Magyar Nemzet, 1996. május (59. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-06 / 105. szám
HÉTFŐ, 1996. május 6. ukor Ez volt József Attila könyvtára Egy irodalmi detektív nyomozásai Korunk hírhedtté vált a sokféle szenvedélybetegség miatt. Ám keveset beszélünk azokról a keblet melengető szenvedélyekről, amelyek megédesítik az életet. Mint például már a romantikus lelkületű huszártiszt, Kisfaludy Sándor által megénekelt „boldog szerelem” vagy a Vajda János által hiányolt fohászkodó érzés, miszerint „Csöndes szívem, többé nem ég, / Nem bántja újabb szenvedély. .. Nem hiába vettünk költőktől példát. Az írók a szívbéli érzéseket rendszerint „átruházzák” az ember testi világán kívüli terrénumokra, ahogy századunkban Szabó Zoltán tette, amikor hazánk szőkébb és tágabb tájairól ezzel a címmel (és mottóval) írta meg könyvét: Szerelmesföldrajz. .. Két láda papír Hasonló szenvedéllyel látott neki a kutató irodalomtörténész, Tasi József, hogy kamaszkori álmát - időigényes szellemi detektívmunkával - megvalósítsa. Kedvenc költőjének, a hányatott sorsú József Attilának (akinek „egész élete csatangolás volt...”) már halála utáni napon szétszóródott könyvtárát szívós igyekezettel rekonstruálja, ha csak papírra fektetve is újrateremtse - ahogyan az 1937-ben meghalt könyvtártulajdonos életében volt. - Több évtizedes munka kellett hozzá, hogy az utódok által sokáig fontosnak nem tartott kincset, amiből József Attila szellemileg táplálkozott, újból összeállítsam... - mondja Tasi József, aki irodalomkutatóként már hasonló sziszifuszi munkára nem először vállalkozott. Az 1920-as és 1930-as évek irodalmi életének, mozgásainak kevés avatottabb ismerője található Tasi mikrofilológiai képességekkel rendelkező személyénél, aki kandidátusi disszertációját is nemrégiben ennek az „elsüllyedt korszak” kultúrhistóriai feltárásának szentelte. - Mi volt a kiindulópont József Attilánál? -Előbb azt tisztázzuk: mi volt az akár „régészeti állapotának is nevezhető realitás, ami a költő halála után könyvtárával történt... - és Tasi a kezembe adja a jó barát Németh Andor leírását, mondhatnánk, állapotrajzát 1937 decemberéből: „Két láda könyv és fél mázsa papír (azaz kézirat, feljegyzés, irodalmi és költői vázlat), ennyi maradt szegény József Attila után, mikor azon a végzetes decemberi napon a vonat alá vetette magát. Nővérei nálam helyezték el hagyatékát. Mikor a két hatalmas láda minden előzetes értesítés nélkül megérkezett, az a megrendítő érzés fogott el, mintha Attila költözött volna hozzám.. Németh Andor az újra fellángoló világégés elől még 1939 szeptembere, a második világháború kitörésének hónapja előtt Párizsba menekült. - Mi lett Németh Andor idehaza maradt dolgaival, a József Attila-hagyatékkal? - Csodával határos módon sok minden megmaradt. De nem olyan formában, hogy én abból a költő „élő könyvtárát”, mint egy kottáról a zeneművet, meg tudtam volna szólaltatni, vagyis bibliográfiai leírást tudjak róla adni. „Házkutatások” József Attila szegény volt, sőt legtöbbször nyomorgott - jegyezte fel Nagy Lajos. - De ha egy kis pénzhez jutott, akár ha csak húsz pengőhöz is, vett könyveket... A kávéházban is olvasott, néha még olyankor is, ha másokkal ült együtt. Szóval nem sajnálta könyvre a pénzt. Nem félt attól az állapottól, hogy másnapra esetleg egy pengője sem marad...” Az irodalomkutató első tennivalója Budapest feltérképezése volt: a költő egykori lakásainak felkutatása. Környezettanulmányként a gyermekkor helyszíneivel kezdte egyedül a Ferencvárosban, a Gát utcai szülőház meg a „szegények napközije” (reggeltől estig való tartózkodási pontja), a Ferenc tér környékén rövid idő alatt vagy másfél tucat nyomorúságos lakóhelyet mondhatott magáénak a Mama családostól. Attilának már tizenéves korában szenvedélyévé vált a betű. Jolán nővére így emlékezik öccse első olvasmányaira: „Pénzéből könyveket is vásárolt: Sherlock Holmest, Nobodyt, Buffalo Billt. Szenvedélyesen olvasott, feledve mindent maga körül... Olvasott a kocsiúton, az iskolában a pad alatt, este a lépcsőházi lámpa gyér világítása mellett. Mert mama spórolt a petróleummal, csak akkor gyújtott lámpát, ha vacsorához ültünk, vagy ha a mama is belemerült valamelyik izgalmas könyv olvasásába...” József Attila diákkorában - amikor már Budán, a Margit körút és a Kapás utca sarkán lévő bérházban lakott Etus nővérénél - tovább gyűjtötte a könyveket, íróasztalt vásárolt magának olcsón, a Teleki téren.Adataink vannak róla, hogy mi minden volt már ekkor József Attila birtokában az íróasztal melletti, házilag összeeszkábált könyvespolcon veszi elő feljegyzéseit a „kulturális nyomozó”. Rengeteg szótár, még eszperantó nyelvű is... Finnül tanult, hogy eredetiben olvashassa a Kalevalát. Ott voltak a különféle tudományágakba vezérlő „alapkönyvek”: Schopenhauer, Taine, Hegel, Freud, Marx, Nietzsche, Kautsky... Majd amikor, már férfiúkorban, Zuglóban, a körvasút melletti Korong utcában élt, ekkor vált tekintélyessé a nagy becsben tartott „saját” könyvtár. Élettársa Szántó Judit volt, akinek férje (írói nevén Hidas Antal) ekkor már a Szovjetunióban élt. Az asszonnyal - családi nevén Pál Judit - József Attila romantikus úton került szerelmi kapcsolatba. Tasi József kutatásait idézem: a politikai rendőrség úgynevezett Vörös Könyvében (15. szám, amelyet Kun Béla 1928-as bécsi lebukása után állítottak össze) a kommunistagyanús személyek között a második helyen szerepel Pál Judit. Majd a kilences számú gyanúsított adatai ,fenyő László, a Deményféle sejtmozgalom tagja volt, a Nyugatba ír kritikai munkákat. Pál Judit mostani barátja a Vági-párt kommunistáihoz tartozik”. Kassák dedikációja Mindezek után idézzük Judit asszony szűkszavú feljegyzését: „1930- ban összekötöttem életemet József Attilával...” Az elhagyott szerető, Fenyő László (aki maga is költő) vitriolos versben (Rabló címmel) ír József Attiláról: „Mondd, te nagyétkű, mohó paraszt / ínyednek mindegy: mibe harapsz? / töltött káposzta, barátod asszonya / falánkságodnak egyként malaszt?...” Ez a vers sem volt elég a bosszúhoz: Fenyő László József Attila negyedik verseskötetéről a Nyugat folyóiratba vagdalkozó, gúnyiratos hangütésű kritikát írt - teszi hozzá Tasi József. - Majd amikor a költő drámai módon szakít Judittal, könyveit gondosan papírba csomagolja. Spárgával átköti valamennyit, és a harminc-harmincöt darabos szellemi kincset egy szenesembertől bérelt kiskocsin szállítja tovább, rövid hányódások után végre önálló, parányi lakásba, Budára, a Széna tér közelében fekvő Káplár utcába, egy irdatlan modern épület alagsorába. - Hány könyv lehetett József Attila könyvtárában? - Legfeljebb ötszáz kötet... Ennek egy része dedikált példány. Különböző könyvtárakból, magánszemélyektől, azután József Attila olvasmányaiból, főként folyóirat-recenzióiból kellett visszakövetkeztetni a valamikor egy tulajdonban lévő bibliotéka együttesére. Mint amikor a régészek több helyszínből nyert maradványokból állítják össze hajdani világok életviszonyait... Az „irodalmi detektív” egyik fő - és letagadhatatlan - bizonyítéka a ma szétszórt tulajdonú könyvek eredetére a bőségesen talált dedikációk, a kötetek első oldalára írt saját kezű aláírások, illetőleg a költő széljegyzetei. - Melyik volt a sok száz megtalált könyv között az igazi „telitalálat”? -Talán az a dedikáció, amire József Attila élete végéig büszke volt, Kassák Lajos eposzának, a Máglyák énekelnek című kötetnek bécsi, emigrációs kiadása. A költő ausztriai tartózkodása alatt kapta személyesen Kassáktól. A szöveg így szól: „József Attilának Bécsben, hogy egyszer a mai húsz esztendejével is fiatalabban menjen haza Pestre, ahol szükség volna költőkre és tudatos fölforgatókra. Kassák Lajos, 19251X127". Epilógus: Tasi József, az „irodalmi detektív” József Attila könyvtára című könyvét a költészet napján mutatta be a verskedvelők baráti társaságának az írók könyvesboltjában. Tóbiás Áron Magyar Nemzet 7 Rendelő a kocsisoron A hálót ott kell kivetni, ahol a halak vannak Hárman ülünk a padon, de csak én vagyok zavarban. A lányokat láthatóan nem izgatja az előttünk hömpölyögő tömeg. Az sem, hogy időnként valaki lelassítja a lépteit és végimustrál bennünket. Délután fél kettő van, de a Rákóczi tér már teljes gőzzel üzemel. A napokban AIDS-szűrőállomás és tanácsadó nyílik a József utcában. „A hálót ott kell kivetni, ahol a halak vannak" - szögezte le a telefonban a nőgyógyász, akivel az új rendelőben, a József utca és Auróra utca sarkán találkozunk. Útközben jut eszembe, hogy először mégiscsak a lányokat kellene meghallgatni, hiszen az egész az ő érdekükben történik. - A privátok legalább akkora veszélynek vannak kitéve - igazít helyre a sárga ruhás Erika. - Ezért én azt mondom, hogy hála Istennek, hogy lesz ilyen hely. Minden nőnek igénybe kéne venni a szűréseket. Nemcsak lehetővé, kötelezővé is kellene tenni azokat! És nemcsak itt, hanem az egész országban! - Nem a lányokon múlik, rájuk parancsolnak - mondja Andrea, aki kisállat-tenyésztői munkahelyét cserélte föl a Rákóczi térrel. - Némelyiket annyira hajtja a fiúja, hogy orvoshoz sem engedi. Nekünk van orvosunk, mert azért vagyunk itt, hogy pénzt keressünk. - Mindannyiunknak van családja, és nem akarunk hazavinni valamilyen betegséget - folytatja Erika. A rendelő felé indulok. A Salétrom utcában két lány üldögél. - Tanácsadó? - húzza fel ceruzával megrajzolt szemöldökét az egyik. - Minek? Vigyázunk magunkra. Aki pedig beteg lesz, az dögöljön meg. Különben sincs kedvem beszélgetni, világos? Most dolgozunk. A József utca teljes hosszában lányok cirkálnak. A rendelőintézetnek még nincs kint a táblája, de az egyik útbaigazít. Azt is tudja, hogy a doki már bent van. - Ennyire ismerik? - kérdem az orvostól. -Köszönő viszonyban vagyunk. Rövid idő alatt felplankolták, hogy nem kuncsaft vagyok. Amikor március elején elterjedt, hogy megnyílik a rendelő, hatan-heten már vizsgálatra is jelentkeztek. Ahány ember lakik itt, annyiféle a reakciója. Egy megkopott bérház emeleti ablakaiból éppen a Horváth Mihály térre látni. Szemben az ablakokkal könyvespolc fut végig a falon. Disztingvált polgári környezet. Az idős házaspár riadtan mesél az éjfél utáni perpatvarokról, kiabálásokról, randalírozásokról. - Attól félek, kedvesem - mondja a néni -, ha beindul az a központ, még többen idecsődülnek. Pedig így is van belőlük elég. A szobáztatók viszont attól félnek, hogy az AIDS-szűrőállomás rendőrségi megfigyelőként működik majd. - Baromság - mondják erre a lányok. - így is bevisznek minket minden évben, fotó is készül rólunk, mi a fenét lehet akkor még megfigyelni! A szűrőállomásnak komoly politikai ellenzői is vannak, akik azzal érvelnek, hogy mindez nem más, mint a prostitúció hivatalos elismerésének első lépése, az egész csak a morális fellazítást szolgálja, s félő, hogy kénytelenek leszünk miatta felrúgni a nemzetközi egyezményt, amely szerint a prostitúció törvényellenes. Ahelyett, hogy szigorúbban lépnének föl ellene, mondják egyesek, különböző engedményeket teszünk az egyén szabadságára hivatkozva. Ha az ügynöktörvényről ki lehet mondani, hogy a köz érdeke fontosabb, mint az egyén szabadságjoga, ebben az esetben miért nem lehet ugyanezt itt is érvényesíteni, s ezzel megakadályozni, hogy a pénz visszaáramoljon az alvilágba? - Én csak szerencsétlen és kiszolgáltatott embereket látok - mondja minderre a nőgyógyász. - Olyanokat, akiknek se bejelentett lakása, se útlevele, se tb-kártyája, akik éppen ezért el sem jutnak az orvoshoz. Tisztában vagyok azzal, hogy a nemi betegségek kezelése és felgöngyölítése nem a nőgyógyász feladata. De ahhoz, hogy rávegyük őket, hogy eljussanak a nemibeteg-gondozó intézetek szakrendeléseire, az az első lépés, hogy a munkatársakba velünk szorosan együtt dolgozó streetworkerek, a szociális gondozók kapcsolatba kerüljenek velük. Ennek pedig éppen az a titka, hogy ide névtelenül, személyi adatok, papírok nélkül is eljöhetnek. Csupán azonosítószámot kapnak, és nem kell aggódniuk a zaklatásoktól. Különböző gyógyszergyáraktól kapunk házigyógyszereket a kisebb betegségek kezelésére. A súlyosabb esetekben pedig azon leszünk, hogy rábeszéljük őket, hogy eljussanak a szakrendelőkbe. De ez csak akkor lehetséges, ha már bejöttek. Az AIDS-szűrések, a vizsgálatok ingyenesek. A rákszűrésért minimális összeget kell fizetni. A rendelőt bárki felkeresheti, bárki részére elvégezzük az AIDS-szűréseket. Nagyon sokrétű feladata lesz ennek a rendelőnek. A váróterembe óvszerautomatát állítunk, felvilágosító anyagokat helyezünk el, a tanácsadók életviteli felvilágosításokat adnak, a streetworkerek nyugodtan leülhetnek egy-egy lánnyal beszélgetni, felvilágosító filmeket vetítünk. - Nem fél attól, hogy a rendelőt majd melegedőnek használják? - És abban mi a rossz? A stricik úgy hajtják a lányokat, hogy jóformán a kávéjukat sem engedik nekik meginni. Azt is az utcán lődörgő gyerekekkel hozatják. Nem látta a járda szélén ücsörgő srácokat? Őket szalajtják mindenért. Egész hálózat dolgozik nekik. Mohácsi Attila, az Országos Cigány Önkormányzat alelnöke kezdettől fogva részt vett a rendelőintézet és a tanácsadó létrehozásában, mert az utcalányok jó hatvan százaléka cigány. A Roma Magazinban megjelenő HIV-fertőzésekről szóló cikk keltette föl a figyelmét. Történetek egész sorát meséli az öngyilkosságtól a happy anddel végződő vizsgálatig. Amikor dr. Bánhegyi Dénes, a Szent László Kórház immunológiai osztályának vezetője, úgy is mint a Nemzeti AIDS-bizottság egyik vezető orvosa hozzáfogott az ötlet megvalósításához, megkeresték a VIII. kerület polgármesterét, aki segítségként ezt a helyiséget bocsátotta a rendelkezésükre. A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet pedig mindvégig támogatta az ötletet. Pontos adataink nincsenek arról, hogy ma hány prostituált dolgozik az országban, de a becslések szerint a számuk eléri a háború előtti ötvenezret. Az Országos Közegészségügyi Intézet legfrissebb adatai szerint ez év március végéig az ismert HIV-pozitív fertőzöttek száma 486, ebből AIDS-beteg 215. Eddig 135-en haltak meg. Az országban nőtt a nemi betegek száma, bár szerencsére nem olyan méretekben, mint például az egykori Szovjetunió területén, ahol negyvenszerese a tíz évvel ezelőtti megbetegedésekhez képest. A Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet klinikájának igazgatóját, dr. Horváth Attilát kérdeztük, részt vesznek-e a józsefvárosi AIDS-szűrőállomás és tanácsadó szolgáltatás munkájában. - Azt hallottam, hogy a kórház szaknővérekkel segíti a rendelőintézetet. -Nővérekkel? Örülünk, ha nekünk elég van belőlük. Természetesen mint a Nemzeti AIDS-bizottság tagja, tudok a rendelő létezéséről, de addig, amíg anonimitás övezi őket, nem tudok részt venni a munkájukban, nem adhatunk szakmai hátteret. Későre jár, mire a József utcai rendelőintézetet elhagyjuk. A nőgyógyász arról a feszültségről beszél, amely a szakorvosok és a rendelőintézet között van. Elismerem, hogy a névtelenség csak addig terjed, amíg nem kell a receptet fölírnom, vagy amíg valakiről ki nem derül, hogy némi beteg, hogy egyetlen rendelővel ezt a bonyolult társadalmi kérdést nem lehet megoldani. De nézze meg ezeket a lányokat: tíz-tizenötezer forintért adják-veszik őket. Némelyik még tizenöt éves sincs. Valamit mégiscsak kell értük tenni. Fekete Judit A rendelőt bárki felkeresheti, bárki részére elvégzik az AIDS- szűréseket Havran Zoltán felvétele