Magyar Nemzet, 1989. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
figyelő szakértők egy része úgy véli, áprilisban beveszik a fővárost a felkelők, mások arra számítanak, a Nadzsib-rendszer akár az év végéig is elhúzhatja. Washingtonban azonban egyértelmű az álláspont, a jelenlegi kormányzat nem élheti túl sokáig a szovjet csapatok kivonulását. Nem igazán kivehető viszont, milyen rendezést képzel el az Egyesült Államok, s mely frakciók hatalomra kerülését mozdítaná elő. Gyanítható, hogy az ellenzéki csoportok a győzelmük után egymás ellen fordulnak, s ennek a küzdelemnek a végkifejlete megjósolhatatlan. A The New York Times, amely nemrégiben elsőként adott hírt arról, hogy a Bush-kormányzat felülvizsgálni készül a külpolitikai célkitűzéseket, úgy értesült az új bennfentesektől: Washington kész eszmecseréket folytatni Moszkvával, s kipuhatolni, miként kerülhetnék el együttes erővel az iszlám fundamentalisták felülkerekedését, s az iránihoz hasonló viszonyok kialakulását Afganisztánban. Ez persze körvonalazódó terv csupán, egyelőre nincs más választás, mint menekülni a süllyedő hajóról, miképp a The Washington Post megjegyezte kedden, a kabuli kormány azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy szükségtelenül kelt pánikhangulatot a fővárosban, a biztonsági erők mindenképpen megvédték volna a diplomáciai képviseleteket. Ám úgy látszik, ebben nemcsak az amerikai vezetés nem bízik.Közben az amerikai külügyi szóvivő azt hangoztatta, hogy a Szovjetunió a „felperzselés” taktikáját alkalmazza az afgán frontokon, s Washington elítélte ezt a módszert. Bár nyilvánvaló, hogy a kivonulás biztosításáról van szó, a State Department szóvivője azt fejtegette, hogy a szovjet csapatok távozása után a bombázás már elfogadhatatlan. Az Egyesült Államok ekként akarja megakadályozni azt, hogy az afgán rendszer hatékony támogatást kapjon a Szovjetunióból. Ugyancsak a Post jelezte, hogy a külügyi szakértők egyelőre nem tudják, mikor és hogyan intéznek támadást a gerillák Kabul s más stratégiailag , fontos városok ellen. Mindazonáltal a külügyminisztériumi nyilatkozat azt tartalmazza, hogy a kivonulás utolsó szakaszában a felkelők „igen mérsékelt magatartást tanúsítanak". A washingtoni adatok szerint tízezernél kevesebb szovjet katona tartózkodik már csak Afganisztánban, de egy héten belül ők is elhagyhatják az országot. Blahó Miklóst Kabulból jelenti a TASZSZ. Az Afganisztánban harcoló szovjet csapatok parancsnoka az afgán fegyveres lázadókat tette felelőssé azért, hogy az afganisztáni Szaleng-hágó mentén vívott harcokban számos polgári lakos vesztette életét. Borisz Gromov vezérőrnagy visszautasította az amerikai külügyminisztérium bírálatát, amely szerint a Szovjetunió az afganisztáni csapatkivonások során a „felégetett föld” taktikáját folytatja. Orbán szóvivő szerint már a kerekasztal-tárgyalások idején legalizálhatják a Szolidaritást Varsóból jelenti az MTI. Valószínűleg 50 részvevője lesz a hétfőn kezdődő kerekasztal-tárgyalásoknak és az esetleg létrejövő részmegállapodásokat — amilyen gyorsan csak lehet — át kívánják ültetni a gyakorlatba; a lengyel kormány is egyetért az előrehozott parlamenti választások gondolatával, s a kerekasztalnál kellene megállapodni az új választási törvényben, valamint a képviselői helyek esetleges előzetes elosztásában — mondotta Jerzy Urban és hozzátette: nem kizárt, hogy már a kerekasztal-tárgyalások idején legalizálják a „Szolidaritást". A lengyel kormány szóvivője szokásos keddi nemzetközi sajtóértekezletén nem zárta ki, hogy a kerekasztal-tárgyalások „legellentmondásosabb" részvevője a törvényes szakszervezeti mozgalom, az OPZZ lesz, bár átmenetinek minősítette a kormány és a szakszervezetek között kiéleződött viszonyt és az éles polémiát. Delggrádban folytatta ülését a JKSZ KB Az elnökség a jugoszláv kommunisták kongresszusának előrehozását ajánlja . Illikulics a két világháború közötti pártharcokra emlékeztetett Kedden Belgrádban folytatódott a JKSZ KB hétfőn kezdődött ülése. A Stipe Suvar elnöki beszámolója feletti vitában a tanácskozás első napján a késő esti órákig 25-en fejtették ki véleményüket az ország belpolitikai helyzetéről, gazdasági, társadalmi, politikai válságának okairól és leküzdésének módjáról. A délelőtti ülésen különös figyelmet keltett Dusan Dragoszavac felszólalása. A 70 éves horvátországi politikus, aki Tito elnök életében több mint egy évtizeden át számos magas párttisztséget töltöttbe, 1979—1981 között pedig a JKSZ KB elnökségének titkári teendőitlátta el, megállapította: a szocialista Jugoszlávia és kommunista mozgalma történetének legnehezebb próbatétele előtt áll. A JKSZ és az ország megosztott, ellenforradalmi tevékenység folyik, rendkívüli a helyzet. A jugoszláv néphadseregkommunistái készek arra, hogy a társadalom haladó erőivel együtt védelmezzék Jugoszlávia Integritását és meggátolják szétbomlasztását, de nem hajlandók egyéneket, csoportokat és ezek érdekeit védelmezni — jelentetteki Sztane Brovet, a néphadsereg pártbizottságának küldötte. Ivica Rácsán, a KB elnökségének tagja, az elnökség nevében javasolta, hogy 1990 júniusa helyett a JKSZ kongresszusát még ebben az évben tartsák meg. A JKSZ mostani széthúzására még nem volt példa — mondta Branko Mikulics, a decemberben lemondott jugoszláv kormányfő. — A körülmények a két világháború közötti pártharcokra emlékeztetnek. Ha a forradalom vívmányait meg akarjuk őrizni, akkor nyíltan meg kell mondanunk, hogy kik a titói Jugoszlávia szétrombolását erőltető játék forgatókönyvírói. Csehszlovák értelmiségiek levele a prágai kormánynak • Rade Právo bírálta az aláírókat Prágából jelenti az MTI. Olvasói levélre válaszolva tett említést a CSKP lapja kedden arról, hogy közel hétszáz csehszlovák színész, illetve a művészeti élet más képviselője levelet írt a prágai kormánynak a Vencel téri eseményekkel kapcsolatban. A Rudé Právo, anélkül hogy ismertette volna, miről volt szó a levélben, bírálta annak aláíróit, amiért azok írásukat már a múlt héten átadták közlésre nyugati rádióadóknak, míg a csehszlovák kormánynak csak hétfőn kézbesítették. A lap szerint mostanában sok ember írkülönböző leveleket" a Vencel téri eseményekkel kapcsolatban, azonban — fűzte hozzá — „személyes rokonszenv és állampolgári hozzáállás dolga”, hogy egyetértő vagy elítélő-e a vélemény, legyen szó egyszerű állampolgárról vagy neves prágai színészről. A lap egy másik olvasója különben feltette azt a kérdést is, hogy miért nem vitáznak az ellenzékkel, ha az azt akarja? A Rudé Právo válaszában megint bírálta az ellenzéki csoportokat, azzal vádolva őket, hogy magáról a szocialista állam lényegéről akarnak vitát rákényszeríteni a közvéleményre, s ez — jegyezte meg az újság — a Vencel téri jelszavakból is kiderült. Az Ogonyok főszerkesztője Gorbacsov illetményéről Moszkvából jelenti a Reuter. Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és államelnök havi illetménye valamivel haladja meg az 1500 rubelt — erről is szólt kedden megjelent interjújában Vitalij Korotics, az Ogonyok című népszerű folyóirat főszerkesztője. Korotics a Mologyozs Moldova hasábjain kifejtette: az emberek között — információ híján — szóbeszéd tárgya például az, hogy Raisza Gorbacsova miből vásárolja új ruháit. A kérdés könynyen megválaszolható az első számú szovjet politikus fizetésének ismeretében»— mondotta. (Az átlagbér jelenleg 200 rubel körül mozoga Szovjetunióban.) A szerkesztő elmondta azt is, hogy Gorbacsov az Amerikában megjelent könyve után járó 100 ezer dollárt teljes egészében a központi bizottság rendelkezésére bocsátotta. Várkonyi Péter Belgiumba érkezett Luxemburgból jelenti az MTI. János nagyherceg, luxemburgi uralkodó, kedden Várkonyi Péter látogatásának második napján audiencián fogadta a magyar külügyminisztert. Előzőleg Várkonyi a luxemburgi parlament tagjaival találkozott. Tájékoztatta a képviselőket a magyar reformfolyamatról és külpolitikai törekvéseinkről. A zsúfolt programban szerepelt még a Guardian Europe amerikai tőkéjű vállalat luxemburgi leányvállalatának, a front-üveget gyártó Luxguard gyárának megtekintése. A luxemburgi sajtó nagy terjedelemben, képes tudósításokban foglalkozik mind Magyarországgal, mint Várkonyi látogatásával. A Le Républicain Lorrain „Minden mozog Magyarországon" címmel számol be a hazánkban kibontakozott politikai folyamatokról. A lap szerint a magyar vezetők a háború utáni történelem átértékelésében döntő lépés előtt állnak, s az összes „keleti ország” közül Magyarországon tapasztalhatók a legnagyobb változások. Luxemburgi látogatását befejezve Várkonyi Péter és kísérete kedden este gépkocsin Brüsszelbe érkezett, ahol szerdán kezdődik a magyar külügyminiszter kétnapos hivatalos programja. Horn Gyula szöuli előadása A magyar-dél-koreai diplomáciai kapcsolatok kérdése nem szerepelt a VSZ napirendjén Szöulból jelenti az MTI. Horn Gyula államtitkár és kísérete kedden Dél-Korea büszkeségeivel ismerkedett Látogatást tett a Samsung konszern szuvoni elektronikai gyárában. Horn Gyula a magyar—dél-koreai diplomáciai kapcsolatok felvételének előestéjén a külügyminisztérium külügyi és nemzetbiztonsági intézetének felkérésére előadást tartott a világpolitikai helyzet alakulásának magyar megítéléséről, valamint Magyarország külpolitikájáról. Horn Gyula előadásában nyomatékkal jelentette ki, hogy sem hazánk, sem más európai ország nem folytathat olyan politikát, amely, akár a legcsekélyebb mértékben is, az Egyesült Államok ellen irányul. Kifejtette, hogy az Egyesült Államok és Kanada részese az összeurópai folyamatnak, tehát az egész európai folyamatot ítélné kudarcra, ha Amerikaellenes éle lenne az európai politikának. A magyar–dél-koreai diplomáciai kapcsolatok felvételével kapcsolatos kérdésre válaszolva ki-fejtette: az szuverén magyar döntés volt, a kérdés nem szerepelt a Varsói Szerződés egyik testülete előtt sem. A külügyminisztériumi államtitkár a koreai kérdés kapcsán kijelentette: azt mindenekelőtt belügynek tekintjük, és távol áll a magyar külpolitikától, hogy bármely ország belügyébe beavatkozzon. A Koreai Köztársaság a jövőben kölcsönösségi alapon megadja a legnagyobb kedvezményes elbánást a magyar vállalatokkal kiépülő kapcsolataiban. Erről Han Szung Szo kereskedelmi és ipari miniszter tájékoztatta kedden reggel az NTI tudósítóját, akinek exkluzív interjút adott, közvetlenül azután, hogy fogadta Gombocz Zoltán kereskedelmi miniszterhelyettest és kíséretét. Elindult Szöulból 16 napos európai körútjára Kim De Dzsung, a legismertebb dél-koreai ellenzéki politikus, a Béke és Demokrácia Pártjának elnöke. Kim a tervek szerint február 12—15. között Magyarországot is felkeresi. Szovjet tájékoztató a csapatkivonásokról Több mint tízezer fővel csökken a déli hadseregcsoport létszáma hazánkban (Munkatársunktól.) 1990 végéig huszonkét szovjet katonai egység hagyja el Magyarországot a tavaly december elején bejelentett egyoldalú szovjet csapatcsökkentések keretében. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában kedden Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Burlakov vezérezredes, a Szovjet Dél Hadseregcsoport parancsnoka és Krivda hadseregtábornok, a Varsói Szerződés főparancsnokságának magyarországi képviselője tájékoztatót tartott a csapat- és fegyverzetcsökkentések részleteiről és menetrendjéről. Matvej Burlakov elmondotta, hogy jövő év végéig több mint tízezerrel csökken a hazánkban ideiglenesen állomásozó déli hadseregcsoport létszáma. Kivonnak az országból 450 tankot, 200 löveget és aknavetőt, valamint több mint háromezer gépkocsit. A szovjet személyi állományból hazatér 2400 tiszt és zászlós, valamint csaknem 8000 altiszt és katona. Mintegy 1800 katona családja is távozik Magyarországról, ez körülbelül újabb négyezer embert jelent A csapatkivonások első szakaszában, idén májusban és júniusban egy teljes létszámú páncélos hadosztály, és egy kiképző harckocsiezred hagyja el Magyarországot. Az év második felében visszatér a Szovjetunióba egy vadászrepülő-ezred és egy deszantrohamzászlóalj. A további kivonások érintenek egy vegyvédelmi zászlóaljat és egy katonai tisztes iskolát. A Gorbacsov főtitkár által az ENSZ-közgyűlésen bejelentett szovjet leszerelési lépések 1990 végére fejeződnek be. A nemzetközi sajtóértekezleten Burlakov vezérezredes hangoztatta, hogy a csapatkivonások zökkenőmentes lebonyolításának tervezése jelenleg folyik. Ez nagy feladatot ró az illetékesekre, hiszen a felmérések szerint legalább nyolcvan vasúti szerelvény szükséges a csapatok és fegyverzetek hazaszállítására. A kivonást elsősorban vasúton kívánják végrehajtani, s mindent megtesznek, hogy elkerüljék a fennakadásokat a közlekedésben. A Veszprémi Napló kérdésére válaszolva a szovjet tábornok elmondotta, hogy az eddigi gyakorlatoknak megfelelően a menetoszlopokról idejébenigyekeznektájékoztatni az érintett területek lakosságát. Aszovjet csapatkivonás eredményeként tizenegy helyőrséget átadnak a magyar félnek. Ezek között olyan műemlékek is találhatók, mint Esztergomban a Bazilika szomszédságában álló épület, valamint a gödöllői GrassalScoulch-kastély. Több helyőrségi laktanya is részben magyar tulajdonba kerül, egyebek közt a fertődi, a tolnai, a kecskeméti, a győri. 850—900 lakás szabadul fel, s ezeket szintén átadják a magyar illetékeseknek. Egy kérdésre válaszolva a szovjet vezérezredes elmondotta, hogy ezeknek a létesítményeknek a további sorsa kizárólag a Magyar Népköztársaság illetékes szerveinek döntésétől függ. Azt is hangoztatta, hogy az átadandó objektumok közül negyvenet — laktanyákat, étkezdéket, raktárakat —, a déli hadseregcsoport közel 650 millió forint költséggel épített. Az átadás rendjét és módját a magyar és a szovjet hatóságok a közeljövőben egyeztetik. A tájékoztatón elhangzott, hogy az osztrák határ térségéből kivonják a szovjet csapatokat, az egységek távoznak majd Szombathelyről, Mosonmagyaróvárról, Fertődről és Győrből, mintegy jó példát adva a biztonsági övezetek megteremtésére. Krivda hadseregtábornok kifejtette, hogy a szovjet hadseregen belül nem ellenzik az említett egyoldalú leszerelési intézkedéseket. „Az egész nép egységes a csapatkivonások kérdésében." Sztukalin nagykövet hangoztatta, hogy a hazánkban maradó szovjet csapatokra stratégiai okokból van szüksége a Varsói Szerződésnek. (pósa) A szovjet zsidó ellenzék volt vezetőjét jelölték Izrael ENSZ-nagykövetének Jeruzsálemből jelenti a Reuter. Natan Saranszkit, a szovjetunióbeli zsidó ellenzék egykori vezetőjét jelölték Izraelúj ENSZ- nagykövetének — közölték kedden izraeli kormányforrásokból. Saranszkit — előző nevén Anatolij Scsaranszkijt — 1977-ben kémkedés vádjával 13 évi börtönbüntetésre ítélték. 1986-ban kilenc évi börtön és munkatábor után fogolycsere útján került Izraelbe. Jelölését Benjamin Netanjahu, Izrael korábbi ENSZ-nagykövete, jelenlegi külügyminiszter-helyettes javasolta, s ezt jóváhagyta Jichak Samír miniszterelnök és Mose Arensz külügyminiszter is. Egy Jeruzsálemi kormányforrás szerint a kinevezés nem lesz hatással a szovjet—izraeli kapcsolatokra ,mivel azok „más pályán haladnak". Az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet kedden azzal vádolta Izraelt az ENSZ-ben, hogy folytatja az emberi jogok megsértését a megszállt arab területeken — jelentette Genfből az AP. (Moszkva, MTI) Újabb, mintegy 25 ezer, a sztálini uralom idején igazságtalanul elítélt személy rehabilitálásáról rendelkezett egyik legutóbbi, január 16-án kelt határozatában a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége. Az érintettek ügyeinek felülvizsgálatát a katonai ügyészi szervekmár megkezdték. Szöuli nyitány Könnyűnek látszó találós kérdést adott föl a minap a magyar televízió egyik fejtörő műsora. A játékosnak autógyártó cégek hovatartozását kellett megnevezni, s tette is könnyedén, amíg a Hyundaihoz nem ért. Ennél elbizonytalanodott, s a végén Amerikára tippelt. A hibajelző azonnal működésbe lépett, s a tévedést a játékvezető igazította helyre: a Hyundai dél-koreai. A feleletet elvétő feltehetően egy életre megtanulta e nevet, de ugyanilyen valószínűséggel rövidesen átmegy a köztudatba a Samsung, a Deawoo, a Lucky- Goldstar, a többi dél-koreai óriás vállalat hazánkban is, ahová eddig a hírük sem jutott el. Legfeljebb egy-egy kereskedőnk találkozott világhódító cikkeikkel. Avagy — s ez több mint valószínű — valamely terméküket meg is vásárolták, esetleg japán címke alatt, mert Szöul a legutóbbi időkig csupán így tudta „becsempészni” áruit a tőle elzárkózók piacára. Bénultság Bel- és külpolitikai okai egyaránt voltak, hogy a Koreai-félsziget déli része majdnem ugyanúgy elszigetelődött, mint a KNDK, s eredendően a nagyok egyetértése kellett ahhoz, hogy e regionális kérdés a többihez hasonlóan napirendre kerüljön. Délkelet-Ázsia, Afganisztán és Angola mellett csendesebben folyt erről az egyeztetés, többirányú bizonytalanság is kísérte, az utóbbi egy-két évben azonban fölgyorsult a folyamat, nem kis mértékben annak a változásnak az eredményeként, amely Szöulban is végbement. Dél-Korea tizennyolc hónappal ezelőtt — az olimpiára való tekintettel, de amerikai ösztönzésre is — képes volt a diktatúra főbb elemeitől megszabadulni, s a demokratizálódás meghozta gyümölcsét. A világ politikai értelemben vett nyugati és keleti fele egyaránt rokonszenvel fordult e feltörekvő ország irányába, s az aggályokat félretéve keresni kezdte vele a kapcsolatokat. Az alaphangot ehhez, nem felejthetően, Gorbacsov adta meg az 1986 februári vlagyivosztoki beszédében, amelyben Ázsia békéjéről szólt, s ezt 1988 júliusában Krasznojanszkban konkretizálta azzal, hogy Dél-Koreának is szerepet szán a szovjet Távol- Kelet értékeinek kiaknázásában. E szellemben kezdett azután „titkos” tárgyalásokat Párizsban Gaston Sigur amerikai és Igor Bogácsov szovjet külügyminiszter-helyettes annak az ellentmondásnak a föloldására, amely a félsziget különleges státusából fakad. Hiszen amilyen távolra került napjainkra az ötvenes évek hidegháborús hangulata, olyan tarthatatlannak bizonyult az a helyzet, amely e félsziget két részét bénultságra késztette. Észak és Dél egyaránt kövületté merevedett, és sokáig csak azokra a támogatásokra épített, amelyeket Phenjan a Szovjetuniótól, illetve Kínától, Szöul pedig az Egyesült Államoktól kapott. E segélyek nagyobb része hadászati jellegű volt, ami által a világ egyik legnagyobb fegyverarzenálja halmozódott föl a Koreai-félszigeten , miközben az éhezés fenyegetett mindkét oldalon. Kapcsolatok A kitörést e béklyóból Dél kezdte meg azáltal, hogy az amerikai katonai jelenlétet ugyan elviseli, sőt ma már a fejlett hadiiparával ki is aknázza, de a mintának Japánt tekintette. Nem restellt tanulni, másolni vagy akár szolgálni az ázsiai gazdasági nagyhatalmat, mindaddig, amíg önálló termékeivel nem léphetett föl a jelentősebb felvevő piacokon Amerikában, Nyugat- Európában és Kínában. Vagy főleg Kínában. A koreai helyzet bonyolult vonása, hogy amíg Peking katonai jelenlétével is Phenjant erősíti, s a maoi eszmékmind a mai napig meghatározzák a KNDK életét, a kínai gazdaság egyik fő partnere Szöul. Többnyire burkoltan, japán és hongkongi közvetítéssel cserélnek gazdát az áruk, bár Peking már 1980-ban, az átalakításuk kezdetekor, megfogalmazta: előbb-utóbb rendezi a kapcsolatait Dél-Koreával. Hivatalosan máig ez nem történt meg, noha figyelemre méltó volt, hogy a KNDK bojkottja ellenére a kínai sportolók részt vettek a szöuli olimpiáin, és meghosszabbították az időlegesnek tekintett engedélyt is, hogy a KAL-gépek használhassák a légterüket. A pekingi közeledés titkát a hongkongi hetilap, a Far Eastern Economic Review abban véli felfedezni, hogy Kína kereskedelme Dél-Koreával 1988-ban megkétszereződött az előző évihez viszonyítva, s elérte a hárommilliárd dollárt. Összehasonlításul: a kínai—amerikai forgalom ennek csupán negyven százaléka, a Szovjetunióval pedig Peking 1987-ben 2,49 milliárd dollárért cserélt árut. φζ ázsiai kis tigris, amelyet nem véletlenül neveznek ma már inkább kis sárkánynak, fölmérhetetlen lehetőséget lát abban, hogy e fontos piacon versenyben lehet az ősrivális Tajvannal, s kerülő utak, és a haszon egy részének lecsípése nélkül mindinkább közvetlenül szállíthat Kínának, amelynek viszont múlhatatlanul szüksége van csúcstechnológiára és jó minőségű fogyasztási cikkekre. Dél- Korea ezt egyelőe mindenkit lekörözően olcsón tudja adni, hozzáértve a csendes-óceáni partokon híres építészetét, amelyet a kínai zsállodaipar máris kamatoztat. E területen jöttek létre az első közös vállalatok. A gazdasági együttműködésnek ezt az útját választotta a Szovjetunió is; nagy „titkolózások” után kiszivárgott, hogy Moszkvában márciusban nyílik meg a dél-koreai kereskedelmi kirendeltség, amely összehangolja a terveket, a távlatit is, s az nem kisebb vállakozás volna, mint a szibériai szabadkereskedelmi övezet létrehozása. Tokió mellett Szöulra is számítanak annak föllendítésében, akárcsak a távol-keleti szovjet természeti kincsek kiaknázásában. Ha léptékben kisebb üzleteket köthetne is, de a Dél-Korea az európai szocialista országok többségével hasonló partneri viszonyra törekszik, s Jugoszlávia, Magyarország és Lengyelország után előrehaladottak e tárgyalások Csehszlovákiával is. Az elérhető fejlett technikai berendezések, a gyártási együttműködés és a harmadik piacra termelés viszont ezekben a fővárosokban szintén vonzók, ezért veszik vagy vették máris föl a kapcsolatot valamilyen szinten. Etnikai egység A Koreai-félsziget megosztottságából fakadó anomália, hogy mindezen aktivitás ellenére az érintett országokat még mindig korlátozzák a phenjani elkötelezettségek, s „politikai csemegének” számított novemberben a KNDK budapesti nagykövetének — aki egyébként Kim Ir Szen, kisebbik fia — tüntetésszerű távozása, amiért hazánk a szocialista országok közül elsőként jelezte, felveszi a teljes körű diplomáciai kapcsolatot Dél- Koreával. A mindig biztosra menő úgynevezett jól tájékozott körök azt is tudni, vélték, hogy a szovjet vezetés komoly szerepet vállalt abban, hogy e lépést* és·· fogadtassa pijepjannal, ,s.e ráhatásnál élv‘ * lehetett egyebek mellett az az óriási deficit is, amely a KNDK megrendült gazdaságában halmozódott föl a Szovjetunióval és Kínával szemben. Kim Ir Szen ugyanazon kevesekhez tartozik a szocialista világban, aki elveti a reformok gondolatát, a környezetében bontakozó viszonylatok, mint a szovjet— kínai módosítottak valamelyest e magatartásán. Az utóbbi hónapokban megszaporodtak az üzenetek a Koreaifélsziget két oldalán egy esetleges kormányfői találkozó érdekében, és hosszas halogatás után januárban mégis sort kerítettek rá, hogy magas rangú KNDK-delegáció utazzék — a két ország történetében először — Tokióba, fomálisan a Japán Szocialista Párt meghívására, valójában azonban a külügyminiszter mellett jó néhány szaktárca vezetője is fogadta őket. Phenjan Japánnak, mint ahogy a félsziget déli részének is, szenet és érceket szállít, cserében pedig minden olyan terméket megkaphatnak, amelynek a termelésével az erőltetett nagyipari program mellett, lemaradtak. A gazdasági szálak — ezek alapján legalábbis úgy tekinthető —, elvezethetnének a kényes politikai rendezéshez. E téren azonban még túlságosan is nagyok a nézetkülönbségek, noha a megfigyelők pontosan megjegyezték, mikor maradt el Moszkvában a koreai kérdés öszszefüggésében a feltétel, hogy előbb vonják ki a déli részről az ott állomásozó amerikai egységeket. Phenjan az egyesítést, vagy akárcsak a békeszerződést nem tudja enélkül elképzelni, a „nagyok” azonban hajlatuk rá, hogy egy öthatalmi kerekasztalnál értsenek szót erről. A két koreai vezetés mellett a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Japán venne azon részt, ám sokan oda kívánnák ültetni, mint érintettett, Kínát is. A KNDK azonban egyelőre ragaszkodik hozzá, hogy csak Szöullal és Washingtonnal intézze a félsziget sorsát, s elutasítja a „német formulát” is, amely átmenetileg önálló nyitást tehetne lehetővé számára is, mint ahogy nem egyezik bele a kettős ENSZ-tagságba sem. A KNDK abból indul ki, hogy Korea egy, ami etnikailag igaz, de a szomorú történelmi tényen, hogy Panmindzsonnál 1953-ban határt húztak, csak türelmes hozzáállással és nagyfokú megértéssel lehet változtatni. Zsigovits Edit