Magyar Nemzet, 1989. augusztus (52. évfolyam, 178-204. szám)
1989-08-07 / 183. szám
Hétfő, 1989. augusztus 7. Magyar Német A régészet a visszaemlékezéseket igazolja A Petőfi-sír helyének felkutatása A Morvai Ferenc által szervezett Petőfi-expedíció július második felére tervezett szibériai útjáról az Országos Sajtószolgálat által közzétett felhívásból értesültem. Mérlegelve a lehetőségeket és a körülményeket, jelentkeztem. Így lettem tagja a július 13—29. között Barguzinban dolgozó csoportnak. A gondolat, hogy Petőfi sírját felkutassák, nem előzmények nélküli a magyar művelődéstörténetben. Török Aurél, korának neves antropológusa 1885-ben szerette volna tisztázni a költő halálának körülményeit, de Mikszáth Kálmán írásaiban olyan mértékben kifigurázta, hogy a tudós — félve a nevetségessé válástól — visszalépett. Felssini jelenségek Az 1970-es években egy román-magyar vegyes bizottság folytatott ásatásokat a halál feltételezett helyszínén — az Ispánkút környékén —, azonban nem talált semmit. Ennek ellenére továbbra is a Dienes András kutatásain alapuló vélemény maradt a hivatalos verzió. A Petőfi-bizottság tagjai által összegyűjtött, felkutatott forrásokat megismerve, azokat egészen sajátos szempontból értékeltem. Régészként, már az elvégzendő feladatra koncentrálva csoportosítottam az elbeszélések, visszaemlékezések adatait. A források közül a legfontosabb V. D. Vinokur visszaemlékezése volt. Az idős férfi elmondta, hogy gyermekkorában nagyapjával többször járt a barguzini temetőben. Amikor a zsidó temetőrészben a kerítésre könyökölték, nagyapja a kerítéstől 6-8 méterre mutatott egy sírt, amely „egy magyar költőé” volt. Ez év tavaszán Vinokur a magyar kutatók jelenlétében pontosan megjelölte a sír helyét. Más források szerint az Idegen költő sírja J. K. Küchelbecker nyughelye mögött volt. A kutatást nagymértékben segítette P. L. Muravjov térképe. A rajz készítője 1952-ben járt utoljára a barguzini temetőben, és 1986-ban emlékezetből készítette el helyszínvázlratát. Sokan kétségbe vonták ennek az adatnak a hitelességét, mert a 70-es években készített Kuchelbecker síremlékét is jelzi a térképen — ráadásul teljesen rossz helyen. Később, Barguzinban az orosz kutatók segítségével sikerült tisztázni: Muravjov levélben kapott az emlékmű helyezéséről egy vázlatot, s azt a szerző meglevő ismeretei alapján helyezte el a térképen. De miért tette valódi helyétől körülbelül 50 m-re, északnyugatra? A választ a helyszínen kaptuk meg. A temetőben találtunk egy kis sírkövet, amely bizonyítja, hogy a politikai száműzöttek sírjai az 1920-as évekig a temető középső részén, a zsidótemető kerítése mellett voltak. Muravjov tehát a Küphelbecker síremlékéről kapott vázlatot térképen oda helyezte, ahol tudomása szerint a politikai elítéltek sírjai voltak. Kérdéses maradt azonban, hogy mikorkezdték ide temetni a politikai foglyokat... A barguzini temetőben első feladatunk a felszínen észlelt jelenségek (eltérő tájolású sírok, régi kerítések oszlophelyei, stb.) rögzítése és a térkép elkészítése volt. Megfigyeltük, hogy a 100X200 méteres temető három részre tagolódik: északon a zsidó temetőrész, délen a pravoszláv sírok találhatók, középen néhány újabb sír és egy politikai elítélt besüppedt sírköve látható. Pontos adatokat nyerni A mi felmérésünk és a Muravjov-féle térkép összehasonlítása meglepő eredményt hozott: az emlékezetből készült rajz arányai pontosak voltak, s hét olyan azonosítási pontot fedeztünk fel, amelyeket mi is jeleztünk térképünkön. Tehát az egyik — korábban elvetett — forrásunk sok szempontból hitelesnek látszott. A feltárást — Varga Béla régésszel közösen — négy különböző helyszínen kezdtük meg. Az ásatások célja kettős volt: részben a régészeti megfigyelések segítségével pontos adatokat nyerni a temető korábbi állapotáról, hogy az egyes forrásadatokat a korabeli, s nem a mai állapotnak megfelelően lehessen azonosítani, részben a sírok feltárásával rekonstruálni a temető szerkezetét, meghatározni az eltemetett egyének antropológiai jegyeit. Ahol Volmokur tavasszal megjelölte, 10 darab 9 méter hosszú, egy méter széles kutatóárkot húztunk, egymástól egy méter távolságra — a sírok várható irányára merőlegesen, így a körülbelülkét méter hosszú sírok mindegyikének bele kellett lógnia valamelyik kutatóárkunkba. Ezen a helyszínen összesen 21 sírt tártunk fel, és a cölöpök maradványai alapján sikerült pontosan azonosítani a zsidó temető egykori kerítésének a helyét is. A feltárt sírok a terítetkezés módját és az antroplógiai jegyeket figyelembe véve három jól elkülöníthető csoportra oszthatók: 1. helyi, burját—mongol sírok, lefelé és hosszában szűkülő koporsókban, fejjel nyugatnak fekvő csontvázaikkal; 2. helyi, burját—mongol sírok, téglalap alakú deszkalkoporsókban, fejjel kelleték fekvő csontvázakkal; 3. ahelyiektől eltérő antropológiai jegyekkel rendelkező, általában függőleges falú, láb felé szűkülő koporsókban, fejjel nyugatnak fektetett egyének. A 15. és a 17. számú sírok esetében egyértelműen megállapítható volt, hogy a függőleges falú, téglalap alakú sírok korábbiak, mint a rendes, ferde falú, koporsós temetkezéseik. Az 5. számú sírban — mint a korabeli ábrázolások és az előkerült tárgyi bizonyítékok alapján minden kétséget kizáróan kiderült — Mihail Karlovics Küchelbecker, 1859-ben elhunyt dekabrista vezető nyugodott. Már a helyiektől eltérő antropológiai jegyekkel rendelkezők csoportja is jelezte a múlt század közepétől a politikai foglyok első sírsorait, Küchelbecker sírja pedig egyértelművé tette, hogy mikor és hol kezdődött a kérdéses temetőrész. Egyben az is láthatóvá vált, hogy ezen a területen időrendben keletről nyugatra haladnak a sírok. Petőfit Svigel sírfotója szerint 1856 májusábantemették el. Ezek szerint az általunk keresett személynek az 5. számú sírtól keletre kellett lennie. Ráadásul M. K. Küchelbecker sírjának azonosítása a korábban ellentmondó forráscsoportokat is közös nevezőre hozta: azonos helyire mutattak, a zsidó temető kerítése mellé, a valódi Küchelbecker-sír mögé. Az 5. számú kutatóárokban július 17-én este kezdtük el bontani a 7. számú sírt. A sírban egy fejjel nyugatnak fektetett, koporsó nélkül eltemetett, kb. 35 éves férfi feküdt. A melléklet nélküli csontváznál a csontok alatt és a medencében textimaradványokat, bal oldalán pedig több ponton a ruha díszítésétől származó zöld oxidnyomozait találtunk. Az oxidnyomok arra utalnak, hogy a férfit egy bal oldalon gombolódó, fémszálaikkal díszített ruhában temették el. Svngel Ferencnek igaza volt A koponya előkerülésekor rögtön szembetűntek a helyitől eltérő antropológiai jegyek és a fogrendellenességek. Azonnal elvégeztük a dokumentálást, különböző mintákat vettünk a feltárt sírból, az antropológusok pedig elkezdték a csontváz vizsgálatát. A vizsgálat ideje alatt a megkezdett helyszíneken befejeztük a munkát (hiszen minden egyes feltárt sír egy-egy újabb értékes adatot jelentett számunkra), majd a helyreállított temetőt átadtuk a barguzini tanács képviselőinek. Amikor az antropológusbizottság az azonosítási eljárás végeztével kijelentette, hogy a 7. számú sírban fekvő csontváz Petőfi Sándor földi maradványa, a sírhelyet saját kezünkkel faragott kopjafával jelöltük meg. A kopjafa felirata: Petőfi Sándor 1823— 1858. Állatta a megtalálás időpontja: 1989. VII. 17. A régészeti megfigyelések tehát V. D. Vinokur, P. L. Muravjov és Svngel Ferenc visszaemlékezéseit, adatait igazolták. A Kiszely István által vezetett antropológusbizotttság érveivel együtt pedig alapjául szolgálhatnak a további — indulatoktól mentes, tudományos tárgyilagossággal végzett — kutatásoknak. Szabó Géza régész ANNO... 25 évvel ezelőtt, 1964. augusztusában állították le és nyilvánították ipari műemlékké Ganz Ábrahám egykori kéregöntödéjét, amely 1845 januárjától 120 éven át működött. Kezdetben a kis üzem kéregöntésű vasúti kerekekkel kísérletezett, majd a magyar nehézipar egyik legnagyobb, világhírű gyárává fejlődött. Az épületben (Bp., Π., Bem József u. 20.) ma azöntödei Múzeum tekinthető meg. 150 éve, 1839. augusztus 6-án végzett először élő személyen császármetszést Pongrácz Mihály főorvos. (A hasonló műtétről származó első leírás 1610-ből származik!) 100 éve, 1889. augusztus 9-én, a Csongrád megyei Mindszenten született Vígh Gyula geológus, paleontológus. Elsősorban a mezozoos képződmények kutatását és vizsgálatát végezte. Nevéhez fűződik az úrkúti mangán és a Bagamér környéki vasérckutatás, a veszprémi, szekszárdi és pécsi vízkérdés megoldása. 100 éve, 1889. augusztus 15-én Jekelfalun (Szepes m.) született Andrasovszky József botanikus, a hazai ampelográfia kiváló művelője. Munkássága a szőlőfajták tudományos rendszerezése és feldolgozása terén jelentős; a morfológiai bélyegeket illetően tett megállapításainak egy részét ma is alapvetőnek tekintik. 300 éve, 1689. augusztus 16-án Pozsonyban született Windisch János Teofil orvos, botanikus. Egyike volt a legelsőknek, akik elkezdték összeállítani hazai flórakatalógusainkat. Saját kutatásai alapján állította össze Pozsony vidékének növényjegyzékét, melynek kézirata elveszett. 125 éve, 1864. augusztus 27-én Cegléden született Unghváry József kertész. A bihardiószegi Vincellérképezdében, majd bátyja ceglédi faiskolájában tanult, s 1892-ben önállósította magát. Közel negyvenéves működése alatt üzeme az ország egyik első faiskolája lett, s hozzájárult az Alföld gyümölcstermesztésének felvirágoztatásához. 75 éve, 1914. augusztus 28-án Mátranovákon született Csetneki István bányatechnikus. A pécsi szénbányák kutatási osztályán eredményes kísérleteket végzett a bányászatot veszélyeztető bányatüzek meggátolására gyorsan kötő anyagokból készített tűzgáz&Rioll· Budai Horváth Gábor NAPLÓ Az MTA—Soros-alapítvány százezer forint támogatást szavazott meg a Pécsett működő Magyar—Román Baráti Körnek. Ez elősegíti a baráti kör munkájának országos méretekben való megszervezését, továbbá előadássorozatok megindítását, társasági híradó megjelenését, évkönyv kiadását, saját dokumentumtár (archívum) létrehozását. A szeptemberben kezdődő társasági program keretében három előadássorozatot szerveznek: a román történelemről, a román kultúráról és a mai Romániáról. Néprajzi tábor nyílt szombaton az oszkói hegypásztor kör szervezésében. A vasi Hegyhát községének fiataljai azért hozták létre hegypásztor körüket, hogy a faluhoz közeli Ebrulok-hegy öreg prséházainak, borospincéinek jellegét,a festői táj hangulatát változatlanul megőrizzék. I f --- -»■ γ,λ'τ Mikrotörténelem címmel sorozatot indított a Magvető Könyvkiadó. A hétköznapi dolgok történetéből kaphatunk képet ezekből a kötetekből. Szaból Péter: A végtisztesség című munkája a temetési szertartások, a ravatalozás, a sírbatétel, a halotti pompa XVII. századi világába enged bepillantást. Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai (Nagykereskedők a reformkori Pesten) című írása arra a kérdésre keresi a választ, hogyan született a magyar kapitalizmus? Kik voltak azok, akik személyes kockázatvállalással, e gazdasági élet sűrűjében kezdeményezték a változást? Endrei Walter: Patyolat és posztó című könyve a ruházati alapanyagok magyarországi történetét a kereskedelem távolra vezető hálózatát dolgozta fel. Megnyílt Nishizawa Akire japán származású, Magyarországon élő szobrászművész kiállítása, vasárnap a gödöllői galériában. A távoli országból letelepedett művész nagyapja még szamuráj volt, s az ősök múltja Akira fából faragott szobrain is nyomott hagyott. A kiállítás augusztus 23-ig tekinthető meg. IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM: Kedl himnusza a természetről — Aquincum: Budapest a római kortól — „Pásztoremberek” Kunkovács László fotóm, kiáll. HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM: Távol-keleti kerámia. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM: Reneszánsz és manierizmus — Barokk és rokokó — Brit iparművészet — Képes kárpitok a XIX. század végétől a XX. század közepéig — Ég és Föld: Föld-, ég- és csillagászati gömbök három évszázadból. KASSÁK EMLÉKMÚZEUM: Kassák festményei és grafikái magyarországi magángyűjteményekből — Szittya Emil emlékkiállítás (nyit: 8-án) KISCELLI MÚZEUM: Pest-budai városképek a χνιπ—XIX. századból — Tóth Endre festőművész kiállítása. MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUM : International Photo Expo Sajtófotó ’88. MAGYAR NEMZETI GALÉRIA: Válogatás a Ludwig-gyűjtemény modern művészeti anyagából — Faragott, festett kövek a Pécsi Dóm Múzeum anyagából — Aranyleltár: rejtett kincsek az ország múzeumaiból. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM: Stílus és forma — Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!: a francia forradalom és hatása Magyarországon. MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM: A zeneélet és a hangszeres kultúra Magyarországon — Zenei éremgaléria. MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM: Hazánk mezőgazdasági diákszemmel *89. NÉPRAJZI MÚZEUM: Erdélyi templomok népművészete 1989-ben — Európai népi ékszerek a XVIII— XIX. században — Cigányok: 1. Sorsok az arcok tükrében, 2. A társadalom peremén — Autodidakta cigány képzőművészek II. országos tárlata — O. Farsang Erzsébet naiv festő alkotásai — Rejtett kincsek: Vörösváry László magángyűjteménye. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM: Bevezető a magyar irodalom világába. „Ábrándok és tettek kora” (1817—1842) — Déry Tibor dolgozószobája — Móricz Zsigmond dolgozószobája — Radnóti Miklós emlékkiállítás — új szerzeményeink: Új Látóhatár. Cs. Szabó László hagyatékából. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM: Az etruszkok világa — Emberek és TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (a Nemzeti Múzeum épületében), Afrikában jártak. BUDAPEST GALÉRIA: „Kék Acél" képzőművészeti kiáll. — Weber Imre szobrászm. kiáll. BUDAPEST KIÁLLÍTOTEREM: Szöuli képzőművészek kiáll. DOROTTYA UTCAI KIALUTOTEREM : Minya Mária keramikus kiáll. DUNA GALÉRIA: Jákotháel Ágnes festőm. kiáll. ERNST MÚZEUM: Kortárs brit textilművészet (nyit: 9-én) IDEA IPARMŰVÉSZETI VÁLLALAT BUDAVÁRI GALÉRIÁJA: Sárváry Katalin és Abaházi Katalin iparművészek kiáll. (zár: 14-én) MŰCSARNOK: Szalay Ferenc festőm. kiáll. — Országos fotótárlat — Emil Schumacher: Késői képek c. kiáll. ÓBUDAI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: Képzőművészeti látásmód a kortárs csehszlovák fotográfiában (zár. 13-án). ÓBUDAI PINCEGALÉRIA: Eisenmayer Tibor fotói. ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR KIÁLLÍTÓTERMEI: 1956: mártírok és menekültek kéziratos források tükrében. VIGADÓ GALÉRIA: Iván Szilárd festőm, kiáll, (zár: 13-án) — Dachaus képzőművészek kiáll, (zár: 11-án) Heti kulturális program Vidám Színpad — a Hold udvarban: H: Sze, Cs, P. Szó, V: Jövő H: Justifa kamuméban (8. esőnap: 8-án, és 11-én). Margitszigeti Szabadtéri Színpad: H: A Manhattan Balett műsora (fél 8) Budai Parkszínpad: H: A Rajkó Zenekar és a Talentum Tenekar műsora (fél 8) — Sze, Cs: „Budán, este 8 óra után" — sanzonest (fél 9) — P: Romhényi Jég- Cigánytűz (fél 9) — Jövő H: Komár László-koncert (fél 8) Hilton Szálló Dominikánus udvara: H: A Musica Antiqua együttes estje (fél 9) — K: Pege Aladár nagybőgő-estje (fél 9) — Cs, P. S76, Jövő H: A Kodály Kamara Táncegyüttes műsoré (fél 8). Lézerszínház: H, Sze, P, Jövő H: Depeche Mode (fél 8) — H, Cs, Lee, Jövő H: Pink Floyd (8) — K, P: Mike Oldfield (8, P: 8) — K, Cs, szo: Genesis (fél 8, Ce: 8) — K, Cs, Szo: Jean-Michel Jarre (8, Ce: fél 8, Szo: 8) — sze: Egy kiállítás képei (9) MTA Zenetörténeti Múzeumtól Hubert Kappel (NSZK) gitárhangversenye (fél 8) — K: A New York-i Egyetem Kamarazenekarának hangversenye (fél 8) — Jövő H: Olasz és német nagy barokk mesterek kantamuzsikája (fél 8). Kisceill Museum· Szó: Kfar Savastiaron Kórus műsora (de. H) Zenélő udvari H: Keller András, Hauser Adrienne és Ifj. Kertész Ottó hangversenye (8, esőnap: 8-án) Budapest Kongresszusi Központ: K: A Benkó Dixieland Band hangversenye (8). Pest Megyei Tanács díszudvara: Sze: A Concerto Armenieo hangversenye (8, esőnap: 10-én) — V: Jövő H: A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye (8. esőnap, IS-én) Mátyás-templomi P: Barett látván orgonaestje (·) Fővárosi Nagy cirkuszs Bee, Cl, p, szo, V: Cirkusz és karnevál (du. I, Sie, P, Szo, eate T is, szo, V, de. 19 1st) Szereposztás és rövid tartalom a Pesti Műsorban található. 7 Kék Acél Capitaly A Fiatal képzőművészek kiállítása Óbudán „KONYHABÚTORT NYERTÉL a lottón Ha még nincs lakásod, 3000 Ft-ot kapsz a Takaréktól.” — idézik a Hejettes szomjatok az egykor és újra népszerű Capitaly társasjáték kort és helyet egyaránt jól jellemző helyettesítőjét, a Gazdálkodj okosant, Telitalálat Beöthy Balázs, Elek István, Fekete Balázs, Nagy Attila és Várnagy Tibor művekből összerakott társasjátéka, amelyet a Kék Acél kiállításra készítettek. A Gazdálkodj okosan és a Kék Acél címben tulajdonnévvé emelt fémszín fémjeleznek valamit. Ugyanannak a kornak két egymásutáni korszakát, az ötvenes és a hatvanas éveket. Egy azóta is gyengélkedő, de még létező világot. El is van az vetve, de legalábbis a kocka, politika elnevezésű, gyakran szabályokat felrúgó, nem ritkán véres történelmet hozó nagy társasjátékunkban. A Kék Acél feliratot egyik — egykor kohászatáról híres-neves — metropolisunk kocsmájának görög fénykort idéző oszlopsora felett, és most a Lajos utcai kiállítóház plakátján is láthatjuk. Egy oszlop azonban hiányzik a fotóról. Az, amelyet minden nap, műszak után építenek fel az egyenlőnél is egyenlőbb dolgozók: alumíniumtálcákból és teli féldepis poharakból. Az oszlop létében az a kultikus lényeg, hogy valóban köztulajdonban van. Mire a tulajdonosok kiürítgetik, azaz zárórára lebontják eme szimbólumot, ki-ki úgy érezheti, övé a kohó is. Vagyis, hogy ő már ama másik játék szerencsés részvényes bábja, ahol konyhaszekrény híre helyett így üdvözlik: „Gratulálunk! Menjen a bankba, és vegye fel a forgótőkéjét." A többi kiállító talán akaratlanul, mégis a mi se itt, se ott jelenünk sztálinista Capitaly játékának mezőit festi, annak városi tereit tervezi, vagy azokra épít képzeletbeli emlékműveket. Nem indokolatlan hát, ha a Hejettes szomjazók által húzott Gazdálkodj okosan szerencsekártyákat újra és újra felemlegetem. És azokat is, amelyeket akkor silabizálgatnának infantilis mohósággal, ha az eredeti Capitaly játékba születhettek volna bele. Így, e recenzió olvasói a kiteljesedő demokrácia bizonyságaként kedvükre választhatnak a tegező és a magázó világkorszak üzeneteiből: „ma Étteremben vacsorázol! Fizess 40 Ft-ot!” („Ön kimerült, kezelésre szorul! Menjen szanatóriumba!”) Gerhes Gábor talán éppen „azt” a mulatót építi meg installációjában. A fémbútorok oxidált fénye a forint fátyolos csillogására utalhat. De azt is gondolhatjuk, ez tulajdonképpen a másik világ szanatóriumának kantinja. A cégér revűsen, neonosan villódzó, világvárosokat karikírozó sziluettje inkább a régi idők játékának dobozán pompázó felhőkarcolókra emlékeztet. Gerhes installációjának reflexiója pontos: a kapitalista banknegyed átkos pénztornyainak a mi erőltetett nehéziparunk Kék Acél éttermeiben tornyosuló féldeci totemoszlopok a megfelelői. „FIZESD KI A GÁZ- és villanyszámládat! összege: 50 Ft.” („A bank tévedett az ön terhére. Fizet önnek 2000 pengőt.") Az energia nem vész el Kicsiny Balázs hasonló ellentéten alapuló ötletében sem. Csak átalakul: a Gazdálkodj okosan örökösen elromló rádiójára talált rá. A néma rádió, mert be van kapcsolva, egy kübli szenet melegít dadaista hevülettel. Paradox a kép, amint anakronisztikus az egykori közüzemi számla összege és naiv illúzió a becsületes bankról szóló mese is. Ellentmondásuk egységében ezek a talált tárgyak ugyanúgy képesek kifejezni a mi világunkat, a mi történelmünket, ahogyan tették ezt a híres példázatban szereplő műtőasztal, az esernyő és a varrógép is egykoron. „FIZESS ELŐ A NÉPSZABADSÁG napilapja, negyedévi előfizetési díj 40 Ft!” („Ön a társaság szépségversenyén második díjat nyert: kap a bankból 50 pengőt!”) Gerber Pál obeliszket állít a Kék Acél előtti térre. Kétoldalt politikai jelszavaknak tűnő vallásos dogmák. Az obeliszken egyegy ellentétes irányba meredő „kőzászló” üdvözli az antagonisztikusan ellentmondó szóvirágokat. Aki elő is fizetett, és második is lett ama szépségversenyen, az egyszerre lehetett akár csúnya és buta is. Hasonlóan szarkasztikusan fogalmazza meg a két rossz közül választás történelmi csapdáit kettős önarcképében Kungl György. Az illemhelyek ajtóin látható kerámiákra emlékeztető, szándékosan roteozinos plasztika kétarcú figurája kalapácsos-üllős talapzaton fáklyát szorongat. Ám a skizofrén tekintetek más-más irányba merednek, szemlátomást más reményekkel. Gábor Imre ezt a talán a hely szelleme által meghatározott bizonytalan reményt a tévéhíradó európai időjárás-térképeivel érzékelteti. Színes litográfiáján a zsánerkép idillje mögött jól sejthető valamiféle vihar előtti csend. Kungl egy másik tárgyával hasonlóan fogalmaz. Itt is tévét láthatunk, amint abból az ötvenes évekből származó játékteherautó tör elő. Annak platóján különös sztálinorgona, löveget pirosló katicabogarak. Az amerikaiak által ledobott kolorádóbogarak néhai mosolyogtatóan naiv története jut eszünkbe. Csak most, ebben a képzeletbeli hidegháborúban a katicabogár a mi biológiai csodafegyverünk. Megjelennek a katicák Lenin mellszobrán és egy akárhová elképzelt Gagarin-tér blaszfémikus diadalívén is. Julius Gyula a Mackóméz tubusát vetíti óriás mauzóleummá. Alig várja, hogy felfedezzék az egypólusú mágnest, hogy annak is szobrot állíthasson, és Lajka kutya emlékének is adózik. „SZEMETELTÉL AZ UTCÁN, fizess 10 Ft-ot!” („Fizessen 200 pengő ínségadót!”) Régi felismerés, minden világnak megvannak a maga játékai. Külön világ Sugár János installációja. A kalligráfia egy vetülete címet viselő sorozata kísérlet az „egész” teljes megragadására. Meglehet, hogy ez sikerült is, de akkor ez egy egészen más, ide be nem illeszthető mű. Ez talán a Török Tamás által szerkesztett és rendezett ironikusan filozófikus, filozofikusan apolitikus kiállítás egyetlen kritikus eleme. Mert hát az „egészben" benne vannak természetesen az ilyen-olyan politikák, de a politikákban sajnos még soha nem volt benne az „egész”. (Lehet persze az is, hogy bölcsebb dolog a képzőművészetben az „egészre” törekedni.) Éppen a politikák emez örök fogyatékosságát elemzi a már jó ideje nálunk alkotó Thomas Multipart is. Kételyeit heroikus posztszocialista-realista szénrajzokban fogalmazza meg. Az egyiken sivár gyártelepet látunk, ahol félmeztelen munkás inaszakadtából erőlködik. A cím alatta: Valaki megpróbál elvonszolni egy ötletet, amely nem akar megmoccanni. Sokatmondó szöveg. Mégis akadtak többen, akik hosszasan időztek ezen a játékmezőn, mert újból és újból kihúzhatták azt a szerencsekártyát, amelyen ez az utasítás állt: „Újításért 2500 Ft-ot kapsz!" Szegő György