Magyar Nemzet, 1989. augusztus (52. évfolyam, 178-204. szám)
1989-08-01 / 178. szám
m elbeszélésee államellenes cselekményeit vitája a Legfelső Tanács Ülésén Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nyári ülésszakának utolsó hetét kezdte hétfőn, folytatva az Elnökség rendeleteinek rendkívül élénk megvitatását. Heves eszmecsere bontakozott ki az államellenes bűncselekményekről szóló rendeletről: az áprilisban elfogadott jogszabály jócskán szűkítette a bűncselekmények körét, s már nem tartalmazza a „szovjetellenes propaganda és agitáció" fogalmat. A Népi Küldöttek Kongresszusán (NKK) a rendeletet módosították, érvénytelenítették az állami szervek és társadalmi szervezetek „diszkreditációjáról” szóló paszszust. A képviselők most is több módosító indítványt tettek, s ennek eredményeként az LT elutasította azt a paragrafust, amely fokozott felelősségrevonást helyez kilátásba a sokszorosító technika használatáért. Egymásnak szögesen ellentmondó álláspontok kristályosodtak ki a szövetkezetek jövedelemadójáról szóló rendelet vitájában: egyesek szerint „meg kell zabolázni itt a spekulációt”, mások szerint viszont a magasabb adókkal valósággal megfojtják a kibontakozó szövetkezeti mozgalmat, s az új adó újabb áremelkedési hullámot indít el, bővül az árnyékgazdaság. A rendeletet az LT átdolgozásra visszautalta a törvény-előkészítő parlamenti bizottságnak, ugyanakkor még ezen az ülésszakon törvényt fogad el e kérdésben. Kormányalakítási előkészületek Varsóban Varsóból jelenti az MTI. Varsóban hétfőn hivatalosan is ismeretessé vált, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetősége már megadta a pártajánlást Czeslaw Kiszczak belügyminiszternek és PB-tagnak a miniszterelnökséghez. Sőt, hétfőn a LEMP parlamenti frakciója magáévá is tette a pártajánlást. Hivatalosan ez az első jelzés arra, hogy a köztársasági elnök Kiszczak miniszterelnöki kinevezését fontolgatja. A lengyel jogrend szerint a kormányfőt a köztársasági elnök nevezi ki, és a kinevezést utána el kell fogadnia a szejmnek (a parlament alsóházának) is. Heves tüzérségi harcok Bejrútban Bejrútból jelenti a Reutert Rendkívül heves tüzérségi harcok robbantak ki vasárnap Bejrútban a keresztény erők, illetve a szíriai erők és a Damaszkusz által támogatott muzulmánok között. A fékevesztett lövöldözésben — amely a jelentések szerint immár a fővároson túlra is átterjedt — — az első jelentések szerint legalább heten vesztették életüket, és 75-en megsebesültek. Egyes szemtanúk szerint „egész Bejrút lángokban áll", s a muzulmánok kezében levő rádióadó tűzoltóbrigádok és mentőalakulatok jelentkezését sürgette a károk enyhítésére. Az ágyúzás nem kímél semmiféle épületet, kórházaknál, nagykövetségeknél,, egyetemeknél templomoknál és mecseteknél robbannak a töltetek. A március közepe óta felerősödött harcok rendkívül sok áldozatot követeltek: a 14 éve tartó polgárháborúnak ebben a szakaszában közel 520 ember halt meg, és több mint 2000 megsebesült. Szolzsenyicin hazatér? Moszkvából jelenti a UPI. Eg vezető szovjet publicista szerint lehetséges, hogy Alekszandr Szolzsenyicin hazatér, és az sem kizárt, hogy parlamenti képviselő legyen. Jurij Csernisenko, aki az Ogonyok című hetilap kulturális rovatánál tevékenykedik, s egyben tagja a Népi Küldöttek Kongresszusának, a UPI amerikai hírügynökségnek nyilatkozott vasárnap. Csernisenko szerint a most hetvenéves Szolzsenyicin egyetlen felétélt szabott hazatérésének: azt, hogy adják ki műveit a Szovjetunióban. Csernisenko utalt arra, hogy a Novij Mir című szovjet irodalmi folyóirat augusztusban megkezdi a Gulag szigetcsoport folytatásos közlését. Ez a munka — a sztálini munkatáborok kör- és kórképe — volt annak idején az a „csepp a pohárban”, amely a szovjet hatóságokat Szolzsenyicin száműzésére sarkallta. A UPI kérdésére válaszolva Csernisenko — emlékeztetve Andrej Szaharov példájára —, nem zárta ki azt az eshetőséget,hogy Szolzsenyicin, hazatérése után, bejusson a Népi Küldöttek Kongresszusába. Befejezték tanácskozásukat a reformpárti népi küldöttek Moszkvából jelenti az MTI. Az átalakítás következetes és radikális végigviteléért harcoló reformpárti népi küldöttek öttagú vezetősége és huszonöt tagú szervezőiroda megválasztásával, valamint a képviselőcsoport közös platformjának jóváhagyásával zárták vasárnap késő éjszaka kétnapos moszkvai ülésüket. Az ülésen megvitatták a csoport megbízásából előzőleg kidolgozott platformtervezetet, és jóváhagyták azt. A lényegi kérdésekben egyetértés volt a felszólalók között, a tervezetet mégis további módosítások, kiegészítések rögzítése céljából visszaküldték az előkészítő bizottságnak. A kiigazításokat a csoport egy hónap múlva sorra kerülő következő ülésén hagyják jóvá, és a tervek szerint a dokumentumot nem tekintik véglegesnek, az a szükséges igazítások előtt nyitva áll. Moszkvai tájékoztató a szovjet csapatkivonásokról Moszkvából jelenti a TASZSZ: Menetrend szerint halad a szovjet csapatok kivonása a szövetséges országokból — közölte hétfőn Moszkvában Bronyiszlav Omelicsev vezérezredes. A szovjet fegyveres erők vezérkari első helyettes főnöke a TASZSZ tudósítójának nyilatkozott. Elmondta, hogy augusztus elsejéig közel 21 ezer katonát vontak ki Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország és az NDK területéről. Ezzel egy időben kivontak 3100 harckocsit, 383 tüzérségi fegyvert, valamint 81 repülőgépet. Eddig az időpontig Mongólia területéről 7325 katonát, 404 harckocsit, 307 tüzérségi fegyvert és 41 repülőgépet is kivontak. — A csapatkivonásról hozott egyoldalú döntés a Szovjetunió jó akaratát bizonyítja, és elősegíti a nemzetközi feszültség enyhítését — mutatott rá Omelicsev. Hangsúlyozta, hogy a Csehszlovákiából, Magyarországról, Lengyelországból és az NDK-ból való csapatkivonást a különböző országok katonai szakértői, valamint a társadalmi bizottságok képviselői is figyelemmel követhették. A kivont haditechnika egy részét megsemmisítik, másik részét pedig bizonyos módosítások elvégzése után, a népgazdaságban használják fel — mondta a vezérezredes. A szovjet csapatok kivonását a korábban kidolgozott, az idén menetrend szerint folytatják — mondotta Omelicsev. Folytatódnak a kivégzések Kínában Pekingből jelenti az AP. A kínai Vuhanban szombaton kivégeztek két halálraítéltet — jelentette vasárnap az Új-Kína hírügynökség. Azzal vádolták őket, hogy a májusi—júniusi diákmegmozdulások idején fegyvereket szereztek, és egy rablás soránkét embert megöltek. Egy személy felfüggesztett halálos ítéletet kapott, két másikat pedig életfogytiglani börtönre ítéltek amiatt, mert - az ítélet szerint - részt vettek a katonákkal és rendőrökkel vívott összecsapásokban, kormányzati épületeket támadtak meg, fegyvereket loptak, és embereket öltek. A pekingi diákmegmozdulások vérbefojtása óta már több tucat kivégzésről érkezett hír Kínából, s az akkori események nyomán a hivatalos sajtó több mint kétezer letartóztatásról számolt be. Az utóbbi hetekben a kormány megszüntette a letartóztatásokat, és a kivégzések nyilvánosságra hozatalát, valószínűleg azért, hogy elkerülje a nemzetközi bírálatot. Magyar Nemzet S'cvardnadzc és f sím* fsi*r#pn New Yorkból jelenti az AP■ Szovjet és kínai részről megállapodtak abban, hogy novemberben Moszkvában tárgyalóasztalhoz ülnek a kínai—szovjet határnál állomásoztatott csapatok létszámának csökkentése ügyében. A TASZSZ jelentése szerint erről Eduard Sevardnadze szovjet, és Csien Csi-csen kínai külügyminiszter vasárnapi, Párizsban lezajlott találkozóján egyeztek meg. Mindkét politikus a Kambodzsa-konferencia megnyitására érkezett Párizsba. A harmincezres tüntetést Kisinyovban Moszkvából jelenti a Reuter. A Moldáviai Népfront nevű szervezet egyik aktivistája szerint mintegy harmincezren tüntettek vasárnap Kisinyovban, Szovjet-Moldávia fővárosában a nyelvi önállóságért. A megmozdulásra a moldáviai szovjet tagköztársaság létrehozásának közelgő — augusztus másodikán esedékes — 40. évfordulója adott alkalmat. A gyűlés román zászlókat lengető résztvevői azt követelték a jövő hónapban összeülő kisinyovi parlamenttől, hogy a moldovánt, amely a román nyelv egyik dialektusa, nyilvánítsák a köztársaság hivatalos nyelvévé, s egyben értelemszerűen térjenek vissza a latin betűs írásra. „Ha a moldáviai Legfelső Tanács nem teljesíti követelésünket, akkor két lehetőség közül választhatunk. Az első az általános sztrájk, a második annak kinyilvánítása, hogy nem látjuk értelmét a Szovjetunión belül maradásnak” — mondta a Reuternek Jurij Roska, a megmozdulás egyik szervezője. A szóban forgó térség — az egykori Besszarábia és Észak-Bukovina — az 1939-es Molotov— Ribbentrop-paktum titkos záradékának értelmében vált „szovjet befolyási övezetté". Kínai rakéták Szíriának Abu Dzabiból jelenti az ΆΡ. Egy korábbi szerződés alapján Kína meghatározatlan mennyiségű, közepes hatótávolságú rakétát szállít Szíriának — állította hétfőn az Al-Ittihad, egy egyesült arab emirátusbeli lap. Amerikai szakértők szerint az M—9-es föld-föld rakéták jelentősen megváltoztatják az erőviszonyokat a térségben, Szíria javára. Nyugati értékelések szerint Szíria azt várja a rakétaimporttól, hogy lényegesen erősíti támadó erejét Izraellel szemben. A 000 kilométeres hatótávolságú rakétákkal ugyanis a szíriai hadsereg képes lenne izraeli célpontok leküzdésére. Szíria azt követően fordult Kínához, hogy a Szovjetunió — a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés megkötése után — leállította a Közel-Keletre irányuló rakétaexportját. A napilap szerint Szíria jelenleg 36 szovjet gyártmányú , a NATO-kódjelek szerinti SS—21- es, 180 kilométeres és 24 Scud típusú, 300 kilométeres hatótávolságú, atomtöltettel is szerelhető rakétafegyverrel rendelkezik, amelyek fegyveres erejének gerincét alkotják. Belügyi vezetéket tartóztattak le Kubában Havannából jelenti az AFP: Havannában őrizetbe vették José Abrantes tábornokot, volt belügyminisztert, és vele együtt több más volt belügyi vezetőt — jelentette hétfői számában a Gramna. A minisztérium néhány jelenleg is dolgozó magas rangú tisztjét lefokozták. A Gramna szerint Abrantest és társait azért tartóztatták le, mert a kubai belügyminisztériumban azz elmúlt, időbentörtént vizsgálatokalapján törvénysértésekre derült fény. (Júliusban már voltak jelentős személycserék a minisztériumban.) Mint az újság írta, a kubai pártvezetés azért döntött az őrizetbevételek mellett, mert fel akarja számolni a kubai társadalom elveivel és törvényeivel összeegyeztethetetlen olyan jelenségeket, mint az államérdek szempontjából fontos információk elhallgatása vagy manipulálása, a korrupció vagy annak eltűrése, a hűtlen kezelés és az üzérkedés. A lap nem szól arról, hogy a most letartóztatott személyek elleni vizsgálat kapcsolatban áll-e a júliusban kábítószer-csempészésben való részvétel miatt halálra ítélt és kivégzett Arnaldo Ochoa tábornok és három társa ellen indított nyomozással. Washingtoni jelentés szerint az amerikai kormányzat hétfőn beleegyezett abba, hogy Kubával közösen lépjen fel a kábítószerkereskedelem felszámolásáért. Törvényhozási képviselőik közölték, hogy a kormány engedélyezte olyan kommunikációs csatorna megszervezését, amelynek segítségével, ,tájékoztatni ■ tudják Kubát a kábítószer-csempészéssel kapcsolatos eseményekről. Melyin Levitsky kábítószerügyekben illetékes amerikai külügyminisztériumi szakértő ugyanakkor elmondta: ez egyben annak is próbája lenne, hogy a kubai kormány mennyire veszi komolyan a kábítószer-kereskedelem felszámolásának szándékát. Fidel Castro júliusban, a karibi szigetországban kirobbant súlyos kábítószerbotrány után, több ízben javasolta az Egyesült Államoknak az együttműködést ezen a téren. Washington eddig nem adott pozitív választ az ajánlatra. .Ingnvlív pártprraam Λζ ország nemzeteinek viszonya a vita középpontjában Belgrádból jelenti az MTI. A JKSZ Központi Bizottsága hétfőn, Belgrádban folytatta vasárnap megkezdett tanácskozását az ország nemzeteinek (tagköztársaságainak) viszonyáról, amely az elhúzódó társadalmi-gazdasági válság hatása alatt az utóbbi időben érezhetően megromlott. A plénumon éles vita bontakozott ki. . Felszólalt az ülésen Ante Markovics, a jugoszláv kormány elnöke. Kijelentette, hogy a kormánya által kezdett gazdasági reformmal szemben nagy az ellenállás. Egyes köztársaságokban a „saját nemzet" szűk érdekei alapján ítélik meg a javasolt változtatásokat. A politika és az állam továbbra is beleavatkozik a vállalatok tevékenységébe, jóllehet a reform egyik alapelve éppen a vállalati önállóság biztosítása. A szövetségi kormány számos intézkedését megtorpedózzák, antiinflációs programja pedig állandó támadások kereszttüzébe került (a legutóbbi hetekben a szerb köztársaság részéről hangzottak el, főként ilyen bírálatok. — A szerk.) Markovics végül felvetette, hogy „elegendő érv nélkül forgatókönyvet dolgoznak ki a fő bűnbaknak kikiáltott szövetségi kormány megbuktatására”. A kormányelnök felszólalása körül szópárbaj kerekedett, jóllehet az ülés elnöke többször is figyelmeztetett arra, hogy ez nem tartozik a napirenden szereplő témához. Boriszlav Jovics, a JSZSZK Elnökségének szerbiai alelnöke rámutatott, hogy „a szövetségi kormányt ért bírálatok mögött nem kell a kormány megdöntésére kidolgozott forgatókönyvet keresni, de az is veszélyes dolog lenne, ha csak az ország egyetlen tagköztársaságát vádolnák Jugoszlávia egységének szétzúzásával”. Miomir Minics, szerint a szerb köztársasági elnökség nemrég közzétett társadalmi-gazdasági reformprogramját egyesek csupán azért illetik rosszalló értelemben a „nemzeti” jelzővel, mert Szerbiáról van szó. Egyébként akkor, ha az ország más köztársasága állt volna elő hasonló javaslatokkal, akkor azokat demokratikus kezdeményzéseknek neveznék. Több felszólaló észrevételeket tett a szerb nacionalizmus egyes megnyilvánulásaira, mire Vlajko Sztoilkovics kifejtette azt a véleményét, hogy az ülésen elhangzott „sok elvtelen és megalapozatlan állítás a szerbiai vezetőség megdöntésére irányul”, s kifejtette, hogy ez a vezetőség a szerb kommunisták, a nép és a munkásosztály teljes támogatását élvezi, tehát tévednek azok, akik azt hiszik, hogy „kívülről le lehet váltani". Néhányan úgy értékelték, hogy a JKSZ jelenlegi központi bizottsága nemzeti alapon megosztott, és nem képes egységes álláspontokat kialakítani, Dara Kmetics bosznia-hercegovinai küldött pedig megállapította, hogy a mostani plénum vitája „olajat öntött a tűzre”, és nem decemberben, hanem azonnal meg kell tartani az országos pártkongresszust Elhangzottak olyan javaslatok, hogy a kommunista szövetség a nacionalizmust mindig és mindenütt egyforma mérce alapján értékelje és ítélje el. Kedd, 1989. augusztus 1. A hölgy könyörtelen Margaret Thatcher mindig is „kilógott” a kormányfők sorából a különféle nemzetközi összejöveteleken, de nem okvetlenül elmaradhatatlan — és több ízben is a tréfák tárgyát képező —, retiküljével, hanem azzal a határozottsággal, melyet bámulói és hívei cudatosságnak, míg a vele kevésbé rokonszenvezők inkább konokságnak hajlamosak nevezni, de amely mindenképpen az egyetlent „igazi férfivá" avatta az európai tizenkettek, vagy a Hetek tanácskozásain. A hölgy könyörtelenségével ezúttal saját minisztereit lepte meg, elsősorban is azt a Sir Geoffrey Horoe-t, aki a külügyek irányítójaként, a múltheti kabinetátalakítás előtt még azt a megnyugtató „háttérinformációt” kapta, hogy őt nem érinti a tárcakeverés. Végül azonban Sir Geoffrey is áldozatul esett a thatcheri tili-tolirtak. A volt külügyminiszter, miután nem volt hajlandó, úgymond, oldalra ellépni és elvállalni a belügyi tárcát — amiből utólag persze sértődés lett, hiszen Thatchernek nyugtatgatni kellett a tárca megmaradt tulajdonosát, Douglas Hurd-ot, hogy szó sem volt a háta mögötti összeesküvésről —, az alsóház elnöke lett, valamint kicsikarta, hogy megkapja a két éve betöltetlen miniszterelnökhelyettesi funkciót, ami esetleg több lehet, mint puszta cím, mivel Sir Geoffrey ragaszkodott a korábbi whatelaw-i „jogokhoz", azaz, néhány miniszteri kulcsbizottság elnöki posztjához. Négy újonc A brit sajtó által már korábban várhatóként beharangozott kormányátalakítás éppen Howe mozgatásával lett minden toryidők legnagyobb kabinetváltoztatása. Az új beosztás, Thatcher 11. kormányátalakítása ugyanis a 21 tagú kabinet 17 emberét érintette: 13 tárcának új tulajdonosa van, igaz, csak négy újonc van a csapatban. A puccstól kezdve mészárláson át mindennek elkeresztelt csereberét követően a kormányfő tagadta, hogy különösebb gondok lennének a konzervatívok házatáján, elutasította a személyes ellentétekre tett célzásokat is. Mint mondta, nem óhajtjahosszútávú politikáját rövidtávú propagandaelőnyökért cserébe feláldozni. A lapok kommentárjai ennek megfelelően találgatják, hogy vajon „a dal ugyanaz marad’’, vagyban új kórus netán, új kottából is énekel. .?ΐ ugyanis már bizonyos hopp"?"eredeti, ihat- Cheri stratégia" egyelőre nem vált be. A miniszterelnök aszszony harmadik kormányzási periódusának első két évében szerette volna dűlőre vinni a kellemetlenebb intézkedéseket, reformokat, számolva az ilyenkor szinte törvényszerű félideji hullámvölggyel, hogy a hátralévő két évben gondtalanul készülhessen negyedszer megválasztására. A kötelező hullámvölgy azonban mélyebbre sikeredett, mint eltervezte. A gazdaság a hanyatlás jeleit mutatja, az infláció tartósan magasra szökött, az egészségügyet sem sikerült rendbe tenni. Ráadásul a konzervatívokkal szembeni elégedetlenség túlzottan megmutatkozott az urnáknál is. Az európa parlamenti választásokon ugyanis megtört a tízéves varázs, súlyos vereséget szenvedtek a toryk . Odalett a legyőzhetetlenség mítosz, de ami még ennél is súlyosabb csapás: a munkáspárt bebizonyította, képes nyerni is. Minderre persze rá lehet legyinteni, mondván, más a helyzet, ha a strasbourgi mandátumokért folyik a harc, és más, ha a brit parlament alsóháza a tét, arról nem is beszélve, hogy Thatcher és a labourists vezér, Neil Kinnock sem azonos súlycsoport, csakhogy a brit sajtó éppen arra figyelmeztet, hogy egyrészt a tartósan gyenge gazdasági szereplés, Nagy- Britannia nemzetközi tekintélyének térvesztésével együtt, csökkentheti Thatcher ázsióját, miközben Kinnock népszerűsége felszökhet, márcsak azért is, mert szakított korábbi, egyoldalú nukleáris leszerelést szorgalmazó elképzeléseivel. Elentmondás nélkül Az új csapat — és ezt Thatcher sem tagadja — a választások megnyeréséért indul harcba. Az átalakított kabinet állítólag képes lesz eladni a thatcheri politikát, jobban mint az elődök, mivel az új emberek, úgymond, ügyesebb „kommunikátorok”. Ez kétségtelenül, igaz az,új környezetvédelmi miniszterre, a már előre dicsőített Chris Pattenre, aki valóban képes lehet a zöld szavazatok visszahódítására. Az elemzők azonban úgy vélik, hogy a kormányban egyre kevesebb az igazi „thatchesista", inkább olyan miniszterekről és tárcatulajdonosokról van szó, akiket a miniszterelnök asszony könnyen tud irányítani, végrehajtják az utasításokat, nem mondanak ellent. Másrészt a tárcatologatás ki nem mondott céljaként említik a szakírók azt is, hogy a kormányfő már előre keresi utódját. Sir Geoffreynek így mindenképpen mennie kellett. A volt külügyminiszter ugyanis nemcsak túlzottan önállóan akarta intézni ügyeit, gyakran ellentmondva főnökének — éppen az Európai Közösségek kérdéseiben —, hanem kétségtelenül az egyik potenciális utódjelölt is volt. A tárca új birtokosát, a fiatal John Majort —, aki a pénzügyminisztériumban már elnyerte Thatcher rokonszenvét, szigorával és következetességével —s máris a thatcheri trón várományosának vélik, vagy legalábbis olyan figurának, akivel a kormányfő az örökségre pályázókat sakkban tarthatja. Majornak persze elsősorban és minél hamarabb a külügyekben kell bizonyítani, például Hongkong sorsát illetően biztos garanciákat kicsikarni Pekingtől, vagy dűlőre jutni az új argentin kormánnyal a Falkland-vitában. A legnehezebb kérdés persze Lorndon Európapolitikájának alakítása lesz. Thatcher ugyanis makacsul szembehelyezkedik Brüsszellel, ódzkodik attól, hogy feladja a brit szuverenitást és elfogadja az EGK-bizottság vezetőjének, Jacques Dolorsnak háromlépéses ütemtervét, mely a tizenkettek pénzügyi uniójához vezetne. Az elképzeléssel szembehelyezkedő thatcheri nyilatkozatok élét eddig rendre tompítani igyekezett Sir Geoffrey. Így aligha véletlen, hogy menesztését követően még idegesebb lett a „tizenegyek" hangulata. A Spanyolországtól a közös piaci elnöki tisztet átvevő Franciaország államfője, Thatcher feltétlen hívének aligha mondható Mitterrand rögvest kész volt a figyelmeztetésre, közölte az EGK akár London nélkül is hajlandó együtthaladni. Tehette, mert immár Brüsszel van erősebb pozícióban. A Reapan-korszak végével, ugyanis Thatcher elvesztette feltétlen támogatóját, a sokat emlegetett Egyesült Államok—Nagy-Britannia „különleges viszony" immár a múlté. Ráadásul addig, amíg a brit gazdaság sziklaszilárd volt, Thatcher is könyörtelen lehetett, joggal mondhatta, minek kösse meg a kezét a szoros integrációval, minek láncolja jól működő gazdaságát bizonytalankodó, magas inflációval sújtott gazdaságokhoz. . Csakhogy időközben utolérte végzete az angol monetarizmust is. A választásokig ugyanis jószerivel két dolog közül választhat a kormány: vagy hagyja állandósulni a nagy költségvetési hiányt, amivel valószínűleg párosul a magas infláció és a magasan tartott kamatlábak, vagy visszafogja a termelést és a keresletet — ügyelve persze a recesszió elkerülésére —, ez viszont növekvő munkanélküliséggel járna.. Vagyis meglehet, a thatcher-i gazdasági csoda —, amiben az északi olajkincs szerepét a mai napig vitatják —, ugyanolyan gondokkal kell, hogy megküzdjön, mint a reageni „voodoo” gazdasági recept — az utalás a haiti csodadoktorok törzsi hókuszpókuszaira vonatkozik. A bűnbak Csakhogy a dollár még mindig kulcsvaluta, így kellő keresletre számíthat, nem úgy, mint a font így egyáltalán nem biztos, hogy a briteknek is sikerülne, ami az amerikaiaknak magas kamatlábakkal finanszírozni a deficitet és alacsonyan tartani az inflációt. Éppen ezért kapja a bírálatot a kormány, gazdaságpolitikája, mely túlságosan a Cityorientált szakemberek kezében van, akik a hosszú távú közgazdasági megfontolások helyett a rövid távú pénzmozgásokat lesik, kutatják az „elixirt", azt a pénzmennyiség-mutatót, melynek változásával stratégiát lehet kialakítani. Ilyen helyzetben akár az is szerencsésebb lenne, ha a brit gazdaságot szorosabban kötnék egy hosszú távú, bizonyítottan stabil gazdasághoz, az NSZK- éhoz. A kormány egyelőre azonban úgy véli, nincs miért kapkodni, mert sikerülni fog puhán letenni az eső gazdaságot. Amenynyiben mégsem, úgy hiába a „jó kommunikátorok”, a gondokat már ők se tudják eladni. De Margaret Thatcher erre is felkészült. Vélhetően az átalakítás leglényegesebb eleme az, ami változatlan maradt: a pénzügyi tárca nem cserélt gazdát. Nigel Lawson, akivel nem mindig értik meg egymást, már meg is kapta az intést: a kormányfő szerint több ízben elszámította magát a pénzmozgások jóslásában. Lawson azonban most megúszta a tologatást, de vélhetően csak azért, hogy Thatcher könyörtelenül bűnbakot csináljon belőle, amint a helyzet úgy kívánja. Tisovszky János