Magyar Nemzet, 1989. augusztus (52. évfolyam, 178-204. szám)

1989-08-01 / 178. szám

m elbeszélése­e államellenes cselek­ményeit vitája a Legfelső Tanács Ülésén Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa nyári ülésszakának utolsó hetét kezdte hétfőn, folytatva az Elnökség rendeleteinek rendkívül élénk megvitatását. Heves eszmecsere bontakozott ki az államellenes bűncselekmé­nyekről szóló rendeletről: az­ áp­rilisban elfogadott jogszabály jócskán szűkítette a bűncselek­mények körét, s már nem tar­talmazza a „szovjetellenes pro­paganda és agitáció" fogalmat. A Népi Küldöttek Kongresszusán (NKK) a rendeletet módosították, érvénytelenítették az állami szer­vek és társadalmi szervezetek „diszkreditációjáról” szóló pasz­­szust. A képviselők most is több módosító indítványt tettek, s ennek eredményeként az LT el­utasította azt a paragrafust, amely fokozott felelősségrevonást helyez kilátásba a sokszorosító technika használatáért. Egymásnak szögesen ellent­mondó álláspontok kristályosod­tak ki a szövetkezetek jövedelem­­adójáról szóló rendelet vitájá­ban: egyesek szerint „meg kell zabolázni itt a spekulációt”, má­sok szerint viszont a magasabb adókkal valósággal megfojtják a kibontakozó szövetkezeti mozgal­mat, s az új adó újabb áremel­kedési hullámot indít el, bővül az árnyékgazdaság. A rendeletet az LT átdolgozásra visszautalta a törvény-előkészítő parlamenti bizottságnak, ugyanakkor még ezen az ülésszakon törvényt fo­gad el e kérdésben. Kormányalakítási előkészületek Varsóban Varsóból jelenti az MTI. Varsó­ban hétfőn hivatalosan is isme­retessé vált, hogy a Lengyel Egye­sült Munkáspárt vezetősége már megadta a pártajánlást Czeslaw Kiszczak belügyminiszternek és PB-tagnak a miniszterelnökség­hez. Sőt, hétfőn a LEMP parla­menti frakciója magáévá is tette a pártajánlást. Hivatalosan ez az első jelzés arra, hogy a köztár­sasági elnök Kiszczak miniszter­­elnöki kinevezését fontolgatja. A lengyel jogrend szerint a kor­mányfőt a köztársasági elnök ne­vezi ki, és a kinevezést utána el kell fogadnia a szejmnek (a par­lament alsóházának) is. Heves tüzérségi harcok Bejrútban Bejrútból jelenti a Reutert Rendkívül heves tüzérségi harcok robbantak ki vasárnap Bejrútban a keresztény erők, illetve a szíriai erők és a Damaszkusz által tá­mogatott muzulmánok között. A fékevesztett lövöldözésben — amely a jelentések szerint immár a fővároson túlra is átterjedt — — az első jelentések szerint leg­alább heten vesztették életüket, és 75-en megsebesültek. Egyes szemtanúk szerint „egész Bejrút lángokban áll", s a muzulmánok kezében levő rádióadó tűzoltó­­brigádok és mentőalakulatok je­lentkezését sürgette a károk eny­hítésére. Az ágyúzás nem kímél semmi­féle épületet, kórházaknál, nagy­­követségeknél,, egyetemeknél templomoknál és mecseteknél robbannak a töltetek. A március közepe óta felerősödött harcok rendkívül sok áldozatot követel­tek: a 14 éve tartó polgárháború­nak ebben a szakaszában közel 520 ember halt meg, és több mint 2000 megsebesült. Szolzsenyicin hazatér? Moszkvából jelenti a UPI. Eg­­ vezető szovjet publicista szerint lehetséges, hogy Alekszandr Szol­­zsenyicin hazatér, és az sem ki­zárt, hogy parlamenti képviselő legyen. Jurij Csernisenko, aki az Ogonyok című hetilap kulturális rovatánál tevékenykedik, s egy­ben tagja a Népi Küldöttek Kongresszusának, a UPI amerikai hírügynökségnek nyilatkozott va­sárnap. Csernisenko szerint a most het­venéves Szolzsenyicin egyetlen felétélt szabott hazatérésének: azt, hogy adják ki műveit a Szov­jetunióban. Csernisenko utalt ar­ra, hogy a Novij Mir című szov­jet irodalmi folyóirat augusztus­ban megkezdi a Gulag szigetcso­port folytatásos közlését. Ez a munka — a sztálini munkatábo­rok kör- és kórképe — volt an­nak idején az a „csepp a pohár­ban”, amely a szovjet hatóságo­kat Szolzsenyicin száműzésére sarkallta. A UPI kérdésére válaszolva Csernisenko — emlékeztetve Andrej Szaharov példájára —, nem zárta ki azt az eshetőséget,­­hogy Szolzsenyicin, hazatérése után, bejusson a Népi Küldöttek Kongresszusába. Befejezték tanácskozásukat a reformpárti népi küldöttek Moszkvából jelenti az MTI. Az átalakítás következetes és radiká­lis végigviteléért harcoló reform­párti népi küldöttek öttagú veze­tősége és huszonöt tagú szervező­­iroda megválasztásával, valamint a képviselőcsoport közös plat­formjának jóváhagyásával zárták vasárnap késő éjszaka kétnapos moszkvai ülésüket. Az ülésen megvitatták a cso­port megbízásából előzőleg kidol­gozott platformtervezetet, és jó­váhagyták azt. A lényegi kérdé­sekben egyetértés volt a felszóla­lók között, a tervezetet mégis to­vábbi módosítások, kiegészítések rögzítése céljából visszaküldték az előkészítő bizottságnak. A ki­igazításokat a csoport egy hónap múlva sorra kerülő következő ülésén hagyják jóvá, és a tervek szerint a dokumentumot nem te­kintik véglegesnek, az a szükséges igazítások előtt nyitva áll. Moszkvai tájékoztató a szovjet csa­pat­kivonások­r­ól Moszkvából jelenti a TASZSZ: Menetrend szerint halad a szov­jet csapatok kivonása a szövetsé­ges országokból — közölte hétfőn Moszkvában Bronyiszlav Omeli­­csev vezérezredes. A szovjet fegy­veres erők vezérkari első helyet­tes főnöke a TASZSZ tudósítójá­nak nyilatkozott. Elmondta, hogy augusztus else­jéig közel 21 ezer katonát vontak ki Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország és az NDK terüle­téről. Ezzel egy időben kivontak 3100 harckocsit, 383 tüzérségi fegyvert, valamint 81 repülőgépet. Eddig az időpontig Mongólia te­rületéről 7325 katonát, 404 harc­kocsit, 307 tüzérségi fegyvert és 41 repülőgépet is kivontak. — A csapatkivonásról hozott egyoldalú döntés a Szovjetunió jó akaratát bizonyítja, és elősegíti a nemzetközi feszültség enyhíté­sét — mutatott rá Omelicsev. Hangsúlyozta, hogy a Csehszlo­vákiából, Magyarországról, Len­gyelországból és az NDK-ból való csapatkivonást a különböző or­szágok katonai szakértői, vala­mint a társadalmi bizottságok képviselői is figyelemmel követ­hették. A kivont haditechnika egy ré­szét megsemmisítik, másik részét pedig bizonyos módosítások el­végzése után, a népgazdaságban használják fel — mondta a vezér­­ezredes. A szovjet csapatok kivo­nását a korábban kidolgozott, az idén menetrend szerint folytatják — mondotta Omelicsev. ­ Folytatódnak a kivégzések Kínában Pekingből jelenti az AP. A kí­nai Vuhanban szombaton kivé­geztek két halálraítéltet — jelen­tette vasárnap az Új-Kína hír­­ügynökség. Azzal vádolták őket, hogy a májusi—júniusi diákmegmozdu­lások idején fegyvereket szerez­tek, és egy rablás során­­két em­bert megöltek. Egy személy fel­függesztett halálos ítéletet kapott, két másikat pedig életfogytiglani börtönre ítéltek amiatt, mert - az ítélet szerint -­ részt vettek a katonákkal és rendőrökkel vívott összecsapásokban, kormányzati épületeket támadtak meg, fegy­vereket loptak, és embereket öl­tek. A pekingi diákmegmozdulások vérbefojtása óta már több tucat kivégzésről érkezett hír Kínából, s az akkori események nyomán a hivatalos sajtó több mint kétezer letartóztatásról számolt be. Az utóbbi hetekben a kormány meg­szüntette a letartóztatásokat, és a kivégzések nyilvánosságra ho­zatalát, valószínűleg azért, hogy elkerülje a nemzetközi bírálatot. Magyar Nemzet S'cvardnadzc és f sím* fsi*r#pn New Yorkból jelenti az AP■­ Szovjet és kínai részről megálla­podtak abban, hogy novemberben Moszkvában tárgyalóasztalhoz ül­nek a kínai—szovjet határnál ál­­lomásoztatott csapatok létszámá­nak csökkentése ügyében. A TASZSZ jelentése szerint er­ről Eduard Sevardnadze szovjet, és Csien Csi-csen kínai külügymi­niszter vasárnapi, Párizsban le­zajlott találkozóján egyeztek meg. Mindkét politikus a Kambo­­dzsa-konferencia megnyitására érkezett Párizsba. A harmincezres tüntetést Kisinyovban Moszkvából jelenti a Reuter. A Moldáviai Népfront nevű szerve­zet egyik aktivistája szerint mint­egy harmincezren tüntettek va­sárnap Kisinyovban, Szovjet-Mol­­dávia fővárosában a nyelvi önál­lóságért. A megmozdulásra a moldáviai szovjet tagköztársaság létrehozásának közelgő — augusz­tus másodikán esedékes — 40. évfordulója adott alkalmat. A gyűlés román zászlókat len­gető résztvevői azt követelték a jövő hónapban összeülő kisinyovi parlamenttől, hogy a moldovánt, amely a román nyelv egyik dia­lektusa, nyilvánítsák a köztársa­ság hivatalos nyelvévé, s egyben értelemszerűen térjenek vissza a latin betűs írásra. „Ha a moldá­viai Legfelső Tanács nem teljesíti követelésünket, akkor két lehe­tőség közül választhatunk. Az el­ső az általános sztrájk, a máso­dik annak kinyilvánítása, hogy nem látjuk értelmét a Szovjet­unión belül maradásnak” — mondta a Reuternek Jurij Roska, a megmozdulás egyik szervezője. A szóban forgó térség — az egykori Besszarábia és Észak-Bu­­kovina — az 1939-es Molotov— Ribbentrop-paktum titkos zára­dékának értelmében vált „szovjet befolyási övezetté". Kínai rakéták Szíriának Abu Dzabiból jelenti az ΆΡ. Egy korábbi szerződés alapján Kína meghatározatlan mennyisé­gű, közepes hatótávolságú rakétát szállít Szíriának — állította hét­főn az Al-Ittihad, egy egyesült arab emirátusbeli lap. Amerikai szakértők szerint az M—9-es föld-föld rakéták jelentősen meg­változtatják az erőviszonyokat a térségben, Szíria javára. Nyugati értékelések szerint Szí­ria azt várja a rakétaimporttól, hogy lényegesen erősíti támadó erejét Izraellel szemben. A 000 kilométeres hatótávolságú raké­tákkal ugyanis a szíriai hadsereg képes lenne izraeli célpontok le­küzdésére. Szíria azt követően fordult Kínához, hogy a Szovjet­unió — a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásá­ról szóló szovjet—amerikai szer­ződés megkötése után — leállítot­ta a Közel-Keletre irányuló ra­kétaexportját. A napilap szerint Szíria jelen­leg 36 szovjet gyártmányú , a NATO-kódjelek szerinti SS—21- es, 180 kilométeres és 24 Scud tí­pusú, 300 kilométeres hatótávol­ságú, atomtöltettel is szerelhető rakétafegyverrel rendelkezik, amelyek fegyveres erejének ge­rincét alkotják. Belügyi vezetéket tartóztattak le Kubában Havannából jelenti az AFP: Havannában őrizetbe vették José Abrantes tábornokot, volt belügy­minisztert, és vele együtt több más volt belügyi vezetőt — je­lentette hétfői számában a Gram­­na. A minisztérium­ néhány jelen­leg is dolgozó magas rangú tiszt­jét lefokozták. A Gramna szerint Abrantest és társait azért tartóztatták le, mert a kubai belügyminisztériumban azz elmúlt, időben­­történt vizsgá­latok­­alapján törvénysértésekre derült fény. (Júliusban már vol­tak­ jelentős személycserék a mi­­nisztériu­mban.) Mint az újság írta, a kubai párt­vezetés azért döntött az őrizetbe­vételek mellett, mert fel akarja számolni a kubai társadalom el­veivel és törvényeivel összeegyez­tethetetlen olyan jelenségeket, mint az államérdek szempontjá­ból fontos információk elhallga­tása vagy manipulálása, a kor­rupció vagy annak eltűrése, a hűtlen kezelés és az üzérkedés. A lap nem szól arról, hogy a most letartóztatott személyek el­leni vizsgálat kapcsolatban áll-e a júliusban kábítószer-csempé­szésben való részvétel miatt ha­lálra ítélt és kivégzett Arnaldo Ochoa tábornok és három társa ellen indított nyomozással. Washingtoni jelentés szerint az amerikai kormányzat hétfőn be­leegyezett abba, hogy Kubával közösen lépjen fel a kábítószer­kereskedelem felszámolásáért. Törvényhozási képviselőik kö­zölték, hogy a kormány engedé­lyezte olyan kommunikációs csa­torna megszervezését, amelynek segítségével, ,tájékoztatni ■ tudják Kubát a kábítószer-csempészéssel kapcsolatos eseményekről. Melyin­ Levitsky kábítószerügyekben il­letékes amerikai külügyminiszté­riumi szakértő ugyanakkor el­mondta: ez egyben annak is pró­bája lenne, hogy a kubai kor­mány mennyire veszi komolyan a kábítószer-kereskedelem felszá­molásának szándékát. Fidel Castro júliusban, a kari­bi szigetországban kirobbant sú­lyos kábítószerbotrány után, több ízben javasolta az Egyesült Államoknak az együttműködést ezen a téren. Washington eddig nem adott pozitív választ az aján­latra. .Ingnv­l­ív pártprraam Λζ ország nemzeteinek viszonya a vita középpontjában Belgrádból jelenti az MTI. A JKSZ Központi Bizottsága hét­főn, Belgrádban folytatta vasár­nap megkezdett tanácskozását az ország nemzeteinek (tagköztársa­ságainak) viszonyáról, amely az elhúzódó társadalmi-gazdasági válság hatása alatt az utóbbi idő­ben érezhetően megromlott. A plénumon éles vita bontakozott ki. . Felszólalt az ülésen Ante Mar­­kovics, a jugoszláv kormány elnö­ke. Kijelentette, hogy a kormánya által kezdett gazdasági reform­mal szemben nagy az ellenállás. Egyes köztársaságokban a „saját nemzet" szűk érdekei alapján íté­lik meg a javasolt változtatásokat. A politika és az állam továbbra is beleavatkozik a vállalatok te­vékenységébe, jóllehet a reform egyik alapelve éppen a vállalati önállóság biztosítása. A szövetségi kormány számos intézkedését megtorpedózzák, antiinflációs programja pedig állandó táma­dások kereszttüzébe került (a leg­utóbbi hetekben a szerb köztár­saság részéről hangzottak el, fő­ként ilyen bírálatok. — A szerk.) Markovics végül felvetette, hogy „elegendő érv nélkül forga­tókönyvet dolgoznak ki a fő bűn­baknak kikiáltott szövetségi kor­mány megbuktatására”. A kormányelnök felszólalása körül szópárbaj kerekedett, jól­lehet az ülés elnöke többször is fi­gyelmeztetett arra, hogy ez nem tartozik a napirenden szereplő té­mához. Boriszlav Jovics, a JSZSZK El­nökségének szerbiai alelnöke rá­mutatott, hogy „a szövetségi kor­mányt ért bírálatok mögött nem kell a kormány megdöntésére ki­dolgozott forgatókönyvet keresni, de az is veszélyes dolog lenn­e, ha csak az ország egyetlen tagköztár­saságát vádolnák Jugoszlávia egy­ségének szétzúzásával”. Miomir Minics, szerint a szerb­ köztársasági elnökség nemrég közzétett társadalmi-gazdasági reformprogramját egyesek csupán azért illetik rosszalló értelemben a „nemzeti” jelzővel, mert Szer­biáról van szó. Egyébként ak­kor, ha az ország más köztársasága állt volna elő hasonló javaslatokkal, akkor azokat demokratikus kez­deményzéseknek neveznék. Több felszólaló észrevételeket tett a szerb nacionalizmus egyes megnyilvánulásaira, mire Vlajko Sztoilkovics kifejtette azt a véle­ményét, hogy az ülésen elhang­zott „sok elvtelen és megalapo­zatlan állítás a szerbiai vezető­ség megdöntésére irányul”, s ki­fejtette, hogy ez a vezetőség a szerb kommunisták, a nép és a munkásosztály teljes támogatá­sát élvezi, tehát tévednek azok, akik azt hiszik, hogy „kívülről le lehet váltani". Néhányan úgy értékelték, hogy a JKSZ jelenlegi központi bi­zottsága nemzeti alapon megosz­tott, és nem képes egységes ál­láspontokat kialakítani, Dara Kmetics bosznia-hercegovinai küldött pedig megállapította, hogy a mostani plénum vitája­ „olajat öntött a tűzre”, és nem decemberben, hanem azonnal meg kell tartani az országos párt­kongresszust Elhangzottak olyan javaslatok, hogy a kommunista szövetség a nacionalizmust mindig és minde­nütt egyforma mérce alapján ér­tékelje és ítélje el. Kedd, 1989. augusztus 1. A hölgy könyörtelen Margaret Thatcher mindig is „kilógott” a kormányfők sorából a különféle nemzetközi összejö­veteleken, de nem okvetlenül el­maradhatatlan — és több ízben is a tréfák tárgyát képező —, retiküljével, hanem azzal a ha­tározottsággal, melyet bámulói és hívei c­u­datosságnak, míg a vele kevésbé rokonszenvezők in­kább konokságnak hajlamosak nevezni, de amely mindenképpen az egyetlent „igazi férfivá" avatta az európai tizenkettek, vagy a Hetek tanácskozásain. A hölgy könyörtelenségével ezúttal saját minisztereit lepte meg, elsősor­ban is azt a Sir Geoffrey Horoe-t, aki a külügyek irányítójaként, a múltheti kabinetátalakítás előtt még azt a megnyugtató „háttér­­információt” kapta, hogy őt nem érinti a tárcakeverés. Végül azon­ban Sir Geoffrey is áldozatul esett a thatcheri tili-tolirtak. A volt külügyminiszter, miután nem volt hajlandó, úgymond, oldalra ellépni és elvállalni a belügyi tár­cát — amiből utólag persze sér­tődés lett, hiszen Thatchernek nyugtatgatni kellett a tárca meg­maradt tulajdonosát, Douglas Hurd-ot, hogy szó sem volt a háta mögötti összeesküvésről —, az alsóház elnöke lett, valamint kicsikarta, hogy megkapja a két éve betöltetlen miniszterelnök­helyettesi funkciót, ami esetleg több lehet, mint puszta cím, mivel Sir Geoffrey ragaszkodott a­­ korábbi whatelaw-i „jogok­hoz", azaz, néhány miniszteri kulcsbizottság elnöki posztjához. Négy újonc A brit sajtó által már koráb­ban várhatóként beharangozott kormányátalakítás éppen Howe mozgatásával lett minden tory­­idők legnagyobb kabinetváltozta­­tása. Az új beosztás, Thatcher 11. kormányátalakítása ugyanis a 21 tagú kabinet 17 emberét érintette: 13 tárcának új tulaj­donosa van, igaz, csak négy újonc van a csapatban. A puccstól kezd­ve mészárláson át mindennek elkeresztelt csereberét követően a kormányfő tagadta, hogy kü­lönösebb gondok lennének a kon­zervatívok házatáján, elutasította a személyes ellentétekre tett cél­zásokat is. Mint mondta, nem óhajtja­­hosszútávú politikáját rövidtávú propagandaelőnyökért cserébe feláldozni. A lapok kommentárjai ennek megfelelően­­ találgatják, hogy vajon „a­ dal­ ugyanaz marad’’,­ vagyban új kórus netán, új kottá­­ból is énekel. .?ΐ­ ugyanis már bizonyos hop­p"?"eredeti, ihat- Cheri stratégia" egyelőre nem vált be. A miniszterelnök asz­­szony harmadik kormányzási pe­riódusának első két évében sze­rette volna dűlőre vinni a kelle­metlenebb intézkedéseket, refor­mokat, számolva az ilyenkor szinte törvényszerű félideji hul­lámvölggyel, hogy a hátralévő két évben gondtalanul készülhes­sen negyedszer­ megválasztására. A kötelező hullámvölgy azonban mélyebbre sikeredett, mint el­tervezte. A gazdaság a hanyatlás jeleit mutatja, az infláció tar­tósan magasra szökött, az egész­ségügyet sem sikerült rendbe tenni. Ráadásul a konzervatívok­kal szembeni elégedetlenség túl­zottan megmutatkozott az urnák­nál is. Az európa parlamenti vá­lasztásokon ugyanis megtört a tízéves varázs, súlyos vereséget szenvedtek a toryk . Odalett a legyőzhetetlenség­ mítosz, de ami még ennél is súlyosabb csapás: a munkáspárt bebizonyította, ké­pes nyerni is. Minderre persze rá lehet legyinteni, mondván, más a helyzet, ha a strasbourgi man­dátumokért folyik a harc, és más, ha a brit parlament alsó­háza a tét, arról nem is beszél­ve, hogy Thatcher és a labou­rists vezér, Neil Kinnock sem azonos súlycsoport, csakhogy a brit sajtó éppen arra figyelmez­tet, hogy egyrészt a tartósan gyenge gazdasági szereplés, Nagy- Britannia nemzetközi tekintélyé­nek térvesztésével együtt, csök­kentheti Thatcher ázsióját, mi­közben Kinnock népszerűsége felszökhet, márcsak azért is, mert szakított korábbi, egyoldalú nukleáris leszerelést szorgalmazó elképzeléseivel. Elentmondás nélkül Az új csapat — és ezt Thatcher sem tagadja — a választások megnyeréséért indul harcba. Az átalakított kabinet állítólag képes lesz eladni a thatcheri politikát, jobban mint az elődök, mivel az új emberek, úgymond, ügyesebb „kommunikátorok”. Ez kétségtele­nül, igaz az,­új környezetvédelmi miniszterre, a már előre dicsőí­tett Chris Pattenre, aki valóban képes lehet a zöld szavazatok visszahódítására. Az elemzők azonban úgy vélik, hogy a kor­mányban egyre kevesebb az igazi „thatchesista", inkább olyan mi­niszterekről és tárcatulajdono­sokról van szó, akiket a mi­niszterelnök asszony könnyen tud irányítani, végrehajtják az uta­sításokat, nem mondanak ellent. Másrészt a tárcatologatás ki nem mondott céljaként említik a szak­írók azt is, hogy a kormányfő már előre keresi utódját. Sir Geoffreynek így mindenképpen mennie kellett. A volt külügymi­niszter ugyanis nemcsak túlzot­tan önállóan akarta intézni ügyeit, gyakran ellentmondva főnökének — éppen az Európai Közösségek kérdéseiben —, ha­nem kétségtelenül az egyik po­tenciális utódjelölt is volt. A tárca új birtokosát, a fiatal John Majort —, aki a pénzügyminisz­tériumban már elnyerte Thatcher rokonszenvét, szigorával és kö­vetkezetességével —s máris a thatcheri trón várományosának vélik, vagy legalábbis olyan fi­gurának, akivel a kormányfő az örökségre pályázókat sakkban tarthatja. Majornak persze első­sorban és minél hamarabb a külügyekben kell bizonyítani, például Hongkong sorsát ille­tően biztos garanciákat kicsi­karni Pekingtől, vagy dűlőre jut­ni az új argentin kormánnyal a Falkland-vitában. A legnehezebb kérdés persze Lorndon Európa­­politikájának alakítása lesz. Thatcher ugyanis makacsul szembehelyezkedik Brüsszellel, ódzkodik attól, hogy feladja a brit szuverenitást és elfogadja az EGK-bizottság vezetőjének, Jacques Dolorsnak háromlépéses ütemtervét, mely a tizenkettek pénzügyi uniójához vezetne. Az elképzeléssel szembehelyezkedő thatcheri nyilatkozatok élét ed­dig rendre tompítani igyekezett Sir Geoffrey. Így aligha véletlen, hogy menesztését követően még idegesebb lett a „tizenegyek" han­gulata. A Spanyolországtól a kö­zös piaci elnöki tisztet átvevő Franciaország államfője, Thatcher feltétlen hívének aligha mond­ható Mitterrand rögvest kész volt a figyelmeztetésre, közölte az EGK akár London nélkül is hajlandó együtthaladni. Tehette, mert immár Brüsszel van erő­sebb pozícióban. A Reapan-kor­­szak végével, ugyanis Thatcher elvesztette feltétlen támogatóját, a sokat emlegetett Egyesült Álla­mok—Nagy-Britannia „különleges viszony" immár a múlté. Rá­adásul addig, amíg a brit gaz­daság sziklaszilárd volt, Thatcher is könyörtelen lehetett, joggal mondhatta, minek kösse meg a kezét a szoros integrációval, mi­nek láncolja jól működő gazda­ságát bizonytalankodó, magas inflációval sújtott gazdaságok­hoz. . Csakhogy időközben utol­érte végzete az angol monetariz­­must is. A választásokig ugyan­is jószerivel két dolog közül vá­laszthat a kormány: vagy hagyja állandósulni a nagy költségvetési hiányt, amivel valószínűleg pá­rosul a magas infláció és a ma­gasan tartott kamatlábak, vagy visszafogja a termelést és a ke­resletet — ügyelve persze a re­cesszió elkerülésére —, ez vi­szont növekvő munkanélküliség­gel járna.. Vagyis meglehet, a thatcher-i gazdasági csoda —, amiben az északi olajkincs sze­repét a mai napig vitatják —, ugyanolyan gondokkal kell, hogy megküzdjön, mint a reageni „voodoo” gazdasági recept — az utalás a haiti csodadoktorok törzsi hókuszpókuszaira vonatko­zik. A bűnbak Csakhogy a dollár még mindig kulcsvaluta, így kellő keresletre számíthat, nem úgy, mint a font így egyáltalán nem biztos, hogy a briteknek is sikerülne, ami az amerikaiaknak­ magas kamatlá­bakkal finanszírozni a deficitet és alacsonyan tartani az inflá­ciót. Éppen ezért kapja a bírá­latot a kormány, gazdaságpoliti­kája, mely túlságosan a City­orientált szakemberek kezében van, akik a hosszú távú közgaz­dasági megfontolások helyett a rövid távú pénzmozgásokat lesik, kutatják az „elixirt", azt a pénz­mennyiség-mutatót, melynek vál­tozásával stratégiát lehet kiala­kítani. Ilyen helyzetben akár az is szerencsésebb lenne, ha a brit gazdaságot szorosabban kötnék egy hosszú távú, bizonyítottan stabil gazdasághoz, az NSZK- éhoz. A kormány egyelőre azon­ban úgy véli, nincs miért kap­kodni, mert sikerülni fog puhán letenni az eső gazdaságot. Ameny­­nyiben mégsem, úgy hiába a „jó kommunikátorok”, a gondo­kat már ők se tudják eladni. De Margaret Thatcher erre is felkészült. Vélhetően az átalakí­tás leglényegesebb eleme az, ami változatlan maradt: a pénz­ügyi tárca nem cserélt gazdát. Nigel Lawson, akivel nem min­dig értik meg egymást, már meg is kapta az intést: a kormányfő szerint több ízben elszámította magát a pénzmozgások jóslásá­ban. Lawson azonban most meg­úszta a tologatást, de vélhetően csak azért, hogy Thatcher kö­nyörtelenül bűnbakot csináljon belőle, amint a helyzet úgy kí­vánja. Tisovszky János

Next