Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-09 / 7. szám
FOLYÓIRATSZEMLE Istrati esete címmel Dobossy László szól a Nagyvilág új, januári számában arról a franciául megjelent kötetről, amely Panait Istrati román író 187 Romain Hollandhoz írt levelét és Rolland 95 darab Istratihoz intézett levelét tartalmazza. Dobossy felveti mig az, ami e hat évtized — „és milyen hat évtized!” — előtt írt leveledből ma is érdekes. Távolról sem az,hogy a hányatott sorsú, s már gyermekségében apát vesztett Istrati a „beérkezett” Rolland-ban mintegy „új és igazi” apját fedezi fel. És az sem, hogy Rolland a 20-as évek elején, „a gyakorta botladozó francia szövegű” leveleket író Istratiban „megérzi a született elbeszélőt, egy sajátos világ művészi megjelenítőjét”. Roland többeket is „felfedezett” és segített ahhoz, hogy kibontakoztassák írói tehetségüket. Fontosabb az, hogy 1927- ben — „a cselekvéstől, vagy inkább személyes jelenléttől húzódó Rolland képviseletében” — Panait Istrati meghívást kap a Szovjetunióba. És a „balkáni Gorkij” — ahogy Rolland elnevezte a Kyra Kyralina (nem utolsósorban az δ segítségével) híressé vált szerzőjét — több hónapig járja, Nikosz Kazantszakisz társaságában a Szovjetuniót. A román író „a változás élményét kívánja megragadni és rögzíteni, mert úgy véli, hogy a valóság szükségképp más,, mint akár a leggondosabb propagandaszervektől terjesztett képek és leírások."* Tapasztalatairól lelkes levelekben számol be Hollandnak, és „nincs rá ok, hogy e hiteles helyzetrajzot ne tekintsük az 1927— 28-as szovjet valóság egyik arca ■ látnak.” Ugyanakkor 1929 elején Istrati — „aki alig néhány hónapja még azt tervezte, hogy a Szovjetunióba telepszik le” — arról értesíti mesterét, hogy visszatér Franciaországba. Ahol is hamarosan füzetet jelentet meg arról hogy szerinte „kisiklott a forradalom.” A kötetben a 221-edik levéllel kezdődik a dráma: két felfogás, két szemlélet összeütközése. Rolland mindenképpen arra akarja rábeszélni Istratit, hogy álljon el tervétől, mert a könyv, amelynek megírására készül, akarva-akaratlan azok mesterkedését támogatja, akik „nemcsak a Szovjetuniónak, hanem a forradalomnak, s nem csupán a forradalomnak, hanem az emberi haladásnak a gáncsvetőd.” Istrati azonban azt válaszolja mesterének, hogy neki, a proletárirodalom elkötelezettjének „joga is, meg kötelessége is a szocialista erkölcs védelme.” És amikor egy leningrádi munkáscsaládról kíván írni, akiket a helyi ingatlankezelő vállalat,” meg a tanácsi szervek részéről súlyos sérelem ért, „az igazságkereső író” szerepét vállalja. Rolland arra figyelmeztette tanítványát, hogy „a legegyetemesebb forradalmak is előbb változtatták meg a világ arculatát, meg a társadalom szerkezetét, mint a világátalakító események kortársaiként élt emberek szokásait, erkölcseit”. Tehát, ha leírja azt, ami azzal a bizonyos leningrádi Ruszalkov családdal történt, a Nyugaton amúgy is gyanakvással fogadott szovjet rendszer bírálójává lesz. *írók sorsa Nagyvilág, Kortárs A „lobbanékony, lázadó” Istrati — aki ekkor negyvenöt éves — az igazság és erkölcs azonnali érvényesülését követelte és végül’ is ’megírta kis könyvét, amellyel egyszeriben „kiesett” a szocialista irodalomból, amelynek fiatal kora óta híve volt. Viszont a hatvanhárom esztendős Rolland — aki „olyan távlatokban gonndolkodik, ahol minden viszonylagos” — mint a Szovjetunió barát fa élt egészen haláláig. ,. most, annyi keserves évtized múltán — írja Dobossy — töprengve teszszük föl a kérdést, kiknek volt akkor igazuk?” Az Istrati típusú „zabolátlan lázadók”-nak — akiknek beállítottsága sok mindenben hasonlított a szintén prolemtársorsból jött Kassák Lajoséhoz — vagy „a Rolland típusú, lehiggadt humanista megalkuvóknak-e?” Ma Istratiéknak van igazuk, de 1929-ben — hangsúlyozza Dobossy — „bízvást mondhatóan Rolland-nak és követőinek kell igazat adnunk.” Ahogy „egyébként annak idején valóban nekik adtunk igazat nemcsak Istratival, hanem mindazokkal szemben, akik a Szovjetunióból érkező Hieb-hírek hallatán — sanda szándékkal — a szocializmus bukását prófétálták.” Az utókor kegyetlen és szeszélyes. Ma Istrati sokfelé népszerű lett, Rolland nemzetközi tekintélye viszont megcsappant. Ugyanakkor tény, hogy Rolland nélkül „Istrati sosem lett volna' azzá,' ami lett,' ahogyan ezt mega is mifiden 'alkalommal,De mindenkinél ékesebben vallotta.” Egy más típusú magyar költőről, pontosabban: annak utolsó évtizedeiről szól Lator László a Kortárs januári számában. Az Egy magánzó a Krisztinaváros-ban című írás „hőse”, Kálnoky László, aki majdnem harminc évig a Mészáros utcában lakott, sokáig az édesanyjával. „A Mészáros utcai ház, ha kívülről nézte az etilben, kényelmes, tágas polgári lakást sejtetett.” Kálnoky külső megjelenéséből is rendezett,s kellemes otthonra következtetett az ember. Többek mellett Lator is, aki — még mint ifjú albérlő — megismerte. Ugyanakkor , a lakás mégsem volt olyan, ahogy azt — az ötvenes évek elején Kálnoky ismerősei elképzelték. „Nemhogy derűt, de igazi kényelmet sem talált benne az ember.” A nagy, kopottas előszoba — „amelyből nemcsak Kálnokyék és a társbérlőék (a társbérlői viszony Laci anyjának halála és 1971-ben kötött házassága után annyira megromlott, hogy minden áldozatot vállalva, el kellett költözniük) lakása nyílt, hanem a természetesen közös fürdőszoba és vécé is”, — előlegezte a lakás nyomasztó hangulatát. Még avalamikor hihetőleg drágán vett, masszív bútorok sem tűntek az egyébként tágas, régimódi szobában a helyükön. A legfeltűnőbb „darab” egy kredenc volt, amely több — magas rendű — „vallomás”-ra ihlette Kálnokyt. Amikor aköltő megnősült, Sugár Gyula, a kitűnő festő, nászajándékul, egy képet festett Kálnokyról, amit nem lehetett könnyű elkészíteni. Hiszen ,’,Laci arca tulajdonképpen vonástalan volt, párnás-hullámos síkjai egyszerre fejeztek ki képés-kaján huncutságot és gyerekes sértődöttséget.” Ugyanakkor a költő — minden „gyerekes” vonása ellenére — az egyetlen volt, aki bármikor térdre tudta kényszeríteni a kiadókat „megfellebbezhetetlen okadatolásai”-val. (Kitűnő jogász is volt, aki a képtelen humor kikeverésében is komoly hasznát vette a „körülményes papírnyelv" alapos ismeretének.) Kálnokynak — így emlékezik rá fiatalabb költőtársa — félelmetes memóriája volt: „a részletek egy mezejének váratlanul hatásos kinagyítása lényegi vonása lírájának, versépítő technikájának is.” És mert hosszú évekig csak műfordító lehetett, már megjelent több fontos verse, amikor egy folyóirat szerkesztője még mindig „műfordító-költő"-nek nevezte. De több jelentős műfordítása — többek mellett a Faust második részéé, vagy Cocteau és Montale verseinek átültetése — feltétlenül hozzátartoznak Kálnoky életművéhez. Lator megjegyzi még, hogy bármilyen rideg volt is a Mészáros utcai szoba, ahol a költő több mint harminc évig élt, az „ellenállhatatlan, sötét humorral odahelyezett" bútorokban jelen volt valami „megnevezhetetlen, démoni erő" is. És ilyen volt Kálnoky költészete is. „Az éber tudattal megformált, mértaniad pontos, klasszikusan áttetsző versfelszín alatt a lélek pincéinek sötét, alaktalan szörnyei laktak.” A. G. ..............._________________________________ 1 ■'^rX.--.'·--···.·.. V . · 'λ.Λ '/v.'.. . ·.;·.· b' ' * - - V O’' ■ r-*K * ·s - Megyik János rajsa A színházak heti műsora Operaház: K: Tűzmadár — Koncertműsor — Le Sacre du Printemps (Nádasdy béri. 3. ea., 7) — Sze: Trisztán és Izolda (Bérletszünet, du. 5) — Cs: Boleyn Anna (Fodor J. béri. 3. ea., 7) — P: Változatok egy gyermekdalra — Adagio Hammerklavier — Szimfónia D-dúrban (K. béri. 3. ea., 7)— Szó: A Csengő — Gianni Schlecht (N. béri. 4. ea., 7) — v: Bohémélet (Bérletszünet, 7)— Erkel Színház: K. P: Rómeó és Júlia (Bérletszünet, P. 4. béri. 4. ea., 7) — Szó: Don Pasquale (Főisk. béri. XL sor. 3. ea., 7) — Cs: Aida (8. béri. 4. ea., 7) — Szó: Háry János (Bérletszünet, du. 6) — V: A diótörő (Hj. béri. V. sor. 2. ea., de. il) Nemzeti Színház: H: Bánk bán (7) — K: Énekes madár (7) — szó: Doktor Zsivago (7) — Cs: A velencei kalmár (7) — P: Jövő H: Megmaradni (7) — Szó: V: Az ember tragédiája (7, V. de. il) Várszínház: H: Galilei (7) — K: Lettice és Lotte (7) — Szó: Lélekbúvár (7) — Cs: Tartuffe (7) — P:Jövő H: Csíksomlyói passió (7) ·— Szó: Romanov és Júlia (7) — V: János király (7) — a kamarateremben: V: Barátaim! Kannibálok! (fél 8) — Jövő H: Tasso (fél 8) Katona József Színház: H: Cs: Budapest — Orfeum (7) — K: Az apa (7) — Szó: Három lány, kékben (7) — P: Galócza (7) — Szó, V: Jövő H: A mizantróp (7) Madách Színház: K: Szó, V: Tévedések vígjátéka (7, V: dell) — szó, Cs, P, V: Az ördög (7) — Jövő H: Macskák (8) Madách Kamara: H, V: Szénaláz (7, V: du. fél 3) — K: Az érseki palota ... (7) — Szó, Jövő H: A hattyú (7) — Cs, P, V: Páratlan páros (7) — Szó: Édes fiaim (7) — cs, p, Szó: Életem bére (éjjel fél 11) Vígszínház: H: Az ügynök halála (7) — K: Sze, Cs, Jövő H: A nyomorultak (7) — P: Dsókos asszony (7) — Szó: A padlás (Várkonyi béri. 2. ea., 7) — V: A nadrág (du. fél 3), Éjjeli menedékhely (fél 8) Pesti Színház: H: Edith és Marlene (7) — K: Caligula (X. bér. 1. ea., 7) — Szó: Jövő H: Különóra — Kopasz énekesnő (7) — Cs: Arzén ,és levendula (7) — P: Fekvőtámasz (7) — Szó, V: Viktor... (7, V: VH. bérl. 1- ea.; fél 8) — V: Vizsgák és fegyelmik(du. fél 3) Fővárosi Operettszínház: K: Sze: Csárdáskirálynő (7) — Cs, P: A víg özvegy (7) — Szó: Szép primadonna (du. fél 3) — Szó, V: Hegedűs a háztetőn (Rájkay béri. 2. ea., V: Upor béri. 2. ea., 7) — V: Robin Hood (de. fél ) Thália Színház: H: Lóvá tett lovagok (7) — K: Jövő H: Doktor úr (7) — Szó: Antigoné — Gazdagság (7) — Cs: Csak egy tánc volt (7) — P: Gömböc úr (7) — Szó, V: Egy komisz kölök naplója (bemutató ?, V: du. 5.) Thália Stúdió: K: Jövő H: Kapj el!, (az 1988. dec. 7.-i jegyek érv.J, Jövő H: az 1988. dec. 13-i jegyek érv.! — fél 8) — Cs: Lelkikónika (fél 8) — P: Mesehabbal (fél 8) — V: Velem mindig történik valami (dell és du. fél 3) Játékszín: Szó, Szó: Hyppolit, a lakáj (7, Szék, du. fél 3) — Cs: Rekviem egyhadseregért —: Emlékműsor (7) — Szó, Jövő H: Himnusz (nyilv. főpróba, de. ll, Jövő H: bemutató 7) — Szó: Majális (0). —. V: Szépek szépe (de. 11), Villa Negra (du. 3 és 7) JózsefAttila Színház: H: Jövő H: Szerelmeim (7, H: A/3. bér). — K: Az oroszlán télen (7) — Sze, Cs, P: Me and mny girl (7) — Szó: A kis herceg (de: fél 11), .Bolond vasárnap (7) — a Stúdiószínpadon: szó: Álmodtam egy várost (bemutató, fél 8).— Jövő : H: Szerelmi gyászmise (fél 8) Mikroszkóp Színpad: H: Ráskaynap — K: Sze, Cs, P: Banyatanya (de. fél 10) — K, Sze, cs. Szó, v: Felettünk a béka (fél 8) — P: Lépj be a S. A. S.-ba! (fél 8) — Jövő H: Az állam is felkopik... (fél 8) Vidám Színpad: H, Sze, P, Jövő H: Szexbogyó Q) — K, V: Van, aki forrón szereti (7, V: du. fél 13) — Cs, V: Hol a határ? (7) — Szó: Az ördög nem alszik (7) — a Kisszínházban: H: Anna csak egy van! (fél 8) — K, Cs: Good-bye, Charlie! (fél 8) — P: Jövő H: Ön is lehet gyilkos! (fél 8, P: sajtóbemutató) Radnóti Miklós Színház: H: Szó, V: A hetvenkedő katona (7; V: du. 3) — K: Johanna (7) — Szó: Július Caesar (7) — Cs: Amit szívedbe rejtesz (7) — P: Úri divat (7) — V: Szerelem bolondja (8) — Jövő H: Andrássy út 60. (7) Arany János Színház — a Pataky Műv. Központban: H: Cs: Emil és a detektívek (du. 3) — K: Pacsuli palota (du. 3) — Sze, P: Csincsau csodája (du. 3) S - a József Attila Műv. Központban: K: Csizmás kandúr (du. 3) — cs: Az ördög három ... (du. 3) — a József Attila Színházban: V: Oliver! (de. fél 11 és du. 3) Józsefvárosi Színház: H: Háry János (du. 9) — K: Egerek és emberek (7) — Cs: Erkölcsös szerelem (7) — P: Én és a kisöcsém (7) — Szó: Ciklámen (7) — V: Csipkerózsika (de. fél 11 és du. fél 3) — Jövő H: Egy bolond (7) — az Asbóth utcai Kisszínpadon: K: Az ennivaló nagynéni (7) — Cs: Jövő H: Földi királyság (7) — Reflektor Színpad:. Szó: Tigrisιλιι(8) — V: Vaklárma? (du. 4) Karinthy színház: P: Egerek és emberek (7) — V: Az egérfogó (7) Pinceszínház: H: A dolgok menete (7) — P: A színház baráti körének találkozója — Babona bál (7) — V: Kötélen a Niagara fölött (7) — Jövő H: A szegény kisgyermek panaszai (7)Állami Bábszínház — a Jókai téren: K, Sze, Cs, P: Hollókirály (de. 10) — Szó, V: János vitéz (du. fél 3 és fél 8, V: de. fél 10 és fél 13) — a Népköztársaság útján: szó, Cs, p, Szo, V: Gulliver az óriások földjén (du. 3, Szó, V: dell és du. 4) — Jövő H: A vihar (felnőtt ea., fél D Gutenberg Műv. Otthon: Szó, V: A fekete cilinder (a Napsugár Gyermekszínpad előadása — Szó: Pajtás béri. 3. ea., du. 2, V: de. fél 11) — V: Bohóc-randevú — gyermekműsor a Napsugár Gyermekszínpadon (du. 2) Ódry Színpad: Szó: Színház (du. fél 3) — V: Kurázsi mama (du. 3) Bartók Emlékház: Cs: A Kodályvonósnégyes estje (7) Budapest Kongresszusi Központ: V: Caola Vívó Kupa (du. 3) — Jövő H: A Magyar Rádió könnyűzenei díja: az Epterton-díj átadása (8) Pesti Vigadó hangversenyterem: H·: A Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye (fél 8) — Szó: Erdélyi Csaba brácsaművész (USA) hangversenye (fél 8) — Sze: Webern· Stravinsky—Barnok-est (fél 8, a Bp- Fesztiválzenekar Kamaraegyüttesei Π. bér. á.) — Jövő H: A Salieri Kamarazenekar hangversenye (fél 8) — a kamarateremben: H: Veronica szobája (7) — K: Furcsa pár (7) — Szó: Hazudni boldog hitvest (7) — Cs. Szó: New York körbe-körbe (7) — P: Fehér éjszakák (7) — V: Libikóka (7) Zeneakadémia: H: A Kodály-vonósnégyes hangversenye (Karácsonyi kamarabérlet 1., fél 8) — Sze: A Győri FilharmonikusZenekar hangversenye (Versenyművek szoc. brigádoknak, B/L, fél 8) — P. V: A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának hangversenye (MRT—ifj. bérl. 2. fél 8. — V: MRT-matiné 2. dell) — Szp. V: A Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye (fél 8, Szó: Liszt F. Kamarazenekar ,1.) — Jövő H: Kovács Dénes hegedűestje (Kovács Dénes/2., fél 8)Fővárosi Nagycirkusz: Szó, Cs, P, Szó, V: Cirkuszkarnevál (du. 3, Sze, P, Szó: este 7 is, Szó, V: de. io is!) Szereposztás és rövid tartalom, a Pesti Műsorban található! Magyar Nemzet A Hadtörténeti Museum jubileumi tárlata „A magyar nemzeti történet és művelődés szempontjából nagy jelentőségűek az ezred-, stb hadi múzeumok is. Ahol ilyen múzeum már volna, tovább kell fejlesztenünk, ha pedig nincs, meg kell azt alkotnunk. E múzeumokban egyenlő szeretettel kell gyűjtenünk úgy a múlt, mint a világháborús jelen idők emléktárgyait. Gyűjtés tárgyait alkothatják a következők: Eseményekről, laktanyákról, elhelyezésekről, berendezésekről, személyekről megörökített festmények, rajzok, képek, fényképek, szobrok, stb. továbbá diplomák, zászlók, fegyverek, felszerelési tárgyak. Az újabb kornak, a világháborús gyűjteményeknek becses darabjait alkotják még a tisztikar és a legénység háborús viszontagságait megörökítő muzeális iratok, rajzok, a kitüntetett és hősi halált halt magyar vitézeinknek képei, művészi alkotások, érmék, az idegen és a saját népéletnek különleges emléktárgyai stb . Hét évtizeddel ezelőtt, 1918. november 20-án jelent meg a Hadtörténeti Múzeum elődjét életrehívó felhívás, melyből az előbbi részlet származik. A gyökerek természetesen jóval régebbre visszanyúlnak, az évfordulók alkalmából közreadott szép füzetben Hetés Tibor ezredes, múzeumigazgató foglalja össze a hadimúzeum előtörténetét és viszontagságos históriáját Hetven éve gyűjti az intézmény a hazai és a nemzetközi hadtörténelem tárgyi emlékeit dokumentumait. E két évtized alatt, gyakorta mostoha körülmények, háborús pusztítás ellenére, sok és sokfajta értékes tárgy került a gyűjteményekbe. Különösen megélénkült az állománygyarapítás a legutóbbi esztendőkben, erről a Magyar Nemzet is több ízben beszámolt . A szerzemények között akadnak olyanok is, amelyeket még soha vagy csak igen régen láthatott a nagyközönség. Ezért volt különösen eredeti ötlet egy „szerzeményközpontú” időszaki tárlattal megünnepelni az intézmény születésnapját. A dr. Makai Ágnes rendezte jubileumi kiállítás évtizedről évtizedre, vagyis a múzeumba kerülés időrendjében mutat be tömérdek ritkaságot Felsorolni is nehéz, hányféle tárgy, nyomtatvány, kép, szobor, miegymás sorakozik egymás mellett az időszaki tárlatnak helyet adó néhány teremben. Akadnak közöttük jelvények, egyenruhák, Ferenc József legfelsőbb hadúr tábori étkészlete, hallatlanul érdekes (és ritka) első világháborús plakátok és más különleges nyomtatványok, harctéri levelezőlapok, modellek, zászlók, igen gazdag érem- és kitüntetésanyag, aztán valódi és díszfegyverek, kardok, szablyák, faragott lőportartó szaruk, csappantyús puskák, kovás pisztolyok, kutyagázálarc (0. A folyosón festmények, a múzeum rendkívül értékes képtárának legújabb darabjai. Szép emléket állított a hadimúzeum saját jubileumának. A gazdagodó, teljesedő anyag újszerzeményei bizonyítják, hogy mind többen ismerik föl, hogy a hadtörténet tárgyi és írásos emlékei a hadimúzeumban (és a Hadtörténeti Intézet egyéb gyűjteményeiben) vannak a legjobb helyen, ahol nemcsak őrzik, hanem karbantartják, kutatják is őket. Ez utóbbival, az alapos, tudományos vizsgálódással pedig a történelmi tisztánlátáshoz, a nemzeti önismerethez járul hozzá mindenki, aki hozzáférhetővé teszi a birtokéban levő történelmihadtörténeti emléktárgyat. (1.) Hétfő, 1989. január 9. Vendégénekesek PURCELL DIDO ÉS AENEASA budapesti előadásának neves vendége volt két alkalommal: Hamari Júlia énekelte a tragikus sorsú pun királynő szerepét, december 14-én és Ιβ-áig Ez a recenzió a 16-i előadásról készült. Elég ritkaság, hogy vendégművészek barokk operában lépjenek fel nálunk. Hamari Júlia azonban hangversenyénekesként nagyon járatos a rég zenében is, így természetes, hogy mivel Budapesten játsszák a Didó és Aeneast, szeretett volna bemutatkozni az egyik legszebb mezzoszoprán szerepben, a Didóéban is a hazai közönség előtt. Áldozattól sem riadt vissza az ügy érdekében, miután erre a két alkalomra magyar szöveggel tanulta meg a szólamot. Csodálatos Didó Hamari Júlia. A hangja terjedelmével, karakterével tökéletesen egybevág a szerep. Didónak nem sok dolga van ebben az operában, mindössze két ária és még némi recitative az énekelnivalója, rövid az idő, amíg hallani lehet Hamarit, de éneklése, meg a puszta jelenléte is az igaz művészet ritka ajándékával lepi meg a jelenlevőket Elsősorban dallamformálásának különleges kvalitásával hívja fel magára a figyelmet. Gyönyörű legatókat, hosszú frázisokat énekel egy levegőre, a zene lírai és drámai elemeit egyaránt maximális expresszivitással juttatja érvényre. Didó búcsúja megrendítő élmény az ő tolmácsolásában. Alakítása kimagaslott a hazai partnereié közül. A fiatal Déri András vezényelte az előadást Felfogását kicsit túlstilizáltnak éreztem. Szép, kul-, túráit, de érezhetően visszafogott hangzásra törekszik, és hajlamos arra, hogy homogenizálja, összemossa a különböző zeneszámok karaktereit Ezáltal elsikkadt például a boszorkányjelenetek feszült drámaisága. A plakát december 21-re a Berlini Staatsoper neves szólistájának, Siegfried Vogelnak a vendégfellépését hirdette meg, A nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachsában. A szerencsétlen előjelek jegyében induló este programja a Beckmessert alakító énekes betegsége miatt megváltozott. A bolygó hollandit tűzték műsorra, Siegfried Vogellel Daland szerepében. Az előadás furcsaságát fokozta, hogy — az öt és fél órás Mesterdalnokok hoszszához alkalmazott — ötórás kezdést már nem lehetett megváltoztatni, így a normális méretű hollandi előadást is ötkor indították. Mint utólag kiderült, bizonyos plusz időre mégiscsak szükség volt a produkció lebec nyomásához: az történt ugyanis, hogy technikai hiba folytán az első felvonásban nem jelent meg a színen a hollandi hajója, a függönyt le kellett ereszteni, és az előadást csak jó húsz perc múlva tudták folytatni. Az eset ismét azt bizonyítja, hogy a színház négy éve felújított technikai berendezése még most sem üzembiztos. TALÁN MÉG MEG LEHETETT, VOLNA menteni a helyzetet, ha az ügyelőnek több a lélekjelenléte, és beküldi a hollandit a színpadra hajó nélkül is, de ez nem történt meg. Wagner eredeti elképzelése szerint az egész darabot egyben kellett volna lejátszani, ám arra, ami ezen az estén lezajlott, hogy a három felvonást négy részben hozzák színre, a zeneszerző bizonyára leglidércesebb álmaiban sem mert volna gondolni. Ami a vendéget illeti: Siegfried Vogel kitűnő Daland volt. A hangja jellegzetesen német baszszus, sötét színű, erőteljes, mely — ha a drámai kifejezés szolgálatában áll — durva is tud lenni. Wagner-szerepekre különösen alkalmasnak látszik, szívesen meghallgatnám őt mint Hundingot, vagy Hagent is. Daland alakítása ugyanakkor rávilágított arra, honnan vette Wagner ezt a figurát. Sajnos, Magyarországon nem játsszák Iconizing operáit, pedig Daland előképeit az ő daljátékainak buffóbasszus hőseiben, a Cár és ács van Bettjében, a Vadorzó Baculusában, A fegyverkovács Stadingerében kell keresni. Erre Vogel játékos szerepformálása döbbentett rá, amely szembeállítva a hollandi tragikus alakjával, különösen érdekesen hatott. Partnerei egy kivételével a nemrég lezajlott premier szereplői, Misura Zsuzsa, Hormai József, Gerdesits Ferenc és Jász Klári voltak. Németh Józsefet viszont most hallottam először hollandiként Fényes hősbariton hangja szinte predesztinálja erre a szólamra, a drámai kifejezés szempontjában sem lehet rá semmi panasz. Annál jobbul zavartak viszont intonációs bizonytalanságai, különösen a második felvonásbeli hollandia Senta kettős elején, ahol kíséret nélkül kezdi az éneklést, majd, amikor a zenekar is bekapcsolódik, akkor a találkozás kínos disztonálást eredményez. Budai Lívia, aki a hetvenes évek elején volt az Operaház tagja, majd külföldön folytatta pályafutását, december 29-én vendégként lépett fel az Erkel Színház Trubadúr előadásán, Azucena szerepében. A magyar mezzoszoprán szép karriert futott be, a nagy nyugat-európai és amerikai operaházak színlapjain egyaránt gyakran szerepel a neve. Erősen megváltozott a hangja, amióta — több mint tíz évvel ezelőtt — utoljára hallottam, sötétebb, súlyosabb lett. Megnőtt a vivőereje is, betölti az Erkel Színházat, és győzi a versenyt a □agy zenekari tuttikkal is. IGEN NAGY ERÉNYE előadásának, hogy színes, széles dinamikai skálán játszik, és a különböző hangszíneket is kiaknázza a drámai szituációk érzékeltetésére. Színészi játéka átélt, és meglátszik alakításán, hogy kiváló rendezőkkel dolgozott együtt. A közönség nagy ovációval fogadta az énekesnő produkcióját. A vendég egy erősen közepes, olasz nyelvű előadás keretében lépett fel Budapesten, Karizs Béla megbetegedése miatt Prágából hoztak Manricót, Miroslav Svejda személyében. Svejda a cseh énekiskola tipikus képviselője, ez a fajta hangképzés inkább a német repertoár megszólaltatására teszi alkalmassá neveltjeit, mint az olaszéra. Vendégünknek sem volt eléggé fényes a hangja ehhez a pompás hőstenor szólamhoz. Ezen felül bizonyos fajta félénkség is tapasztalható volt játékában. Érezhetően nem is nagyon tudta megnyerni a publikum rokonszenvét, egészen a Strettáig, amikor is két kitűnő magas cével sikerült megfordítania a hangulatot. Misura Zsuzsa nagyon jó formában énekelt, szép magas hangjaival különösen felhívta magára a figyelmet, olasz kiejtése azonban erősen kifogásolható. Luna gróf Páka Balázs volt. Úgy érzem, nem ez az ő igazi világa. Gregor József, mint Ferrando, hajlamos arra, hogy a maga egyéniségéhez alkalmazza a szólamot, és a megengedettnél jobban eltérjen a leírt kottától. Medveczky Ádám lendületesenvezényelte az előadást, olykor kissé túl lendületesen is, például a Katonakórusban és a Misererében a gyors tempó miatt egyes rövidebb hangok, szaporább figurációk szinte kiénekelhetetlenné váltak. Kertész Iván DŐLT SOROK Szép cigányok szép fotókon Széles karimájú, hetykén homlokba húzott, sötét férfikalap. Csikap zakó, felül kigombolt fekete ing. S egy szál cigaretta — a fül mögé tűzve. Az alig tizenéves, gyönyörű cigány kisfiú összezárt ajkú, huncut, vagány, mégis meleg mosolyával néz ránk a Műegyetem Stoczek utcai kollégiumának negyedik emeletén levő aprócska M-Galéria kiállításának plakátjáról. Mint egy szelíd kikiáltó — betörésre csábít... Dárdai Zsuzsa cigány fotós — nem tudom megkerülni a kissé elcsépelt fordulatot —, s soha át nem gondolt, belénk sulykalt sztereotípiánkkal, megcsontosodott, sőt, talán erősödő előítéleteinkkel szembesítenek minket. Képein a cigányok szépek, furcsa itt ez a szó: barátságosak. Közülünk valók — mesteremberek, kócos, vidám, meztelen pályák, csecsemőjüket fekete madonnaként mellükre szorító, Mona Lisa-mosolyú anyák, húsz-egynéhány gyerek felnevelésétől kerget arcú öregasszonyok. Nem léffel ezeket az embereket nem szeretni, ahogy a fotós iránt érzett bizalommal a kamera felé — s így felénk —, fordulnak, nyílt arccal, önfeledt kíváncsisággal, önmaguk kissé félénk vagy éppenséggel büszke, öntudatos vállalásával. Legszívesebben talán leülnénk velük a fotókon látható viskók valamelyikében, és napokig csak hallgatnánk, ahogy beszélnek az életükről, a világról, és persze rólunk a magyarokról (?), nem cigányokról (!). Nincs kétségem afelől, hogy lenne mit mondaniuk, ha valaki igazán odafigyelne rájuk. Dárdai Zsuzsa mind fotósként, mind a Cigány Újság volt munkatársaként, megtette ezt. Átélve, megszenvedve életüket, sorsukat. Ez az, ami átsüt ezeken a képeken, ami végképp hitelesül őket. Aligha lehetne szebben mondani, mint ahogy a bensőséges — és ugyancsak szembesítő erejű —, megnyitón a rövid, rögtönzött gitáros éneklés -dúdítás után a cigány festőművész fiatalember befejezésül mondta: „Fogadjátok szeretettel ezeket a képeket, mert úgy gondolom, Zsuzsa is szeretettel készítette őket,. Cigányok. Huszonegy kép. Egy belülre jutott „kívülálló” főhajtásai. (zsubori)