Magyar Nemzet, 1998. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-28 / 23. szám
A Magyar Nemzet NAPLÓ ÓVODA AZ EZREDFORDULÓN címmel a művelődési minisztérium ma délelőt 10 órától egész napos országos konferenciát rendez az óvodapedagógusok számára a Budapesti Műszaki Egyetem K épületében (Műegyetem rakpart 3.). A konferencián, amelynek délelőtti, plenáris ülésén előadást tart Magyar Bálint kultuszminiszter és Báthory Zoltán közoktatási helyettes államtitkár is, megvitatják az óvodai nevelés országos alapprogramját, amelyre alapozva 1999. szeptember 1-jétől helyi nevelési programok indulhatnak az óvodákban. A SZÉP MAGYAR KÖNYV '97 versenyre február 13-ig nevezhetik be a kiadók kiadványaikat a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésénél beszerezhető nevezési lapon. BÍRÓ ZOLTÁN Ady magyarsága címmel tart előadást január 29-én, csütörtökön este negyed hattól a TESZ Székházában (Budapest, XII. ker., Szoboszlai u. 2—4.). Középpontban a forradalmak Pályázat játék- és dokumentumfilmekre A Magyar Történelmi Film Alapítvány kuratóriuma nyilvános pályázatot hirdet olyan játék- és dokumentumfilmek támogatására, amelyek XX. századi életutakat, történelmi folyamatokat ábrázolnak. Különösen az 1956-os forradalom és az azt követő események bemutatását várják. A játékfilm műhelytanács az 1848-49-es forradalom és szabadságharc százötvenedik évfordulója alkalmából olyan pályázatokat vár, amelyek az 1848—49-es esztendő kimagasló történelmi eseményeit, illetve ezek vonzáskörébe tartozó témákat fogalmaznak meg. A játék- és dokumentumfilm-pályázatok mellett a kuratórium a magyar mozgóképkincs feltárását és feldolgozását, a veszélyeztetett alkotások felújítását, archiválását célzó pályázatokat is vár. A játékfilm kategóriában olyan szinopszissal (legfeljebb négy oldal) és treatmenttel (legfeljebb tizenöt oldal) pályázhatnak a jelentkezők, amely tartalmazza a későbbi film alapjait. A dokumentumfilmes pályázatoknál előnyt élveznek a másutt már részben támogatott, valamint a már bizonyos leforgatott anyaggal rendelkező vagy hosszú távú folyamatok egy-egy szakaszát a későbbi feldolgozás szándékával megcélzó művek. Szintén segíti a benyújtott munkát, ha a pályázó bemutatási, forgalmazási szerződésekkel (is) rendelkezik, ha igazolást nyújt be más támogatóktól, valamint figyelembe veszi a televíziós műsoridőket. A pályázatok beérkezési határideje 1998. március 20. Jelentkezni az MTF Alapítvány adatlapján lehet. A pályamunkákhoz csatolni kell egy pályázati űrlapot (beszerezhető az alapítvány irodájában: 1145 Bp., Róna u. 174., tel./fax: 251-8170), a nevezési díj befizetését igazoló csekket, valamint a dokumentumfilmes pályázatoknál egy szinopszist (öt oldal), témavázlatot, költségvetési becslést, megvalósítási tervet és a közreműködők, szakértők nevét. (v. b. e.) A filmvilág hírei az HBO-n Tiszta Hollywood címmel magyar gyártásban készülő saját televíziós produkciót indít szombaton - első alkalommal fél hét, a továbbiakban fél nyolc órai kezdettel - az HBO az Atlantic PR irodával közösen - jelentették be kedden a műsor készítői. George Douglas az HBO ügyvezető igazgatója szerint nem az HBO reklámhíradóját fogják látni a nézők. - Úgy alakult, hogy mi vagyunk „a” mozicsatorna Magyarországon - mondta -, kötelességünknek tartjuk, hogy olyan műsorral szolgáljuk a közönséget, amely segít a filmek világában eligazodni, kielégíti kíváncsiságát, és felkelti a filmgyártók, a művészek, az operatőrök, a rendezők élete, munkássága iránti érdeklődését.A félórás műsor házigazdája Hirtling István és Návai Anikó lesz. Návai Anikó szerkesztőként is jegyzi a Tiszta Hollywood című produkciót, amely a filmvilág friss híreit, pletykáit kívánja sok képi illusztrációval hétről hétre az HBO nézői elé tárni. (h. é.) A TEVE MESORAROL Éljen a tisztesség! A hócipőm is tele van az amerikai elnök szexbotrányával. Pontosabban, a körülötte kavargó médiaporfelhőkkel. Miközben sokezernyi súlyos gond nyomasztja a világot, olyanok, amelyekre talán nem is a tudomány, nem is a pénz, de nem is a demokrácia adhatna gyógyszert, hanem a tiszta erkölcs, karizmatikus egyéniségekben megtestesülve - egy nagydarab, ez idáig igen ügyesen törtető fickó légyottjaival van tele az elektronikus és a nyomtatott sajtó. Őt kapjuk reggelink és vacsoránk mellé, őt délidőben is. Jobbak leszünk tőle, okosabbak, boldogabbak, gazdagabbak, ha a nagy természetű elnök nőügyeiről pontos adatokkal rendelkezünk? Aligha. De még mindig jobb róla beszélni - valahogy így okoskodhat a média -, mint az emberiség alapvető kérdéseiről. A holnapról. Példaértékű emberekről, életművekről. A Windsor-ház A nagy témák, a jelentős személyiségek sok munkát adnak a médiának, „készülni” kell belőlük, hozzájuk méltó kérdéseket kell kiötleni, esetleg politikai s gazdasági érdekcsoportokkal kéne megütközni értük és miattuk. A félrelépő hírességek ellenben egy walesi hercegnő nyáron, egy amerikai elnök télen - nem igényelnek sem különösebb észbeli képességeket, sem erkölcsi alapokat. Szakmai tisztességet is alig. Elegendő a kulcslyukon át leselkedő lakáj testtartása és mentalitása, és megtelnek az újsághasábok, a tévé- és rádióprogramok. Ráadásul a siker is hamarabb jön, ha könnyen fölfogható témákat tálal a média, mint ha nehezen fogyasztható, önmérsékletre, életmód-változtatásra késztető mondanivalóval próbálja magához kötni az emberek sokaságát. És Clinton története ugyancsak könnyen fogyasztható. Nem kell hozzá más, csak gazgatáji logika. Abban, hogy idáig jutott a tájékoztatás, szerepük van a leselkedő fotósoknak, az útonállókként akciózó újságíróknak engedményeket tevő hírességeknek is. A Duna televízióban négyrészes angol dokumentumfilm-sorozat. A Windsor-ház világított rá erre a legutóbb, igen jól időzítve mondandóját. Most éppen Erzsébetnél tart e dokumentumösszeállítás, gyermek- és ifjúkorát is részletezve, királlyá koronázásának körülményeit, házasságát és népszerűségét taglalja a III. rész, tárgyilagosan, okosan. Az első összbirodalmi eufória után, amelyet a bájos ifjú uralkodó megnyerő külsejű férje urával és rokonszenves kisgyermekeivel keltett, az ötvenes évek végére, a hatvanas évek elejére csitulni kezdett a lelkesedés, sőt hol itt, hol ott hangzottak el a királyi családot kritikával illető mondatok. Erzsébet egyik tanácsadója a filmeseket, televíziósokat hívta segítségül: forgatnának meghitt dokumentumfilmet a királyi család mindennapjairól. A mű mindent elsöprő sikert aratott, az uralkodói család iránt nagyobb lett a rajongás, mint bármikor. De a film bemutatója óta mindig ott leselkednek kameráikkal, mikrofonjaikkal a felbátorított riporterek, hátha felül tudják múlni ellesett felvételeikkel a királyi engedéllyel forgatott film sikerét. Azt mondják, az egyszervolt filmforgatás óta hull minden átok a Windsorház mai főszereplőire, magukra vessenek hát, ha nem tudnak szabadulni a kullancsként életükbe fúródó médiától. Napló helyett Ha van is az angol dokumentumfilm szerkesztőinek ezen fölvetésében némi ráció, azt is hozzá kell fűznünk állításukhoz, hogy a lesipuskás riportereknek kitett nevezetes személyiségektől is függ, kit, hogyan tud trónjáról lerántani és besározni a nyilvánosság. Habsburg Ottóval sose fordulhatna elő ilyesmi (igaz, trónja sincs az utolsó megkoronázott magyar király elsőszülött fiának). Úgy él családi körében és hivatalaiban, hogy minden percéről számot adhat tisztelőinek és ellenfeleinek. Még inkább: Teremtőjének. Mostanra ugyan elkoptatta őt is a tájékoztatás, és nem aratott osztatlan sikert idehaza az a fényes ünnepség sem, amelyet György fiának esküvője alkalmából közvetítettek a televíziók. Mégis, ha az Európai Parlament képviselőjeként, bölcs, öreg úrként és derűlátó gondolkodóként jelenik meg a képernyőnkön, ahogyan a Duna televízió Napló helyett című műsorában is, oda kell figyelnünk rá. Sőt, tisztelettel kell fogadnunk azokat a megállapításait is, amelyekkel esetleg nem értünk egyet. Éljen a magyar! Úgy tűnik, akinek stabilak az erkölcsi elvei, akinek egész élete tanúság az európai, a keresztény értelemben vett tisztesség mellett, nem alacsonyítható le még a médiumok által sem. És ez nem csak személyiségekre, hanem művekre és műfajokra is érvényes igazság, alighanem. Szinte megszámlálhatatlan kudarc után régi-új szórakoztató műsort indított útjára a Magyar Televízió. Címét Strausstól kölcsönözte: Éljen a magyar! Azokat az egykor kedvelt műfajokat eleveníti fel Birinyi József szerkesztésében Csenterics Ágnes összeállítása, amelyeket éppen a rendszerváltoztatás óta „iktattunk” ki az életünkből: a nótaéneklést, a táncot, a híres emberekkel folytatott könnyed beszélgetéseket. Nem állítható, hogy tökéletes produkciót láthattunk a sorozat nyitányaként beharangozott péntek esti adásban. (Csak most derült ki igazán, hogy mennyire nincs alkalmas műsorvezető és riporter a Magyar Televízióban - mert az Éljen a magyar! két „hopmestere” közül Kudlik Júlia „elmegy” műsorvezetőnek, de alkalmatlan riporternek, Feledy Péter pedig elmegy riporternek, de Kudlik oldalán alkalmatlan műsorvezetőnek és az is, hogy milyen kevés új ötlettel szerveznek új produkciót a Szabadság téren.) Bessenyei Ferenc, Törőcsik Mari például régről örökölt „panel” egy kulturális-szórakoztató műsor fölépítésében, ez biztos. De hol vannak mellőlük a fiatalok? Az ifjabb nemzedékek figyelmére is érdemes művészek és műfajok? Hol a jó ízlés a díszletek és a fellépti öltözetek kiválasztásánál? Hol a ’98-as esztendőre szóló kulturális üzenet? Talán majd legközelebb? Addig is: Éljen a magyar! (És a médiatisztesség.) Lőcsei Gabriella Az Antik Diszkont Kft. keres Art Deco, Bauhaus és csővázas bútorokat a tavaszi Art Expo művészeti vásárra, valamint festményeket, tárgyakat és kiegészítőket a ’20-as és a ’30-as évekből. Telefon: 111-3030 vagy személyesen. Budapest V., Fálk Miksa u. 10. Kultúra SZERDA, 1998. január 28. Álombéli utazás A Pasztell Színházi Társulás szerelmi munkái Király Cabaret, Caligula és Vaseszt Mihók. Három különböző előadás ugyanattól a társulattól. A Pasztell Színházi Társulásról, alternatív és profi színjátszásról, meg merész álmokról beszélgetünk Őze Áronnal, a Nemzeti Színház művészével, a Pasztell „direktorával”. Kezdetben nem volt neve a „színházunknak”. Volt a Király Cabaret elnevezésű műsorunk a század húszas-harmincas éveinek számaival és stílusában. Ez a „maszek produkciónk” több mint száz előadást ért meg, a nagyszínházi változatát a tévé is vetítette, a kávéházi változattal pedig bejártuk szinte az egész országot. Tavaly ősszel vágtunk bele Camus Caligulájának színrevitelébe, ami eddigi legnagyobb vállalkozásunk. Ehhez viszont már pénzt, szponzorokat kellett szereznünk, és a különféle fórumokon nem lehetett betéti társaságként megjelenni. A Pasztell elnevezés hosszas fejtörés után született. A társulás - mert nem színházról van szó - négy emberből áll: Balatoni Mónika, a Nemzeti Színház dramaturgja, Pethő Éva, a szervezőnk és titkárunk, Kálmán János, a műszaki vezetőnk és én magam. A terveinkhez és elképzeléseinkhez keressük meg a kollégákat egy-egy produkcióhoz. - Elsősorban a Nemzeti Színházból jönnek a művészek? -Többen vannak a Nemzetiből, de a Caligulában játszottak vígszínháziak, a főszerepet pedig a Madách-beli Kelemen István alakította. Bennük is él a hit az önszerveződő, közösen gondolkodó társulásban. Ez kétszer annyi energiát követel, mert az elsőtől az utolsó szögig mindent mi teremtünk meg, de kétszeres csoda a végeredmény is. -A nagyszínházi munka tehát nem elegendő? - Teljesen más rendszerű a kettő. A nagyszínházi munka sok esetben inkább „futószalag”. Kevés az igazi, mély próbaidőszak, egyre kevésbé várnak újat a színésztől — alakítsa csak azt a figurát, ami már megy neki. Lehetőség kell, igazi színházi munka, amit mi a Pasztell-produkciókban próbálunk megteremteni. Olyan ez, mintha barlangból szabadulnánk ki, és ezért jönnek a kollégák is — próbapénz nélkül. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne szeretnék nagyszínházban is dolgozni, mert a mesterségbeli tudástól kezdve sok mindent ott lehet megtanulni. __ Valamennyi alternatív színház pénzhiánnyal küzd. Nem lehetne olykor összeállni közös produkciókra? — Nem tudom. Mindegyik csapatnak megvan a saját visszavonuló területe, a választott útja. Nekünk nincs konkrétan megfogalmazott arculatunk, nem akarunk mindenáron új színházi nyelvet teremteni vagy teljesen függetlenedni a hagyományos színházi stílusokan ha disemberek vagyunk, az egyediséget főleg a darabok megosztálában, irodalmi alkotások újraértelmezésében keressük. Talán keményebben meg kellene fogalmaznunk magunkat, de azt hiszem, a színházi formanyelvet mindig az előadás dönti el. - Köze van a Nemzeti Színház körül kialakult állapotnak a Pasztell-féle visszameneküléshez? -Talán sokan félreértik, de engem a színház érdekel, és nem a Nemzeti. Huszonhét éves vagyok, már nem pályakezdő, de fiatal színész. Kívül szeretnék maradni mindazon, ami a Nemzeti körül folyik, és ami még csak az előszele mindannak, ami lesz, és amitől a dolgoknak a színház része egyre kevésbé működik. Mikor egy társulaton belül azért nem köszön kolléga kollégának, mert elindult ez a külső, politikai, névváltásos, új épületes ügy, és a tegnapi barátok mára ellenséggé lesznek, az lehetetlen állapot. A Nemzeti Színház kérdése nem épület, hanem minőségi színház függvénye. - Mire készülnek a pasztellesek? - A következő előadás még titok. Leginkább azért, mert a létrejötte egyelőre nincs biztosítva. Új darabban akkor gondolkodhatunk, ha a minimális anyagi bázist meg tudjuk teremteni. Nem ebből fogunk meggazdagodni, ugyanis eddig több pénzt vitt el a Pasztell, mint amennyit hozott. A Várszínházban március 7-én mutatjuk be a Vaseszű Mihók című gyermekelőadást. Jobbnál jobb gyerekversekből áll, Nagy László, Hajnal Anna és Kiss Anna több költeménye is felbukkan benne. Ezeket két kolléga - Bordás János és Presits Tamás - megzenésítette. Mesei dramaturgiára fűztük föl a verseket, így jött létre ez az álombéli utazás, amibe a nézők is bekapcsolódhatnak. Aztán vannak félelmetesen merész terveink is, amiknek akkor lesz realitásuk, ha a társulás hitelt szerez magának. Vida Barbara Őze Áron: Félelmetesen merész terveink vannak