Magyar Nemzet, 1989. április (52. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-01 / 77. szám
2 ta értékesnek a szavazások kimenetelét, mivel bonyolult ellentmondásos helyzetben jött a tömeges támogatás ebben a szakaszban számos olyan jogi aktus készül, amely a társadalom minden rétegét érinti, nagy átszervezések vannak az állami és pártapparátusban, a peresztrojka elérte a tudományt, a kultúrát, a hadsereget is. Ezzel kapcsolatiban érintette a gazdasági problémákat is, az ország pénzügyi helyzetét, az ellátási gondokat. Csernobillel, az örmény földrengéssel, az olajárak esésével kapcsolatos milliárdos kiadásokat. A tekintélyforrása Gorbacsov behatóan foglalkozott a párt szerepével a választások során („a párt sokat tett azért, hogy a szavazások ilyen demokratikus jellegűek legyenek"), valamint az SZKP-t érintő tanulságokkal. „A jelenlegi választási kampány ismét megerősítette, hogy a párt tekintélye nem direktívák, utasítások, felső nyomás révén erősödhet, hanem csupán a pártszervek mind nagyobb aktivitása révén, kiszélesítve kapcsolataikat a néppel.” Nem véletlen, mutatott rá, hogy ahol a változások gyorsabban mennek és reális eredményeket adnak, ott normális, tárgyilagos légkör uralkodott a kampány és a szavazások során, nagy volt az aktivitás, a nép támogatása „Azok vesztettek, akik lassan alakulnak át és nem szélesítik kapcsolataikat a dolgozókkal." Új elemként került a beszédbe a közbiztonság, a rend fenntartásának fontossága. Gorbacsov szerint az emberek kritizálták a helyzet romlását e téren, így a fővárosban is, ahol a huligánok és bűnözők néhol egyszerűen elszemtelenedtek. A dolgozói kritikára válaszul határozott intézkedéseket kell hozni a társadalmi rend megteremtése érdekében. Szükség van a munkáskontroll minden irányú támogatására is. Határozat van erről születőben." A későbbiekben pedig arról is beszélt, hogy a kampány során a dolgozók, elkötelezve a demokatikus folyamat és a glasznoszty mellett, „élesen állították fel a peresztrojka megvédésének kérdését mindenfajta demagóg és antiszovjet elemek váratlan támadásától. Ehhez nagyon komolyan kell viszonyulni. Mi nem lehetünk, nincs jogunk, hogy naiv álmodozók legyünk. Demokrácia és glasznoszty nélkül nincs peresztrojka. De pontosan meg kell védenünk azoktól is, akik használhatatlan jelszavakat erőltetnek ránk. Itt teljes egyértelműségnek kell lennie." Biztosíték A továbbiakban Gorbacsov arról beszélt, hogy a párt ne hárítsa el magától a felelősséget a szocializmus múltbeli deformálódása miatt és a jövőben is megtisztítja sorait a tehetetlen, semmit sem adó, sőt időnként a pártot lejárató emberektől „De ez nem vonhatja kétségbe a párt tevékenységének szükségességét, különösen most, a peresztrojka jelenlegi döntő szakaszában.” Mint hangsúlyozta, éppen a párt a biztosíték a társadalomban végbemenő mély változásoknak és demokratikus folyamatoknak. A láptól ezen jelenségek teljes képének a bemutatására, az élet teljes dialektikájának a tükrözésére szólította fel „Ha a mi glasznosztyinknak és demokráciánknak van is határa, az a nép és a szocializmus érdeke." Lambert Gábor Moszkva és Teherán bővülő párbeszéde Mihail Gorbacsov pénteken a szovjet-iráni párbeszéd bővítése, a kapcsolatok fejlesztése mellett foglalt állást, fogadva Ali Akbar Velajati iráni külügyminisztert. Az iráni politikus az MTI moszkvai jelentése szerint csütörtökön este érkezett villámlátogatásra a szovjet fővárosba. Pénteken megbeszéléseket folytatott Eduard Sevardnadze külügyminiszterrel, majd fogadta őt Mihail Gorbacsov is. Moszkvában a várvatlan látogatást elsősorban az afganisztáni rendezéselőmozdítására irányuló szovjet diplomáciaierőfeszítésekkel hozzák összefüggésbe. Gorbacsov a találkozón külön is kitért arra, hogy a kapcsolatok javítása mindkét ország vezetőinek szándékában áll, s ezt tükrözte a Khomeini ajatollahhal folytatott üzenetváltása is Úgy fogalmazott, hogy Irán a Szovjetunió számára „kívánatos partner” A kapcsolatok építésével összefüggésben mindketten megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítottak az iráni parlament elnökének nyáron esedékes moszkvai látogatásának. A Kremlben megtartott találkozón Gorbacsov és Ali Akbar Velajati a kétoldalú kapcsolatokon kívül alapos eszmecserét folytatott nemzetközi témákról is, így mindenekelőtt az afganisztáni problémáról, a közel-keleti helyzetről és az iraki-iráni konfliktus rendezéséről. Az iráni diplomácia irányítója a találkozón ismertette Ali Hamanei iráni elnök Gorbacsovnak küldött válaszüzenetét. Gorbacsov üdvözölte az üzenet hangvételét és ígéretet tett a benne foglaltak alapos tanulmányozására Ezzel együtt megjegyezte: az üzenet tartalma azt mutatja, hogy a két ország érdekeit érintő legfontosabb problémákat illetően bővült az egyetértés a felek álláspontja között. Washingtoni tudósítónk iskijelentise Mubarak és Samír kifejő nézeteit a palesztin kapcsolatokról Washington, március 31. Az amerikai kormányzat a jövő héten folytatja a puhatolózásait, miiként lehetne lendületbe hozni a békefolyamatot a Közel-Keleten. Előbb Mubarak egyiptomi elnök, majd Hamer izraeli kormányfő lesz flash vendége a Fehér Házban, méghozzá érdekes fejleményektől kísérve. Washington, mióta felújította a párbeszédet a PFSZ-szel, mindjobb kapcsolatokat alakít ki a palesztin szervezettel, a tuniszi megbeszélések egyeztető jellegűek. Baker külügyminiszter a napokban a kongresszusi meghallgatásán kijelentette, el tudja képzelni, hogy végül Izrael is tárgyalóasztalhoz ül a PFSZ-szel. Ezt a megjegyzését támasztják alá azok a felmérések, amelyek szerint az izraeli lakosság nagyobbik fele egyetért ezzel az ötlettel, hasonlóképpen éreznek az ország titkosszolgálatának a vezetői, akik hasonló jellegű jelentést szivárogtattak ki. De az amerikai közvéleményt is Izrael ellen hangolja, az a módszer, ahogyan a jeruzsálemi kabinet föllép az inbifadával szemben A The New York Timesnak nyilatkozva, Baker kifejtette, hogy az elnök közölte Arensz külügyminiszterrel a közelmúltban, jó lenne, ha Samír új ötletekkel érkezne Washingtonba, olyanokkal, amelyek nem régi gondolatoknak a felújított változatai A State Department vezetője sejtetni engedte, hogy az Egyesült Államok elégedett lenne, ha Izrael csökkentené a feszültséget a megszállt területeken és választásokat írna ki. Hasonlóképpen a PFSZ-t is felkérték, hogy mérsékelt magatartással próbálja meg előmozdítani a rendezés feltételeinek a megteremtését. A The Wall Street Journal viszont úgy értesült, hogy Samírt nem kívánják sarokba szorítani a washingtoni tanácskozásokon Az izraeli miniszterelnök mereven elzárkózik az elől, hogy felvegye a kapcsolatot a PFSZ-szel, s ha Bush más irányba óhajtaná terelni, az visszaüthetne az amerikai kezdeményezésekre. Ugyanakkor Samír is hajlik arra, hogy a Ciszjordániában élő palesztin személyiségekkel, akik nem a PFSZ nevvében tárgyalnak, megbeszéléseket kezdjen az autonómiáról. Mubarak abban reménykedik, hogy az arab világ érdekeit képviselheti Washingtonban. Az egyiptomi elnök egyeztette nézeteit Husszein jordániai királlyal, Arafattal és Fahd szaúdi uralkodóval, s szeretné kimozdítani a holtpontról a békeerőfeszítéseket, de a térség országainak a többségével megbeszélve az indítványokat. (A The Christian Science Monitor közben arról írt cikket, hogy az amerikai kormányzat megítélése szerint Szíria továbbra sem kíván hozzájárulni e törekvések sikeréhez, s bátorítván az Arafattal szembeszegülő csoportokat, aláaknázhatja az alkudozást.) Samír nyilatkozatát közölte pénteken a The New York Times, s ebből az derül ki, hogy a kormányfő kész a választások kiírására Ciszjordániában és Gázában, de csak „az intifáda lefújása után". Szeretné a jeruzsálemi miniszterelnök újra összehozni a Camp David-i partnereket, s ebben a közegben felvetni, mi is legyen a palesztinok sorsa. Samír úgy fogalmazott, hogy „nem új ötletekre, hanem reális megközelítésre van szükség". Azt hangoztatta, hogy a választott képviselők tárgyalhatnak Izraellel, az első lépcsőben, a közbülső megegyezésről, amely próbaidőre adná meg az önrendelkezést, majd a megszállt területek végleges státusáról, amely mindkét fél érdekeit kielégítené. Samír leszögezte, „egyetlen találkozó Washingtonban nem oldhat meg mindent". Blahó Miklós Magyar Nemzet * . Elutasítva a román meghívást a francia külügyminiszter nem megy Bukarestbe Párizsból jelenti az MTI. Románia beszámolásra hazahívta párizsi nagykövetét, válaszul arra, hogy két héttel korábban a bukaresti francia nagykövetet hívták haza, tiltakozásul az emberi jogok sorozatos romániai megsértései miatt. Dumas külügyi államminisztercsütörtökön fogadta Cigea román nagykövetet. A találkozót a nagykövet kérte, aki ez alkalommal sajnálkozását fejezte ki a francia—román gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési vegyes bizottság márciusban esedékes ülésének francia elhalasztása, és a francia sajtónak a romániai közállapotokat bíráló cikkei miatt. Átadta Dumas-nak a román külügyminiszter üzenetét, és egyben a meghívását bukaresti látogatásra. Válaszában Dumas sajnálkozását fejezte ki azon fejlemények miatt, amelyek arra késztették a francia kormányt, hogy „néhány napra hazahívja” nagykövetét. Különösen rosszallotta a Ceausescu elnökhöz nyílt levelet intézett hat veterán politikus rendőri zaklatását, mert az ellenkezik Romániának az európai biztonsági és együttműködési értekezlet keretében vállalt kötelezettségeivel. Közölte, hogy ilyen körülmények között nem tud eleget tenni a román meghívásnak. , Washingtonból jelenti az MTI. „Ha a levélírók valamelyikét bebörtönzik, megtorlást foganatosítunk" — így idézte csütörtökön az amerikai külügyminisztérium egy illetékesét a hat román közéleti személyiség nyílt levelének ügyéről a Christian Science Monitor. A lap beszámolt Románia helyzetéről, zsarnoknak jellemezve Ceausescut. Az amerikai törvényhozásban — így értesült ez az újság — gazdasági rendszabályokat mérlegelnek. Mark Palmer írása a Jemsweekben .Segíteni a kelet-európaiakat önmaguk megreformálásában A Kelet és Nyugat között annyi hidat kell építenünk, hogy a vasfüggöny elveszítse jelentőségét — jelentette ki Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete a Newsweek című amerikai hetilapnak. A hírmagazin legújabb számában abból az alkalomból közölt interjút Palmerrel, hogy a diplomatának hamarosan megjelentik „Közép- és Kelet-Európa szétnyílik a függöny” című könyve — jelenti az MTI. Az Egyesült Államoknak minden területen robbanásszerű gyorsasággal kell fejlesztenie a kapcsolatokat e térség országaival — hangsúlyozta az amerikai nagykövet. Ugyanakkor elutasította, hogy egy új, „Marshhallterv" keretében, vagy bankkölcsönökkel hatalmas összegeket pumpáljanak a közép-kelet-európai szocialista országokba. Az így juttatott összegeket inkább politikai, mint gazdasági szempontok szerint használnák föl — véli Palmer, ezért azt szorgalmazza, hogy önmaguk megreformálásában segítsék ezeket az országokat, és csak bizonyos célkitűzésekhez, meghatározott feltételek mellett kapjanak hiteleket. Véleménye szerint a Nyugat működjön közre ezen országok piacgazdaságának kialakításában, de „a gazdasági megjutalmazást tegye függővé a politikai változásoktól”. „Ha Magyarország és Lengyelország tovább halad a jelenlegi úton, az Egyesült Államoknak fontolóra kell vennie, hogy garanciát vállaljon az itt beruházó amerikai cégek befektetéseire" — jelentette ki Palmer. Segíthetünk a kelet-európai országoknak, hogy önmaguktól megváltoztassák gazdasági koncepciójukat — mondta, és példaként említette a Budapesten létrehozott menedzserképző iskolát, ahol „az amerikai tanárok arra fogják oktatni a mintegy 800 magyar kommunistát, hogy miként váljanak kapitalistává”. A Nyugat segítse a magyar és lengyel új ellenzéki csoportokat a politizálás megtanulásában, mert az új pártoknak alig van tapasztalatuk, és nagyon kevés a nemzetközi kapcsolatuk. Az amerikai Demokrata Párt hamarosan Budapestre utazó küldöttsége például átadja tapasztalatait a politikai kampányok szervezéséről — közölte. Egy kérdésre, hogy vajon „halott-e a hagyományos kommunizmus Kelet-Európában”, Palmer azt felelte: „mint intézmény, nem, de mint ideológia visszaszorulóban van. A kommunista pártok még erősek”. Kelet-Európában jelenleg radikális reformokra van szükség az élet minden területén, mert a további stagnálás robbanáshoz fog vezetni. Ezt mi is legalább annyira szeretnénk elkerülni, mint a szovjetek — jelentette ki a Newsweeknek a budapesti amerikai nagykövet. Elérte Takesitát a megvesztegetési botrány Takesita Noboru japán kormányfőt , elérte a Recruit-botrány. A miniszterelnök pénteken elismerte, hogy az ország belpolitikai életét alapjaiban megrázó vesztegetési botrány okozója, a Recruit cég 20 millió jennel hozzájárult választási kampányának fedezéséhez 1987 májusában — jelenti Tokióból az MTI. A parlament felsőháza költségvetési bizottságának ülésén Sitoma Jutaka szocialista párti képviselő kérdésére válaszolva a kormányfő pénteken kijelentette, hogy igaz az Asahi Simbun című lap arról szóló jelentése, miszerint a Recruit cég 700 belépőjegyet vásárolt — egyenként 30 ezer jenért — arra a fogadásra, amelyet politikai adomány gyűjtése céljából rendezett. Az összeg meghaladta a törvény által engedélyezett politikai adomány maximális mértékét. I A Washington Post szerint Bagdad kifejleszti atomfegyverét Irak titokban atomfegyverek előállításán dolgozik, amelyeket saját rakétáival lesz képes célba juttatni, jelentette pénteken, izraeli forrásokra hivatkozva a The Washington Post. Amerikai katonai körökben megerősítették az értesülést azzal, hogy az iraki atomfegyverek előállítása még legalább öt évet vehet igénybe, de a hadászati egyensúly mindenképpen gyorsan változik a térségben, mégpedig Izrael rovására — jelenti Washingtonból az MTI. A lap szerint Irak az — 1981- ben az izraeli légierő által lebombázott moaz iraki atomreaktor urániumát használja fel atomfegyverek előállítására, nyugat-európai magánvállalatok segítségével. A terveik megvalósításához Szaúd-Arábia és Pakisztán nyújt pénzügyi és technológiai támogatást. A nukleáris robbanófejeket közepes hatósugarú föld-föld rakéta továbbítaná, amelyet Irak Argentínával és Egyiptommal közösen fejleszt ki, nyugatnémet, francia és olasz cégek közreműködésével. A lap Pentagon-forrásokat idézett arról, hogy Izrael immár nem tudna „megelőző csapást” mérni az iraki nukleáris létesítményekre, mert azokat elrejtették. A külpolitika hírei (Jeruzsálem, Reuter) Mose Kacav izraeli szállítási miniszter budapesti látogatásáról hazatérve pénteken kijelentette a jeruzsálemi rádióban, hogy véleménye szerint Magyarország hamarosan helyreállítja az 1987-es háború idején megszakított diplomáciai kapcsolatait Izraellel. (Brüsszel, MTI) Jelentések szerint pénteken „a jog katonai szervezete" nevű illegális iszlám csoport Bejrútiban kiadott közleményében magára vállalta a brüsszeli imámnak és könyvtárosának szerdai meggyilkolását. Ú (Varsó, MTI) Csütörtöktől hetente egy alkalommal közlekedő rendszeres légijárat köti össze Varsót és Tel-Avivot. (Moszkva, MTI) A Szovjetunióban megalakult az első nemzetiségialapon szervezett társadalmi szervezet, a 2,5 millió német képviselőiből Az „Újjászületés” egyik legfőbb célkitűzése az 1941-ben felszámolt Volga-menti Németek Autonóm Köztársaságának helyreállítása. (Ankara, Reuter) képviselőtársának meggyilkolása miatt vád alá helyezték pénteken Ankarában Idris Arikon török kormánypárti képviselőt, aki szerdán a parlament épületében halálosan megsebesítette Abdulrezzak Ceylont, a jobboldali Igaz Út Pártjának képviselőjét. Arikan tagadta a vádat, és azt állította, hogy a halálos lövést egy harmadik képviselő adta le. Szombat, 1989. április 1. I Árfolyam Jól ismert látvány a tévéhíradókból a valutaspekulánsok zaklatott hada, amint izgatottan lesi az árfolyamok alakulását. A politikai értéktőzsde „alkuszai” ritkán lökdösik türelmetlenül egymást, ők többnyire hűvös szobák mélyén latolgatják az árfolyamemelkedés és -süllyedés esélyeit, érintkezésük pedig rendszerint folyóiratok és könyvek hasábjain, oldalain történik. Ám újabban érzékenységük felülmúlja a valutázókét, híven jegyzik az akár „századpontos” ingadozásokat is. S abban feltétlenül hasonlítanak a pénzek mozgását kalkuláló társaikra, hogy ők sem képesek jottányival sem pontosabban megjósolni a legfontosabb világpolitikai árfolyam alakulását. A Gorbacsov- tényező Természetesen a peresztrojkáról van szó, hiszen a nemzetközi élet jószerivel leegyszerűsödött szovjet belpolitikává. Alig akad olyan területe a világpolitikának, amelyről szólván az elemzők ne így kezdenék (és fejeznék be) , amennyiben Gorbacsovnak sikerül... Tulajdonképpen szinte már bénító ez a fordulat, hiszen éppúgy veszélyesen egyszerűsíti a világ megannyi konfliktusát, mint történt az a klasszikusnak nevezett hidegháborúban. A „Gorbacsov-tényező" azonban immár minden fontosabb egyenlet mellőzhetetlen része; a legfurcsább benne az, hogy mindmáig makacsul ismeretlennek tartják, s minél több politikai sikert ér el a szovjet vezető, annál inkább. Példa rá a minapi szovjet választások kétségtelenül'' sokban váratlan eredményének kezelése a nyugati sajtóban. Még most sem képesek a megfigyelők egyértelműen eldönteni, hogy vajon Gorbacsovot erősítik-e a meglepő politikai kiakolbólítások, avagy éppen ettől válnék a helyzete bizonytalanbbá. Tagadhatatlan, hogy a peresztrojka jó néhány ellenfele kapott vasárnap elutasító választói verdiktet, ám ugyanez másik nézőpontból a pártjelöltek meghökkentő vereségének látszik. Képes lesz-e Gorbacsov megnyugtatni saját apparátusát vagy éppen most kapta volna meg a „végső figyelmeztetést”? — teszik fel az elemzők a kérdéseket, nyilvánvalóan maguknak is. S Borisz Jelcin, feltűnő sikere kedvező fejleménynek mondható-e az eddig főként konzervatív oldalról szorongatott ’ főtitkár-elnöknek ■ (létrehozván az „igazi” centrumot számára), avagy a népszerű moszkvai politikus elsöprő győzelme fogja magát Mihail Gorbacsovot is nagyobb óvatosságra inteni. Mindez persze korántsem elvont „árfolyam-mérlegelés”, hanem az érdekelt fővárosok megannyi politikai döntésének vezérlő motívuma. Nincs ma nyugati lap, amelynek kommentárrovatában ne volna naponta legalább egy elemzés arról, mit kellene tenni a gorbacsovi kurzus ilyen vagy olyan alakulása esetén. S nemcsak ború- és derűlátók csapnak össze véleményükkel, hanem óvatosak és kockáztatók, engesztelhetetlenek és alkukészek, kivárásra játszók és csak le ne maradjunk hazardírozók. Kész csoda, hogy közben sor kerül néhány érdemi döntésre is, hiszen azok halogatására valójában túlnyomóak az érvek. 2017 híre A legszórakoztatóbbak kétségkívül a hidegháborús utóvédharcot folytató makacsok, akik kölcsönösen megnyugtatják egymást, hogy az imperializmus és a kommunizmus (a nem kívánt törlendő) természete nem változott. William Safire, a The New York Times házi konzervatívja enyhe ióniával ír a saját eredendő gyanakvásáról, miként arról is, hogy a Brzezinskihez és Kirkpatrick asszonyhoz hasonló „kemények” is sietnek „leírni” a kommunizmust, mint olyant. Pedig mi lesz, ha Gorbacsov csupán megmenteni próbálja a rendszert, s ha majd — nyugati segítséggel — tapsra állította, az új terjeszkedés fogja Washingtont és a többi fővárost az elszalasztott történelmi lehetőségre, a „végső leszámolás" elmulasztására emlékeztetni. Merthogy Safire szerint ez is számba leendő lehetőség, nem csupán az, amelyet manapság emlegetnek a peresztrojkától lelkessé vált nyugati államférfiak, akik elrontani a Gorbacsov kínálta esélyeket nem szeretnék. Szó se róla, Zbigniew Brzezinski legújabb könyvének már a címe is mindent elmond szerzőjének a véleményéről: „A nagy kudarc. A kommunizmus születése és halála a huszadik században.” Utószavának szándékosan meghökkenteni kívánt első soraiban. Brzezinski jövendöl, 2017-es „újsághírt" idéz, amely szerint " a moszkvai Lenin-mauzóleum helyén turistáknak szánt parkológarázs építkezése folyik... A jövő századra a kommunizmusnak anynyi esélye sincs, mint amennyit — tévesen — a huszadik elején adtak volna neki, ha az akkori elemzők egyáltalán számolnak vele — bújik elő a publicista a rangos kremlinológusból. A volt nemzetbiztonsági tanácsadó már a „postkommunizmus” terminológiáját vezeti be, noha magát a gorbacsovi törekvést — legalábbis a Szovjetunióban — leginkább kifulladónak jósolja, egyértelmű kimenetel nélkülinek,’ tehát tartós válságsorozatnak. Ugyanakkor esélye „a peresztrojka erőszakos m*tállításának, a „nagy-orosz" félelm* felülkerekedésének (mármint az unió széthullásától). Kelet-Európáról szólva, Brezinski bizonytalnabbmég több „megoldási” esélyt lát s valószínűsíti a különtáv, uta_* A kát. A „láthatatlan választódna f lat" szerinte a legnagyobb esélyllyel Magyarország lépheti át/ válhat pluralista demokráciává: „Kisebb és geopolitikailag ke-,,vésbé neuralgikus a szovjetek szá' mára, ami azt jelenti, hogy _ Moszkva kevésbé valószínűleg fog belebonyolódni az ország belső evolúcióját megzavaró beavatkozásba. S politikai elitje bölcsebb és valahogyan nagyobb biztonságban érzi mattát, mint Lengyel-országé" — írja a szerző. Az „új Jalta" . Vagyis a gorbacsovi árfolyam m árgus szemű figyelése egyúttal meghatározza az elképzeléseket a „postkommunizmusról”. Brzezinski elemzéséből is kitűnik, hogy a nyugati szakértők túl sok bizonytalansági tényezőt látnak, avagy a peresztrojka sikerét jószerivel kizáró okot magán a Szovjetunión belül (például: a szövetségi állam centrifugális erői szinte kizárják a különben szükséges decentralizálást), s ezért még inkább összpontosítan ·nak a kelet-európai kilátásokra, amelyeket az „elhúzódó gorbacsovizmus” mintegy biztosít. Nyilvánvaló, hogy a sokat em - legetett, részleteiben azonban mindmáig nem ismert kissingeri elképzelés is ezt tükrözi. Hogy a volt külpolitikacsináló Kelet Európára vonatkozó előterjesztésével a Bush-kormány felettébb óvatosan bánik, az több, mint megérthető. Henry Kissinger mindmáig az ultrakonzervatív köröket bőszítő személyiség, s az „új, Jaltára" vonatkozó elgondolás nyilvánvalóan felzaklatja azok akik az előzőbe sem nyugodtak bele. Más kérdés, hogy ami isegvalósult Jaltából, annak kevés köze volt magához az egykori háromhatalmi megegyezéshez,s sokat ostorozott „roosevelti alkuhoz” amihez valójában Kissinger szinte visszatérne. Moszkva biztonsági érdekeinek, de csakis azoknak a figyelembevétele ma éppúgy a reálpolitika alfája és ómegája, mint volt 1945-ben, s Franklin Roosevelt éppúgy nem számolt a modellátplántálással, ahogyan most Henry Kissings számít a modellfelszámolásra. Hímes tojásként bánva az új téllel, James Baker külügyminiszter igyekszik csökkenteni a nagy- hatalmi — Kelet-Európa sorsát „eldöntő” — alku jelentőségét, de remélhetőleg nem a lehetőségét." Az ultrák ötödfél évtizede me£j szokott pilátusi póza ugyanis mára végképpen hitelét vesztette még ha a „mindent vagy semmit elv elszánt hívei hajlandók kihncolni is érte — az utolsó keleteurópaiig. A háború utáni korzak ismerői — s Kissinger nyilvánvalóan a rangelsők közül való — aligha értékelhetik alá a lgorbacsovi kijelentést Moszkva nem beavatkozási politikájáról. Ez ugyanis valóban kellő alapja lehet az elképzelt új alkunak, amely természetesen egyáltalán nem helyettesítheti az egyes keleteurópai országok belső küzdelmeinek a megvívását. Minden-/ esetre, ha hajdan a „régi Jaltai’ eltérő értelmezése robbantottaki a hidegháborút, akkor emírek végleges felszámolását a legin-kább egy új közös nevező meglelése biztosíthatná. Avar János (Varsó, MTI): Május 4—5-re összehívták a LEMP- országos pártértekezletét, amelyen a párt alapszabályzatának megfelelően az előző, a 10. pártkongresszus küldöttei vesznek részt. (Moszkva, TASZSZ) Az ,"Argumenti i fakti” című szovjet hetilap e heti számában sorozatot indított Nyikita Hruscsov volt szovjet vezető emlékiratainak részleteiből. (Újdelhi, MTI) Az afgán ellenkormány elnöke, Szebgatullah Modzsaddedi azt állítja, hogy indiai pilóták és tanácsadók segítik az afgán fegyveres erőket az ellenzék fegyveres csoportjaival szembeni harcban, s figyelmeztette Indiát: csapatai meg fogják toxirálni a „beavatkozást”. (Washington, AP) Egy magas rangú, ám névtelenségbe burkollózó amerikai pénzügyi tisztviselő pénteken Washingtonban közölte, hogy a hét vezető tőkés ország pénzügyminisztere és központi bankjának kormányzója vasárnap a valutaárfolyamok kérdésének megvitatására találkozni fog az amerikai fővárosban, Isakát.