Magyar Nemzet, 1994. május (57. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-13 / 111. szám

PÉNTEK, 1994. május 13. ΓΤΊ ·· 1 ·· lukor Magyar Nemzet 7 Nem kerülhet képernyőre személyiségi j­ogokat sértő műsor Horváth Sándor, a tv etikai bizottságának elnöke a pártatlan tájékoztatásról Bár mögöttünk a választások első fordulója, a legnagyobb hatású tö­megtájékoztatási eszközre, a televí­zióra továbbra is kényes szerep hárul: médiatörvény híján, a bírála­tok kereszttüzében is a pártatlan tá­jékoztatás képzeletbeli középvona­lán kell lennie. Lehetséges-e ez? Dr. Horváth Sándor ügyvédet, a Magyar Televízió etikai bizottságá­nak elnökét ennek lehetőségeiről kérdeztük, az etikai bizottság által tárgyalt ügyek gyakorlati tapaszta­­latai alapján. - Hogyan tarthatók be az etikai követelmények „békeidőben” és most, amikor javában dúl a választá­si kampány? - A választások időszakában a választási etikai kódex alapján egy külön kampánystáb foglalkozik a televízióban a választási műsorokat érintő kifogásokkal, panaszokkal. Meg kell mondanom: ezekben a napokban a nézők oly mértékben figyeltek e választási műsorokra, hogy az egyéb műsorok iránti érdek­lődés kissé háttérbe is szorult. De azért érkeznek, igaz, inkább általá­nosságokban mozgó észrevételek. Bár ezt a formát nem tartom szeren­csésnek, ha valakinek egy műsorral szemben kifogása van, jobb, ha konkrét bejelentést tesz. - Az etikai bizottság eddig hány ügyet, bejelentést tárgyalt? - Jelentős számú bejelentés ér­kezett, bár igen különböző súlyú ügyek. Ezért a számszerűség kissé félrevezető is lehet. Talán mintegy 30 bejelentésről lehet szó az utóbbi három hónapban. Ami e bejelenté­sek közelebbi tartalmát illeti, nem könnyű mindig elválasztani a műsor minőségével kapcsolatos észrevéte­leket a kifejezetten etikai jellegű kifogásoktól. Az utóbbi hetekben azonban - talán ez is összefügg a kampánnyal - az ilyen kifogások száma megcsappant. Az MTV etikai bizottsága esetenként állásfoglalást is kiad - így most adott közre egy olyan állásfoglalást, amely szerint az etikai normákat azokban a vá­lasztási műsorokban is be kell tarta­ni, melyeket nem a tévében készí­tettek - nem kerülhet képernyőre íz­léstelen, gusztustalan, személyiségi jogokat sértő műsor. - Meg lehet-e határozni törvé­nyes fogódzók nélkül a közszolgálati televíziózás etikáját? - Azt hiszem, definíciók, etikai kódexek tömegét lehet gyártani, a dolog lényege azonban igen egysze­rű: tisztességesen kell a műsorokat elkészíteni. Tisztesség alatt én az objektivitást, a pártatlanságot is ér­tem, a becsületes, az igazságot a le­hető legjobban megközelítő maga­tartást. Olyan műsorszerkesztői, te­levíziós újságírói felfogást, amely nem sérti mások személyiségét. Ezen belül természetesen finomítani lehet a válasz részleteit. De ez a do­log lényege.­­ A hagyományos felfogás sze­rint a közszolgálatiság mégis minde­nekelőtt a pártoktól való egyenlő távolságtartást feltételez. - Igen, erre kell törekedni, de azt hiszem, a gyakorlatban ezt nem könnyű mindig megvalósítani. S ha esetenként nem sikerül, nem merném elhamarkodottan azt m­ondani, hogy ez egyfajta újságírói elfogultság kö­vetkezménye. - Hallhatnánk egy gyakorlati esetet a példatárból? - Ha a tévéhíradóban mondjuk Boross Péter miniszterelnök szerepel , megjelenik a képernyőn, mert ép­pen fogadott egy külföldi államférfit - előfordulhat, hogy e tudósítást egy MDF-gyűlésről szóló beszámoló követi. Ezen Boross Péter mint az MDF elnökségi tagja szerepel. Nos, ez esetben tán azt lehetne mondani: Boross Péter kétszer jelenik meg a képernyőn, és ez a tévé részéről egy­fajta MDF-szimpátiát jelent. De sze­rintem ilyen ítélet pusztán a megjele­nés száma alapján nem hozható. Hi­szen a miniszterelnök egyszer az ál­lami beosztása, másodszor pedig pártbeli tisztsége kapcsán szerepelt.­­ A választási törvény kimondja: a jelöltállítás arányában szerepelje­nek a pártok a választási tudósítá­sokban. A gyakorlati megoldást azonban konfliktusok, viták sora kísérte. A legfrissebb napi eseménye­ken túllépve, mindebből utólag mi­lyen általános tanulságot érdemes leszűrni? - A televízió választási etikai kódexe lényegében eligazít ebben a kérdésben, ha a gyakorlatban való­ban akadtak is zökkenők. A politikai pártokkal egyeztetett etikai kódex szabályozza, hogy a pártoknak mi­lyen arányban van lehetőségük és joguk arra, hogy szerepeljenek a vá­lasztási kampány idején a képernyőn. Vita esetén, úgy gondolom, nem a pártok egyéni óhajához, hanem a tör­vény előírásaihoz kell igazodni, ter­mészetesen a személyiségi jogok védelmét is előtérbe helyezve. - Ám a nyíltan választási műso­rok mellett akad ma a televízióban néhány határeset. Névleg szórakoz­tató, burkoltan kampánycélok szol­gálatába álló tévéműsor is... - Egy műsorról nehéz általános­ságban bármit mondani. Természete­sen e műsorokban is be kell tartani az alapvető etikai normákat, ha konkrét kifogás érkezik, kivizsgáljuk, ha kell, elmarasztaló határozatot hozunk. Itt említem az OVB legutóbbi határoza­tát, amely azt emeli ki, hogy a köz­­szolgálati médiumok minden műso­rukban kötelesek tiszteletben tartani a pártatlanságság és objektivitás kö­vetelményét, ez nem csak a direkt választási műsorokra érvényes. - Hogyan tudja összeegyeztetni az Országos Választási Bizottság­ban betöltött posztját a televízió etikai bizottságának elnöki funk­ciójával? -­ Amikor az Országos Válasz­tási Bizottság tagjait megválasztot­ták, néhány képviselő megfogal­mazta azt is: nem lehetek elfogulat­lan és pártatlan, ha egy perben Chrudinák Alajost képviseltem a bíróság előtt. Pedig a mi szakmánk­ban alapkérdés, hogy el tudja az ember határolni a dolgokat egy­mástól. Egy ügyfél ügyében egy­szerre kell hogy elfogult és kriti­kus, tárgyilagos legyek. Különben nem tudom jól képviselni. És azt hiszem, a tárgyilagosság követel­ménye az Országos Választási Bi­zottság előtt tárgyalt ügyekben ugyanígy érvényesülhet. Termé­szetesen nem illendő mondjuk sza­valni akkor , ha a kifogás tárgyát képező döntésben esetleg korábban részt vettem... — A kampány közben megkemé­nyednek a jelzők, személyes élű poli­tikai sértések, sőt akár rágalmak közvetítőivé is válhatnak a médiák. Pedig nem hinném, hogy jogon kívü­liséget élveznének a pártok választá­si műsorai, vagy mégis? - Magam is úgy érzem, hogy a választási kampány időszakában sem tehető kivétel. És itt utalnék harmadik közéleti elfoglaltságomra is, hiszen a Független Jogász Fórum alelnöke vagyok. Márpedig a Jo­gász Fórum volt a választásetikai kódex kidolgozója. Az általános tisztesség szabálya mindig érvé­nyes kell hogy legyen. A Legfel­sőbb Bíróság álláspontja is alá­támasztja ugyanakkor azt: többet kell elviselnie annak, aki a közélet­ben szerepel. Tehát egyszerűen na­gyobb tűrőképességgel kell rendel­keznie. S azt hiszem, ez a fajta ké­pesség mindenekelőtt a kampány­időszakban tehető igazán próbára. Hiszen az indulatok ilyenkor hamar a felszínre kerülnek. A médiumok­ban dolgozókat viszont ebben az időszakban mondhatnánk dupla kötelesség terheli. Az általános eti­kai szabályok megtartása mellett ügyelniük kell arra is, hogy ne sért­sék meg a választásetika szabályait. Az etikai bizottság arra törekszik, hogy döntéseivel - amit a tapaszta­lat szerint az elmarasztaltak is mél­tányolnak és tudomásul vesznek - úgy alakítsa a televíziós tájékozta­tás gyakorlatát, hogy kevesebb le­gyen a műsorokkal kapcsolatban a megalapozottnak tekinthető etikai kifogás és panasz. Bodnár Lajos Nyomoz a Chilkó-csoport Fantomok bilincsben Április 15-én éjjel történt a XIX. ke­rületi Nagysándor József utcában az az eset,a­mely időben legközelebb esik a má­hoz. Mint arról három hete részletesen beszámoltunk, az áldozatra feltehetően élettársának korábbi partnere sújtott (vagy inkább sújtatott) le, s hogy az asszony két támadóra emlékezett bizony­talanul. Ennek egyik oka az volt, hogy a kertből felhangzó ütlegek, üvöltések és jajkiáltások hallatán az asztal alá bújt, a másik az, hogy teljesen részeg volt.­­ Az azonnali „belövés” viszont va­lóban jónak bizonyult - teszi meg a nyitó lépést Chilkó Ferenc alezredes -, olyan jónak, hogy hamarosan lefüleltük mind a három elkövetőt, akik azóta beismerés­ben vannak: a 27 éves H. Józsefet, a 23 éves Sz. Tibort és a 22 éves R. Jánost. Egy rövid felvezetős sorozat­ ­ Aztán kopogni kezdtek az ügyek ismét, konok megállíthatatlansággal - folytatja a parancsnok. - Április 18-án a 31 éves H. Mártonhoz odalépett valaki - egy eddig ismeretlen személy -, a III. kerületi Bécsi úton. Különösebben nem aprózta el a dolgot. Odalépett H. Már­tonhoz, közvetlen közelről fejbe lőtte, majd a­­nyomaték kedvéért a fegyver agyával is rásújtott. Azonnali halál. Az okok az áldozat előéletében keresendők (lányok futtatása, valutázás), melynek során, úgy tűnik föl, kissé túl mohóvá vált, és valakinek (valakiknek) „beár­nyékolt”, úgyhogy létezését nemkívána­tosnak ítélték meg. A nyom megvan, az elkövetőt hamarosan begyújtják. Ennyi.­­ Az Uzsoki Kórházban 18-án haj­nalban hunyt el a 49 éves E. Gyula, akit csövestársa rugdosott halálra. A 32 éves B. Józsefet a XIX. kerület Lehel út 24. szám alatt, a Nonstop presszóban szúrta nyakon a 22 éves S. Zsolt. Mondom ... olyan volt ez, mint egy kurtán kopogó sorozat egy nagy ügy aláfestéseként.­­ Ami eddig a nyilvánosságra került erről a bizonyos ügyről: kommandósok bevonásával őrizetbe vettük a 43 éves Bene Lászlót és Donászi Aladárt, akik­nek a lelkén négy gyilkosság, hat ember­ölési kísérlet és több­rendben­ rablás szá­rad. Három évvel ezelőtt ők gyilkolták meg Győrött Ősz Zsigmond rendőr fő­törzsőrmestert, egy évvel később ők haj­tották végre a Vak Bottyán utcában a skálás pénzszállító taxi elleni merényle­tet, melynek a 24 éves egyetemista, Sádt Győző volt az áldozata. És ők lőtték agyon Székesfehérvár mellett a két va­dászt, ifj. Tóth Tamást és Izsó Lászlót, akik lőgyakorlat közben zavarták meg őket. Donászi és Bene a szegedi fegyház­­ban ismerkedett össze, ahol fegyveres rablásért (OTP-fiók, illetve önkiszolgáló üzletek pénzszállítmányait lovasították meg) ültek. Kiszabadulásuk után össze­hangolták ténykedéseiket, és kisebb ak­ciókból több millió forintot összegyűjt­ve, nagy mennyiségű fegyvert és lőszert vásárolva komolyabb akciósorozatra ké­szültek. Ezek egy részét - sajnos - sike­rült is végrehajtaniuk.­­Chilkó parancsnok kissé elszótlano­­dik, erőt gyűjt. Egy pillanatra eszembe jut a jó évtizeddel ezelőtti Soós Lajos­­ügy, a fékezhetetlen, megszállott gyilkos­nak a pere, mely némileg ehhez volt hasonló, s amely dupla halálos ítélettel zárult. Ez­­ nem fog. Bár ez az ügy több tekintetben is fölülmúlja amazt. Két év erőfeszítései értek be, a csoport fennállá­sának egyik csúcsteljesítményét könyvel­heti el, melyet a Győr és a Fejér megyei kollégáikkal közösen ért el.­ A tipp nem belülről jött!­ ­ Amikor az első rablás megtörtént - vág bele Chilkó Ferenc a lényegbe -, a felmerülő spontán vélekedésekkel el­lentétben azonnal arra gondoltam: bel­ső ember nincs a pakliban! Néhány fi­nom, apró mozzanat külső kifigyelésre engedett következtetni, főként az, hogy az elvitt jutazsákban a váltópénz volt, viszonylag csekély összeg. Sokkal na­gyobb zsákmánnyal is távozhattak vol­na, nem mindössze 475 ezer forinttal. A másik egyértelmű következtetés: nehéz profikkal állunk szemben, akik teljesen elváltoztatott külsővel (ragasztott sza­káll, bajusz, paróka stb.) léptek színre, és „lekonzervált" kocsikkal operáltak. Az intuíció akkor is megsúgta: igazi fenevadakkal állunk szemben, akik, ha úgy adódik, semmitől nem­ fognak visszariadni.­­ Ez utóbbira nem kellett­­sokáig vár­ni. Ezután vette kezdetét az a szigorúan titkos és szoros megyei koordináció és összetartás, melynek során két emberem, Marton András és Horváth Lajos főhad­nagyok két évig csak ezzel foglalkoztak. Az események a Vak Bottyán utcai geng­­szertámadás és a Fejér megyei vadászok megölése után érték el a mélypontot. A tettesek brutalitása legsötétebb képzelgé­seinket is felülmúlta. Itt viszont már fel­csillant valami. S itt lőttük azt az emléke­zetes bakot, ha emlékszik... (Lőttem én, hadd ismételjem meg még egyszer. Én voltam az, aki elhallot­tam egy árnyalatot Chilkó parancsnok információjából, és idő előtt megírtam, hogy a Skála-pénzszállítmány kísérőjét és az egyik vadászt ugyanazzal a fegy­verrel, egy amerikai 38-as Colttal lőtték agyon, melyet a megtalált lövedékek ki­lenc azonos huzagolásnyoma egyértel­műen bizonyított.) — E konkrét nyomokon elindulva kezdődött el a szálak megragadása és óvatos, minden „leágazásra” aggályo­san figyelő göngyölítése. Lassan képbe kerültek a fegyverek, a gépkocsik, a rendszámtáblák beszerzésének forrásai, a hogyanok, a mikéntek és a honnanok - egyszóval egy nagyszabású, sötét vál­lalkozássorozat infrastruktúrájának le­tapogatását vittük véghez nagy mű­gonddal. S aztán eljutottunk a lényeg­hez: a két nehézfiúhoz. A zsaru életé­ben - melynek tempója és tartalma a legborzasztóbb dolgokkal szemben is immunissá tesz­i, szóval a mi életünk­ben is megvannak azok a ritka pillana­tok, amikor elfullad a hangunk. Ezzel a két fenevaddal álmunkban sokszor ta­lálkoztunk. Volt bennük valami fantom­szerű. Ahogy egyszer csak ott termet­tek. Ahogy az áldozatoknak semmi esélyt nem adva­­ öltek. — A lecsapás előtt egy mély léleg­zetet véve, felhívtam Sádt Győző édes­anyját. Nehéz erről beszélni. Az az édesanya, aki 24 éves fiát temette el, úgy fogadta a hírt, mintha vissza tud­nám adni a gyermekét. Gratulált a tel­jesítményhez, mint mondotta, nagy megnyugvására szolgált, hogy a szörnytett mögött nem belső emberek állnak. De ezekről a mélységekről hadd ne én beszéljek... Keresztesi Ferenc százados: - Elju­tottunk tehát a bizonyosságig, és nem volt értelme a további kivárásnak. Úgy­hogy lecsaptunk, mint az már ismeretes, a kommandósokkal. A „begyűjtés” a nagy rákészültség és a meglepetés jóvol­tából simán zajlott. A fegyverek tokban maradtak. Mindenki megvan, s a két „csúcsragadozó” kihallgatása folyik. A százados dühödten nagyot szív a cigarettáján, és rekedten folytatja:­­ Donászi Aladár sima eset. Pénzért bármikor, bárkit elpusztít. Az igazi vészjelző Bene Lászlóval ismerkedne kezdett el villogni az ember összes agy- és idegsejtjében. Valami ilyesmi­nek képzelem el a háborús kegyetlen­­kedőket, akik a rémségeket véghezvi­­szik, sőt­­ gerjesztik. Talán azzal­ a kü­lönbséggel, hogy Bene intelligensebb az átlagnál. A fogdában Shakespeare-t olvas, és pszichológiai művet tanulmá­nyoz. És lázasan, folyamatosan ötöl! Hol hibázott? (Mert hibázott, hál’’ is­tennek, többször is. A „fegyvert nem semmisítünk meg" felfogás visszaütött.) Hogy tudna innen kijutni? Miért nem imádott és legtöbbre becsült élethely­­zetében, a tűzharcban fogták el? Az erőszak , fekete szépsége” - Más ember ez, ismétlem. Mint el­mondta, „simán” 20 millióért sem vál­lalna el bérgyilkosságot. Neki más kell. És itt nyílt meg előttem valami olyan megveszekedett elvetemültség, melytől az emberi világot meg kell szabadítani. Ennek az „embernek” az ölés, az „erő­szak fekete szépsége” az élet legfőbb örömét és fűszerét jelentette. Egészen pontosan a tűzharc, a veszély fölfoko­­zottsága, az azonnali döntéskényszer, a reflexek próbára tétele. Amikor ehhez a részhez értünk, Benét baljóslatú élénk­ség fogta el. Kizökkent a blazírtságból, széles gesztusokkal magyarázott, le­guggolt, kúszott, rekonstruálta a „harc­helyzetet”, főként a két vadász felbuk­kanását, akik vissza is lőttek (őt a vál­lán meg is csípte egy puskagolyó). Ho­gyan vadásztak egymásra, hogyan emelte meg a 38-as tűzereje az áldoza­tot, hogy dobta odébb háromméternyire a testét. - Az ember csak hallgatja ezt a for­telmét, és azt kérdezi: hogy lehet ez el­len hatékonyan védekezni? A jog való­ban csakis a politika eszköze, s a humá­num valóban ennyire satnyán létezik? . (Május 9-e van, a győzelem, napja, amikor Európában ideiglenesen­ elhall­­gattak a fegyverek. Szürkészöld, tenger alatti félhomály üli meg a folyosót, az emberek behúzott nyakkal, némán köz­lekednek és vacognak. A titkárnő dide­regve veri a billentyűket. A százados ar­ca fakó, szürkéskék árnyékokkal. Az el­múlt években megtanultam, mit jelente­nek ezek a jelek. Hideg ez az épület! - szögezi le Chilkó parancsnok, a rá jel­lemző nagy helyzetfelismerő képesség­gel. És fásultan néz maga elé.­ Baróti Szabolcs Egy nap... Bár az Egyesült Államok­ban (külön díj lefizetése mel­lett, a megengedett hat-, illetve ma már hétbetűnyi helyre) mindenki olyan rendszámtáblát csináltat autójára, amilyet csak akar, mégsem hiszem, hogy e rövid kis feliratok gazdag va­riációjában sok magyar szó vagy mondat lenne. Egy azon­ban egészen biztosan akad, Colorado állam Denver városá­ban a fiatal Robert Mészáros­ „kiáltja” világgá autóján elöl­­hátul magyar származását és­ optimista alkatát. Egy nap... hirdetné a rendszámtábla, ha lenne hely a három pontnak, ám a felirat így is szívet melen­gető biztatás tulajdonosa szán­déka szerint arra, hogy egy nap eljön a siker, ha keményen dolgozol, egy nap a tisztesség elnyeri jutalmát, egy nap megjön az elismerés, ha becsü­letes és hűséges vagy. A Mé­száros család a sikert már is­meri, ma pedig elérkezett az az egy nap, amikor a hűség nyeri el valójában sosem várt jutal­mát. Göncz Árpád köztársasá­gi elnök a Magyar Köztársa­sági Érdemrend Kiskeresztjét nyújtja át Mészáros György­nek és feleségének, Ilonának, a magyar ügy odaadó és önzet­len támogatásáért. A Mészáros család tulajdo­nában van az Egyesült Álla­mok egyik legelegánsabb koz­­metikaiszalon-hálózata. Neve: Ilona of Hungary. Mészáros György 1949-ben, Ilona 1956- ban hagyta el hazánkat, s egy igazi amerikai karriertörténet­hez méltóan, 33 cent kezdő tőkével alapították meg vállal­kozásukat, amely ma hat gyö­nyörű, természetes alapanya­gokat használó, az egészséges szépséget elősegítő kezelési módokat alkalmazó kozmetikai szalonból áll. Vendégkörükről - hiszen ebben a szakmában a diszkréció igen fontos erény - Amerikában sohasem nyilat­koznak, itthon azonban annyit elárultak, hogy az ENSZ diplo­­m­átáit, s főként feleségeiket, politikusokat, színészeket tud­hatnak klientúrájukban, törzs­vendégük Imelda Marcos, Ra­­quel Welch és Carl Lewis is. A Mészáros család, amióta üzleti gyarapodásuk csak meg­engedi, önzetlen támogatója számos amerikai magyar szer­vezetnek, megannyi esetben segíti a hozzá tanácsért, össze­köttetésért fordulókat, széles körű levelezést folytat a kint élő magyarsággal. Ajtajuk nyitva áll, s sokan tanúsíthatják, aszta­luk is mindig készen a vendég­­fogadásra a Magyarországról érkezők számára. A családfő ta­valy szülőfalujának, Gyúrónak templomát segítette hozzá egy új orgonához, az amerikai ma­gyar jogászszervezet s a Kos­suth Egyesület köszönhet neki anyagi támogatást. Ám mind­ezek ellenére Mészáros György nem egy szentimentális, jóté­konykodó apuka, hanem olyan józan gondolkodású magyar üzletember, aki származásáról, magyarságáról nem tud s nem is akar megfeledkezni. „Nem érdemlem meg ezt a kitüntetést, nem tettem semmi különlegeset” - mondja szeré­nyen kérdéseimre. Ám felesége közbeszól: „De igen, tettél s tet­tünk, aki miutánunk, a mi üzle­ti, szakmai magatartásunk után és a te önzetlen segítséged alap­ján ítéli meg a magyar nevet, a népet, az országot - s ilyenek számosan vannak -, azok jó hí­rünket öregbítik a világban.” (h.é.)· Robert Mészáros autója

Next