Magyar Nemzet, 1996. február (59. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-24 / 47. szám
SZOMBAT, 1996. február 24. Gazdaság Csak a növekedés serkentése jelenthet kiutat Varga Mihály a pénzügyminiszter örökségéről, az általános elszegényedésről és a privatizációs hibákról Varga Mihály, a Fidesz - Magyar Polgári Párt alelnöke hűen az elmúlt évek gyakorlatához, igen kritikusan bírálja a kormány gazdaságpolitikáját. Pártja frakcióvezető-helyettese, a gazdasági kabinet vezetője sötét képet fest az ország gazdasági, társadalmi kilátásairól arra az esetre, ha folytatódik a mostani restrikciós irányzat. De mit javasol a Fidesz? Erről is kérdeztük. A Fidesz az elmúlt hónapokban sohasem felejtette el éles szavakkal bírálni a kormány gazdaságpolitikáját, s mindannyiszor utalt arra, a kabinetnek szakítania kell a restriktív elképzeléseivel. Az önök célkeresztjében mindig is ott állt a kritizált gazdasági stratégia atyjának számító Bokros Lajos, éppen ezért kissé ellentmondásos, hogy amikor lemondott a miniszter, a Fidesz most a pénzügyi vezető távozásának időzítésével nem ért egyet. Az elmúlt egy évben a Bokros Lajos nevével fémjelzett gazdaságpolitikának mi kétségtelenül kíméletlen bírálói voltunk. Többek között azért, mert a miniszte tevékenysége alatt érdemi változások nem történtek a magyar gazdaságban. Működik egy folyamatos restriktív gazdaságpolitika, amely a bevételek növelésére helyezi a hangsúlyt, s időről időre olyan csapásokkal sújt le a szociálpolitikára, amelynek nagyon veszélyes társadalmi hatásai lehetnek hosszú távon. Bokros lemondása tehát ebből a szempontból számunkra örvendetes hír. Mégis károsnak tartjuk a távozás időzítését, mert az elviselhetetlenség határát súroló társadalmi áldozatvállalás árán azért mégis sikerült elérni néhány gazdasági mutató javulását, amelyek pozitív jelzésnek számítanak az OECD számára. Így amikor végre bekerülhetne Magyarország ebbe az exkluzív társaságba, a legfejlettebb országok csoportjába, a pénzügyminiszter egyszerűen veszélyezteti felvételünket a lemondásával. Sajnos nagyon tartunk attól, hogy Bokros távozásának rossz üzenete elodázhatja a tagfelvételünket. - De miért kell ettől félni? Hiszen ön is azt említette, hogy az ország szénája gazdasági szempontból kezd rendbe jönni. - Rendkívül vegyes képet mutat a magyar gazdaság állapota. A makrogazdasági mutatók valóban javulást jeleznek, másrészt viszont ha jobban megkaparjuk a felszínt, kiderül, a termelés összetételében érdemi változás nem következett be. Tehát ma is a régi szerkezetben keletkezik a hazai össztermék (GDP), ugyanúgy, mint mondjuk egy évvel korábban. Nagy beruházásokra, jelentős termelőkapacitások kiépítésére nem került sor az elmúlt időszakban. Ezért mi úgy véljük, Bokros Lajos csak abban mutatott fel„érdemi” eredményt, hogy hivatali ideje alatt növekedett a munkanélküliség, nőttek az adóterhek, az infláció jelenleg is 28 százalék körüli, tehát magas, azaz a gazdaság lázas állapotban van, s a valódi gyógyulás jelei nem mutathatók ki. Lobbyérdekek - Képes-e kiutat felvázolni a Fidesz ebből a válságos helyzetből? Egyáltalán van-e a látómezőben Magyarországon olyan gazdasági szakember, aki képes lenne miniszterként legalább úrrá lenni - ha már a jobbítás olyan távolinak tűnik - ezen a kritikus állapoton? - A Fidesz szerint csak gazdasági növekedéssel lehet stabilizálni a gazdaságot. Enélkül az államháztartás akkut problémái nem kezelhetők. Szerintünk olyan új pénzügyminiszterre van szüksége az országnak, aki felhagy a restriktív, monetáris szigorral fémjelzett megszorító gazdaságpolitikával, s elkezd olyan döntéseket hozni, amelyek az ipari termelésben, a szolgáltatásban, az exportoffenzívában hozhatnak tartós javulást. Kifejezetten a gazdasági növekedés ösztönzésére van szükség, s ehhez Bokros személye valóban nem megfelelő. - Tudna javaslatot tenni konkrét személyre is a Fidesz? - Mi ellenzéki párt vagyunk, nem szólhatunk bele ebbe a kérdésbe, s meg sem kérdeztek bennünket. - Azzal azért ugye egyetért, hogy egyik napról a másikra nem könnyű előkeríteni egy olyan szakembert, aki kitűnő művelője szakmájának, s nemcsak nemzetközileg elismert szakember, hanem képes a társadalmi támogatottság megszerzésére is? - A magyar közgazdásztársadalom azért nem áll ennyire rosszul, máris legalább tíz-tizenöt név forog a sajtóban mint lehetséges miniszter. Szeretném azonban megjegyezni: hiába jó szakember Király Péter vagy Járai Zsigmond, egy fecske nem csinál nyarat A kormány gazdaságpolitikáját sok tényező alakítja, ezen pedig egy ember nem tud változtatni. A koalíciós pártok határozzák meg a fő irányt, alapvetően az ő elképzeléseik döntenek. A gazdaság működésével kapcsolatos előbbi kritika saját és pártja véleménye, netán tükrözi a választók álláspontját is? Ezt azért volna fontos tudni, mert ön abban a Karcag környéki választókerületben parlamenti képviselő, amely bizony nem tartozik az ország legfejlettebb régiói közé. A választókerületem miután az ország szegényebb, fejletlenebb régiójához tartozik, sokkal hátrányosabban éli meg a mai gazdaságpolitika káros következményeit is. Az ott élők valóban úgy érzik, hogy az elmúlt másfél év során a kormány részéről semmiféle átgondolt területfejlesztési elképzelés nem született meg. A kabinet ötletszerűen próbált pénzt pumpálni a gazdaságba, elsősorban azokra a helyekre, ahol lobbyérdekei szükségessé tették. A tartós többletbevételre törekvő, adóemelő gazdaságpolitika összekapcsolódva azzal a szociálpolitikával, amely minden, főleg a gyermekeseket érintő kedvezmény megvonására törekszik, máris hihetetlen mértékben taszította az alsó középosztály széles rétegeit az egyre népesebb szegények csoportjába. Magyarországon az elmúlt rövid időszakban megötszöröződött a szegények száma egy világbanki kimutatás szerint, s ha a minimálnyugdíj kétszeresét vesszük szegénységi küszöbnek, akkor már az ország 30-35 százaléka él szegénységben a mai gazdaságpolitika következtében! Latin-amerikai vadkelet Sajtótájékoztatóikon, nyilatkozataikban a Fidesz vezetői egyre gyakrabban vadkeletinek állítják be a magyarországi gazdasági viszonyokat, s elhangzott már az is többször, hogy a magyar társadalom latin-amerikanizálódik. Mit értenek ez utóbbi kifejezés alatt? . - A kritikánkkal igyekszünk mindig a valóságnak megfelelően leírni azokat a folyamatokat, amelyek az elmúlt másfél évben lejátszódtak. Azt a politikai-gazdasági elitet, amely 1994 nyara óta helyezkedett el a hatalom régióiban, a korábbi évtizedek gazdasági szer- kezetéhez igen erős szálak kötik. Ez az összekapcsolódás pedig azt eredményezi, hogy sok esetben gazdasági oldalról mozgatnak politikusokat, máskor a politikai hatalom befolyásol gazdasági döntéseket. Úgy érezzük, ez a fajta összefonódás nagyon veszélyes az ország számára, s egy olyan feketegazdaságban termelő, korrupciós eszközöket alkalmazó irányba tolja el az ország működését, amellyel nem lehet Európához csatlakozni. Erre példa, hogy például egyes minisztériumokhoz és a kormányhoz igen közel álló körök kapnak meg rendszeresen komoly állami megrendeléseket. Márpedig ez a helyzet olyan érdekeket jeleníthet meg a gazdaság szereplői között, amelyek nem nevezhetők hosszú távú társadalmi érdekeknek. - De hogyan kerül a képbe Latin-Amerika? - Említettem, hogy azok a társadalmi csoportok, amelyek főként a latin-amerikai országokra jellemzőek, kezdenek megjelenni Magyarországon is. Az a tendencia, hogy a szegények száma lavinaszerűen nő az országban, hogy hosszú sorok állnak az önkormányzatok előtt szociális segélyért, s hogy Budapest utcáin tömegesen jelennek meg kéregetők, bizony azt jelzi: egyre több honfitársunk csúszik le egy reménytelen állapotba. Abba a helyzetbe, ahonnan már igen nehéz, visszakapaszkodni a normális polgári életbe. Ezeknek a csoportoknak nagyon nehéz kiszámítani, a mozgását, s ők nemcsak gazdasági szempontból jelenthetnek veszélyt a társadalom számára, hanem politikai szempontból is. A lecsúszás, a reményvesztettség, a kiábrándultság emiatt politikai földcsuszamlást is okozhat egy választáson. Nekem úgy tetszik, mintha a Fidesz túlzottan markánsan húzná meg a választóvonalat a szegények, a társadalom lecsúszottjai, a rosszul működő vállalkozók és a felkapaszkodófélben lévő, izmosodó, szőkébb vállalkozói réteg között. Önök nem örülnek annak, hogy azért akadnak sikeres vállalkozók és viszonylag jó sorban élő polgárok is ebben az országban?Dehogynem, különösen azért, mert ha egy vállalkozó sikeres, az az ország számára is siker. Úgy érezzük, minél több olyan emberre van szükség, aki maga is segíteni akar magán. Szociális felelősségre van szükség az országban, amelyik azokon próbál segíteni, akik felismerik nehéz helyzetüket, és abból ki szeretnének kerülni. Szerintünk az a jó szociálpolitika, amelyik úgy nyújt segítő kezet, hogy meg is keresi a feléje nyújtott kezeket. Az egy héttel ezelőtti újabb „Bokroscsomag” megszületése következtében nagyon sok családnak jelent kifizethetetlen terhet az új energiadíj. A kormány ebben a helyzetben nem kíván kompenzálni, ezt már bejelentette. Ez a helyzet tömeges elszegényedéshez vezet, s emiatt akár egész lakótelepeken kell megoldani a díjfizetés kompenzálását. Ezzel párhuzamosan olyan megvonások történnek a szociális juttatások terén, amelyek bevételkiesést jelentenek a családok számára. Ez hosszú távon nem tartható módszer, mivel a magyar társadalom elöregedő struktúrájú, 2000-re hárommillió körül lesz a nyugdíjasok száma, s csökken az aktív népeség. Ezt a tendenciát mindenképpen meg kell fordítani, ezért a Fidesz ragaszkodik ahhoz, hogy a családi pótlékhoz való jogosultság alanyi jogú maradjon. Az államnak akár jelképesen is el kell ismernie annak ,a családnak a terheit, amelyik gyerekeket vállal! Természetesen nem zárkózunk el az elől, hogy az alanyi jogon járó családi támogatási rendszerbe beépüljön egy rászorultságelven működő szűrő, így elérhető, hogy a családi jövedelmek növekedésével mind kisebb lesz a családi pótlék összege, hasonlóan az olasz megoldáshoz, ahol 11 csoportra osztották a családok típusait a jövedelemszint alapján. Minden család kap támogatást, csupán a mértéke különböző. Szabad tulajdonlás — A tulajdonszerzést tartották mindig az egyik legjobb forrásnak ahhoz, hogy meginduljon a polgárosodás, a biztos megélhetési feltételek megteremtése Magyarországon. Azonban a mai megszorítások mellett senkinek nem marad felesleges tőkéje befektetésre, privatizációra. Mit gondol, bevonható-e még egyáltalán egy szélesebb réteg a privatizációs folyamatba? — A szabad polgár létezése csak szabad tulajdonlás mellett képzelhető el. Az ország szempontjából is az volna a kívánatos, ha minél több polgár rendelkezne megnyugtató egzisztenciával, biztos anyagi háttérrel. Sajnos a rendszerváltás óta soha sem gondolták végig, hogy a privatizációs folyamat végeredménye mi lesz: sok százezer kistulajdon jön létre az országban, vagy néhány ezer nagyobb tőkekoncentráció? A végiggondolatlanság okozhatta azt is, hogy ma a társadalom döntő többsége számára a privatizáció egy sötét, zárt ajtók mögötti, nehezen követhető folyamattá vált, s ezért a legtöbb állampolgár bizonyos mértékig elutasítja az állami tulajdon lebontását. A múlt évi, előre nem tervezett nagyságú privatizációs bevétel pedig kifejezetten irritálja az embereket, mert úgy érzik, olyan tulajdontól szabadult meg az állam, amely nyereséget hozott, értékes volt, s amelyet döntően állami tulajdonban tartva is gazdaságos lett volna működtetni. De visszatérve a privatizációra: ma már önkritikusan elismerhetjük, hogy a folyamat elkezdése sem volt túl szerencsés. Hiszen valamennyi kelet-európai országban volt reprivatizáció, Magyarország volt az egyetlen a régió"" ban, ahol nem került sor erre a fajta tulajdonváltásra. Szerintem a külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a reprivatizáció nem jelentette volna az .. állami, tulajdon, döntő lebontását, viszont hozzájárult volna ahhoz, hogy a mai társadalmi ellenérzések csökkenjenek ezzel a folyamattal szemben. Tehát a reprivatizáció politikai-társadalmi hatásai messze meghaladták volna a gazdasági hasznát. Varjú Frigyes Licit négyszázmilliárd forint közpénzért Gálszécsy András a közbeszerzésről, a korrupció elleni harcról és a panaszkodó országról A közbeszerzési törvényt tavaly májusban fogadta el a parlament. Aztán - amint Gálszécsy András, az azóta már megalakult Közbeszerzések Tanácsa alelnöke fogalmaz - „a kormány aludni ment”, ahelyett, hogy tempósan hozzálátott volna a felkészüléshez. A Közbeszerzések Tanács így csak október elején alakult meg, és foghatott hozzá mindenek előtt saját, nem túl nagy apparátusának kiépítéséhez. Ekkor már érkeztek is az első kérdések, amelyeket az alelnök azért tartott jogosaknak, mert, bár a törvényt hosszú ideig készítették elő, máris kitűnt, hogy vannak benne ,lyukak”. Gálszécsy Andrással erről is beszélgettünk. — Sokan nem tudják, hogy mi a közbeszerzés lényege, kinek hasznos, ki mit nyerhet vagy veszthet általa. Összefoglalná a lényegét? - Voltaképpen nem új fogalom a közbeszerzés. A harmincas években már született törvény, amely az állami beszerzéseket szabályozta Magyarországon. Mi pedig most az Európai Unióba törekszünk, így a jogharmonizáció fontos, napi feladattá lépett elő. Ennek pedig része az is, hogy az unió országaiban az állam mindenütt törekszik arra, hogy a költségvetési pénzek felhasználását szabályok, keretek közé terelje. A közbeszerzési törvény filozófiája talán így foglalható össze tömören: mindazok a gazdálkodó szervezetek, alapítványok, cégek, amelyek az állami költségvetésből kapnak bizonyos összegeket, kötelesek azokat meghatározott „játékszabályok” között elkölteni, feltéve pesze, ha beszerzéseik egy bizonyos összeghatárt meghaladnak. Erről a törvény külön is intézkedik: „A törvény hatálya alá tartozó szervezetek tekintetében a közbeszerzés értékhatára 1996. december 31-ig árubeszerzés esetén tízmillió forint, építési beruházás esetén húszmillió forint, építési műszaki terv készítése esetén ötmillió forint, építési beruházás esetén... kétszázmillió forint.” A közbeszerzésre nyilvános, meghívásos vagy zárt tendert lehet meghirdetni. A szállítók tehát licitálni fognak az állam pénzéért. Kérem, mondjon példát mindezekre, mert a törvény betűje meglehetősen elvontnak tűnik. - Vegyük, mondjuk, az egyik legnagyobb közbeszerzőt, a MÁV-ot. Ha ötvenezer sötétkék "fakabátot" szeretne rendelni, pontosan meg kell hirdetnie, milyet, mennyire szépet vagy csúnyát szeretne. De tréfán kívül, ha egy iskola ki akarja cserélni az elkopott padokat, és ezek összértéke meghaladja a tízmillió forintot, a törvény értelmében tendert kell hirdetnie, hiszen állami pénzzel gazdálkodik, abból fog vásárolni. Ennek a felhívásnak tartalmaznia kell azt is, hogy milyen szempont alapján bírálja majd el az ajánlatokat a megrendelő. Ezt ugyanis megteheti a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás vagy pedig az összességében legelőnyösebb ajánlat figyelembevételével. Magyarán: a megrendelő szíve joga, hogy a legolcsóbbat vagy a legjobbat választja. De van lehetőség arra is, hogy több szempontot vegyen figyelembe a megrendelő; ezek között vannak, amelyek kötelezőek, mások pedig lehetségesek. Ebben az esetben a pályázatban mindezeket fel kell sorolni. - Ezek a szempontok szolgálják vagy szolgálhatják-e a hazai ipar védelmét? Előnyt kap-e a hazai termék a közbeszerzéseknél? - Úgy mondanám, hogy kismértékben igen. A törvény ugyanis kitér arra, hogy két ajánlatot azonos értékűnek kell tekinteni, amennyiben az egyik esetleg legfeljebb tíz százalékkal drágább ugyan, de több mint ötven százalékban magyar terméket vagy munkaerőt tartalmaz. Mekkora az az összeg, amelyet az idén közbeszerzésre lehet fordítani? Az állami költségvetésből mintegy kétszáz milliárd forint, ehhez kell még hozzáadni a társadalombiztosítás erre fordítható pénzeit, és az önkormányzatok saját bevételeit, amelyekből közbeszerzésre költenek, így együtt az összeg majdnem megduplázódik. — Ezek óriási összegek. Vajon teljesen tisztázottak-e az elköltés feltételei? A törvény megvalósításának nagyon az elején járunk, ezért több kérdés most kell tisztázni. A szereplők számára nem egyértelmű például, hogy mi a beszerzés alapegysége. Mondjuk, egy kórháznak a gyógyszerbeszerzéskor a teljes szükségletét kell egy tételnek tekintenie vagy minden pirulát és segédeszközt külön-külön? Ez korántsem mindegy az értékhatár szempontjából, mert ha kisebb egységeket kell alapul venni, előfordulhat, hogy azok nem érik el a közbeszerzési törvényben megszabott összeget, tehát nem kötelező ezen a módon meghirdetni sem. - Milyen pályázatok láttak napvilágot eddig? - A falusi önkormányzatoktól a miniszterelnökségig máris több százan pályáztak. A tatabányai közúti igazgatóság útépítésre, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház új vérvételi rendszerre és mosópor beszerzésére nagyüzemi tételben, de pályázatot adtak be a Nagymaros feletti védőtöltésre, sőt légvédelmi rakétatelepítésre is, hiszen mindezeken a helyeken a kórházaktól az önkormányzatokon át a honvédségig - állami pénzeket költenek el. - Úgy hírlik, máris több kisebb-nagyobb vállalkozás alakult arra, hogy a járatlan közbeszerzőknek segítsen. Vajon megéri-e majd a nagy cégeknek, hogy közvetítőket fogadjanak fel? - Ez mérlegelés kérdése. Ezek tevékenysége csak abban az esetben kifogásolható, ha kizárólagosságra törekednének, vagy bármelyikük valamiféle hatalmi pozícióból tárgyalna. Tudni kell azonban, hogy ha egy állami cég megbíz is közvetítőt, ezzel a felelősséget nem ruházhatja át. Persze minden cégnek magának kell eldöntenie, hgy mi éri meg számára jobban, ha átadja a közbeszerzéssel járó „macerát”, vagy ha maga intézi, mert a közvetítő ceruzája az ő számára túl vastagon fog. Sok olyan, állami pénzzel gazdálkodó cég van, amelynek megvan a saját beszerzési apparátusa, ezért állandó ügyleteinél nem iktat közbe mást, legfeljebb eseti beszerzéseikor. Több kórházról tudok, amelyek készülnek rá, hogy közhasznú társaságot alapítanak, éppen azzal a céllal, hogy ne kelljen külső szervezetet megbízniuk. De van olyan megyei önkormányzat is, amely egyetlen apparátust hoz létre, hogy az a megyében minden közbeszerzést elvégezzen, az iskoláktól a kórházakig. Fontos lehetőség az is, hogy a kormány rendeletben határozhatja meg, melyek azok a termékek, amelyeket központilag kíván beszereztetni. Ilyenek lehetnek például a minisztériumok, főhatóságok gépkocsijai. Mivel nagy tételekről van szó, ilyenkor a gyártók nyilván közvetlenül is pályáznak, és jelentős árengedményekre is hajlandók. A törvényben több olyan kitételt is találhatunk, amelyből egyértelmű, hogy a törvényalkotó megpróbálja kiszűrni a korrupció lehetőségét a közbeszerzések világából. Ön szerint van-e ilyesmire remény egy olyan gazdaságban, amelyet annyira behálóz a fekete és a szürke szféra, mint a miénket? - Maga a törvény ebben a tekintetben meglehetősen szigorú. Most már csak az a kérdés, milyen szigorúan kérik majd számon a betartását. A paragrafusok között szerepel például, hogy amennyiben állami szerv képviselője dönt rosszul, az illetőt személy szerint ötszázezer forintra büntethetik. Ha a pályázó nem tartja be a feltételeket, öt évig eltiltható a közbeszerzési eljárásban való részvételtől, ez pedig eléggé katasztrofális lehet mondjuk egy építőipari cég vagy akár egy nyomda számára. Ami a korrupciót illeti: úgy gondolom, egyik kórházigazgató sem kockáztatja, hogy lekenyerezzék, ráadásul ezekben a kérdésekben soha nem egyetlen embernek kell döntenie. A törvényben szerepel, hogy nem vehet részt pályázaton olyan cég, amelynek egy évnél régebbi adó-, vagy tbtartozása van, tehát a jogszabály szelleme alkalmas az adómorál javítására is. Az eredmények között hamarosan ott lesz az is, hogy áttekinthetővé válik azoknak a szervezeteknek a működése, amelyek az adófizetők pénzéből gazdálkodnak. - Hogyan épül fel a Közbeszerzések Tanácsa? - Ez voltaképpen egy, az államigazgatástól független, huszonegy tagú testület, e szervezet tagjainak bizalmából lettem alelnök. Hat közbeszerzési biztos bírálja majd el a beérkező panaszokat, erre az állásra hetvenen jelentkeztek. Döntésük a közigazgatási bíróságokon lesz megfellebbezhető. Nem irigylem ezeket a kollégákat, mert egyrészt a törvény végrehajtásában a kezdeti gyakorlati lépéseknél tartunk, másrészt pedig: ez egy panaszkodó ország... Varga Zsuzsa Gálszécsy András: A kezdeti gyakorlati lépéseknél tartunk Havran Zoltán felvétele