Magyar Nemzet, 1997. július (60. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-21 / 168. szám

HÉTFŐ, 1997. július 21. Dobozy Attila a SZOTE új rektora A szegedi Szent-Györgyi Al­bert Orvostudományi Egyetem (SZOTE) újonnan megválasztott rektora az ötvennyolc éves Do­bozy Attila professzor, a helyi bőr­­gyógyászati klinika igazgatója. Elődjétől eltérően - aki főhivatású rektorként működött - megtartotta korábbi állását. Dobozy Attila kar­rierje a mikrobiológiai tanszéken kezdődött 1963-ban, 1968-tól dol­gozik a bőrgyógyászati klinikán. Végigjárta a ranglétrát, és amikor tanítómestere, Simon Miklós 1986-ban nyugdíjba vonult, „meg­örökölte” a vezetői széket. Fő ku­tatási területe a klinikai bőrgyó­gyászat és az immunológia. Hat éve szerezte meg az orvostudo­mányok doktora címet. Munkás­ságát számos nemzetközi elisme­rés, tudományos társaságbeli tag­ság is minősíti. Neve a közelmúlt­ban a nemzetközi sajtóban is gyakran szerepelt, amikor hírül adták, hogy Szegeden mutatták ki először a világon azt a herpesz­vírust, amely szerepet játszik a kaposi szarkóma bizonyos formái­nak, illetve az éreredetű rosszin­dulatú daganatok keletkezésében. Dobozy professzor a kutatások egyik irányítója. Az új rektor, aki nemrégiben jött haza Ausztráliából a bőr­gyógyász-világkongresszusról, fe­szültségekkel teli hivatalt örökölt - amint elmondta -, hiszen elődje megkezdte a pereskedést az Or­szágos Egészségbiztosítási Pénz­tárral, amely tavaly 212 ágyat vett el tőlük. A professzor reméli, hogy peren kívül - a bírósági tár­gyalást most szüneteltetik - meg tudnak egyezni az OEP-pel. Negyvenöt ágyat szeretnének visszakapni, amit az is indokolttá tesz, hogy egy év alatt a betegfor­galom egy százalékkal nőtt, és több klinikán bővült a beavatko­zásra várók listája. Nehéz anyagi helyzetben vannak azért is, mert több tízmillió forintos ügyeleti dí­jat kell visszamenőleg kifizetniük az egyik jogszabály helytelen ér­telmezése miatt. Dobozy Attila rektori megbízatása idején főként azt szeretné elérni, hogy a Szege­den szerzett diplomákat külföldön is elfogadják. Rövid távú elképze­lései között szerepel az, hogy a SZOTE tagja legyen a szegedi uni­verzitásnak. Az egyetem négy me­gye betegeit látja el, egy főre jutó tudományos teljesítménye a leg­magasabb az országban, és minő­sítéséhez szorosan hozzátartozik, hogy milyen színvonalú orvosokat képez. A SZOTE a régió egyik legnagyobb intézménye. Költség­­vetése évi nyolcmilliárd forint. (halász) Dargay Attila hetvenéves Variációk több sárkányra Dargay Attila rajzfilmrendező néhány hete ünnepelte hetvenedik születésnapját. Manapság egyre ritkábban születnek vidám szüle­tésnapi köszöntők, de Dargay At­tila nehéz esetnek számít. Majd­hogynem lehetetlenség rávenni egy kis busongásra. Beszélgetésünket azzal kezdi, ugyan fogalma sincs, mit csinált hetven évig, de azért szerencsés embernek tartja magát. Pedig haj­szálon múlt, hogy nem tört derék­ba az élete, amikor harmadéves főiskolai hallgatóként - sokadma­gával - ott szerepelt a neve azon a listán, amelyen az „osztályidegen” hallgatókat sorakoztatták fel, akik előtt végleg bezárult a Kép­zőművészeti Főiskola kapuja. A gyerekek megnevettetője azt mondja, talán megkeseredett nyugdíjas rajztanár lett volna be­lőle, ha mindez nem így történik. Úgy gondolja, egyetlen esetet ki­véve az életben mindig azt kapta, amit várt. Csupán kiebrudalt fő­iskolásként csalódott az embe­rekben. Ugyanis hajdani osztály­társait úgy „megrémítették” a so­rozatos kirúgások, hogy úgy döntöttek, az a legegyszerűbb, ha átmenetileg amnéziába esnek, és ezentúl nem ismerik fel a régi tár­sakat, barátokat... Dargay Attilát mostanában külföldi fesztiválokra hívják. Hozzáteszi, ott még tudják, hogy kicsoda. Sokáig azt hitte, nyug­díjba vonulásával óriási hibát kö­vetett el. Később megbékélt, mert abban reménykedett, akad még számára feladat. Tévedett. A rajz­filmstúdióba látogató mormon (!) megrendelőknek még elmondhat­ta, kicsoda is ő, de a tolmács azt gondolta, az a legegyszerűbb, ha Dargayról csak annyit mond a „jövevényeknek”, ő az az alkotó, aki a stúdióban a kommunista szemléletet képviseli. Nemcsak a tolmács kedvelte az abszurd hu­mort. Dargayhoz szájhagyomány útján jutott el a hír: többen azt vallják, negyvenéves pályafutása során kizárólag saját tervei meg­valósításával foglalkozott, ráadá­sul a fiatal tehetségek előtt elzárta az utat. Dargay azt mondja, azóta nem meri megkérdezni, mi hír a stúdióban. Érdekelt, hogy a filmjeivel milliókat székhez szögező Dar­gay mit gondol azokról az alko­tókról, akik inkább az intellek­tuális animáció mellett kardos­kodnak. Dargay szerint bírálói­nak igazuk van. Filmjei valóban nem voltak „intellektuálisak’, mert úgy gondolta, ha neki is halálfélelmei voltak az iskolá­ban, talán sokan így lehetnek vele. Ezért a gyerekek nagy ré­sze valószínűleg utál iskolába járni főleg tanulni. Ők pedig biztosan nem könyö­rögnek az alkotó lelki állapotát boncolgató, bonyolult filozófiai problémákat megoldani kívánó művek után. Tudja, hogy nem gyűjtött sok szeretetet azok köré­ben, akik abban a meggyőződés­ben élik le életüket, hogy alkotása­ik szellemi és művészi csemegék. Dargay mindig tudta, hogy mire vágynak a gyerekek. A for­gatókönyvek megvitatásakor, fő­nökei helyett, mindig az ismerő­­sök-barátok gyerekeire számított. A „tesztelés” rendkívül egyszerű volt. Ha valamelyik apróság egyre vágyakozóbban tekingetett kifelé az ablakon, tudni lehetett, baj van. Elismeri, mindez mellbevágó le­het egy olyan országban, ahol bér­munkában még Türkméniánál is olcsóbban készítenek rajzfilmeket, ezért kizárólag a megrendelő és a profit a lényeg. Összegzésként el­mondta, sohasem valósíthatta meg azt, amit akart. Állandóan úgy járt, mint pályafutása karikatúrája, a repülőgéptervező Gusztáv, aki elhatározta, hogy a kizárólag se­­lejteket gyártó repülőgépgyárban megalkotja álmai modelljét, így is tett, boldogan repült főnökéhez, aki lelkesen mondogatta, milyen nagyszerű, milyen csodálatos, csakhogy... És elkért egy ceruzát, hogy átrajzolja a repülőgépet a maga ízlésére. Gusztávot elkesere­désében már nem is érdekelte az egész, de a gépet legyártották, őt meg felszólították, rántsa fel a pi­lótasapkát, kesztyűt és repüljön , vagy zuhanjon hiszen ő volt a tervező. Dargay a Variációk egy sár­kányra című rajzfilmet hosszas al­kudozás árán megvalósult kivétel­nek tekinti. De ebbe a filmbe sem kerülhetett bele olyasmi, hogy a nyolcdioptriás szemüveget viselő, nagy sebesen oltár elé igyekvő, rövidlátó lovag a királykisasszony helyett a sárkányt vágja a hóna alá. Ötletét felháborítóan morbid­­nak minősítették. Dargay Attila mostanában új­sággrafikákat készít a Dörmö­­gő Dömötör számára. Elkeseríti, hogy egyre ritkább a meseköny-il­­lusztrálási lehetőség. Azzal nyug­tatták, hogy két-háromszáz évig biztosan nem lesz változás, de mi az neki, ezt a kis időt kibírja gug­golva is. Addig is jól érzi magát a könyvei, folyóiratai között. Néha pedig kimegy a „birtokra”, He­gyestűre, felette Sajdik Ferenc, alatta Foky Ottó, és ott a kutyája, a lengyel cserkészköszöntésre el­keresztelt „Csuvaj”, ami valószí­nűleg azt jelenti: „hű maradok”. Horeczky Krisztina Dargay Attilát elkeseríti, hogy egyre ritkább a m­esekönyv­­illusztrálási lehetőség Itáliai Mittelfest Claudio Magris olasz író Duna című, magyarul is megje­lent könyvének színpadi válto­zatával kezdődött meg az észak­olaszországi Cividale de Friu­­liban a Mittelfest elnevezésű közép-európai kulturális feszti­vál, amelyen a térség összes or­szága részt vesz. A magyar származású, Olaszországban élő Giorgio Pressburger kezdemé­nyezésére hatodszor rendezték meg a találkozót, amelyen szín­házi előadásokat, hangverse­nyeket tartanak, vitaesteket szerveznek. A PÁHOLY GALÉRIA AUGUSZTUSI ÁRVERÉSEIN RÓ­NA VIKTOR jelmeze, melyet Hacsaturján: Gajane című balettjében viselt AZ ÁRVERÉS HELYE: MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ 1997. AUGUSZTUS 16. 11 ÓRA Sorozatunk korábban bemutatta Róna Viktor esküvői jelmezét ugyaneb­ből a darabból, melyben Armen szerepét táncolta. Most azt a zöld se­lyemingre vett, bordó színű, hímzett díszítésű, rövid ujjas kaukázusi ka­bátot láthatjuk, amely szabásában hasonlít az esküvői kosztümhöz, de erőteljesen elüt annak fehér színétől. Róna Viktor a balett cselekményé­nek kétharmadát ebben a jelmezben táncolta végig, csak a befejező di­­vertissement-ban öltötte fel a már korábban látott fehér kosztümöt. (Egyébként ebben az utolsó részben hangzik fel a Gajane - és talán fla­­csaturján életművének - legismertebb, legnépszerűbb dallama, a Kard­tánc.) A balett-előadások jelmezei a régiség-árverés keretén belül jóté­konysági aukció formájában kerülnek kalapács alá, a bevétel a Magyar nemzeti Balett Alapítvány számlájára folyik be. A kiállítás augusztus 1. és 9. között a Csók István Galériában 10 órától 20 óráig, valamint augusztus 11. és 15. között 15, 16. és 17 órai tárlat­­vezetéssel az Operaház Vörös Szalonjában tekinthető meg. Az aukcióról további információk kaphatók A Páholy Galériában (Bp. V, Haris köz 6. Tel.: 118-34-33). Management ““ Kultúra Versenyben a Witman fiúk Megkezdődött a huszadik moszkvai filmfesztivál A 20. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon vasárnap megkez­dődött a versenyprogram bemuta­tása a Puskin mozi vetítőtermében - tudatta az MTI. A nemzetközi zsűri, Oleg Menysikov orosz szí­nész elnökletével, tizenhat játék­film közül választja majd ki a leg­jobbnak ítélt alkotást, és hat díjat ad át július 29-én. A magyar film­gyártást Szász János Witman fiúk című műve képviseli, amely az idei filmszemlén elnyerte a külföl­di kritikusok Gene Moskowitz­­díját. A versenyprogramban első­ként lengyel és francia filmeket vetítettek. A lengyelek Adek Dra­­binski Csapda című, ironikus fel­hangokkal fűszerezett pszicho­­thrillerét mutatták be, a franciák Francois Velle Mint a királyok cí­mű vígjátékát. A győztes alkotás Szent György, Moszkva védőszentjének aranyszobrát kapja majd. A súlyos gazdasági válsággal küszködő Oroszországban heves vitát váltott ki a seregszemle idei megrendezé­se, ami 30 milliárd dollárba került. Az orosz kormány a filmszemle megtartása mellett döntött, fővéd­nöke Borisz Jelcin elnök. Szergej Szolovjov, a fesztivál igazgatója vasárnap a világ fimművészetéhez való, kiemelkedő hozzájárulása miatt Szent György-díjat adomá­nyozott Gina Lollobrigidának. ­­ i FOLY­Ó­IRATSZEMLE Pad, Jelenlét Nagyszerű és felemelő foglalatosság egy fo­lyóirat első számát megálmodni, nevet találni neki, külsőjét és tartamát megformálni. Még nem nyo­masztja az embert a hagyomány, még nem fél a csődtől, az alapítványoktól, amelyek vagy adják az ígért pénzt, vagy nem. Dicső Zsolt és társai - Gulya István, Jankovics Zoltán - Szek­­szárdon adták ki a Pad című irodalmi és művészeti folyóirat első számát, Weöres Sándort idézve ab­ban a reményben, hogy együtt úgy tudnak adni, hogy önmagukat is gyarapítják. (.Amíg az embe­rek egymás nélkül és egymás ellen kívánnak örül­ni, számtalan lemondásra és öncsonkításra kény­szerülnek, mihelyt egymásban sokszorozzák örö­meiket, nincs több okuk aszkézisre, mint a boldog szeretőknek.”) Az olvasónak is öröm lapozni a Baky Péter grafikusművész munkáival illusztrált verseket, kisprózákat, kisesszéket tartalmazó la­pot, amelynek szerkesztői írásaiban titkon egymás­nak felelgetnek, versben is, prózában is­­ túl a posztmodernen, ismét felfedezve klasszikusokat és a modernizmus mestereit. Több nemzedék találko­zik e lap hasábjain, ahogy a Petőcz András főszerkesztésében, a remények szerint hosszú táv­ra újra jelen lévő jelenlétben, amely nyolc év szü­net után kivételes eleganciájával is azonnal meg­hódítja az olvasót. Az egykori bölcsészkari irodal­mi folyóirat megújult, vagy ahogy a főszerkesztő mondja, új lap születik. „Szellemi háttérként jelen van az egyetem, annak folyamatosan megújuló és változó huszonéves korosztályával, de jelen van ez­zel együtt a kortárs irodalmi és művészeti élet a maga sokszínűségében.” A megújult, új 17. számot az 1946-ban létrejött MADI-csoport mai magyar követőinek (Saxon Szász János, Matzon Ákos, Haász István, Marafkó Bence, Bányász Éva, Ézsiás István és Kovács Ta­más László) munkái illusztrálják. A mozgalom tör­ténetéről és hazai képviselőiről Dárdai Zsuzsa írt tanulmányt. Nagyon érdekesen van jelen a lapban az idő­sebb nemzedék, a nem egyetemista korosztály. Egyfelől újraolvasásra kínált művekben, mint Bo­dor Ádám az Én, a részvétlátogató című remek novellával, másfelől új műveikkel bizonyítván örök fiatalságukat, mint Rákos Sándor, Orbán Ot­tó, Kalász Márton vagy Karátson Gábor. Aztán a fiatalok kérdéseiben, Domokos Mátyást Oravecz Péter (húszéves költő, riporter, szerkesztő) faggat­ja Hajnóczy Péter jelentőségéről. „Örökségnek Hajnóczy esetében az írás moralitását tekintem - mondja Domokos. - Ha ma egy fiatal író nem akar beilleszkedni az aktuális (posztmodern, neo­­avantgarde) irodalomszemléletbe, nehéz utat kell bejárnia. Hajnóczy szelleme segítséget nyújthat nem írói technikája, hanem magatartása: a példát­lan őszinteség és a kleisti meg nem alkuvás.” Hogy milyenek a fiatalok? Tarján Tamás iro­dalomtörténész, Balázs Tibor könyvkiadó, Wirth Imre esztéta és Vilcsek Béla tanár-szerkesztő ne­veit említve vagy nevek nélkül szól arról, hogy miért nehéz ma fiatal alkotónak lenni annak elle­nére, hogy sok a publikációs lehetőség. Molnár Krisztina kortárs szemmel méltat három fiatal költőt: Grecsó Krisztiánt, Nagy Cilit és Bényi Gergelyt. (Közülük csak Grecsó Krisztián van jelen a lapban, két meggyőző tehetségre valló verssel.) A költők, köztük igazán tehetséges em­berek uralják a lapot. Az a tény, hogy e nemze­dék is komolyan veszi a műfordítást, igazán ör­vendetes. A Holmiban is publikáló utolsó éves bölcsész, Szabó T. Anna Szabó Lőrinc után fordítja újra Shakespeare szo­nettjeit. A felfedező kedvéről már lapokban, sőt kötetekben tanúságot tevő Lackfi János a múlt szá­zadvég francia költészetének három kóbor lovagját mutatja be pompás esszével és versekkel. Jelent­keznek a lapban prózaírók is, de a költőkhöz ké­pest csak szerényen, mintha a nagy irodalom gondjai mutatkoznának meg itt is. Persze miért lenne másként? Csupa kétség és elkeseredés az irodalmi élet, mert egyre-másra szűnnek meg, ritkulnak a fo­lyóiratok, köztük az utóbbi években rangot szer­zettek és az ötvenes évek vége óta jelen lévők. Az újaknak kell a hiányokat pótolniuk nagy ta­pintattal. (osztovits) Magyar Nemzet 9 NAPLÓ HONISMERETI TÁBOR kezdő­dött Gyulán vasárnap a Magyarok Világszövetségének rendezésében. Programjain kétszáz hazai, felvidé­ki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági gyermek vesz részt. A MAGYAR NEMZETI GALÉ­RIÁBAN (Budapest I., Dísz tér 17.) megnyílt a múzeum jelenko­ri gyűjteményiből összeállított, szeptember végéig látogatható ki­állítás. A reprezentatív bemutató gerincét a piktúra képviseli, a szobrászat ezúttal szerényebb anyaggal szerepel. MAROSI JÓZSEF BOROTVA­­GYŰJTEMÉNYÉT láthatják az érdeklődők augusztus közepéig az Iparművészeti Múzeumban (Buda­pest IX., Üllői út 33-37.). A kiállí­tás a borotválkozóeszköz fejlődé­sét mutatja be 1762-től napjainkig. HATÁRESETEK - AZ ÉREM HARMADIK OLDALA címmel július 22-én, kedden délután öt órakor kiállítás nyílik meg a Buda­pest Kiállítóteremben (Budapest V., Szabadsajtó út. 5.). AZ EGRI VÉGVÁRI VIGAS­SÁGOKAT július 24. és 27. kö­zött rendezik meg a Dobó István Vármúzeumban. Lesz lovagi torna, versenyre kelnek amatőr és profi íjászok és falmászók, korhű színi­bemutatókat vitézi vacsoraestek követnek, és föllépnek régizenei együttesek. A sétálójegy ára 100 forint, a napijegyé 250 forint. A diákok és nyugdíjasok féláron vá­sárolhatják meg a belépőket. KISS ERZSÉBET ÉS NESZLÉ­NYI JUDITH hangversenye július 26-án, szombaton délelőtt tizenegy órakor kezdődik a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban (Budapest VI., Vörösmarty u. 35.). A SZÉKESFEHÉRVÁRI RÁC­TEMPLOM csaknem három évti­zede tartó rekonstrukciója a befeje­zéséhez közeledik. A bizánci jelle­gű belső tér, a Jézus és Keresztelő Szent János életének jeleneteit áb­rázoló falfestmények, a rokokó ikonosztáz és a berendezés fel­újításával már korábban végeztek, s még a nyáron megkezdik a temp­lom külső tatarozását.

Next