Magyar Nemzet, 1991. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

FENTEK, 1991. március 1. Emlékoztató a Külügyminisztériumban Budapest ideológiai béklyóktól mentes viszonyra törekszik Pekinggel (Munkatársunktól) Jeszenszky Géza külügyminisz­ter meghívására európai körút­ja egyik állomásaként, hazánkat is felkeresi a kínai diplomácia vezetője. A jövő hét elején ese­dékes eseményről szólva a Kül­ügyminisztériumban elmondták, Csien Csi-csen személyében egy nagyhatalom vezető­­politikusa érkezik Budapestre, a két ország kapcsolatainak az elmúlt­­másfél év során érezhető lehűlése után. A látogatástól hazáink azt várja, fejtette ki dr. Südt Zoltán főosz­tályvezető, hogy államaink között új típusú, ideológiai béklyóktól mentes viszony teremtődik, amely a megváltozott körülmé­nyek között a kölcsönös elismeré­sen és bizalmon alapul. Közös célunk, hogy a dollár­elszámolás kapcsán alaposan visz­­szaesett gazdasági kapcsolatok felélénküljenek, és a kereskedel­mi forgalom értéke elérje az 1985- ös öt-hatszáz millió dolláros szin­tet. Kína hatalmas piac, és ha­sonlóan jelentős nyersanyagfor­rás is lehet Magyarország szá­mára, miközben része a dina­mikusan fejlődő délkelet-ázsiai térségnek is. Újabban tőkeex­portőrként is számításba vehető, noha nyilvánvaló, hazánk főképp nem innep reméli a működő tőke beáramlását. A kínálkozó esélyek jobb feltérképezésére alakult meg egyébként a kínai—magyar gazdasági, kereskedelmi és mű­szaki-tudományos vegyes bizott­ság is, amelynek ez évi soros ülé­sére várhatóan Pekingben kerül sor. S a jobb megismerés folya­matába illeszkedik a kínai külke­­­­reskedelmi miniszter tervezett budapesti látogatása is. .Egy­­kérdésre válaszolva a dip­lomata elmondta: Budapest nem tartja szükségesnek, hogy Pe­­kinggel való viszonyában külön hangsúlyt fektessen az emberjogi kérdésekre. Hozzátette azonban, ennek a kérdésnek a megítélésé­ben Magyarország a­­már kinyil­vánított általános elveinek­­meg­felelő álláspontot vallja. A kí­nai vezetésnek újabban elsőren­dű célja a társadalmi ,,közmeg­egyezés” elősegítése, és efelé ko­moly lépéseket is­­tettek. A ma­gyar kormány nem kíván beavat­kozni ebbe a folyamatba. (b. p. r.) ! Nemzetközi élet ­ Egységes és oszthatatlan nemzetállamnak tekintik az alkotmányozók Romániát Bukarestben az Európa Tanács vesetéje: az emberi jogok nem képezhetnek belügyet Románia szuverén, egységes, független és oszthatatlan nem­zetállam — ezt a megfogalma­zást fogadták el a román kép­­viselőház és a szenátus tagjai alkotmányozó nemzetgyűlés­ként tartott szerdai együttes ülésükön. A két ház ebben a minőségben két hete ült össze először, ez volt második mun­kanapja. A román állam meghatározásán kívül az alkotmánytervezet tézi­seinek szerdán elfogadott első pontja kimondja még, hogy Ro­mánia államformája köztársaság. Az alkotmánytervezet első tézi­sét 279 szavazattal­, 12 ellenében, 78 tartózkodással fogadták el — jelentette az MTI a román fővá­rosból. A parl­ament két háza előtt mondott beszédet szerdán Anders Björck, az Európa Tanács parla­menti közgyűlésének svéd elnö­ke, aki a román, törvényhozás meghívására érkezett az ország­ba. Látogatását új szakasz kez­detének nevezte a két parlament közeledésében. Beszédében is­mertette az Európa Tanács fel­fogását saját szerepéről a pári­zsi Chartában meghirdetett új Európában. Björck a politikai pluralizmus kérdéseiről szólva ki­jelentette, hogy az Európa Ta­nács parlamenti közgyűlésse a kü­lönleges meghívott­ státus meg­adásával fejezte ki bizalmát: Ro­mánia jó úton halad. Megemlí­tette, hogy Románia tavaly má­jusban megrendezte történelmé­nek első hiteles választását, amely mint az a forradalom utá­ni időszakokban előfordult,, egy párt elsöprő győzelmével végző­dött. Ezzel kapcsolatban a politi­kus emlékeztetett a nagy brit miniszterelnök, Benjamin Dis­raeli által megfogalmazott para­doxonra: egyetlen kormány sem lehet biztos abban, hogy sokáig megállja a helyét erős ellenzék nélkül. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke Bukarest­ben találkozott Ion Iliescu állam­fővel és Petre Roman miniszter­­elnökkel, valamint a parlament két háza állandó irodáinak­­tag­jaival. Ez utóbbi találkozón kije­lentette: az Európa Tanács nem szándékozik beavatkozni Romá­nia belügyeibe, az országnak ma­gának kell döntenie tennivalói­ról, egyetlen kivétellel, ezek az emberi jogok, amelyek Európá­ban nem képezhetnek belügyet. A Die Presse Jeszensskyre, hivatkozik A magyar fél kezdeményezte a KGST-csúcs elhalasztását A KGST feloszlatására terve­zett, február 27-re meghirdetett budapesti csúcsértekezlet előké­szítése nem volt elég jó, ezért a magyar kormány kérte elhalasz­tását. A Die Presse című bécsi napilap csütörtöki tudósítása sze­rint ezt Jeszenszky Géza külügy­miniszter jelentette ki abban a beszélgetés­ben, amelyet előző nap tett munkalátogatása és Alois Mock osztrák külügyminiszterrel tartott megbeszélése után folyta­tott osztrák és német újságírók egy csoportjával. Jeszenszky Géza a horvát rend­őrségnek történt magyar fegyver­­eladást üzleti műveletként jelölte meg, amelyről ő ugyan tudott, de nem voltak iránta kételyei. Han­goztatta, hogy nem lehet szó — mint Belgrádban állítják — vala­miféle „Budapest—Zágráb ten­gelyről”, mert a magyar kormány nem részesíti előnyben egyik vagy másik délszláv nemzetet. Egy másik bécsi újság, a Der Standard munkatársa a beszélge­tésnek a magyar—horvát fegyver­­üzlettel kapcsolatos részéből a külügyminiszter által mondotta­­kat úgy ismerteti, hogy Jeszensz­ky annak idején nem foglalkozott ezzel az üzleti tanzakcióval, mert létrejötte idején, tavaly szeptem­­temberben éppen külföldön tar­tózkodott, de egyébként Horvát­ország világszerte vásárolt fegy­vereket, s ehhez joga is van. Ugyanez a tudósítás kiemeli a mi­niszternek azokat a szavait, ame­lyek szerint, ha Szlovénia vagy Horvátország hivatalosan kivál­nának a jugoszláv államból, ak­kor Magyarország ennek folyo­mányáról, önálló országokként való elismeréséről konzultálna a szomszédos államokkal. Lusev utolsó parancsat Moszkvából jelenti a TASZSZ. „Minden szükséges utasítást kiad­tam a Varsói Szerződés katonai szervezetének felszámolására” – jelentette ki csütörtökön nyilat­kozatában Pjotr Lusev hadsereg­­tábornok, a Varsói Szerződés Tag­államai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka. Az interjúban a hadseregtábor­nok közölte hogy március 31-ig „felszámolják a védelmi minisz­terek bizottságát, az egyesített fegyveres erők parancsnokságát és törzsét, a katonai tanácsot és a­­katonai tudományos-műszaki tanácsot”. A fő­parancsnok hoz­zátette, hogy hamarosan vissza­hívják a főparancsnokságnak a nemzeti védelmi minisztériumok mellett működő képviseleti appa­rátusát is. A VSZ-tagállamoknak a kato­nai szervezet felszámolására vo­natkozó döntése a hadseregtábor­nok szerint nem jelenti azt, hogy „országaink automatikusan meg­szűnnének partnerek lenni”. Belviszály a Vatrában Bukarestből jelenti az MTI: Belviszály dúl a Vatra Romaneasca vezetőségében, ami akár a maros­vásárhelyi székhelyű szövetség kettészakadásához is vezethet. A nyilatkozatháborúból kiviláglik, hogy hatalmi harc folyik a Vatra Romaneasca vezetésén belül. A tét a szervezet és a kormánypárt kapcsolatainak szorosabbra fűzé­se. A Vatra vezetői közül sokan készek csatlakozni a hatalmat kézben tartó Nemzeti Megmentési Fronthoz, míg az elnök, Ceontea és követői sérelmezik, hogy a kor­mánypárt a nehéz pillanatokban, így Marosvásárhely fekete már­ciusa idején, vagy később az ese­mények parlamenti jelentésének elkészítésénél, nem állt ki nyíltan a Vatra Romaneasca szövetség és eszméi mellett. Varsóban tárgyal Csien Csi-csen Kínát foglalkoztatja Tajvan térnyerése Kelet-Európában Varsóból jelenti a VPI. Európai körútjának második állomásán, Varsóban folytatott megbeszélése­ket csütörtökön Csien Csi-csen kínai külügyminiszter. Tárgyaló­­partnere Krzysztof Skubiszetoski lengyel külügyminiszter volt, aki megnyugtatta vendégét, hogy kor­mányának nem áll szándékában diplomáciai kapcsolatok létesítése, Tajvannal. A kínai diplomácia vezetője Prága érintésével utazott Madridból a lengyel fővárosba. Később Buda­pestet is felkeresi. Varsói tárgyalásainak homlok­terében a „tajvani kapcsolaton” kívül elsősorban gazdasági kér­dések állnak. A szovjet gazdaság­ban­­ támadt nehézségek miatt Lengyelország szeretne új piaci lehetőségeket feltárni, annál is inkább, mert a két ország keres­kedelmi forgalma viszonylag cse­kély, évi 300 millió dollár körül mozog. A kínai vezetést fölöttébb iz­gatja Tajvan egyre szélesedő tér­nyerése Kelet-Európában, külö­nösen gazdasági téren. Másfelől Pekingben némileg sértődötten reagáltak a másfél évvel ezelőtti diáklázadás véres leverése miatti kelet-európai kritikákra. A len­gyelektől külön rossz néven vet­ték, hogy Lech Walesa elnök Var­só „csak egy Kína létezik” poli­tikájának hangoztatása ellenére hivatalos meghívást fogadott el Tajvanb­a. Igaz, a „diplomáciai balfogást” végül is helyreigazí­tották, mert a lengyel külügymi­nisztérium közbelépésére Walesa elállt a tervétől­ . Csien Csi-csen most tehát a ke­let-európai szálak megerősítésén fáradozik, meg feltehetően érdek­li az is, hogyan vélekednek ebben a térségben a Szovjetunió belső dolgairól. Az­ RMDSZ megfigyelői státust kap az Európai Demokratikus Unióban Beszélgetés Szőcs Géza főtitkárral — Kezdjük talán egy általános kérdéssel. Mint az RMDSZ főtit­kára, hogyan ítéled meg a szö­vetség helyzetét Románián be­lül? — Éin azt hiszem, hogy mi eb­­ben az országban, nagyon kedve­ző helyzetben vagyunk a román­sághoz képest. A román társada­lomban nemcsak a gazdasági és politikai válság nőtt, hanem egy­fajta morális válság is, ugyanis mindmáig nem léteznek a román társadalomban körvonalazott cé­lok. Ezzel szemben minden itt élő magyar pontosan tudja, hogy hol a helye ebben a struktúrában. Pontosan ismeri, hogy melye­k­­a cél­jai, tehát az erdélyi magyarság rendelkezik célokkal és céltudat­tal is. Nos, ez hiányzik ma a ro­mán társadalomból. Az ilyen szempontból még a mai magyar­­országi magyarsághoz képest is előnyben vagyunk, mert nem fe­­csérelődnek el energiáik olyan belső konfrontációkban és bizony­talanságokban, amelyek külön­ben minden olyan átmeneti álla­potra jellemzőek, mint amilyen­ben ma Kelet-Európa és a szov­jetbirodalom él. Tehát nem vélet­len az — és itt eljutok az RMDSZ- hez —, hogy ebben a Koszovótól Vlagyivosztokig terjedő térség­ben a mi szervezetünk az egyet­len stabil politikai alakulat. Ki­felé ez tényleg döbbenetesen egy­ségesnek néz ki — mi tudjuk, hogy ez befelé mennyire tagolt. Kétfé­le előítélet létezik ma az RMDSZ- szel szemben. Az egyik a román előítélet, amelyik azt mondja — lásd Paul Everacnak, a Románul lapban közölt cikkét négy-öt hét­tel ezelőtt —, hogy a romániai magyarság döbbenetesen és ve­szedelmesen összehangolt, cél­tudatos, fegyelmezett és van át­gondolt stratégiája. Ezzel szem­ben az erdélyi magyar előítélet azt állítja, hogy az RMDSZ egy széteső, tehetetlen mamutszer­vezet, amely nem képes összefog­ni a különböző érdekcsoportokat, egyáltalán egy reménytelen ügy. Nos, én azt mondom, hogy a két előítélet hamis. Az RMDSZ, amely valóban azt a példátlan és a po­litikatörténetemben kuriózum­számba menő feladatot vállalta el, hogy egy egész miikrotársada­­lom érdekeit képviselje, képes volt megfelelni ennek a lehetet­len feladatnak. Természetesen a maga korlátai közti. Hiszen nem­­­ehet eleget tenni mindenkinek, képviselni az udvarhelyi gazda­­embert és a temesvári proletárt, a bukaresti magyar diákot és a nagyváradi vállalkozót. Nagyon eltérőek a partikuláris érdekeik, de ezekben a partikuláris érde­kekben az RMDSZ-nek mégis sikerült megtalálnia azt az érdek­halmazt, ami közös. — Mindez nagyon általános, amit megfogalmaztál. Az adott időpontban látsz-e sajátos felada­tokat, sajátos célkitűzéseket? — Én úgy látom, hogy a hely­zetet az jellemzi, miszerint a ro­mán társadalomban lévő nagy­fokú elégedetlenség még nem volt képes artikulálódni. Ezért nem számíthatunk egyelőre olyan part­nerekre a román politikai palet­tán, amelyekkel tartós és ered­ményes együttműködést ki lehet­ne építeni. Remélhetően eljön majd ez az idő is. Egészen addig azonban a legfőbb feladatunk­nak a gazdálkodást, a gazdasági önépítést tekintjük; azt, hogy a románságot is gazdaságilag érde­keltté tegyük az együttműködés­ben. — Tagadhatatlan, kulturális, gazdasági és oktatási téren ér­tünk el részeredményeket. Nem történt azonban előrelépés a fő­iskolai szférában, a magyar egye­tem területén. — Mi azt eldöntött dolognak tartjuk, hogy ősztől Kolozsváron a Bolyai -egyetem néhány tan­székén meginduljon az oktatás, azzal, hogy a jelentkező diákok vállalják azt a kockázatot, hogy négy vagy öt év után a diplomá­jukat egy darabig még nem isme­ri el a román állam. Ez valóban nagy kockázat, de azt hiszem, lesz­nek olyanok, akik vállalni fogják ezt a kockázatot, ámn azt hiszem, ennek az egyeteminek a diplomá­ját a világon nagyon sokfelé igen-igen el fogják ismerni é­s ilyen összefüggésben a román ál­lam rendkívül kínos helyzetbe kerülhet majd, ha azt állítja, hogy ennek az egyetemnek a dip­lomája érvénytelen... — Romániában létezik még nem egy etnikai érdekvédelmi szervezet. Az RMDSZ képvisel-e húzóerőt a számukra? — Némelyek számára igen. Sőt, az utóbbi napokban még inten­zívebbé vált a dialógus velük. A legjobb úton haladunk az intéz­ményesítés felé. De itt is nagy kü­lönbségek vannak. A legszámot­tevőbb ilyen közösség például, a németekre gondolok, igencsak tartózkodóan viselkedik irányunk­ban, nem igazán nyitott, nem eléggé együttmű­köd­éskész. Én úgy látom, hogy a németség ve­zetői és a román kormány közt egy olyan alku jött létre, misze­rint azok, akik itt maradnak, messzemenő gazdasági és politi­kai rehabilitációban részesülnek, kulturális igényeiket messzeme­nően kielégítik — s ezért ők ezt nem fogalmazzák meg. A termi­nológiákban a román nemzetál­lam fixa ideáit ismétlő szóhasz­nálatot találhatjuk meg. De be­szélhetünk a többiekről is: néme­lyek közülük valódi bizalommal viselkednek irányunkban, mások viszont nem ... A legnagyobb fel­adatnak e területen azt tartom, hogy a cigányság valós igényeit segítsük megfogalmazni, és az ő kulturális ébredésükben és tár­sadalmi magukra találásukban megbízható partnerek legyünk a számukra. — Milyenek az RMDSZ külpo­litikai kapcsolatai? — Létezik Európában a közép­pártok EDU-nak nevezett szer­veződése — az Európai Demokra­tikus Unió —, amely a Magyar­­országon épp most kormánykoalí­cióban lévő pártokat, az osztrák Néppártot, a nyugatnémet CDU-t és CSU-t, a francia FDR-t és UDE-t, az angol Konzervatív Pár­tot foglalja magába — megfigye­lő az Olasz Kereszténydemokrata Párt —, s ebben a tömörülésben van a Déltiroli Österreichische Bund és a Finnországi Svédek Pártja is. Nos, az EDU részéről érte az RMDSZ-t eddig a legna­gyobb elismerés, ugyanis egye­düliként a romániai politikai palettán megtalálható pártok közül az RMDSZ-t a közel­jövőben az EDU megfigyelői státussal felvenni szándékozik a tagjai közé. Erről a leg­utolsó elnökségi ülésükön bele­egyező határozat is született. Ez, az EDU-val való szorosabb együttműködés megnyitja a nyu­gat-európai politikai kapcsolatok egy nagyon széles skáláját, és az ezzel járó összes lehetőségeket az RMDSZ számára. Persze, hangsú­lyozni kell, hogy az RMDSZ egy következő fázisban a Liberális Unióban is megfigyelővé válhat, s aztán majd lehet dönteni, hogy hová is akarunk tartozni végül, de addig nyilvánvalóan még évek telnek el... Varga Gábor Magyar Nemzet 3 A szlovének Európában Ezer év AZ ÉLET SZENTSÉGÉRE és az emberi méltóságra való tekin­tettel, kiindulva az alapvető em­beri jogokból, szabadságjogokból és valamennyi nép elemi önren­delkezési jogából, azon történelmi tényből, hogy mi, szlovének ön­erőből alakítottuk ki nemzeti ön­állóságunkat s juttatuk érvényre államiságunkat, hogy örökségünk tiszteletben tartásával biztosítsuk kulturális, gazdasági, politikai és szociális fejlődését, a szlovén par­lament és a szlovén nép elfogad­ja a Szlovén Köztársaság alkot­mányát” — írja preambulumában az új szlovén alkotmány, az első, amely az önálló államisággal ren­delkező Szlovénia számára készül. Miként lehet az, hogy a szlové­nek nem tűntek el, nem olvadtak fel egyik nacionalizmusban sem, noha nem voltak meg a politikai az állami keretek, nem volt szlo­vén arisztokrácia, nem voltak meg a politikai, az állami kere­tek, nem volt szlovén arisztok­rácia, nem voltak nemzeti intéz­mények? Nos, a szlovén nép ősei másfél év­ezreddel ezelőtt, a VI. században telepedtek le hazájukban. Az első szlovén, egyben első szláv állam­alakulat Karam­­tán­­a, Maar, Karín­­tia, szlovénül Koroska csatlako­zik Samo nagy szláv birodalmá­hoz, és egy évszázadon keresztül áll fenn, a VII. század közepétől a VIII. század közepéiig. A feuda­­lizálódás folyamán ugyan elveszti önállóságát, Nagy Karantánia 788- ban a Keleti Frank Birodalom vazallusa lesz, a szlovén fejedel­meket kiszorítják a frank grófok, kitartóan folyik a térítés, vala­mint a német gyarmatosok bete­lepítése — mégis megmarad ka­ranténra emléke — hasonlóképp, ahogyan nálunk megőrződik Szent Istváné. S a karintiai Gospa Sve­ta (Maria Sail, Ausztria) mezején, a krni vár (hamburg) előtti sí­kon a XV. száza­dban még él a karintiai hercegek beiktatásának, trónra emelésének ősi szertartása. Bizonyos konstitúciós aktusként zajlott 1414-ben is, az akkor már idegen (német, osztrák) nemzeti­ségű karintiai hercegek beiktatá­sa. 1550-ben jelenik meg az első szlovén nyomtatott könyv, Primoz Trubar katekizmusa (Catechiz­­mus in der Windischen Sprach). A NEMZET GENEZISÉNEK fo­lyamatát a szó indította el tehát 1551-ben, s ez a folyamat 300 év­vel később zárult. 1848-ra France Preseren költő (1800—1849) a szlo­vén nyelvet felemelte a művelt európai nyelvek szintjére — mint tette azt annyi társa Közép-Euró­pában. Saját népe, s e kis nép iro­dalma mellett kötelezte el magát, holott érték más késztetések is: többen buzdították a renegációra. A szlovén mivolt megváltása ek­kortól kapja meg mindmáig a „szeparatista” jelzőt, s ekkortól jelentkeznek programszerűen a jugoszla­vizmus eszméi, amelyek a déli szláv testvérekhez való csat­lakozásra, értsd: anyanyelvük és identitásuk feladására buzdítják a szlovéneket. Preseren anyanyelvének pre­­destinációját állítja szembe min­den univerzalizmussal. Javítha­tatlan „szl­­rvén szeparatista”. Mindazonáltal ez az alapja az úgynevezett szlovén kulturális autonómiának Preseren korában, a népek tavaszán. Szeparatizmu­sáról újra és újra kiderül, hogy az a nemzeti kultúra önállóságá­nak a legitim mércéje. Program­ja nem a germanizáció, sem az illírizáció, hanem a szlovének szlovenizálása az európai népek demokratikus együttesében. Ezzel születik meg a modern szlovén nép, születésének éve 1848, szelle­mi atyja France Preseren. Utol­jára, az utolsó pillanatban érke­zik az európai népek közé, és megalkotják az Egyesült Szlové­niát. Abból a felismerésből, hogy a nép csak államiságban, nemzet­ként maradhat meg a nemzetek és az államok között. 1848 után alakulnak meg a pártok (liberális és klerikális) a szlovén képvise­lők pedig mind aktívabbak lesz­nek a bécsi parlamentben. 1918 ehhez képest jóval kedve­zőtlenebb körülmények között köszönt a szlovénekre: a fenyege­tő germanizációs veszély, az ola­­szosítás elől húz a szlovénség a délszláv állam felé. Az 1918-as nemzeti programban nem dol­gozták ki és nem deklarálták a szlovén nemzetállam szuverenitá­sát, hanem beolvasztották azt a szlovének, horvátok és szerbije közös nemzetállami szuverenitá­­sába. Miután szétomlik a Monar­chia, szlovének lakta területek szakadnak le Szlovéniáról, amit először neveznek hivatalosan is e néven. Az eseményt úgy élik meg mind a mai napig, akár a magyarok Trianont. A két világ­háború közötti időben hamar ütött a kijózanodás órája, hiszen Belg­­rád kíméletlen centralizációs tö­rekvéseket érvényesített, a politi­ka, a gazdaság, a nyelv és a kul­túra területén egyaránt. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ idején már mindkét fél, a fehérek és a vörösek körében is jelen van az önállóság gondolata. A fehérek nem utasították el a jugoszláv koncepciót, monarchisztikus ke­ magány retekben gondolták azt, és féltet­ték a szlovén érdekeket a kom­munista forradalomtól. Partizán részről e kérdésekben csak a ve­zérkar volt egységes, a harcosok közt sokféle változat forgott köz­szájon. Sokan mentek partizán­nak, hogy boncoljanak a haza sza­badságáért, de nem a kommunista forradalomért. E célról csak belé­pésük után szereztek tudomást. Így jött a gyors vagy idővel je­lentkező csalódás, hiszen rá kel­lett jönniük, hogy a szlovén ér­dekek alárendelődnek az interna­cionalista és végeredményben nemzetellenes érdekeknek. A helyzet 1945-ben sokkal sú­lyosabb, mint 1916-ban: a népek önrendelkezéséről szóló wilsoni elvek sehol, Szlovénia — tovább konzerválódó, sőt súlyosbodó veszteségeivel együtt paradox mó­don — ott van a Jalta nyertesei közt szereplő Jugoszláviában, tel­­jes ideológiai, politikai béklyóiban. Északi fejlett köztársaságként to­vábbra is a fejletlen dél fejőste­hene — ezzel is régi tradíció foly­tatódik. A szocializmus újra és új­ra az unitarizmust jelenti, az in­ternacionalizmus pedig egységesí­tést, azaz a jugoszlavizálást. A szlovén (vagy másutt a horvát, makedón, albán, magyar stb.) megnyilvánulások mind a mai na­pig megkapják Belgrádtól a na­cionalista, irredenta, szeparatista stb. jelzőt, iparóriások jelennek meg Szlovéniában — körülöttük a déli munkaerő szigeteivel. A ju­goszlávi­zálásnak immár egészen kevés az akadálya. Holott 1941 április a felszabadítási front meg­alakulása ismét konstitucionális jelentőségű momentum, a leg­újabb kori szlovén szuverén állam legiimitását ekkortól datálják. A nemzetté válás folyamata, amely napjainkra már a függet­len Szlovénia programjává gyor­sult fel, tulajdonképpen 1980-tól datálható. Ez az év a jugoszláv patriotizmus utolsó fellángolását hozza Tito halálával. A s­zlovén független értelmiség, elsősorban az írók, továbbá filozófusok, szo­ciológusok önálló folyóirat létre­hozásán dolgoznak, s 1982-ben megjelenik a Nova Revija. Zöld jelzést kap a lap, a szlovén kom­munista vezetés elég liberális, Szlovéniában nem létezett a sza­­mizdat, mivel az ország kellőkép­pen nyitott, s a kommunista ve­zetés is meglehetősen liberális volt. Az elitista Nova levijából, az íróegyesületből induló folya­matok 1988-ban már tömegmoz­galommá terebélyesednek.­­Miután hatástalanok maradtak a szeparatizmus, a sovinizmus, az antikommunizmus és a naciona­lizmus egyhangúan és unalmasan kopogó vádjai, amelyek az 1988— 89-es év szerb tömeggyűlésein hullottak a szlovének fejére. 1989. december 1-jén megpróbálták a szerb tömegtüntetéseket exportál­ni Szlovéniába, s értsd: több száz­ezres tüntetéssel elsöpörni a szlo­véniai reform- és függetlenülési mozgalmakat — miközben 1989 őszén Közép-Európa az ismert an­­titotalitárius forradalmakat élte. A félmilliósra ígért felkorbácsolt tömeg Szlovéniába való betörése a törvényes rezsim megdöntésének, az államcsínynek és a polgárhá­borúnak a közvetlen veszélyét hordozta magában. A tüntetést a szlovén hatóságok nem engedé­lyezték d­e „barátságtalan gesz­tusra”, a „testvéri ölelés” elhárí­tására Szerbia a szlovén termékek bojkottjával válaszolt. 1989 de­cemberében a még egypárti szlo­vén kormány kinyilvánította tö­rekvését a szuverén nemzetállam­ra, a szlovén pártküldöttség 1990 januárjában otthagyta a jugoszláv kommunisták kongresszusának ülését, márciusban megtartották az 1945 óta első szabad, többpárti választásokat, amelyeken győzött a DEMOSZ, az egyesült ellenzék. A NEMZETKÖZI DIPLOMÁ­CIA szóhasználatából lassan kivo­nul az egységes, erős, központi Jugoszláviát célzó óhaj, s megje­lennek a latolgatások: mi lenne, ha... Szlovénia 25 ezer négyzetkilo­méterén találkozik az európai kontinens három alapvető etnikai eleme, a latin, a germán, a szláv etnikum és (jellemző módon) érintkezik a magyarral. Hazájuk mindig geopolitikai vadászterület­nek számított: a németség szá­mára a szlovének képezték az utolsó elenyésző akadályt a Föld­közi-tengerre való kijutáshoz. Ezért akarták őket germanizálni évszázadokon át. Az olaszok szá­mára a visszaszorítandó szláv ve­szélyt jelentették, valamint a vé­dőgátat a németség ellen — Mus­solini ezért olaszosítja a tenger­­melléki szlovéneket. A szerbség 1918 után, Horvátországgal együtt hadizsákmánynak tekintette. Sa­játságos és jellemző szlovén ten­dencia, hogy mindezen ellenőrök­kel szemben meg tudták őrizni összetartozás- és azonosságtuda­tukat, európai szintű társadalmi, kulturális és politikai szervezett­séget hoztak létre, és Európában valóban utoljára, az ezredforduló küszöbén elérkeztek odáig, hogy megalakítsák önálló államukat. Dallos Orsolya

Next