Magyar Nemzet, 1992. november (55. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-19 / 273. szám
2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet PÉNTEK, 1992. november 20. A BŐS-ELLENESSÉG ÚJ FORMÁIRA következtet a pozsonyi Národná Obroda azokból az esetekből, amelyek az elmúlt napokban az erőmű környékén történtek. A szlovák kormányhoz közelálló lap ír a szerdán kővel megrakottan elszabadult két csónakról, amely megrongálta a terelőgát zsilipkapuját, s gyanúsnak tartja, hogy mindkét csónak horgonykötele teljesen egyszerre szakadt el. A lap amiatt is valószínűsíti az esetleges hátsó szándékot, hogy a televízcsatornára tervezett rajkai komp helyreállítása helyett a komáromi gyár csak egy értesítést küldött a komp tolatómotorjának üzemzavaráról. A hajókamra tévékameráinak megrongálódását is ideszámítva a pozsonyi lap mindenképpen szükségesnek tart egy vizsgálatot, hogy tisztázzák: a diplomáciai és egyéb akciók után nem próbálnak-e új eszközöket felhasználni a Bőst ellenzők. ■ E GYANÚ ELLENÉRE Moravcik csehszlovák külügyminiszter a Frankfurter Rundschaunak nyilatkozva arról beszélt, mindenképpen békésen szeretnék rendezni a konfliktust, annál is inkább, hogy az ne lehessen időzített bomba Budapest és Pozsony viszonyában. A mielőbbi megoldás a visegrádiak EK-társulása szempontjából is fontos, mivel Csehország és Szlovákia — a szövetségi állammal kötött szerződés alapján — új megállapodást köt az Európai Közösséggel, de az Európa Parlament máris értésre adta, hogy három pótlólagos témát kíván beiktatni ezekbe a szerződésekbe: a fegyverexportét, a kisebbségekét és elsősorban a környezetvédelemét. Moravcik emellett ismét figyelmeztetett arra, hogy Európa bánjon egyformán a visegrádi csoport minden tagjával, hiszen Szlovákia csatlakozása európai érdek is. ■ NAGY-BRITANNIA RATIFIKÁLTA a visegrádiak társulási szerződését — jelentették be Londonban —, s a dokumentumokat a külügyminiszter ellenjegyzése után a jövő héten Brüsszelben letétbe helyezik. Ennek ellenére brit tisztségviselők óvnak a túlzott bizakodástól: a visegrádiak az EFTA-országokhoz hasonlóan a tizenkettek decemberi edinburghi csúcstalálkozójára nem kaptak meghívást, sőt a találkozóig EK-csatlakozásunk gazdasági és politikai feltételrendszerét aligha dolgozzák ki a közösség szakértői. Az EK által együtt kezelt három országról „A szegénység háromszöge" címmel ír a lengyel Polityka, s kifejti, ezt az együttműködést a Nyugat kényszerítette ki. Nem valószínű, hogy Prága - Pozsonytól megszabadulva - Budapesttel és Varsóval hajlandó tovább együtt menetelni, és ki tudja, talán néhány év múlva a Nyugat is eláll az egyidejű csatlakozás ma még váltig hangoztatott követeléstől. - A VOLT KOMMUNISTÁK a gazdasági visszaesés következtében ismét egyre népszerűbbekké válnak Kelet- Európában - szögezi le a brit The Guardian, s kijelenti, Magyarországon az MDF-ben mindinkább elmérgesedő vitáknak is köszönhetően egyre népszerűbbek az ország korábbi irányítói, köztük Németh Miklós volt miniszterelnök. Magyarország mellett a lap idézi a litván példát, a Demokratikus Munkáspárt elsöprő választási győzelmét és a nem kommunista lengyel politikai erők szétforgácsolódását is. De a lap a Balkánt tartja a volt kommunisták legerősebb bástyájának, ha Ion Iliescuról kijelenti is, hogy még mindig jobb, mint ha a bukását váró szélsőjobboldali nacionalisták kerülnének hatalomra. A térségben a demokrata pártok belső viszályai és a gazdasági gondok, az életszínvonal csökkenése a kommunisták esélyét növeli, ám a legveszélyesebb a The Guardian szerint az, ami a Szovjetunióban és a volt Jugoszláviában történik: a régi kommunisták és az új nacionalisták szövetsége. (S. E.) Jelcin Szöulban átadta a fekete dobozokat Tizenöt pontos orosz-dél-koreai alapszerződés HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az előzetes várakozásoknak megfelelően Borisz Jelcin Szöulban minden tőle telhetőt megtett az orosz-dél-koreai kapcsolatok fejlesztésére. A szöuli vezetőknek átadta a szovjet légtérben 1983-ban lelőtt dél-koreai utasszállító repülőgép két fekete dobozát, több kétoldalú megállapodást írt alá. Hangoztatta, Moszkva beszünteti a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak eddig nyújtott katonai segítséget A 269 halálos áldozatot követelő dél-koreai repülőgép-katasztrófa eddig nem ismert részleteit - a pilóta utolsó beszélgetéseit - rögzítő fekete dobozok átadását Ro Te Vu dél-koreai államfő a két ország között erősödő bizalom jeleként értékelte, s Jelcin a szöuli parlamentben mély sajnálkozását fejezte ki az utasszállító repülőgép lelövése, illetve ártatlan emberek halála miatt Meggyőződésének adott hangot hogy ilyen incidens soha többé nem történhet. E nyilatkozatot a parlamenti képviselők elismeréssel fogadták, mint ahogy azt a kijelentését is, hogy Oroszország beszünteti a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság katonai támogatását Az orosz elnök utalt arra, hogy országa felülvizsgálja az 1961- ben Észak-Korea és a volt Szovjetunió között kötött katonai együttműködési megállapodást. Dél-koreai részről már a látogatás előestéjén leszögezték: az Oroszország által remélt politikai, de elsősorban gazdasági együttműködés fejében Szöul azt várja el Moszkvától, hogy igyekezzék Észak-Koreát eddigi merev politikájának megváltoztatására bírni. Az együttműködéshez fűződő kölcsönös érdekek a szöuli látogatás előzetes forgatókönyvét más vonatkozásban is igazolták. Ezt bizonyítja, hogy Borisz Jelcin és vendéglátója, Ro Te Vu elnök tizenöt pontos alapszerződést írt alá, amely rögzíti a jövőbeni kapcsolatokat, előirányozza a rendszeres és legmagasabb szintű konzultációkat, a parlamentek és a magánszervezetek közötti kapcsolatok javítását Jelcin egyébként Szöulban azt is bejelentette, hogy a kapcsolatok javítása érdekében Oroszország kész nagymértékben csökkenteni a Távol-Keleten állomásozó fegyveres erőit Kilátásba helyezte továbbá, hogy Moszkva fegyvereket ad el Szöulnak. Parlamenti beszédében az elnök hangoztatta, hogy az orosz külpolitika fő hangsúlyait az Egyesült Államok, illetve Nyugat-Európa helyett az intenzívebb gazdasági kapcsolatokkal kecsegtető Ázsiára, illetve csendes-óceáni térségre helyezik át A mostani szöuli látogatás ezen az úton az első lépés, amit követ majd a decemberre tervezett kínai látogatás. (p.L) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS az Állami Vagyonügynökséggel fennálló keretszerződésben foglalt jogosítványának megfelelően eljárva nyilvános pályázatot hirdet a cégbírósági bejegyzés alatt álló SZERENCSI AUTO MŰSZAKI KERESKEDELMI SZOLGÁLTATÓ KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG (3900 Szerencs, Gyár u. 11.) állami tulajdonban lévő üzletrészének megvásárlására. A társasági törzstőkéje 27 000 000,- Ft. A társaság bejegyzését követően a törzstőke és a tulajdonosi jogok 91,7%-a állami, 8,3%-a önkormányzati tulajdonba kerül, azaz 24 770 000,- Ft névértékű állami tulajdonú üzletrész eladó. A pályázók vételi ajánlatukat mind az állami tulajdon egésze, mind az üzletrész 51%-ánál magasabb, azaz többségi hányadára, mind pedig a 49% vagy annál kisebb hányad megvételére megtehetik. A pályázatnak tartalmaznia kell a felajánlott vételár összegét, a kiegyenlítés módjára vonatkozó elképzeléseket, az ajánlati kötöttség időtartamát, amely nem lehet kevesebb, mint a benyújtási határidőtől számított 60 nap. Az ajánlattevőnek a vételi szándék bizonyítására bánatpénzként a felajánlott vételár 5%-át, de legalább 1 000 000,- Ft-ot - a pályázatok benyújtásának határidejéig - letétbe kell helyeznie a Kreátor Kft. házipénztárában. A pályázat kiírója a legjobb pályázat feltételeivel 50% + 1 szavazatot kitevő üzletrészt felajánl a társaság alkalmazottainak, amelyre elővásárlási joguk van. A pályázat lebonyolítása egyfordulós rendszer szerint történik. A részletes pályázati felhívást tartalmazó privatizációs feltételfüzet a Kreátor Kft. központjában 7100 Szekszárd, Mikes u. 6. tel.: 74/11-383, 74/16Ό78) vagy a budapesti igazgatóságon (Budapest XIII., Váci út 52/B., tel.: 1/149-6381) vehető át díj megfizetése ellenében. A pályázaton való részvétel feltételei: - a privatizációs feltételfüzet kiváltása, - a megfelelő összegű bánatpénz letétbe helyezése a Kreátor Kft. pénztárában. A pályázatokat személyesen vagy meghatalmazott útján, három példányban, 1992. december 21-én 12 óráig lehet benyújtani a Kreátor Kft.-nél. Új ügyvezető elnök Tádzsikisztánban A tádzsik parlament Imam Ali Rahmanovot, a déli kormányellenes lázadó csoportok egyik vezetőjét nevezte ki a parlament elnökévé és egyben az ország ügyvezető államfőjévé csütörtökön - közölte az MTI. A törvényhozás elsöprő többséggel választotta meg az ellenzéki vezetőt a tisztségbe. A kommunistabarát politikus Akbarso Iszkandarov helyére kerül, aki múlt héten nyújtotta be lemondását, mert laza kormánykoalíciója nem tudott véget vetni a polgárháborúnak. (Iszkandarov szeptemberben foglalta el az elnöki posztot, miután elődjét, az egykori kommunista Nabijevet lemondásra kényszerítették.) Szakértők szerint a parlament mostani döntése csak újabb olaj a tűzre: az iszlám fegyveres csoportok és az egykori kommunista vezetéshez hű erők közötti polgárháborút nem fogja lecsendesíteni. A belpolitikai feszültséget fokozza, hogy szerdán délután ismeretlen tettesek meggyilkolták a Nemzetbiztonsági Bizottság alelnökét, aki központi szerepet játszott a polgárháború befejezésére irányuló erőfeszítésekben. Kijev magyarázatot kér Ruckoj igényt tart „az ősi orosz földekre” (Tudósítónktól) MOSZKVA - Az ukrán külügyminisztérium hivatalos magyarázatot kért Oroszország kijevi nagykövetétől Alekszandr Ruckoj keddi omszki látogatása során elhangzott kijelentései miatt - jelentette csütörtökön az Interfax hírügynökség. Leonyid Szmoljakov misszióvezető biztosította Nyikolaj Makarevicset, az ukrán külügyminiszter első helyettesét, hogy a lehető leggyorsabban tájékoztatja a kijevi igényről az orosz diplomácia irányítóját Ruckoj az omszki egyetem tanárai és diákjai előtt egyebek közt kifejtette, hogy a Krím-félszigetnek és más, korábban Oroszországhoz tartozott területeknek előbb vagy utóbb vissza kell térniük Moszkva fennhatósága alá, hiszen úgymond, ősi orosz földekről van szó. V.L. Tovább tárgyalgatják Honeckerék perét BONN - Jogi szakértők mindinkább kételkednek benne, hogy valaha is eljut a vádirat ismertetéséig Erich Honecker és bűntársai pere. A csütörtöki tárgyalás megint ügyrendi beadványok eldöntésével telt. Miután a berlini tartományi bíróság elutasította a védők elfogultsági panaszát, amelyek az „osztálybíróság” összetételét akarták megváltoztatni. Hansgeorg Bräutigam bíró tanácsa maga dönthetett a további beadványokról. Ezek többsége a per berekesztését célozza. A súlyosan beteg Honecker nem érné meg az eljárás végét, és egészségi állapota különben is alkalmatlanná teszi a tárgyalásra, mondják a védők. A fővádlott szemlátomást jó bőrben van, elmúlt kezdeti sápadt idegessége, derűs fölénnyel mosolyogva integet a közönségnek. Vádlottból ugyan aligha válik majd vádlóvá, de a pertől így nincs sok félnivalója. (így.) Vedd fel a kék sisakot! Válaszúton az SPD Szülési fájdalmak - talán ez a legjobb jellemzés, amely a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) e heti rendkívüli kongresszusáról adható. Nemcsak e két bonni nap, az egész jelen korszak adta feladat, hogy hozzáidomuljanak, felnőjenek az új követelményekhez. S ezt tudják is, mert a kongresszus jelmondata ez a Brandt-idézet volt: „Legyetek tudatában erőtöknek, s annak, hogy minden időszak másmás válaszokat vár." Izzó kérdés A három fő téma valóban erre utalt. Miként lehet gazdaságilag-társadalmilag-eszmeileg feldolgozni az egyesülést, és Németországnak ebből és a változott világhelyzetből adódó új szerepét? Mint „új” európai hatalom, az egyesült Németország katonailag is részt vegyen-e a világ dolgainak rendezésében, az ENSZ kéksisakos akcióiban? A legizzóbb kérdés: miként oldják meg a menekültproblémát, s ennek „melléktermékeként” a szélsőjobbos lázat? Mindhárom az utóbbi idők nagy kérdőjele. Milyen választ adnak erre a szociáldemokraták? Kezdjük a legutolsóval. Németországban ötmillió, a háború után letelepedett külföldi él, de a múlt évtizedekben gyakorlatilag meg tudták emészteni ezt az állapotot. A kommunista világ felbomlásával és más földrészek válságaival azonban robbanásszerűen megnőtt az ide érkezők száma. Az idén félmilliónyian léptek német földre. Ez sokak szerint meghaladja az ország tűrőképességét, s ezért tud ráépíteni idegengyűlöletével a szélsőjobb. Hosszabb idő óta folyik a pártközi vita a német alkotmány idevonatkozó pontjának megváltoztatásáról. Eszerint minden politikai üldözött menekültstátusra jogosult Németországban. A változtatás hívei korlátozó, szigorító passzusok beiktatását követelik, hogy könnyebben és gyorsabban kiszűrhessék azokat, akik nem valódi üldözöttek, vagy éppen visszaélnek a lehetőséggel. A másik oldal nem akar az alkotmányhoz, a benne foglalt alapvető emberi jogi biztosítékokhoz nyúlni. Ez utóbbiakhoz tartozott ez év őszéig a hivatalos Német Szociáldemokrata Párt. Mostanra azonban megoszlott: elnökük, Björn Engholm kezdeményére változtattak álláspontjukon: éles belső viták során, s nem is minden párttagot meggyőzve, e kongresszuson többséget kapott a javaslat, hogy bizonyos mértékig hozzájárulnak az alkotmánymódosításhoz. Engholm és vele sok szociáldemokrata belátta, a nemes eszmék és a való élet között valamilyen középutat kell találni, ha nem akarják még több hívüket a szélsőjobb szimpatizánsává tenni. E döntésük megkönnyíti a tárgyalást a kormánykoalícióval, a közvéleményt ingerlő huzavona is befejeződhet, s a 90-es éveknek megfelelő menekültbefogadó rendszert teremthetnek. Békeakciókra készen A kéksisakos ügy kevésbé látványos, de lényegében ugyanazok vitáznak róla e párton belül, mint akik az előző témában is tették. Mindeddig ragaszkodtak ahhoz az elvhez, hogy katonáik csak az ország védelmében foghatnak fegyvert. S a NATO-Varsói Szerződés ellentét idején más követelmény nem is bukkant föl. Mára új konfliktusokkal kell farkasszemet nézni. Az egyesült, a négyhatalmi felügyelet maradványaitól megszabadult Németországtól szövetségesei több támogatást várnak, fokozott részvételt a nemzetközi problémák kezelésénél, így immár a szociáldemokraták többsége is úgy látja, hogy bizonyos fokig fel kell adni a régi (még a két világháború emlékét is őrző) tartózkodást. Esetenként, szigorúan az ENSZ keretei között, készek beszállni békeakciókba. A legélesebb ugyan a menekült-szélsőjobb vihar, de a legkeményebb dió a volt NDK teljes bekapcsolása az ország gazdasági-társadalmi-lélektani vérkeringésébe. Mindkettő - kormány, koalíció és ellenzék - látja a problémát, amelynek két fő vonása rajzolódott ki a bonni kongresszuson. Az egyik: még a szociáldemokrata hívő nyugati és a keleti munkavállalók között is érdekellentétek vannak. Az utóbbiak követeléseit ugyanis olykor csak az előbbiek rovására lehet kielégíteni. A másik vonás a szemléleti különbség kormány és ellenzék között: míg a koalíciós pártok a privatizáció döntő elemének az egyéni, a magánkezdeményezést tekintik, a szociáldemokraták több állami beavatkozást, beruházási ösztönzést kívánnak. Ne páholyból Drámai képet festett erről a helyzetről a bonni kongresszuson Wolfgang Thierse, a párt egyik alelnöke, mondván: itt az ideje, hogy kinyíljon a volt NSZK szeme! Nemcsak a keletiek, hanem a nyugatiak élete is változóban van, nem ülhetnek távoli szemlélőként páholyban, miként régen a fal túlsó, nyugati oldalán. A demokrácia és az alkotmányosság megőrzése attól függ egész Németországban, hogy mennyire tudják az egyesítés keltette gazdasági és egyéb problémákat megoldani. A nyugati németeknek le kell tenniük arról az illúzióról, hogy az egyesítéssel teljesítették feladatukat Ne számítsanak egyelőre életszínvonal-emelkedésre, osztozzanak a meglévőn a keletiekkel. Nekik se érdekük, hogy a volt NDK ipari sivataggá váljon. S ez lemondás nélkül nem fog menni. Kérdés - fűzte hozzá -, milyen mértékben készek ebben az elnökséget követni a párt nyugati szavazói. Mint látni, legalább két kérdésben a rendkívüli kongresszus olyan döntést hozott, amelyet a kormánykoalíció vitaalapnak fogadhat el. S ha a párton belül és más baloldali irányzatok bírálják is - nincs más választásuk, mint Engholm mögé állni, aki szerint „inkább az emberekhez kíván közel lenni, semmint a dogmákhoz”. S ha nem is időszerű, ebben a kongresszusi fordulatban benne rejlik a jövendő nagykoalíció (tehát a kereszténydemokrata és a szociáldemokrata kormányalakítás) lehetősége, jelzése. A következő választásokig valószínűleg nem kerülhet erre sor, a szociáldemokraták mindenekelőtt azt akarják bizonyítani, hogy maguk is kormányképesek. De ha 1994-ig élesedik a belső helyzet, s a volt NDK és a menekült-szociális probléma nem enyhül - elképzelhető a nagykoalíció is. A szélsőjobbal rokonszenvező szavazók számát mintegy húsz százalékra becsülik. Lehet, hogy ennek lefaragására előbb vagy utóbb egyesíteni kell a demokratikus pártok erőit, cselekvőképességét. Tatár Imre