa­lesztin források szerint Rabin el­utasította. Egy héten belül egyébként az izraeli hadügyminiszter immár másodszor találkozott palesztin személyekkel: a múlt hét csütör­tökén Rabin négy nabluszi ve­zetőt fogadott. A hírügynökségek ennek kapcsán megállapítják, hogy a megszállt területeken ki­robbant megmozdulások kezdete óta ez volt az első ilyen jellegű találkozó. Egy izraeli tisztviselő elmondta azt is, hogy a megbe­széléseket Rabin kezdeményezte. Kairóból jelenti az MTI. A Pa­lesztinai Felszabadítási Szervezet nemzetközi emberi jogi és huma­nitárius szervezetekhez fordult, hogy mielőbb indítsanak nemzet­közi vizsgálatot a megszállt terü­letek lakosságával, az elfogott pa­lesztinokkal szemben alkalmazott izraeli bánásmód miatt. A PFSZ tuniszi központja szerint decem­ber óta 20 ezer palesztint börtö­­nöztek be. Különösen nehéz kö­rülmények között él a dél-izraeli Negev sivatagban létrehozott bör­töntáborok 3000 lakója, akiknek a FIFSZ információi szerint súlyos testi és lelki bántalmazásokat kell elviselniük. A külpolitika hírei­ ­ (Ulánbátor, TASZSZ), Kö­zös közlemény nyilvánosságra ho­zatalával fejeződtek be kedden a tárgyalások Milos Jakes, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja KB főtitkára és Dzsambin Batmönd, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke között. Ja­kes elutazott Mongóliából.­­ (Szófia, MTI) A helsinki zá­róokmányt aláíró országok kö­zül 14 parlamentjének képvise­lői — közöttük Barcs Sándor, a magyar országgyűlés IPU-cso­­portjának elnöke és Szentágothay János képviselő — vesznek részt Szófiában a kedden kezdődött in­terparlamentáris találkozón. 0 (Stockholm, DPA) Hivatalos látogatásra a svéd fővárosba ér­kezett kedden Richard von Wei­zsäcker, az NSZK szövetségi el­nöke. Az államfőt négynapos út­jára elkísérte Hans-Dietrich Gen­scher külügyminiszter. 0 (New York, Reuter) Takesi­­ta Noboru japán kormányfő tíz­napos körutazásának első állomá­sára hétfőn New Yorkba érke­zett. 0 (Berlin, MTI) Constantin Dascalescu román miniszterelnök kedden befejezte kétnapos ber­lini látogatását. 0 (Dzsidda, AP) Jasszer Ara­fat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságá­nak elnöke kedden a szaúd-ará­­biai Dzsiddába érkezett, és­­meg­beszélést folytatott Fahd király­­lyal.­­ (Berlin, MTI) Horst Seefeldt nyugatnémet szociáldemokrata képviselő, az Európai Parlament alelnöke látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. Parlamenti elnökségi tag első íz­ben folytatott megbeszéléseket az NDK-ban. 0 (Új-Delhi, AP) Kétnapos hi­vatalos látogatásra kedden Új- Delhibe érkezett Abdul Szattar, a pakisztáni külügyminiszter el­ső helyettese. 0 (Athén, Tanjug) Mintegy ötszáz görög dipolmata kezdett otthon és külföldön, négynapos sztrájkot. Munkabeszüntetésük­kel anyagi helyzetük javulását szeretnék elérni.­­ (Róma, MTI) Jaromir Obzi­­na csehszlovák miniszterelnök­helyettes kedden Rómában meg­beszéléseket folytatott Giulio Andreotti olasz külügyminiszter­rel.­­ (Róma, MTI) Mahmud Mesztiri tunéziai külügyminisz­ter kedden rövid látogatásra Ró­mába érkezett, ahol a közel-ke­leti helyzet rendezésének lehető­ségeiről tárgyalt olasz kollégájá­val, Giulio Andreottival.

Next