Magyar Nemzet, 1989. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-07 / 32. szám

Kedd, 1989. február 7. Valutaárfolyamok a) Vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: 1000-es Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1989. január 3-i közlésnek megfelelően vannak ér­vényben. ÉRVÉNYBEN: 1989. FEBRUÁR 7—13-IG. PÉNZNEM Vételi Eladási árfolyam 100 egységre forintban Angol font Ausztrál dollár belga frank Dán korona Finn márka Francia frank Görög drachma a) Holland forint Ír font Japán yen (1006) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK-márka Olasz líra (1000) Osztrák schilling Portugál escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona (USA-dollár ECU (Közös Piac) Jugoszláv dinár, csekk (1000) 9113,55 9677,27 4646,43 4933,83 133,28 141,52 719,03 763,51 1213,67 1288,75 820,87 871,65 31,97 33,95 2473,57 2626,57 7458,89 7920,27 405,60 430,68 4449,75 4724,99 18242,89 19371,31 774,35 822,25 2792,24 2964,96 38,27 40,63 397,12 421,68 34,14 36,26 44,96­­ 47,74 3286,98 3490,30 824,21 875,19 5266,72 5826,66 5592,50 6187,08 8,69 9,23 Magyar Nemzet A Legfőbb Ügyészség közleménye . (MTI) A Legfőbb­ Ügyészség táj­jékozódó vizsgálatot folytatott egyes KISZ-ingatlanok — köztük a szegedi és a bajai KISZ-iskola — tulajdonjogának átruházásával kapcsolatban. A vizsgálat elren­delését­ több megyei főügyészség kezdeményezte. Megállapították­, a megkötött szerződések alapján eddig 11 ingatlanra jegyezték be a KISZ KB tulajdonjogát, a töb­bi 40—50 ingatlanra vonatkozó szerződés előkészítése és földhi­vatali bejegyzése pedig folyamat-­­ban van. Az átruházott ingatla­nok kezelője minden esetben — a kezelő jogokat eddig , is gya­korló — megyei, illetve városi KISZ-bizottság marad. A Legfőbb Ügyészség állás­pontja szerint a megkötött szer­ződések a földről szóló 1987. évi törvény alapján érvényesek._ E törvény 15. paragrafusa 1. be­kezdésének b) pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy az ingatlan, ke­zelője a kezelésében levő ingat­lan tulajdonjogát — a különleges rendeltetésű föld és termőföld ki­vételével — társadalmi szerve­zetre átruházhatja. A törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy a kezelő állami szerv vagy társadalmi szervezet. Az érin­tett ingatlanok nem minősülnek különleges rendeltetésű, illetve termőföldnek. A földtörvény a tulajdonjog átruházását nem köti ellenértékhez, ezért a 100 forint eszmei vételárnak a szerződések­be utólag történt beírása szükség­telen­ volt. A törvény indoklása szerint az állami tulajdon átru­házásának­­új­­ szabályozása előse­gíti az ingatlanok jobb hasznosí­tását és a hatékonyabb gazdálko­dást. Az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló, többször módosított 32/1969. IX. 30. kor­mányszámú rendelet 2. paragra­fusának 8. bekezdésében foglalt rendelkezés — amely szerint a társadalmi szervezet a kezelésé­ben levő házingatlant nem idege­nítheti el — ezekre a szerződé­sekre nem alkalmazható. Ezt a rendelkezést és a földtörvény idézett szakaszát egybevetve megállapítható, hogy a tilalom csak a magánszemélyek részére történő elidegenítésre vonatko­zik, és a törvény már e körben is bizonyos kivételeket enged. Jog­politikai szempontból nem lenne indokolt, hogy egy csaknem 20 évvel korábbi, alacsonyabb szin­tű jogszabály akadályozza egy törvényi rendelkezés alkalmazá­sát. Nem állapítható meg, hogy a szerződések a társadalom érde­keibe ütköznének, és ezért len­nének semmisek. Jelentős társa­dalmi érdek fűződik ahhoz is, hogy azok a létesítmények, ame­lyek többségét a KISZ saját erő­forrásból, kifejezetten ifjúsági célra építtette, továbbra is az if­júsági szövetség rendelkezése alatt maradjanak. Végül a jog­talan előnyszerzés, vagy a szol­gáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága szintén nem állapítható meg, mert a földtörvény az ellenérték nélküli átruházást is lehetővé teszi. A kifejtettek alapján a Leg­főbb Ügyészség a szerződések ér­vényességével kapcsolatos törvé­nyességi aggályokat nem osztotta, és ügyészi intézkedésre nem ta­lált alapot. ­ Csak a nép megnyerése révén juthatunk ki az ingoványból Az ingatlan vételára: 100 forint Kótyavetyélés vagy tulajdonátruházás? MEGÚJULÓ GAZDASÁG írta: Asztalos László György pénzügypolitikus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tudományos főmunkatársa Országunk válsága mélyül. A részsiker-propaganda ellenére külső adósságállományunk emel­kedik, a jövőnk szempontjából létfontosságú területeken restrik­ció bénítja a működést, miköz­ben a társadalom többsége által értelmetlennek ítélt intézmények­re és presztízsberuházásokra milliárdokat hordunk a Dunába. Lakosságunk és vállalataink az új és a még újabb adók alatt senyvednek, az infláció kezd el­szabadulni, s a társadalmi jutta­tásokat is egyre csak kurtítjuk. A gazdasági életben, a helyi és munkahelyi közösségekben sem­milyen kedvező irányú, lényeges változás nem érzékelhető. Akik eddig elrontották a dolgokat, azok azt továbbra is megtehetik — csak most már más a kötelező reformkörítés. Szembenézni a valósággal Észre kell végre vennünk: a nehezülő létfeltételek között élő, s a nem szocialista, hanem pél­dául polgári értékekről erőszakkal „leszoktatott", a megcsúfolt szo­cialista tanokból pedig kiábrán­dult milliók napjainkban ország­­szerte teszik fel a kérdéseket: meddig mehet ez így tovább? S mitől jönne el közénk az a so­kat emlegetett „kibontakozás”? Ki s mi fog itt végre — jelzők nélküli — termelést, piacot, ver­senyt, illetve demokráciát, pol­gári jogokat, szociális biztonsá­got teremteni? Ezekre a jogos kérdésekre csak a valósággal való kíméletlen szembenézés­ után leszünk képe­sek­ elfogadható választ adni. Szerencsére egyre szélesedik azok köre, akik már felismerték és ki-­ mondták: hazánkban nem egy­szerűen a gazdálkodásunkról, hanem egyfajta társadalomirányí­tási-politikai modellről derült ki a megújuló világ kívánalmai­tól való végleges és behozhatatlan­­ elmaradottsága. A KGST-kap­­csolatok összességének számunk­ra a 70-es évek közepéig adódott rövid távú előnyei, majd a hó­labdaszerűen növekvő nyugati kölcsönök felvétele a 80-as évek elejéig még úgy-ahogy sikeresen el tudták leplezni a valós tulaj­donost likvidáló, a versenyt és a piacot csak szimulálni merő, a közgazdaság évszázados törvény­­szerűségeit bornírt ötletekkel ér­vénytelennek minősítő, s az egyé­ni felelősség vállalásától félő, magát azonban „szocialistának­ ’ kinevező gazdálkodás csődjét. A külső források bevonásának mér­séklődése szerencsére napjaink­ban már nem rejtheti tovább az alacsony, illetve semmilyen haté­konyságú beruházásokon keresz­tül elszórt értékeink hiányát, az elöregedett, elavult gépparkot, az elhanyagolt föld- és természet­­védelmet, a lerabolt infrastruk­túrát, a szétszórt társadalombiz­tosítási, lakás- és épületfelújítási alapokat, s mindenekelőtt a har­madik generáció óta hitegetett, ki­zsigerelt és a genetikai tartalé­kait felélő, s a (tovább) képzésből most már tömegesen lemaradó munkaerőt. Gazdasági nehézségeink azon­ban az átfogó társadalmi-politi­kai válságnak csak az egyik vetü­letit jelentik­. A független és autonóm egzisztenciák felszámo­lása, a helyi, munkahelyi és szak­mai demokrácia, illetve szolidari­tás anyagi alapjainak és intézmé­nyeinek a szétverése, az emberi és polgárjogok naponta megfi­gyelhető kisebb-nagyobb mértékű lábbal tiprása, a mindenféle hit­tel és bizalommal való cinikus és ismétlődő visszaélések az elmúlt négy évtizedben megtörték lakos­ságunk 1945 és 1948 között, az újjáépítéskor meghatározó jelen­tőségű, pótlólagos erőforrást je­lentő szellemi és morális tartását. Napjainkban valamennyien félünk és reménykedünk. Félünk, hogy a rendszerre, a tehetségte­len és erkölcstelen hatalmasko­­dókra, az évtizedekkel ezelőtti intézmények félelmetes hangsú­lyait felidéző „elvi álláspontok­ra” vonatkozó halk és bátortalan kritikánk miatt nem bocsátanak-e el a munkahelyünkről, nem hur­colnak-e bíróság elé valamilyen légből kapott ürüggyel. Ugyanak­kor persze reménykedünk is: majd csak..., majd csak­ létre­hozzuk a demokratikus társada­lom alapjait jelentő politikai in­tézményeket, a régóta beígért „fejlett szocializmus” gazdaságát, elzavarjuk a lejáratott kiskirályo­kat, s elővarázsoljuk az új, most már világszínvonalú vezető­gárdát. Várakozásunk azonban illúzió: sem a cseppenve-csurranva be­áramló külföldi (működő) tőke, sem pedig Gorbacsov segítői nem tudják, s valószínűleg nem is akarják helyettünk rendezni belső s közös ügyeinket. A válsá­got csak mi tudjuk leküzdeni, s éppen ez a ma élő magyarok ti­zenegy évszázados történelmi múltunkkal, illetve a jövendő ge­nerációkkal szembeni felelőssége. Az elmúlt negyven év folyamán kezdetben nyíltan, majd később burkoltan igénybe vett módsze­rekkel azonban csak a válság nyílt kirobbanását, a tömegek ut­cákon való hömpölygését lehet megakadályozni. Az ingoványból való kijutáshoz olyan új utat kell kiépítenünk, amellyel a társada­lom túlnyomó többsége hajlandó lesz önként is. azomostann,­s (új­ból)' bízva* a' közös jövőnkben ·—■ de­ nem is örömmel~ám­ Osareszb-­ rított fogakkal — hajlandó lesz vállalni a várható újabb súlyos terhek viselését. Megosztva a hatalmat Jelenleg ugyanis csak a szerve­zeteknek, a pártnak, a kormány­nak vannak programjaik — a nemzetnek azonban nincs. Ön­magunk becsapása volna, ha tényleg elhinnénk: elegendő egy kibontakozási programhoz a „tájé­koztatott” és egypártfegyelemmel fölvértezett képviselők szavazat­­többsége. Az ország válságából való kilábaláshoz nem elegendő a nép képviselőinek áldandó kény­szerhelyzetekbe hozása, magát a népet kell ehhez megnyerni. A munkásoknak minden egyes mun­kahelyen maguknak kell leszá­molniuk a pazarlás gyakorlatá­val, a parasztoknak­ újból műve­lés alá kell venniük a parlagon pusztuló földeket, az elkeseredett tanítóknak mégsem szabad fel­adniuk a hivatásukat, s végre a kiugró tehetségű mérnökeink, művészeink is elsősorban itthon próbálják megtalálni a boldogu­lásukat. A társadalom bizalmának visszaszerzése, a vezetők szemé­lyével és a közösen meghatározott célokkal való azonosulás végett kell nekünk az „új kiegyezés". Az „új kiegyezés” az MSZMP vezető testületeinek az elmúlt negyven évért viselt, illetve az elkövetkező évtizedekért viselen­dő történelmi felelősséget felis­merő és vállaló része, továbbá a jelentős társadalmi csoportok ér­dekeit jogosan képviselni tudó új, úgynevezett alternatív mozgal­mak válságellenes szövetsége kö­zött jön majd létre. Az így kiala­kítandó nagykoalíció a lakosság legalább 70—80 százalékát kite­vő, igen különböző érdekű társa­dalmi csoportjai által tudatosan és időlegesen vállalt — s ezért erős — érdekszövetségének lehet a politikai kifejeződése. A tény­leges érdekek kompromisszumán alapuló szövetségnek­ ezért meg kell nyernie a maga számára a toleráns kommunistáktól (balkö­zép) a megértő antikommunistá­­kig (jobbközép) terjedő világné­zetspektrum szinte valamennyi tagját azért, hogy el tudják ke­rülni az ortodox és szélsőséges csoportocskák egyre fenyegetőbb diktatúráját. A „proletárdiktatú­ra" visszatérését tehát nem értel­­mezhetetlen­ kimagyarázhatatlan fejtegetésekkel, hanem a mérsé­kelt és politikai megoldásokban­ érdekeltek széles, valóban nép­frontos összefogásával kell meg­akadályozni. Az „új kiegyezés” nemcsak új politikai stratégiát követel meg; benne belső viszonyaink gyökeres változásának és az illúziókkal való tudatos, végleges leszámolásának is vissza kell tükröződnie. Ehhez az egyik oldalon az MSZMP-nek, s vezetői többségének be kell lát­nia, hogy kizárólag szocialista értékekre alapozva és csak a párt­juk hatalmi monopóliumára tá­maszkodva a válságból ez az or­szág már nem tud kijutni. A má­sik oldalon viszont a valóban al­ternatív mozgalmaknak kell be­látniuk, hogy a jelenlegi világ­­politikai helyzetben Kelet-Euró­­pában semmiféle reális megoldást nem lehet elképzelni a kommu­nista párt hatalomból való kiszo­rításával, a szocializmus és a szo­lidaritás évezredek óta vallott értékeinek tagadásával, a szabad versenyes kapitalizmus elavult tételeinek ismételgetésével. A ha­talmat tehát meg kell osztani a jövőnkért közös felelősséget vál­lalni hajlandó valamennyi politi­kai csoporttal. Az „új kiegyezésért” valameny­­nyiünknek keservesen meg kell­­küzdenie. . Az eddig politikai ve­­télytárs és társadalmi ellenőrzés szankcionálás nélkül ■ tevék­eny­­kedő··­párt·· tagjainak tömegesen kell fel- és­ elismerniük az elmúlt negyven év sikereiért és kudar­caiért viselt kisebb-nagyobb fele­lősségüket. A másik oldalon gyor­san meg kell szervezni a párton­­kívüliek széles tömegeinek poli­tikai képviseletét, ki kell alakí­tani a nem párttagok érdekszö­vetségét kifejező, az ország bél­és külpolitikai feltételeinek is megfelelő saját programot. S még 1989 folyamán az MSZMP kép­viselőivel folytatott tárgyalások­ban ki kell formálnunk a párt­tagok és a pártonkívüliek több­ségének társadalmi érdekszövet­ségét kifejező, új szemléletű, a „köz szolgálatát” ellátó modern államapparátusi szervezetet és vezetést. Szélsőségek nélkül Az „új kiegyezésnek” természe­tesen mind a két oldalon befolyá­sos ellenfelei vannak és lesznek is. Az MSZMP-ben például szá­mítanunk kell az elmúlt negyven évért viselt történelmi felelősség­gel csak egyoldalúan — vagy se­­hogysem — szembenézni akarók, a társadalmilag ellenőrizetlen­­ellenőrizhetetlen hatalmi mono­póliumokból semmit engedni nem tudók, s a „szocialistának” elne­vezett — a valóságban azonban csak a lakosság egyes csoportjai által élvezett — értékek egyed­uralmát fenntartani kívánók dü­hödt támadásaival. Az alternatív mozgalmak oldalán ugyanakkor fel kell készülnünk a „kommu­nistákkal” való mindenféle együttműködést elutasítók,­­ az MSZMP-t a hatalomból teljesen kiszorítani akarók, a nemzetközi kötelezettségeink világszerte fel­hördülést kiváltó, válogatás nél­küli felmondását követelők ha­sonlóképpen heves támadására. Történelmünk első kiegyezésé­nek morálisan legfeddhetetle­nebb alkotója, Deák Ferenc a megalkuvás ellen 1866.­­február 22-én elmondott híres beszédében a következőképpen intette honfi­társait: „Őszintén óhajtjuk mi a kiegyenlítést, mert e visszás hely­zet a mi erőnket is, az övékét is felemészti. Szívesen közelitünk mi a kiegyenlítés ösvényén felé­jük, de a magunk lábán akarunk oda jutni... Elmegyünk μζοη határokig, amelyekig mennünk szabad, s amelyeken túllépni áru­lás volna hazánk ellen. Ha ezek után meghiúsulnának a kiegyen­lítési remények, akkor azok lesz­nek okai, kik tőlünk többet ki­­von­tak, mint amit tennünk le­het." Ennél bölcsebbet jó százhúsz évvel később sem mondhatunk. Száz forint egy KISZ-iskola ára,­­ legalábbis ennyiért „vett meg” egyet-­­ egyet a KISZ Központi­­Bizottsága Szegeden és Baján. A közvélemény mindkét városban felzúdult. Mint néhány napja az MTI közölte: a bajai telekkönyvi hivatal az adás­vételt be sem jegyezte, haneem az Ügyészséghez fordult. Szegeden az ügy a következőknél tart. Továbbra sem nyugodott meg a közvélemény, s a botrány hullá­mai sem csillapultak. A január 27-i szegedi tanácsülésen a helyi alternatív szervezetek képvisele­tében szót kért Ökrös Tamás, s tiltakozott a nép vagyonának az MSZMP és a KISZ által történő kisajátítása miatt. Dr. Hetesi Er­zsébet tanácstag felhívta­ a tes­tület figyelmét, jobban figyeljen az állami tulajdon védelmére és javasolta, vizsgálják meg bizo­nyos ingatlanok helyzetét. Ilyen például — ami miatt a vihar ki­robbant — Szeged Rózsadombján, az Újszegeden lévő KISZ Veze­tőképző Intézet. Jogilag fogyatékos A január 16-án kelt nyilatko­zatból — aláírta a Fidesz, a Kör­gáz Klub, az MDF, a Szabad De­mokraták Szövetségének szegedi szervezete — kiderül, miért há­­borognak a polgárok. Idézet a do­kumentumból: Az új földtörvény lehetővé teszi, hogy az állami tu­lajdon kezelője a kezelésében lé­vő ingatlan tulajdonjogát meg­határozott kör­ben átruházza. En­nek alapján a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága a kezelésében lévő és a magyar állam tulajdo­nát képező Csongrád megyei KISZ Vezetőképző Intézet tulaj­donjogát ellenérték megállapítása nélkül 1988 végén átruházta a KISZ Központi Bizottság javára. Az adásvételi szerződésben a KISZ KB továbbra is használati jogot biztosított a Csongrád me­gyei KISZ-bizottságnak. A szer­ződés eredetileg jogilag több vo­natkozásban is fogyatékos: a tu­lajdonjog átruházása adásvétel jogcímén történt, amelynek for­galmi eleme a visszterhesség, az­az a tulajdonjog átruházása fe­­­jében vételárat kell fizetni. Mivel adott esetben az átruházás ingye­nes volt, a jogcím érvénytelensé­ge miatt a tulajdonjogot nem je­gyezhették be az ingatlan-nyil­vántartásba (megjegyzendő, hogy az ingyenes átruházás is lehet jogszerű, de akkor az átruházás jogcíme­­ nem adásvétel, hanem ajándékozás). A szerződés­ másik hibája a használati jogról való rendelkezés. Használati­­ jog ugyanis ebben az esetben nem jö­­h­et­ szóba, mivel ez "a jog~csak h­at jogszabályban feljogosított szer­veket illet meg és ezek között a KISZ nem szerepel. Az említett hiányosságok miatt a szerződés eredeti formájában nem volt al­kalmas ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, ezért a szerződő fe­lek kiegészítették akként, hogy az ingatlan vételára 100 forint (!). Így a tulajdonjog bejegyzése most már jogszerű a KISZ KB javára, a használati jog azonban mint érvénytelen kikötés, nem jegyez­hető be a Csongrád megyei KISZ- bizottság részére (Ugyanez tör­tént a Csongrád megyei KISZ-bi­­zottság kezelésében lévő mártélyi üdülővel is.) A Csongrád megyei KISZ Ve­zetőképző Intézet egy közel száz hektáron elterülő ingatlan, mely magába foglalt egy komplett ok­tatási központot szállóval egybe­építve és az ehhez tartozó kiszol­gáló egységeket, valamint a négy­, összesen 32 szobás épületet, me­lyek döntően állami költségvetési támogatásból épültek. Az intéz­mény évek óta szállodaként üze­mel, alkalmanként kongresszuso­kat is rendeznek itt. Társadalmi szinten igazságtalannak és tisz-' tességtelennek érezzük, hogy ezek a több­­tízmillió forint értékű in­' gatlanok egyetlen­­ tollvonással egy politikai szervezet tulajdoná­ba kerüljenek. Információink sze­rint a KISZ kezelésében lévő in­gatlanokat az ország más részén is igyekszik a KISZ KB megsze­rezni, és ezáltal kirekeszteni a társadalom szélesebb rétegeit ezekből a javakból. Levél a megyei főügyésznek A január 27-i tanácsülésen — am­i közel 12 óra hosszáig tar­tott — a karzaton türelmesen ül­tek és kíváncsian várták a fel­szólalásokat a Körgáz Klub kép­viselői. Ez az alternatív csoport a társadalmi érdekvédelemre szö­vetkezett. Tagjai éberen figyelik, milyen területen próbálják meg­sérteni vagy megcsorbítani a kö­zösségi jogokat és köztulajdont. A monolitikus, diktatórikus tár­sadalom demokratizálására törek­szenek. Ők fedezték fel a szegedi KISZ-iskola ügyét is. A csoport egyik szervezője, Tű­hegyi József beszélt a történtek­ről: *■ — Király Zoltán parlamenti beszéde után felmértük, milyen ingatlanokat kezelnek a társadal­mi szervezetek Szegeden. Az or­szággyűlési képviselő által­ meg­hirdetett hasznosítási program alapján szétnéztünk a városban. Az újszegedi KISZ-iskola hely­zete évek óta tisztázatlan, költ­ségvetésük a felére csökkent, mégis építkeznek. Miből? Megi­t hallottuk, hogy a kezelői jogkör­ben változás, lesz. Elmentünk a városi KISZ-titkárhoz és ő úgy tudta, az iskola már a tulajdo­nukban van. Ezután megjelentem egy megyei értekezleten, felszó­laltam, kíváncsi voltam az ifjú­sági szervezet lépéseire. Az egyik funkcionárius megerősítette, 36 intézményt írtak át. Ezen mély­ségesen felháborodtam. Póda Jenő is a Körgáz Klubhoz tartozik. — A 100 forintos tranzakció olaj volt a tűzre. Ebben a­ kér­désben az a visszatetsző, hogy az állami tulajdon és a kezelői jog­ összemosódott. Tisztázatlan a helyzet, többféle csoport szintén jogot formálhatna a 100 forintért elkótyavetyélt ingatlanra. Azt szeretnék, hogy a KISZ-iskolához hasonló állami tulajdonokat to­vábbra se lehessen elidegeníteni. Ne árusítsák ki az intézménye­ket. Ezeknek az árát a mi zse­bünkből sajtolták ki. Ha nem tud­ják fenntartani, akkor­­ társadal­mi bizottságok döntsenek a fel­­használásról. Ilyen kérdésben ha­tározottabb legyen az ellenőrzés. Lencsés Éva szintén klubtag, az országgyűlési képviselőjét, di­cséri. — Bedőné Rózsa Editet meg­kértük, vesse fel a parlament ja­nuári ülésén ezt a témát. Sajnos az ügyrend miatt nem adhatott be interpellációt, de megígérte, eljár a pénzügyminiszternél. Köz­ben mi több újságírót is felke­restünk, de kezdetben egy sem vállalta, hogy nyilvánosságra hoz­za az ügyet. Akkor összefogtak az alternatív szervezetek és megfo­­­galmaztuk nyilatkozatunkat. A legutóbbi lépésünk pedig az­­volt, hogy a Csongrád megyei fő­ügyésznek írtunk levelet, tisztáz­za a helyzetet. Részletek a dokumentumból: .,... az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítését sza­bályozó 32/1969. (IX. 30.) Körmi számú rendelet 1. paragrafusa szerint állami tulajdonban álló házingatlan — rendeltetésére való tekintet nélkül — minden olyan épület és hozzá tartozó földrész­let, amelyek tulajdonosa a ma­gyar állam. Ennek alapján tehát a szóban forgó KISZ Vezetőképző Intézet is ezen kormányrendelet hatálya alá esik. Az idézett kor­mányrendelet 2. paragrafus (8)­­ bekezdése Úgy rendelkezik, hogy társadalmi szervezet­ez általa ke­zelt házingatlan elidegenítésére nem­­jogosult. Az említett két jog­szabály­­együttes értelmezéséből az következik, hogy az 1987. évi I. törvény mint generális szabály általánosságban teszi lehetővé a kezelő részére a tulajdonjog átru­házását,­a kormányrendelet azon­ban mint speciális jogszabály, a kezelők egy szűkebb körének — a társadalmi szervezeteknek —­ ezt­ a lehetőségét nem biztosítja. A tulajdonjog átruházására az 1987. évi I. törvény 16. § (1) be­­kezdése alapján így csak az álla­mi tulajdont kezelő egyéb szer­vek­ (állami vállalat, tröszt, egyéb állami gazdálkodó szerv, költség­vetési szerv) jogosultak. A KISZ Csongrád­ Megyei Bizottsága — mint egy társadalmi szervezet jogi személyiséggel rendelkező helyi szerve­k ezért nem jogosult az állami tulajdonú ingatlan el­adására ... Mivel nézetünk sze­rint az adásvételi szerződés így jogszabályba ütközik, a Pttk. 200. § (2) bekezdésére figyelemmel, sem­mis a szóban forgó adásvétel, a létrejött formában a KISZ KB számára illetéktelen előny szer­zését is jelenti, ami a Ptk. 5. § (2) bekezdése szerint joggal való visszaélésnek minősül és az (1) bekezdés szerint tilos. Ezért úgy véljük: azon túl, hogy a szerző­dés több jogszabályba ütközik, nyilvánvalóan sérti a társadalom érdekeit is. A leírtak szerint semmis szerződés alapján a KISZ KB tulajdonjogot nem szerezhet, ezért az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is jogsértő... kelt Sze­ged, 1989. január 25. A kényes ügy hátteréről még annyit, hogy ezek a fiatalok elő­ször a KISZ vezetőivel akarták rendezni a kérdést, aztán, amikor megtudták, hogy felgyorsult az átírás, akcióba léptek. A közvélemény vár Az első tiltakozó felhívás óta a Szegeden megjelenő napilapban, a Délmagyarországban a KISZ- vagyon kisajátítása napirendi kérdés lett. A KISZ megyei bi­zottságának első titkára, Csányi Zoltán többször is nyilatkozott, s legutóbbi véleményét idézzük fel. „A bennünket ért támadás két­oldalú, egyrészt jogilag, másrészt etikailag kifogásolják a KISZ KB-val kötött szerződésünket. Ami a jogi oldalt illeti, bevallom, én ilyen témákban nem vagyok járatos, de ezt a szerződést a KISZ megbízásából egy jogász készítette el, akinek szakértelmé­ben mi nem kételkedünk. Egyéb­ként a Magyar Nemzet január 25-i számában ügyünkről az ol­vasható: a jelenlegi jogszabályok szerint a tulajdonátruházás nem törvénysértő. A vitatott kérdése­ket és tényeket mi igyekszünk megtárgyalni mindazokkal, akik támadnak a KISZ-iskola ügye miatt, Így például a Fidesz helyi csoportjával is megegyeztünk egy tárgyalás időpontjában, majd a következő üzenetet találtam az asztalomon: a tárgyalást lemond­ják, mert úgy érzik, nem kapnák meg a remélt erkölcsi támogatást a KISZ-től... Ez az intézmény a KISZ költségvetési támogatásából épült, s ha mondjuk húsz évvel ezelőtt ezt a támogatást a fiatalok utaztatására, kisebb csoportok rendezvényeinek finanszírozására költötték volna­­az ifjúsági szövet - .iség akkori­­vezetők most vajon mit követelnének a KISZ-től? Megítélésem szerint, aki az új­szegedi és az ehhez hasonló KISZ-létesítmények elvétele mel­lett voksol, az évtizedekre visz­­szamenőleg az összes támogatás jogosságát kérdőjelezi meg. Gon­dolom, arról sem tudnak, hogy az újszegedi KISZ-iskola felépítésé­hez a megye KISZ-esei hatvan­ezer óra társadalmi munkával já­rultak hozzá.” A vita folytatódik, a közvéle­mény kíváncsian várja az ügyész­ség álláspontját, és hogy a szege­di tanács a következő ülésén fog­lalkozik-e ezzel az üggyel. Sokan remélik: igen. Halász Miklós

Next