Magyar Nemzet, 1996. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

SZOMBAT, 1996. augusztus 17. Kultúra Hol Syar Vizi'l 17 Királyi trón, fejedelmi mente meg a sárkány elő Új, állandó történeti kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban A színes kőberakásokkal díszített vö­rösmárvány trónterem az esztergomi kirá­lyi várból származik. A falikút-rekonst­­rukció, az Anjouk struccos címerével a visegrádi palotából. Kolozsvári Márton és György 1373-ból való Szent György­­szobrának csak a másolatát állíthatták ki az augusztus 19-én a Magyar Nemzeti Múzeumban megnyíló történeti kiállítá­son. Az eredeti a prágai várban áll. Má­tyás király selyemszövet trónkárpitja az 1470-es években készült. II. Lajosnak, a Csele patakba fúlt szerencsétlen uralko­dónak, és feleségének Habsburg Máriá­nak a jegyesi ruhája az 5. teremben látha­tó. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hím­zett mentéje a 7.-ben. Emin egy csembaló a Thököly-család tulajdonából, amott egy ezüst tintatartó. (Az 1861-es országgyűlés képviselőházi jegyzője, Keglevich Béla gróf használta.) Páratlanul gazdag kiállí­tás mutatja be a Nemzeti Múzeum látoga­tójának a történelmi múltat az államalapí­tástól a millennium esztendejéig. A kiállí­tás megnyitója előtt dr. Gedai Istvánnal a múzeum főigazgatójával beszélgetünk. - Természetes, hogy a honfoglalás 1100. évfordulóját a Magyar Nemzeti Múzeumnak meg kell ünnepelni - mond­ja a főigazgató. - Az is természetes, hogy a nevezetes esztendő fő programjának a színtere a Nemzeti Múzeum. Amikor ’94-ben a jelenlegi kormány visszamond­ta a világkiállítást, a honfoglalás 1100. évfordulójának a megünneplését állította az országos rendezvények középpontjába. Az ünnepségek kiemelt rendezvényének szánták a Nemzeti Múzeum új állandó ki­állítását. Mindnyájan tudtuk, jóval koráb­ban hozzá kellett volna fogni e nagysza­bású kiállítás előkészítéséhez. De csak 1993 végén állíthattuk fel a csapatot, amelyet az előkészületi munkákkal meg­bízhattunk. - Mivel magyarázható e késlekedés, hiszen - expóval vagy expo nélkül - min­denki tudta, hogy 1996, a millecentenári­­um éve. - Mert sehonnan, semmiféle utasítás nem érkezett a múzeumhoz, noha én már 1989-ben, főigazgató-helyettesi kinevezé­sem után jeleztem, a kiállítást minden­képpen el kell készítenünk. Személyi okok miatt azonban egyre csak húzódott­­húzódott a döntés, noha mindenki belátta, a hatvanas években megrendezett, koráb­bi, állandó történeti kiállítás szemléleté­ben annyira elavult, hogy a honfoglalás évfordulójára már nem maradhat meg. 1994 januárjában le is bontattam. A he­lyén azon nyomban hozzáláttunk az épü­letrekonstrukciós munkálatokhoz, és olyan állapotba hoztuk a termeket, hogy alkalmasak legyenek egy minden tekin­tetben korszerű, szemléletében is méltó kiállítás megrendezéséhez. - Miért tűnt elavultnak az előző tör­téneti kiállítás? - Nem azért, mintha tisztességes mu­zeológus kollégáim nem próbálták volna meg akkor is érvényre juttatni a történe­lemtudomány szempontjait. De a het­venes években dúlt meg a kötelező marxizmus-leninizmus, és ennek min­denképpen érvényesülnie kellett a Nem­zeti Múzeum állandó kiállításán. Ma már persze mindenki tudja, a marxista-leni­nista történelemszemlélet zsákutca. Most megnyíló kiállításunk minden ideológiá­tól mentesen, a tudományos objektivitást igyekszik érvényre juttatni. Egyidejűleg megkísérli bemutatni mindazt az értéket, amelyet az európai kultúrának a magyar­ság adott, és megpróbálja érzékeltetni azt is, mi mindent kapott a magyarság Euró­pától. - Tekinthetjük ezt a mondatát az új kiállítás koncepciójának? - Teljes mértékben! - A látogató, ha majd a 2500 négyzet­­méteren megrendezett gazdag tárlatot szemléli, bizonyára nem is gondol arra, mennyi munka előzte meg a pompás lát­nivalókat. Legalább egyszer beszéljünk hát azokról, akik 1994 óta, minden tudá­sukat, idejüket, energiájukat e kiállítás­nak szentelték! - Három nagy fejezete van új kiállí­tásunknak: középkor, újkor, legújabb kor. (A legújabboki rész októberben nyí­lik meg.) Mindhárom nagy egységnek van egy-egy team-vezetője: a középkori részé Kolba Judit, az újkorié Körmöczi Katalin, a legújabbkorié Ihász István. Ezenkívül minden teremnek megvan a maga felelőse. Vannak olyan témák, amelyek több korszakon is végigvonul­nak; a fegyvertörténészek, a numizmati­­kusok például minden korszak előkészí­tésében részt vesznek. De az ő munká­jukhoz hasonlóan fontos a műtárgyvé­delem szakembereinek a tevékenysége, akik minden egyes tárgyról megmond­ták, melyik milyen fajta védelmet igé­nyel. A vagyonvédelmi szakemberek a biztonsági berendezésekről döntöttek. Fölsorolni is lehetetlen tehát, hány szak­ember vett részt a munkában. Megkísér­­t állam a nyírbátori ferences temp­lomból. A hazai b­útorművesség ma­gas színvonalát reprezentálja­lek egy névsort elmondani, de már előre bocsánatot kell kérnem azoktól, akik ki­maradnak e felsorolásból. A rendezés­ben részt vett Basics Beatrix, Farkas Edit, G. Héri Vera, Kovács S. Tibor, Pallos Lajos, Sípos Enikő, Szabó János, Temesvári Ferenc, Tompos Lilla, Aczél Eszter, Haider Edit, Németh Gábor, T. Németh Annamária és Tóth Csaba. A tervezés Pataki Dóra és Iványi Mónika feladata volt. Grafikusként Molnár Gyula dolgozott a tárlaton. A kiállítás­rendező csoport vezetője Csonka And­rás volt. A munkát Szikossy Ferenc fő­igazgató-helyettes koordinálta. Másik főigazgató-helyettesünk, Kovács Tibor a kiadványokért és a tudományos publi­kációkért felelős. A belsőépítész és a ki­vitelező kivételével valamennyien a mú­zeum állományába tartoznak. És akkor még nem szóltam a gazdasági szakem­berekről, akik mindent elkövettek, hogy a rendelkezésünkre álló összegeket a le­hető legjobban használjuk föl. - Kívülről - felülről­­ kellőképpen támogatták munkájukat? - Felállítottak egy millecentenáriu­­mi emlékbizottságot, amelynek elnöke a köztársasági elnök, társelnöke a minisz­terelnök és az Országgyűlés elnöke. Tagja a teljes kormány. Ők operatív ügyekkel nem foglalkoztak. Egy ember kivételével, aki konkrét ügyekben is mindig a segítségünkre sietett, a köztár­sasági elnök. De sok segítséget kaptunk a környezetvédelmi minisztertől is. Ő műemlékvédelmi jellegű kéréseink tel­jesítésében bizonyult készségesnek. A művelődési miniszter tevékenységére nem térek ki külön, neki ugyanis, hogy úgy mondjam, hivatali kötelessége volt e kiállítás támogatása. - Közönyösökkel, kerékkötőkkel ta­lálkoztak-e a múzeum fölé rendelt hivatalokban? - Nem az ünneprontás szándékával, de a hitelesség kedvéért be kell vallani: igen, találkoztunk közönyösökkel is, munkánkat akadályozó személyekkel is a kormány által kinevezett operatív bi­zottságban. Még az is elhangzott, hogy ma már túlhaladott elgondolás a nemzeti történelmet kiállításon bemutatni. Ame­rikai példákra hivatkoztak, akik ezt állí­tották, és nemigen akarták megérteni, hogy az amerikai kultúra nálunk, Euró­pában egy az egyben nem adaptálható. - Mennyi pénzt emésztett föl a Nem­zeti Múzeum nagyszabású kiállítása? - Először 680 millió forintos költ­ségvetési tervet készített a múzeum, eb­ből sok mindent lefaragtak, végül is va­lamivel kevesebbet, mint félmilliárd fo­rintot fordíthattunk új, állandó kiállítá­sunkra. Vannak, akik ezt az összeget felháborodottan veszik tudomásul a kis­nyugdíjasok, a kórházbezárások korá­ban. Én is fel vagyok háborodva, ha a kórházbezárásokról olvasok, ha kis­nyugdíjas hozzátartozóim életmódját lá­tom. Vagy, ha a kollégáim fizetését né­zem. Azokét az emberekét, akiktől ir­datlan erőfeszítéseket vártam, hogy a ki­állítás elkészüljön ’96. augusztus 20- ára. Az anyagi ellenszolgáltatás remé­nye nélkül dolgoztak, és úgy néz ki, még erkölcsi elismerést sem nagyon kapnak. - Kénytelenek voltak takarékoskod­ni? - Van, ahol nem lehet takarékoskod­ni. Műtárgyvédelem, biztonságvédelem tekintetében elképzelhetetlen, hogy az ol­csóbb megoldásokat keresgéljük. - A múzeum tulajdonában levő mű­tárgyak kerülnek közszemlére új, állandó kiállításokon? - Az az igyekezet munkálkodott ben­nünk, hogy múzeumunk törzsanyagára építsünk. De azt is tudtuk, akként kell reprezentálni a történelmünket e tárlat­nak, hogy az méltó legyen hozzánk és múltunkhoz, hogy mindazok a lényeges tárgyak jelen legyenek kiállításunkon, amelyek nélkül a magyar történelem be­mutatása elképzelhetetlen. Csak Magyar­­országról kértünk kölcsön tárgyakat. Pró­bálkoztunk ugyan külföldről is kölcsön kérni egy-két kiemelkedően fontos törté­nelmi relikviát, például a Gizella-keresz­­tet a bajoroktól, Bocskai koronáját Auszt­riából. Hogy a Gizella-keresztet nem kap­tuk meg, az bizonyos mértékben érthető. E tárgy ugyanis olyan rossz állapotban van, hogy kockázatos lett volna a szállítá­sa. Az viszont fáj, hogy nem adták ide Bocskai koronáját. - Külföldi, hasonló jellegű történeti kiállításokkal összevetve a Nemzeti Mú­zeum produktumát, elégedettek a mú­zeum munkatársai? - A belsőépítész és a kiállításszerve­ző team munkatársainak megadatott a lehetőség, hogy megismerjék a külföldi, nagy kiállításokat. Jártak Franciaország­ban, Németországban, Svédországban, Olaszországban, de még az Egyesült Ál­lamokban is. A széles körű tapasztalat­­szerzés után az a meggyőződés alakult ki bennük, hogy korszerű, bizonyos te­kintetben XXI. századi kiállítás nyílik meg minálunk. Hogy ezt a jövő évez­rednek szánt tárlatot megrendezhettük, a japán kormány ajándékának is köszön­hető. A kiállítást kísérő és kiteljesítő multimédiarendszer ugyanis japán köz­reműködés nélkül nem jöhetett volna létre. - Milyen szakmai megítélésre számí­tanak? - Tudomásul kell venni, minden kiál­lítás sikeres, és minden kiállítást kritiká­val illetnek. Sok dicséretet és sok bírála­tot várhatunk tehát. A jogos kritikákat, ha lesznek ilyenek, állandó kiállításról lévén szó, menet közben megpróbáljuk korri­gálni. - Nem tartanak attól, hogy egyes néprétegekből indulatokat váltanak ki távlatukkal? Éppen a napokban derült ki, rendszerváltozás ide, rendszerváltozás oda, még mindig milyen nagy mértékben keveredik a történelemtudománnyal az aktuálpolitika. Ami a Néprajzi Múzeum­ban megesett­­ egy, már megnyitott kiál­lításról, főigazgatói utasításra utólag le­vették azokat az arcképeket, amelyek az első és a második világháborúban tisztes­séggel helytállt katonákat ábrázolták - rossz fényt vet a muzeológusi szakmára. - A jó szakember el tudja különíteni a politikát a tudománytól. Ha el akarja kü­löníteni... A Néprajzi Múzeumban tör­téntek azért is érintenek érzékenyen, mert a művész, Somogyi Győző először ne­künk ajánlotta fel a Magyar hősök arc­­képcsarnokát. Csupán azért nem állíthat­tuk ki, mert mi egységében nem tudtuk volna elhelyezni a száz portréból álló ikonosztázt. Meggyőződésem, hogy nem érvényesültek volna a túlideologizált tör­ténelemszemlélet szempontjai, ha eredeti formájában meghagyták volna a kiállítást. Kollégám sajnos éppen azzal politizált, hogy megbontotta a kiállítás egységét. - A hatvanas években megrendezett állandó történeti kiállítás - mondotta - harminc év után elavult. Meddig lehet ér­vényes az önök állandó kiállítása? - Két évtized biztosan jósolható neki. A jövő évezredben még mindenképpen állni fog. - Milyen társadalmi-politikai föld­rengésnek kellene bekövetkeznie, hogy elrendeljék a lebontását? - Ismerve a magyar históriát, sosem zárhatjuk ki teljesen a számításainkból a politikai földrengéseket, noha pillanatnyi­lag nem tudok elképzelni olyan változást, amelynek következtében kénytelenek volnánk új tárlatunkat bezárni. Történe­lemszemlélete európai, európaian ma­gyar, ezt a szemléletet az idő sem kezdhe­ti ki. Az viszont elképzelhető, hogy olyan történelmi emlékek bukkannak elő, ame­lyeknek itt volna a helyük. Ilyen esetben természetesen megváltoztatnánk a kiállí­tás bizonyos részleteit. De a tárlat egészét még a nagy jelentőségű leletek se kérdő­jelezhetnék meg. - Kiket várnak új, állandó kiállítá­sukra? - Tárlatunk minden magyar ember számára készült, természetesnek vesszük tehát, hogy legalább egyszer mindenki megtekinti, aki magyarnak tartja magát, függetlenül attól, hogy milyen ország ál­lampolgára. Természetesen szeretnénk Európának is bemutatni azokat az értéke­ket, amelyeket itt fölvonultatunk, amelye­ket a magyarság Európának és az európai kultúrától ihletetten a saját közösségének adott. Lőcsei Gabriella Vörösm­árvány trónszék, az esztergo­mi királyi várból való A Rákóczi-szabadságh­arc történelmi emlékei a 9. teremben láthatók 1s­­ida József felvételei Falikút-rekonstrukció a visegrádi királyi palotából Az utoló simításokat végzik az augusztus 19-én megnyíló kiállításon Bethlen Gábor feleségének, Bran­denburgi Katalinnak a ruhája A Kolozsvári testvérpár Szent György-szobrának másolata

Next