Magyar Nemzet, 1989. május (52. évfolyam, 100-125. szám)
1989-05-02 / 100. szám
nulni, de a rendőrök sora feltartóztatta a menetet. Ezután a fiatalok, „Gorbacsov ezt látja“ kiáltásokkal ismételten kísérletet tettek, majd a Vencel szobor körül tömörültek, kórusban tapsoltak és Václav Hável drámaíró szabadon engedését követelték. A megmozdulás közel két órán át tartott, s csak akkor ért véget, amikor a résztvevőket, miután a hatóságok többször is távozásra szólították őket, a rendőrök és népi milicisták, kordont alkotva, erőszak nélkül kiszorították a térről. Láng Péter m Önt az MT Prágából jelentette, egy angol újságírót is őrizetbe vett a csehszlovák rendőrség hétfőn, a prágai május 1-jei megmozdulás nyomán. Az őrizetbe vettek között volt Misha Olenny, a BBC kelet-európaitudósítója, akit öt órán át tartottak fogságban. Az AP amerikai hírügynökség ismertette Glenny beszámolóját. Eszerint a rendőrök bántalmazták őt, és a földre dobták magnóját Százkoronás büntetést szabtak ki rá, mert nem tudta igazolni magát A CSKP KB -i*Mra «téria* a Dubcek-interjú a budapesti politikai játék része Rómából jelenti az MTI: „Ha a csehszlovák ellenzéki csoportokat szóhoz engednénk jutni a politikai életben, ez csak késleltetné a demokratizálást." „Dubcek megbukott politikailag és a Magyar Televíziónak adott interjúval még tetézte hibáit. Jobb lenne, ha nyugton maradna, ahelyett, hogy szüntelenül vitákat kavar” — jelentette ki egyebek között Jozef Lenárt, a CSKP KB titkára, a pártelnökség tagja a milánói Corriere della Setának adott nyilatkozatában. ■ A második számú csehszlovák pártvezető biztosította a lap kelet-európai tudósítóját, hogy Prágában a politikai pluralizmusnak nincs helye, ugyanakkor szeretnék a gazdaságot megélénkíteni piaci módszerek mérsékelt alkalmazásával. Václav Hável elítéléséről Lenárt kijelentette: az írót nem nézeteiért, hanem „a közrend megsértéséért" ítélte el a „független bíróság”. A szovjet peresztrojka és a csehszlovák reformok azonos célokat tűztek ki, a választott eszközök pedig a nemzeti sajátosságokkal függnek össze — fejtette még ki. Elítélte Dubcek interjúját a Magyar Televízióban, de hozzáfűzte: „nem akarunk ebből nézeteltérést Magyarországgal". „Az interjú a Budapesten folyó politikai játék része. Bennünket különösen megdöbbentett, milyen tapintatlanul kezelték Kádárt, egy beteg embert.” Lenárt az 1968-as prágai tavaszt „lezárt időszaknak” nevezte. Kifejtette a CSKP erről vallott ismert nézetét, amely szerint a januári program pozitív elemeket tartalmazott, utána azonban az események „anarchiába torkolltak Dubcek hibájából”. Kizárta, hogy a volt csehszlovák pártvezetőt politikailag rehabilitálják, s azt erősítgette: a CSKP számára közömbös, hogy Moszkvában, Varsóban és Budapesten másként látják már az 1988-as eseményeket. Pekingben megkezdődött a párbeszéd a diákok és a hatalom képviselői között Pekingből jelenti az MTI. Vasárnap újabb párbeszédre került sor a pekingi egyetemisták és főiskolások és a városi tanács, illetve a kommunista pártbizottság képviselői között A párbeszéd második fordulóján részt vett Csen Hszi-ming, Peking polgármestere és Li Hszi-ming, a KKP fővárosi bizottságának első titkára, a párt politikai bizottságának tagja. A diákokat huszonkilencen képviselték tizenhat egyetemről és főiskoláról. A több mint háromórás párbeszéd során olyan kérdéseket érintettek, mint a vezetők jövedelme, a diáktüntetések és az oktatási bojkott, a demokrácia fejlesztése, a közoktatás helyzete és a korrupció elleni harc. A pekingi vezetők felhívták a diákokat, képviselőik útján kapcsolódjanak bele a párt- és az állami szervek által létrehozott, a hivatali korrupció elleni harc céljait szolgáló testületek munkájába. Ismételten biztosították a diákokat arról, hogy semmiféle hatósági retorziót nem alkalmaznak a tüntetésekben részt vett diákok ellen, de egyidejűleg sürgették, hogy a további párbeszéd és a nyugalom teljes helyreállítása érdekében, mielőbb hagyjanak fel az oktatási bojkottal. Véres villongások Mauritániában és Szenegálban A hét végén ugyan több ezer szenegáli, illetve mauritániai menekült tért vissza hazájába, ám az etnikai villongások újból felerősödtek Szenegálban. Francia, spanyol és marokkói szállító gépek vasárnapig mintegy 5000 szenegálit, illetve mauritániait szállítottak haza. A szenegáli fővároson kívül egy kiállítási területen, amelyet a hadsereg őriz, közel 20 ezer mauritániai, Mauritániában pedig a helyi Vörös Félhold szervezet felügyelete alatt 6-1000 szenegáli vár arra, hogy fölülhessen egy hazatartó repülőgépre. Közben Szenegálban már több mint ötven halálos áldozata van az etnikai villongásoknak, amelyeket valószínűleg egy határincidens váltott ki. Mauritániában a múlt hétfőn és kedden — nem hivatalos adatok szerint — legalább 3-400-an vesztették életüket a szenegáliak elleni támadásokban. Azóta ilyen esetekről jelentés nem érkezett. Szenegálban péntek óta tartanak a vendettaszerű gyilkos akciók. Az összecsapások megállításán túl a két ország legnagyobb problémája most az, hogy mit csináljanak a több ezer hazatérő menekülttel, hiszen egyik gazdaság sem áll szilárd lábakon. tja Száz nap Washington, május 1. Roosevelt óta mérce az első száz nap. A legendás FDR persze a gazdasági válság szakadékából akarta kirántani az Egyesült Államokat, s hivatalba lépése után azonnal cselekednie kellett A törvénykezések sora példa lett, az ígéretes elnöki nyitánynak a jelképe. George Bush is letöltötte a próbaidőt a Fehér Házban, s a sajtó most megpróbálja elemezni a tevékenységet, kideríteni, milyen ember is került az ország élére. Nem hasonlítják a négyszer megválasztott demokrata párti elődjéhez, önmagával vetik össze, meg a nyolcvanas évek végének a kihívásaival. Fanyalgás és mérsékelt elismerés övezi az eddigi teljesít- ményt. Ám Washingtonban, ahol minden szót, fintort, mozdulatot nagyító alatt vizsgálnak, ez már valami. S a The Newa York Times a minap a kétkedőkkel és a bírálókkal szállt szembe, amidőn azt írta, hogy az amerikaiak a változatlanságra, a folyamatosságra szavaztak, következésképpen nem is várhat senki látványos, drámai fordulatokat Bushtól, δ csak azt teszi, amivel a polgárok megbízták. Θ · Eseményekben ugyan nem dúskált ez a száz nap, de unalmas sem volt. S az új elnök felvillanthatta az egyéniségét, a munkamódszerét, megmutathatta, miként is akar kormányozni. A beszédei arra utalnak, hogy nem úgy, mint Ronald Reagan. Az ideológia túlságosan elvont számára, amelynek semmi köze sincsen a napi feladatokhoz. Bush kötelességtudó hivatalnok, nem halmozódnak föl az akták az íróasztalán, minden részletre figyel, s támaszkodik azokra a tanácsadókra, miniszterekre, akiket ő hozott magával az adminisztrációba. A közszolgálatnak ezt a felfogását alighanem apjától örökölte, aki mindig az előtte álló problémát akarta megoldani, s nem foglalkoztatta a „nagy stratégia" kialakítása, nem kívánta meghatározni a dolgok menetét évtizedekre előre. Bush is úgy véli, ha sokszor jól dönt, akkor a polgárok kedvezően ítélik majd meg, s nem kérik számon rajta a világpolitikai látomás valóra váltását. S azzal is tisztában vannak a segítőtársak — John Summ kabinetfőnök például —, hogy az országot nem gyötrik súlyos gondok, nemzetközi krízis sem követel gyors beavatkozást, tehát a kis lépések taktikája kiválóan beválhat. A közvéleménykutató Intézetek tanúsága szerint Bush hatvanszázalékos népszerűségnek örvend, s ez fölér a jeles bizonyítvánnyal. Pedig Bush nem is szerepelt a tévében anynyit, mint Reagan vagy Carter, a televíziós hálózatok híradóiba csak akkor fér be, ha valóban történt valami a Fehér Házban, vagyis ritkán. Igaz, a viszonylag gyakori sajtókonferenciák mellett nem is kér helyet magának az elnök, idegenkedik a reagani rivaldafénytől, pompától. A társaik a Fehér Házban nem is tagadják, ha magánbeszélgetésre invitálják őket az újságírók, az első száz nap résziben arra ment el, hogy igyekeztek rendet rakni az előd után. A takarékpénztári válságot is örökölte Bush, de határozottan lépett, s a kongresszus hamar és jóformán vita nélkül elfogadta a tervét Az oktatás, a közlekedés, a kormányzati etika és a nicaraguai helyzet is cselekvést igényelt, s az elnök megoldásokat javasolt A költségvetési hiány csökkenéséről is megegyezett a törvényhozással, mégha, sokan a szemére is vetik, hogy túlságosan lazára szabta a kereteket, homály fedi az alku feltételeit, s csupán egy évre szól a megállapodás, jövőre tehát kezdődik minden elölről. Maradt ideje más kérdések tanulmányozására is. Meg, tiltotta a félautomata fegyverek behozatalát, előterjesztette az elképzelését Lengyelország megsegítésére, s úgy határozott, az MX-ek mellett a Midgetmanoknak is helyük lehet a szárazföldi rakéták arzenáljában. A gyakorlati megfontolások vezérlik, s az ideológia olyan széles sugárút — használta e hasonlatot a The Washington Post —, amely nem gátolja a mozgásban, de a haladás irányát is megjelöli. Kitűnően jellemzi egyébként a felfogását az is, ahogyan az intézkedéseit előkészítette, illetve módosította az alaszkai tankhajó zátonyra futása után. Az első napokban arról tájékoztatták, hogy az Exxon társaság a környezeti katasztrófa hatásait a megfelelő eszközökkel igyekszik semlegesíteni. Amn Ted Stevens alaszkai republikánus szenátor, aki a helyszínen szerzett erről tapasztalatokat, a Fehér Házba sietett, s arról számolt be, hogy nagy a baj, az olajcéget felkészületlenül érte a tragédia. Ekkor Bush megváltoztatta véleményét, s a szövetségi hivatalokat is bevonta a mentési erőfeszítésekbe. Ez persze arra is vall, jegyzi meg a tudósító, David Hoffman, hogy Bush tudatosan vállalta föl a válaszoló elnöknek a szerepét, s nem kívánja merész stratégológiával a maga képére formálni a társadalmi, gazdasági folyamatokat Ezért viszont nekimegy Bushnak George F. Will a Newsweekben, mert úgy hiszi, az elnök még maga sem döntötte el, ki akar lenni, néha Teddy Roosevelt, néha más , vagyis nincs magával ragadó személyisége, nem vonzó alkat. Egy republikánus politikai szakértő ehhez azt tette hozzá a The Wall Street Journalban, hogy Bushnak nincs rendíthetetlen tömegbázisa, nincsenek lelkes követői, hiszen programja sincs. S ha csillaga esetleg hullani kezd, akkor — mint ez Jimmy Carter esetében történt — semmi sem lesz, ami megállíthatná.Θ Az óvatosságra, a reagálásra építőkezdete nem kecsegtet sem sikerrel, sem kudarccal. A Business Week cikke is idézi azokat a korlrtányforrásokat, akik a második hullám eljöveteléről beszélnek, azt jósolván, hogy Bush lassan, de biztosan kialakítja a politikáját. Meglehet, mások ezt hamarabb megtették, de voltak, akik az elnökségük végére fáradtak el. E megközelítésnek viszont az a gyönge pontja, sugallja Norman Omstein, az Enterprise Institute munkatársa, hogy az események félresöpörhetik, vagy mások politikai rámenősségének válhat az áldozatává. A kongreszszusi demokrata többség máris érzi, hogy Bush kerüli az összecsapást vele, tehát a törvényhozás felülkerekedhet, ha serény napirenddel áll elő. S miközben senki sem ösztönözte Busht az amerikai külpolitika felforgatására, a célkitűzéseknek a felülvizsgálata zavarbaejtően hoszszúnak látszik. Miközben Washington tartózkodó, s ódzkodik a világos okfejtéstől, Gorbacsov újabb és újabb javaslatokkal serkenti tárgyalásokra a NATO-t, a nyugatnémet magatartásból ítélve, nem is eredmények nélkül. Az üzleti hetilap aggódik, hogy az amerikai tétovázás miatt Moszkva kifogyhat az engedmények bőségesnek látszó készletéből. S míg a befolyásos keleti parti sajtó egyetértett ugyan Genscher és Stoltenberg elutasításával, ám az elzárkózás a tanácskozások elől nem helyetteesítheti — írta a Times és a Post is — az átfogó indítványokat, amelyekkel meg lehetne ragadni a kelet—nyugati kapcsolatokban adódó ritka alkalmat. Nem bosszankodik azonban emiatt Morton Kondracke a,The New Republicban. Elvégre a Közel-Kelettől , Nicaraguáig megmozdult valami, a diplomáciai megoldásnak az esélye sejlett föl. Baker külügyminiszter Moszkvába készül, s várhatóan kitűzik a Start-tárgyalások felújításának a napját, miközben az amerikai álláspont nem módosult alapvetően, legfeljebb a mozgatható telepítésű rakéták ügyében. S a hagyományos fegyverzetekről is megnyílt az értekezlet Bécsben, Washington erről konzultált az atlanti szövetségesekkel. S bár olyan tekintélyes személyiségek, mint Goodpaster volt NATO-főparancsnok, ötvenszázalékos európai csapatcsökkentést sürgetnek, nem valószínű, hogy egyhamar új elemekkel gazdagodik az egyeztetett nyugati javaslatcsomag. De Bush legalább a retorikában fel akarja győrni a versenyt Gorbacsoval, aki „közös európai otthonról álmodik". Az elnök viszont a májusi brüsszeli látogatását felhasználva azt óhajtja kifejteni, hogy az „értékek közössége”, „a szabadság háza” létezik már Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, s másutt is, tehát Kelet-Európának és a Szovjetuniónak csupán csatlakoznia kell. Az ár: a nyugati típusú intézmények tartós és törvényes megalapozása választásokkal, szabad sajtóval, piacgazdasággal, független szakszervezetekkel és bírósággal, akadálytalan utazással, kivándorlással és információáramlással. Szorgalmazni fogja a berlini fal lebontását, Kelet-Európa önrendelkezését és a Brezsnyevi-doktrína elvetését. Θ Ezt az értesülését azzal a megjegyzéssel közy Kondracke s ezzel általában egyet is értenek a washingtoni elemzők —, hogy a külpolitikai (s egyéb) mozgások ellenére még egyenletes vonalakkal fel kell vázolni a globális stratégiát, s a végrehajtásának a módját. De Buschnaik még van három és háromnegyed éve. Blahó Miklós Magyar Nemzet Washing*·~* tudásszenűitlei triennt* A kelet-európai reformok sikere amerikai érdek is Washington, május 1. A nyilvánoság előtt is elhatárolta magát az amerikai elnök a a védelmi miniszteri kijelentésétől. A hét végén ugyanis nagy feltűnést keltett Washingtonban, hogy Dick Cheney a CNN tévéhálózatnak kijelöltette: a szovjet átalakítási program nem járhat sikerrel, Gorbacsov valószínűleg belebukik az átalakítási erőfeszítésekbe, s utóda ellenségesebb politikát követ majd a hogy nagyjából egyetértett ezzel a CBS híradójában szombaton este Dante Fascell, a képviselőház külügyi bizottságának az elnöke, aki úgy fogalmazott, hogy a szovjet vezetőnek óriási nehézségekkel kell megküzdenie, ő éppen elképzelhető, a gazdaság korszerűsítése nem sikerül.) Hétfőn délelőtt azonban, a kereskedelmi kamarában elmondott beszédében az amerikai elnök kifejtette, hogy az Egyesült és a kelet-európai reformoknak a megerősödése. Bush ezt a véleményét már sugallta azoknak a riportereknek, akik együtt térhettek vele vissza a fővárosba New Yorkból. John Summ, a fehér házi kabinetőnök vasárnap délelőtt, az NBC vitaműsorában leszögezte, Cheney nem az elnök véleményét képviselte, mert Bush „reméli, hogy Gorbacsov reformja és átalakítási programjakerekedik felül”. Sumn hozzátette, hogy a NATO-csúcs és a hetek találkozója alkalmából az elnök f fontot bejelentésekre készül, állásfoglalásai felrazjolják majd, miként kívánja az Egyesült Államok támogatni a reformokat, milyen kelet-nyugati és atlanti szövetségesi viszonyt képzel el N &M. A dwakartsi találkozó előtt kedvezően ítélik meg a kambodzsai rendezés esélyeit A kedden kezdődő dzsakartai Hun Sen-Szihanuk találkozóra utazó kambodzsai kormányfő hétfőn rövid megbeszélést folytatott Bangkokban. A thai fővárosban, akárcsak Dzsakartában, úgy vélik, hogy jó esélyek mutatkoznak a megegyezésre. Hun Sen hétfőn rövid időre megszakította útját Bangkokban, ahol Csauicsaj Csunhavan miniszterelnök tanácsadójával találkozott, aki nem más, mint a thai kormányfő fia. Hun Sen elmondta, miről kíván tárgyalni kedden és szerdán Szihanukkal. Kraiszak Csunhavan pedig tájékoztatta őt apja és a herceg szombati bangkoki eszmecseréjéről. Csaucsaj kormányfő aznap a thai fővárosban Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszterrel is tárgyalt Ilyenformán Bangkok közvetítő szerepet játszott a valamennyi fél által fontosnak ítélt dzsakartai találkozó előestéjén — jelentette az MTI. Szihanuk a hét végén Bangkokban tanácskozott Son Sannal és Khieu Samphannal, a másik két ellenzéki csoport vezetőjével, majd fogadta őt Csaticsal. A herceg javasolta, hogy Bangkok adjon otthont a négy khmer fél tervezett eszmecseréjének, nem sokkal a dzsakartai találkozót követően. Szihanuk Dzsakartába érkezve kijelentette, hogy hajlandó bizonyos engedményekre. Egyfelől nem ragaszkodik feltétlenül a phnompeni kormány feloszlatásához és elfogadhatónak ítéli legfelső irányítótanács létrehozását az általános választásokig. Ezúttal nem tett említést négypárti koalícióról. A herceg másfelől kész lemondani arról a követeléséről, hogy az ENSZ felügyeletével hozzanak létre békefenntartó erőket A herceg hétfőn az indonéz fővárosban találkozott az ott tartózkodó amerikai alelnökkel. Minthogy van Quayle szerdán utazik tovább Bangkokba, közvetlenül tájékozódhat a Hun Sen- Szihanuk találkozó kimeneteléről. Szintén Kambodzsa áll a középpontjában a Bangkokban tartózkodó japán kormányfő megbeszéléseinek. Noha Takesita Noboru előzőleg bejelentette lemondási szándékát, megtartja régóta tervezett körútját az ASEAN- országokban. A Kambodzsai Népköztársaság parlamentje a nemzeti megbékélés jegyében az ország hivatalos elnevezését vasárnap Kambodzsa Államra változtatta Hun Sen Bangkokban bejelentette, hogy a törvényhozás elfogadta az ország új zászlaját, címerét és nemzeti himnuszát, s módosította az alkotmányt . (Moszkva, MTI) A szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Unó Szószuke japán külügyminiszter. 0 (Peking, AP) Először tesz látogatást Kínában tajvani küldöttség 1949 óta. A Kuo Shirly pénzügyminiszter vezette 12 tagú delegáció hétfőn érkezett Pekingbe, hogy részt vegyen az Ázsiai Fejlesztési Bank éves tanácskozásán. 0 (Saint-Denis, AFP) II. János Pál pápa hétfőn Réunion szigetére érkezett A pápa afrikai körútjára indulva kijelentette, hogy kész találkozni Gorbacsovval, amikor a szovjet pártvezető őszre tervezett hivatalos látogatást tesz Olaszországban. (Nicosia, TASZSZ) Besarati, az iráni külügyminiszter első helyettese közölte, hogy Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke a közeljövőben látogatást tesz a Szovjetunióban és Magyarországra is ellátogat Menekültek budapestről Isztambulba Ankarából jelenti az AP. A török sajtó, hétfőn jelentette, hogy 33 török nemzetiségű bolgár állampolgár menedékjogot kapott Törökországban és vasárnap megérkezett Isztambulba. A helyi lapok szerint a csoport két hete Törökország budapesti nagykövetségén folyamodott politikaimenedékjogért. Kedd, 1989. május 2. Margaret Thatcher és a Nyugat újjászületése írta: Ronald Reagan A National Review című amerikai hetilap Margaret Thatcher miniszterem alatt választásának tizedik évfordulóján cikket közöl Ronald Reagan volt amerikai elnök tollából. A hetilap szerkesztősége Reagan Thatcher-elemzését világszerte több lap rendelkezésére bocsátotta, közöttük hazánkban a Magyar Nemzethez juttatta el. Az alábbiakban rövidítve közöljük Reagan cikkét. Néhányéve, még Kalifornia kormányzójaként meghívást kaptam Londonba, hogy mondjak beszédet az üzleti élet jó pártvezetője előtt. Nem sokkal érkezésem után találkoztam egy régi — szintén amerikai — barátommal, az azóta elhunyt Justin Darttal. Az angol konzervatív párt épp akkor választotta vezetőjéül Margaret Thatchert, ő volt az első nő, aki erre a posztra került Justin ismerte Thatcheréket és elintézte, hogy találkozhassak az újdonsült pártvezérrel. Örökké hálás maradok érte. Felfedeztük, hogy sok mindenben — gazdasági kérdésekben, az állami irányítás és a magánszektor megfelelő viszonyát illetően — megegyezik a véleményünk. Ez volt az első találkozásunk, mely jó másfél órán át tartott Thatcher asszony hivatalában. Aznap este részt vettem egy, a meghívásommal kapcsolatos fogadáson. Egy úriember hallott már reggel tett látogatásomról és megkérdezte: „Hogyan tetszett a mi Thatcher asszonyunk?”. Elmondtam neki, milyen jó benyomást gyakorolt rám, de így szóltam: „Azt hiszem, remek miniszterelnök lenne belőle." Ezt válaszolta: Ó, drága barátom, miniszterelnök — egy nőből?" Hangszíne elárulta, ellképzehetetlennek tartja még a gondolatot is. Nem tudtam megállni, hogy ne emlékeztessem: „Volt egyszer Angliának egy Viktória nevű királynője, aki egészen jól elboldogult.” Ezt felelte: „A kutyafáját, erről el is felejtkeztem." Nos hát, Margaret Thatcher immáron tíz esztendeje, 1979. május 4-e óta miniszterelnök. Minden állam- és kormányfő, aki csak kapcsolatba került vele, nagyra tartja. Nagy fellendülést hozott Nagy-Britannia gazdaságába, visszaállította egy sor állami irányítás alá vont iparágazat és vállalkozás magántulajdonát. Figyelemre méltó teljesítmény, hiszen ha visszagondolunk a hetvenes évek végére, az az idő a gazdaság válságkorszakaként él az emlékezetünkben. Margaret Thatcher két nagy erényről is tanúbizonyságot tett Az egyik: komolyan végiggondolta, hogyan élessze újjá a brit gazdaságot, és világos elképzelésekkel lépett hivatalába. Letörte az inflációt, visszafogta a pénz- s kibocsátást fokozatosan leépítet t te azokat a fékeket, szabályozókat és támogatásokat, melyek elluszították az üzleti életet. Másik nagy erénye: hamisítatlan angol szívóssága. Mindketten felismertük, hogy a mélyen gyökerező bajokra politikánk nem talál gyógyírt egyik napról a másikra. Az első lépések hatása az 1981—82. évi recesszió idején — fájdalmas volt Emlékszem egy washingtoni találkozásunkra, mikor az emberek mindkettőnk országában kurzusváltást követeltek. Margaret Thatcher egy percre sem ingott illeg. S az események őt igazolták. Nagy-Britannia ma a példátlan gazdasági fellendülés korszakát éli — nem kevésbé hosszan tartót, mint mi magunk. Mindezek eredményeképp Margaret új életre keltette mindazt, amit Nagy-Britannia mindig is képviselt. Világosan látszott ez Margaret gyors válaszlépéséből, mikor a Falkland-szigetek brit fennhatóságát veszély fenyegette. Ma jó öreg hivatalos úton megpróbáltunk békés rendezést elérni, melybe mindkét fél beleegyezik. De számomra mindig is nyilvánvaló volt: ha egy ilyen rendezés nem lehetséges, az angolok harcolni fognak. Akkor én már jól ismertem Margaret akaraterejét. Lehet, hogy mások még nem. Soha nem volt nagyobb szükség az eltökéltségre, mint mikor a NATO úgy döntött: közép hatótávolságú rakétákat telepít Nyugat-Európába, a szovjet SS 20-asokra adott válaszlépésként Bármilyen erős is, C Margaret Thatcher mégiscsak — hölgy, mély emberi vonzerővel. Évente megtartott „gazdasági csúcstalálkozóinkon” hét állam — Nagy- Britannia, Kanada, Franciaország, Olaszország, az NSZK, Japán és az Egyesült Államok — kormányfői ülnek össze. A találkozót mindig más tagország rendezi, s a házigazda ország kormányfője elnököl. Pár évvel ezelőtt, mikor a csúcstalálkozót Angliában tartottuk Margaret elnökletével, az egyik kormányfő — nincsen már hivatalában, nem is nevezem meg — valóságos szóözönt zúdított az elnökre. Az volt ellene a vád, hogy a találkozó nem demokratikus szellemben folyik, hogy az elnök diktatórikus módszerekkel él stb. Margaret hagyta, hogy befejezze, majd folytatta a találkozó eredeti programját. Válaszra sem méltatta a vádat. Mikor a találkozó véget ért, utána mentem. Tényleg felzaklatott az incidens. Elmondtam, mit gondolok az elhangzott vádakról: a felszólalónak valóban nem volt igaza, s nem volt joga ezt tenni. Margaret csendesen ennyit szólt: „Egy nő mindig tudja, mi m_kor viselkedik gyerekesen egy férfi.” A személyes kapcsolatok többet számítanak a nemzetközi politikában, mint ahogyan azt a történészek el akarják velünk hitetni. Akár egyetértettünk valamiben, akár nem, azért tudtam: tanácsai olyan embertől származnak, aki barátja az amerikai népnek, s korunk legfőbb politikai és társadalmi kérdéseiben ugyanazt vallja. Egyformán nagyra értékeltük a szabadságot. Szerencsések voltunk, hogy ezzel a szemlélettel olyankor választottuk meg mindkettőnket, amikor lehetőség nyílt, hogy a mi szabadságunkat más országokban is terjesszük — a harmadik világ több államában. Afganisztánban, Kelet-Európában, s magában a Szovjetunióban.