Magyar Nemzet, 1996. február (59. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
10 Magyar Nemzet A bevétel nem vész el, csak helyet cserél Barsiné Pataky Etelka a privatizációs pénzek sorsáról A tavalyi magánosítási csúcsbevétel felhasználása vitát keltett közéletünkben. A 442,8 milliárd forintos összeg nem veszett el, ám az általa elért kamatmegtakarítás jócskán elmarad a remélttől. Barsiné Pataky Etelka, az országgyűlés gazdasági bizottságának MDF-es tagja az évi 50 milliárd forintos fölösleges kamatterhet az adófizetők vállára rakó MNB-devizatartalékról is véleményt mond. — Hová került a tavalyi magánosítási csúcsbevétel? A devizabevétel a Magyar Nemzeti Bankhoz érkezett be, hiszen ilyen nagyságrendű összeg első állomása a jegybank. Ez a summa mintegy hárommilliárd dollár nagyságrendű volt. A pénzt átváltották forintra és átkerült az ÁPV Rt. számlájára. Az ÁPV Rt. a meghatározott összeget befizette a költségvetésnek. A parlament döntése értelmében ez az államadósság törlesztésére visszakerült a Magyar Nemzeti Bankhoz, tehát oda, ahonnan elindult ilyen módon ez a pénz nem jut el a gazdaságba. Hiányzó elemzések - A kormány döntései lezárták-e ténylegesen a privatizációs bevétel körüli vitát? A kormány a rendelkezésére álló mozgástérben rendezte az ügyeket. Mi azonban azt mondjuk, hogy e törvényes felszín alatt a kormány alapvető kérdéseket nem válaszolt meg, egyrészt a parlamentnek, másrészt a parlamenten keresztül a társadalomnak. Az első, hogy miért dömpingszerűen privatizált. Erre nem tudott érdemben válaszolni. A privatizáció után ugyanis a kormány azt mondja: ilyen nagy mennyiségű pénz ne kerüljön be az erre fölkészületlen gazdaságba egyszerre, mert nem lehet hatékonyan felhasználni, inflációt gerjeszt. Egyetértünk. Nem árt fölidézni, hogy például a Marshall-terv révén 1945 után nem egy hónap alatt, hanem hat éven keresztül jutott az akkori másfél milliárd dollár a német gazdaságba. De ha ez a hirtelen bejött pénz túl nagy, akkor miért így privatizáltak? A mai napig nem kapott a parlament olyan pénzügypolitikai elemzést, amely bizonyította volna, hogy ezt így kellett csinálni, így ez a privatizáció: félsiker. - A kormány azért privatizált tavaly sokat, mert akkor jött a vevő... - Csakhogy ez nem így van. Itt nem arról van szó, hogy akkor kell adni a lányt, amikor viszik. A vevők, akik most a magyar energiaszektor nagy részét megszerezték, biztos piachoz jutottak. Ha a lakosság nem fizet, ők egyszerűen kikapcsolják a villanyt, a gázt, a telefont. A bevételek azonban rendben beérkeztek. A legjobban talán a kormány döbbent meg, amikor ilyen óriási összeg egyszerre bezúdult. A privatizációs miniszter, de a kormányfő is úgy nyilatkozott, hogy ennek az összegnek egy részét vissza kell forgatni a gazdaságba. Korábban Suchman Tamás 60-70 milliárdról beszélt Aztán ez fokozatosan csökkent. Közben a gazdasági érdekképviseletek, kamarák sorban gyártották a programokat. Kiderült amit mi többször fölvetettünk: a kormánynak a gazdaságnak szóló konkrét és ütemezett programja nincsen. Ebben az óriási sikerpropagandában, amiben most leledzünk, föl kell tenni a kérdést: miért nincsen? Apadó kamat - A kutatás, a fejlesztés, amely a fejlett országokban a növekedést erősíti, segíti, miért nem kerülhetett szóba a magánosítási bevételről való döntés előtt? - A pénz felhasználásáról zajló vitáknak olyan kísérőjelenségei is voltak, amelyekben a magyar társadalom elismert, tekintélyes csoportjai is tőlük idegen lobbyzásra kényszerültek annak érdekében, hogy a pénz töredékei az általuk helyesnek vélt célokra fordítódjanak. Aztán egy hónap leforgása után kiderült: szó sincs hatvan-hetven milliárdról, hanem - az Országgyűlés döntése értelmében - csak a kamatokat lehet fölhasználni. Azaz harminc-harmincöt milliárdos Majd ez az összeg is - az eddigi hírek szerint - tizenkétmilliárd forintra apadt. -Zsugorodhat-e tovább? - Még az is előfordulhat, hogy ez az összeg a költségvetés paragrafusai között teljesen jogszerűen eltűnik. Jogszerűen ezt hangsúlyozom. Tehát mód van átcsoportosításokra, így a kormány adós a válasszal azoknak, akik hittek abban, hogy ebből a privatizációs bevételből - értelmes közcélokra - részesülhetnek majd. Bokros Lajos fölvetette, hogy e pénz egy részét a nyugdíjrendszer megreformálására kellene fordítani. Támogatták-e ezt az ötletet? Nagyon érdekes gondolat. Nekünk tetszik ez a javaslat. De érthetetlen, hogy amikor egy kormány tervez, s tudja, hogy az egyik legégetőbb kérdéshez, a nyugdíjreformhoz pénz kell, akkor ez az igény és a privatizációs bevétel pénzösszegei miért nem találkoznak egymással. Miért nincs erről kidolgozott program, amelyet az ellenzék egy része is esetleg támogathatna. Éppen a pénzügyi vezetés körüli bizonytalanság miatt fogadta el Bokros Lajos lemondását a kormányfő... Ebben az a furcsa, hogy a miniszterelnök mindig kiválaszt egy pénzügyminisztert, aztán bizonyos idő elteltével „nem tartóztatja". Mindemellett a kormányfő azt hangoztatja: nagyon elégedett a pénzügyminiszterrel, ám elfogadja lemondását Különösen érdekes ez a mostani helyzetben, amikor a pénzügyminiszter két sikeresnek ígérkező nemzetközi szerződés aláírása előtt állt: a Valutaalappal létrehozandó megállapodás a készenléti hitelről, illetve az OECD-tagságról szóló döntés volt soron. Fölvetődik a kérdés, valóban arról van-e csak szó, hogy a pénzügyminiszter menni akart? • Baj-e, hogy nemcsak egyes politikusoknak, hanem annak idején a vagyonpolitikai irányelveknek is búcsút mondtak? - Korábban az volt a gyakorlat, hogy a vagyonpolitikai irányelvek keretében az országgyűlés meghozta a döntéseket, így világos volt, hogy a privatizációból befolyó pénzeket mire kell majd fordítani. Ezt a fogalmat: vagyonpolitikai irányelvek, törölte a Horn-kormány. A törvény tárgyalásakor felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez hiba. Sajnos, utólag igazolódott, hogy nagy hiba volt. Nem került volna számos felelős ember - privatizációs miniszter, kormányfő - ilyen ellentmondásos helyzetbe, ha nem két-három soros képviselői indítvány alapján kell döntenie a parlamentnek ekkora pénzről, hanem kormány-előterjesztés, és ehhez tartozó pénzügyi hatástanulmányok, elemzések és tárgyalások alapján. - Hogyan lehetséges, hogy a kamatmegtakarítás, amelyet először 35 milliárd forintra becsültek, utóbb 12 milliárdra olvadt? - Ez azon múlik, hogy milyen az összetétele annak az adósságcsomagnak, amelyet az MNB ötezer milliárdos adósságtömegéből kiválasztanak. Ennek mintegy kétezer milliárdos részét szaknyelven „nullás állománynak” hívják: ez az, amelyet régóta, még az 1990 előtti időktől hurcolunk magunkkal, s amelyeket nem piaci feltételekkel vett fel a költségvetés annak idején. Ez az a hitelállomány, amelyben nem igazán lehet kamatot megspórolni. Adófizetői teher - A privatizációs bevételekkel is összefügg, hogy túl nagyra duzzadt a Nemzeti Bank devizatartaléka. Ma, amikor csak 17 milliárd forint jut egy évi családi pótlékra, hatalmas pazarlásnak tűnik az ügyetlen hitelpolitika miatti túltartalékolás. Foglalkozik-e ezzel az ellenzék? - Számomra is érthetetlennek tűnt, hogy amikor már itt voltak a hatalmas privatizációs bevételek, az MNB miért bocsátott ki kötvényeket a japán pénzpiacon. A jegybank elnöke arról tájékoztatott, hogy ez már korábban előkészített kötvénykibocsátás volt, emellett a korábbiaknál jobb kondíciókkal jutottunk pénzhez. Ez elfogadható. Ugyanakkor az elnök elismerte, hogy ekkora devizatartalékra valóban nem lenne szükség. Nyilvánvaló tehát, hogy nem megfelelő a kormány cash-flow (pénzegyenleg) tervezése. Márpedig nemcsak az állampolgárok szociális juttattásain, hanem a pénzügyi folyamatokban is spórolni kell, hiszen erre a lehetőségek fennállnak. A hatalmas költségekkel járó devizatartalékról sokan úgy beszélnek, mint eredményről. Már több tekintélyes közgazdász is felhívta a figyelmet arra, hogy a miniszterelnöknek nagyon kellene vigyáznia a sikerpropagandával. Miközben el kell ismerni, hogy a kormány számtalan hibát elkövetve az államháztartás talpon tartására törekedett, a társadalom mellett önmagát is becsapja, aki ma túlértékel. Molnár Pál Az M1-esen az idén még több díjemelés Nyáron drágább az autópálya (Folytatás az 1. oldalról) Elmondta: az M1-es Győr és az osztrák határ közötti szakaszának megépítése 20 milliárd forintba került. Több mint tíz évig tart a hitelek teljes visszafizetése. A vezérigazgató kifejtette: Nyugat-Európában alacsonyabbak az autópályadíjak, mint az M1-esen, ám ott az építkezés költségei már megtérültek, és az állam is jelentős hozzájárulást ad az üzemeltetéshez, a fenntartáshoz. Léderer Károly, a társaság elnöke a 42 kilométer hosszú autópálya forgalmáról elmondta: fele-fele arányban vették igénybe magyarok, illetve külföldiek az M1-est januárban. Februárban is hasonló adatok várhatók. Átlagosan 4200 jármű közlekedik az autópályaszakaszon havonta, ami megfelel a várakozásoknak. A tájékoztatón elhangzott: hamarosan megkezdődik az M15-ös gyorsforgalmi út építése a szlovák határig. A terv szerint 1997 végéig kell elkészülnie. Antenna Hungária: elnapolt közgyűlés Műsorszóró szupersztráda és műhold Az ÁPV Rt. kérésére felfüggesztették és egy héttel elnapolták az Antenna Hungária Rt. péntekre tervezett rendkívüli közgyűlését. A vagyonkezelő szervezet indítványát azzal terjesztette be, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága szerdai ülésén nem hozott döntést a társaság napirendi kérdéseiben. A meghiúsult közgyűlést követő sajtótájékoztatón Zombory László, az Antenna Hungária igazgatóságának elnöke az MTI-nek elmondta: a társaság 1995-re 7,2 milliárd forint árbevételt tervezett. Az előzetes adatok szerint a forgalom 7,1 milliárd forint volt tavaly. Adózás előtti eredménye pedig 400 millió forint körül várható Elmondta: a tervezett és a várható árbevétel közötti mintegy 180 millió forintos eltérést alapvetően a saját részvények értékesítésének elmaradása okozta. Ez összefüggésben van a társaság múlt év végén meghiúsult privatizációjával. Az ÁPV Rt. illetékese a sajtótájékoztatón kifejtette: újraindítják az Antenna Hungária kétfordulós nyílt privatizációs pályázatát. Jelenleg a kormány előtt vannak az új pályázati feltételek, és a következő kormányülések egyikén valószínűleg megszületik a döntés. Az Antenna Hungária készül a műsorszóró „szupersztráda"megvalósítására, melyre lehetőséget ad a nemrégiben megszületett médiatörvény. A társaság elkészítette konkrét terveit az új rádiós és televíziós országos hálózatok megvalósítására. Az elkövetkező két évben hét új műsorszóró rendszer kezdi meg működését. A beruházás több mint 4,5 milliárd forintba kerül. Hajdú László vezérigazgató hangsúlyozta: a teljes beruházási összeg négy százaléka áll csak a társaság rendelkezésére. A tájékoztatón szó volt arról is, hogy a magyar kormány felhasználói szerződést kötött a Magyar-Sat Kft.-vel az 1998- ban fellövésre kerülő Ceres magyar-izraeli műhold 16 csatornájából négy csatornára. Gazdaság SZOMBAT, 1996. február 24. A számvevőszék több támogatást kér Az ÁSZ sokszor alulmarad a versenyben (Folytatás az 1. oldalról) Hagelmayer szerint az államháztartási reform kapcsán lényegesen nő majd a számvevőszék feladatköre. Új, kibővített igényeket jelent a kincstár ellenőrzése, a kisebbségi önkormányzatok tevékenységének, gazdálkodásának vizsgálata, illetve a közbeszerzési törvény végrehajtásának ellenőrzése. Emellett az Országgyűlés egyes ad hoc bizottságai is nem egy esetben egyedi ellenőrzésekre kérik a számvevőszéket. Az ÁSZ elnöke rámutatott, hogy a megnövekedett feladatok ellenére nem javultak a bérezési, illetve technikai lehetőségek. Napjainkban már nemegyszer az ellenőrzött szerv jobb számítógépes apparátussal rendelkezik, mint maga az ÁSZ. Emellett folytatódik a szakemberek elvándorlása. Az elmúlt évben a költségvetési vitában a parlament nem fogadta el az ÁSZ béremelési és létszámemelési igényét. Hagelmayer István reményét fejezte ki, hogy ez nem az Országgyűlés értékítéletét jelenti. Az ÁSZ információi szerint - húzta alá - a pénzügyminisztériumi tisztségviselők szemlélete győzött a parlamenti vitában, és az Országgyűlés bizottságainak „figyelmetlensége” eredményezte azt, hogy napjainkban az ÁSZ munkatársainak bérezési lehetősége elmarad a köztisztviselői szféra más területein dolgozók fizetésemelési esélyeitől. Nagy Sándor, az Országgyűlés számvevőszéki bizottságának elnöke kiemelte: kétség nem fér ahhoz, hogy a számvevőszék Magyarország egyik legfontosabb közintézménye. Belátható időn belül szükség van új számvevőszéki törvényre, egyúttal az új Alkotmányban rendezni kell a számvevőszék megnövekedett szerepének alkotmányos hátterét. Személyes véleménye szerint ha az év közepéig kiderülne, hogy az új alkotmány koncepciójáról nem sikerül egyezségre jutnia a hat parlamenti pártnak, akkor fel kell gyorsítani az új számvevőszéki törvény megalkotását. A számvevőszéki bizottság elnöke hangoztatta: az államháztartási reform kapcsán az egész hazai ellenőrzés szerepét át kell gondolni, erősíteni kell a számvevőszéki ellenőrzést, a központi kormányzati ellenőrzőmunkát, illetve az egyes főhatóságok, minisztériumok belső ellenőrzési tevékenységét. Ebben az ÁSZ-nak koordináló szerepet kell betöltenie. Újra kell gondolni azt is, hogy a közigazgatás mely területeinek éves gazdálkodását kell könyvvizsgálatnak alávetni. Nagy Sándor értékelte azt a higgadt hangnemet, amelyben a számvevőszék jelentése íródott a társadalombiztosítási alapok 1994. évi gazdálkodásáról. Az ÁSZ jelentése ugyanis - bár több mint 100 millió forintos visszaélést is felderített - a lényegre mutatott rá: arra, hogy a tb jelenlegi rendszere okozza a fő problémát, a több tízmilliárd forintos hiány újratermelődését. Magyar Külkereskedelmi Bank Német többségi tulajdon lesz? A Bayerische Landesbank szeretne minél nagyobb részesedésre szert tenni a Magyar Külkereskedelmi Bankban, s arra számít, hogy a már meglévő 25,2 százaléka mellé a mostani privatizációban felajánlott, 24,67 százalékot kitevő részvénycsomagot egyedül megkapja. Hartmund Hölzer, a bajor tartományi bank szóvivője pénteken az MTI tudósítójának elmondta, hogy az elmúlt évek alatt igen jó tapasztalatokat szereztek Magyarországon, és feltétlenül erősíteni, szeretnék tevékenységüket a magyar pénzpiacon. A Bayerische Landesbank tavalyi mérlegfőösszege 318 milliárd márka volt. A pénzintézetnek külföldön eddig elsősorban Ausztriában és Olaszországban vannak érdekeltségei. A volt szocialista országokban az MKB- ben szerzett részesedés az eddigi legnagyobb befektetés. A Magyar Külkereskedelmi Bankban eddig 8,33 százalékkal tulajdonos Deutsche Entwicklungsgesellschaft (DEG) vezető menedzsere, Volker Siepen az MTI-nek elmondta, hogy továbbra is nagy figyelmet fordítanak Magyarorrszágra, de banki részesedésüket egyelőre nem kívánják növelni A vállalkozások fejlesztésével foglalkozó kölni innovációs és befektetési társaság az MKB mellett még két nagyobb befektetésben érdekelt Magyarországon. Raskó György a részleges kiviteli engedélyezés mellett Elég lisztünk van Nem szabadna államilag teljesen leállítani a liszt exportját. Ezt Raskó György MDF-es képviselő mondta az MTI-nek nyilatkozva. A földművelésügyi tárca korábbi államtitkára azzal érvelt a lisztkivitel részleges engedélyezése mellett, hogy a rendelkezésére álló adatok szerint 100-150 ezer tonnányi liszt exportja nem borítaná fel a magyar gabonamérleget. Annyi étkezésibúza-tartaléka van az országnak, hogy ez nem okozna gondot a hazai ellátásban. A cégeknek, amelyek új piacokat szereztek tavaly a lisztexport révén, elemi érdekük lenne a kivitel engedélyezése, ugyanis így a jelenlegi konjunktúra után is megmaradna piacuk, zömében a volt szovjet tagköztársaságokban. Kukoricapiac kihirdetés előtt a garantált ár Egyelőre lezárult a vita a kukorica garantált áráról az agrárpiaci rendtartás tárcaközi bizottságának e heti ülésén. A tanácskozást megelőzően az FM 11, a gabona terméktanács képviselői 13,5, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége pedig 14,9 ezer forintos tonnánkénti árgaranciára tettek javaslatot. Az esetleges állami felvásárlást szabályozni hivatott garantált árat már a múlt hónapban ki kellett volna hirdetnie a földművelésügyi miniszternek. Mindenki megelégedésére szolgáló végeredmény azonban ezen a héten sem született. Azonban, amint a gabona terméktanácstól megtudtuk, az FM elmozdult eredeti álláspontjáról, a tárca a 12 500—13 000 forintos garantált árat is elképzelhetőnek tartja. Az egyeztetés a viták ellenére lezárult, a bizottság javaslatot tesz a miniszternek a garantált ár mértékére. A terméktanács információink szerint továbbra is kitart eredeti javaslata mellett, annál is inkább, mivel számításaik szerint a kisparcellás kukoricatermesztésnél a tonnánkénti önköltségi ár a 16 ezer forintot is elérheti. Az agrárrendtartási törvény szerint a garantált árral együtt kellene kihirdetni a kukorica irányárát is. Ez utóbbi azonban az idén már biztosan késni fog, hiszen a terméktanácsnak szintén az e heti egyeztetésre kellett volna kidolgoznia javaslatát. A szervezet azonban ezt egyenlőre nem tudja megtenni, mivel hiányosságokat lát a törvényben, és ezért nem tudja pontosan értelmezni az irányár szerepét. A kérdésben legközelebb két hét múlva várható egyeztetés. (n. t.) Az év menedzsere Sebesvári László, a kecskeméti Petőfi Nyomda vezérigazgatója kapta „Az év menedzsere 1995" díjat - jelentették be a Menedzserek Országos Szövetségének pénteki sajtótájékoztatóján. Az elismerést Sebesvári László szombaton a második menedzserbálon veheti át - jelenti az MTI. A most első ízben meghirdetett díjra még 1995-ben írt ki pályázatot a szövetség. Csaknem 30 személy szerepelt a szervezetek és magánszemélyek javaslataiban. Lepsényi István, a szövetség elnöke elmondta: Sebesvári László nagyon szoros versenyben érdemelte ki az elismerést. A díjazott szakmai életútja a Petőfi Nyomdával forrt össze. Az új eljárások bevezetésében kezdeményező és közreműködő szerepe alapján, a stratégiailag jól megalapozott privatizáció előkészítőjeként és végrehajtójaként, később vezérigazgatóként része van a nyomda új fejlődési pályára állításában. A privatizáció során „Szárnyát” vesztheti az Ikarus Az Ikarus Rt. eszközalapon történőprivatizációja - szemben az ÁPV Rt. tegnap publikált hivatalos közleményével - nem biztos, hogy a magyar autóbuszgyártás fennmaradását szolgálja - fejtette ki lapunk kérdésére aggályait a társaság igazgatótanácsi tagja, Nyúl Sándor, a Bankcenter vezérigazgatója. Az eszközalapon történő privatizáció szerinte alkalmat ad az eszközök „kimazsolázására". Az ilyen magánosítás felszámoláshoz hasonlít. A márkanév védelmét, a termelés továbbélését semilyen megkötés nem biztosítja. A foglalkoztatási minimum sem érvényesíthető. A céget gyakorlatilag darabokra szedik a vásárlók, érdekeiknek megfelelően. Nyúl Sándor az eszközalapon történő privatizációval szemben előnyösebbnek tartja a vállalati alapon történő eladást, amelynek során a cég piacképes eszközeit egy vagy több felfuttatható - új, tehermentesített, Ikarus-alapítású - vállalatba apportálnák. A potenciális vásárló igényeinek megfelelően ez érinthetné a székesfehérvári, de a budapesti telephelyet is. Az eszközök céggel együtt történő eladása során már feltételül szabható a márkavédelem, illetve a gyártás fenntartása is. Más forrásból úgy tudjuk: az Ikarus tervezői szintén a gyártókapacitás egyben tartását szorgalmazzák, arra hivatkozva, hogy az orosz államadósság fejében hazánk esetleg tulajdonhoz juthat az ottani járműgyártásban. Több évtizedes tradíciókat őrző buszgyárunk Szibériában Ikarus-üzemet hozhatna létre, hiszen évi 50 ezer busz gyártására is elegendő az eszközparkja. (pálóci)