Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-09 / 7. szám

FOLYÓIRATSZEMLE Istrati esete címmel Dobossy László szól a Nagyvilág új, ja­nuári számában arról a franciául megjelent kötetről, amely Panait Istrati román író 187 Romain Holland­hoz írt levelét és Rolland 95 da­rab Istratihoz intézett levelét tartalmazza. Dobossy felveti mi­g az, ami e hat évtized — „és mi­lyen hat évtized!” — előtt írt le­veledből ma is érdekes. Távolról­ sem az,­­hogy a hányatott sorsú, s már gyermekségében apát vesz­tett Istrati a „beérkezett” Rol­land-ban mintegy „új és igazi” apját fedezi fel. És az sem, hogy Rolland a 20-as évek elején, „a gyakorta botladozó francia szö­vegű” leveleket író Istratiban „megérzi a született elbeszélőt, egy sajátos világ művészi meg­jelenítőjét”. Roland többeket is „felfedezett” és segített ahhoz, hogy kibontakoztassák írói tehet­ségüket. Fontosabb az, hogy 1927- ben — „a cselekvéstől, vagy in­kább személyes jelenléttől húzó­dó Rolland képviseletében” — Panait Istrati meghívást kap a Szovjetunióba. És a „balkáni Gorkij” — ahogy Rolland elne­vezte a Kyra Kyralina (nem utol­sósorban az δ segítségével) hí­ressé vált szerzőjét — több hó­napig járja, Ni­kosz Kazantszakisz társaságában a Szovjetuniót. A román író „a változás élményét kívánja megragadni és rögzíteni, mert úgy véli, hogy a valóság szükségképp más,, mint akár a leggondosabb propagandaszervek­től terjesztett képek és leírások."* Tapasztalatairól lelkes levelek­ben számol be Hollandnak, és „nincs rá ok, hogy e hiteles hely­­zetrajzot ne tekintsük az 1927— 28-as szovjet valóság egyik arca­ ■ látnak.” Ugyanakkor 1929 elején Istrati — „aki alig néhány hónapja még azt tervezte, hogy a Szovjetunióba telepszik le” — arról értesíti mes­terét, hogy visszatér Franciaor­szágba. Ahol is hamarosan füze­tet jelentet meg arról hogy sze­rinte „kisiklott a forradalom.” A kötetben a 221-edik levéllel kezdődik a dráma: két felfogás, két szemlélet összeütközése. Rol­land mindenképpen arra akarja rábeszélni Istratit, hogy álljon el tervétől, mert a könyv, amelynek megírására készül, akarva-aka­ratlan azok mesterkedését támo­gatja, akik „nemcsak a Szovjet­uniónak, hanem a forradalom­nak, s nem csupán a forradalom­nak, hanem az emberi haladás­nak a gáncsvetőd.” Istrati azon­ban azt válaszolja mesterének, hogy neki, a proletári­rodalom elkötelezettjének „joga is, meg kötelessége is a szocialista er­kölcs védelme.” És amikor egy leningrádi munkáscsaládról kí­ván írni, akiket a helyi ingatlan­kezelő vállalat,” meg a tanácsi szervek részéről súlyos sérelem ért, „az igazságkereső író” szere­pét vállalja. Rolland arra figyel­meztette tanítványát, hogy „a legegyetemesebb forradalmak is előbb változtatták meg a világ­­ arculatát, meg a társadalom szer­kezetét, mint a világátalakító események kortársaiként élt em­berek szokásait, erkölcseit”. Te­hát, ha leírja azt, ami azzal a bi­zonyos leningrádi Ruszalkov csa­láddal történt, a Nyugaton amúgy is gyanakvással fogadott szovjet rendszer bírálójává lesz. *írók sorsa Nagyvilág, Kortárs A „lobbanékony, lázadó” Istrati — aki ekkor negyvenöt éves — az igazság és erkölcs azonnali érvényesülését követelte és vé­gül’ is ’megírta kis könyvét, amellyel egyszeriben „kiesett” a szocialista irodalomból, amelynek fiatal kora óta híve volt. Viszont a hatvanhárom esztendős Rolland — aki „olyan távlatokban gon­n­dolkodik, ahol minden viszonyla­gos” — mint a Szovjetunió barát­ f­­a élt egészen haláláig. ,. most, annyi keserves évtized múltán — írja Dobossy — töprengve tesz­­szük föl a kérdést, kiknek volt akkor igazuk?” Az Istrati típusú „zabolátlan lázadók”-nak — akik­nek beállítottsága sok minden­ben hasonlított a szintén prolem­társorsból jött Kassák Lajoséhoz — vagy „a Rolland típusú, lehig­gadt humanista megalkuvók­nak-e?” Ma Istratiéknak van igazuk, de 1929-ben — hangsú­lyozza Dobossy — „bízvást mond­­hatóan Rolland-nak és követői­nek kell igazat adnunk.” Ahogy „egyébként annak idején való­ban nekik adtunk igazat nemcsak Istratival, hanem mindazokkal szemben, akik a Szovjetunióból érkező Hieb-hírek hallatán — sanda szándékkal — a szocializ­mus bukását prófétáltá­k.” Az utókor kegyetlen és szeszélyes. Ma Istrati sokfelé népszerű lett, Rolland nemzetközi tekintélye viszont megcsappant. Ugyanak­kor tény, hogy Rolland nélkül „Istrati sosem lett volna' azzá,' ami lett,' ahogyan­ ezt mega is mifiden 'alkalommal,D­e mindenki­nél ékesebben vallotta.” Egy más típusú magyar költő­ről, pontosabban: annak utolsó évtizedeiről szól Lator László a Kortárs januári számában. Az­­ Egy magánzó a Krisztinaváros-­­­ban című írás „hőse”, Kálnoky László, aki majdnem harminc évig a Mészáros utcában lakott, sokáig az édesanyjával. „A Mészáros ut­cai ház, ha kívülről nézte az etil­ben, kényelmes, tágas polgári la­kást sejtetett.” Kálnoky külső megjelenéséből is rendezett,s kel­lemes otthonra következtetett az­­ ember. Többek mellett Lator is,­­ aki — még mint ifjú albérlő — megismerte. Ugyanakkor , a lakás mégsem volt olyan, ahogy azt — az ötvenes évek elején Kálnoky ismerősei elképzelték. „Nemhogy derűt, de igazi kényelmet sem ta­lált benne az ember.” A nagy, kopottas előszoba — „amelyből nemcsak Kálnokyék és a társbér­lőék (a társbérlői viszony Laci anyjának halála és 1971-ben kö­tött házassága után annyira megromlott, hogy minden áldoza­tot vállalva, el kellett költözniük) lakása nyílt, hanem a természe­tesen közös fürdőszoba és vécé is”, — előlegezte a lakás nyo­masztó hangulatát. Még a­­vala­mikor hihetőleg drágán vett, masszív bútorok sem tűntek az egyébként tágas, régimódi szobá­ban a helyükön. A legfeltűnőbb „darab” egy kredenc volt, amely több — magas rendű — „vallo­más”-ra ihlette Kálnokyt. Ami­kor a­­költő megnősült, Sugár Gyula, a kitűnő festő, nászaján­dékul, egy képet festett Kálno­­kyról, amit nem lehetett könnyű elkészíteni. Hiszen ,’,Laci arca tu­lajdonképpen vonástalan volt, párnás-hullámos síkjai egyszerre fejeztek ki képés-kaján huncut­ságot és gyerekes sértődöttséget.” Ugyanakkor a költő — minden „gyerekes” vonása ellenére — az egyetlen volt, aki bármikor térd­re tudta kényszeríteni a kiadókat „megfellebbezhetetlen okadatolá­­sai”-val. (Kitűnő jogász is volt, aki a képtelen humor kikeveré­sében is komoly hasznát vette a „­körülményes papírnyelv" alapos ismeretének.) Kálnokynak — így emlékezik rá fiatalabb költőtársa — félelmetes memóriája volt: „a részletek egy mezejének váratlanul hatásos kinagyítása lényegi vonása lírájának, vers­­­építő technikájának is.” És mert hosszú évekig csak műfordító le­hetett, már megjelent több fon­tos verse, amikor egy folyóirat szerkesztője még mindig „m­űfor­­dító-költő"-nek nevezte. De több jelentős műfordítása — többek mellett a Faust második részéé, vagy Cocteau és Montale versei­nek átültetése — feltétlenül hoz­zátartoznak Kálnoky életművé­hez. Lator megjegyzi még, hogy bármilyen rideg volt is a Mészá­ros utcai szoba, ahol a költő több mint harminc évig élt, az „ellen­állhatatlan, sötét humorral oda­helyezett" bútorokban jelen volt valami „megnevezhetetlen, démo­ni erő" is. És ilyen volt Kálnoky költészete is. „Az éber tudattal megformált, mértaniad pontos, klasszikusan áttetsző versfelszín alatt a lélek pincéinek sötét, alaktalan szörnyei laktak.” A. G. ..............._________________________________ 1 ■'^rX.--.'·--···.·.. V . · 'λ.Λ '/v.'.. . ·.;·.· b' ' * - - V O’' ■ r-*K * ·s - Megyik János rajsa A színházak heti műsora Operah­áz: K: Tűzmadár — Koncert­­műsor — Le Sacre du Printemps (Nádasdy béri. 3. ea., 7) — Sze: Trisztán és Izolda (Bérletszünet, du. 5) — Cs: Boleyn Anna (Fodor J. béri. 3. ea., 7) — P: Változatok egy gyermekdalra — Adagio Hammerkla­vier — Szimfónia D-dúrban (K. béri. 3. ea., 7)­­— Szó: A Csengő — Gianni Schlecht (N. béri. 4. ea., 7) — v: Bohémélet (Bérletszünet, 7)— Erkel Színház: K. P: Rómeó és Jú­lia (Bérletszünet, P. 4. béri. 4. ea., 7) — Szó: Don Pasquale (Főisk. béri. XL sor. 3. ea., 7) — Cs: Aida (8. béri. 4. ea., 7) — Szó: Háry János (Bérletszünet, du. 6) — V: A diótörő (Hj. béri. V. sor. 2. ea., de. il) Nemzeti Színház: H: Bánk bán (7) — K: Énekes madár (7) — szó: Doktor Zsivago (7) — Cs: A velencei kal­már (7) — P: Jövő H: Megmaradni (7) — Szó: V: Az ember tragédiája (7, V. de. il) Várszínház: H: Galilei (7) — K: Lettice és Lotte (7) — Szó: Lélek­búvár (7) — Cs: Tartuffe (7) — P:­­Jövő H: Csíksomlyói passió (7) ·— Szó: Romanov és Júlia (7) — V: Já­nos király (7) — a kamarateremben: V: Barátaim! Kannibálok! (fél 8) — Jövő H: Tas­so (fél 8) Katona József Színház: H: Cs: Bu­dapest — Orfeum (7) — K: Az apa (7) — Szó: Három lány, kékben (7) — P: Galócza (7) — Szó, V: Jövő H: A mizantróp (7) Madách Színház: K: Szó, V: Téve­dések vígjátéka (7, V: de­­ll) — szó, Cs, P, V: Az ördög (7) — Jövő H: Macskák (8) Madách Kamara: H, V: Szénaláz (7, V: du. fél 3) — K: Az érseki pa­lota ... (7) — Szó, Jövő H: A hattyú (7) — Cs, P, V: Páratlan páros (7) — Szó: Édes fiaim (7) — cs, p, Szó: Életem bére (éjjel fél 11) Vígszínház: H: Az ügynök halála (7) — K: Sze, Cs, Jövő H: A nyomo­rultak (7) — P: Dsókos asszony (7) — Szó: A padlás (Várkonyi béri. 2. ea., 7) — V: A nadrág (du. fél 3), Éj­jeli menedékhely (fél 8) Pesti Színház: H: Edith és Marlene (7) — K: Caligula (X. bér. 1. ea.,­ 7) — Szó: Jövő H: Különóra — Kopasz énekesnő (7) — Cs: Arzén ,és leven­dula (7) — P: Fekvőtámasz (7) — Szó, V: Viktor... (7, V: VH. bérl. 1- ea.; fél 8) — V: Vizsgák és fegyel­mik­­(du. fél 3) Fővárosi Operettszínház: K: Sze: Csárdáskirálynő (7) — Cs, P: A víg özvegy (7) — Szó: Szép primadonna (du. fél 3) — Szó, V: Hegedűs a ház­tetőn (Rájkay béri. 2. ea., V: Upor béri. 2. ea., 7) — V: Robin Hood (de. fél ) Thália Színház: H: Lóvá tett lova­gok (7) — K: Jövő H: Doktor úr (7) — Szó: Antigoné — Gazdagság (7) — Cs: Csak egy tánc volt (7) — P: Gömböc úr (7) — Szó, V: Egy ko­misz kölök naplója (bemutató ?, V: du. 5.) Thália Stúdió: K: Jövő H: Kapj el!, (az 1988. dec. 7.-i jegyek érv.J, Jövő­ H: az 1988. dec. 13-i jegyek érv.! — fél 8) — Cs: Lelkikónika (fél 8) — P: Mese­habbal (fél 8) — V: Velem mindig történik valami (de­­ll és du. fél 3) Játékszín: Szó, Szó: Hyppolit, a la­káj (7, Szék, du. fél 3) — Cs: Rek­viem egy­­hadseregért —: Emlékműsor (7) — Szó, Jövő H: Himnusz (nyilv. főpróba, de. ll, Jövő H: bemutató 7) — Szó: Majális (0). —. V: Szépek szépe (de. 11), Villa Negra (du. 3 és 7) József­­Attila Színház: H: Jövő H: Szerelmeim (7, H: A/3. bér).­ — K: Az oroszlán télen (7) — Sze, Cs, P: Me and mny girl (7) — Szó: A kis herceg (de: fél 11), .Bolond vasárnap (7) — a Stúdiószínpadon: szó: Álmod­tam egy várost (bemutató, fél 8).— Jövő : H: Szerelmi gyászmise (fél 8) Mikroszkóp Színpad: H: Ráskay­­nap — K: Sze, Cs, P: Banyatanya (de. fél 10) — K, Sze, cs. Szó, v: Felettünk a béka (fél 8) — P: Lépj be a S. A. S.-ba! (fél 8) — Jövő H: Az állam is felkopik... (fél 8) Vidám Színpad: H, Sze, P, Jövő H: Szexbogyó Q) — K, V: Van, aki for­rón szereti (7, V: du. fél 13) — Cs, V: Hol a határ? (7) — Szó: Az ördög nem alszik (7) — a Kisszínházban: H: Anna csak egy van! (fél 8) — K, Cs: Good-bye, Charlie! (fél 8) — P: Jövő H: Ön is lehet gyilkos! (fél 8, P: sajtóbemu­tató) Radnóti Miklós Színház: H: Szó, V: A hetvenkedő katona (7; V: du. 3) — K: Johanna (7) — Szó: Július Caesar (7) — Cs: Amit szívedbe rejtesz (7) — P: Úri divat (7) — V: Szerelem bolondja (8) — Jövő H: Andrássy út 60. (7) Arany János Színház — a Pataky­­ Műv. Központban: H: Cs: Emil és a detektívek (du. 3) — K: Pacsuli palota (du. 3) — Sze, P: Csin­csau csodája (du. 3) S - a József Attila Műv. Központban: K: Csizmás kandúr (du. 3) — cs: Az ördög három ... (du. 3) — a József Attila Színházban: V: Oliver! (de. fél 11 és du. 3) Józsefvárosi Színház: H: Háry Já­nos (du. 9) — K: Egerek és emberek (7) — Cs: Erkölcsös szerelem (7) — P: Én és a kisöcsém (7) — Szó: Cik­lámen (7) — V: Csipkerózsika (de. fél 11­ és du. fél 3) — Jövő H: Egy bolond (7) — az Asbóth utcai Kisszínpadon: K: Az ennivaló nagynéni (7) — Cs: Jövő H: Földi királyság (7) — Reflektor Színpad:. Szó: Tigris­ιλιι­­(8) — V: Vaklárma? (du. 4) Karinthy színház: P: Egerek és em­berek (7) — V: Az egérfogó (7) Pinceszínház: H: A dolgok menete (7) — P: A színház baráti körének találkozója — Babona bál (7) — V: Kötélen a Niagara fölött (7) — Jövő H: A szegény kisgyermek panaszai (7)Állami Bábszínház — a Jókai té­ren: K, Sze, Cs, P: Hollókirály (de. 10) — Szó, V: János vitéz (du. fél 3 és fél 8, V: de. fél 10 és fél 13) — a Népköztársaság útján: szó, Cs, p, Szo, V: Gulliver az óriások földjén (du. 3, Szó, V: de­­ll és du. 4) — Jövő H: A vihar (felnőtt ea., fél D Gutenberg Műv. Otthon: Szó, V: A fekete cilinder (a Napsugár Gyer­mekszínpad előadása — Szó: Pajtás béri. 3. ea., du. 2, V: de. fél 11) — V: Bohóc-randevú — gyermekműsor a Napsugár Gyermekszínpadon (du. 2) Ódry Színpad: Szó: Színház (du. fél 3) — V: Kurázsi mama (du. 3) Bartók Emlékház: Cs: A Kodály­­vonósnégyes estje (7) Budapest Kongresszusi Központ: V: Caola Vívó Kupa (du. 3) — Jövő H: A Magyar Rádió könnyűzenei díja: az Epterton-díj átadása (8) Pesti Vigadó hangversenyterem: H·: A Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye (fél 8) — Szó: Erdélyi Csaba brácsaművész (USA) hang­versenye (fél 8) — Sze: Webern· Stravinsky—Barnok-est (fél 8, a Bp-­ Fesztiválzenekar Kamaraegyüttesei Π. bér­. á.) — Jövő H: A Salieri Kamarazenekar hangversenye (fél 8) — a kamarateremben: H: Veronica szobája (7) — K: Furcsa pár (7) — Szó: Hazudni boldog hitvest (7) — Cs. Szó: New York körbe-körbe (7) — P: Fehér éjszakák (7) — V: Libi­kóka (7) Zeneakadémia: H: A Kodály-vonós­négyes hangversenye (Karácsonyi kamarabérlet 1., fél 8) — Sze: A Győ­ri Filharmonikus­­Zenekar hangverse­nye (Versenyművek szoc. brigádok­nak, B/L, fél 8) — P. V: A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zene­karának hangversenye (MRT—ifj. bérl. 2. fél 8. — V: MRT-matiné 2. de­­ll) — Szp. V: A Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye (fél 8, Szó: Liszt F. Kamarazenekar ,1.) — Jövő H: Kovács Dénes hegedűestje (Kovács Dénes/2., fél 8)­­Fővárosi Nagycirkusz: Szó, Cs, P, Szó, V: Cirkuszkarnevál (du. 3, Sze, P, Szó: este 7 is, Szó, V: de. io is!) Szereposztás és rövid tartalom, a Pesti Műsorban található! Magyar Nemzet A Hadtörténeti Museum jubileumi tárlata „A magyar nemzeti történet és művelődés szempontjából nagy jelentőségűek az ezred-, stb ha­di múzeumok is. Ahol ilyen mú­zeum már volna, tovább kell fej­lesztenünk, ha pedig nincs, meg kell azt alkotnunk. E múzeumok­­ban egyenlő szeretettel kell gyűj­tenünk úgy a múlt, mint a világ­háborús jelen idők emléktárgyait. Gyűjtés tárgyait alkothatják a következők: Eseményekről, lak­tanyákról, elhelyezésekről, beren­dezésekről, személyekről megörö­kített festmények, rajzok, képek, fényképek, szobrok, stb. továbbá diplomák, zászlók, fegyverek, fel­­szerelési tárgyak. Az újabb kor­nak, a világháborús gyűjtemé­nyeknek becses darabjait alkot­ják még a tisztikar és a legény­ség háborús viszontagságait meg­örökítő muzeális iratok, rajzok, a kitüntetett és hősi halált halt ma­gyar vitézeinknek képei, művé­szi alkotások, érmék, az idegen és a saját népéletnek különleges emléktárgyai stb . Hét évtizeddel ezelőtt, 1918. november 20-án jelent meg a Had­történeti Múzeum elődjét élet­­rehívó felhívás, melyből az előb­­bi részlet származik. A gyökerek természetesen jóval régebbre visszanyúlnak, az évfordulók al­kalmából közreadott szép füzet­ben Hetés Tibor ezredes, mú­zeumigazgató foglalja össze a ha­dimúzeum előtörténetét és vi­szontagságos históriáját Hetven éve gyűjti az intézmény a hazai és a nemzetközi hadtörténelem tárgyi emlékeit dokumentumait. E két évtized alatt, gyakorta mos­toha körülmények, háborús pusz­títás ellenére, sok és sokfajta ér­tékes tárgy került a gyűjtemé­nyekbe. Különösen megélénkült az állománygyarapítás a legutób­bi esztendőkben, erről a Ma­gyar Nemzet is több ízben be­számolt . A szerzemények között akad­nak olyanok is, amelyeket még soha vagy csak igen régen látha­tott a nagyközönség. Ezért volt különösen eredeti ötlet egy „szer­zeményközpontú” időszaki tárlat­tal megünnepelni az intézmény születésnapját. A dr. Makai Ág­nes rendezte jubileumi kiállítás évtizedről évtizedre, vagyis a múzeumba kerülés időrendjében mutat be tömérdek ritkaságot Felsorolni is nehéz, hányféle tárgy, nyomtatvány, kép, szobor, miegymás sorakozik egymás mel­lett az időszaki tárlatnak helyet adó néhány teremben. Akadnak közöttük jelvények, egyenruhák, Ferenc József legfelsőbb hadúr tábori étkészlete, hallatlanul ér­dekes­ (és ritka) első világháborús plakátok és más különleges nyom­tatványok, harctéri levelezőlapok, modellek, zászlók, igen gazdag érem- és kitüntetésanyag, aztán valódi és díszfegyverek, kardok, szablyák, faragott lőportartó sza­ruk, csappantyús puskák, kovás pisztolyok, kutyagázálarc (0. A folyosón festmények, a múzeum rendkívül értékes képtárának legújabb darabjai. Szép emléket állított a hadi­múzeum saját jubileumának. A gazdagodó, teljesedő anyag új­­szerzeményei bizonyítják, hogy mind többen ismerik föl, hogy a hadtörténet tárgyi és írásos em­lékei a hadimúzeumban (és a Hadtörténeti Intézet egyéb gyűj­teményeiben) vannak a legjobb helyen, ahol nemcsak őrzik, ha­nem karbantartják, kutatják is őket. Ez utóbbival, az alapos, tu­dományos vizsgálódással pedig a történelmi tisztánlátáshoz, a nem­zeti önismerethez járul hozzá mindenki, aki hozzáférhetővé te­szi a birtokéban levő történelmi­­hadtörténeti emléktárgyat. (1.) Hétfő, 1989. január 9. Vendégénekesek PURCELL DIDO ÉS AENEA­­SA budapesti előadásának neves vendége volt két alkalommal: Hamari Júlia énekelte a tragi­kus sorsú pun királynő szerepét, december 14-én és Ιβ-áig Ez a recenzió a 16-i előadásról ké­szült. Elég ritkaság, hogy ven­dégművészek barokk operában lépjenek fel nálunk. Hamari Jú­lia azonban hangversenyénekes­ként nagyon járatos a rég zené­ben is, így természetes, hogy mi­vel Budapesten játsszák a Didó és Aeneast, szeretett volna be­mutatkozni az egyik legszebb mezzoszoprán szerepben, a Di­dóéban is a hazai közönség előtt. Áldozattól sem riadt vissza az ügy érdekében, miután erre a két alkalomra magyar szöveggel tanulta meg a szólamot. Csodálatos Didó Hamari Júlia. A hangja terjedelmével, karak­terével tökéletesen egybevág a szerep. Didónak nem sok dolga van ebben az operában, mindös­­­sze két ária és még némi recita­tive az énekelnivalója, rövid az idő, amíg hallani lehet Hama­­rit, de éneklése, meg a puszta je­lenléte is az igaz művészet ritka ajándékával lepi meg a jelenle­vőket Elsősorban dallamformá­­lásának különleges kvalitásával hívja fel magára a figyelmet. Gyönyörű legatókat, hosszú frá­zisokat énekel egy levegőre, a zene lírai és drámai elemeit egy­aránt maximális expresszivitás­sal juttatja érvényre. Didó bú­csúja megrendítő élmény az ő tolmácsolásában. Alakítása ki­magaslott a hazai partnereié kö­zül. A fiatal Déri András vezényel­te az előadást Felfogását kicsit túlstilizáltnak éreztem. Szép, kul-, túráit, de érezhetően visszafogott hangzásra törekszik, és hajlamos arra, hogy homogenizálja, össze­mossa a különböző zeneszámok karaktereit Ezáltal elsikkadt pél­dául a boszorkányjelenetek fe­szült drámaisága. A plakát december 21-re a Ber­lini Staatsoper neves szólistájá­nak, Siegfried Vogelnak a ven­dégfellépését hirdette meg, A nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachsában. A szerencsétlen elő­jelek jegyében induló este prog­ramja a Beckmessert alakító éne­kes betegsége miatt megválto­zott. A bolygó hollandit tűzték műsorra, Siegfried Vogellel Da­­land szerepében. Az előadás fur­csaságát fokozta, hogy — az öt és fél órás Mesterdalnokok hosz­­szához alkalmazott — ötórás kez­dést már nem lehetett megvál­toztatni, így a normális méretű hollandi­ előadást is ötkor indí­tották. Mint utólag­ kiderült, bi­zonyos plusz időre mégiscsak szükség volt a produkció lebec­ nyomásához: az történt ugyanis, hogy technikai hiba folytán az első felvonásban nem jelent meg a színen a hollandi hajója, a füg­gönyt le kellett ereszteni, és az előadást csak jó húsz perc múl­va tudták folytatni. Az eset is­mét azt bizonyítja, hogy a szín­ház négy éve felújított technikai berendezése még most sem üzem­biztos. TALÁN MÉG MEG LEHETETT, VOLNA menteni a helyzetet, ha az ügyelőnek több a lélekjelenlé­te, és beküldi a hollandit a szín­padra hajó nélkül is, de ez nem történt meg. Wagner eredeti el­képzelése szerint az egész dara­bot egyben kellett volna­ leját­szani, ám arra, ami ezen az es­tén lezajlott, hogy a három fel­vonást négy részben hozzák szín­re, a zeneszerző bizonyára legli­dércesebb álmaiban sem mert volna gondolni. Ami a vendéget illeti: Siegfried Vogel kitűnő Daland volt. A hangja jellegzetesen német basz­­szus, sötét színű, erőteljes, mely — ha a drámai kifejezés szolgá­latában áll — durva is tud lenni. Wagner-szerepekre különösen al­kalmasnak látszik, szívesen meg­hallgatnám őt mint Hundingot, vagy Hagent is. Daland alakítása ugyanakkor rávilágított arra, honnan vette Wagner ezt a figu­rát. Sajnos, Magyarországon nem játsszák Iconizing operáit, pedig Daland előképeit az ő dal­játékai­nak buff­óbasszus hőseiben, a Cár és ács van Bettjében, a Vad­orzó Baculusában, A fegyverko­vács Stadingerében kell keresni. Erre Vogel játékos szerepformá­lása döbbentett rá, amely szem­beállítva a hollandi tragikus alakjával, különösen érdekesen hatott. Partnerei egy kivételével a nem­rég lezajlott premier szereplői, Misura Zsuzsa, Hormai József, Gerde­sits Ferenc és Jász Klári voltak. Németh Józsefet viszont most hallottam először hollan­diként Fényes hősbariton hang­ja szinte predesztinálja erre a szólamra, a drámai kifejezés szempontjában sem lehet rá sem­mi panasz. Annál jobbul zavar­tak viszont intonációs bizonyta­lanságai, különösen a második felvonásbeli hollandia Senta ket­tős elején, ahol kíséret nélkül kezdi az éneklést, majd, amikor a zenekar is bekapcsolódik, ak­­kor a találkozás kínos disztoná­­lást eredményez. Budai Lívia, aki a hetvenes évek elején volt az Operaház tagja, majd külföldön folytatta pályafutását, december 29-én vendégként lépett fel az Erkel Színház Trubadúr előadásán, Azucena szerepében. A magyar mezzoszoprán szép karriert fu­tott be, a nagy nyugat-európai és amerikai operaházak színlap­jain egyaránt gyakran szerepel a neve. Erősen megváltozott a hang­ja, amióta — több mint tíz évvel ezelőtt — utoljára hallottam, sö­­tétebb, súlyosabb lett. Megnőtt a vivőereje is, betölti az Erkel Színházat, és győzi a versenyt a □agy zenekari tuttikkal is. IGEN NAGY ERÉNYE előadá­sának, hogy színes, széles dina­mikai skálán játszik, és a külön­böző hangszíneket is kiaknázza a drámai szituációk érzékeltetésé­re. Színészi játéka átélt, és meg­látszik alakításán, hogy kiváló rendezőkkel dolgozott együtt. A közönség nagy ovációval fogad­ta az énekesnő produkcióját. A vendég egy erősen közepes, olasz nyelvű előadás keretében lépett fel Budapesten, Karizs Béla meg­betegedése miatt Prágából hoztak Manricót, Miroslav Svejda sze­mélyében. Svejda a cseh énekis­kola tipikus képviselője, ez a faj­ta hangképzés inkább a német re­pertoár megszólaltatására teszi alkalmassá neveltjeit, mint az olaszéra. Vendégünknek sem volt eléggé fényes a hangja ehhez a pompás hőstenor szólamhoz. Ezen felül bizonyos fajta félénk­ség is tapasztalható volt játéká­ban. Érezhetően nem is nagyon tudta megnyerni a publikum ro­­konszenvét, egészen a Strettáig, amikor is két kitűnő magas cé­­vel sikerült megfordítania a han­gulatot. Misura Zsuzsa nagyon jó for­mában énekelt, szép magas hang­jaival különösen felhívta magá­ra a figyelmet, olasz kiejtése azon­ban erősen kifogásolható. Luna gróf Páka Balázs volt. Úgy ér­zem, nem ez az ő igazi világa. Gregor József, mint Ferrando, hajlamos arra, hogy a maga egyéniségéhez alkalmazza a szó­lamot, és a megengedettnél job­ban eltérjen a leírt kottától. Med­­veczky Ádám lendületesen­­vezé­nyelte az előadást, olykor kissé túl lendületesen is, például a Katonakórusban és a Misereré­­ben a gyors tempó miatt egyes rövidebb hangok, szaporább figu­­rációk szinte kiénekelhetetlenné váltak. Kertész Iván DŐLT SOROK Szép cigányok szép fotókon Széles karimájú, hetykén homlokba húzott, sötét férfikalap. Csikap zakó, felül kigombolt fekete ing. S egy szál cigaretta — a fül mögé tűzve. Az alig tizenéves, gyönyörű cigány kisfiú összezárt ajkú, hun­cut, vagány, mégis meleg mosolyával néz ránk a Műegyetem Stoczek utcai kollégiumának negyedik emeletén levő aprócska M-Galéria ki­állításának plakátjáról. Mint egy szelíd kikiáltó — betörésre csábít... Dárdai Zsuzsa cigány fotós — nem tudom megkerülni a kissé elcsé­pelt­ fordulatot —, s soha át nem gon­dolt, belénk sulykalt sztereotípiánk­kal, megcsontosodott, sőt, talán erősödő előítéleteinkkel szembesíte­nek minket. Képein a cigányok szépek, furcsa itt ez a szó: barátságo­sak. Közülünk valók — mesteremberek, kócos, vidám, meztelen pá­lyák, csecsemőjüket fekete madonnaként mellükre szorító, Mona Lisa-mosolyú anyák, húsz-egynéhány gyerek felnevelésétől kerget ar­cú öregasszonyok. Nem léffel ezeket az embereket nem szeretni, ahogy a fotós iránt érzett bizalommal a kamera felé — s így felénk —, for­dulnak, nyílt arccal, önfeledt kíváncsisággal, önmaguk kissé félénk vagy éppenséggel büszke, öntudatos vállalásával. Legszívesebben ta­lán leülnénk velük a fotókon látható viskók valamelyikében, és na­pokig csak hallgatnánk, ahogy beszélnek az életükről, a világról, és persze rólunk a magyarokról (?), nem cigányokról (!). Nincs kétségem afelől, hogy lenne mit mondaniuk, ha valaki iga­zán odafigyelne rájuk. Dárdai Zsuzsa m­ind fotósként, mind a Cigány Újság volt munkatársaként, megtette ezt. Átélve, megszenvedve éle­tüket, sorsukat. Ez az, ami átsüt ezeken a képeken, ami végképp hi­telesül őket. Aligha lehetn­e szebben mondani, mint ahogy a benső­séges — és ugyancsak szembesítő erejű —, megnyitón a rövid, rögtön­zött gitáros éneklés -dúdítás után a cigány festőművész fiatalember befejezésül mondta: „Fogadjátok szeretettel ezeket a képeket, mert úgy gondolom, Zsuzsa is szeretettel készítette őket,. Cigányok. Huszonegy kép. Egy belülre jutott „kívülálló” főhajtásai. (zsubori)

Next