Magyar Nemzet, 1998. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-28 / 23. szám

A Magyar Nemzet NAPLÓ ÓVODA AZ EZREDFORDU­LÓN címmel a művelődési mi­nisztérium ma délelőt 10 órától egész napos országos konferenciát rendez az óvodapedagógusok szá­mára a Budapesti Műszaki Egye­tem K épületében (Műegyetem rakpart 3.). A konferencián, amelynek délelőtti, plenáris ülé­sén előadást tart Magyar Bálint kultuszminiszter és Báthory Zol­tán közoktatási helyettes államtit­kár is, megvitatják az óvodai ne­velés országos alapprogramját, amelyre alapozva 1999. szeptem­ber 1-jétől helyi nevelési progra­mok indulhatnak az óvodákban. A SZÉP MAGYAR KÖNYV '97 versenyre február 13-ig nevezhe­tik be a kiadók kiadványaikat a Magyar Könyvkiadók és Könyv­­terjesztők Egyesülésénél beszerez­hető nevezési lapon. BÍRÓ ZOLTÁN Ady magyarsága címmel tart előadást január 29-én, csütörtökön este negyed hattól a TESZ Székházában (Budapest, XII. ker., Szoboszlai u. 2—4.). Középpontban a forradalmak Pályázat játék- és dokumentumfilmekre A Magyar Történelmi Film Alapítvány kuratóriuma nyilvános pályázatot hirdet olyan játék- és dokumentumfilmek támogatására, amelyek XX. századi életutakat, történelmi folyamatokat ábrázol­nak. Különösen az 1956-os forra­dalom és az azt követő események bemutatását várják. A játékfilm műhelytanács az 1848-49-es forra­dalom és szabadságharc százötve­nedik évfordulója alkalmából olyan pályázatokat vár, amelyek az 1848—49-es esztendő kimagasló történelmi eseményeit, illetve ezek vonzáskörébe tartozó témákat fo­galmaznak meg. A játék- és doku­­mentumfilm-pályázatok mellett a kuratórium a magyar mozgókép­kincs feltárását és feldolgozását, a veszélyeztetett alkotások felújítá­sát, archiválását célzó pályázatokat is vár. A játékfilm kategóriában olyan szinopszissal (legfeljebb négy oldal) és treatmenttel (legfel­jebb tizenöt oldal) pályázhatnak a jelentkezők, amely tartalmazza a későbbi film alapjait. A dokumen­tumfilmes pályázatoknál előnyt él­veznek a másutt már részben támo­gatott, valamint a már bizonyos le­forgatott anyaggal rendelkező vagy hosszú távú folyamatok egy-egy szakaszát a későbbi feldolgozás szándékával megcélzó művek. Szintén segíti a benyújtott munkát, ha a pályázó bemutatási, forgalma­zási szerződésekkel (is) rendelke­zik, ha igazolást nyújt be más tá­mogatóktól, valamint figyelembe veszi a televíziós műsoridőket. A pályázatok beérkezési határideje 1998. március 20. Jelentkezni az MTF Alapítvány adatlapján lehet. A pályamunkákhoz csatolni kell egy pályázati űrlapot (beszerezhető az alapítvány irodájában: 1145 Bp., Róna u. 174., tel./fax: 251-8170), a nevezési díj befizetését igazoló csekket, valamint a dokumentum­­filmes pályázatoknál egy szinop­szist (öt oldal), témavázlatot, költ­ségvetési becslést, megvalósítási tervet és a közreműködők, szakér­tők nevét. (v. b. e.) A filmvilág hírei az HBO-n Tiszta Hollywood címmel ma­gyar gyártásban készülő saját te­levíziós produkciót indít szomba­ton - első alkalommal fél hét, a továbbiakban fél nyolc órai kezdettel - az HBO az Atlantic PR irodával közösen - jelentették be kedden a műsor készítői. Geor­ge Douglas az HBO ügyvezető igazgatója szerint nem az HBO reklámhíradóját fogják látni a né­zők. - Úgy alakult, hogy mi va­gyunk „a” mozicsatorna Magya­rországon - mondta -, kötelessé­günknek tartjuk, hogy olyan mű­sorral szolgáljuk a közönséget, amely segít a filmek világában el­igazodni, kielégíti kíváncsiságát, és felkelti a filmgyártók, a művé­szek, az operatőrök, a rendezők élete, munkássága iránti érdeklő­­dését.A félórás műsor házigazdá­ja Hirtling István és Návai Anikó lesz. Návai Anikó szerkesztőként is jegyzi a Tiszta Hollywood cí­mű produkciót, amely a filmvilág friss híreit, pletykáit kívánja sok képi illusztrációval hétről hétre az HBO nézői elé tárni. (h. é.) A TEVE MESORAROL Éljen a tisztesség! A hócipőm is tele van az amerikai elnök szexbotrányával. Pontosabban, a körülötte kavargó médiaporfelhőkkel. Miközben sokezernyi súlyos gond nyo­masztja a világot, olyanok, ame­lyekre talán nem is a tudomány, nem is a pénz, de nem is a de­mokrácia adhatna gyógyszert, ha­nem a tiszta erkölcs, karizmatikus egyéniségekben megtestesülve - egy nagydarab, ez idáig igen ügyesen törtető fickó légyottjai­val van tele az elektronikus és a nyomtatott sajtó. Őt kapjuk reg­gelink és vacsoránk mellé, őt dél­időben is. Jobbak leszünk tőle, okosabbak, boldogabbak, gazda­gabbak, ha a nagy természetű el­nök nőügyeiről pontos adatokkal rendelkezünk? Aligha. De még mindig jobb róla beszélni - vala­hogy így okoskodhat a média -, mint az emberiség alapvető kér­déseiről. A holnapról. Példaérté­kű emberekről, életművekről. A Windsor-ház A nagy témák, a jelentős sze­mélyiségek sok munkát adnak a médiának, „készülni” kell belőlük, hozzájuk méltó kérdéseket kell ki­­ötleni, esetleg politikai s gazdasági érdekcsoportokkal kéne megüt­közni értük és miattuk. A félrelépő hírességek ellenben­­ egy walesi hercegnő nyáron, egy amerikai el­nök télen - nem igényelnek sem különösebb észbeli képességeket, sem erkölcsi alapokat. Szakmai tisztességet is alig. Elegendő a kulcslyukon át leselkedő lakáj test­tartása és mentalitása, és megtel­nek az újsághasábok, a tévé- és rádióprogramok. Ráadásul a siker is hamarabb jön, ha könnyen föl­fogható témákat tálal a média, mint ha nehezen fogyasztható, önmérsékletre, életmód-változta­tásra késztető mondanivalóval próbálja magához kötni az embe­rek sokaságát. És Clinton története ugyancsak könnyen fogyasztható. Nem kell hozzá más, csak gazga­táji logika. Abban, hogy idáig jutott a tá­jékoztatás, szerepük van a leselke­dő fotósoknak, az útonállókként akciózó újságíróknak engedmé­nyeket tevő hírességeknek is. A Duna televízióban négyrészes an­gol dokumentumfilm-sorozat. A Windsor-ház világított rá erre a legutóbb, igen jól időzítve mon­dandóját. Most éppen Erzsébetnél tart e dokumentumösszeállítás, gyermek- és ifjúkorát is részletez­ve, királlyá koronázásának körül­ményeit, házasságát és népszerű­ségét taglalja a III. rész, tárgyila­gosan, okosan. Az első összbiro­­dalmi eufória után, amelyet a bá­jos ifjú uralkodó megnyerő külse­jű férje urával és rokonszenves kis­gyermekeivel keltett, az ötvenes évek végére, a hatvanas évek ele­jére csitulni kezdett a lelkesedés, sőt hol itt, hol ott hangzottak el a királyi családot kritikával illető mondatok. Erzsébet egyik tanács­adója a filmeseket, televíziósokat hívta segítségül: forgatnának meg­hitt dokumentumfilmet a királyi család mindennapjairól. A mű mindent elsöprő sikert aratott, az uralkodói család iránt nagyobb lett a rajongás, mint bármikor. De a film bemutatója óta mindig ott le­selkednek kameráikkal, mikrofon­jaikkal a felbátorított riporterek, hátha felül tudják múlni ellesett felvételeikkel a királyi engedéllyel forgatott film sikerét. Azt mond­ják, az egyszervolt filmforgatás óta hull minden átok a Windsor­­ház mai főszereplőire, magukra vessenek hát, ha nem tudnak sza­badulni a kullancsként életükbe fúródó médiától. Napló helyett Ha van is az angol dokumen­tumfilm szerkesztőinek ezen föl­vetésében némi ráció, azt is hozzá kell fűznünk állításukhoz, hogy a lesipuskás riportereknek kitett ne­vezetes személyiségektől is függ, kit, hogyan tud trónjáról lerántani és besározni a nyilvánosság. Habsburg Ottóval sose fordulhat­na elő ilyesmi (igaz, trónja sincs az utolsó megkoronázott magyar király elsőszülött fiának). Úgy él családi körében és hivatalaiban, hogy minden percéről számot ad­hat tisztelőinek és ellenfeleinek. Még inkább: Teremtőjének. Mos­tanra ugyan elkoptatta őt is a tájé­koztatás, és nem aratott osztatlan sikert idehaza az a fényes ünnep­ség sem, amelyet György fiának esküvője alkalmából közvetítettek a televíziók. Mégis, ha az Európai Parlament képviselőjeként, bölcs, öreg úrként és derűlátó gondolko­dóként jelenik meg a képernyőn­kön, ahogyan a Duna televízió Napló helyett című műsorában is, oda kell figyelnünk rá. Sőt, tiszte­lettel kell fogadnunk azokat a megállapításait is, amelyekkel esetleg nem értünk egyet. Éljen a magyar! Úgy tűnik, akinek stabilak az erkölcsi elvei, akinek egész élete tanúság az európai, a keresztény értelemben vett tisztesség mellett, nem alacsonyítható le még a mé­diumok által sem. És ez nem csak személyiségekre, hanem művekre és műfajokra is érvényes igazság, alighanem. Szinte megszámlálhatatlan ku­darc után régi-új szórakoztató mű­sort indított útjára a Magyar Tele­vízió. Címét Strausstól kölcsönöz­te: Éljen a magyar! Azokat az egykor kedvelt műfajokat elevení­ti fel Birinyi József szerkesztésé­ben Csenterics Ágnes összeállítá­sa, amelyeket éppen a rendszer­­változtatás óta „iktattunk” ki az életünkből: a nótaéneklést, a tán­cot, a híres emberekkel folytatott könnyed beszélgetéseket. Nem ál­lítható, hogy tökéletes produkciót láthattunk a sorozat nyitányaként beharangozott péntek esti adás­ban. (Csak most derült ki igazán, hogy mennyire nincs alkalmas műsorvezető és riporter a Magyar Televízióban - mert az Éljen a magyar! két „hopmestere” közül Kudlik Júlia „elmegy” műsorveze­tőnek, de alkalmatlan riporternek, Feledy Péter pedig elmegy ripor­ternek, de Kudlik oldalán alkal­matlan műsorvezetőnek és az is, hogy milyen kevés új ötlettel szerveznek új produkciót a Sza­badság téren.) Bessenyei Ferenc, Törőcsik Mari például régről örö­költ „panel” egy kulturális-szóra­koztató műsor fölépítésében, ez biztos. De hol vannak mellőlük a fiatalok? Az ifjabb nemzedékek figyelmére is érdemes művészek és műfajok? Hol a jó ízlés a dísz­letek és a fellépti öltözetek kivá­lasztásánál? Hol a ’98-as eszten­dőre szóló kulturális üzenet? Talán majd legközelebb? Ad­dig is: Éljen a magyar! (És a mé­diatisztesség.) Lőcsei Gabriella Az Antik Diszkont Kft. keres Art Deco, Bauhaus és csővázas bútorokat a tavaszi Art Expo művészeti vásárra, valamint festményeket, tárgyakat és kiegészítőket a ’20-as és a ’30-as évekből. Telefon: 111-3030 vagy személyesen. Budapest V., Fálk Miksa u. 10. Kultúra SZERDA, 1998. január 28. Álombéli utazás A Pasztell Színházi Társulás szerelmi munkái Király Cabaret, Caligula és Vaseszt Mihók. Három különböző előadás ugyanattól a társulattól. A Pasztell Színházi Társulásról, al­ternatív és profi színjátszásról, meg merész álmokról beszélge­tünk Őze Áronnal, a Nemzeti Szín­ház művészével, a Pasztell „direk­torával”.­­ Kezdetben nem volt neve a „színházunknak”. Volt a Király Cabaret elnevezésű műsorunk a század húszas-harmincas éveinek számaival és stílusában. Ez a „ma­szek produkciónk” több mint száz előadást ért meg, a nagyszínházi változatát a tévé is vetítette, a ká­véházi változattal pedig bejártuk szinte az egész országot. Tavaly ősszel vágtunk bele Camus Cali­gulájának színrevitelébe, ami ed­digi legnagyobb vállalkozásunk. Ehhez viszont már pénzt, szpon­zorokat kellett szereznünk, és a különféle fórumokon nem lehetett betéti társaságként megjelenni. A Pasztell elnevezés hosszas fejtörés után született. A társulás - mert nem színházról van szó - négy emberből áll: Balatoni Mónika, a Nemzeti Színház dramaturgja, Pethő Éva, a szervezőnk és titká­runk, Kálmán János, a műszaki vezetőnk és én magam. A terve­inkhez és elképzeléseinkhez ke­ressük meg a kollégákat egy-egy produkcióhoz. - Elsősorban a Nemzeti Szín­házból jönnek a művészek? -Többen vannak a Nemzeti­ből, de a Caligulában játszottak vígszínháziak, a főszerepet pedig a Madách-beli Kelemen István ala­kította. Bennük is él a hit az ön­­szerveződő, közösen gondolkodó társulásban. Ez kétszer annyi ener­giát követel, mert az elsőtől az utolsó szögig mindent mi terem­tünk meg, de kétszeres csoda a végeredmény is. -A nagyszínházi munka tehát nem elegendő? - Teljesen más rendszerű a kettő. A nagyszínházi munka sok esetben inkább „futószalag”. Ke­vés az igazi, mély próbaidőszak, egyre kevésbé várnak újat a szí­nésztől — alakítsa csak azt a figu­rát, ami már megy neki. Lehető­ség kell, igazi színházi munka, amit mi a Pasztell-produkciókban próbálunk megteremteni. Olyan ez, mintha barlangból szabadul­nánk ki, és ezért jönnek a kollégák is — próbapénz nélkül. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne szeretnék nagyszínházban is dolgozni, mert a mesterségbeli tudástól kezdve sok mindent ott lehet megtanulni. __­­ Valamennyi alternatív szín­ház pénzhiánnyal küzd. Nem le­hetne olykor összeállni közös pro­dukciókra? — Nem tudom. Mindegyik csa­­patnak megvan a saját visszavo­­nuló területe, a választott útja. Ne­künk nincs konkrétan megfogal­mazott arculatunk, nem akarunk mindenáron új színházi nyelvet te­remteni vagy teljesen függetlened­­ni a hagyományos színházi stílus­­ok­an ha disemberek vagyunk, az egyediséget főleg a darabok meg­osztálában, irodalmi alkotások újraértelmezésében keressük. Ta­lán keményebben meg kellene fo­galmaznunk magunkat, de azt hi­szem, a színházi formanyelvet mindig az előadás dönti el. - Köze van a Nemzeti Színház körül kialakult állapotnak a Pasz­­tell-féle visszamenekü­léshez? -Talán sokan félreértik, de engem a színház érdekel, és nem a Nemzeti. Huszonhét éves vagyok, már nem pályakezdő, de fiatal szí­nész. Kívül szeretnék maradni mindazon, ami a Nemzeti körül folyik, és ami még csak az elősze­le mindannak, ami lesz, és amitől a dolgoknak a színház része egyre kevésbé működik. Mikor egy tár­sulaton belül azért nem köszön kolléga kollégának, mert elindult ez a külső, politikai, névváltásos, új épületes ügy, és a tegnapi bará­tok mára ellenséggé lesznek, az lehetetlen állapot. A Nemzeti Színház kérdése nem épület, ha­nem minőségi színház függvénye. - Mire készülnek a pasztelle­sek? - A következő előadás még ti­tok. Leginkább azért, mert a létre­jötte egyelőre nincs biztosítva. Új darabban akkor gondolkodhatunk, ha a minimális anyagi bázist meg tudjuk teremteni. Nem ebből fo­gunk meggazdagodni, ugyanis ed­dig több pénzt vitt el a Pasztell, mint amennyit hozott. A Várszín­házban március 7-én mutatjuk be a Vaseszű Mihók című gyermek­előadást. Jobbnál jobb gyerek­versekből áll, Nagy László, Haj­nal Anna és Kiss Anna több költe­ménye is felbukkan benne. Ezeket két kolléga - Bordás János és Presits Tamás - megzenésítette. Mesei dramaturgiára fűztük föl a verseket, így jött létre ez az álom­béli utazás, amibe a nézők is be­kapcsolódhatnak. Aztán vannak félelmetesen merész terveink is, amiknek akkor lesz realitásuk, ha a társulás hitelt szerez magának. Vida Barbara Őze Áron: Félelmetesen merész terveink vannak

Next