Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-30 / 177. szám
KEDD, 1991. július 30. Riport-interjú Adok István esete Veszek Ilonával ,1 nevet szeretnék változtatni. Nagy Bódognak hívnak, és ilyen névvel biztos, hogy mindig én fogom felmosni a WC-t. Mielőtt bevonulok, szürkébb nevet szeretnék választani.” Ilyen és ehhez hasonló panaszból már jó néhányat végighallgatott Farkas Ilona anyakönyvvezető, akivel parányi zuglói irodájában beszélgettem. - Minden magyar állampolgár életében egyszer változtathat nevet. Nyolcszáz forint ellenében vagy a kersztnevét, vagy a vezetéknevét változtathatja meg. Mindkettőt nem lehet kicserélni, hiszen az már teljes „személyiségcserével” járna. - Mi késztethet valakit arra, hogy nevének megváltoztatását kérje? - Társadalmi változások, a „népvándorlás" például szerepet játszik ebben. Kitelepített németek Magyarországon maradt rokonaik - akik hajdan magyarosították a nevüket - most egyre másra visszanémetesítik. Egy Müller könnyebben talál munkát nyugaton, mint egy Dunaföldvári. A magyarosított nevek ugyanis jórészt helységnévből erednek, ahol az illető él, vagy született. Nemestarcsai - A Magyarországra települt külföldiek, vagy nemzetiségiek magyarosítják a nevüket? - Az arabok általában elhagyják nevükből az A1 előtagot. Nem változtatják meg teljesen, csak közelítik nevüket a magyarhoz. Ők egyébként az egész nevüket megváltoztathatják, mert új állam polgáraként élnek majd ezentúl. A görögök esete nagyon érdekes, mert ők különbséget tesznek hímnemű és nőnemű vezetéknév között. Az áttelepült orosz állampolgárok, általában a nők, felveszik a férjük nevét. A Kárpátaljáról vagy Romániából áttelepültek többsége magyar névvel jön. Sokszor az Erdélyből érkezettek elrománosított nevét magyarra változtatjuk, így lesz Vioricából Ibolya, Paraschivából Piroska. Nekik ezt nem kell külön kérvényezniük. A cigány lakosság is változtatott a nevén: Kolompárból könnyen lehet például Kárpáti. A hatvanas évek közepéig élt az a szokás, hogy a Fuchsból csak Falus lehetett például, de mára már nem előírás, hogy a kezdőbetűk megegyezzenek. - A magyarosításon kívül milyen szándék vezérelheti még a névváltoztatót? - Van itt egy kérelem, amely szerint valaki Nemestarcsaira szeretné változtatni a nevét. Szerintem nem fogják ezt engedélyezni. Az 1952-es családjogi törvény alapján nem lehet előtag olyan szó, amely valamiféleképpen differenciál: nemes, gróf, báró, király, császár. Még egybeírva sem. Két vezetékneve pedig egyáltalán nem lehet senkinek. Aki két előnevet használ, annak személyi igazolványában biztos, hogy csak egy név szerepel. A vezetéknevekről egyébként a Belügyminisztérium hatósági főosztálya dönt. - A vezetéknevek előtt szereplő megkülönböztető betűjelzést hogyan kell kérvényezni? - Ezt a megoldást az anyakönyvezés nem ismeri. Csak akkor lehet ilyen betűt használni, ha azt visszamenőleg használta már a család. A betűs változat szigorúan vett értelemben nem törvényes, bár sokan használják megkülönböztetésképpen. Bankszámlát azonban ilyen névvel már nem nyithatnak. Gyakran fordul elő, hogy régi nemesi származásra utaló családnevet szeretne valaki választani vagy visszakapni? - Nem jellemző. Az előbb említett példa esetében az illető úgy gondolta, hogy nagyobb esélye van ilyen névvel nemestarcsai birtokait visszakapni. Az ötvenes években kiadott személyi igazolványokban sokszor i-re változtatták az y-t, ezeket mostanában már visszajavítjuk. 1895-től van Magyarországon anyakönyvezés, utána lehet nézni az adatoknak. Sohasem volt Kovács János - Hány névváltoztatási kérelem kerül ön elé évente? - Két-háromszáz eset fordul elő itt a kerületben. Van, amikor megváltoztatják a gyerek nevét, miután a szülők elváltak. Néha a gyerek akarata ellenére, hiszen 18 éves koráig a szülei döntenek helyette. Bár arra is van példa, hogy a gyerek inkább annak a nevét szeretné viselni, akit tisztel, aki törődik vele. A volt állami gondozott gyerekek a családnevükkel együtt szeretnék elfelejteni egész múltjukat, szülői hátterüket. - Milyen vezetéknevet kapnak a házasságon kívül született gyerekek? - Ha az apa elismeri övének a csöppséget, akkor az anyának joga van az apa vezetéknevét adni. Ha nincs bizonyított apa, akkor a nő választhatja a saját nevét is, de humánus megfontolásokból a gyámhatóság pótolja az apát. Kitalálnak egy nevet - rendszerint az anya apai nagyanyjának a nevét szokták választani s aláírnak „helyette" minden papírt. Érdekes lehet, hogy ezek az apák soha nem halnak meg. - Ez eddig nem volt gond, mert az aktákban nyugodtan porosodhatott egy sohasem volt Kovács János. Ma már azonban a számítógép adatbázisában zavaró, ha egy névhez semmilyen más adat nem kapcsolódik. - Adnak önök tanácsot abban, hogy ki milyen nevet válasszon? Létezik valamiféle lista, amelyből válogatni lehet? - Általában konkrét elhatározással érkeznek az emberek. Ha valaki nagyon nagy hülyeséget akar csinálni, akkor igyekszünk lebeszélni. A múltkor házasságot kötött nálam egy pár. A fiút úgy hívták, hogy Adok István, a lányt pedig, hogy Veszek Ilona. Próbáltam rábírni őket arra, hogy válasszanak valami más nevet, de ők ragaszkodtak az eredetihez. Általában az alapján adunk tanácsot, hogy az adott név mennyiben segíti a társadalmi beilleszkedést. Egy Trampli Éva nevű lányt szintén szerettem volna névváltozásra bírni, de nem hagyta magát. Sokszor azért nem szánják rá magukat a lányok erre a lépésre, mert az apjuk kitagadással fenyegetőzik. Volt, aki szaladt vissza, mondta, hogy tüntessem el gyorsan az aktáját, mert apuka otthon szörnyű haragra gerjedt. A keresztnévadásnál szoktuk még lebeszélni a szülőket olyan nevekről, amelyeket nem szokás adni, s amelyekre nem kapnák meg az engedélyt. Sokan akarnak például becézett formájú nevet adni, például Ilonkát, de aztán belenyugszanak, hogy ez nem lehetséges. A keresztnév választási kérelmek elbírálása a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetére tartozik. Néhány éve történt az eset, hogy egy kisfiúnak a Mária nevet akarták adni. A múlt században keresztelték a fiúgyermekeket lánynévre, nehogy az osztrákok elvigyék 15 évre katonának. Külföldön van ennek hagyománya. Álmos, Előd, Töhötöm - Melyek most a legdivatosabb keresztnevek? - Újból hódítanak a régi magyar nevek. -Álmos, Előd, Ond...? - Annyira nem, inkább a Csanád, az Emese vagy a Szabolcs. Gyakran adnak még Piroskát, Orsolyát, vagy Esztert a gyerekeknek, s állandó „sláger” az Ágnes vagy az Ákos. Háromnégy éve majd mindenki Krisztina, Mónika vagy Diána volt. Ugyanekkor született egy sor gyerek, akinek Kinte Kinte, meg Izaura lett a neve. Ezeket és a nemzetiségi neveket külön tartjuk számon, mert nem veszi be a számítógép. Ekkor is fontos azonban az, hogy a név illeszkedjék a magyar nyelvhez: a Seilát például nem lehet Sheilának írni. Ez a vegyes házasságban született gyermekek névadását könnyíti meg. Az arabok azonban általában figyelnek arra, hogy az adott név a Gergely-naptárban és az arab naptárban is szerepeljen. - Hány keresztneve lehet egy magyar állampolgárnak? - Kettő, egyházi neve azonban lehet több is. Takács Lászlóné Varga Zsófia - Férjhez menvén a lány hányféle név közül válogathat? - Ötféle variáció létezik. 1983 óta megtartható a lánykori név is, így például egy Varga Zsófia maradhat Varga Zsófia, de átveheti a férj vezetéknevét, így, mondjuk, lehet Takács Zsófia is. Ez utóbbi változatot száz nőből ketten, ha kérik talán azért mert magyar fülnek ez szokatlan. Úgy érzik, hogy ez inkább testvéri viszonyt jelent. Van, ahol az apa sérelmezi, hogy az ő, már hírnévre szert tett nevét a kisleány megváltoztassa. Megtörtént olyan is, hogy valaki a leánykori nevén ment be szülni, és amikor a huszadik nővérke kérdezte meg tőle, hogy lány-e, és huszonegyedszerre is bizonygatnia kellett, hogy férjnél van, mint az őrült rohant be, és kérte, hogy Takácsné Varga Zsófia vagy Takács Lászlóné lehessen. Ezzel a változtatással kimerítette a neki járó egy lehetőséget. Ezért igyekszünk már a menyasszonyt tájékoztatni az elkövetkezendő „félreértésekről". Általában azt sem javasoljuk, hogy a Takács Lászlóné Varga Zsófia nevet válassza, mert így aláírni minden hivatalos papírt elég hosszadalmas és fárasztó. Első házasságukban a nők még asszonynevet választanak, a második, harmadik házasságkötéskor azonban már nem ragaszkodnak ehhez. Sümegi Noémi * Hideg napok - nehéz évek Cseres Tibor a délvidéki magyarságról Szentendrén át tartunk Cseres Tibor házához. Ezt a varázslatos városkát a török elől menekülő rácok emelték, példájául a magyar vendégszeretet és a szerb tehetség együttesének. De még mielőtt elandalodhatnék a városalapító kölcsönösség megindító példázatán, belém hasítanak a legfrissebb hírek: nincs többé Szabadka, csak Subotica van. Annyi az „engedmény”, hogy német cirill betűk helyett latin betűket is engedik leírni. Híre futott, hogy a televízió műsorra tűzte az író regényéből Kovács András rendezésében készült filmet, a Hideg napokat, majd le is vette a műsorról. Megrendülten követve a mai jugoszláviai eseményeket, méltán gondolhattuk, hogy messze vivő politikai érdekek döntöttek a műsorváltozás ügyében. De milyen érdekek? Újraolvasva a regényt ismét csak azt tanúsíthatom, hogy kitűnő alkotás. Ezt a rangját megjelentekor — 1964-ben sem vonták kétségbe, de a regény is és a film is viták, vádak tárgya lett: a nemzetgyalázástól fogva a hazaáruláson át, a szelídebben hangzó „megsértette a nemzetet” kifejezésig sokminden elhangzott. Az igazság valóban nagyon kellemetlen tud lenni, és Cseres Tibor regénye ilyen kellemetlen igazsággal szolgált. 1942. január 4-én Újvidéken és Zsablya környékén a magyar csendőri és katonai alakulatok „tisztogatást”, valójában vérengzést folytattak. A regény ezt idézte fel. A regény, de a film is kifejezésre juttatta, hogy a német hadvezetéshez csatlakozó magyar katonai vezetés kisebbsége kényszerítette ki ezt az akciót, amely ellen már a kortársak (Bajcsy-Zsilinszky, Peyer Károly) tiltakoztak; többször folytattak katonai vizsgálatot is, majd a vétkeseket - immáron a győztes hatalmak - háborús bűnösökként büntették. De sem a film szelleme, sem a történelmi tények nem késztették arra a határon túl a magyarok ellen pereskedőket, hogy a maguk önvizsgálatához fogjanak. Ellenkezőleg! Szívesen kommentálták úgy a filmet, hogy „Lám, ilyenek a magyarok! Maguk kénytelenek beismerni!" - Magam kértem - mondja Cseres Tibor - hogy ne vetítsék most a Hideg napokat. Ezt írtam: „...a vajdasági magyarság mostani szorongatott helyzetén túl személyes érvként említem meg a nemrég megjelent Vérbosszú Bácskában című könyvemet, amlyben a Hideg napok ellentételét, a szerb partizánok 1944 őszén elkövetett mészárlását adom közre, mikoris 40 ezer áratalan magyart gyilkoltak meg a Hideg napokban emlegetett 3369 délszláv és zsidó áldozat ellenében. Ha lenne erről a 40 ezer gaztettről is mozgókép, akkor együtt kellene / lehetne bemutatni a Hideg napokat, de a továbbiakban egymagában már nem. Különösen nem a tv óriási nyilvánossága előtt..." - A jelenlegi helyzet indokolja a vetítés felfüggesztését. De már korábbról is tudom, hogy a vádak önt sokkal mélyebben találták. Nem egyezett bele például, hogy a Diákkönyvtár sorozatban regénye megjelenjen. Az idei könyvhéten napvilágot látott kötete, a Vérbosszú Bácskában, több fejezetében is visszatér a Hideg napokat vádolókra, holott tudnia kell, hogy kitűnő a regény. S tudnia kell azt is, hogy egy nemzetet nem lehet megsérteni azzal, ha a fájdalom hangján igazat mondunk róla. Úgy érzem, a nemzet hatalmasabb dolog annál, semhogy a nevében vétkezők bűneit ne tudná helyre tenni. Ön ezt tette, s az én meggyőződésem szerint önismeretünk javára szolgált. Mégis úgy látszik, hogy a támadások megrendítették önt! - Nézze, engem a támadás nem irodalmi tekintetben ért, hanem nemzetpolitikai szempontból, oly módon támasztott váddal, hogy én írói eszközökkel árultam el a nemzetet. - De ki meri feltételezni önmagáról, hogy csakis ő tudja, mi jó a nemzetnek? - Aki a Worrily-hadsereg tisztikarának tagja volt, az akár részt vett az újvidéki eseményekben, akár nem, úgy vélhette, hogy regényem befeketíti a tisztikart. Hiszen tényleg voltak ott előzőleg partizánakciók, s a hadihelyzet ezekkel szemben elfogadottnak tudja a megtorlást. Ami azonban 1942 januárjában Újvidéken a polgári lakosok ellen végbement, az - Bajcsy-Zsilinszky interpellációja szerint, helyes fogalmazást követve, - a magyarországi fő lakosság ellen volt foganatosítva. Újvidéken ugyanis addig és akkor nem volt partizánellenállás. - Tehát a nem irodalmi vádak saját nemzedékéből érték önt, ezért sebezték olyan erősen. De kell-e, szabad-e figyelnie az írónak a teljes igazságot kísérő-kérdőjelező személyes igazságokra, érdekekre? - Az írónak a teljes igazság érdekében figyelnie kell a mellékes körülményekre is. De ez a figyelem nem térítheti el őt a művébe foglalt teljes igazságtól. - Úgy gondolja, hogy bár igazuk volt a támadóinak, a teljes igazság nem náluk volt? - Úgy gondolom, vádlóim nem ismerték el az újvidéki három hideg nap rideg körülményeit, s úgy vélem, hogy ebben a kérdésben magam sem beszéltem el mindent, ami az előzmények igazságához tartozik. Úgy gondoltam, reméltem, és erről írok is a Vérbosszú Bácskában bevezetőjében, hogy a Hideg napok rábírja majd a szerb, a horvát vagy bármelyik jugoszláv nemzetiség íróit arra, hogy elmondják a maguk népének véres cselekedeteit, amiket a délvidéki magyarság ellen elkövettek. Nemcsak 1944 őszén, de az egész elmúlt hetven évben. Csakhogy ez nem következett be. Magam, aki már a Hideg napok megírásakor tudtam egyet-mást, ha adatszerűen nem is, a 44-es szerb partizánbosszúról, azt reméltem, hogy minderről majd szó lesz a szomszéd irodalomban. Nem így történt. Ezért éreztem az indíttatást, hogy a már korábban is gyűjtött adatokat kiegészítsem, s idén közzétegyem. Amikor a Hideg napok megjelent, akkor már sok információm volt arról, hogyan ment végbe 19-ben, s aztán 44-ben a határok alakítása, a szövetségi állam polgárainak... regulázása. De úgy gondoltam, hogy szerb író tolla alól meggyőzőbb lenne az elbeszélés. — A győztesek nem szoktak önkritikusak lenni. Mégis hajlok arra, hogy föltételezzem: a gyűlölség forrása az általános szegénység volt - Bácska és Bánát nem volt szegény. De a földkérdés nagyban motiválta a délvidék lakosságának érzületeit, azzal, hogy a két háború között a magar nagybirtok felosztásánál csak szerbek kaphattak földet, holott a föld nélküli parasztság között ott s akkor többségben volt a magyar föld nélküli lakosság. Bácska visszatérte után a nyilas párt agitációs eszköze a földkérdés megoldása volt. Éppen ezért nagyon sokan iratkoztak be a negyvenes évek elején a nyilaspártba, holott semmilyen ideológiai közösségük egyébként nem volt vele. Pusztán azért tették, mert földet ígértek nekik. A csurogi dobrovoljácok tenyérnyi piros-fehér-zöld kokárdával fogadták a magyar katonaságot 1941-ben. Amikor aztán a csurogi dobrovoljácokat csendőri segédlettel kitelepítették, akkor a csurogi szegényparasztok megszállták a szerbek „elnéptelenült” házait. A magyar csendőrség azonban ismét megjelent, hogy a bukovinai székelyek számára szabaddá tegye a csurogi dobrovoljácok házait, telepeit. A szegényparasztokat úgyszólván kiűzték. A földkérdés előtte állt a nemzeti kérdésnek. Aztán a csurogi szegények beléptek a nyilaspártba, mert földet akartak; a pártnévsor alapul szolgált a szerb megtorlásnak: rendre ezeket fogdosták össze és mészárolták le, amikor a megtorlás 1944-ben elérkezett. És még ezt is kicifrázta a történelem: Bácsföldváron például a magyar jegyző távoztában, a városi kassza odalára ragasztotta a nyilas pártjegyzéket. Amikor Bácsföldvár a szerbek kezére került, ennek alapján szedték össze a magyarokat mint kivégzendő fasisztákat. Itt van a drámai ellentmondás: magyar a magyar ellen, szegény ellen, bosszúra kínálva a másikat. Ha mi ezt a szövevényt egy amerikainak el akarnánk magyarázni, rámenne a délután. Egymással beszélgetve szerbek, magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek akár évszámok sorolásából is értenénk, mi fáj, mi történt. Felelősek vagyunk-e azért, hogy értsenek bennünket a kívülről érkezők? - Aki megírta a Hideg napokat, annak nincs módja elzárkózni a megtorlás tudomására jutott adataitól, amikor ezek kerülnek az asztalára. Érti vagy sem az idegen, neki az a dolga, sőt kötelessége, hogy megírja, kimondja. Nekem az adatott, hogy az újvidéki vérengzés után a 44-es megtorlást is elbeszéljem. Mert ez az igazság. A teljes valóság a megbékélés lehetősége érdekében feltárva. Úgy érzékelem, hogy az írói sikernél fontosabb önnek, hogy a nemzetpolitikai hasznosságának megfeleljen. - Ez összefügg az irodalomszemléletemmel. Hogy tudniillik az író a mi vidékünkön, Európának ebben a régiójában nem tekinthet el attól a ténytől, hogy fenyegetett nemzet tagjaként él. Ha ez az író munkáján nem látszik meg, akkor vagy hazug, vagy hanyag, vagy más érdekű. Még novellákban is legalább súrolni kell ezt a veszélyeztetettséget, ezt a nemzeti élményt. Stílusdivatok szerint is sokféle írói magatartásforma lehetséges. Létjogát mindnek elismerem. Csak azokat az író kortászaimat sajnálom, akik a magar olvasóktól való elszakadásukat az országnak fart vetve vállalják. - A magyar írónak nagyon régóta programja a nemzeti sorsvállalás. - Nem a váteszíró értelmében gondolom én ezt. Hanem a nagyon hétköznapi hangnemű írások esetében is. Aki itt él, és ennek a nemzetnek a tagjaként ír, nemcsak léhaságból vagy gyávaságból vonhatja ki magát abból a közegből, ami körülveszi. - Szaporodóban látom azokat a személyeket vagy szerepfelfogásokat, amelyek a nemzet nevében vállalt szószólói feladattól áthatva vezető helyet igényelnek maguknak. Az írók növekvő része foglalkozik a nemzeti sorskérdésekkel, de jelentős művek nemigen születnek. Az írói mondanivaló kiapadásának alapja az új távlatok megélésének zavara: rakott osztag tövében nem találhatván magot. Öngyilkos vagy meddőségre ítélt íróink töbsége nemcsak a személyes élethelyzet miatt ropant össze, hanem javarészt azért, mert nem volt íróként mást csinálni. - Önt kitüntette a sorsa: nemcsak hetvenhatodik születésnapját élhette meg, hanem azt is, hogy idősödvén teremtőkedve, alkotóereje töretlen. A Hideg napok és a Vérbosszú Bácskában regénypáros válhatik-e majdan trilógiává? - Hogy írnék erről egy harmadik könyvet is? - Igen. Arról, hogy szerbek és magyarok békességben élnek. - Hallgatta ma délben a híreket? Nem úgy alakulnak az események, hogy egyhamar idillt írhatnék déli határainkról. Nem is az én műfajom. Sok, nagyon sok idő kell még ahhoz, hogy a régi sebek behegedjenek, és ne tetézzék újak a régieket. Az ember kívánja, hogy mielőbb úgy legyen, de megírni az igazságot kell. Nem azért, hogy a sebeket felszaggassuk, hanem azért, hogy megtisztítsuk. Ezért írtam meg a Hideg napok után a Vérbosszú Bácskában-t. Ezért kívánom, hogy együtt olvassa őket, s tudja együtt a történteket, aki előveszi a könyveimet vagy ma a filmet megnézi. * Visszafelé is Szentendrén át vezet az út. Alkonyati enyhületben talán még szebb a város, mint jövet látszott. De hiába könnyebb a lélegzet, ha nehezebb a szív. Berkes Erzsébet Szem& Ferenc Nem éppen szalonképes a téma, melyet most előráncigálok, csak épp idő, de még inkább -szerű. Olyan, mintha a szalonban szalonnáznánk. Vöröshagymával persze. Úgy két évvel ezelőtt, midőn - önhibámon belül - abba a helyzetbe jutottam, hogy nem hitelezhetek tovább a magyar irodalomnak, ha ő nem hitelez nekem, felbukkant valamely társaságban egy szalonspicces cimbora, és csengő barackpálinkás hangon megkérdezte: Nem akarsz gyorsan sokat keresni? Nem vagyok egy James Joyce, aki annyira meggyőződéses magánember volt, hogy azt kívánta: a közfigyelem és a közízlés iránti teljes megvetését az egész világmindenség vegye tudomásul. Épp ezért kigomboltam a szalonkazabálástól szűkülő-szűkölő szalonkabátomat, és azt felelem: Mi lessz a’, honn lessz a’? Füzetregény-sorozat vagy regényfüzet-sorozat. Nőknek. Egy éjszaka megírhatsz egyet. Neked ez a kisujjadban van. Ránéztem a kisujjamra, mint arra, aki felelős mindenért, és azt mondtam: Szóval olyan könyveket kell írni, amelyet nem teszünk csak úgy egyszerűen félre, hanem szenvedélyesen elhajítunk. Nagyjából. Itt van a kiadó koncepciója két oldalon. Hívj föl, ha csináltál valamit. Tudtam, hogy csengő hangú cimborámat nem fogom felhívni, mert: 1. Nem tudom a számát. 2. Szemetet írni nem tudok. 3. Nem fizetnek eleget. Néha (nagy ritkán) úgy vág az eszem, hogy az az érzésem, egyetlen gondolat se képes kicsorbítani az élét. Otthon elővettem a „követelményeket”. Mindjárt láttam, nem az én boltom ez: itt már minden ki van találva. A pénzt és némi humort sem nélkülöző igazgató úr a stílussal kezdé. Hogy aszongya. Ennek a füzetregény-sorozatnak megvan a nemzetközileg kialakult stílusa. Egy ízléses, egyszerű irodalmi stílus, minden magasröptű szárnyalástól mentes, gyorsan és jól olvasható, mentes minden kül-,bel-,al- és óvárosi szellemeskedéstől, benyögéstől, proli és alvilági ocsmánykodástól, trágár szavaktól (a szociriportok, munkásregények baszdmegolásai, kurva meg csaj, banya, segg és hasonló szavaktól - vagyis: egy hülye kifejezést is csak indokolt esetben tűr el), és a manapság divatba jött szexújságok, pornóregények kifejezéseitől - ott feltehetően megkövetelt - részletező leírásaitól. Egy nőknek szóló szép, színes, ízléses és izgalmas írás kell, ahol a nőiség varázsa, szépsége kifejeződik, de a nemiség legkisebb durvasága már érdektelen és tűrhetetlen. Nem elfelejteni: füzeteinket feltehetően tizenéves kislányoktól a még vallásos hetvenéves nagyiig olvassák - vagyis egy széles olvasótábor a célunk, és felelősek vagyunk az írásainkért, stílusunkért. de úgy van! A szívemből szólt az igazgató úr. Igaz, ha a stílus maga az ember, akkor feltehetően ő a körözött kalapácsos gyilkos. De lehet olyasvalakire haragudni, akinek a témánál is fontosabb a stílus? Mert azt csak a második pontban vázolta fel az igazgató úr. Nem válásról, megcsalásról, öreg kurvák nyomoráról, aberrált főnökökről, öngyilkossági kísérletekről, alkoholról vagy kábítószerről, lakáshiányról, társbérletről, kopott lépcsőházakról, lehányt pesti utcákról, lepusztult magyar falvakról, munkahelyi visszaélésekről stb., stb., stb. szeretnék itt olvasni. Hanem miről, igazgató úr? Minket a SZÉP és ÉRDEKES érdekel: szép és esztétikus emberek, szép, ápolt és érdekes környezet, különleges helyszínek, különleges foglalkozások - mindaz, ahová érdemes bepillantani... Nem selyemcukorsztorikra gondolok. Úri csevegésre, rózsaszín álmokra, hanem romantikára, fordulatokra, happy end-re, szép stílusra, vagyis egy kicsit az irodalomra, ha célunk nem is az irodalmi Nobel-díj. Részletkérdés, de fontos: magyar nevek - de nem Kis Juli, vagy Vargáné - kellenek, a cselekmény játszódhat külföldön is. Megejtő ez a szerénység, lefegyverző ez a tisztánlátás, lenyűgöző ez a meztelen akarat. Eltettem akkor ezt a két lapot, s csak most, két év múltán, hogy a szemétbe dobom, írom alá: bizony, a szemét is érték. A sors tréfája, hogy csengő hangú cimborám - aki fogalmam sincs, hány nehéz kézbe venni, könnyű letenni füzetet csapott össze a két év alatt - írt egy olyan jó nőregényt, hogy az már nem is nőregény, hanem egyszerűen regény Van, akit múzsája azzal büntet, hogy nem hagy el. Bizony, mondom néktek, ehhez kell csak a szerencse.