Magyar Nemzet, 1994. május (57. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-13 / 111. szám
PÉNTEK, 1994. május 13. ΓΤΊ ·· 1 ·· lukor Magyar Nemzet 7 Nem kerülhet képernyőre személyiségi jogokat sértő műsor Horváth Sándor, a tv etikai bizottságának elnöke a pártatlan tájékoztatásról Bár mögöttünk a választások első fordulója, a legnagyobb hatású tömegtájékoztatási eszközre, a televízióra továbbra is kényes szerep hárul: médiatörvény híján, a bírálatok kereszttüzében is a pártatlan tájékoztatás képzeletbeli középvonalán kell lennie. Lehetséges-e ez? Dr. Horváth Sándor ügyvédet, a Magyar Televízió etikai bizottságának elnökét ennek lehetőségeiről kérdeztük, az etikai bizottság által tárgyalt ügyek gyakorlati tapasztalatai alapján. - Hogyan tarthatók be az etikai követelmények „békeidőben” és most, amikor javában dúl a választási kampány? - A választások időszakában a választási etikai kódex alapján egy külön kampánystáb foglalkozik a televízióban a választási műsorokat érintő kifogásokkal, panaszokkal. Meg kell mondanom: ezekben a napokban a nézők oly mértékben figyeltek e választási műsorokra, hogy az egyéb műsorok iránti érdeklődés kissé háttérbe is szorult. De azért érkeznek, igaz, inkább általánosságokban mozgó észrevételek. Bár ezt a formát nem tartom szerencsésnek, ha valakinek egy műsorral szemben kifogása van, jobb, ha konkrét bejelentést tesz. - Az etikai bizottság eddig hány ügyet, bejelentést tárgyalt? - Jelentős számú bejelentés érkezett, bár igen különböző súlyú ügyek. Ezért a számszerűség kissé félrevezető is lehet. Talán mintegy 30 bejelentésről lehet szó az utóbbi három hónapban. Ami e bejelentések közelebbi tartalmát illeti, nem könnyű mindig elválasztani a műsor minőségével kapcsolatos észrevételeket a kifejezetten etikai jellegű kifogásoktól. Az utóbbi hetekben azonban - talán ez is összefügg a kampánnyal - az ilyen kifogások száma megcsappant. Az MTV etikai bizottsága esetenként állásfoglalást is kiad - így most adott közre egy olyan állásfoglalást, amely szerint az etikai normákat azokban a választási műsorokban is be kell tartani, melyeket nem a tévében készítettek - nem kerülhet képernyőre ízléstelen, gusztustalan, személyiségi jogokat sértő műsor. - Meg lehet-e határozni törvényes fogódzók nélkül a közszolgálati televíziózás etikáját? - Azt hiszem, definíciók, etikai kódexek tömegét lehet gyártani, a dolog lényege azonban igen egyszerű: tisztességesen kell a műsorokat elkészíteni. Tisztesség alatt én az objektivitást, a pártatlanságot is értem, a becsületes, az igazságot a lehető legjobban megközelítő magatartást. Olyan műsorszerkesztői, televíziós újságírói felfogást, amely nem sérti mások személyiségét. Ezen belül természetesen finomítani lehet a válasz részleteit. De ez a dolog lényege. A hagyományos felfogás szerint a közszolgálatiság mégis mindenekelőtt a pártoktól való egyenlő távolságtartást feltételez. - Igen, erre kell törekedni, de azt hiszem, a gyakorlatban ezt nem könnyű mindig megvalósítani. S ha esetenként nem sikerül, nem merném elhamarkodottan azt mondani, hogy ez egyfajta újságírói elfogultság következménye. - Hallhatnánk egy gyakorlati esetet a példatárból? - Ha a tévéhíradóban mondjuk Boross Péter miniszterelnök szerepel , megjelenik a képernyőn, mert éppen fogadott egy külföldi államférfit - előfordulhat, hogy e tudósítást egy MDF-gyűlésről szóló beszámoló követi. Ezen Boross Péter mint az MDF elnökségi tagja szerepel. Nos, ez esetben tán azt lehetne mondani: Boross Péter kétszer jelenik meg a képernyőn, és ez a tévé részéről egyfajta MDF-szimpátiát jelent. De szerintem ilyen ítélet pusztán a megjelenés száma alapján nem hozható. Hiszen a miniszterelnök egyszer az állami beosztása, másodszor pedig pártbeli tisztsége kapcsán szerepelt. A választási törvény kimondja: a jelöltállítás arányában szerepeljenek a pártok a választási tudósításokban. A gyakorlati megoldást azonban konfliktusok, viták sora kísérte. A legfrissebb napi eseményeken túllépve, mindebből utólag milyen általános tanulságot érdemes leszűrni? - A televízió választási etikai kódexe lényegében eligazít ebben a kérdésben, ha a gyakorlatban valóban akadtak is zökkenők. A politikai pártokkal egyeztetett etikai kódex szabályozza, hogy a pártoknak milyen arányban van lehetőségük és joguk arra, hogy szerepeljenek a választási kampány idején a képernyőn. Vita esetén, úgy gondolom, nem a pártok egyéni óhajához, hanem a törvény előírásaihoz kell igazodni, természetesen a személyiségi jogok védelmét is előtérbe helyezve. - Ám a nyíltan választási műsorok mellett akad ma a televízióban néhány határeset. Névleg szórakoztató, burkoltan kampánycélok szolgálatába álló tévéműsor is... - Egy műsorról nehéz általánosságban bármit mondani. Természetesen e műsorokban is be kell tartani az alapvető etikai normákat, ha konkrét kifogás érkezik, kivizsgáljuk, ha kell, elmarasztaló határozatot hozunk. Itt említem az OVB legutóbbi határozatát, amely azt emeli ki, hogy a közszolgálati médiumok minden műsorukban kötelesek tiszteletben tartani a pártatlanságság és objektivitás követelményét, ez nem csak a direkt választási műsorokra érvényes. - Hogyan tudja összeegyeztetni az Országos Választási Bizottságban betöltött posztját a televízió etikai bizottságának elnöki funkciójával? - Amikor az Országos Választási Bizottság tagjait megválasztották, néhány képviselő megfogalmazta azt is: nem lehetek elfogulatlan és pártatlan, ha egy perben Chrudinák Alajost képviseltem a bíróság előtt. Pedig a mi szakmánkban alapkérdés, hogy el tudja az ember határolni a dolgokat egymástól. Egy ügyfél ügyében egyszerre kell hogy elfogult és kritikus, tárgyilagos legyek. Különben nem tudom jól képviselni. És azt hiszem, a tárgyilagosság követelménye az Országos Választási Bizottság előtt tárgyalt ügyekben ugyanígy érvényesülhet. Természetesen nem illendő mondjuk szavalni akkor , ha a kifogás tárgyát képező döntésben esetleg korábban részt vettem... — A kampány közben megkeményednek a jelzők, személyes élű politikai sértések, sőt akár rágalmak közvetítőivé is válhatnak a médiák. Pedig nem hinném, hogy jogon kívüliséget élveznének a pártok választási műsorai, vagy mégis? - Magam is úgy érzem, hogy a választási kampány időszakában sem tehető kivétel. És itt utalnék harmadik közéleti elfoglaltságomra is, hiszen a Független Jogász Fórum alelnöke vagyok. Márpedig a Jogász Fórum volt a választásetikai kódex kidolgozója. Az általános tisztesség szabálya mindig érvényes kell hogy legyen. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja is alátámasztja ugyanakkor azt: többet kell elviselnie annak, aki a közéletben szerepel. Tehát egyszerűen nagyobb tűrőképességgel kell rendelkeznie. S azt hiszem, ez a fajta képesség mindenekelőtt a kampányidőszakban tehető igazán próbára. Hiszen az indulatok ilyenkor hamar a felszínre kerülnek. A médiumokban dolgozókat viszont ebben az időszakban mondhatnánk dupla kötelesség terheli. Az általános etikai szabályok megtartása mellett ügyelniük kell arra is, hogy ne sértsék meg a választásetika szabályait. Az etikai bizottság arra törekszik, hogy döntéseivel - amit a tapasztalat szerint az elmarasztaltak is méltányolnak és tudomásul vesznek - úgy alakítsa a televíziós tájékoztatás gyakorlatát, hogy kevesebb legyen a műsorokkal kapcsolatban a megalapozottnak tekinthető etikai kifogás és panasz. Bodnár Lajos Nyomoz a Chilkó-csoport Fantomok bilincsben Április 15-én éjjel történt a XIX. kerületi Nagysándor József utcában az az eset,amely időben legközelebb esik a mához. Mint arról három hete részletesen beszámoltunk, az áldozatra feltehetően élettársának korábbi partnere sújtott (vagy inkább sújtatott) le, s hogy az asszony két támadóra emlékezett bizonytalanul. Ennek egyik oka az volt, hogy a kertből felhangzó ütlegek, üvöltések és jajkiáltások hallatán az asztal alá bújt, a másik az, hogy teljesen részeg volt. Az azonnali „belövés” viszont valóban jónak bizonyult - teszi meg a nyitó lépést Chilkó Ferenc alezredes -, olyan jónak, hogy hamarosan lefüleltük mind a három elkövetőt, akik azóta beismerésben vannak: a 27 éves H. Józsefet, a 23 éves Sz. Tibort és a 22 éves R. Jánost. Egy rövid felvezetős sorozat Aztán kopogni kezdtek az ügyek ismét, konok megállíthatatlansággal - folytatja a parancsnok. - Április 18-án a 31 éves H. Mártonhoz odalépett valaki - egy eddig ismeretlen személy -, a III. kerületi Bécsi úton. Különösebben nem aprózta el a dolgot. Odalépett H. Mártonhoz, közvetlen közelről fejbe lőtte, majd anyomaték kedvéért a fegyver agyával is rásújtott. Azonnali halál. Az okok az áldozat előéletében keresendők (lányok futtatása, valutázás), melynek során, úgy tűnik föl, kissé túl mohóvá vált, és valakinek (valakiknek) „beárnyékolt”, úgyhogy létezését nemkívánatosnak ítélték meg. A nyom megvan, az elkövetőt hamarosan begyújtják. Ennyi. Az Uzsoki Kórházban 18-án hajnalban hunyt el a 49 éves E. Gyula, akit csövestársa rugdosott halálra. A 32 éves B. Józsefet a XIX. kerület Lehel út 24. szám alatt, a Nonstop presszóban szúrta nyakon a 22 éves S. Zsolt. Mondom ... olyan volt ez, mint egy kurtán kopogó sorozat egy nagy ügy aláfestéseként. Ami eddig a nyilvánosságra került erről a bizonyos ügyről: kommandósok bevonásával őrizetbe vettük a 43 éves Bene Lászlót és Donászi Aladárt, akiknek a lelkén négy gyilkosság, hat emberölési kísérlet és többrendben rablás szárad. Három évvel ezelőtt ők gyilkolták meg Győrött Ősz Zsigmond rendőr főtörzsőrmestert, egy évvel később ők hajtották végre a Vak Bottyán utcában a skálás pénzszállító taxi elleni merényletet, melynek a 24 éves egyetemista, Sádt Győző volt az áldozata. És ők lőtték agyon Székesfehérvár mellett a két vadászt, ifj. Tóth Tamást és Izsó Lászlót, akik lőgyakorlat közben zavarták meg őket. Donászi és Bene a szegedi fegyházban ismerkedett össze, ahol fegyveres rablásért (OTP-fiók, illetve önkiszolgáló üzletek pénzszállítmányait lovasították meg) ültek. Kiszabadulásuk után összehangolták ténykedéseiket, és kisebb akciókból több millió forintot összegyűjtve, nagy mennyiségű fegyvert és lőszert vásárolva komolyabb akciósorozatra készültek. Ezek egy részét - sajnos - sikerült is végrehajtaniuk.Chilkó parancsnok kissé elszótlanodik, erőt gyűjt. Egy pillanatra eszembe jut a jó évtizeddel ezelőtti Soós Lajosügy, a fékezhetetlen, megszállott gyilkosnak a pere, mely némileg ehhez volt hasonló, s amely dupla halálos ítélettel zárult. Ez nem fog. Bár ez az ügy több tekintetben is fölülmúlja amazt. Két év erőfeszítései értek be, a csoport fennállásának egyik csúcsteljesítményét könyvelheti el, melyet a Győr és a Fejér megyei kollégáikkal közösen ért el. A tipp nem belülről jött! Amikor az első rablás megtörtént - vág bele Chilkó Ferenc a lényegbe -, a felmerülő spontán vélekedésekkel ellentétben azonnal arra gondoltam: belső ember nincs a pakliban! Néhány finom, apró mozzanat külső kifigyelésre engedett következtetni, főként az, hogy az elvitt jutazsákban a váltópénz volt, viszonylag csekély összeg. Sokkal nagyobb zsákmánnyal is távozhattak volna, nem mindössze 475 ezer forinttal. A másik egyértelmű következtetés: nehéz profikkal állunk szemben, akik teljesen elváltoztatott külsővel (ragasztott szakáll, bajusz, paróka stb.) léptek színre, és „lekonzervált" kocsikkal operáltak. Az intuíció akkor is megsúgta: igazi fenevadakkal állunk szemben, akik, ha úgy adódik, semmitől nem fognak visszariadni. Ez utóbbira nem kellettsokáig várni. Ezután vette kezdetét az a szigorúan titkos és szoros megyei koordináció és összetartás, melynek során két emberem, Marton András és Horváth Lajos főhadnagyok két évig csak ezzel foglalkoztak. Az események a Vak Bottyán utcai gengszertámadás és a Fejér megyei vadászok megölése után érték el a mélypontot. A tettesek brutalitása legsötétebb képzelgéseinket is felülmúlta. Itt viszont már felcsillant valami. S itt lőttük azt az emlékezetes bakot, ha emlékszik... (Lőttem én, hadd ismételjem meg még egyszer. Én voltam az, aki elhallottam egy árnyalatot Chilkó parancsnok információjából, és idő előtt megírtam, hogy a Skála-pénzszállítmány kísérőjét és az egyik vadászt ugyanazzal a fegyverrel, egy amerikai 38-as Colttal lőtték agyon, melyet a megtalált lövedékek kilenc azonos huzagolásnyoma egyértelműen bizonyított.) — E konkrét nyomokon elindulva kezdődött el a szálak megragadása és óvatos, minden „leágazásra” aggályosan figyelő göngyölítése. Lassan képbe kerültek a fegyverek, a gépkocsik, a rendszámtáblák beszerzésének forrásai, a hogyanok, a mikéntek és a honnanok - egyszóval egy nagyszabású, sötét vállalkozássorozat infrastruktúrájának letapogatását vittük véghez nagy műgonddal. S aztán eljutottunk a lényeghez: a két nehézfiúhoz. A zsaru életében - melynek tempója és tartalma a legborzasztóbb dolgokkal szemben is immunissá teszi, szóval a mi életünkben is megvannak azok a ritka pillanatok, amikor elfullad a hangunk. Ezzel a két fenevaddal álmunkban sokszor találkoztunk. Volt bennük valami fantomszerű. Ahogy egyszer csak ott termettek. Ahogy az áldozatoknak semmi esélyt nem adva öltek. — A lecsapás előtt egy mély lélegzetet véve, felhívtam Sádt Győző édesanyját. Nehéz erről beszélni. Az az édesanya, aki 24 éves fiát temette el, úgy fogadta a hírt, mintha vissza tudnám adni a gyermekét. Gratulált a teljesítményhez, mint mondotta, nagy megnyugvására szolgált, hogy a szörnytett mögött nem belső emberek állnak. De ezekről a mélységekről hadd ne én beszéljek... Keresztesi Ferenc százados: - Eljutottunk tehát a bizonyosságig, és nem volt értelme a további kivárásnak. Úgyhogy lecsaptunk, mint az már ismeretes, a kommandósokkal. A „begyűjtés” a nagy rákészültség és a meglepetés jóvoltából simán zajlott. A fegyverek tokban maradtak. Mindenki megvan, s a két „csúcsragadozó” kihallgatása folyik. A százados dühödten nagyot szív a cigarettáján, és rekedten folytatja: Donászi Aladár sima eset. Pénzért bármikor, bárkit elpusztít. Az igazi vészjelző Bene Lászlóval ismerkedne kezdett el villogni az ember összes agy- és idegsejtjében. Valami ilyesminek képzelem el a háborús kegyetlenkedőket, akik a rémségeket véghezviszik, sőt gerjesztik. Talán azzal a különbséggel, hogy Bene intelligensebb az átlagnál. A fogdában Shakespeare-t olvas, és pszichológiai művet tanulmányoz. És lázasan, folyamatosan ötöl! Hol hibázott? (Mert hibázott, hál’’ istennek, többször is. A „fegyvert nem semmisítünk meg" felfogás visszaütött.) Hogy tudna innen kijutni? Miért nem imádott és legtöbbre becsült élethelyzetében, a tűzharcban fogták el? Az erőszak , fekete szépsége” - Más ember ez, ismétlem. Mint elmondta, „simán” 20 millióért sem vállalna el bérgyilkosságot. Neki más kell. És itt nyílt meg előttem valami olyan megveszekedett elvetemültség, melytől az emberi világot meg kell szabadítani. Ennek az „embernek” az ölés, az „erőszak fekete szépsége” az élet legfőbb örömét és fűszerét jelentette. Egészen pontosan a tűzharc, a veszély fölfokozottsága, az azonnali döntéskényszer, a reflexek próbára tétele. Amikor ehhez a részhez értünk, Benét baljóslatú élénkség fogta el. Kizökkent a blazírtságból, széles gesztusokkal magyarázott, leguggolt, kúszott, rekonstruálta a „harchelyzetet”, főként a két vadász felbukkanását, akik vissza is lőttek (őt a vállán meg is csípte egy puskagolyó). Hogyan vadásztak egymásra, hogyan emelte meg a 38-as tűzereje az áldozatot, hogy dobta odébb háromméternyire a testét. - Az ember csak hallgatja ezt a fortelmét, és azt kérdezi: hogy lehet ez ellen hatékonyan védekezni? A jog valóban csakis a politika eszköze, s a humánum valóban ennyire satnyán létezik? . (Május 9-e van, a győzelem, napja, amikor Európában ideiglenesen elhallgattak a fegyverek. Szürkészöld, tenger alatti félhomály üli meg a folyosót, az emberek behúzott nyakkal, némán közlekednek és vacognak. A titkárnő dideregve veri a billentyűket. A százados arca fakó, szürkéskék árnyékokkal. Az elmúlt években megtanultam, mit jelentenek ezek a jelek. Hideg ez az épület! - szögezi le Chilkó parancsnok, a rá jellemző nagy helyzetfelismerő képességgel. És fásultan néz maga elé. Baróti Szabolcs Egy nap... Bár az Egyesült Államokban (külön díj lefizetése mellett, a megengedett hat-, illetve ma már hétbetűnyi helyre) mindenki olyan rendszámtáblát csináltat autójára, amilyet csak akar, mégsem hiszem, hogy e rövid kis feliratok gazdag variációjában sok magyar szó vagy mondat lenne. Egy azonban egészen biztosan akad, Colorado állam Denver városában a fiatal Robert Mészáros „kiáltja” világgá autóján elölhátul magyar származását és optimista alkatát. Egy nap... hirdetné a rendszámtábla, ha lenne hely a három pontnak, ám a felirat így is szívet melengető biztatás tulajdonosa szándéka szerint arra, hogy egy nap eljön a siker, ha keményen dolgozol, egy nap a tisztesség elnyeri jutalmát, egy nap megjön az elismerés, ha becsületes és hűséges vagy. A Mészáros család a sikert már ismeri, ma pedig elérkezett az az egy nap, amikor a hűség nyeri el valójában sosem várt jutalmát. Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét nyújtja át Mészáros Györgynek és feleségének, Ilonának, a magyar ügy odaadó és önzetlen támogatásáért. A Mészáros család tulajdonában van az Egyesült Államok egyik legelegánsabb kozmetikaiszalon-hálózata. Neve: Ilona of Hungary. Mészáros György 1949-ben, Ilona 1956- ban hagyta el hazánkat, s egy igazi amerikai karriertörténethez méltóan, 33 cent kezdő tőkével alapították meg vállalkozásukat, amely ma hat gyönyörű, természetes alapanyagokat használó, az egészséges szépséget elősegítő kezelési módokat alkalmazó kozmetikai szalonból áll. Vendégkörükről - hiszen ebben a szakmában a diszkréció igen fontos erény - Amerikában sohasem nyilatkoznak, itthon azonban annyit elárultak, hogy az ENSZ diplomátáit, s főként feleségeiket, politikusokat, színészeket tudhatnak klientúrájukban, törzsvendégük Imelda Marcos, Raquel Welch és Carl Lewis is. A Mészáros család, amióta üzleti gyarapodásuk csak megengedi, önzetlen támogatója számos amerikai magyar szervezetnek, megannyi esetben segíti a hozzá tanácsért, összeköttetésért fordulókat, széles körű levelezést folytat a kint élő magyarsággal. Ajtajuk nyitva áll, s sokan tanúsíthatják, asztaluk is mindig készen a vendégfogadásra a Magyarországról érkezők számára. A családfő tavaly szülőfalujának, Gyúrónak templomát segítette hozzá egy új orgonához, az amerikai magyar jogászszervezet s a Kossuth Egyesület köszönhet neki anyagi támogatást. Ám mindezek ellenére Mészáros György nem egy szentimentális, jótékonykodó apuka, hanem olyan józan gondolkodású magyar üzletember, aki származásáról, magyarságáról nem tud s nem is akar megfeledkezni. „Nem érdemlem meg ezt a kitüntetést, nem tettem semmi különlegeset” - mondja szerényen kérdéseimre. Ám felesége közbeszól: „De igen, tettél s tettünk, aki miutánunk, a mi üzleti, szakmai magatartásunk után és a te önzetlen segítséged alapján ítéli meg a magyar nevet, a népet, az országot - s ilyenek számosan vannak -, azok jó hírünket öregbítik a világban.” (h.é.)· Robert Mészáros autója