Magyar Nemzet, 1989. augusztus (52. évfolyam, 178-204. szám)

1989-08-07 / 183. szám

Hétfő, 1989. augusztus 7. Magyar Német A régészet a visszaemlékezéseket igazolja A Petőfi-sír helyének felkutatása A Morvai Ferenc által szerve­zett Petőfi-expedíció július má­sodik felére tervezett szibériai út­járól az Országos Sajtószolgálat által közzétett felhívásból érte­sültem. Mérlegelve a lehetősége­ket és a körülményeket, jelent­keztem. Így lettem tagja a jú­lius 13—29. között Barguzinban dolgozó csopor­tnak. A gondolat, hogy Petőfi sírját felkutassák, nem előzmények nélküli a magyar művelődéstör­ténetben. Török Aurél, korának neves antropológusa 1885-ben szerette volna tisztázni a költő halálának körülményeit, de Mik­száth Kálmán­ írásaiban olyan mértékben kifigurázta, hogy a tudós — félve a nevetségessé vá­lástól — visszalépett. Felssini jelenségek Az 1970-es években egy ro­mán-magyar vegyes bizottság folytatott ásatásokat a halál fel­tételezett helyszínén — az Ispán­­kút környékén —, azonban nem talált semmit. Ennek ellenére to­vábbra is a Dienes András kuta­tásain alapuló vélemény maradt a hivatalos verzió. A Petőfi-bi­­zottság tagjai által­ összegyűjtött, felkutatott forrásokat megismer­ve, azokat egészen sajátos szem­pontból értékeltem. Régészként, már az elvégzendő feladatra kon­centrálva csoportosítottam az el­beszélések, visszaemlékezések adatait. A források közül a leg­fontosabb V. D. Vinokur vissza­emlékezése volt. Az idős férfi elmondta, hogy gyermekkorában nagyapjával többször járt a bar­­guzini temetőben. Amikor a zsidó temetőrészben a kerítésre könyö­költék, nagyapja a kerítéstől 6-8 méterre mutatott egy sírt, amely „egy magyar költőé” volt. Ez év tavaszán Vinokur a magyar ku­tatók jelenlétében pontosan meg­jelölte a sír helyét. Más források szerint az Idegen költő sírja J. K. Küchelbecker nyughelye mögött volt. A kutatást nagymértékben segítette P. L. Muravjov térképe. A rajz ké­szítője 1952-ben járt utoljára a barguzini temetőben, és 1986-­ban emlékezetből készítette el hely­­színvázlratát. Sokan kétségbe von­ták ennek az adatnak a hiteles­ségét, mert a 70-es években ké­szített Kuchelbecker síremlékét is jelzi a térképen — ráadásul teljesen rossz helyen. Később, Barguzinban az orosz kutatók segítségével sikerült tisztázni: Muravjov levélben kapott az em­lékmű helyezéséről egy vázlatot, s azt a szerző meglevő ismeretei alapján helyezte el a térképen. De miért tette valódi helyétől körülbelül 50 m-re, északnyugat­ra? A választ a helyszínen kaptuk meg. A temetőben találtunk egy kis sírkövet, amely bizonyítja, hogy a politikai száműzöttek sír­jai az 1920-as évekig a temető középső részén, a zsidó­­temető kerítése mellett voltak. Muravjov tehát a Küphelbecker síremléké­ről kapott vázlatot térképen oda helyezte, ahol tudomása szerint a politikai elítéltek sírjai voltak. Kérdéses maradt azonban, hogy mikor­­kezdték ide temetni a po­litikai foglyokat... A barguzini temetőben első feladatunk a felszínen észlelt jelenségek (elté­rő tájolású sírok, régi kerítések oszlophelyei, stb.) rögzítése és a térkép elkészítése volt. Megfi­gyeltük, hogy a 100X200 méteres temető három részre tagolódik: északon a zsidó temetőrész, délen a pravoszláv sírok találhatók, kö­zépen néhány úja­bb sír és egy po­litikai elítélt besüppedt sírköve látható. Pontos adatokat nyerni A mi felmérésünk és a Murav­­jov-féle térkép összehasonlítása meglepő eredmény­t hozott: az emlékezetből készült rajz arányai pontosak voltak, s hét olyan azo­nosítási pontot fedeztünk fel, amelyeket mi is jeleztünk térké­pünkön. Tehát az egyik — ko­rábban elvetett — forrásunk sok szempontból hitelesnek látszott. A feltárást — Varga Béla ré­gésszel közösen — négy különbö­ző helyszínen kezdtük meg. Az ásatások célja kettős volt: rész­ben a régészeti megfigyelések se­gítségével pontos adatokat nyerni a temető korábbi állapotáról, hogy az egyes forrásadatokat a korabeli, s nem a mai állapotnak megfelelően lehessen azonosítani, részben a sírok feltárásával re­konstruálni a temető szerkezetét, meghatározni az eltemetett egyé­nek antropológiai jegyeit. Ahol Volmokur tavasszal megje­lölte, 10 darab 9 méter hosszú, egy méter széles kutatóárkot húz­tunk, egymástól egy méter tá­volságra — a sírok várható irá­nyára merőlegesen, így a körül­belül­­két méter hosszú sírok mindegyikének bele kellett lóg­nia valamelyik kutatóárkunkba. Ezen a helyszínen összesen 21 sírt tártunk fel, és a cölöpök marad­ványai alapján sikerült pontosa­n azonosítani a zsidó temető egy­kori kerítésének a helyét is. A feltárt sírok a terítetkezés módját és az antroplógiai jegyeket figye­lembe véve három jól elkülönít­hető csoportra oszthatók: 1. helyi, burját—mongol sírok, lefelé és hosszában szűkülő ko­porsókban, fejjel nyugatnak fek­vő csontvázaikkal; 2. helyi, burját—mongol sírok, téglalap alakú deszkalkoporsók­­ban, fejjel kellet­ék fekvő csont­vázakkal; 3. a­­helyiektől eltérő antropo­lógiai jegyekkel rendelkező, álta­lában függőleges falú, láb felé szűkülő koporsókban, fejjel nyu­gatnak fektetett egyének. A 15. és a 17. számú sírok ese­tében egyértelműen megállapít­ható volt, hogy a függőleges falú, téglalap alakú sírok korábbiak, mint a rendes, ferde falú, kopor­­sós temetkezéseik. Az 5. számú sírban — mint a korabeli ábrázo­lások és az előkerült tárgyi bizo­nyítékok alapján minden kétsé­get kizáróan kiderült — Mihail Karlovics Küchelbecker, 1859-ben elhunyt dekabrista vezető nyugo­dott. Már a helyiektől eltérő antro­pológiai jegyekkel rendelkezők csoportja is jelezte a múlt század közepétől a politikai foglyok első sírsorait, Küchelbecker sírja pe­dig egyértelművé tette, hogy mi­kor és hol kezdődött a kérdéses temetőrész. Egyben az is látha­tóvá vált, hogy ezen a területen időrendben keletről nyugatra ha­ladnak a sírok. Petőfit Svigel sír­fotója szerint 1856 májusában­­te­mették el. Ezek szerint az álta­lunk keresett személynek az 5. számú sírtól keletre kellett len­nie. Ráadásul M. K. Küchel­­becker sírjának azonosítása a ko­rábban ellentmondó forráscso­portokat is közös nevezőre hoz­ta: azonos helyire mutattak, a zsi­dó temető kerítése mellé, a va­lódi Küchelbecker-sír mögé. Az 5. számú kutatóárokban július 17-én este kezdtük el bon­tani a 7. számú sírt. A sírban egy fejjel nyugatnak fektetett, kopor­só nélkül eltemetett, kb. 35 éves férfi feküdt. A melléklet nélküli csontváznál a csontok alatt és a medencében textimaradványo­­kat, bal oldalán pedig több pon­ton a ruha díszítésétől származó zöld oxidnyomozait találtunk. Az oxidnyomok arra utalnak, hogy a férfit egy bal oldalon gombolódó, fémszálaikkal díszített ruhában temették el. Svngel Ferencnek igaza volt A koponya előkerülésekor rög­tön szembetűntek a helyitől el­térő antropológiai jegyek és a fogrendellenességek. Azonnal el­végeztük a dokumentálást, kü­lönböző mintákat vettünk a fel­tárt sírból, az antropológusok pe­dig elkezdték a csontváz vizsgá­latát. A vizsgálat ideje alatt a megkezdett helyszíneken befejez­tük a munkát (hiszen minden egyes feltárt sír egy-egy újabb értékes adatot jelentett számunk­ra), majd a helyreállított teme­tőt átadtuk a barguzini tanács képviselőinek. Amikor az antropológusbizott­ság az azonosítási eljárás végez­tével kijelentette, hogy a 7. szá­mú sírban fekvő csontváz Petőfi Sándor földi maradványa, a sír­helyet saját kezünkkel faragott kopjafával jelöltük meg. A kopja­fa felirata: Petőfi Sándor 1823— 1858. Állatta a megtalálás idő­pontja: 1989. VII. 17. A régészeti megfigyelések tehát V. D. Vinokur, P. L. Muravjov és Svngel Ferenc visszaemlékezé­seit, adatait igazolták. A Kiszely István által vezetett antropoló­­gusbizotttság érveivel együtt pe­dig alapjául szolgálhatnak a to­vábbi — indulatoktól mentes, tu­dományos tárgyilagossággal vég­zett — kutatásoknak. Szabó Géza régész ANNO... 25 évvel ezelőtt, 1964. augusz­tusában állították le és nyilvání­tották ipari műemlékké Ganz Áb­­rahám egykori kéregöntödéjét, amely 1845 januárjától 120 éven át működött. Kezdetben a kis üzem kéregöntésű vasúti kere­kekkel kísérletezett, majd a ma­gyar nehézipar egyik legnagyobb, világhírű gyárává fejlődött. Az épületben (Bp., Π., Bem József u. 20.) ma az­öntödei Múzeum tekinthető meg. 150 éve, 1839. augusztus 6-án végzett először élő személyen csá­szármetszést Pongrácz Mihály fő­orvos. (A hasonló műtétről szár­mazó első leírás 1610-ből szárma­zik!) 100 éve, 1889. augusztus 9-én, a Csongrád megyei Mindszenten született Vígh Gyula geológus, paleontológus. Elsősorban a me­­zozoos képződmények kutatását és vizsgálatát végezte. Nevéhez fű­ződik az úrkúti mangán és a Ba­­gamér környéki vasérckutatás, a veszprémi, szekszárdi és pécsi víz­kérdés megoldása. 100 éve, 1889. augusztus 15-én Jekelfalun (Szepes m.) született Andrasovszky József botanikus, a hazai ampelográfia kiváló műve­lője. Munkássága a szőlőfajták tudományos rendszerezése és fel­dolgozása terén jelentős; a morfo­lógiai bélyegeket illetően tett megállapításainak egy részét ma is alapvetőnek tekintik. 300 éve, 1689. augusztus 16-án Pozsonyban született Windisch János Teofil orvos, botanikus. Egyike volt a legelsőknek, akik elkezdték összeállítani hazai fló­rakatalógusainkat. Saját kutatá­sai alapján állította össze Pozsony vidékének növényjegyzékét, mely­nek kézirata elveszett. 125 éve, 1864. augusztus 27-én Cegléden született Unghváry Jó­zsef kertész. A bihardiószegi Vin­­cellérképezdében, majd bátyja ceglédi faiskolájában tanult, s 1892-ben önállósította magát. Kö­zel negyvenéves működése alatt üzeme az ország egyik első fais­kolája lett, s hozzájárult az Al­föld gyümölcstermesztésének fel­virágoztatásához. 75 éve, 1914. augusztus 28-án Mátranovákon született Csetneki István bányatechnikus. A pécsi szénbányák kutatási osztályán eredményes kísérleteket végzett a bányászatot veszélyeztető bá­­nyatüzek meggátolására gyorsan kötő anyagokból készített tűzgá­­z&Rioll· Budai Horváth Gábor NAPLÓ Az MTA—Soros-alapítvány százezer forint támogatást sza­vazott meg a Pécsett műkö­dő Magyar—Román Baráti Kör­nek. Ez elősegíti a baráti kör munkájának országos méretek­ben való megszervezését, továb­bá előadássorozatok megindítását, társasági híradó megjelenését, év­könyv kiadását, saját dokumen­tumtár (archívum) létrehozását. A szeptemberben kezdődő társasági program keretében három előadás­­sorozatot szerveznek: a román történelemről, a román kultúrá­ról és a mai Romániáról. Néprajzi tábor nyílt szomba­ton az oszkói hegypásztor kör szervezésében. A vasi Hegyhát községének fiataljai azért hozták létre hegypásztor körüket, hogy a faluhoz közeli Ebrulok-hegy öreg prséházainak, borospincéinek jellegét,­­a festői táj hangulatát változatlanul megőrizzék. I f --- -»■ γ,λ'τ Mikrotörténelem címmel sorozatot indított a Magvető Könyvkiadó. A hétköznapi dolgok történetéből kap­hatunk képet ezekből a kötetekből. Szaból Péter: A végtisztesség című munkája a temetési szertartások, a ra­vatalozás, a sírbatétel, a halotti pompa XVII. századi világába enged bepil­lantást. Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai (Nagykereskedők a reform­kori Pesten) című írása arra a kér­désre keresi a választ, hogyan szü­letett a magyar kapitalizmus? Kik voltak azok, akik személyes kocká­zatvállalással, e gazdasági élet sűrű­jében kezdeményezték a változást? Endrei Walter: Patyolat és posztó című könyve a ruházati alapanyagok magyarországi történetét a kereske­delem távolra vezető hálózatát dol­gozta fel. Megnyílt Nishizawa Akire ja­pán származású, Magyarorszá­gon élő szobrászművész kiállítá­sa, vasárnap a gödöllői galériá­ban. A távoli országból letelepe­dett művész nagyapja még sza­muráj volt, s az ősök múltja Aki­ra fából faragott szobrain is nyo­mott hagyott. A kiállítás augusz­tus 23-ig tekinthető meg. IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM: Kedl himnusza a természetről — Aquincum: Budapest a római kor­tól — „Pásztoremberek” Kunkovács László fotóm, kiáll. HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰ­VÉSZETI MÚZEUM: Távol-keleti kerámia. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM: Rene­szánsz és manierizmus — Barokk és rokokó — Brit iparművészet — Képes kárpitok a XIX. század végé­től a XX. század közepéig — Ég és Föld: Föld-, ég- és csillagászati gömbök három évszázadból. KASSÁK EMLÉKMÚZEUM: Kassák festményei és grafikái magyar­­országi magángyűjteményekből — Szittya Emil emlékkiállítás (nyit: 8-án) KISCELLI MÚZEUM: Pest-budai vá­rosképek a χνιπ—XIX. századból — Tóth Endre festőművész kiállí­tása. MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM : International Photo Expo Sajtófotó ’88. MAGYAR NEMZETI GALÉRIA: Vá­logatás a Ludwig-gyűjtemény mo­dern művészeti anyagából — Fa­ragott, festett kövek a Pécsi Dóm Múzeum anyagából — Aranyleltár: rejtett kincsek az ország múzeu­maiból. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM: Stí­lus és forma — Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!: a francia for­radalom és hatása Magyarorszá­gon. MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM: A zeneélet és a hangszeres kultúra Magyarországon — Zenei éremgalé­ria. MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM: Hazánk mezőgazdasági diákszemmel *89. NÉPRAJZI MÚZEUM: Erdélyi temp­lomok népművészete 1989-ben — Európai népi ékszerek a XVIII— XIX. században — Cigányok: 1. Sorsok az arcok tükrében, 2. A társadalom peremén — Autodidakta cigány képzőművészek II. országos tárlata — O. Farsang Erzsébet naiv festő alkotásai — Rejtett kincsek: Vörösváry László magángyűjtemé­nye. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM: Be­vezető a magyar irodalom világá­ba. „Ábrándok és tettek kora” (1817—1842) — Déry Tibor dolgozó­­szobája — Móricz Zsigmond dolgo­zószobája — Radnóti Miklós emlék­kiállítás — új szerzeményeink: Új Látóhatár. Cs. Szabó László ha­­gyatékából. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM: Az etruszkok világa — Emberek és TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (a Nemzeti Múzeum épületében), Afrikában jártak. BUDAPEST GALÉRIA: „Kék Acél" képzőművészeti kiáll. — Weber Imre szobrászm. kiáll. BUDAPEST KIÁLLÍTOTEREM: Szöuli képzőművészek kiáll. DOROTTYA UTCAI KI­A­LU­TO­TEREM : Minya Mária keramikus kiáll. DUNA GALÉRIA: Jákotháel Ágnes festőm. kiáll. ERNST MÚZEUM: Kortárs brit textil­művészet (nyit: 9-én) IDEA IPARMŰVÉSZETI VÁLLALAT BUDAVÁRI GALÉRIÁJA: Sárváry Katalin és Abaházi Katalin ipar­művészek kiáll. (zár: 14-én) MŰCSARNOK: Szalay Ferenc festőm. kiáll. — Országos fotótárlat — Emil Schumacher: Késői képek c. kiáll. ÓBUDAI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: Képzőművészeti látásmód a kor­­társ csehszlovák fotográfiában (zár. 13-án). ÓBUDAI PINCEGALÉRIA: Eisen­­­mayer Tibor fotói. ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYV­TÁR KIÁLLÍTÓTERMEI: 1956: már­tírok és menekültek kéziratos for­rások tükrében. VIGADÓ GALÉRIA: Iván Szilárd festőm, kiáll, (zár: 13-án) — Dachaus képzőművészek kiáll, (zár: 11-án) Heti kulturális program Vidám Színpad — a Hold udvarban: H: Sze, Cs, P. Szó, V: Jövő H: Jus­­tifa kamuméban (8. esőnap: 8-án, és 11-én). Margitszigeti Szabadtéri Színpad: H: A Manhattan Balett műsora (fél 8) Budai Parkszínpad: H: A Rajkó Zenekar és a Talentum Tenekar mű­sora (fél 8) — Sze, Cs: „Budán, este 8 óra után" — sanzonest (fél 9) — P: Romhényi Jég- Cigánytűz (fél 9) — Jövő H: Komár László-koncert (fél 8) Hilton Szálló Dominikánus udvara: H: A Musica Antiqua együttes estje (fél 9) — K: Pege Aladár nagy­bőgő-estje (fél 9) — Cs, P. S76, Jövő H: A Kodály Kamara Táncegyüttes műsoré (fél 8). Lézerszínház: H, Sze, P, Jövő H: Depeche Mode (fél 8) — H, Cs, Lee, Jövő H: Pink Floyd (8) — K, P: Mike Oldfield (8, P: 8) — K, Cs, szo: Genesis (fél 8, Ce: 8) — K, Cs, Szo: Jean-Michel Jarre (8, Ce: fél 8, Szo: 8) — sze: Egy kiállítás képei (9) MTA Zenetörténeti Múzeumt­ól Hubert Kappel (NSZK) gitárhang­versenye (fél 8) — K: A New York-i Egyetem Kamarazenekarának hang­versenye (fél 8) — Jövő H: Olasz és német nagy barokk mesterek kanta­­­muzsikája (fél 8). Kisceill Museum· Szó: Kfar Sava­stiaron Kórus műsora (de. H) Zenélő udvari H: Keller András, Hauser Adrienne és Ifj. Kertész Ottó hangversenye (8, esőnap: 8-án) Budapest Kongresszusi Központ: K: A Benkó Dixieland Band hang­versenye (8). Pest Megyei Tanács díszudvara: Sze: A Concerto Armenieo hangver­senye (8, esőnap: 10-én) — V: Jövő H: A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye (8. esőnap, IS-én) Mátyás-templomi P: Barett látván orgonaestje (·) Fő­városi Nagy cirkusz­s Bee, Cl, p, szo, V: Cirkusz és karnevál (du. I, Sie, P, Szo, eate T is, szo, V, de. 19 1st) Szereposztás és rövid tartalom a Pesti Műsorban található. 7 Kék Acél Capitaly A Fiatal képzőművészek kiállítása Óbudán „KONYHABÚTORT NYER­TÉL a lottón­ Ha még nincs la­kásod, 3000 Ft-ot kapsz a Takarék­tól.” — idézik a Hejettes szomja­tok az egykor és újra népszerű Capitaly társasjáték kort és he­lyet egyaránt jól jellemző he­lyettesítőjét, a Gazdálkodj oko­­sant, Telitalálat Beöthy Balázs, Elek István, Fekete Balázs, Nagy Attila és Várnagy Tibor művek­ből összerakott társasjátéka, ame­lyet a Kék Acél kiállításra ké­szítettek. A Gazdálkodj okosan és a Kék Acél címben tulajdonnév­vé emelt fémszín fémjeleznek valamit. Ugyanannak a kornak két egymásutáni korszakát, az ötvenes és a hatvanas éveket. Egy azóta is gyengélkedő, de még létező világot. El is van az vetve, de legalábbis a kocka, poli­tika elnevezésű, gyakran szabá­lyokat felrúgó, nem ritkán véres történelmet hozó nagy társasjáté­kunkban. A Kék Acél feliratot egyik — egykor kohászatáról híres-neves — metropolisunk kocsmájának görög fénykort idéző oszlopsora felett, és most a Lajos utcai ki­állítóház plakátján is láthatjuk. Egy oszlop azonban hiányzik a fotóról. Az, amelyet minden nap, műszak után építenek fel az egyenlőnél is egyenlőbb dolgo­zók: alumíniumtálcákból és teli féldepis poharakból. Az oszlop létében az a kultikus lényeg, hogy valóban köztulajdonban van. Mire a tulajdonosok kiürít­­getik, azaz zárórára lebontják eme szimbólumot, ki-ki úgy érez­heti, övé a kohó is. Vagyis, hogy ő már ama másik játék szeren­csés részvényes bábja, ahol kony­haszekrény híre helyett így üd­­vözlik: „Gratulálunk! Menjen a bankba, és vegye fel a forgótő­kéjét." A többi kiállító talán akarat­lanul, mégis a mi se itt, se ott jelenünk sztálinista­ Capitaly já­tékának mezőit festi, annak vá­rosi tereit tervezi, vagy azokra épít képzeletbeli emlékműveket. Nem indokolatlan hát, ha a Hejettes szomjazók által húzott Gazdálkodj okosan szerencsekár­tyákat újra és újra felemlegetem. És azokat is, amelyeket akkor silabizálgatnának infantilis mo­hósággal, ha az eredeti Capita­ly játékba születhettek volna bele. Így, e recenzió olvasói a kitelje­sedő demokrácia bizonyságaként kedvükre választhatnak a tegező és a magázó világkorszak üze­neteiből: „ma Étteremben vacsorázol! Fizess 40 Ft-ot!” („Ön kimerült, kezelésre szorul! Menjen szana­tóriumba!”) Gerhes Gábor talán éppen „azt” a mulatót építi meg installációjában. A fémbútorok oxidált fénye a forint fátyolos csillogására utalhat. De azt is gondolhatjuk, ez tulajdonképpen a másik világ szanatóriumának kantinja. A cégér revűsen, neo­­nosan villódzó, világvárosokat karikírozó sziluettje inkább a régi idők játékának dobozán pom­pázó felhőkarcolókra emlékez­tet. Gerhes installációjának ref­lexiója pontos: a kapitalista bank­negyed átkos pénztornyainak a mi erőltetett nehéziparunk Kék Acél éttermeiben tornyosuló fél­deci totemoszlopok a megfelelői. „FIZESD KI A GÁZ- és vil­lanyszámládat! összege: 50 Ft.” („A bank tévedett az ön terhé­re. Fizet önnek 2000 pengőt.") Az energia nem vész el Kicsiny Ba­lázs hasonló ellentéten alapuló ötletében sem. Csak átalakul: a Gazdálkodj okosan örökösen el­­romló rádiójára talált rá. A né­ma rádió, mert be van kapcsol­­­­va, egy kübli szenet melegít da­daista hevülettel. Paradox a kép, amint anakronisztikus az egykori közüzemi számla összege és naiv illúzió a becsületes bankról szóló mese is. Ellentmondásuk egységében ezek a talált tárgyak ugyanúgy képesek kifejezni a mi világun­kat, a mi történelmünket, aho­gyan tették ezt a híres példázat­ban szereplő műtőasztal, az eser­nyő és a varrógép is egykoron. „FIZESS ELŐ A NÉPSZABAD­SÁG napilapja, negyedévi előfi­zetési díj 40 Ft!” („Ön a társaság szépségversenyén második díjat nyert: kap a bankból 50 pengőt!”) Gerber Pál obeliszket állít a Kék Acél előtti térre. Kétoldalt politikai jelszavaknak tűnő vallá­sos dogmák. Az obeliszken egy­­egy ellentétes irányba meredő „kőzászló” üdvözli az antagonisz­­tikusan­ ellentmondó szóvirágo­kat. Aki elő is fizetett, és máso­dik is lett ama szépségversenyen, az egyszerre lehetett akár csúnya és buta is. Hasonlóan szarkasztikusan fo­galmazza meg a két rossz közül választás történelmi csapdáit ket­tős önarcképében Kungl György. Az illemhelyek ajtóin látható kerámiákra emlékeztető, szándé­kosan rot­eozinos plasztika két­arcú figurája kalapácsos-üllős talapzaton fáklyát szorongat. Ám a skizofrén tekintetek más-más irányba merednek, szemlátomást más reményekkel. Gábor Imre ezt a talán a hely szelleme által meghatározott bi­zonytalan reményt a tévéhíradó európai időjárás-térképeivel érzé­kelteti. Színes litográfiáján a zsánerkép idillje mögött jól sejt­hető valamiféle vihar előtti csend. Kungl egy másik tárgyával ha­sonlóan fogalmaz. Itt is tévét lát­hatunk, amint abból az ötvenes évekből származó játékteherautó tör elő. Annak platóján különös sztálinorgona, löveget pirosló ka­ticabogarak. Az amerikaiak által ledobott kolorádóbogarak néhai mosolyogtatóan naiv története jut eszünkbe. Csak most, ebben a képzeletbeli hidegháborúban a katicabogár a mi biológiai csoda­­fegyverünk. Megjelennek a kati­cák Lenin mellszobrán és egy akárhová elképzelt Gagarin-tér blaszfémikus diadalívén is. Julius Gyula a Mackóméz tu­busát vetíti óriás mauzóleum­má. Alig várja, hogy felfedezzék az egypólusú mágnest, hogy an­nak is szobrot állíthasson, és Lajka kutya emlékének is adózik. „SZEMETELTÉL AZ UTCÁN, fizess 10 Ft-ot!” („Fizessen 200 pengő ínségadót!”) Régi felisme­rés, minden világnak megvannak a maga játékai. Külön világ Su­gár János installációja. A kal­ligráfia egy vetülete címet viselő sorozata kísérlet az „egész” tel­jes megragadására. Meglehet, hogy ez sikerült is, de akkor ez egy egészen más, ide be nem illeszthető mű. Ez talán a Török Tamás által szerkesztett és ren­dezett ironikusan filozófikus, fi­lozofikusan apolitikus kiállítás egyetlen kritikus eleme. Mert hát az „egészben" benne vannak ter­mészetesen az ilyen-olyan politi­kák, de a politikákban sajnos még soha nem volt benne az „egész”. (Lehet persze az is, hogy bölcsebb dolog a képzőművészet­ben az „egészre” törekedni.) Éppen a politikák emez örök fogyatékosságát elemzi a már jó ideje nálunk alkotó Thomas Mul­tipart is. Kételyeit heroikus posztszocialista-realista szén­rajzokban fogalmazza meg. Az egyiken sivár gyártelepet látunk, ahol félmeztelen munkás ina­­szakadtából erőlködik. A cím alatta: Valaki megpróbál elvon­szolni egy ötletet, amely nem akar megmoccanni. Sokatmondó szö­veg. Mégis akadtak többen, akik hosszasan időztek ezen a játék­mezőn, mert újból és újból ki­húzhatták azt a szerencsekártyát, amelyen ez az utasítás állt: „Újí­tásért 2500 Ft-ot kapsz!" Szegő György

Next