Magyar Nemzet, 1989. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1989-06-01 / 126. szám

) Büntetéssel felérő pénzügyi gazdálkodás SzIDI BERTALAN (Bács-Kis­­kun m., 12. vk.), a jánoshalmi Pe­tőfi Mgtsz MSZMP-bizottságának titkára a tsz-törvény módosításá­nak vitájában elsőként szólalt fel. A képviselő kifogásolta, hogy a törvényjavaslatokat nemhogy széles körű társadalmi vitára, de nyilvánosságra sem bocsátották. Hangot adott annak a véleményé­nek, hogy a mezőgazdasági szö­vetkezeti mozgalom ellen tuda­tos hangulatkeltés folyik. Egyes fórumokon azt hangoztatják, hogy a parasztság közös gazdaságokba tömörítése elsietett, hibás lépés volt. E megítélésekkel szembehe­lyezkedve Südi emlékeztetett, s rá­mutatott: a közös gazdaságok legsúlyosabb gondjait nem a gaz­daságok idézték elő. Szerinte a pénzügyi politika okozta a gon­dokat, azzal, hogy kiszipolyozta a termelőszövetkezeteket, tönk­retette, az egyenrangúság címké­jével államosította őket. Ehhez a mezőgazdasági és élelmezésügyi kormányzat maga is sikeresen­­ asszisztált — tette hozzá. A képviselő hangoztatta: nem a szövetkezeti forma, hanem ma­ga a központi agrár- és szövetke­zetpolitika került válságba. A farmergazdaságok után áhítozók figyelmét felhívta arra, hogy az utóbbi években alkalmazott — büntetéssel felérő — pénzügyi szabályozás terheitől a farmer­­gazdaságok már korábban tönk­rementek volna, ha tényleges tá­mogatás nélkül nekik is három­szoros áron kellett volna meg­vásárolniuk a mezőgazdaságban használt termelőeszközöket, ipari anyagokat. Kifogásolta azt is, hogy a termelési feltételek eltor­zításával, aránytalanul magas el­vonásokkal kényszerítették tézis­­re a fennmaradásukért küzdő, tartalékainak mind nagyobb há­nyadát felélni kényszerülő, a bő­vített újratermelésre képtelen kö­zös gazdaságok, többségét. Sajnálatos — mondta —, hogy a mezőgazdaság csak a kormány­zat számára bizonyult sikerága­zatnak. Szerinte mindenkivel fel kellene ismertetni, hogy a mező­gazdasági termelők számára alig­hanem szükséges új termelési modelleket kitalálni. Ezt azokra kell bízni, akiknek sorsáról, éle­téről van szó.. Végezetül figyel­meztetett: a mezőgazdasági szö­vetkezetek mértéktelen adóztatá­sa és az agrárprés­­alkalmazásá­val történő szituálás­a előbb vagy utóbb élelmiszergondokhoz ve­zethet. CZALTIG ZOLTÁN (Fejér m. 11. vk.) a sajoskomáromi Győze­lem Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet ágazatvezetője elmon­dotta: véleménye szerint a tagok érdekeltségét a szövetkezetekben megszervezett belső vállalkozások bővítésével lehet növelni. A ma­gángazdálkodás gyors és széles körű elterjedéséhez hiányoznak az eszközök és a feltételek egy­aránt. Ezért a tulajdonviszonyok reformját csak fokozatosan lehet megvalósítani. NÉMETH KÁLMÁN (Győr- Sopron m., 12. vk), a kapuvári Lenin Mgtsz elnöke üdvözölte a­­ törvénymódosító javaslat azon ki­tételét, amely szerint a tsz va­gyonából szövetkezeti vagyont­ részt juttathat tagjai részére.­­Ez egyetértésre talált a szövetkezeti közösségekben is"— mondotta a képviselő —, ám felmerül a kér­dés: sok szövetkezetnél kevés fel­osztható jövedelem marad, miből fizessenek hát osztalékot? VARGA JÁNOS (Tolna m., 8. vk.), az iregszemcsei­ Egyetértés Mgtsz elnöke azt a véleményét hangoztatta,­ hogy olyan földtör­vényre van szükség, amely enge­di a sokszínűséget, lehetőséget ad a szabad választásra. . Azt azonban hangsúlyozta a mi­niszter, hogy az erdőgazdálkodás­ban meg kell tartani a hosszú tá­vú, nemzeti érdekeinket garantá­ló tervszerűséget, ami a jövőben ebben az ágazatban is — szektor­ra való tekintet nélkül­­— követel­mény marad. Ezt a mai erdőtör­vény és az erdőgazdálkodás kü­lönféle intézményei biztosítják.­­ A törvény-előkészítő munka során felvetődött, hogy a föld­törvényben és az erdőtörvényben is tegyünk kezdeményező kísér­letet a tulajdonviszonyok rende­zésére. Többen javasolták a ke­zelői jog kiiktatását, kérve, hogy azt alakítsuk át tulajdonjoggá. Ugyanakkor a viták során ezt igen sokan ellenezték. Ez a fel­vetésünk a tárcaközi egyeztetések alkalmával a külterületi földekre szűkült azzal, hogy csak a külte­rületen levő ingatlan tulajdonjo­ga szálljon a jelenlegi kezelőre. Ez a változat áll az előterjesztett törvényjavaslatban. Az ellenvéle­mények lényegében azt fogalmaz­zák meg, hogy a javaslat a na­gyobb körültekintést, a tágabb összefüggés-vizsgálatot igénylő tulajdoni reformnak vág elébe. Olyan kényszerpályára terelné a jogalkotást — vélekedtek so­kan —, amely a továbblépés le­hetőségét korlátozná. A­­tulajdonreform végrehajtá­sánál is nyilván minden módosí­tási lehetőséget alaposan mérle­gelni kell, szükséges annak vizs­gálata, hogy egyes települések"mi­ként juthatnának — és kérdés, hogy jussanak-e — közösségi földtulajdonhoz. Át kell tekinte­ni az állami földtulajdon további sorsát Figyelemmel kell lenni a vállalatok tulajdonosi helyzeté­nek megteremtésére, erősítésére, és a társadalmi szervek kezelé­sében levő ingatlanok jövőbeni sorsára. A föld termelőeszköz A mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter néhány, az előze­tes vitában felmerült kisebb ész­revételre is kitért. Eszerint töb­ben felvetették, hogy ne lehessen végrehajtás alá vonni a termelő­szövetkezeti földeket E vélemény mögött — mondotta —­­nem nehéz felfedezni az 1930-as évek világ­válságának nyomasztó emlékét,­­­ az elszegényedett kisparaszt ki­­semmizését, zöldjének lefoglalá­sát a banki kölcsönök kiegyenlí­tésére. Esztendők óta követelik, hogy tekintsük végre a földet ér­tékkel rendelkező termelőeszköz-', nek. Ha ezt tesszük, akkor a föld­­ hitelfedezetül is szolgálhat, és ha­ a hitelt nem egyenlítjük ki, akkor a hitelező jogosult a meglevő ja­­ vakból kiegészítést kapni. A me­zőgazdasági termelők legjelentő- sebb termelőeszközének értékét­­ becsülnénk le, ha az egyébként létező jelzálogrendszert" továbbra is távol tartanánk a földtől. — Voltak, akik a vita során ki­fogásolták a termőföldek termő­­képességének fenntartási­ kötele­zettségét. Azzal érveltek, hogy ez — termelési haszon nélkül — fe­lesleges ráfordításokat róna a gazdaságokra. A mai művelési kötelezettség helyett javasolt ta­lajvédelmi kötelezettség igazából csupán az ésszerű mértékű kul­­túrállapot fenntartását jelenti.­­ Az Országgyűlés mezőgaz­dasági, illetve jogi bizottságának együttes ülésén a vadászati jog körül is heves vita alakult ki. Végül azt az álláspontot fogadták el — és ezt támogatom magam is —, hogy a vadászati jog sza­bályozását átfogóan, és ne csak a most lehetséges egyetlen paragra­fus erejéig, még ebben az évben hozzuk az Országgyűlés elé. Eh­hez a parlament hozzájárulását kérem. Hütter Csaba végül annak a véleményének adott hangot, hogy a törvénytervezetek­ elfogadásá­val további nagy lépést tesznek, az igazán korszerű, vállalkozói mezőgazdaság felé,­ amelyben a nagyüzemek, a kistermelők, a ma­gánvállalkozók­ jobb munkameg­osztásban, együttműködve, ver­senyezve, a mainál is eredmé­nyesebben dolgoznak az ország javára. Az elnök bejelentette: a há­rom törvényjavaslatot két olva­sásban,­ általános és részletes vi­tában tárgyalja a parlament. ­jt mezőgazdasági törvényt SOLYMOSI JÓZSEF (Tolna m., 4. vk.) a mezőgazdasági bi­zottság képviseletében szólt az előterjesztett három tervezethez. Mint mondta, a bizottság előze­tesen konzultált a különböző érdekképviseleti szervekkel, me­zőgazdasági intézményekkel és szerte az országban a termelők­kel. Az eddig tíz megyében ala­kult agrárreformkörök is meg­vitatták a törvényjavaslatokat, s­­más országgyűlési bizottságok is napirendjükre tűzték azokat. A kialakított vélemény tehát széles társadalmi bázisra támaszkodik. A viták során szinnte mindenütt a mai falu helyzetével kapcsola­tos aggodalmak is hangot kap­tak, szenvedélyesen szóltak a pa­raszti munka leértékelődéséről, arról, hogy elviselhetetlen mér­tékben szétnyílt az agrárolló, a gazdaságok jövedelmezősége egyre alacsonyabb. A vitában hozzászólók hangot adtak annak is, hogy az agrárpolitika csakis a mezőgazdasági termelőkkel együtt formálható. A bizottsági előadó részletesen szólt az egyes törvényjavaslatok­hoz kapcsolódó képviselői módo­sító indítványokról, amelyekből csakúgy, mint a törvényterveze­tekből kitűnik: a termelőszövet­kezetek, gazdaságok elindulnak a valódi tulajdonossá válás útján, még akkor is, ha ez egyelőre csak korlátozott mértékben, valósulhat meg. A bizottság véleménye sze­rint szükség van egy­­,teljesen új mezőgazdasági törvénye­ megalko­tására. Többségi vélemény­­ ala­kult ki abban is, h­ogy rövidesen új vadászati törvényt kell­­ elő­készíteie, mégpedig szintén szé­­­­les körű társadalmi vita alap­­­­ján. A földtörvénnyel kapcsolat­ban megfogalmazódott, hogy an­nak módosítása valóban indokolt, de kerülni kell olyan paragrafu­sok törvénybe iktatását, amelyek visszafordíthatatlan hatással­­jár­nak. Ehhez a törvényjavaslathoz egyébként hat képviselő, 30 mó­dosító javaslatot nyújtott be...A legtöbbért megegyezés született, sok esetben kompromisszumos megoldással. Magyar Nemzet Minden fontos kérdésben a közgyűlés döntsön •r-Tf t'f*s ,, ij-at«·· MIKLÓS ZOLTÁN (Nógrád m., 31. vk), a litkei Ipoly Termelő­­szövetkezet elnöke is szükséges­nek ítélte a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekről szóló tör­vény módosítását. Kívánatos, — mondotta —, hogy a közgyűlés döntsön, erősítve ezzel a szövet­kezeti demokráciát. Történelmi lépésnek minősítette a módosítás azon tételét, amely a szövetkezeti­­ "tulajcföfi oszthatatlanságának me­­­­revs­égét oldja fel.’­­ KISS ETVAN (Bács-Kiskun m., 18. vk.), a tataházi Petőfi Mgtsz elnöke felhívta a figyelmet arra,­ hogy a törvénytervezetek­ben egyes pontok nincsenek össz­­hangban egymással és néhány pa­ragrafust illetően kifejezte egyet nem értését is. Felszólalásában kitért az áriák nélküli földek áruba bocsátására, a szövetkeze­teknek a pénzintézetekkel való kapcsolatára is. TORNAI ENDRE (Veszprém m., 11. vk.), a devecseri Virágzó Mezőgazdasági termelőszövetke­zet nyugalmazott elnökének véle­ménye szerint­ sem szabad olyan törvén­yt hozni, amely a szövet­kezeti tulajdon szabad mozgáste­rét akadályozza. A tulajdonnal kapcsolatos döntéseket a szövet­kezetek közgyűlésére kell bízni. A szövetkezeti tagok képesek ar­ra, hogy saját sorsukról döntse­nek, saját vagyonukkal rendel­kezzenek. Ezt nem szükséges­­ a törvényben szigorúan szabályoz­ni. Ezért indokolatlan jogszabá­lyok által a tulajdont reprezen­táló részjegy, valamint a föld­ for-­­galmának korlátozása. Elegendő az, hogy a tulajdonostársak elő-­ vásárlási joggal rendelkezzenek — fejtette ki. ZAHORECZ Józ­SEF (Békés m., 10.’’vk.), a gádorosi November 7. Mgtsz elnöke indokoltnak tar­totta annak rögzítését, hogy a gaz­dasági társasággá való átalakulás, lehetősége mellett a­ szövetkezetek az alapszabályaikban a szövetke­zeti jellegű, de jogszabályban nem előírt együttműködési for­mákat is meghatározhassanak. A mezőgazdasági művelésre alkal­, mas földterületek tulajdonszer­zését a törvényben korlátozni kell, a maximális földterület meg­jelölésével. A képviselő nem ki-­ fogásolta, hogy a mezőgazdasági­ termeléssel élethivatásszerűen nem foglalkozó személyek is vá­sárolhassanak termőföldet, ezt azonban ne tehessék korlátlanul. TÓTH LÁSZLÓ (Csongrád m., 12. vk.), a szegvári Puskin Mgtsz elnökhelyettese tolmácsolta me­gyéje tanyán élő tsz-tagjainak és gazdálkodóinak igényét arra, hogy méltányos vásárlásra nyíljon le­hetőségük tanyatelkük területé­nek kiegészítésére. Majd arról szólt,, hogy a szövetkezeti vállal-l­kozások jövője szempontjából alapvető a vagyonérdekeltség mel­­ lett a működőtőke-érdekeltség létrehozása. Ezután következtek a földtör-' vény módosításával kapcsolatos hozzászólások. Az ingatlanszerzés állampolgári jogon mindenkit megillet KISS ISTVÁN (Bács-Kiskun m., 18. vk.), a tataházi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke el­sőként kapott szót, aki már korábban, a mezőgazdasági szö­vetkezeti törvény kapcsán is ki­fejtette véleményét. Hangoztatta: nem a régi törvény módosítására van szükség, hanem mihamarabb új­­ földkódexet kellene alkotni. Addig is azonban élni kell a je­lenleg érvényben lévő földtör­vény módosításának lehetőségé­vel, és alkalmassá kell tenni a kibontakozásra, a gazdasági élet megújítására. Meg kell szüntetni a cselekvési szabadságot gátló, régi, tervutasításos szellemben fogant szabályokat. A képviselő kifejtette, hogy több ponton egyetért az előter­jesztett módosító javaslatokkal. • Így például azzal, tl hogy meg­szűnik az ingatlanszerzési korlá­tozás, a szerzés állampolgári jo­gon_megillet mindenkit__Egyet-­­értett azzal is, hogy a termőföld elidegenítése esetén a haszonbér­lőt és a bérlőt elővásárlási jog il­leti meg. Mint mondotta, támo­gatja azt is, hogy a művelési ág megválasztása tovább egyszerű­södik. Azzal azonban nem lehet egyetérteni, hogy továbbra is fennmarad a mezőgazdasági szö­vetkezetekbe a tagsági jogviszony alapján bevitt földek megváltá­sának­ jogintézménye, ez ugyanis további igazságtalanságokra ad­hat lehetőséget, ellentétben áll a jogállamisággal. Üdvözölte azon­ban a képviselő, hogy ezt a kér­dést az önkormányzat hatásköré­be fogják utalni. Azt a meggyő­ződését is kifejezte Kiss István, hogy a földvédelmi járulék össze­gét nem mérsékelni, kell — ahogy az a törvényjavaslatban szerepel —, hanem teljesen eltörölni ab­ban az esetben, ha a termőföldet lakásépítés céljára kívánják fel­használni. A felszólalást követően az el­nöklő Jakab Róbertné a szokásos­nál hosszabb ebédszünetet ren­delt el. Ez alatt a megyei képvi­selőcsoportok jelölőgyűléseket tartottak, hogy előkészítsék az Interparlamentáris Unió magyar csoportja ideiglenes vezetőségé­nek megválasztását. A választás­ra csütörtökön reggel kerül sor. SZABÓ ISTVÁN (országos lis­ta), a Termel­ős­zö­vetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke fel­szólalásának elején azt hangsú­lyozta, hogy a földtulajdon, hosz­­szú távú rendezéséhez a politikai feltételek még nem teremtődtek meg. A jelenlegi ,­­földtörvény módosítása természetesen elodáz­hatatlan, és ebben a helyzetben valóban az a legfontosabb, hogy a reformintézkedések érdekében a gazdaságok működését nehezí­tő rendelkezéseket feloldjuk. Ám tartózkodni kell minden olyan lé­péstől, amely helyrehozhatatlan károkat okozna a hosszú távú földtulajdoni szabályozásban. Egyetértett azzal, hogy a föld­­tulajdonos tsz-tag kérhesse —■ az alapszabályban meghatározott mértékig — földjének kiadását a tsz által kijelölt tőténészből.­­Tá­mogatta a törvényi kitételt is, amely azután megengedi, hogy a földre meváltás­ és­ a földjáradék összege a szerződő felek közötti alku tárgya legyen. Szabó István ugyanakkor óvta a képviselőket olyan szabályo­zástól, hogy a földjét megváltás­sal elidegenítő, azt a tsz-nek név­leges ellenértékért átadó tagokat hátrányosabb helyzetbe hozzák azokkal szemben, akik eddig for­mális tulajdonukat fenntartották, és" most felvezhetik a reálisabb, közös megegyezéssel alakítható megváltási árat. Az a lényeg­­­­hangsúlyozta­­, hogy ebben a kérdésben a két tagsági rétegét nem szabad szembeállítani! Ugyancsak meggondolandónak tartotta, hogy az állami tulajdo­nú ingatlanok, mezőgazdasági föl­dek jelenlegi­­kezelőit most min­den további feltétel nélkül, el­hamarkodottan­­tulajdonossá nyilvánítsák. A földtulajdonnal­­ összefüggő sérelmekről szólva lényegében­­támogatta a törvény módosítását. Szerinte — bármennyire fájdal­mas — ma már nem lehet min­den régebbi sérelmet orvosolni. „Akkor járunk el helyesen, ha csupán az 1959—El-es kollekti­vizálási kampány idején kialakí­tott legfájóbb hátrányos helyze­tek felszámolására vállalkozunk. Ennél többet jelenleg nem tehe­tünk”. A földmegváltás ne jelentsen a tulajdontól való megfosztást DR.­­ TALLÓSSY FRIGYES (Budapest, 24. vk.), a budapesti 71. SI. Jogtanácsosi Munkaközös­ség jogtanácsosa az állami tu­lajdonban lévő Ingatlanok keze­lési jogával­ kapcsolatban felhív­ta a figyelmet arra, hogy alapve­tően mindenki mezőgazdasági földekre gondol, ám a jelenlegi földtörvény valójában ingatlan­­törvény, mert a nem mezőgazda­sági rendeltetésű ingatlanokra is vonatkozik. Ezzel összefüggésben annak a véleményének adott hangot: meg kell­ vonni a társa­dalmi szervezetek azon jogát, hogy a kezelésükben lévő állam­i ,­tulajdonú· Ingatlanokat száz fo­rintos­ névleges értéken átjátsz­­szák másoknak. Abból egyetlen társadalmi szervezet se csinál­hasson magának tőkét — tette hozzá. A· mezőgazdasági szövet­kezetbe­ bevitt földek elvételét, i.amit ma szemérmesen földmeg­­­­váltásinak neveznek, tévedésnek­­minősítette. Mint mondta, a meg­váltás nem egyéb, mint a parasz­tok­­megfosztása tulajdonuktól. Olyan téves eljárási mód volt, amelyet másként nem lehet hely­rehozni, csak ha visszaállítjuk az eredeti állapotot, a földeit visszaadjuk tulajdonosának vagy örököseinek. Ha erre a tulajdonos igényt tart, ettől a lehetőségtől nem szabad elzárkózni. A szövetkezeti önkéntesség ér­vényesülésével kapcsolatban han­goztatta, hogy semmiféle kény­szer nem erőltethető a tagságra. A földmegváltás viszont nem egyéb a szövetkezet egyoldalú lépésénél, következésképp szó sincs arról, hogy tagok bármi­lyen formában beleszólhatnak abba. Számukra az a lehetőség marad, hogy ne fogadják el azt a pénzt, amit felajánlanak. Ezt az öszeget a tsz-tagok egyéb­iránt „bagónak” nevezik. A kép­viselő a föld visszaadását ellen­zők érveit azzal utasította el, hogy a ládafiókban, illetve az in­­gatlannyilvántartási hatóságok­nál megvannak az eredeti okira­tok, s­ az sem lehet rendező elv, hogy ha mindenkinek nem szol­gáltathatnak igazságot, akkor ab­ban senki se részesüljön. Han­ goztatta, hogy a föld visszaadását nem lehet halogatni, ha az Or­szággyűlés vissza akarja nyerni méltóságát, ezt a lépést meg kell tennie a történelmi igazság ér­dekében. FODOR SÁNDOR (Fejér m. 5. vk.), a mezőszentgyörgyi Al­kotmány Tsz el­nö­ke azokkal ér­tett egyet, akik a tulajdonviszony tisztázásának kérdéseiben a szö­vetkezet tagjaira, a községekben élőkre, ott dolgozókra bízzák a döntéseket. ZARNÓCZI JÓZSEF (Budapest, 27. vk.), a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának veze­tője szerint indokolt, hogy kiter­jesszék a földvédelmi járulék aló­li mentességet mindazokra, akik lakás vagy lakótelep céljára kí­vánják igénybe venni a mezőgaz­dasági hasznosítási területet. Fon­tolóra kellene venni azt is, hogy egységes ingatlanadó-rendszert vezessenek be, ugyanis ez alapot teremthetne a területgazdálkodás hatékonyságának javítására. DR. BALOGH KÁROLY (Győr- Sopron m. 11. vk.) rábapordányi körzeti orvos, a helyi vadásztár­saság vezetője a vadgazdálkodás szemszögéből ítélte meg a föld­törvényt. Elmondta: a mezőgaz­dasági gondok és az erdei károk problémája, valamint a tévesen hatalmas hasznot hozónak kikiál­tott vadgazdálkodás a mező- és az erdőgazdák figyelmét a va­dászati jog és a vadtulajdon jo­gának megszerzésére irányította. A képviselő kifejtette: a jövő útja az lehet, hogy jogszabályi szinten megteremtsék az együtt­működés lehetőségét és kötele­zettségét a földtulajdonosok és a vadásztársaságok között. Ennek alapja pedig a gazdasági érde­keltség legyen, vagyis lehetőséget kell teremteni arra, hogy a föld­tulajdonosok is részesülhessenek a vadgazdálkodás eredményei­ből. Végül javasolta, hogy a föld­törvény ne tartalmazzon olyan kitételeket, amelyek a vad tu­lajdonjogára és a vadászati jog­ra vonatkoznak. Érvényesüljenek i i«u*Czi i A iunc /u»4­1.'· Dl TANASZI JÁNOS (Hajdú-Bi­­har m. 17. vk.), a pocsaji Új Élet Termelőszövetkezet csoportveze­tője a mezőgazdasági nagyüze­mek sokszor emlegetett alacsony hatékonysága miatti bírálat jo­gosságát nem vitatta. Megemlítet­te viszont, hogy a hazai tsz-ek háromszor, négyszer annyi árat fizetnek egy modern­­kombájnért, mint egy osztrák gazdálkodó. Érthetetlennek s ugyanakkor a jelenlegi magyar árrendszerre jellemzőnek tartotta, hogy a ki­lónként 3 forint 80 fillérért felvá­sárolt búzából 26 forintos péksü­temény lesz ... Szükségesnek vél­te, hogy a kormány ismerje el a jelentősen eltérő minőségű hazai termőföldek kezelési költségeit. VIOLA KÁROLY (Pest m., 14. vk.) honvédségi műszaki előadó több módosító javaslatot is meg­fogalmazott. Véleménye szerint ha a termelőszövetkezet megszű­nik, s a tagok a föld kiadására nem tartanak igényt, akkor a föl­det ne a megváltási ár ötszörö­séért, hanem a mindenkori for­galmi értéken lehessen eladni. Fontos, hogy ez esetben is érvé­nyesüljenek a piaci viszonyok. Nem értett egyet azzal a törvény­­javaslatban megfogalmazott elő­írással sem, amely a termelőszö­vetkezet kezelői jogát tulajdon­joggá alakítja át. A nehéz pénz­ügyi helyzetben lévő termelőszö­vetkezetek így szinte ingyen jut­nak földhöz, amelyet aztán jelen­tős összegekért értékesíthetnek. CSIPKÓ SÁNDOR (Bács-Kis­kun m. 20. vk.), a keceli Szőlő­­fürt Mezőgazdasági Szakszövet­kezet elnöke azt fejtette ki, hogy a jövő mezőgazdaságát termelő, értékesítő, beszerző és szogáltató szövetkezetekkel képzeli el, s eh­hez javasolta, hogy a szakembe­rek vizsgálják meg a nyugat­európai tapasztalatokat. Azt is tisztázni kellene mielőbb, hogy a sokáig sikerágazatként működő mezőgazdaság mitől vált válságos ágazattá, mert ha a jelenlegi gaz­daságpolitika folytatódik, az újonnan létesülő kisgazdaságok is ugyanolyan súlyos helyzetbe ke­rülhetnek, mint a nagyüzemek. Ez pedig újfent bizalomvesztés­hez vezet­ a piaci viszonyok Csütörtök, 1989. június 1. A vadászat váljon még inkább valutát termelő ágazattá BÁNFFY GYÖRGY (Budapest, 0. vk.), a József Attila Színház színművésze arról szólt, hogy a most folyó hármas, törvénymódo­sítási javaslat előkészítésekor fel­merültek, olyan elgondolások is, amelyek­-m­egvalós­ulása a hosszú távú erejű-­­ és vadgazdálkodás szétaprózódásához vezetett volna. Ezért volt megnyugtató hallani a miniszteri expozéban azt az ígé­retet, amely­­ új vadászati törvény megalkotására vonatkozott. Bánffy György hangsúlyozta: az új­­ törvény megalkotásakor gondolni kell arra, hogy a pol­gári törvénykönyv­ rendelkezései szerint a vad az állam tulajdo­na. Ennek következtében a va­dászat­ joga is az államé. Magyar­­országon a vadászat eddig siker­ágazat volt, s hazánkban a világ egyik legszervezetebb vadgazdál­kodása folyik. A képviselő sze­rint a gondosan előkészített új vadászati törvényben helyet kell teremteni minden, értéket meg­tartani­­ képes változtatásnak. Máris megindult egy olyan folya­mat, amelynek során több kifo­gásolható, protokolláris vadásza­ti lehetőséget megszüntettek, s bekapcsolták a valutát termelő vadászati ágazatba. Így nem il­lúzió, hogy az új vadászati tör­vény megteremti majd a bizton­ságos együttműködés kereteit a földtulajdonosok és a vadászatra jogosultak között. TÖRÖK SÁNDOR (Szolnok­i A., 13. Vk.), a Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy sok helyen elsorvasztották a szolgáltatáso­kat, az épületek pedig kihaszná­latlanul állnak, állaguk egyre romlik. A lakosság sok község­ben követeli a szolgáltatások biz­tosítását. Ám a helyi tanácsok te­hetetlenek, nincs sem jogi, sem anyagi lehetőségük, hogy köte­lezzék a szövetkezeteket e tevé­kenységek folytatására. A kép­viselő azt indítványozta: az el­hagyott ingatlanok kerüljenek­­ a helyi tanács tulajdonába, de en­nek fejében a tanács oldja meg e szolgáltatások újbóli bevezeté­sét. DR. SERA JÁNOS (Komárom m., 10. vk.) kisbéri körzeti állat­orvos egyebek között azt javasol­ta : a törvénytervezetet módosítsák úgy, hogy külföldi jogi vagy ma­gánszemély csak termőföld kivé­telével és a Pénzügyminisztérium előzetes engedélye alapján sze­rezheti meg az Ingatlan tulajdon­jogát, adásvétel, csere vagy aján­dékozás útján. Nem kérték ki a szakemberek véleményét WEIBL ELEMÉR (Veszprém m., 8. vk.), a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ugodi erdészetének vezetője az erdő- és vadgazdálkodási tör­vény módosításáról szóló tör­vényjavaslathoz először szólt hozzá. Kiemelte, hogy a mostani törvényjavaslat biztonságot ad az erdőtervezéshez, a hosszú távú állami és az éves vállalati tervek jobb összehangolásához. Közös óhajként fogalmazta meg, hogy megvalósuljon a kormány által meghatározott 150 ezer hektárnyi új erdőt létesítő elképzelés az ezredfordulóig. Hangsúlyozta, hogy az erdőgazdálkodást sajá­tos feltételei miatt nem szabad más ágazatokra vonatkozó álta­lános feltételek közé szorítani. BALOGH ANDRÁS (Borsod- Abaúj-Zemplén m. 22. vk.), a Tokaj és Vidéke Áfész autó-mo­torszerelője felszólalásában arra a levélre hivatkozott, amelyet az Országos Erdészeti Egyesület, va­lamint a Magyar Vadászok Or­szágos Szövetsége megküldött a képviselőnek. Ebben leírták, hogy a jogszabály-módosítás előkészí­tése nem történt kellő szakmai megalapozottsággal. Állítólag a képviselők is részben csak a napi sajtóból értesültek, hogy ezt a tervezetet az Országgyűlésen tárgyalni fogják.­­Ugyanakkor a felszólalónak tudomása van ar­ról, hogy több országos hatás­körű szerv is ellenezte a napi­rendre tűzését. Megengedhetet­lennek tartotta, hogy a szakem­berek véleményét előzőleg nem kérték ki, észrevételeiket figyel­men kívül hagyták. A képviselő kérte a parlamen­tet — hivatkozva a házszabály­ra —, hogy utasítsa el a törvény­­tervezetet, és egy későbbi idő­pontban kellően átgondolva, szakemberekkel konzultálva­­ új­ra tárgyalja meg azt az Ország­­gyűlés. DR. MEZEY KÁROLY (Sza­­bolcs-Szatmár m., 18. vk.), a Kis­­várdai Városi Tanács Kórház- Rendelőintézetének osztályveze­tő főorvosa szerint a vad nem­zeti érték, nemzeti kincs és ezért az állam tulajdona. A tulajdon­­forma megváltoztatása ellen szól az is: ha a vad, azé lenne, akié a föld, ez a termelő számára ellentmondást szülne a mezőgaz­dasági és a vadgazdálkodási te­vékenység között. Az erdő- és a vadgazdálkodási törvény jelenle­gi módosítása azért is nehézsé­gekbe ütközik, mivel a földtör­vény módosítása közepette sem világos, miként alakul a gazda­ságok szervezete, hány termelő­szövetkezet, kisbirtok, szakszö­vetkezet, netán családi farm lesz, és ezek kezelői hogyan viszo­nyulnak a vadgazdálkodáshoz. TÓTH JÁNOS (Budapest, 37. vk.), az MTESZ főtitkára java-

Next