Magyar Nemzet, 1992. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám

2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet PÉNTEK, 1992. november 20. ­ A BŐS-ELLENESSÉG ÚJ FORMÁIRA következtet a pozso­nyi Národná Obroda azokból az esetekből, amelyek az elmúlt napokban az erőmű környékén történtek. A szlovák kormányhoz közelálló lap ír a szerdán kővel megrakottan elszabadult két csónakról, amely megrongálta a terelőgát zsilipkapuját, s gyanúsnak tartja, hogy mindkét csónak horgonykötele teljesen egyszerre szakadt el. A lap amiatt is valószínűsíti az esetleges hátsó szándékot, hogy a tele­vízcsatornára tervezett rajkai komp helyreállítása helyett a komáromi gyár csak egy értesítést küldött a komp tolató­motorjának üzemzavaráról. A hajókamra tévékamerái­nak megrongálódását is ideszámítva a pozsonyi lap min­denképpen szükségesnek tart egy vizsgálatot, hogy tisz­tázzák: a diplomáciai és egyéb akciók után nem próbál­­nak-e új eszközöket felhasználni a Bőst ellenzők. ■ E GYANÚ ELLENÉRE Moravcik csehszlovák külügymi­niszter a Frankfurter Rundschaunak nyilatkozva arról be­szélt, mindenképpen békésen szeretnék rendezni a konf­liktust, annál is inkább, hogy az ne lehessen időzített bom­ba Budapest és Pozsony viszonyában. A mielőbbi megol­­dás a visegrádiak EK-társulása szempontjából is fontos, mivel Csehország és Szlovákia — a szövetségi állammal kötött szerződés alapján — új megállapodást köt az Euró­pai Közösséggel, de az Európa Parlament máris értésre adta, hogy három pótlólagos témát kíván beiktatni ezek­be a szerződésekbe: a fegyverexportét, a kisebbségekét és elsősorban a környezetvédelemét. Moravcik emellett ismét figyelmeztetett arra, hogy Európa bánjon egyfor­mán a visegrádi csoport minden tagjával, hiszen Szlová­kia csatlakozása európai érdek is. ■ NAGY-BRITANNIA RATIFIKÁLTA a visegrádiak társulá­si szerződését — jelentették be Londonban —, s a doku­mentumokat a külügyminiszter ellenjegyzése után a jövő héten Brüsszelben letétbe helyezik. Ennek ellenére brit tisztségviselők óvnak a túlzott bizakodástól: a visegrá­diak az EFTA-országokhoz hasonlóan a tizenkettek de­cemberi edinburghi csúcstalálkozójára nem kaptak meg­hívást, sőt a találkozóig EK-csatlakozásunk gazdasági és politikai feltételrendszerét aligha dolgozzák ki a kö­zösség szakértői. Az EK által együtt kezelt három or­szágról „A szegénység háromszöge" címmel ír a len­gyel Polityka, s kifejti, ezt az együttműködést a Nyugat kényszerítette ki. Nem valószínű, hogy Prága - Pozsony­tól megszabadulva - Budapesttel és Varsóval hajlandó tovább együtt menetelni, és ki tudja, talán néhány év múlva a Nyugat is eláll az egyidejű csatlakozás ma még váltig hangoztatott követeléstől. - A VOLT KOMMUNISTÁK a gazdasági vi­sszaesés kö­vetkeztében ismét egyre népszerűbbekké válnak Kelet- Európában - szögezi le a brit The Guardian, s kijelenti, Magyarországon az MDF-ben mindinkább elmérgesedő vitáknak is köszönhetően egyre népszerűbbek az or­szág korábbi irányítói, köztük Németh Miklós volt mi­niszterelnök. Magyarország mellett a lap idézi a litván példát, a Demokratikus Munkáspárt elsöprő választási győzelmét és a nem kommunista lengyel politikai erők szétforgácsolódását is. De a lap a Balkánt tartja a volt kommunisták legerősebb bástyájának, ha Ion Iliescuról kijelenti is, hogy még mindig jobb, mint ha a bukását vá­ró szélsőjobboldali nacionalisták kerülnének hatalomra. A térségben a demokrata pártok belső viszályai és a gazdasági gondok, az életszínvonal csökkenése a kom­munisták esélyét növeli, ám a legveszélyesebb a The Guardian szerint az, ami a Szovjetunióban és a volt Jugoszláviában történik: a régi kommunisták és az új na­cionalisták szövetsége. (S. E.) Jelcin Szöulban átadta a fekete dobozokat Tizenöt pontos orosz-dél-koreai alapszerződés HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az előzetes várakozásoknak megfelelően Borisz Jelcin Szöulban minden tőle telhetőt megtett az orosz-dél-koreai kapcsolatok fejlesztésére. A szöuli vezetőknek átadta a szovjet légtérben 1983-ban lelőtt dél-koreai utasszállító repülőgép két fekete dobozát, több kétoldalú megállapodást írt alá. Hangoztatta, Moszkva beszünteti a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak eddig nyújtott katonai segítséget A 269 halálos áldozatot követelő dél-koreai re­pülőgép-katasztrófa eddig nem ismert részleteit - a pilóta utolsó beszélgetéseit - rögzítő fekete dobozok átadását Ro Te Vu dél-koreai államfő a két ország között erősödő bizalom jeleként értékelte, s Jelcin a szöuli parlamentben mély sajnálkozását fejezte ki az utasszállító repülőgép lelövése, illetve ártatlan em­berek halála miatt Meggyőződésének adott hangot hogy ilyen incidens soha többé nem történhet. E nyilatkozatot a parlamenti képviselők elismeréssel fogadták, mint ahogy azt a kijelentését is, hogy Oroszország beszünteti a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság katonai támogatását Az orosz el­nök utalt arra, hogy országa felülvizsgálja az 1961- ben Észak-Korea és a volt Szovjetunió között kötött katonai együttműködési megállapodást. Dél-koreai részről már a látogatás előestéjén leszögezték: az Oroszország által remélt politikai, de elsősorban gazdasági együttműködés fejében Szöul azt várja el Moszkvától, hogy igyekezzék Észak-Koreát eddigi merev politikájának megváltoztatására bírni. Az együttműködéshez fűződő kölcsönös érdekek a szöuli látogatás előzetes forgatókönyvét más vo­natkozásban is igazolták. Ezt bizonyítja, hogy Borisz Jelcin és vendéglátója, Ro Te Vu elnök tizenöt pon­tos alapszerződést írt alá, amely rögzíti a jövőbeni kapcsolatokat, előirányozza a rendszeres és legma­gasabb szintű konzultációkat, a parlamentek és a ma­gánszervezetek közötti kapcsolatok javítását Jelcin egyébként Szöulban azt is bejelentette, hogy a kapcsolatok javítása érdekében Oroszország kész nagymértékben csökkenteni a Távol-Keleten állomásozó fegyveres erőit Kilátásba helyezte továbbá, hogy Moszkva fegyvereket ad el Szöulnak. Parlamenti beszédében az elnök hangoztatta, hogy az orosz külpolitika fő hangsúlyait az Egyesült Államok, illetve Nyugat-Európa helyett az inten­zívebb gazdasági kapcsolatokkal kecsegtető Ázsiára, illetve csendes-óceáni térségre helyezik át A mostani szöuli látogatás ezen az úton az első lépés, amit követ majd a decemberre tervezett kínai látogatás. (p.L) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS az Állami Vagyonügynökséggel fennálló keretszerződésben foglalt jogosítványának megfelelően eljárva nyilvános pályázatot hirdet a cégbírósági bejegyzés alatt álló SZERENCSI AUTO MŰSZAKI KERESKEDELMI SZOLGÁLTATÓ KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG (3900 Szerencs, Gyár u. 11.) állami tulajdonban lévő üzletrészének megvásárlására. A társasági törzstőkéje 27 000 000,- Ft. A társaság bejegyzését követően a törzstőke és a tulajdonosi jogok 91,7%-a állami, 8,3%-a önkormányzati tulajdonba kerül, azaz 24 770 000,- Ft névértékű állami tulajdonú üzletrész eladó. A pályázók vételi ajánlatukat mind az állami tulajdon egésze, mind az üzletrész 51%-ánál magasabb, azaz többségi hányadára, mind pedig a 49% vagy annál kisebb hányad megvételére megtehetik. A pályázatnak tartalmaznia kell a felajánlott vételár összegét, a kiegyenlítés módjára vonatkozó elképzeléseket, az ajánlati kötöttség időtartamát, amely nem lehet kevesebb, mint a benyújtási határidőtől számított 60 nap. Az ajánlattevőnek a vételi szándék bizonyítására bánatpénzként a felajánlott vételár 5%-át, de legalább 1 000 000,- Ft-ot - a pályázatok benyújtásának határidejéig - letétbe kell helyeznie a Kreátor Kft. házipénztárában. A pályázat kiírója a legjobb pályázat feltételeivel 50% + 1 szavazatot kitevő üzletrészt felajánl a társaság alkalmazottainak, amelyre elővásárlási joguk van. A pályázat lebonyolítása egyfordulós rendszer szerint történik. A részletes pályázati felhívást tartalmazó privatizációs feltételfüzet a Kreátor Kft. központjában 7100 Szekszárd, Mikes u. 6. tel.: 74/11-383, 74/16Ό78) vagy a budapesti igazgatóságon (Budapest XIII., Váci út 52/B., tel.: 1/149-6381) vehető át díj megfizetése ellenében. A pályázaton való részvétel feltételei: - a privatizációs feltételfüzet kiváltása, - a megfelelő összegű bánatpénz letétbe helyezése a Kreátor Kft. pénztárában. A pályázatokat személyesen vagy meghatalmazott útján, három példányban, 1992. december 21-én 12 óráig lehet benyújtani a Kreátor Kft.-nél. Új ügyvezető elnök Tádzsikisztánban A tádzsik parlament Imam Ali Rahmanovot, a déli kormány­ellenes lázadó csoportok egyik vezetőjét nevezte ki a parla­ment elnökévé és egyben az ország ügyvezető államfőjévé csütörtökön - közölte az MTI. A törvényhozás elsöprő többség­gel választotta meg az ellenzéki veze­tőt a tisztségbe. A kommunistabarát politikus Akbarso Iszkandarov helyé­re kerül, aki múlt héten nyújtotta be lemondását, mert laza kormánykoalí­ciója nem tudott véget vetni a polgár­­háborúnak. (Iszkandarov szeptem­berben foglalta el az elnöki posztot, miután elődjét, az egykori kommu­nista Nabijevet lemondásra kénysze­rítették.) Szakértők szerint a parla­ment mostani döntése csak újabb olaj a tűzre: az iszlám fegyveres csopor­tok és az egykori kommunista veze­téshez hű erők közötti polgárháborút nem fogja lecsendesíteni. A belpoliti­kai feszültséget fokozza, hogy szer­dán délután ismeretlen tettesek meg­gyilkolták a Nemzetbiztonsági Bi­zottság alelnökét­, aki központi szere­pet játszott a polgárháború befejezé­sére irányuló erőfeszítésekben. Kijev magyarázatot kér Ruckoj igényt tart „az ősi orosz földekre” (Tudósítónktól) MOSZKVA - Az ukrán külügy­minisztérium hivatalos magyaráza­tot kért Oroszország kijevi nagykö­vetétől Alekszandr Ruckoj keddi omszki látogatása során elhangzott kijelentései miatt - jelentette csütör­tökön az Interfax hírügynökség. Leo­­nyid Szmoljakov misszióvezető biz­tosította Nyikolaj Makarevicset, az ukrán külügyminiszter első helyette­sét, hogy a lehető leggyorsabban tá­jékoztatja a kijevi igényről az orosz diplomácia irányítóját Ruckoj az omszki egyetem taná­rai és diákjai előtt egyebek közt ki­fejtette, hogy a Krím-félszigetnek és más, korábban Oroszországhoz tar­tozott területeknek előbb vagy utóbb vissza kell térniük Moszkva fennha­tósága alá, hiszen úgymond, ősi orosz földekről van szó. V.L. Tovább tárgyalgatják Honeckerék perét BONN - Jogi szakértők mindin­kább kételkednek benne, hogy vala­ha is eljut a vádirat ismertetéséig Erich Honecker és bűntársai pere. A csütörtöki tárgyalás megint ügyrendi beadványok eldöntésével telt. Mi­után a berlini tartományi bíróság elutasította a védők elfogultsági pa­naszát, amelyek az „osztálybíróság” összetételét akarták megváltoztatni. Hansgeorg Bräutigam bíró tanácsa maga dönthetett a további beadvá­nyokról. Ezek többsége a per bere­kesztését célozza. A súlyosan beteg Honecker nem érné meg az eljárás végét, és egészségi állapota különben is alkalmatlanná teszi a tárgyalásra, mondják a védők. A fővádlott szemlátomást jó bőr­ben van, elmúlt kezdeti sápadt ide­gessége, derűs fölénnyel mosolyog­va integet a közönségnek. Vádlottból ugyan aligha válik majd vádlóvá, de a pertől így nincs sok félnivalója. (í­gy.) Vedd fel a kék sisakot! Válaszúton az SPD Szülési fájdalmak - talán ez a legjobb jellemzés, amely a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) e he­ti rendkívüli kongresszusáról ad­ható. Nemcsak e két bonni nap, az egész jelen korszak adta feladat, hogy hozzáidomuljanak, felnője­nek az új követelményekhez. S ezt tudják is, mert a kongresszus jel­mondata ez a Brandt-idézet volt: „Legyetek tudatában erőtöknek, s annak, hogy minden időszak más­más válaszokat vár." Izzó kérdés A három fő téma valóban erre utalt. Miként lehet gazdaságilag-tár­­sadalmilag-eszmeileg feldolgozni az egyesülést, és Németországnak ebből és a változott világhelyzetből adódó új szerepét? Mint „új” euró­pai hatalom, az egyesült Németor­szág katonailag is részt vegyen-e a világ dolgainak rendezésében, az ENSZ kék­sisakos akcióiban? A legizzóbb kérdés: miként oldják meg a menekültproblémát, s ennek „melléktermékeként” a szélsőjob­bos lázat? Mindhárom az utóbbi idők nagy kérdőjele. Milyen választ adnak erre a szociáldemokraták? Kezdjük a legutolsóval. Né­metországban ötmillió, a háború után letelepedett külföldi él, de a múlt évtizedekben gyakorlatilag meg tudták emészteni ezt az álla­potot. A kommunista világ fel­bomlásával és más földrészek vál­ságaival azonban robbanásszerűen megnőtt az ide érkezők száma. Az idén félmilliónyian léptek német földre. Ez sokak szerint meghalad­ja az ország tűrőképességét, s ezért tud ráépíteni idegengyűlöletével a szélsőjobb. Hosszabb idő óta folyik a párt­közi vita a német alkotmány ide­vonatkozó pontjának megváltozta­tásáról. Eszerint minden politikai üldözött menekültstátusra jogosult Németországban. A változtatás hívei korlátozó, szigorító passzu­sok beiktatását követelik, hogy könnyebben és gyorsabban kiszűr­hessék azokat, akik nem valódi ül­dözöttek, vagy éppen visszaélnek a lehetőséggel. A másik oldal nem akar az alkotmányhoz, a benne foglalt alapvető emberi jogi bizto­sítékokhoz nyúlni. Ez utóbbiakhoz tartozott ez év őszéig a hivatalos Német Szociáldemokrata Párt. Mostanra azonban megoszlott: el­nökük, Björn Engholm kezdemé­nyére változtattak álláspontjukon: éles belső viták során, s nem is minden párttagot meggyőzve, e kongresszuson többséget kapott a javaslat, hogy bizonyos mértékig hozzájárulnak az alkotmánymó­dosításhoz. Engholm és vele sok szociáldemokrata belátta, a nemes eszmék és a való élet között vala­milyen középutat kell találni, ha nem akarják még több hívüket a szélsőjobb szimpatizánsává tenni. E döntésük megkönnyíti a tárgya­lást a kormánykoalícióval, a köz­véleményt ingerlő huzavona is be­fejeződhet, s a 90-es éveknek meg­felelő menekültbefogadó rendszert teremthetnek. Békeakciókra készen A kék­sisakos ügy kevésbé lát­ványos, de lényegében ugyanazok vitáznak róla e párton belül, mint akik az előző témában is tették. Mindeddig ragaszkodtak ahhoz az elvhez, hogy katonáik csak az or­szág védelmében foghatnak fegy­vert. S a NATO-Varsói Szerződés ellentét idején más követelmény nem is bukkant föl. Mára új konflik­tusokkal kell farkasszemet nézni. Az egyesült, a négyhatalmi felügye­let maradványaitól megszabadult Németországtól szövetségesei több támogatást várnak, fokozott részvé­telt a nemzetközi problémák kezelé­sénél, így immár a szociáldemokra­ták többsége is úgy látja, hogy bizo­nyos fokig fel kell adni a régi (még a két világháború emlékét is őrző) tar­tózkodást. Esetenként, szigorúan az ENSZ keretei között, készek be­szállni békeakciókba. A legélesebb ugyan a mene­kült-szélsőjobb vihar, de a legke­ményebb dió a volt NDK teljes be­kapcsolása az ország gazdasági-tár­­sadalmi-lélektani vérkeringésébe. Mindkettő - kormány, koalíció és ellenzék - látja a problémát, amely­nek két fő vonása rajzolódott ki a bonni kongresszuson. Az egyik: még a szociáldemokrata hívő nyu­gati és a keleti munkavállalók kö­zött is érdekellentétek vannak. Az utóbbiak követeléseit ugyanis oly­kor csak az előbbiek rovására lehet kielégíteni. A másik vonás a szem­léleti különbség kormány és ellen­zék között: míg a koalíciós pártok a privatizáció döntő elemének az egyéni, a magánkezdeményezést tekintik, a szociáldemokraták több állami beavatkozást, beruházási ösztönzést kívánnak. Ne páholyból Drámai képet festett erről a helyzetről a bonni kongresszuson Wolfgang Thierse, a párt egyik alel­­nöke, mondván: itt az ideje, hogy kinyíljon a volt NSZK szeme! Nem­csak a keletiek, hanem a nyugatiak élete is változóban van, nem ülhet­nek távoli szemlélőként páholyban, miként régen a fal túlsó, nyugati ol­dalán. A demokrácia és az alkotmá­nyosság megőrzése attól függ egész Németországban, hogy mennyire tudják az egyesítés keltette gazdasá­gi és egyéb problémákat megoldani. A nyugati németeknek le kell ten­niük arról az illúzióról, hogy az egyesítéssel teljesítették feladatu­kat Ne számítsanak egyelőre élet­színvonal-emelkedésre, osztozza­nak a meglévőn a keletiekkel. Nekik se érdekük, hogy a volt NDK ipari sivataggá váljon. S ez lemondás nél­kül nem fog menni. Kérdés - fűzte hozzá -, milyen mértékben készek ebben az elnökséget követni a párt nyugati szavazói. Mint látni, legalább két kérdés­ben a rendkívüli kongresszus olyan döntést hozott, amelyet a kormány­­koalíció vitaalapnak fogadhat el. S ha a párton belül és más baloldali irányzatok bírálják is - nincs más választásuk, mint Engholm mögé állni, aki szerint „inkább az embe­rekhez kíván közel lenni, semmint a dogmákhoz”. S ha nem is időszerű, ebben a kongresszusi fordulatban benne rejlik a jövendő nagykoalíció (tehát a kereszténydemokrata és a szociáldemokrata kormányalakítás) lehetősége, jelzése. A következő választásokig valószínűleg nem ke­rülhet erre sor, a szociáldemokraták mindenekelőtt azt akarják bizonyí­tani, hogy maguk is kormányképe­sek. De ha 1994-ig élesedik a belső helyzet, s a volt NDK és a mene­kült-szociális probléma nem enyhül - elképzelhető a nagykoalíció is. A szélsőjobbal rokonszenvező szava­zók számát mintegy húsz százalék­ra becsülik. Lehet, hogy ennek lefa­ragására előbb vagy utóbb egyesíte­ni kell a demokratikus pártok erőit, cselekvőképességét. Tatár Imre

Next