Magyar Nemzet, 1994. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-15 / 190. szám
HÉTFŐ, 1994. augusztus 15.J -kor „Föladtam ötven levelet... ” Lezsák birodalma: LakitelekS zellemi életünkben Lezsák Sándor nevével először 1979-ben találkoztunk, amikor - ő maga is fiatal költőként - Lakiteleken megszervezte a nevezetes fiatal írók találkozóját. A magyar politikai ellenzék előtt azonban 1987-ben vált ismertté a lakiteleki találkozó házigazdájaként. A történelmi jelentőségű összejövetel mintegy 170 résztvevője azóta is élete egyik nagy élményének tekinti a magyarság esélyeiről szóló tanácskozást, amely közvetlenül Lezsákék lakiteleki háza mellett zajlott le egy óriási sátor védelme alatt. Olyan gondolatok és elszánt elhatározások csíráztatóhelye lett Lezsák Sándor kertje, amelyek döntő mértékben hozzájárultak Magyarország szuverenitásának kivívásához és a demokratikus átalakuláshoz. Ki ez az ember, aki már ily fiatalon - hiszen még ma is csak 45 éves - két nevezetes országos jelentőségű esemény megrendezésével írta be a nevét jelenkori történelmünkbe? Származását tekintve, szülei és nagyszülei révén a főváros munkásnegyedeihez, valamint az elmaradott magyar vidék féltucatnyi településéhez és egy-egy felvidéki meg erdélyi magyar helységhez kötődik. Lakitelekre véletlenül került. Amint egyik interjújában elmondta: „Föladtam ötven levelet postán, hogy tanyán szeretnék tanítani. így történt, hogy 1969 szeptemberében kikötöttem Lakiteleken... Annak a vágynak a bűvöletében sodródtam oda, a falu szélére, hogy kis közösségekben élni, tanítani lesz a sorsom, ahol együtt fedezzük fel a világot, az irodalmat, együtt vagy átik a napi munkában." Felesége, Süttő Gabriella a Lakitelektől 15 kilométerre lévő Nagyrévről származik. Már 1957- ben családjával együtt Lakitelekre költözött, és ő is tanított az ottani általános iskolában, akárcsak élettársa. Lezsák Lakitelekre érkezve nem csupán tanítással foglalkozott, hanem megalakította a színjátszó csoportot, könyvbarátklubot létesített. Habár erre a népművelői tevékenységére felfigyelt a Művelődésügyi Minisztérium, és 1978-ban kitüntetéssel kívánta volna megjutalmazni, ő azonban - példa nélküli módon - visszautasította a pártállam elismerését. Ilyen előzmények után következett a fiatal írók találkozója, majd pedig 1987. szeptember 27-én a nevezetes tanácskozás Lakiteleken. Mint házigazda e szavakkal kezdte megnyitóbeszédét: „Törvényszerű, hogy e baráti találkozós megszerveződött. Ehhez nem lettvolna elegendő a politika még ma is kétséges, ingadozó türelmi rendelete. Biztatóbb az a bennünk növekvő készség, hogy ki kell szakadnunk a nomád értelmiségi léthelyzetéből. Választ kell adnunk arra a sorsunkat eldöntő kihívásra, amelybe a magyarság története során immár sokadszor kényszerült." Lezsák Sándor éveken át szinte naponta ingázott Lakitelek és Budapest között, megtéve ilyenkor napi 240 kilométert. És ami ezzel együtt járt: alig aludt négy-öt órát, hogy ezt a kétlaki életet élhesse. A rendszerváltozás után - érdemei ellenére - nem lett országgyűlési képviselő vagy miniszter, sem valamilyen más nagy stallum tulajdonosa. Úgy vélte: az MDF párttá szerveződésével sérülést szenvedett a politika mozgató ereje, a lélek, az emberi kapcsolatrendszer, az a másik Magyarország, amelyik jó lelki egészségben vészelte át a kommunista-szocialista rendszer évtizedeit. Ezért szervezte meg a Lakitelek Alapítványt, a népfőiskolát, a könyvkiadót, az emigrációs gyűjteményt és mindazt az értéket, amivel ma Lakiteleken találkozhatunk. Amikor oda került, egyetlen könyvet hozod magával, egy Németh Lászlókötetet: Iskola Kakaskúton. Vallomása szerint ez a mű olyan hatással volt rá, hogy egész életét le tudta volna élni ilyen környezetben. Mindez most megvalósult és - beszéljünk jelen időben - megvalósulóban van a lakiteleki népfőiskolán. Az alapítók, Lezsák és munkatársai jól ismerik azokat az okokat, amelyek miatt a dán evangélikus lelkész, Frederik Grundtvik fejében a múlt század első felében megszületett az elképzelés. Célkitűzése a dán nemzet nevelése és művelése, a közösség és a személyiség felső korhatár nélküli fejlesztése volt Lezsákék azt is tudatosítják növendékeikben, hogy nálunk, Magyarországon már korábban voltak népfőiskolai kísérletek: Tessedik Sámuel és Wesselényi Miklós részéről. Viszont szélesebb néprétegeket érintő iskolák csak az 1910-es évek után születtek. A lakiteleki népfőiskola alapjául a Németh László-féle elképzelés szolgált. A fiatalokat és felnőtteket oktató iskola célja, hogy a társdalmi folyamatokat értő polgárokat neveljen, akik, mint Németh László fja: „Olyan államért fognak küzdeni, amely megbecsüli a munka egyéni együtthatóját s teret ad a minőségnek..." A népfőiskola anyagi alapja úgy teremtődött meg, hogy 1991 februárjában Lezsák Sándor egy nemzetközi kulturális Helikon-díjat kapott Ekkor úgy döntött, hogy ennek összegével mint alaptőkével - feleségével együtt - létrehozza a Lakitelek Alapítványt. Ennek munkáját öttagú kuratórium felügyeli. Lezsák Sándor elnök, Gyarmati Dezső többszörös olimpiai bajnok, Tollas Tibor költő, a müncheni Nemzetőr főszerkesztője, Ghéczy Iván svájci közgazdász és Gálfalvi György né Marosvásárhelyről. Az alapítvány célja a világ magyarságában a szolidaritás erősítése. Feladata a demokratikus átalakulás elősegítése a kis közösségek, helyi lapok, nyugdíjas és ifjúsági klubok, néptánccsoportok és általában a magyar kulturális tevékenység támogatásával. A Lakitelek Alapítvány létrehozta a kizárólag csak a népfőiskola ügyeivel foglalkozó alapítványt A Lakitelek Alapítvány nonprofit alapítvány, így az adóalapból a beérkező támogatás összege leírható. Ezzel szemben a Népfőiskola Alapítvány olyan oktatási intézmény, amely vállalkozásokban is érdekelt Ilyen a televízióban most is vetített sorozat, a Frici, a vállalkozó szellem. A távolabbi cél az, hogy a népfőiskola eltartsa önmagát Tevékenységét - a Postabankon kívül - hazai intézmények, vállalkozók, határon túli magyarok segítik. Egyes sajtóvádaskodásokkal kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a Lakitelek Alapítvány nem kapott állami támogatást. Hazai bankok, vállalkozók, cégek mellett külföldi vállalkozók és intézmények segítették. Így történhetett, hogy az eredeti ötvenezer forintos alaptőke néhány év alatt több mint százmillióra növekedett. Az alapítvány a kapott összegekből jelentős támogatást nyújtott a hazai és a külföldi magyarság kulturális és szociális céljaira. E támogatás érzékeltetésére alábbiakban a következő nem teljes, szemelvényes összeállítást közöljük az 1991-1994. évekből: Számítógép — 500 000 moldvai csángó szervezet, Csíkszereda. fénymásológép-park felújításához - 900 000 - Együttélés Politikai Mozgalom, Pozsony. Nyári oktatótábor megrendezéséhez - 55 000 - Temerini Alkotóműhely. Hallássérült gyermekek táboroztatásához - 150 000 - Szülők a Hallássérült Gyermekért Alapítvány, Kiskunfélegyháza. Népfőiskolai működéshez - 2 x 1 000 000 - Ipolyi Arnold Népfőiskola, Újkígyós, Vajszló. Városfejlődési konferencia rendezéséhez - 120 000 - István Király Múzeum, Székesfehérvár. „Adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak...” c. történelmi vetélkedőhöz - 100 000 - Szabó József Geológiai Szakközépiskola, Tatabánya. Vak költők antológiájának megjelentetéséhez - 50 000 - Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, Budapest. A Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó verseny díjaihoz - 100 000 - Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, Kaposvár. Az Ábel a rengetegben c. filmhez - 1 000 000 - Budapest Filmstúdió. A Kölcsey-hagyaték restaurálásához - 80 000 - Kölcsey Társaság, Fehérgyarmat. Π. Nagyváradi nemzetközi ifjúsági találkozó - 100 000 - Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség, Nagyvárad. Országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat nagydíjaira és szervezéséhez - 100.000 - Néprajzi Múzeum, Budapest,, Mikrobusz vásárlásához - 100 000 - Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár. · Márai Sándor Kassai polgárok c. színmű bemutatásához - 150 000 - Komáromi Jókai Színház, Komárom. A Lakitelek Alapítvány az elmúlt három és fél évben összesen 7081-féle kezdeményezést támogatott 210464705 forint értékben. Ezenkívül 70 millió forinttal segítette a lap- és könyvkiadást. Az Antológia Kiadó gondozásában megjelent a Keserű a más kenyere című kötet, amely a Lakitelek Alapítvány által meghirdetett emigrációs pályázat műveinek izgalmas, érdekes részleteit tartalmazza. A hétszáz oldalas kiadvány Ausztráliától Észak- Amerikáig, Dél-Afrikától Svédországig mutatja be a szétszóratott és szétszóródott magyarság sorsát. A kiadó tervei között szerepel egy szemelvénygyűjtemény a paraszti önéletírásokból, ami tulajdonképpen a magyar parasztság e századi történetének szolgálhat forrásul. Még egy nagyszabású munkálatról számolhatunk be. Évek óta foglalkoznak Lakiteleken a második világháborúban elhunyt áldozatok névsorának összeállításával. A Katonák című, mintegy 13 kötetre tervezett adattár hiánypótló, és szinte egy képzeletbeli emlékmű obeliszkjére kívánkozik. Lakiteleken 1991 őszén adódott arra lehetőség, hogy az alapítvány négyhektáros területet vásároljon, rajta három meglévő épülettel. 1993 májusára 84 hellyel, két- és háromágyas szobákkal elkészült a vendégház. 1993. július 6-án szentelték fel a Kölcsey kollégiumot, és ekkor nyílt meg az Emigrációs Gyűjtemény. És sorra létesültek azok a közhasznú épületek, amelyek egy iskolacentrumként működő népfiskolához oly nélkülözhetetlenek. A nagy építkezések idején - ahogy azt,Lévai Jánostól, a beruházások vezetőjétől megtudhattuk - napi 10-12 órát dolgoztak még hétvégekén is, csak hogy a létesítmények idejében elkészülhessenek. A Kölcsey kollégium műveltség- és személyiségfejlesztő, valamint gazdasági, jogi és állampolgári ismereteket nyújtó intézmény. A Széchenyi kollégiumban a hallgatók a piacgazdálkodással, kereskedelemmel, vállalkozással és számlakezeléssel ismerkednek. A három hónapos bentlakásos intenzív nyelvtanfolyamokon napi 10-12 órában tanulják a hallgatók a világnyelveket. Az angol nyelviskola például a London Stúdió irányításával középfokú ügyintézői titkári-titkárnői szakképesítést ad. Az 1993 óta működő Bolyai, Kölcsey, Petőfi, Széchenyi és Vörösmarty kollégiumokban közel 300 hallgató részére folyik kétéves képzés közgazdasági és humán jellegű szaktárgyakból. A népfőiskola még 1991- ben meghirdetett helytörténeti pályázatára 479 pályamű érkezett. Az eredményhirdetésre 1993 márciusában került sor. Ekkor kiderült, hogy Erdélyből 34, a Felvidékről 18, a Vajdaságból 4, Kárpátaljáról 2, Horvátországból és Argentínából (!) 1-1 pályázó küldte be dolgozatát. A határon túliak első díját Albert Dávid nyerte a 400 éves a székelyudvarhelyi Tamási Áron iskola című munkájával. Külön kell szólnunk a vállalkozói távoktató programról, amelynek anyaga a tévésorozat mellett három kötetben megjelent. A nagy sikert mi sem bizonyítja jobban, mint hogy közel 12 ezren jelentkeztek erre a tanfolyamra. A konzultációkat megszervezte és azoknak helyet adott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Ezenkívül az országban 26 konzultációs központban összesen 4500-an jelentkeztek, mintegy ezren tettek sikeres vizsgát. Az oklevelet szerzett kezdő vállalkozóknak pedig az Országos Takarékpénztár kedvezményes lejáratú és kamatozású hiteleket, valamint a megyénkénti legjobb üzleti tervet benyújtottaknak 21 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyújtott. Talán a legnagyobb kincse Lakiteleknek az az Emigrációs Múzeum és Könyvtár, amely a politikai okokból külföldre menekült magyarok életéről, politikai és kulturális tevékenységéről ad számadást. A fő helyre került a Kölcsey-házban ez a rendkívül gazdag anyag, amely azt mutatja be, hogy milyen fáradhatatlanul és tudatosan küzdött az emigráció a nemzet és a haza felszabadulásáért. Tőkés László püspök, aki jelen volt a kiállítás megnyitásán, méltatta a lakitelekiek vállalkozását, amiért munkásságuk során nem csupán a határon túli magyarokról nem feledkeznek meg, hanem otthont adtak a mintegy kétmillió külhoni magyar életét bemutató kiállításnak. Igaztalanok lennénk, ha a lakitelek eredményeket csupán Lezsák Sándor érdemének tulajdonítanánk. Kiváló csapat veszi őt körük Lakitelek azonban nem csupán ezért áll szilárd lábakon - és biztató jövő előtt, hanem legfőképpen azért, mert igazat kell adnunk Lezsák Sándornak, aki ez idén, egy vidéki lapnak - a szegedi közéletnek - adott nyilatkozatában úgy vélte, hogy a népfőiskola az a sajátos forma, amelynek nagy szerepe van és lesz a rendszerváltoztató folyamatban. Mivel „nagyon könnyű a politikai intézményrendszert megváltoztatni, még a gazdaságot is”, ezért a népfőiskolák rendszerében arra kell törekednünk - hangoztatta Lezsák Sándor -, hogy elősegítsük „a lelkekben, a tudatban, az emberek egymás közötti kapcsolatrendszerében végbemenő változásokat”. Vígh Károly Lakitelek látképe, Lezsák Sándor megvalósult álma. Magyar Nemzet 7 Közép-Európa rangos szellemi műhelye Szegeden Kisebbségi értelmiségi kényszerpályák cégekhez és a politikai szervezetekhez. Sajnos a VMDK-ban bekövetkezet szakadás - amit most nem akarok részletezni - leállította ezt a folyamatot, sőt visszavetette. - Előadásában sötét színekkel ecsetelte, fennáll a veszélye annak, hogy megszűnjön a vajdasági magyarság. Ennyire tragikus a helyzet? - Igazán csak most tudtunk szembenézni azzal a gondolattal, hogy elfogyunk, elöregszünk. Évente egy falura való magyar pusztul ki. Mi vagyunk a legöregebb náció a Balkánon. Értelmiségünknek legnagyobb feladata, hogy szembesítse a magyarságot a küszöbönálló tragédiával, illetve lassítsa az asszimilációt. - Miképp válaszol az erdélyi értelmiség er-A határon túli magyarság értelmiségi csoportjainak különböző képviselői is meghívót kaptak a Szegedi Nyári Egyetemre. Öt év óta nélkülük már elképzelhetetlen az egyik legrangosabb értelmiségi fórum megrendezése. Tanárok, közgazdászok, írók, orvosok koptatták a Tisza-parti alma mater padjait, és az előadások az anyaország, illetve a kisebbségi magyar társadalmak hagyományairól, illetve a kényszerpályákról szóltak. Legtöbben a Vajdaságból és Erdélyből érkeztek Szegedre. Dudás Károly író, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke már harmadszor vett részt a nyári egyetemen. - Nem udvariasságból mondom, a szegedi fórum Kelet-Közép-Európa egyik legrangosabb szellemi műhelye lett. Különösen kedves nekünk, hogy a rendezők meg tudták nyerni a magyar szellemi élet elitjét arra, hogy olyan témákról beszéljenek, amelyek segítséget nyújtanak a határon túli magyar értelmiség szellemi megújulásához. Hiányzó intézmények Vajdasági veszélyek - Mennyire szükséges ez? - Én csak szülőföldem viszonyairól nyilatkoznék, a vajdasági magyar értelmiség jelentős része hosszú ideig távol tartotta magát a közéleti szerepléstől. - Mi az oka ennek? - Elsősorban a '60-as évek ideológiája, a „bársonyos titói diktatúra”, ami ravaszul ki- fogta a szelet a vitorlánkból, és külön utat javasolt a kisebbségi intelligenciának. A 60-as évek „parancsa” volt nálunk, hogy a vajdasági magyar értelmiségnek a jugoszláv társadalomba kell integrálódnia, így aztán legjobbjaink jelentős része nem vállalta, hogy kivegye részét a közösség formálásából. A hatalom magához édesgette a szellemi elit jelentős hányadát. Másik oka a közönynek a félelem volt. - Mitől féltek? - Bizonyos történelmi eseményekre csak most derül fény. Örülök, hogy a Szegedi Nyári Egyetemen sokat hallhattunk a vallási kultúráról, hiszen nálunk a kereszténységnek megtartó ereje van, sajnos ezt is későn ismertük fel. Titóék viszont jól tudták mindezt, hisz az sem volt véletlen, hogy korábban több horvát püspököt neveztek ki egyházi elöljárónkká, akik nem sokat törődtek a magyar nyelv oktatásával. Szembe kell nézni azzal a szomorú ténnyel, hogy a délvidéki magyarságot fenyegeti legjobban az asszimiláció. A korábban regisztrált félmillió magyar lélekszáma 300 ezer alá csökkent. Ebben a fogyásban közrejátszott a boszniai háború is. Szélsőségek olyan hisztérikus légkört teremtettek, hogy sok magyar inkább az elvándorlást választotta. Becsléseink szerint eddig körülbelül 40 ezer honfitársam hagyta el a szülőföldjét. Az üressé vált településekre megindult a szerbek bevándorlása. - Honnan? - Elsősorban délről. Már Szabadkán is megüti a járókelő fülét a délszerb akcentus. - A válságos helyzetben mit tehet az értelmiség? - A tótfalusi kerekasztal-beszélgetésen a vajdasági magyar szellemi élet meghatározta legsürgetőbb feladatait. Kedvező változás volt, hogy az értelmiség kezdett közeledni a közös Erdélyből, Kolozsvárról érkezett Szegedre Kötő József, először hallgatta végig a nyári egyetem kurzusait. Az RMDSZ művelődésiegyházügyi alelnöke nem csinál titkot abból, hogy azoknak a rábeszélésre jött el a szegedi találkozóra, akik már többször voltak a Tiszapartján az értelmiségi találkozón. - Kitűnő a szegedi szabadegyetem. Különösen annak örülök a legjobban, hogy olyan előadókat hallhattam, akik az egyetemes magyar érdekek kifejeződésének voltak szószólói, hozzájárultak ahhoz, hogy önvizsgálatot végezzünk, és megtaláljuk a megfelelő kérdéseket . — Talán a válaszokat? Olyan világ nincs, hogy minden kérdésre választ kapjunk, nekünk már az is öröm, hogy lelkünk feltöltődött. Magyarországot olyan kihívások érték az elmúlt néhány esztendőben, melyeket nehéz felsorolni ere a kihívásra? - Nem lehet tagadni az erdélyi intelligencia értékteremtő képességét. Ez a képesség Trianon, a második világháború satöbbi ellenére is megmaradt. Ám az a körülmény, hogy 76 éve kisebbségi sorban élünk, azzal járt, hogy nem sikerült minden területen jó szakembergárdát felnevelni. - Kire és mire gondol? - A parlamenti politizáláshoz a magyarságnak ki kell nevelnie a politikusait. - Gyorsan felnőtt ez a réteg? - Úgy érzem, a humán értelmiség hamar tudta pótolni a hiányzó ismereteit, ám ahhoz, hogy korszerűen dolgozzon, intézményesített élet, az akadémia, az egyetem szükséges. Tudvalevő azonban, hogy az önálló magyar felsőoktatási intézményrendszer Erdélyben hiányzik. Más gömb nincs? ■. .* Hiányát lehet pótolni? - Megpróbáljuk az önszerveződéssel, a tudományos, kuturális egyesületek létrehozásával. Hiszen olyan egyesületek jöttek létre - mint például az Erdélyi Múzeum Egyesület, Kriza János Társaság, Erdélyi Műszaki Társaság, Bolyai Társaság s a többi - amelyek megtalálták helyüket a munkamegosztásban. A vállalkozásokon alapuló könyvkiadók pedig élénkítő injekciókat adtak az irodalmi életnek. Rövid idő alatt az értelmiségünk egy része kijárta a piacgazdaság elemi iskoláját, de jelen van az a réteg is, amelyik apátiába süllyedt, és a cselekvés értelmetlenségét hirdeti. - Melyik lenne az? - A műszaki értelmiség és a pedagógusok egy része. A legkülönfélébb jelenségek hatnak rájuk, kedvezőtlenül érinti őket a növekvő munkanélküliség, ami az egész Kárpát-medencére kiterjed. - Milyen méretű az erdélyi intelligencia elvándorlása? - Pontos számot nem tudok mondani, hiányoznak azok a szociológusok, akik feltérképeznék a valóságos helyzetet Személyes élményeim alapján úgy látom, hogy a fehérebb kenyér, a könnyebb élet vagy a karriervágy reményében távozik az erdélyi értelmiség egy része Magyarországra vagy Nyugatra. Néha meghökkentő magyarázatot lehet hallani, van, aki azt mondja, azért megy Németországba, hogy a gyereke magyarul beszéljen... - Hogy látja a többi magyar kisebbség sorsát? - Egy időben irigyeltük a vajdaságiakat a demokráciáért, aztán kiderült, hogy a szép külcsín mögött genocídium rejtőzik. Máskor a kárpátaljai magyarok helyzete miatt irigykedtünk. Azt hittük, ők rendelkeznek a legtöbb szabadságjoggal. Később rájöttünk, nincs így. Kérdésére egy anekdotával válaszolnék: a székely bácsit, amikor útlevelét beadja, megkérdezi a román rendőr, hová menne. Hosszú ideig töpreng, majd a rendőr elővesz egy földgömböt és kéri az öreget, bökjön oda, ahova utazni akar. A székely megvakarja a fejét, és megkérdezi: más gömb nincs? Halász Miklós