Magyar Nemzet, 1989. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-07 / 32. szám
Kedd, 1989. február 7. Valutaárfolyamok a) Vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: 1000-es Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1989. január 3-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. ÉRVÉNYBEN: 1989. FEBRUÁR 7—13-IG. PÉNZNEM Vételi Eladási árfolyam 100 egységre forintban Angol font Ausztrál dollár belga frank Dán korona Finn márka Francia frank Görög drachma a) Holland forint Ír font Japán yen (1006) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK-márka Olasz líra (1000) Osztrák schilling Portugál escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona (USA-dollár ECU (Közös Piac) Jugoszláv dinár, csekk (1000) 9113,55 9677,27 4646,43 4933,83 133,28 141,52 719,03 763,51 1213,67 1288,75 820,87 871,65 31,97 33,95 2473,57 2626,57 7458,89 7920,27 405,60 430,68 4449,75 4724,99 18242,89 19371,31 774,35 822,25 2792,24 2964,96 38,27 40,63 397,12 421,68 34,14 36,26 44,96 47,74 3286,98 3490,30 824,21 875,19 5266,72 5826,66 5592,50 6187,08 8,69 9,23 Magyar Nemzet A Legfőbb Ügyészség közleménye . (MTI) A Legfőbb Ügyészség tájjékozódó vizsgálatot folytatott egyes KISZ-ingatlanok — köztük a szegedi és a bajai KISZ-iskola — tulajdonjogának átruházásával kapcsolatban. A vizsgálat elrendelését több megyei főügyészség kezdeményezte. Megállapították, a megkötött szerződések alapján eddig 11 ingatlanra jegyezték be a KISZ KB tulajdonjogát, a többi 40—50 ingatlanra vonatkozó szerződés előkészítése és földhivatali bejegyzése pedig folyamat-ban van. Az átruházott ingatlanok kezelője minden esetben — a kezelő jogokat eddig , is gyakorló — megyei, illetve városi KISZ-bizottság marad. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a megkötött szerződések a földről szóló 1987. évi törvény alapján érvényesek._ E törvény 15. paragrafusa 1. bekezdésének b) pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy az ingatlan, kezelője a kezelésében levő ingatlan tulajdonjogát — a különleges rendeltetésű föld és termőföld kivételével — társadalmi szervezetre átruházhatja. A törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy a kezelő állami szerv vagy társadalmi szervezet. Az érintett ingatlanok nem minősülnek különleges rendeltetésű, illetve termőföldnek. A földtörvény a tulajdonjog átruházását nem köti ellenértékhez, ezért a 100 forint eszmei vételárnak a szerződésekbe utólag történt beírása szükségtelen volt. A törvény indoklása szerint az állami tulajdon átruházásánakúj szabályozása elősegíti az ingatlanok jobb hasznosítását és a hatékonyabb gazdálkodást. Az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló, többször módosított 32/1969. IX. 30. kormányszámú rendelet 2. paragrafusának 8. bekezdésében foglalt rendelkezés — amely szerint a társadalmi szervezet a kezelésében levő házingatlant nem idegenítheti el — ezekre a szerződésekre nem alkalmazható. Ezt a rendelkezést és a földtörvény idézett szakaszát egybevetve megállapítható, hogy a tilalom csak a magánszemélyek részére történő elidegenítésre vonatkozik, és a törvény már e körben is bizonyos kivételeket enged. Jogpolitikai szempontból nem lenne indokolt, hogy egy csaknem 20 évvel korábbi, alacsonyabb szintű jogszabály akadályozza egy törvényi rendelkezés alkalmazását. Nem állapítható meg, hogy a szerződések a társadalom érdekeibe ütköznének, és ezért lennének semmisek. Jelentős társadalmi érdek fűződik ahhoz is, hogy azok a létesítmények, amelyek többségét a KISZ saját erőforrásból, kifejezetten ifjúsági célra építtette, továbbra is az ifjúsági szövetség rendelkezése alatt maradjanak. Végül a jogtalan előnyszerzés, vagy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága szintén nem állapítható meg, mert a földtörvény az ellenérték nélküli átruházást is lehetővé teszi. A kifejtettek alapján a Legfőbb Ügyészség a szerződések érvényességével kapcsolatos törvényességi aggályokat nem osztotta, és ügyészi intézkedésre nem talált alapot. Csak a nép megnyerése révén juthatunk ki az ingoványból Az ingatlan vételára: 100 forint Kótyavetyélés vagy tulajdonátruházás? MEGÚJULÓ GAZDASÁG írta: Asztalos László György pénzügypolitikus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tudományos főmunkatársa Országunk válsága mélyül. A részsiker-propaganda ellenére külső adósságállományunk emelkedik, a jövőnk szempontjából létfontosságú területeken restrikció bénítja a működést, miközben a társadalom többsége által értelmetlennek ítélt intézményekre és presztízsberuházásokra milliárdokat hordunk a Dunába. Lakosságunk és vállalataink az új és a még újabb adók alatt senyvednek, az infláció kezd elszabadulni, s a társadalmi juttatásokat is egyre csak kurtítjuk. A gazdasági életben, a helyi és munkahelyi közösségekben semmilyen kedvező irányú, lényeges változás nem érzékelhető. Akik eddig elrontották a dolgokat, azok azt továbbra is megtehetik — csak most már más a kötelező reformkörítés. Szembenézni a valósággal Észre kell végre vennünk: a nehezülő létfeltételek között élő, s a nem szocialista, hanem például polgári értékekről erőszakkal „leszoktatott", a megcsúfolt szocialista tanokból pedig kiábrándult milliók napjainkban országszerte teszik fel a kérdéseket: meddig mehet ez így tovább? S mitől jönne el közénk az a sokat emlegetett „kibontakozás”? Ki s mi fog itt végre — jelzők nélküli — termelést, piacot, versenyt, illetve demokráciát, polgári jogokat, szociális biztonságot teremteni? Ezekre a jogos kérdésekre csak a valósággal való kíméletlen szembenézés után leszünk képesek elfogadható választ adni. Szerencsére egyre szélesedik azok köre, akik már felismerték és ki- mondták: hazánkban nem egyszerűen a gazdálkodásunkról, hanem egyfajta társadalomirányítási-politikai modellről derült ki a megújuló világ kívánalmaitól való végleges és behozhatatlan elmaradottsága. A KGST-kapcsolatok összességének számunkra a 70-es évek közepéig adódott rövid távú előnyei, majd a hólabdaszerűen növekvő nyugati kölcsönök felvétele a 80-as évek elejéig még úgy-ahogy sikeresen el tudták leplezni a valós tulajdonost likvidáló, a versenyt és a piacot csak szimulálni merő, a közgazdaság évszázados törvényszerűségeit bornírt ötletekkel érvénytelennek minősítő, s az egyéni felelősség vállalásától félő, magát azonban „szocialistának ’ kinevező gazdálkodás csődjét. A külső források bevonásának mérséklődése szerencsére napjainkban már nem rejtheti tovább az alacsony, illetve semmilyen hatékonyságú beruházásokon keresztül elszórt értékeink hiányát, az elöregedett, elavult gépparkot, az elhanyagolt föld- és természetvédelmet, a lerabolt infrastruktúrát, a szétszórt társadalombiztosítási, lakás- és épületfelújítási alapokat, s mindenekelőtt a harmadik generáció óta hitegetett, kizsigerelt és a genetikai tartalékait felélő, s a (tovább) képzésből most már tömegesen lemaradó munkaerőt. Gazdasági nehézségeink azonban az átfogó társadalmi-politikai válságnak csak az egyik vetületit jelentik. A független és autonóm egzisztenciák felszámolása, a helyi, munkahelyi és szakmai demokrácia, illetve szolidaritás anyagi alapjainak és intézményeinek a szétverése, az emberi és polgárjogok naponta megfigyelhető kisebb-nagyobb mértékű lábbal tiprása, a mindenféle hittel és bizalommal való cinikus és ismétlődő visszaélések az elmúlt négy évtizedben megtörték lakosságunk 1945 és 1948 között, az újjáépítéskor meghatározó jelentőségű, pótlólagos erőforrást jelentő szellemi és morális tartását. Napjainkban valamennyien félünk és reménykedünk. Félünk, hogy a rendszerre, a tehetségtelen és erkölcstelen hatalmaskodókra, az évtizedekkel ezelőtti intézmények félelmetes hangsúlyait felidéző „elvi álláspontokra” vonatkozó halk és bátortalan kritikánk miatt nem bocsátanak-e el a munkahelyünkről, nem hurcolnak-e bíróság elé valamilyen légből kapott ürüggyel. Ugyanakkor persze reménykedünk is: majd csak..., majd csak létrehozzuk a demokratikus társadalom alapjait jelentő politikai intézményeket, a régóta beígért „fejlett szocializmus” gazdaságát, elzavarjuk a lejáratott kiskirályokat, s elővarázsoljuk az új, most már világszínvonalú vezetőgárdát. Várakozásunk azonban illúzió: sem a cseppenve-csurranva beáramló külföldi (működő) tőke, sem pedig Gorbacsov segítői nem tudják, s valószínűleg nem is akarják helyettünk rendezni belső s közös ügyeinket. A válságot csak mi tudjuk leküzdeni, s éppen ez a ma élő magyarok tizenegy évszázados történelmi múltunkkal, illetve a jövendő generációkkal szembeni felelőssége. Az elmúlt negyven év folyamán kezdetben nyíltan, majd később burkoltan igénybe vett módszerekkel azonban csak a válság nyílt kirobbanását, a tömegek utcákon való hömpölygését lehet megakadályozni. Az ingoványból való kijutáshoz olyan új utat kell kiépítenünk, amellyel a társadalom túlnyomó többsége hajlandó lesz önként is. azomostann,s (újból)' bízva* a' közös jövőnkben ·—■ de nem is örömmel~ám Osareszb- rított fogakkal — hajlandó lesz vállalni a várható újabb súlyos terhek viselését. Megosztva a hatalmat Jelenleg ugyanis csak a szervezeteknek, a pártnak, a kormánynak vannak programjaik — a nemzetnek azonban nincs. Önmagunk becsapása volna, ha tényleg elhinnénk: elegendő egy kibontakozási programhoz a „tájékoztatott” és egypártfegyelemmel fölvértezett képviselők szavazattöbbsége. Az ország válságából való kilábaláshoz nem elegendő a nép képviselőinek áldandó kényszerhelyzetekbe hozása, magát a népet kell ehhez megnyerni. A munkásoknak minden egyes munkahelyen maguknak kell leszámolniuk a pazarlás gyakorlatával, a parasztoknak újból művelés alá kell venniük a parlagon pusztuló földeket, az elkeseredett tanítóknak mégsem szabad feladniuk a hivatásukat, s végre a kiugró tehetségű mérnökeink, művészeink is elsősorban itthon próbálják megtalálni a boldogulásukat. A társadalom bizalmának visszaszerzése, a vezetők személyével és a közösen meghatározott célokkal való azonosulás végett kell nekünk az „új kiegyezés". Az „új kiegyezés” az MSZMP vezető testületeinek az elmúlt negyven évért viselt, illetve az elkövetkező évtizedekért viselendő történelmi felelősséget felismerő és vállaló része, továbbá a jelentős társadalmi csoportok érdekeit jogosan képviselni tudó új, úgynevezett alternatív mozgalmak válságellenes szövetsége között jön majd létre. Az így kialakítandó nagykoalíció a lakosság legalább 70—80 százalékát kitevő, igen különböző érdekű társadalmi csoportjai által tudatosan és időlegesen vállalt — s ezért erős — érdekszövetségének lehet a politikai kifejeződése. A tényleges érdekek kompromisszumán alapuló szövetségnek ezért meg kell nyernie a maga számára a toleráns kommunistáktól (balközép) a megértő antikommunistákig (jobbközép) terjedő világnézetspektrum szinte valamennyi tagját azért, hogy el tudják kerülni az ortodox és szélsőséges csoportocskák egyre fenyegetőbb diktatúráját. A „proletárdiktatúra" visszatérését tehát nem értelmezhetetlen kimagyarázhatatlan fejtegetésekkel, hanem a mérsékelt és politikai megoldásokban érdekeltek széles, valóban népfrontos összefogásával kell megakadályozni. Az „új kiegyezés” nemcsak új politikai stratégiát követel meg; benne belső viszonyaink gyökeres változásának és az illúziókkal való tudatos, végleges leszámolásának is vissza kell tükröződnie. Ehhez az egyik oldalon az MSZMP-nek, s vezetői többségének be kell látnia, hogy kizárólag szocialista értékekre alapozva és csak a pártjuk hatalmi monopóliumára támaszkodva a válságból ez az ország már nem tud kijutni. A másik oldalon viszont a valóban alternatív mozgalmaknak kell belátniuk, hogy a jelenlegi világpolitikai helyzetben Kelet-Európában semmiféle reális megoldást nem lehet elképzelni a kommunista párt hatalomból való kiszorításával, a szocializmus és a szolidaritás évezredek óta vallott értékeinek tagadásával, a szabad versenyes kapitalizmus elavult tételeinek ismételgetésével. A hatalmat tehát meg kell osztani a jövőnkért közös felelősséget vállalni hajlandó valamennyi politikai csoporttal. Az „új kiegyezésért” valamenynyiünknek keservesen meg kellküzdenie. . Az eddig politikai vetélytárs és társadalmi ellenőrzés szankcionálás nélkül ■ tevékenykedő··párt·· tagjainak tömegesen kell fel- és elismerniük az elmúlt negyven év sikereiért és kudarcaiért viselt kisebb-nagyobb felelősségüket. A másik oldalon gyorsan meg kell szervezni a pártonkívüliek széles tömegeinek politikai képviseletét, ki kell alakítani a nem párttagok érdekszövetségét kifejező, az ország bélés külpolitikai feltételeinek is megfelelő saját programot. S még 1989 folyamán az MSZMP képviselőivel folytatott tárgyalásokban ki kell formálnunk a párttagok és a pártonkívüliek többségének társadalmi érdekszövetségét kifejező, új szemléletű, a „köz szolgálatát” ellátó modern államapparátusi szervezetet és vezetést. Szélsőségek nélkül Az „új kiegyezésnek” természetesen mind a két oldalon befolyásos ellenfelei vannak és lesznek is. Az MSZMP-ben például számítanunk kell az elmúlt negyven évért viselt történelmi felelősséggel csak egyoldalúan — vagy sehogysem — szembenézni akarók, a társadalmilag ellenőrizetlenellenőrizhetetlen hatalmi monopóliumokból semmit engedni nem tudók, s a „szocialistának” elnevezett — a valóságban azonban csak a lakosság egyes csoportjai által élvezett — értékek egyeduralmát fenntartani kívánók dühödt támadásaival. Az alternatív mozgalmak oldalán ugyanakkor fel kell készülnünk a „kommunistákkal” való mindenféle együttműködést elutasítók, az MSZMP-t a hatalomból teljesen kiszorítani akarók, a nemzetközi kötelezettségeink világszerte felhördülést kiváltó, válogatás nélküli felmondását követelők hasonlóképpen heves támadására. Történelmünk első kiegyezésének morálisan legfeddhetetlenebb alkotója, Deák Ferenc a megalkuvás ellen 1866.február 22-én elmondott híres beszédében a következőképpen intette honfitársait: „Őszintén óhajtjuk mi a kiegyenlítést, mert e visszás helyzet a mi erőnket is, az övékét is felemészti. Szívesen közelitünk mi a kiegyenlítés ösvényén feléjük, de a magunk lábán akarunk oda jutni... Elmegyünk μζοη határokig, amelyekig mennünk szabad, s amelyeken túllépni árulás volna hazánk ellen. Ha ezek után meghiúsulnának a kiegyenlítési remények, akkor azok lesznek okai, kik tőlünk többet kivontak, mint amit tennünk lehet." Ennél bölcsebbet jó százhúsz évvel később sem mondhatunk. Száz forint egy KISZ-iskola ára, legalábbis ennyiért „vett meg” egyet- egyet a KISZ KözpontiBizottsága Szegeden és Baján. A közvélemény mindkét városban felzúdult. Mint néhány napja az MTI közölte: a bajai telekkönyvi hivatal az adásvételt be sem jegyezte, haneem az Ügyészséghez fordult. Szegeden az ügy a következőknél tart. Továbbra sem nyugodott meg a közvélemény, s a botrány hullámai sem csillapultak. A január 27-i szegedi tanácsülésen a helyi alternatív szervezetek képviseletében szót kért Ökrös Tamás, s tiltakozott a nép vagyonának az MSZMP és a KISZ által történő kisajátítása miatt. Dr. Hetesi Erzsébet tanácstag felhívta a testület figyelmét, jobban figyeljen az állami tulajdon védelmére és javasolta, vizsgálják meg bizonyos ingatlanok helyzetét. Ilyen például — ami miatt a vihar kirobbant — Szeged Rózsadombján, az Újszegeden lévő KISZ Vezetőképző Intézet. Jogilag fogyatékos A január 16-án kelt nyilatkozatból — aláírta a Fidesz, a Körgáz Klub, az MDF, a Szabad Demokraták Szövetségének szegedi szervezete — kiderül, miért háborognak a polgárok. Idézet a dokumentumból: Az új földtörvény lehetővé teszi, hogy az állami tulajdon kezelője a kezelésében lévő ingatlan tulajdonjogát meghatározott körben átruházza. Ennek alapján a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága a kezelésében lévő és a magyar állam tulajdonát képező Csongrád megyei KISZ Vezetőképző Intézet tulajdonjogát ellenérték megállapítása nélkül 1988 végén átruházta a KISZ Központi Bizottság javára. Az adásvételi szerződésben a KISZ KB továbbra is használati jogot biztosított a Csongrád megyei KISZ-bizottságnak. A szerződés eredetileg jogilag több vonatkozásban is fogyatékos: a tulajdonjog átruházása adásvétel jogcímén történt, amelynek forgalmi eleme a visszterhesség, azaz a tulajdonjog átruházása fejében vételárat kell fizetni. Mivel adott esetben az átruházás ingyenes volt, a jogcím érvénytelensége miatt a tulajdonjogot nem jegyezhették be az ingatlan-nyilvántartásba (megjegyzendő, hogy az ingyenes átruházás is lehet jogszerű, de akkor az átruházás jogcíme nem adásvétel, hanem ajándékozás). A szerződés másik hibája a használati jogról való rendelkezés. Használati jog ugyanis ebben az esetben nem jöhet szóba, mivel ez "a jog~csak hat jogszabályban feljogosított szerveket illet meg és ezek között a KISZ nem szerepel. Az említett hiányosságok miatt a szerződés eredeti formájában nem volt alkalmas ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, ezért a szerződő felek kiegészítették akként, hogy az ingatlan vételára 100 forint (!). Így a tulajdonjog bejegyzése most már jogszerű a KISZ KB javára, a használati jog azonban mint érvénytelen kikötés, nem jegyezhető be a Csongrád megyei KISZ- bizottság részére (Ugyanez történt a Csongrád megyei KISZ-bizottság kezelésében lévő mártélyi üdülővel is.) A Csongrád megyei KISZ Vezetőképző Intézet egy közel száz hektáron elterülő ingatlan, mely magába foglalt egy komplett oktatási központot szállóval egybeépítve és az ehhez tartozó kiszolgáló egységeket, valamint a négy, összesen 32 szobás épületet, melyek döntően állami költségvetési támogatásból épültek. Az intézmény évek óta szállodaként üzemel, alkalmanként kongresszusokat is rendeznek itt. Társadalmi szinten igazságtalannak és tisz-' tességtelennek érezzük, hogy ezek a többtízmillió forint értékű in' gatlanok egyetlen tollvonással egy politikai szervezet tulajdonába kerüljenek. Információink szerint a KISZ kezelésében lévő ingatlanokat az ország más részén is igyekszik a KISZ KB megszerezni, és ezáltal kirekeszteni a társadalom szélesebb rétegeit ezekből a javakból. Levél a megyei főügyésznek A január 27-i tanácsülésen — ami közel 12 óra hosszáig tartott — a karzaton türelmesen ültek és kíváncsian várták a felszólalásokat a Körgáz Klub képviselői. Ez az alternatív csoport a társadalmi érdekvédelemre szövetkezett. Tagjai éberen figyelik, milyen területen próbálják megsérteni vagy megcsorbítani a közösségi jogokat és köztulajdont. A monolitikus, diktatórikus társadalom demokratizálására törekszenek. Ők fedezték fel a szegedi KISZ-iskola ügyét is. A csoport egyik szervezője, Tűhegyi József beszélt a történtekről: *■ — Király Zoltán parlamenti beszéde után felmértük, milyen ingatlanokat kezelnek a társadalmi szervezetek Szegeden. Az országgyűlési képviselő által meghirdetett hasznosítási program alapján szétnéztünk a városban. Az újszegedi KISZ-iskola helyzete évek óta tisztázatlan, költségvetésük a felére csökkent, mégis építkeznek. Miből? Megit hallottuk, hogy a kezelői jogkörben változás, lesz. Elmentünk a városi KISZ-titkárhoz és ő úgy tudta, az iskola már a tulajdonukban van. Ezután megjelentem egy megyei értekezleten, felszólaltam, kíváncsi voltam az ifjúsági szervezet lépéseire. Az egyik funkcionárius megerősítette, 36 intézményt írtak át. Ezen mélységesen felháborodtam. Póda Jenő is a Körgáz Klubhoz tartozik. — A 100 forintos tranzakció olaj volt a tűzre. Ebben a kérdésben az a visszatetsző, hogy az állami tulajdon és a kezelői jog összemosódott. Tisztázatlan a helyzet, többféle csoport szintén jogot formálhatna a 100 forintért elkótyavetyélt ingatlanra. Azt szeretnék, hogy a KISZ-iskolához hasonló állami tulajdonokat továbbra se lehessen elidegeníteni. Ne árusítsák ki az intézményeket. Ezeknek az árát a mi zsebünkből sajtolták ki. Ha nem tudják fenntartani, akkor társadalmi bizottságok döntsenek a felhasználásról. Ilyen kérdésben határozottabb legyen az ellenőrzés. Lencsés Éva szintén klubtag, az országgyűlési képviselőjét, dicséri. — Bedőné Rózsa Editet megkértük, vesse fel a parlament januári ülésén ezt a témát. Sajnos az ügyrend miatt nem adhatott be interpellációt, de megígérte, eljár a pénzügyminiszternél. Közben mi több újságírót is felkerestünk, de kezdetben egy sem vállalta, hogy nyilvánosságra hozza az ügyet. Akkor összefogtak az alternatív szervezetek és megfogalmaztuk nyilatkozatunkat. A legutóbbi lépésünk pedig azvolt, hogy a Csongrád megyei főügyésznek írtunk levelet, tisztázza a helyzetet. Részletek a dokumentumból: .,... az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítését szabályozó 32/1969. (IX. 30.) Körmi számú rendelet 1. paragrafusa szerint állami tulajdonban álló házingatlan — rendeltetésére való tekintet nélkül — minden olyan épület és hozzá tartozó földrészlet, amelyek tulajdonosa a magyar állam. Ennek alapján tehát a szóban forgó KISZ Vezetőképző Intézet is ezen kormányrendelet hatálya alá esik. Az idézett kormányrendelet 2. paragrafus (8) bekezdése Úgy rendelkezik, hogy társadalmi szervezetez általa kezelt házingatlan elidegenítésére nemjogosult. Az említett két jogszabályegyüttes értelmezéséből az következik, hogy az 1987. évi I. törvény mint generális szabály általánosságban teszi lehetővé a kezelő részére a tulajdonjog átruházását,a kormányrendelet azonban mint speciális jogszabály, a kezelők egy szűkebb körének — a társadalmi szervezeteknek — ezt a lehetőségét nem biztosítja. A tulajdonjog átruházására az 1987. évi I. törvény 16. § (1) bekezdése alapján így csak az állami tulajdont kezelő egyéb szervek (állami vállalat, tröszt, egyéb állami gazdálkodó szerv, költségvetési szerv) jogosultak. A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága — mint egy társadalmi szervezet jogi személyiséggel rendelkező helyi szervek ezért nem jogosult az állami tulajdonú ingatlan eladására ... Mivel nézetünk szerint az adásvételi szerződés így jogszabályba ütközik, a Pttk. 200. § (2) bekezdésére figyelemmel, semmis a szóban forgó adásvétel, a létrejött formában a KISZ KB számára illetéktelen előny szerzését is jelenti, ami a Ptk. 5. § (2) bekezdése szerint joggal való visszaélésnek minősül és az (1) bekezdés szerint tilos. Ezért úgy véljük: azon túl, hogy a szerződés több jogszabályba ütközik, nyilvánvalóan sérti a társadalom érdekeit is. A leírtak szerint semmis szerződés alapján a KISZ KB tulajdonjogot nem szerezhet, ezért az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is jogsértő... kelt Szeged, 1989. január 25. A kényes ügy hátteréről még annyit, hogy ezek a fiatalok először a KISZ vezetőivel akarták rendezni a kérdést, aztán, amikor megtudták, hogy felgyorsult az átírás, akcióba léptek. A közvélemény vár Az első tiltakozó felhívás óta a Szegeden megjelenő napilapban, a Délmagyarországban a KISZ- vagyon kisajátítása napirendi kérdés lett. A KISZ megyei bizottságának első titkára, Csányi Zoltán többször is nyilatkozott, s legutóbbi véleményét idézzük fel. „A bennünket ért támadás kétoldalú, egyrészt jogilag, másrészt etikailag kifogásolják a KISZ KB-val kötött szerződésünket. Ami a jogi oldalt illeti, bevallom, én ilyen témákban nem vagyok járatos, de ezt a szerződést a KISZ megbízásából egy jogász készítette el, akinek szakértelmében mi nem kételkedünk. Egyébként a Magyar Nemzet január 25-i számában ügyünkről az olvasható: a jelenlegi jogszabályok szerint a tulajdonátruházás nem törvénysértő. A vitatott kérdéseket és tényeket mi igyekszünk megtárgyalni mindazokkal, akik támadnak a KISZ-iskola ügye miatt, Így például a Fidesz helyi csoportjával is megegyeztünk egy tárgyalás időpontjában, majd a következő üzenetet találtam az asztalomon: a tárgyalást lemondják, mert úgy érzik, nem kapnák meg a remélt erkölcsi támogatást a KISZ-től... Ez az intézmény a KISZ költségvetési támogatásából épült, s ha mondjuk húsz évvel ezelőtt ezt a támogatást a fiatalok utaztatására, kisebb csoportok rendezvényeinek finanszírozására költötték volnaaz ifjúsági szövet - .iség akkorivezetők most vajon mit követelnének a KISZ-től? Megítélésem szerint, aki az újszegedi és az ehhez hasonló KISZ-létesítmények elvétele mellett voksol, az évtizedekre viszszamenőleg az összes támogatás jogosságát kérdőjelezi meg. Gondolom, arról sem tudnak, hogy az újszegedi KISZ-iskola felépítéséhez a megye KISZ-esei hatvanezer óra társadalmi munkával járultak hozzá.” A vita folytatódik, a közvélemény kíváncsian várja az ügyészség álláspontját, és hogy a szegedi tanács a következő ülésén foglalkozik-e ezzel az üggyel. Sokan remélik: igen. Halász Miklós