Magyar Nemzet, 1996. február (59. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-24 / 47. szám

10 Magyar Nemzet A bevétel nem vész el, csak helyet cserél Barsiné Pataky Etelka a privatizációs pénzek sorsáról A tavalyi magánosítási csúcsbevétel felhasználása vitát keltett közéle­tünkben. A 442,8 milliárd forintos összeg nem veszett el, ám az általa el­ért kamatmegtakarítás jócskán el­marad a remélttől. Barsiné Pataky Etelka, az országgyűlés gazdasági bi­zottságának MDF-es tagja az évi 50 milliárd forintos fölösleges kamat­terhet az adófizetők vállára rakó MNB-devizatartalékról is véleményt mond. — Hová került a tavalyi magánosítási csúcsbevétel?­­ A devizabevétel a Magyar Nemzeti Bankhoz érkezett be, hiszen ilyen nagyság­­rendű összeg első állomása a jegybank. Ez a summa mintegy hárommilliárd dollár nagyságrendű volt. A pénzt átváltották fo­rintra és átkerült az ÁPV Rt. számlájára. Az ÁPV Rt. a meghatározott összeget befizet­te a költségvetésnek. A parlament döntése értelmében ez az államadósság törlesztésé­re visszakerült a Magyar Nemzeti Bank­hoz, tehát oda, ahonnan elindult ilyen mó­don ez a pénz nem jut el a gazdaságba. Hiányzó elemzések - A kormány döntései lezárták-e tény­legesen a privatizációs bevétel körüli vi­tát?­­ A kormány a rendelkezésére álló mozgástérben rendezte az ügyeket. Mi azonban azt mondjuk, hogy e törvényes felszín alatt a kormány alapvető kérdéseket nem válaszolt meg, egyrészt a parlament­nek, másrészt a parlamenten keresztül a társadalomnak. Az első, hogy miért döm­pingszerűen privatizált. Erre nem tudott ér­demben válaszolni. A privatizáció után ugyanis a kormány azt mondja: ilyen nagy mennyiségű pénz ne kerüljön be az erre fölkészületlen gazdaságba egyszerre, mert nem lehet hatékonyan felhasználni, inflá­ciót gerjeszt. Egyetértünk. Nem árt föl­idézni, hogy például a Marshall-terv révén 1945 után nem egy hónap alatt, hanem hat éven keresztül jutott az akkori másfél mil­liárd dollár a német gazdaságba. De ha ez a hirtelen bejött pénz túl nagy, akkor miért így privatizáltak? A mai napig nem kapott a parlament olyan pénzügypolitikai elem­zést, amely bizonyította volna, hogy ezt így kellett csinálni, így ez a privatizáció: félsiker. - A kormány azért privatizált tavaly so­kat, mert akkor jött a vevő... - Csakhogy ez nem így van. Itt nem ar­ról van szó, hogy akkor kell adni a lányt, amikor viszik. A vevők, akik most a ma­gyar energiaszektor nagy részét megsze­rezték, biztos piachoz jutottak. Ha a lakos­ság nem fizet, ők egyszerűen kikapcsolják a villanyt, a gázt, a telefont.­­ A bevételek azonban rendben beér­keztek.­­ A legjobban talán a kormány döbbent meg, amikor ilyen óriási összeg egyszerre bezúdult. A privatizációs miniszter, de a kormányfő is úgy nyilatkozott, hogy ennek az összegnek egy részét vissza kell forgat­ni a gazdaságba. Korábban Suchman Ta­más 60-70 milliárdról beszélt Aztán ez fo­kozatosan csökkent. Közben a gazdasági érdekképviseletek, kamarák sorban gyár­tották a programokat. Kiderült amit mi többször fölvetettünk: a kormánynak a gazdaságnak szóló konkrét és ütemezett programja nincsen. Ebben az óriási sikerp­ropagandában, amiben most leledzünk, föl kell tenni a kérdést: miért nincsen? Apadó kamat - A kutatás, a fejlesztés, amely a fejlett országokban a növekedést erősíti, segíti, miért nem kerülhetett szóba a magánosítá­si bevételről való döntés előtt? - A pénz felhasználásáról zajló viták­nak olyan kísérőjelenségei is voltak, ame­lyekben a magyar társadalom elismert, te­kintélyes csoportjai is tőlük idegen lobby­zásra kényszerültek annak érdekében, hogy a pénz töredékei az általuk helyesnek vélt célokra fordítódjanak. Aztán egy hó­nap leforgása után kiderült: szó sincs hat­­van-hetven milliárdról, hanem - az Or­szággyűlés döntése értelmében - csak a ka­matokat lehet fölhasználni. Azaz har­minc-harmincöt milliárdos Majd ez az összeg is - az eddigi hírek szerint - tizen­­kétmilliárd forintra apadt. -Zsugorodhat-e tovább? - Még az is előfordulhat, hogy ez az összeg a költségvetés paragrafusai között teljesen jogszerűen eltűnik. Jogszerűen­­ ezt hangsúlyozom. Tehát mód van átcso­portosításokra, így a kormány adós a vá­lasszal azoknak, akik hittek abban, hogy ebből a privatizációs bevételből - értelmes közcélokra - részesülhetnek majd.­­ Bokros Lajos fölvetette, hogy e pénz egy részét a nyugdíjrendszer megreformá­lására kellene fordítani. Támogatták-e ezt az ötletet?­­ Nagyon érdekes gondolat. Nekünk tetszik ez a javaslat. De érthetetlen, hogy amikor egy kormány tervez, s tudja, hogy az egyik legégetőbb kérdéshez, a nyug­díjreformhoz pénz kell, akkor ez az igény és a privatizációs bevétel pénzösszegei­ miért nem találkoznak egymással. Miért nincs erről kidolgozott program, amelyet az ellenzék egy része is esetleg támogat­hatna.­­ Éppen a pénzügyi vezetés körüli bi­zonytalanság miatt fogadta el Bokros La­jos lemondását a kormányfő...­­ Ebben az a furcsa, hogy a miniszter­­elnök mindig kiválaszt egy pénzügymi­nisztert, aztán bizonyos idő elteltével „nem tartóztatja". Mindemellett a kormányfő azt hangoztatja: nagyon elégedett a pénz­ügyminiszterrel, ám elfogadja lemondását Különösen érdekes ez a mostani helyzet­ben, amikor a pénzügyminiszter két sike­resnek ígérkező nemzetközi szerződés alá­írása előtt állt: a Valutaalappal létrehozan­dó megállapodás a készenléti hitelről, illet­ve az OECD-tagságról szóló döntés volt soron. Fölvetődik a kérdés, valóban arról van-e csak szó, hogy a pénzügyminiszter menni akart? •­­ Baj-e, hogy nemcsak egyes politiku­soknak, hanem annak idején a vagyonpoli­tikai irányelveknek is búcsút mondtak? - Korábban az volt a gyakorlat, hogy a vagyonpolitikai irányelvek keretében az országgyűlés meghozta a döntéseket, így világos volt, hogy a privatizációból befo­lyó pénzeket mire kell majd fordítani. Ezt a fogalmat: vagyonpolitikai irányelvek, tö­rölte a H­orn-kormány. A törvény tárgyalá­sakor felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez hiba. Sajnos, utólag igazolódott, hogy nagy hiba volt. Nem került volna számos felelős ember - privatizációs miniszter, kormány­fő - ilyen ellentmondásos helyzetbe, ha nem két-három soros képviselői indítvány alapján kell döntenie a parlamentnek ekko­ra pénzről, hanem kormány-előterjesztés, és ehhez tartozó pénzügyi hatástanulmá­nyok, elemzések és tárgyalások alapján. - Hogyan lehetséges, hogy a kamat­megtakarítás, amelyet először 35 milliárd forintra becsültek, utóbb 12 milliárdra ol­vadt? - Ez azon múlik, hogy milyen az össze­tétele annak az adósságcsomagnak, ame­lyet az MNB ötezer milliárdos adósságtö­megéből kiválasztanak. Ennek mintegy ké­tezer milliárdos részét szaknyelven „nullás állománynak” hívják: ez az, amelyet rég­óta, még az 1990 előtti időktől hurcolunk magunkkal, s amelyeket nem piaci feltéte­lekkel vett fel a költségvetés annak idején. Ez az a hitelállomány, amelyben nem iga­zán lehet kamatot megspórolni. Adófizetői teher - A privatizációs bevételekkel is össze­függ, hogy túl nagyra duzzadt a Nemzeti Bank devizatartaléka. Ma, amikor csak 17 milliárd forint jut egy évi családi pótlékra, hatalmas pazarlásnak tűnik az ügyetlen hi­telpolitika miatti túltartalékolás. Foglalko­zik-e ezzel az ellenzék? - Számomra is érthetetlennek tűnt, hogy amikor már itt voltak a hatalmas pri­vatizációs bevételek, az MNB miért bocsá­tott ki kötvényeket a japán pénzpiacon. A jegybank elnöke arról tájékoztatott, hogy ez már korábban előkészített kötvénykibo­csátás volt, emellett a korábbiaknál jobb kondíciókkal jutottunk pénzhez. Ez el­fogadható. Ugyanakkor az elnök elismerte, hogy ekkora devizatartalékra valóban nem lenne szükség. Nyilvánvaló tehát, hogy nem megfelelő a kormány cash-flow (pénzegyenleg) tervezése. Márpedig nem­csak az állampolgárok szociális juttattása­­in, hanem a pénzügyi folyamatokban is spórolni kell, hiszen erre a lehetőségek fennállnak.­­ A hatalmas költségekkel járó deviza­­tartalékról sokan úgy beszélnek, mint ered­ményről.­­ Már több tekintélyes közgazdász is felhívta a figyelmet arra, hogy a miniszter­­elnöknek nagyon kellene vigyáznia a si­kerpropagandával. Miközben el kell ismer­ni, hogy a kormány számtalan hibát elkö­vetve az államháztartás talpon tartására törekedett, a társadalom mellett önmagát is becsapja, aki ma túlértékel. Molnár Pál Az M1-esen az idén még több díjemelés Nyáron drágább az autópálya (Folytatás az 1. oldalról) Elmondta: az M1-es Győr és az osztrák határ közötti sza­kaszának megépítése 20 mil­liárd forintba került. Több mint tíz évig tart a hitelek teljes visszafizetése. A vezérigazgató kifejtette: Nyugat-Európában alacsonyabbak az autópályadí­jak, mint az M1-esen, ám ott az építkezés költségei már megté­rültek, és az állam is jelentős hozzájárulást ad az üzemelte­téshez, a fenntartáshoz. Léderer Károly, a társaság elnöke a 42 kilométer hosszú autópálya forgalmáról elmond­ta: fele-fele arányban vették igénybe magyarok, illetve kül­földiek az M1-est januárban. Februárban is hasonló adatok várhatók. Átlagosan 4200 jár­mű közlekedik az autópálya­szakaszon havonta, ami megfe­lel a várakozásoknak. A tájékoztatón elhangzott: hamarosan megkezdődik az M15-ös gyorsforgalmi út épí­tése a szlovák határig. A terv szerint 1997 végéig kell elké­szülnie. Antenna Hungária: elnapolt közgyűlés Műsorszóró szupersztráda és műhold Az ÁPV Rt. kérésére fel­függesztették és egy héttel el­napolták az Antenna Hungária Rt. péntekre tervezett rendkí­vüli közgyűlését. A vagyonke­zelő szervezet indítványát az­zal terjesztette be, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága szerdai ülésén nem hozott döntést a társaság napirendi kérdéseiben. A meghiúsult közgyűlést köve­tő sajtótájékoztatón Zombory László, az Antenna Hungária igazgatóságának elnöke az MTI-nek elmondta: a társaság 1995-re 7,2 milliárd forint ár­bevételt tervezett. Az előzetes adatok szerint a forgalom 7,1 milliárd forint volt tavaly. Adózás előtti eredménye pedig 400 millió forint körül várható Elmondta: a tervezett és a vár­ható árbevétel közötti mintegy 180 millió forintos eltérést alapvetően a saját részvények értékesítésének elmaradása okozta. Ez összefüggésben van a társaság múlt év végén meg­hiúsult privatizációjával. Az ÁPV Rt. illetékese a sajtótájékoztatón kifejtette: új­raindítják az Antenna Hungá­ria kétfordulós nyílt privatizá­ciós pályázatát. Jelenleg a kor­mány előtt vannak az új pályá­zati feltételek, és a következő kormányülések egyikén való­színűleg megszületik a döntés. Az Antenna Hungária ké­szül a műsorszóró „szuper­­sztráda"­­megvalósítására, melyre lehetőséget ad a nemré­giben megszületett médiatör­vény. A társaság elkészítette konkrét terveit az új rádiós és televíziós országos hálózatok megvalósítására. Az elkövet­kező két évben hét új műsor­szóró rendszer kezdi meg mű­ködését. A beruházás több mint 4,5 milliárd forintba kerül. Hajdú László vezérigazgató hangsúlyozta: a teljes beruhá­zási összeg négy százaléka áll csak a társaság rendelkezésére. A tájékoztatón szó volt ar­ról is, hogy a magyar kormány felhasználói szerződést kötött a Magyar-Sat Kft.-vel az 1998- ban fellövésre kerülő Ceres magyar-izraeli műhold 16 csa­tornájából négy csatornára. Gazdaság SZOMBAT, 1996. február 24. A számvevőszék több támogatást kér Az ÁSZ sokszor alulmarad a versenyben (Folytatás az 1. oldalról) Hagelmayer szerint az ál­lamháztartási reform kapcsán lényegesen nő majd a számve­vőszék feladatköre. Új, kibőví­tett igényeket jelent a kincstár ellenőrzése, a kisebbségi ön­­kormányzatok tevékenységé­nek, gazdálkodásának vizsgá­lata, illetve a közbeszerzési tör­vény végrehajtásának ellenőr­zése. Emellett az Országgyűlés egyes ad hoc bizottságai is nem egy esetben egyedi ellenőrzé­sekre kérik a számvevőszéket. Az ÁSZ elnöke rámutatott, hogy a megnövekedett felada­tok ellenére nem javultak a bé­rezési, illetve technikai lehető­ségek. Napjainkban már nem­egyszer az ellenőrzött szerv jobb számítógépes apparátus­sal rendelkezik, mint maga az ÁSZ. Emellett folytatódik a szakemberek elvándorlása. Az elmúlt évben a költségvetési vitában a parlament nem fo­gadta el az ÁSZ béremelési és létszámemelési igényét. Hagel­mayer István reményét fejezte ki, hogy ez nem az Országgyű­lés értékítéletét jelenti. Az ÁSZ információi szerint - húzta alá - a pénzügyminisztériumi tisztségviselők szemlélete győ­zött a parlamenti vitában, és az Országgyűlés bizottságainak „figyelmetlensége” eredmé­nyezte azt, hogy napjainkban az ÁSZ munkatársainak bére­zési lehetősége elmarad a köz­­tisztviselői szféra más terüle­tein dolgozók fizetésemelési esélyeitől. Nagy Sándor, az Ország­­gyűlés számvevőszéki bizott­ságának elnöke kiemelte: két­ség nem fér ahhoz, hogy a számvevőszék Magyarország egyik legfontosabb közintézmé­nye. Belátható időn belül szük­ség van új számvevőszéki tör­vényre, egyúttal az új Alkot­mányban rendezni kell a szám­vevőszék megnövekedett sze­repének alkotmányos hátterét. Személyes véleménye szerint ha az év közepéig kiderülne, hogy az új alkotmány koncep­ciójáról nem sikerül egyezség­re jutnia a hat parlamenti párt­nak, akkor fel kell gyorsítani az új számvevőszéki törvény meg­alkotását. A számvevőszéki bizottság elnöke hangoztatta: az állam­­háztartási reform kapcsán az egész hazai ellenőrzés szerepét át kell gondolni, erősíteni kell a számvevőszéki ellenőrzést, a központi kormányzati ellenőr­zőmunkát, illetve az egyes fő­hatóságok, minisztériumok belső ellenőrzési tevékenysé­gét. Ebben az ÁSZ-nak koordi­náló szerepet kell betöltenie. Újra kell gondolni azt is, hogy a közigazgatás mely területei­nek éves gazdálkodását kell könyvvizsgálatnak alávetni. Nagy Sándor értékelte azt a higgadt hangnemet, amelyben a számvevőszék jelentése író­dott a társadalombiztosítási alapok 1994. évi gazdálkodá­sáról. Az ÁSZ jelentése ugyan­is - bár több mint 100 millió fo­rintos visszaélést is felderített - a lényegre mutatott rá: arra, hogy a tb jelenlegi rendszere okozza a fő problémát, a több tízmilliárd forintos hiány újra­termelődését. Magyar Külkereskedelmi Bank Német többségi tulajdon lesz? A Bayerische Landesbank szeretne minél na­gyobb részesedésre szert tenni a Magyar Külke­reskedelmi Bankban, s arra számít, hogy a már meglévő 25,2 százaléka mellé a mostani privati­zációban felajánlott, 24,67 százalékot kitevő részvénycsomagot egyedül megkapja. Hartmund Hölzer, a bajor tartományi bank szóvivője pénteken az MTI tudósítójának el­mondta, hogy az elmúlt évek alatt igen jó tapasz­talatokat szereztek Magyarországon, és feltét­lenül erősíteni, szeretnék tevékenységüket a ma­gyar pénzpiacon. A Bayerische Landesbank ta­valyi mérlegfőösszege 318 milliárd márka volt. A pénzintézetnek külföldön eddig elsősorban Ausztriában és Olaszországban vannak érdekelt­ségei. A volt szocialista országokban az­ MKB- ben szerzett részesedés az eddigi legnagyobb be­fektetés. A Magyar Külkereskedelmi Bankban eddig 8,33 százalékkal tulajdonos Deutsche Entwick­lungsgesellschaft (DEG) vezető menedzsere, Volker Siepen az MTI-nek elmondta, hogy to­vábbra is nagy figyelmet fordítanak Magyarorr­szágra, de banki részesedésüket egyelőre nem kí­­vánják növelni A vállalkozások fejlesztésével foglalkozó kölni innovációs és befektetési tár­saság az MKB mellett még két nagyobb befekte­tésben érdekelt Magyarországon. Raskó György a részleges kiviteli engedélyezés mellett Elég lisztünk van Nem szabadna államilag tel­jesen leállítani a liszt exportját. Ezt Raskó György MDF-es kép­viselő mondta az MTI-nek nyilat­kozva. A földművelésügyi tárca korábbi államtitkára azzal érvelt a lisztkivitel részleges engedé­lyezése mellett, hogy a rendelke­zésére álló adatok szerint 100-150 ezer tonnányi liszt ex­portja nem borítaná fel a magyar gabonamérleget. Annyi étkezé­­sibúza-tartaléka van az ország­nak, hogy ez nem okozna gondot a hazai ellátásban. A cégeknek, amelyek új piacokat szereztek ta­valy a lisztexport révén, elemi ér­dekük lenne a kivitel engedélye­zése, ugyanis így a jelenlegi kon­junktúra után is megmaradna piacuk, zömében a volt szovjet tagköztársaságokban. Kukoricapiac kihirdetés előtt a garantált ár Egyelőre lezárult a vita a kukorica garantált áráról az agrárpiaci rendtartás tárcaközi bizott­ságának e heti ülésén. A tanácskozást megelő­zően az FM 11, a gabona terméktanács képvise­lői 13,5, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Terme­lők Országos Szövetsége pedig 14,9 ezer forintos tonnánkénti árgaranciára tettek javaslatot. Az esetleges állami felvásárlást szabályozni hivatott garantált árat már a múlt hónapban ki kellett volna hirdetnie a földművelésügyi mi­niszternek. Mindenki megelégedésére szolgáló végeredmény azonban ezen a héten sem szüle­tett. Azonban, amint a gabona terméktanácstól megtudtuk, az FM elmozdult eredeti álláspontjá­ról, a tárca a 12 500—13 000 forintos garantált árat is elképzelhetőnek tartja. Az egyeztetés a viták ellenére lezárult, a bi­zottság javaslatot tesz a miniszternek a garantált ár mértékére. A terméktanács információink sze­rint továbbra is kitart eredeti javaslata mellett, annál is inkább, mivel számításaik szerint a kis­­parcellás kukoricatermesztésnél a tonnánkénti önköltségi ár a 16 ezer forintot is elérheti. Az agrárrendtartási törvény szerint a garan­tált árral együtt kellene kihirdetni a kukorica irányárát is. Ez utóbbi azonban az idén már biz­tosan késni fog, hiszen a terméktanácsnak szin­tén az e heti egyeztetésre kellett volna kidolgoz­nia javaslatát. A szervezet azonban ezt egyenlőre nem tudja megtenni, mivel hiányosságokat lát a törvényben, és ezért nem tudja pontosan értel­mezni az irányár szerepét. A kérdésben legköze­lebb két hét múlva várható egyeztetés. (n. t.) Az év menedzsere Sebesvári László, a kecske­méti Petőfi Nyomda vezérigaz­gatója kapta „Az év menedzse­re 1995" díjat - jelentették be a Menedzserek Országos Szö­vetségének pénteki sajtótájé­koztatóján. Az elismerést Se­besvári László szombaton a második menedzserbálon ve­heti át - jelenti az MTI. A most első ízben meghir­detett díjra még 1995-ben írt ki pályázatot a szövetség. Csak­nem 30 személy szerepelt a szervezetek és magánszemé­lyek javaslataiban. Lepsényi István, a szövetség elnöke el­mondta: Sebesvári László na­gyon szoros versenyben érde­melte ki az elismerést. A díja­zott szakmai életútja a Petőfi Nyomdával forrt össze. Az új eljárások bevezetésében kez­deményező és közreműködő szerepe alapján, a stratégiailag jól megalapozott privatizáció előkészítőjeként és végrehajtó­jaként, később vezérigazgató­ként része van a nyomda új fej­lődési pályára állításában. A privatizáció során „Szárnyát” vesztheti az Ikarus Az Ikarus Rt. eszközalapon történő­­privatizációja - szem­ben az ÁPV Rt. tegnap publikált hivatalos közleményével - nem biztos, hogy a magyar autó­­buszgyártás fennmaradását szolgálja - fejtette ki lapunk kérdésére­ aggályait a társaság igazgatótanácsi tagja, Nyúl Sán­dor, a Bankcenter vezérigazga­tója. Az eszközalapon történő privatizáció szerinte alkalmat ad az eszközök „kimazsolázá­sára". Az ilyen magánosítás felszámoláshoz hasonlít. A már­kanév védelmét, a termelés to­vábbélését semilyen megkötés nem biztosítja. A foglalkoztatá­si minimum sem érvényesíthe­tő. A céget gyakorlatilag dara­bokra szedik a vásárlók, érde­keiknek megfelelően. Nyúl Sándor az eszközala­pon történő privatizációval szemben előnyösebbnek tartja a vállalati alapon történő eladást, amelynek során a cég piacképes eszközeit egy vagy több felfut­tatható - új, tehermentesített, Ikarus-alapítású - vállalatba ap­­portálnák. A potenciális vásárló igényeinek megfelelően ez érinthetné a székesfehérvári, de a budapesti telephelyet is. Az eszközök céggel együtt történő eladása során már feltételül szabható a márkavédelem, illet­ve a gyártás fenntartása is. Más forrásból úgy tudjuk: az Ikarus tervezői szintén a gyártókapacitás egyben tartását szorgalmazzák, arra hivatkoz­va, hogy az orosz államadósság fejében hazánk esetleg tulaj­donhoz juthat az ottani jármű­gyártásban. Több évtizedes tra­díciókat őrző buszgyárunk Szi­bériában Ikarus-üzemet hozhat­na létre, hiszen évi 50 ezer busz gyártására is elegendő az esz­közparkja. (pálóci)

Next