Magyar Nemzet, 1991. augusztus (54. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-01 / 179. szám
Ára: 9,50 forint . ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK, 1991. augusztus 1., LIV.évfolyam 179. szt. Váltás Ha én egy szovjet piacra szakosodott nagyvállalat vezérigazgatója lennék, egyáltalán nem örülnék a megindult külkereskedelmi piacváltásnak. Az sem vigasztalna, hogy a fejlett ipari országokat tömörítő OECD most elkészült tanulmánya éppen ezt a momentumot tartja elismerésre méltónak a gazdaság teljesítményei közül. Saját vállalatom romló imázsát egy kávészünetnyi időre sem tudná feledtetni Magyarország javuló külső megítélése. Egyáltalán nem töltené el örömmel, hogy a dollárexport az első fél évben 850 millió dollárral bővült, hiszen én egy centnyi bevételre sem tudtam szert tenni ezen a piacon. Igazság szerint, az egész piacváltásból csak azt látnám, hogy a magyar kivitelben - amelynek jómagam is oszlopos tagja voltam, hajdan glóriás cégemmel együtt- a nagy keleti szomszéd részesedése immár a tíz százalékot sem éri el, s ez engem bizony roppant fájdalmasan érint. Ha én egy efféle nagyvállalat vezérigazgatója lennék, ujjal mutogatnék a kormányokra, akik annak idején arra ösztökéltek a mit ösztökéltek: kényszerítenek -, hogy vigyázó szememet Moszkvára vessem, s hagyjam a nyugati piacot másra. A miniszterekre, akik nem szóltak idejében. A döntéshozókra, akik nem értik meg sanyarú sorsom, s most magamra hagynak. Mi több, én bizony lobbyznék! Megpróbálnék beépülni, kijárni, nyomást gyakorolni. Támogatásokat követelnék,sőt drasztikus forintleértékelést, hogy nekem is megérje, s én is részt vehessek az exportoffenzívában! Mert törnék én előre szívesen a nyugati fronton, hiszen látom én, honnét jön az omlásveszély, de hát kérem, engem itt hagytak a pácban: se puskám, se puskaporom nincs semmiféle offenzívához. Hivatkoznék én arra is, hogy kenyeret kell adni az embereknek. No meg, hogy keleten is kell ám az áru. S nem szabad ilyen hatalmas piacot elkótyavetyélni, és én bizony nem tehetek róla, hogy azok ott nem tudnak fizetni. Megértést kérnék és dotációt. Nem tudnék szívből örülni a dollárimport 2 milliárd dolláros bővülésének sem. Minek, kérem, ez a nagyfene verseny, amely csak az amúgy is versenyképeseket segíti, a magunkfajtát pedig csak tovább piszkálja, elkedvetleníti. Megvan nekünk így is a magunk baja. Mióta az állam nem vállal garanciát a kiszállításainkra. Mióta egyre lejjebb építik a támogatásunkat. Mióta nem lehet tudni, ki fog fizetni, mikor, mennyit és miért. S egy biztos csak, hogy nekünk fizetni kell majd. Mindenért. Hát igen, ha én egy szovjet piacra szakosodott nagyvállalat vezérigazgatója lennék, egy kicsit kétségbe lennék esve. És joggal. Próbálkoznék én hatalomátmentéssel, részvénytársaságosítással, önprivatizációval, de nem keltenék a kutyának se. Egy cseppet sem vigasztalna, hogy az ország konvertibilis kivitelének immár 73 százaléka áramlik a fejlett ipari országokba, ezen belül 47 százalék pedig egyenesen a Közös Piacba. Én sajnos nem áramolnék. Miután már mindent megtettem, ami vezérigazgatóilag egyáltalán elvárható, leülnék kihalt vezérigazgatói szobámban, a párnázott ajtó mögött, s várnám a csodát - vagy legalábbis kormányprogramot, ami mégiscsak megment engem is. S csupán nagy ritkán vallanám be még magamnak is, hogy a másik énem, a nem vezérigazgatói titkon azt reméli: ez a csoda nem jön el sosem... Zsubok Ervin A fő nyertes a Ha nemzedék Gorbacsov és Bush aláírta a START-szerződést Ukrajna fővárosába utazott az amerikai elnök A külpolitikai helyzet ÚJ JÁTÉKSZABÁLYOKRÓL ír a Pravda, amelyeket a Bush-Gorbacsov találkozón kell, illetve kellett kidolgozni. Ezek a „játékszabályok” a partneri viszony megteremtését és fejlesztését szolgálják. A szovjet lap kiemelten foglalkozik a csúcstalálkozóval, ugyanúgy, mint számos más tudósítás. „Szükségünk van egymásra”, ,A remény időszaka”, „Megállt a hidegháború órája” - ilyen címekkel számolnak be a szovjet újságok az eseménysorozatról. A volt központi lap józanul hozzáfűzi azonban a legnagyobb kedvezmény megadásával kapcsolatban, hogy a szovjet iparnak csak úgy van esélye az amerikai piacon, ha világszínvonalú termékekkel jelenik meg. Elismeréssel ír a csúcstalálkozó első napjáról a párizsi Le Figaro is, a szovjet-amerikai együttműködés új korszakának nyitányát látja ezekben a megállapodásokban. Hozzáfűzi azonban sok más laptársával együtt, hogy a két fél elért az egyetértésnek arra a fokára, amelyen már nyilvánosan is szólhatnak, akár ilyen ünnepi alkalommal, nézeteltéréseikről anélkül, hogy ez a legkisebb kényelmetlenséget is okozná. Célzás ez Bush elnök kifogásaira Kuba katonai támogatásával, a balti államok helyzetével és a Kuril-szigetek jövőjével kapcsolatban. .Minden más téren megtapsolta a gorbacsovi művet”- hangoztatja a lap. A Le Quotidien de Pans viszont fanyalog, azt mondja, hogy Bush „kioktatta” Gorbacsovot. Ugyanilyen hangnemben ír a találkozóról a FKP lapja, a l 'Humanité is. A VILÁGSAJTÓ kommentárjain hármas értékelés vonala alakul ki. Elsősorban azt hangoztatják, hogy e csúcstalálkozó jelzi: a két világhatalom (és talán fokozottan a világ is) megkezdte a normális nemzetközi állapotokra való áttérést. Mindenesetre - így a bécsi Kurier - a világnak ezúttal nem kell aggódnia a csúcsmegbeszélések eredményei miatt. A másik gondolatcsoport, amelyre sok hírmagyarázó rámutat, az amerikaiak őszinte bírálatait emeli ki. Washington szemével nézve a szovjet bel- és külpolitika még korántsem kifogástalan, kezdve a belső reformok vontatottságától, Kuba már említett támogatásáig. A harmadik fontos vonás, amely ezt a csúcstalálkozót jellemzi, a jelen és a jövendő leszerelésekre gyakorolt hatása. A Frankfurter Allgemeine Zeitung így fogalmaz: „Két tollvonással befejeződött a fegyverzetellenőrzés és megkezdődött a leszerelés korszaka.” Az eddigi megállapodások ugyanis kevés kivétellel azt szolgálták, hogy a felek ismerjék, mivel fenyegeti őket a másik - a START szerződés azonban nagyon jelentős fegyverzet-állomány megsemmisítését írja elő. Rámutatnak a kommentárok arra is, hogy a két országnak bizonyos szempontból kölcsönösen szüksége van egymásra: a Szovjetunió a belső gazdasági káoszt amerikai támogatás nélkül aligha győzheti le, Washington viszont az Öböl-háborúból azt a következtetést vonhatta le, hogy egyéb regionális konfliktusok esetében is igyekeznie kell megnyerni a Kreml támogatását. Jelentések érkeztek arról is, hogy a világ vezető politikusai megkezdték a moszkvai találkozó értékelését. A francia kormány megelégedéssel fogadta a hadászati támadófegyverek csökkentésére kidolgozott szovjet-amerikai szerződés aláírását. Dumas külügyminiszter ez „történelmi eseménynek” nevezte. A Moszkvában történtek hazai vonatkozását mérte fel Kaifu Tosiki japán miniszterelnök, örömmel nyugtázva, hogy Bush elnök felvetette a Japán által vitatott Kuril-szigetek kérdését is. A KUVAIT ELLENI IRAKI TÁMADÁS egyéves évfordulója alkalmából hírügynökségek mérleget készítenek az Öböl-háború tanulságairól és a hatásáról. Egyrészt kiemelik az Egyesült Államok katonai szerepét. Miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa néhány órával az agresszió megindulása után már megbélyegezte a nemzetközi jog megsértését, kiderült, „milyen félelmetes csendőr szerepet hajlandó betölteni az Egyesült Államok az ENSZ beleegyezésével, hála a világ leggazdagabb országai által nyújtott támogatásnak” - mint azt az AFP egy New Yorkból keltezett hírmagyarázata hangsúlyozza. Másrészt - így a Reuter- az Öböl-háború „drámai módon” felborította a hatalmi egyensúlyt a Közel-Keleten. A régión belül korai még megmondani, hogy kik a győztesek és kik a vesztesek az arab-izraeli konfliktus megméretésénél. A hírmagyarázók rámutatnak arra, hogy Washingtonnak most az izraeli-arab probléma rendezésére kell összpontosítania, kihasználva az Öböl-térségben elért sikereit. Csakhogy minduntalan- ismét a francia AFP-t idézve - beleütközik Izrael és a PFSZ összeegyeztethetetlen követeléseibe. Washingtonnak nehezebb lesz megnyernie a békét, mint a háborút. f (T.i.) 5-én. 1990. szeptemberig 142 állam csatlakozott a szerződéshez. 1971. szeptember 30. Washington - Egyezmény a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti nukleáris fegyverek véletlen vagy utasítás nélküli felhasználásának megakadályozására. 1972. május 25., Moszkva - Szovjet-amerikai egyezmény „az incidensek megelőzéséről a nyílt tengeren és a nyílt tenger fölötti légtérben”. 1972. május 26., Moszkva - SALTI (Strategic Arms Limitation Talks): A rakétaelhárító védelmi rakétarendszerek korlátozásáról szóló végleges, lejárati határidőhöz nem kötött szovjetamerikai szerződés (ABM,azaz Anti- Ballistic Missile szerződés), valamint a hadászati támadó rakéta-fegyverrendszerek korlátozásáról, illetve ezek számának befagyasztásáról öt évre szóló, ideiglenes szovjet-amerikai egyezmény. Az ABM-szerződés korlátozásainak érvényesítését öt évenként tartott szovjet-amerikai konzultációkon vizsgálják meg. (A legutóbbi, 1988-as értekezleten a felek a szerződés megszegésével vádolták egymást) A SALT-I megállapodás hadászati támadó fegyverrendszerekre vonatkozó határozatai 1977-ben lejártak, de azok rendelkezéseit a felek továbbra is betartották. 1972. december 21., Genf- Szovjet-amerikai memorandum állandó (évente kétszer Genfben tanácskozó) közös konzultatív bizottság létrehozásáról, amelynek feladata elősegíteni a SALT-megállapodások céljainak és rendelkezéseinek megvalósítását. 1973. június 22., Washington - Szovjet-amerikai egyezmény a nukleáris háború megakadályozásáról (érvényessége nincs határidőhöz kötve), valamint tíz évre szóló megállapodás az atomenergia békés felhasználásában kifejtendő tudományos és műszaki együttműködésről. 1974. július 3. Moszkva - Szovjetamerikai jegyzőkönyv a rakétavédelmi rakétarendszerek további korlátozásáról (a SALT-I szerződés kiegészítése). Szovjet-amerikai közös nyilatkozat annak a veszélynek a kiküszöbölésére, hogy a természeti környezetre háborús célokból hatást gyakoroljanak. Szovjet-amerikai szerződés és ehhez csatlakozó jegyzőkönyv a föld alatti atomfegyver-kísérletek korlátozásáról („Küszöbérték-szerződés”). 1976. május 28., Moszkva, Washington - Szovjet-amerikai egyezmény a békés célú (kísérleti) föld alatti nukleáris robbantásokról. Az egyezményt a Reagan-kormányzat nem ratifikálta a robbantások ellenőrizhetetlenségére hivatkozva. 1979. június 18., Bécs - Szerződés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról (SALT-II). A szerződés aláírását több mint hat és fél éves tárgyalássorozat (1972. november 21. - 1979. június 18.) előzte meg. A szerződéshez jegyzőkönyv és a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásával kapcsolatos további tárgyalások alapelveiről szóló közös nyilatkozat csatlakozik. A SALT-II-t nem ratifikálták (így jogilag soha érvénybe nem lépett), de kölcsönösségi alapon mindkét fél tartotta magát a rendelkezéseihez. 1987. december 8., Washington Továbbra is sok a tisztázatlan kérdés, így a kereskedelmi bankok többsége egyelőre nem tudja fogadni a kérelmeket. Az MNB elnökhelyettese elmondta: pontosan tudni, ki kaphat Start-hitelt. (F.P.: Eltérő vélemények a Startrajtról - 7.oldal) - Szovjet-amerikai megállapodás a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról (INF megállapodás - Intermedial-range Nuclear Forces). Az első megállapodás, amely atomfegyverek megsemmisítését írja elő. Aláírását hatévi tárgyalássorozat előzte meg. Hatályba lépett: 1988. június 1-jén. * 1991. július 31., Moszkva — Szovjet-amerikai szerződés a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről (START-szerződés), amely kilencévi tárgyalássorozat (Strategic Arms Reductions Talks, 1982. június 29. - 1991. július 29.) eredménye. (MTI-Panoráma) A START-szerződés előzményei A START-szerződés nem nélkülözi a történelmi előzményeket. A világháborús győztesek közül az ötvenes évek derekára véglegesen kiemelkedett két atomnagyhatalom kölcsönös elrettentésén alapuló világrend megszilárdulásával a felek fokozatosan belátták az ésszerű önkorlátozás szükségességét. A kelet-nyugati szembenállás megszűntével pedig minőségi fordulat következett be: a nukleáris fegyverzetek szintjének befagyasztása helyett az arzenálok csökkentése került a szovjet-amerikai stratégiai tárgyalások napirendjére. 1963. augusztus 5., Moszkva — ,a légköri, a kozmikus és a víz alatti atomfegyver-kísérleteket megtiltó szerződés,, (részleges „atomcsend”szerződés). Aláírói: Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia. Hatályba lépett: 1963. október 10-én. 1967. január 27., Moszkva - „A világűr békés használatáról” szóló többoldalú szerződés. Szabályozza az államok tevékenységének elveit a kozmikus térségben, beleértve a Holdat és más égitesteket. Megtiltja bármilyen tömegpusztító fegyver Föld körüli pályára vezérlését, az égitestek katonai célokra való felhasználását Szerződő felek:Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy- Britannia. Hatályba lépett: 1967. október 10-én. 1987 végéig 112 állam ratifikálta. 1968. július 1. Moszkva, London, Washington - „Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról” szóló többoldalú szerződés („atomsorompó”-szerződés). Az egyezmény megtiltja az atomfegyverek átadását más, nukleáris fegyverrel nem rendelkező országoknak. Hatályba lépett 1970. március NE SZOLGÁLTASSANAK KI MINKET KARRIERISTÁKNAK! A marosvásárhelyi Marosi Barna arról ír, mit várhat el az erdélyi magyarság Budapesttől. (Mindenki belénk törölheti már a lábát? - 4.oldal) MIÉRT SZTRÁJKOLTAK A PEDAGÓGUSOK? A tanárok kiszolgáltatottságukat emlegetik, a szülők attól félnek, hogy minden a gyerekeken csattan. (Élő Anita: Szomorújáték sztrájkra, kilenc szereplőre - 5. oldal) KATONAI UNIVERSITAS :Kifejezetten politikai okból senkitől sem kellett megválnunk.” „Mi nem játszottuk el a társadalom megbecsülését, amely úgy gondolja, hogy csak mi kerülünk pénzbe, hogy itt vad, dolgozni nem akaró emberek vannak.” (Egri Sándor és Mucsányi Marianna cikkei - 6.oldal) INDUL(NA) A START-HITEL Nyilatkozat Jugoszláviáról és a Közel-Keletről Sajtóértekezlettel zárult a moszkvai csúcs (Tudósítónktól) MOSZKVA - Nagy munkát végeztünk el, jelentette ki Mihaii Gorbacsov, a szovjet-amerikai csúcstalálkozó magas szintű tárgyalásait lezáró közös sajtóértekezleten. A szovjet elnök ezt követően hosszas fejtegetésében inkább csak jelzésszerűen érintette, miben is állt ez a nagy munka. Az államfő érthetőleg a gazdasági együttműködés bővülésére helyezte a hangsúlyt, valamint arra, hogy remélhetőleg sikerült kielégítenie tárgyalópartnere „nagy érdeklődését” a szovjet események iránt. „Ebben azt a törekvést éreztem, hogy minél jobban megértse, mi is megy végbe országunkban, mi több szándékot éreztem a szolidaritásra." George Bush ugyanakkor első helyen a stratégiai leszerelési megállapodás aláírását említette, amelynek „nyertese a fiatal nemzedék”. De emellett két másik közös dokumentum is született a kétnapos tárgyalások eredményeképpen, amelyek jelzik, hogy a két ország külpolitikai téren növekvő mértékben hangolja össze politikáját. Ezek egyike, mint az várható volt, a Közel-Keletről szól. Gorbacsov valódi haladásként értékelte a dokumentumot. Bush pedig történelmi lehetőséget emlegetett a rendezésre, a nemzetközi konferencia összehívására, s hozzátette: a két ország társelnöki minőségben októberben szándékozik összehívni a békekonferenciát, amellyel kezdetét vennék a két- és sokoldalú tárgyalások. A meghívókat tíz nappal a megkezdése előtt küldenék szét. Baker és Besszmertnih a továbbiakban közösen egyengeti ehhez az alapot. Az amerikai külügyminiszter pedig visszatér a térségbe - feltehetőleg azért, hogy az izraeli vezetőket meggyőzze. Ma optimistább vagyok a konferencia összehívása tekintetében, mint eddig, jelentette ki Bush. A másik közös nyilatkozat Jugoszláviáról szól, s ebből Gorbacsov újságírók kérésére részleteket is felolvasott. Az általa kiemelt, s a lényeget összefoglaló mondatokban nem hangzott el, hogy a két ország szorgalmazná Jugoszlávia egybenmaradását. Csupán annyi ,a Szovjetunió és az Egyesült Államok abból indul ki, hogy a különböző problémák megoldását maguknak Jugoszlávia népeinek kell megtalálniuk a demokratikus elvek alapján, békés tárgyalások és konstruktív dialógus útján. Hangsúlyoztuk annak szükségességét, hogy valamennyi fél tiszteletben tartsa a helsinki záróaktusban és a párizsi Chartában rögzített alapelveket.” A két ország továbbá támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a helsinki folyamat résztvevői tesznek, s azokat a lépéseket is, amelyekre az Európai Közösség vállalkozik a probléma rendezése érdekében, fejtette ki Gorbacsov, s ehhez Bush annyit fűzött hozzá, hogy az elfogadott dokumentumban „változatlan álláspontunk is le van fektetve”. Sajtóértekezlet a csúcstalálkozó kiemelkedő pillanatát követte: a két elnök a Kreml Vlagyimir-termében aláírta a stratégiai fegyvereket korlátozó megállapodást. Ez a több mint 700 oldalas dokumentum több mint tízéves szívós alkudozás után született meg, s az elfogadott értékelés szerint átlagosan 30 százalékkal csökkenti a stratégiai támadófegyverek mennyiségét. A Szovjetuniónak körülbelül 35 százalékkal (11 ezerről (Folytatás a 2. oldalon) VIHARBAN A PÁRTHAJÓ